Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-31 / 314. szám, szombat

6 HIS20 T955. december '3'í. N. A. Buiganyin, N. Sz. Hruscsov és V. M. Molotov beszélgetése Ottó Grotewohlial és L. Bolzza! Moszkva, december 30. (TASZSZ). — December 39-én a Kremlben N. A. Buiganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, N. Sz. Hruscsov, az SZKP KB első titkára és V. M. Molotov, a Minisztertanács első elnökhelyettese, • külügyminiszter O. Grotewohlial, a Mémet Demokratikus Köztársaság miniszterelnökével és L. Bolzzal, a miniszterelnök helyettesével és külügyminiszterrel beszélgetést folytattak. A beszélgetés folyamén a két fél kicserélte nézeteit az őket érdeklő nemzetközi kérdésekről. Megerősítést nyert, hogy mindkét fél azt az azonos nézetet vallja, hogy valóban szükséges az állam további törekvése az európai kollektív biztonság biztosítására. Az összeurópai kollektív biztonsági rendszer szervezete, amelyben részt venne mind az NDK, mind pedig a Német Szövetségi Köztársaság, megteremtené a német kérdés rendezésének reális feltételeit az európai béke érdekében. A beszélgetés folyamán a két fél egyhangúlag azt a nézetet hangoztatta, hogy Németország békés állammá való egyesítésének egyedüli reális útja a jelenlegi körülmények között a német államok közötti megegyezés, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német* Szövetségi Köztársaság közötti megegyezés. J A beszélgetés szívélyes, baráti lég- é körben folyt le. é Miért kell a munkatermelékenység növekedésének megelőznie a bérek növekedését? Meglepetés a laoszi „választásokon" Amint ismeretes, december 25-én Laoszban egyoldalú választásokat tartottak. A választásokból kizárták a Pathet Lao nemzeti felszabadító mozgalom résztvevőit és a mozgalom Jiíveit. A választásokat a nemzetközi bizottság „a genfi egyezmények határozata alapján érvénytelennek" nyilvánította. A nyugati megfigyelők és tudósítók, akik Vientianban, Laosz fővárosában tartózkodnak, csodálkozásukat fejezték ki a választások első eredményei felett, amelyek alapján a választásokban egy csupán 28 tagú kis politikai párt vezet. Erről a pártról csupán annyit leheť mondani, hogy nem amsrika párti és nem kapott pénzt az amerikaiaktól a választási költségek fedezésére. Ez a Boungsouvanavang által vezetett nemzeti egységpárt. Általában azt várták, hogy az amerikaiak által a legnagyobb mértékben támogatott két vezető kormánypárt, mégpedig a mostani kormányelnök vezette „haladó párt" és a külügyminiszter vezetése alatt álló „független párt" fölényesen gyoz a választásokban. E két kormánypártot bőségesen ellátták az amerikaiak pénzzel a választási költségek fedezésére. A két párt csupán abban egyezett meg, hogy megakadályozza Pathet Lao híveineK rí;zvételét a választásokon. Ami a többi kérdéseket illeti, a két párt között heves ellentétek állanak fenn. Az amerika'ak biztosra akartak menni. Ezért a két párt mindegyikét 50 ezer piaszterrel, vagyis mintegy 17 ezer amerikai dollárral támogatták. Mivel a választás' urnák elé engedett negyedmillió lakost gondosan megválogatták, úgy látszik, elkerülhetetlen lesz e két párt győzelme a választásokon. Úgy. tűnik fel azonbin, hogy az eddigi előzetes eredmények szerint az amerikaiak semmi mesterkedése nem segített, és va gondosan kiválogatott csekélyszamú választó máskép döntött, mmt ahogy az amerikaiak akarták. Vientian fővárosban az amerikaiak által támogatott kormánypártok megsemmisítő vereséget szenvedtek a kis á nemzeti egységpártól, attól az egye- f düli párttól, amely állást foglalt Pat- ' het Lao híveinek a választásokon való részvétele mellett. Ez a tény viszszatükrözi Laosz népének mély elé1 gedetlenségét Kataj kormányelnök és Szananikon külügyminiszter Amerika párti politikájával szemben. A lakosságot különösen felháborítják azok a kísérletek, hogy Pathet Lao híveit az északi területeken fegyverekkel semmisítsék meg. December kezdete óta Vientian város kórházait a sebesültek százai zsúfolásig megtöltötték. A királyi csapatok ilyen árat fizetnek azokért a kísérletekért, amelyekkel Pathet Lao fegyveres erőit a választások előtt meg akarták semmisíteni. Bongsouvanavang, a nemzeti egységpárt vezetője, akinek nem volt lehetősége arra, hogy igazi választási kampányt folytasson, bizonyos tiszteletnek örvend a nép körében. Tisztelik öt, mert elítéli a kormány amerikapárti politikáját és tisztelik azért, mert a múlt évben Szananikon külügyminiszter törvénytelenül letartóztatta öt. Szananikon így akarta leplezni bünrészességét Kouvoravong honvédelmi miniszter meggyilkolásában. Kouvoravong meggyilkolása — aki a genfi egyezményt aláírta és hitt annak betartásában — jelt adott az amerikai puccs ki-robbantására, amelynek következtében a mostani teljesen amerikapárti rendszer került hatalomra, Kataj kor-mányelnok vezetésével. A választások eredményei — legyenek bármilyenek — nem szüntethetik meg azt a mély válságot, amelybe Kataj és Szananigon amerikapárti politikája sodorta az országot és a válságot mindaddig nem szüntetik meg, amíg nem alakítanak olyan kormányt, amely tárgyalásokat kezd Pathet Laoval és megszünteti a polgárháborút. A szovjet mezőgazdasági dolgozók 1955. évi munkasikerei Moszkva, december 30. (ČTK). — A Szovjet kolhozok e napokban értékelik az 1955. évi munkaeredményeiket és a kolhozok kukoricát 12 594 000 hektáron vetettek el, vagyis 9 411 000-rel nagyobb területen, mint 1954-ben. A megtárgyalják a mezőgazdasági terme- szovjet kolhozparasztok az idén 4—8lés fokozására irányuló intézkedéseket. A kolhozok tagjai fő figyelmüket a legfontosabb feladatra — az évi gabonatermés tíz milliárd púdra való felemelésére irányítják. Az idén a mezőgazdasági dolgozók már jelentós lépést tettek e feladat megvalósítása felé. A gabona termelése és begyűjtése az idén jelentősen emelkedett annak ellenére, hogy a Szovjetunió számos kerületében kedvezőtlen időjárás uralkodott. Csupán az Ukrán SZSZK szovhozai és kolhozai 153 millió pud gabonát adtak az államnak terven felül. A gabona vetésterületeit a kolhozokban 11,2 millió hektárral terjesztették ki. Sikeresen teljesítik az új földek megművelésének tervét is. Az idén a Szovjetunió keleti részeiben 30,4 millió hektár szűzföldet műveltek meg, ebből a kolhozokban 16,7 millió hektárt. A kolhozok az idén nagy erőfeszítést tettek a kukorica vetésterületének kibővítésére. A Szovjetunió földművelésügyi minisztériumának adatai szerint szor több kukoricát takarítottak be, mint tavaly. Az idén fokozott figyelmet szenteltek az ipari növények termelésének, így a bjelorusz kolhozok a len vetésterületeit 95 ezer hektárral nagyobbították és gazdag termést takarítottak be. A lenmagvak állami beadási tervét csaknem háromszorosan túlszárnyalták. Lenrostot 1,5-szerte többet adtak le, mint tavaly ugyanebben az időben. Számos kolhoz a lentermelésból 2—3 millió rubelt vett be. A bjelorusz kolhozparasztok jó eredményeket értek el más ipari növények termelésében is. Például számos kolhoznak egy hektárnyi kender 20—25 ezer rubel jövedelmet hoz. Kibővítették a cukorrépa területeket is. A háború előtt a Bjelorusz SZSZK-ban cukorrépát egyáltalán nem termeltek. A jövő évben a kolhozparasztok a len vetési területét 300 ezer hektárral és } a kenderét 1,5-szeresére akarják j) emelni. ^ M

iért oly döntő fontosságú a munkatermelékenység fokozásának kérdése az új társadalmi rendszer és a szocializmus felépítése szempontjából? A szocializmus építése megköveteli a termelés növelésének gyors ütemét a gazdaság szocialista szektorában. Csupán a gyorsan növekvő termelés alapján lehet biztosítani a nép anyagi és kulturális színvonalának szüntelen emeléséhez szükséges termékek menynyiségét. Csupán így lehet biztosítani a szocialista szektor kibővítését és végleges győzelmét, valamint az állam gazdasági erejének és védelmi képességének fokozását. E feladatok teljesítése azonban megköveteli, hogy a munkatermelékenység növekedése megelőzze a bérek növekedését. Miért kell a szocialista gazdaság sikeres fejlődésében és a dolgozók életszínvonalának emelkedése érdekében a munkatermelékenységnek feltétlenül gyorsabban növekednie mint az átlagbéreknek? A munkatermelékenység, vagyis a munka produktív ereje az éló emberi munka tulajdonságai, amelyek az anyagi termelésben hasznos termékek, készítmények teremtésében jutnak kifejezésre. A munkatermelékenység fokozása tulajdonképpen az élő munka célszerűségének fokozása, vagyis az emberek azon képességének fokozása, hogy hasznos értékeket teremtsenek. A munka hatásossága nő, ha egy bizonyos idon belül (mondjuk egy óra alatt) több terméket teremt vagy pedig a termelőeszközök takarékosabb kihasználásával, a gépek jobb kihasználásával, a nyersanyag, a villanyenergia stb. megtakarításával több terméket gyárt. A munkatermelékenység fokozásához minden egyes munkás és üzem azzal járul hozzá, hogy takarékosan használja fel az élő munkát és a termelőeszközökben anyagi alakot öltött munkát. Az élő munka hatásosságának fokozása megvalósul azáltal, hogy a termelésben egyre nagyobb mennyiségű tökéletesebb gépet és szerszámot alkalmazunk és ezek segítségével egyre nagyobb mennyiségű nyersanyag változik át termékké. Ebből következik: a munkatermelékenység azzal emelkedik, hogy az egy termékre eső élő munka viszonylagosan csökken, míg a termelőeszközökben anyagi alakot öltött munka viszonylagosan növekszik és ugyanakkor a termék előállításához szükséges munka összmenynyisége csökken. A munkatermelékenység színvonala döntő az ország nemzeti jövedelmének növekedése és magassága szempontjából. A bérek és a munkatermelékenység fejlődése közötti helyes arány megállapítása tehát döntő tényezője a fogyasztás-i alapra és a szocialista felhalmozás alapjára való felosztásnak. A fogyasztási alapot a nép növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésére fordítjuk. A felhalmozási alap hivatása a termelés bővítése é6 tökéletesítése a legújabb technika alkalmazásával. A munka termelékenységének olyan gyorsan kell növekednie, hogy biztosítani tudja mind a fogyasztási alap növekedését, mind pedig a szocialista felhalmozás alapjának szüntelen növelését. A

bérek a munkatermelékenység közötti arány fejlődése a szocialista üzemek rentabilitásában is döntő tényező. A bér, amelyet a dolgozók pénz formájában kapnak, nemcsak reális keresetük lényeges részét képezi, hanem egyben a termelési önköltségek fontos része is. Az önköltségek csökkentésének fő eszköze a munkatermelékenység növelése. A munkatermelékenység növelése azonban nem minden esetben csökkenti az önköltséget, hanem csak akkor, ha növekedése megelőzi az átlagbérek emelkedését. Tegyük fel, hogy egy munkás két keze munkájával naponta tíz darab készítményt gyártott ötven korona bérért. A termelést gépesítették. Gépek és haladó technológiai eljárások stb. alkalmazásával most húsz darab készítményt gyárt és ezért hetvenöt korona bért kap. Munkájának termelékenysége száz százalékkal nőtt és átlagos napi bére ötven százalékkal emelkedett, ugyanakkor az egy termékre eső bérköltség öt koronáról 3,75 koronára csökkent. Az egy termékre eső bérköltség csökkenése következtében itt csökkent az önköltség. Ha azonban a munkás átlagbére olyan gyorsan emelkedik, mint a munka termelékenysége, vagyis száz százalékkal, akkor a munkás húsz darab készítményért száz korona bért kapna. Egy készítményre ismét öt korona bér esne és az önköltség nem csökkenne. Ebből világos, hogy az átlagbérek nem emelkedhetnek gyorsabban, mint ahogy a munkatermelékenység növekszik. Ez természetesen érvényes az önköltség többi részeire is. A bérköltségek azonban az önköltségek színvonala szempontjából különösen fontosak, mivel a bér magában véve a munkának azt a termékét képviseli, amelyet minden egyes dolgozónak közvetlenül pénz formájában kifizetnek. Ha a bérek emelkedése megelőzi a munkatermelékenység növekedését, az üzemek nem érik el a megfelelő rentabilitást — nem tudják teljesíteni az akkumuláció tervét és az államnak milliós összegekkel maradnak adósok. A munkatermelékenység növekedésének és a bérek emelkedésének üteme közötti kölcsönös helytelen viszony rendszerint a termelés és a fogyasztás közötti elkerülhetetlenül szükséges objektív arányosság megsértését okozza, a rendelkezésre álló áru és azon készpénz közötti arány megsértését, amelyet a dolgozók bérként kézhez kapnak. Mindez végül nehézségeket okozna a lakosság közszükségleti cikkekkel való ellátásában s koronánk elértéktelenedéséhez, a dolgozók reálbéreinek csökkentéséhez vezetne. A

szocialista társadalomban emelkedik a dolgozók életszínvonala még akkor is, ha a munkatermelékenység növekedése mellett a bérek változatlanok maradnak. Társadalmunkban a dolgozók életszínvonala emelkedésének fő tényezője ugyanié nem a bérek növekedése, hanem a közszükségleti cikkek árainak rendszeres leszállítása, valamint a kulturális és szociális célokra fordított állami kiadások emelkedése. Az árleszállítások e politikája következtében köztársaságunkban a munkások és hivatalnokok reálbérei az 1955 évi áprilisi negyedik árleszállítás után az 1953-as év harmadik negyedével szemben 20 százalékkal emelkedtek. A reálbérek ezen emelkedésében négyötöd részben az árleszállításoknak és egyötöd részben a nominális bérek növekedésének van része. Az első ötéves terv folyamán köztársaságunkban a szocialista vállalatokban dolgozó munkások bérei átlag 56 százalékkal emelkedtek, míg a munkatermelékenység 60 százalékkal nőtt. Jóllehet a két mutató közötti arány semmiképpen sem volt a legkedvezőbb, mégsem volt rossz. Az 1953-as év második felében, főleg azonban a-z 1954-es évben a bérek gyorsabban emelkedtek, mint a munkatermelékenység. Az Állami Statisztikai Hivatal jelentése szerint a munkatermelékenység az 1954. év folyatná* csupán 2 százalékkal nőtt, míg az átlagbérek sokkal gyorsabban emelkedtek. Ez főleg a Tüzelő és Energetikaügyi Minisztérium, a Gépipari Minisztérium és a Könnyűipari Minisztérium vállalataiban mutatkozott, meg. Például köztársaságunk legnagyobb kerületében — a prágai kerületben — a munkatermelékenység az 1954. év folyamán 1,6 százalékkal növekedett, az átlagkeresetek azonban ezen időszak alatt 8,4 százalékkal emelkedtek. A bérek és a munkatermelékenység növekedése között fennálló egészségtelen viszony következtében keletkezett helyzet megítélésénél tekintetbe kell venni azt, hogy az átlagbérek gyors emelkedésének oka részben a pénzreformmal kapcsolatban végrehajtott bérrendezés volt. az 1953-as év második felében. Akkor a munkások túlnyomó többségének és a hivatalnokok egy részének emeltük a nominális bérét anélkül, hogy teljesítményük növekedett volna. A bér és a munkatermelékenység 1954. évi kedvezőtlen viszonyának okát abban kell keresni, hogy nem merítettünk ki minden lehetőséget a munkatermelékenység fokozására. Az itt közreműködő okok egész sorát összefoglalóan úgy jellemezhetjük, mint népgazdaságunk lehetőségeinek lebecsülését. Ha nem teljesítjük a munkatermelékenység szüntelen növelése törvényének követelményeit, akkor kevesebbet termelünk, mint amennyit termelhetnénk, vagy amennyit terveztünk. Ha nem teljesítjük a munka szerinti jutalmazás törvényének követelményeit, akkor több bért osztunk szét, mint amennyit a szocialista termelés növekedése megenged. E két közgazdasági törvény elégtelen alkalmazása folytán helytelen viszony alakul ki a béralap és az árualap között. P

ártunk és kormányunk az intézkedések egész sorát foganatosította a szocalista termelés és a nép életszínvonala további emelésére. Ezek az intézkedések biztosítják a munkatermelékenység és a bérek szüntelen emelkedését. Ugyancsak intézkedések történtek a munka megszervezésének megjavítására, valamint a bérek és fizetések helyes kifizetésének fokozott ellenőrzésére. A párt és a kormány e bölcs politiká-i jának, a párt és szakszervezetek ál-* dozatkész munkájának következtében gazdasági szerveinknek az 1955. év első felében sikerült egészbenvéve kedvező arányt elérni a bérek emelkedése és a munkatermelékenység növekedése között. Azonban ezek mögött az általánosan kedvező eredmé-* nyek mögött az üzemek egész sora rejlik, amelyek a munkatermelékeny-* ség emelésének feladatait továbbra sem teljesítik. A gépipari dolgozók országos értekezletén Poláček elvtárs miniszter felsorolt számos olyan gépipari üzemet, ahol a munkatermelékenység mélyen a terv alatt marad. Közöttük van a komáromi Steiner Gábor-üzem, amely a munkatermelékenység tervét júniusban csupán 61' százalékra teljesítette. A modrányi Meopta-üzemben a munkatermelékenység 1955. második negyedében az: előző negyeddel szemben 8,6 százalékkal csökkent, míg az átlagbérek 1,2 százalékkal emelkedtek. A munkatermelékenység tervének nem teljesítését és a bérek aránytalan nagy növekedését némelyik üzemben a munka irányításának alacsony színvon»la okozza. A munkák normázásának ki nem elégítő állapota okozza, hogy a legtöbb norma nem felel meg a technika fejlődése mostani fokának és a termelés haladó megszervezésének. A normákat különféle címeken indokolatlanul lágyítják, ami kedvezőtlenül befolyásolja a teljesítménynormák teljesítését. Míg a teljesítménynormák átlagos teljesítése 1.948-ban a Gépipari Minisztérium vállalataiban 140 százalékot tett ki, 1955. júniusában már 260 százalékot ért el. Hasonlóképpen a jutalmazás eddigi módszere is számos fogyatékosságot mutat. Nem érvényesítik következetesen a szakképzettség get megkövetelő munka és a szakképzettség nélkül végzett munka jutalmazásában levő különbségeket. így aztán gyakran megtörténik, hogy a negyedik és ötödik osztályba sorozott munkások órabérei magasabbak, mint a hatodik és hetedik osztályba sorozott munkásoké. Az említett hibák arról tanúskodnak, hogy a béreket nem fizetik ki mindig a teljesítmény szerint- és azt is mutatják, hogy a munka szerinti jutalmazás törvényét nem alkalmazzák nálunk mindenütt megfelelően. A bérek és a munkatermelékenység közötti kedvezőbb viszony kialakulását fékezi az a tény is, hogy a vállalatok és a minisztériumok vezető dolgozóinak gyakran nagyon közömbös és hanyag a viszonyuk az új technika és a haladó munkamódszerek bevezetéséhez. Erről tanúskodik az a tény, hogy az újítójavaslatok és ésszerűsítések ezrei kihasználatlanul maradnak. Ezek a hibák azt mutatják, hogy a munkatermelékenység szüntelen növelésének törvényét sem tartjuk be mindenütt. A

bér és munkatermelékenység közötti kedvező viszony fenntartásához és e viszony további megjavításához vezető utat a csehszlovák ipar további műszaki fejlesztéséről szóló párt- és kormány tézisek mutatják meg. A haladó technika széleskörű alkalmazásával a munkatermelékenység úgy fejlődik, hogy második ötéves tervünkben nemcsak a termelés további nagyvonalú emelését, hanem a dolgozók szükségletei-' nek bőségesebb és sokoldalúbb kielégítését is lehetővé teszi. František Vítovec