Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-06 / 292. szám, kedd

UJSZÖ 1955 december 6. N. A. BULGANYIN: FEJLESSZÜK ES ERŐSÍTSÜK A SZOVJETUNIÓ ÉS BURMA KAPCSOLATAIT Rangún, december 3. (TASZSZ). — U Nu burmai miniszterelnök december 2-án estebédet adott N. A. Bulganyin es N. Sz. Hruscsov tiszteletére. Az estebéden N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov kíséretének tagjai is megjelentek. Jelen voltak továbbá a burmai kormány tagjai, a minisztériflmok felelős munkatársai, a ranguni diplomáciai képviseletek vezetői. i Az estebéd befejeztével U -Nu burmai miniszterelnök beszédet mondott, amely a többi között így hangzik: U Nu beszéde Az önök országában tett nagy utazásaim, a Szovjetunió vezetőivel és népeivel folytatott szabad és közvetlen beszélgetéseim meggyőztek arról, hogy a Szovjetunióban határtalan rokonszenv és jóakarat nyilvánul meg Burma népe iránt. A Szovjetunióban kiépített személyes kapcsolataim semmi kétséget sem hagytak afelől, hogy a szovjet nép szorosabbra akarja fűzni a barátságot népeink között. A hála érzése töltötte el szívemet, amikor eltávoztam az önök nagy országából és éreztem, hogy tártósan és határozottan leraktuk országaink barátságának szilárd alapjait. Hazatérve különösen gyakran emlegettem a szovjet vezetőknek azt a többször elhangzott kijelentését, hogy a mi kapcsolataink az „egymást nagyra becsülő és a béke fenntartásában érdekelt, egyenlő és szuverén országok" kapcsolatai. A Szovjetunió kiváló vezetőinek mostani burmai látogatása még jobban megerősíti az országaink közötti baráti kapcsolatokat. Amint excellenciátok előtt minden bizonnyal ismeretes, Burma vezetői és népe teljes mértékben osztják az önök által kifejezett jóakaratot és baráti érzéseket. Nem kételkedünk abban, hogy a Szovjetunió excellenciátok szakavatott vezetésével tartós baráti kapcsolatokat tud teremteni minden országgal, nagyokkal! és kicsinyekkel egyaránt. Éljen a szovjet—burmai barátság!" * « » Ezután N. A. Bulganyin emelkedett szólásra, s beszédében a többi között a következőket mondotta: N. A. Bulganyin beszéde „Miniszterelnök úr, a magam nevében és Nyikita Szergéjovics Hruscsov elvtárs nevében megköszönöm hozzánk intézett kedves szavait. Ön nem téved, amikor azt mondja, hogy a Szovjetunióban tett látogatása eredményeképpen megerősödött az a mély meggyőződése, hogy a szovjet nép szoros kapcsolatok kifejlesztésére törekszik a Szovjetunió és Burma között, hogy rokonszenvet és nagyrabecsülést érez a burmai nép iránt. Köztudomású, hogy államaink társadalmi és politikai rendszere különböző. Ez azonban nem akadályoz meg bennünket abban, hogy barátságban éljünk és fejlesszük a békés együttműködést, mivel népeink szenvedélyesen törekszenek a béke megőrzésére és megszilárdítására. Megelégedésünkre szolgál, hogy az önökkel Moszkvában felvett és ' itt folytatott személyes érintkezések elősegítették a mélyebb kölcsönös megértést tíjbb nemzetközi problémában, valamint országaink kapcsolataiban és együttműködésében, népeink barátságának fejlesztésében. Mindössze két napja vagyunk önöknél, de láttuk és meggyőződtünk róla, hogy Burma népe őszintén törekszik a békére és a békés munkára. Örülünk annak, hogy a burmai nép bizonyos sikereket ért el a gyar/nati uralom, az idegen intervenció és a pusztító háborúk súlyos következményeinek felszámolása terén. Tiszta szívből kívánunk önöknek további, még nagyobb eredményéket országuk javára és felvirágzására. Miniszterelnök úr, mi lelkesen üdvözöltük azt a Moszkvában kifejezett óhaját, hogy rakjuk le a két ország közötti baráti kapcsolatok kiépítésének szilárd alapjait- A Szovjetunió és Burma baráti kapcsolata ma már tény. Fejlesszük és erősítsük e kapcsolatokat államaink között! Éljen Burma és a Szovjetunió barátsága és együttműködése! Éljen a világ békéje!" Végezetül N. A. Bulganyin U Nu minisztérelnök egészségére ürítette poharát. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov elvtársak San államban Mandalaj,' december 4. (TASZSZ). — N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov december 3-án repülőgépen Rangunból San autonóm államba érkeztek. Ez az állam a Burrrtai Szövetség részét képezi. Burmának ez a legnagyobb szövetségi állama az ország északkeleti részén terül el, s Kínával, a Tajföld_ del és Laosszal határos. Területét csaknem 100 ?zer négyzetkilométer nagyságú fennsík alkotja az Iravadi és Szittang folyóktól keletre. San államot san nemzetiségűek lakják, de területén még ezenkívül számos más nemzetiség is él. San államának összesen több mint 1 800 000 lakosa van. San állama mezőgazdasági terület, amelyen főleg teát, dohányt, zöldséget termelnek és nagy kiterjedésű eddig alig kihasznált tea ültetvények terülnek el. A szovjet, vendégek a Taungjitol, San állam fővárosától nem messze levő repülőtérre érkeztek, ahol San állam vezetői ünnepélyesen fogadták őket. A repülőtérről a vendégek autókon egyenesen az Imle tóhoz mentek — ez az egyik legnagyobb burmai tó, amely a San fennsík erdőségek övezte vidékén fekszik. A tó partján levő Jaungve városkában az utcákon a vendégeket a lakosság virágokkal és zászlókkal üdvözölte. N. Sz. Hruscsov és N. A. Bulganyin felszálltak az ünnepélyesen feldíszített „királyi hajóra", amely a tó közepére vitte őket, ahol a nézők számára emelvényekkel ellátott tutajok voltak lerögzítve. A tó közepén a vendégek számára készült faemelvények előtt, a nagyszámú 'helyi lakosság előtt, akik keskeny hosszú csónakjaikon érkeztek a tó középére, népünnepélyt tartottak. A helyi evezősök versenyeztek egymással, valamint zene- és táncszámokat mutattak be az úszó tutajokon. Az ünnepély befejezése után N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov a „királyi hajón" Jaungve városkába mentek, azután autón Taungjiba, amely a folyótól 30 kilométer távolságra fekszik. A december 3-ról 4-re virradó éjszakát a szovjet vendégek San állam fejének székhelyén töltötték. Reggel eltávoztak Taungjiból. Visszatértek a Csehó repülőtérre, ahonnan Mandalajba Burma második legnagyobb városába repültek. A mandalaji repülőtéren N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov elvtársakat a Burmai Szövetség honvédelmi minisztere, a körzet katonai parancsnokságának legfőbb képviselői és a katonai hivatalok vezetői üdvözölték. Mandalaj polgármestere üdvözlő levelet olvasott fel és a vendégeknek átadta az üdvözlet szövegét. N. A. Bulganyin válaszában hangsúlyozta a Szovjetunió és Burma közötti baráti kapcsolatok és bizalom megszilárdításának fontosságát az egyetemes béke érdekében. Ezután a vendégeket vivő autósor áthaladt a városon, megállt a pompás díszkapuknál, ahol a város lakosai N. A. Bulganyint és N. Sz. Hruscsovot szívélyesen üdvözölték. A városban a lakosok sűrű sorokban álltak az utcákon, zászlókat lengettek és jelszavakat hirdető transzparenseket tartottak. A vendégek áz Iravad folyó kikötőjébe mentek, s sétahajózást tettek a Mindon gőzhajón. Ezután N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov Mandalajból a várostól 70 kilométerre fekvő Majmo hegyi fürdővároskába látogatott el és ott töltötte az estét. Ä A Burma fővárosában, Rangunban rendezett csehszlovák ipari kiállításnak óriási sikere van. Naponta körülbelül 40 ezer látogató tekinti meg a csehszlovák ipar készítményeit. Vorosilov, Mikojan és Molotov találk

ozója az osztrák parlamenti küldöttséggel MINDEN TEKINTETBEN AZ ÖNÖK BARÁTAI VAGYUNK Moszkva, (TASZSZ). — December 3-án a Kremlben K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese és V. M. Molotov, a Szovietunió Minisztertanácsa elnökének első helvettese, külügyminiszter találkoztak az osztrák parlamenti küldöttség tagjaival, amely a Szovietunió Legfelső Tanácsának meghíváséi a a Szovjetunióba látogatott. A. Frisch, a-Szövetségi Tanács elnöke, a küldöttség vezetője mély megelégedését fejezte ki afelett, hogy a küldöttségnek lehetővé tették a szovjet állam vezető dolgozóival való találkozást. Beszélt a küldöttség tagjainak a szovjet társadalom különböző rétegeivel való találkozásairól. Ezek a találkozások a szovjet néppel megerősítették bennem azt a hitet — hangsúlyozta A. Frisch, — hogy kölcsönösen barátoknak nevezhetjük egymást. Úgy vélem, hogy számos előítélet és a megértés hiánya, amit a helytelen propaganda okozott, most kiküszöbölődött és ezzel elértük a Szovjetunióban tett utunk célját is. A. Duschek, a bécsi technikai főiskola tanára, aki 21 évvel ezelőtt járt a Szovjetunióban, rámutatott, hogy meglepte őt Moszkva óriási fejlődése és az a nagy gondosság, amelyet a szovjet kormány az emberek alkotóképességeinek fejlesztése iránt tanúsít. Állást foglalt amellett, hogy bővítsék az osztrák és a szovjet tudósok közötti kapcsolatokat. V. M. Molotov ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a négy nagyhatalom külügyminisztereinek genfi értekezlete nem hozott ugyan pozitív határozatot az országok közötti kapcsolatok fejlesztéséről, ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy ami nem sikerült ma, az nem fog sikefülni holnap. Az osztrák parlamenti küldöttség tagjai nagy érdeklődéssel hallgatták meg V. M. Molotov beszédét. „Azok a kapcsolatok, amelyek most az idén megkötött szerződés alapján alakultak ki — mondotta V. M. Molotov — nagy fontosságúak mindkét országra nézve. Nagyon fontosak á többi európai állam szempontjából is. Ügy véljük, az a tény, hogy most Európában Svájcon kívül még egy másik semleges állam is létezik, fontos valamennyi nép számára". V. M. Molotov annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a semlegesség politikája, amelyet Ausztria folytat és amely megfelel az osztrák nép érdekeinek és vágyainak, következetes és becsületes lesz. Ezen az alapon-mondotta V. M. Molotov-barátaik vagyunk önöknek minden, téren — politikai, gazdasági és kulturális ,téren. _, A. I. Mikojan csatlakozott ahhoz, amit V. M. Molotov mondott és hangsúlyozta, hogy az Ausztria és a Szovjetunió közötti kapcsolatokban nem megoldhatatlanok a kérdések, és a szovjet kormány becsületesen teljesíteni fogja a fennálló szerződésekből és egyezményekből reá háruló összes kötelezettségeket. Csupán ki kell küszöbölni a bizalmatlanság és az elfogultság maradványait — mondotta A* I. Mikojan. Az ülés végén K. J. Vorosilov köszönetét fejezte ki az osztrák küldöttség tagjainak azért, hogy oly érdekesen és őszintén ecsetelték a szovjet országban szerzett benyomásaikat. Vasárnap, december 4-én délelőtt az osztrák parlamenti küldöttség Moszkvából repülőgépen visszatért hazájába. Az épülő kommunizmus földjén LENINGRÁDI MUNKÁSOK KÖZÖTT M' ikor beléptem a leningrádi Vorosilov-üzem kapuján és meghallottam a hatalmas alum'.nium-hengermü zaját, megörültem. A történelmi emlékek, múzeumok, képtárak megtekintése, a sok-sok gyi>nyörü, felejthetetlen mű megcsodálása után az orosz munkások közé is eljutottam és saját szememmel győződhettem meg munkafeltételeikről, elbeszélgettem velük életükről, vágyaikról, munkájukról. Kívülről-belülről eléggé újnak fest az üzem. Azt hittem, a szovjet rendszer idején épült, de csakhamar meg • tudom, hogy az üzem alapjait még 1782-ben vetette meg egy vállalkozó szellemű angol. A művészi öntvényektől a remekbe készült kovácsmunká-' kon és a színes fémek feldolgozásán át hosszú utat tett meg ez a híres vállalat, amíg eljutott a jelenlegi aln.míniumhengerlésig. 1928-ban államosították és azóta hatalmas üzemmé fejlődött. Csupán az utolsó ötéves ter-> idején megháromszorozta termelésit. Azt is megtudom, hogy a második világháborúban, a fasiszta ostrnmzár idején több mint 3000 ágyúlövedék e? bomba esett az üzemre, amely a legnehezebb körülmények között is tovább termelt. A háború óta teljesen újjáépítették, azért látszik ennyire újnak. Az igazgató irodájában megismerd kedünk Ivan Antonovics Voronov fomérnökkel. Jó erőben levő, komoly, megfontolt, gyors észjárású barna férfi. Ügy ismeri az üzemet, akár a t c nyerét, minden adatot fejből „kiváj)", sokszor még a gondolatunkat is eltalálja. Az ízlésesen, de nem fényűzően berendezett iroda egyik falán ott díszeleg a [ Szovjetunió Min'szte

rtanácsának vándorzászlója, ami azt bizonyítja, hogy az üzem dolgozói tz utolsó negyedévben kiváló munkát végeztek. Érdekes adatokat tudunk meg Voronov főmérnöktől. Az adminisztratív erők száma az üzem összes dolgozóinak mindössze 6 százalékát teszi ki, a mérnököké és a technikusoké 13 százalék. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az adminisztratív munkát elhanyagolják. Elég megemlíteni, hogy az újítási javaslatra 10 nav alatt mindenki választ kap. A műhelyekben elhelyezett táblákon a műszak végére mindenkinek kiírják navi teliesítményét. Igy az eq?sz műhely láthatja, ki hogyan dolgozik. Ia módszer jelentősen fokozta az egészséges versenyszellemet. Az üzem évenként 2 millió rubelt költ üdültetésre. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy évenként minden harmadik — negyedik ember az üzem költségén iidül a Szovjetunió legszebb vidékein. Ez étiben a dolgozók gyermekeinek az üzem pionír-tábort létesített. A Finn-öböl partján 18 hektár szép gyümölcsösük van. Korszerű bölcsődéjükben 120 gyerek fér el. <7- T van Antonovics vezetésével lemegyünk a hengerdébe. Az első, ami meglep, a világosság és a jó levegő. Lassan végigmegyünk a hatalmas csarnokon. Meg t bámuljuk az erős gépeket, amelyek a 60 centiméteres alumíniumtömbből 6 milliméteres lemezt hengerelnek. Min denki kiválaszt magának valakit, akivel munka közben egy-két szót vált. Én egy tagbaszakadt izmos legénnyel elegyedem beszélgetésbe. Erősen megszorítja a kezem, de szemével a hengerlő gépet figyeli, amely a 6 milliméteres lemezből két milliméteresek

0; gyárt. Még nőtlen. Havi keresete 1400 rubel. Az üzem zenekarában játszik és sokat sportol. Tovább megyünk. Minél meszebb iutunk, annál vékonyabbá hengerlik az alumíniumot. A harmadik-negyedik csarnokban már 0,5—0,6 milliméteres sztaniolokat állítanak elő. Sok fiatal dolgozik az üzemben. A munkások 40 százaléka nő. De a legnehezebb mu>\kákat mindenütt férfiak végzik. 4 hengerlésnél dolgozó nőknek még n nehezebb alumíniumlemez - tekercseket sem kell kézzel emelgetniök. Kii lönleges kis kocsikon tolják ide-odx. Az egyik sztanioloszt ál y vezetője, Irina. Ivanovna 1800 rubelt keres hivonta. Megtudjuk tőle, hogy fizetésiből az összes levonás alig tesz ki 10 százalékot. Mintha valamilyen orvosi laboratóriumban járnánk, olyan tisztaság fogad mindenütt. Egy apró papírhulladékot, egy fémforgácsdarabot sem találsz a földön. Az emberek jókedvűek, egy-egy szabad percükben mosolyogva eltréfálnak velünk. M

ég egy találkozást szeretnéK elmondani, amit soha nem fogok elfelejteni. Egy vigkedélyű, bajúszos öreg emberre let*em figyelmes az egyik> műhelyben. Odamegyek hozzá és megkérdem tőle, hogy miért dolgozik olyan öreg létére — Nincs szívem itthagyni ezt a szév gyárat. A nyugdijat így is megkapom. Nálunk, a Szovjetunióban, ha i>alaki-' nek megvan a nehéziparban a 20 szolgálati éve, annak jár a nyugdíj. Ha tovább dolgozik, a nyugdíjon '<*vül rendes fizetést kap. Eltanítgatom még néhány évig a fiatalokat. Összebarátkozunk. Az öreg Sztye • pan bácsitól megtudom, hogy a Nagy Októberi Forradalom idején 17 év:s volt. Fegyvert fogott ö is. Végigharcolta a polgárháborút, aztán hazajött Leningrádba, a gyárba. Űj gyáraiépültek a nagy szovjet hazában. Évekig dolgozott az Uraiban, Szibériában. De mindannyiszor hazajött Leningrád ba, ide húzta a szíve. Itt érzi mayát igazán otthon. A szép öregkor éw-'it itt akarja leélni. Bemutatja legjobo tanítványát, egy cingár szőkehajú kamaszt, aki most került ki a munkaerőtartalékok iskolájából, de „olyan az esze, mint a tűz és keze alatt ég a munka". A legényke, mikor megtudja, hogy csehszlovákiai vagyok, elfátyolosodik e szeme és lehajtja a fejét: — Az én apám is ott van Csehszlovákiában, — mondja fakó hangon a fiú. Nem ér-' tettem meg rögtön, de az öreg megmagyarázta: — Szabadsagunknak nagy ára volt, elvtárs. Sok drága életbe került. Nézem az öreg őszhajú harcost, aki végigkiizdötte a nagy forradalmat, derekasan kivette részét a szocializmus építéséből és mellette legjobb tani'. ványát, aki már a kommunizmust építi, akinek apja az én hazám szabadságáért áldozta életét. Szeretnék valami szépet, magasztosai, őszinte barátit mondani, de hirtelen elszorul a torkom, csak motyogok valamit értelmetlenül. Belenézek a fiú szomorú nagy szemébe és hallgatom búcsúzó szavait: — Szeretnék ellátogatni hozzátok, jobban megismerni szép hazátokat, amelynek földjében nyugszik az én jó apám. — Őszinte, igaz jó barátokra találsz nálunk, tovariš. SZŰCS BÉLA /