Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-22 / 306. szám, csütörtök

1955. december 29. Ki J SZÖ 487 MIT ÁTSZANAK A PRÁGAI SZÍNHÁZAK PRÄGÄT a téli hónapokban sokkal több vidéki keresi fel, mint nyáron. Az egyhetes prágai kultúrrekreációk, a mezőgazdasági dolgozók részére rendezett rekreációk részvevőin kivül sok az egyéni látogató is. Habár a vidéki városokban is ma már igazán minden kapható, amit Prágában árulnak, mégis külön varázsa van a Prágából hozott ajándéknak. A legjobban azonban a rendkívül gazdag kultúrélet vonzza a vidékieket, és ezért, ha csak tehetik, a téli idényben néhány napra felutaznak a fővárosba. Emlékszem, amikor még jómagam is csak vendégként élveztem Prága szépségeit, Csajkovszkij Anyeginjét láttam a Nemzeti Színházban. Ez az este olyan élményt jelentett számomra, annyira el voltam ragadtatva az előadástól, az ünnepélyes környezettől, hogy hónapokon keresztül volt miről beszélnem. Szeretnék, ha nem is kimerítő, legalább áttekinthető képet adni, mit játszanak a színházakban. A Nemzeti és a Smetana Színház opera repertoárja évről évre bővül. Smetana jól ismert és közkedvelt Eladott menyasszonya, Csókja, Két özvegye, Dvorák Sellője, Kata és az ördöge, Janáček, Suchoň, Fibich darabjai mellett a külföldi operák egész sorozata van állandó műsoron. Prokofjev, Muszorgszkij, Csajkovszkij, Beethoven, Mozart, Puccini, Verdi, Bizet gyönyörű művei között nehéz a választás. Nemrég tűzték ismét műsorra több évi szünet után Wagner Tannhauser című operáját. Örömmel várta a közönség ennek a csodálatosan szép, a szereplőktől és a zenekartól egyaránt magas művészi tudást igénylő operának bemutatását. Az előadás minden várakozást felülmúlt. Áhítatos ünnepélyességgel élvezik a nézők a wagneri színpompás muzsikát, a művészi díszleteket, ' a balettkar leheletkönnyed táncát, az énekesek csengően szárnyaló hangját. Az operát a színház meghívására Alfréd Eichorn, a drezdai Operaház igazgatója rendezte. DE TÉRJÜNK ÄT a prózai darabokra, amelyeket a széles közönség szívesen látogat és valljuk be őszintén, Könnyebb is jegyet kapni rájuk. Irta: Kis Éva Klasszikus és jelenkori, külföldi és hazai írók darabjai szerepelnek a programon. Annyi a jó darab, hogyha két hónapon keresztül mindennap színházba mennénk, még mindig nem merítenénk ki a műsort. Shakespeare, Tolsztoj, Csehov, Wilde, Moliére, Ibsen, Balzac, Gogol, Goldoni örökbecsű müvei szórakoztatják a nézőt. Az E. F. Burián igazgatása alatt álló Munkaérdemrenddel kitűntetett D 34 nevű színház, amely az első köztársaságban harcos szelleméről, haladó darabjairól volt nevezetes, mai műsorával is állandóan telt házat vonz. Az idén bemutatott darabok közül a legnagyobb sikere Jean Paul Sartre francia író „A főbelövendők klubja" (Nyekraszov) című szatírájának van. A Sartre darab bemutatása Párizs egyik legrégibb hagyományú színházában, a Theatre Antoineben, nagy port vert fel. Mi a darab rövid tartalma? George de Valera, ravasz, körmönfont szélhámosnak nyomában van a rendőrség. Véletlen folytán éppen a Paris Ser esti újság szerkesztőjének lakásán rejtőzik el. Megtudja, hogy a lap éppen valami ordító, mindent felkavaró kommunistaellenes szenzációra vadászik. A nagystílű szélhámosnak nyomban mentő ötlete támad. Kiadja magát Nyekraszov nyugatra menekült szovjet miniszternek. Hajlandó hazájáról bármilyen „leleplező" nyilatkozatot tenni. A lap minden gondolkodás nélkül kap az alkalmon. Óriási szenzáció, az emberek kapkodják az újságot, amely bejelenti, hogy Nyekraszov- szerint húszezer embert főbelőnek, ha a szovjet hadsereg elfoglalja Franciaországot. A végén természetesen minden kiderül, Valera pünkösdi királyságának vége. Ismét szökik a rendőrség elől. Az ilyen és hasonló esetek napirenden vannak nyugaton. A nagytőkések kezében levő sajtó nem válogatja meg a közvélemény befolyását irányító eszközeit. A Sartre darabban életre keltett típusok híven tükrözik vissza és leleplezik a burzsoá sajtó képviselőinek „tiszta igazságot" író és hirdető módszereit. A D 34 színházban volt a darab első külföldi bemutatója. A szereplők és a rendező kitűnően oldották meg feladatukat. A közönség közel három és fél órán keresztül szívből nevet a szellemes párbeszédeken, helyzetkomikumokon, sajátságos díszleteken. A nyíltszínű tapsok nemcsak a jó alakításokat jutalmazzák, hanem a kiváló francia író ötletes szatírájának mély mondanivalóját is. A JELENKORI cseh írók darabjai közül említést érdemel Ota Safránek „Merre, hová?" (Kudy kam?) című vígjátéka, amely egy dolgozó házaspárnak a hivatásához és egymáshoz való viszonyát próbálja megoldani. Érdekes a darab a minden házimunkát a feleséggel végeztetni akaró férj és a túlságosan önálló asszony szemszögéből nézve is. Safránek megtalálja az arany középutat és mivel ez a kérdés ma sok helyen fájó pont, akinek hasonló bonyodalmai vannak otthon, nyugodtan levonhatja a darabból a tanulságot. Ema ftezáčová fontos és a valóságban is gyakran megtörténő témát dolgozott fel „Jana" című drámájában. Elrettentő példán mutatja be, milyen káros, sorsdöntő következményekkel járhat, ha a szülők ostoba majomszeretetböl agyonkényeztetik serdülő gyermekeiket és milyen erkölcsi felelősség terheli azt a szülőt, aki ellensúlyozni akarja a szocialista társadalom egészséges nevelési módszereit csupán a rendszer ellen érzett ellenszenve miatt. A színházak műsorából nem hiányzik Shaw, Jirásék, Tyl, Hašek, Čapek, Kornyejcsuk neve sem. Az operettszínházban Offenbach, Strauss, Ned- bal, Millöcker fülbemászó muzsikája szóraäoztatja a közönséget. A legkisebbek az ő kedves Hurvineküknek és a Központi Bábszínház kacagtató bábjainak tapsolnak. VAN TEHÄT választék bőven. Opera, operett, vígjáték, dráma, szatíra, bábszínház és igazán csupa szép előadás. Azt tanácsolom, ne menjen haza senki úgy Prágából, hogy meg ne látogassa valamelyik színházat. ^Józsi bá ozsi oacsi pipaja Végre megvalósult a Meteorológiai Intézet várva várt ígérete: sűrű, nagy pelyhekben hull a hó! A meleg szobában ülve az ablakon keresztül a hópelyheket figyelem és hirtelen eszembe jut, hogy alig pár nap választ el a karácsonytól. — Ejnye — mondom magamban —, küszöbön a karácsony és még azt sem tudom, mivel ajándékozzam meg családi együttesemet. Könyvszekrényemből kihalászom az odarejtett takarépénztári betétkönyvet, amelyet a munkahelyemen szervezett vállalati takarékosságnak köszönhetek. Költségvetést csinálok papír és ceruza segítségével úgy, hogy a papírt gondosan megvonalozom, hasábokra osztom és a rovatokba legközelebbi hozzátartozóim nevét írom be. A könyvecskén levő megtakarított összeget elosztom a rovatok számával és megtudom, mennyit költhetek a családi együttes egy-egy tagjára. — Ugyan — kapok észbe —, ha mindenkire egyenlő összeget költök, a helytelen egyenlősdi hibájába esnék. Az ajándékokat is a szocialista díjazás elve — érdem — szerint kell szétosztanom. m Ezt mondván, gondolkodóba esem, kinek is vannak irányomban a legnagyobb érdemei. A verseny résztvevői közül a győztes címét természetesen férjemnek ítélem, bár nem vagyok benne egészen biztos, betartottam-e mindenben a jenti elv követelményeit. Gondosan fontolgatom azt is, kinek milyen ajándékot vegyek. A gyermekeknek játékot, Józsi bácsinak pipát és meleg papucsot, Kati néninek pullóvert és így tovább... De hiszen tavaly is ezt vettem nekik, sőt tavaly előtt is — jut eszembe. Józsi bácsi nyugodtan akár trafikot nyithatna az előző évekből használatlanul megőrzött karácsonyi pipákból. Miután otthon képtelen vagyok jobb elhatározásra jutni, fogom a kabátom azon meggyőződésben, hogy a kellő ötletet csak a kirakatok adhatják meg. Az utca járókelőktől hangos, az emberek boldogan mosolyognak. December eleje, de már mindenki bevásárol. Az egyébként csendes Károly tér a karácsonyfák és a különféle sütemények illatában úszik. A teret elárasztja a bódék és sátrak tömkelege, amelyekben karácsonyfa-díszeket, porcelánfigurákat, állatkákat, dísztárgyakat árulnak, üvegiparunk ügyességét és ízlését hirdetve. A körülöttük ácsorgó apróságok kidülledt, fényes szemekkel bámulják ezt a sok, mesébe illő gyönyörűséget és orruk hegyére van írva egyetlen kívánságuk, hogy mindez az övék lehessen. Óvatos anyukáik részben teljesítik is kicsinyeik vágyait, de a családi bérlap megőrzése érdekében igyekeznek menteni a menthetőt. A Vencel tér, Prága szíve kivilágított kirakataival, neonlámpáival, transzparenseivel szikrázik, mosolyog, az élet örömteli dalát énekli. A Darex még a késő esti órákban is teli vásárlókkal. A „Zdar" játéküzlet kirakatai előtt is tolonganak, ágaskodnak a kiáltozó buksik, ujjaikkal mutogatva apukának, anyukának mi mindenre fáj a foguk. Nehéz ^a választás a sok ját ékautó, traktor, vasút, baba, építőkocka, mackó, labda között és a gondos szülőknek van mit ígérgetniök és emlékezetükbe vésniök, hogy csemetéik pontosan a kívánt játékokat lássák viszont a karácsonyfa alatt. A „Jas" üzlet kirakatai szebbnél szebb férfi-, női-, és gyermekcipők, báli cipők, hócsizmák, bakancsok, harisnyák súlya alatt roskadoznak. Azt sem tudja az ember, mit csodáljon előbb. Nem vall szégyent a „Tep" fehérneműbolt sem, melynek ablaküvegei mögül barátságosan integet felénk a női szíveket oly jólesőn megremegtető szilon fehérnemű és annyi más minden, amire csak szükségünk lehet a mindennapi életben. A „Kniha" könyvbazár kijózanít pillanatnyi kábultságomból. Megtalálom benne mindazokat a könyveket, amelyekről a múltban és a jelenben hallottam és ábrándoztam. Képviselve van Gogol, Olbracht, Solohov, régi ismerősünket, Verne Gyulát is itt látom, JiráSek műveivel egyetemben és Cervantes „Don Quijote" -je mellett a magyar írók műveiről sem feledkeztek meg. Államdíjas íróink fényképei között nagy örömmel üdvözlöm Egri Viktorét is. A könyvektől, igaz, hűséges barátainktól a legnehezebb a búcsú, mert mintha hozzám szólnának, annyira vonzanak. Nem kis fáradságomba kerül, hogy kiragadjam magamat bűvkörükből és Józsi bácsit idézzem ismét emlékezetembe, akinek idén a hagyományos pipánál értékesebb karácsonyi ajándék jár. . — Ő — sóhajtottam, amikor átfagyva ismét a meleg szobában voltam —, most azután igazán nem tudom, mitévő legyek. A fejemben az óriási választéktól sokkal nagyobb a zűrzavar, mint amikor elindultam terepszemlére. Mit is vegyek szeretteimnek? Talán mégis a pipát, vagy a papucsot? „Don Quijote" nagyon csábít... és Gogol müveit már régen meg akartam venni magamnak! Nem tudok dönteni. Tanácstalanul álldogálok az ablaknál és csupán azt érzem, hogy betétkönyvem lapjai reszketnek kezemben, mint a nyárfalevél, mert érzik, hogy napjaik meg vannak számlálva. Szily Márta KICSINY, DE LELKES CSOPORT r lőször csak annyian voltak, hogy tíz ujján könnyen megszámlálhatta őket az ember. S e kicsi csoport nagyot gondolt: a „Vörös Sarok" üzemi klub keretében magyar szfnjátszőkört alakítanak. Munkások voltak valamennyien: Bárczy Boriska, Gáspár Mariska, Valentin Marianna, Dohorák Erzsébet, Szalai Zsigmond és még néhányan, mégpedig kiváló munkások. Munkatársaik közönyösen fogadták az elhatározást. Az üzem magyar értelmiségi dolgozói sem látták értelmét a kezdeményezésnek. Mit akarnak ezek itt — legyintettek. Hiszen a szlovák színjátszókör is meggyengült ebben az időben, 1953-ban, pedig a „Március 8." Üzem színjátszóköre 1947-től 1952-ig igazán a legjobb üzemi színjátszókörök közé tartozott Bratislavában. De e néhány embert nem törte le a közöny. Műsort kezdtek tanulni saját erejükből, munkatársaik, az üzem vezetősége, valamint az üzemi bizottság támogatása nélkül. Pedig de sok nehézséggel kellett megküzdeniök! Sokszor még a szerepekhez is kevesen voltak, főként férfiak. De ezt a problémát is megoldották: nőket öltöztettek férfiruhába. Játékuk talán még a szükséges színvonalat sem érte el, de ők bíztak sikerükben, bíztak abban, hogy csoportjuk fejlődni, gyarapodni fog. — S nem is csalódtak. Ma már huszonnégyen vannak, illetve vagyunk, s választmánya is van a színjátszókörnek — meséli elégedetten Kelecsényi elvtárs, a választmány titkára. Egyéb műsorszámokon kívül 13 egyfelvonásos darabot adtak eddig elő, s a múlt vasárnap játszották Csizmarek Mátyás Bújócskáját immár huszadik helyen: Pereden. Mert nemcsak az üzem munkásainak játszanak már, ha- l" nem járják a falvakat is. Mindenütt szeretettel fogadják őket, s ahol jártak, mindenütt szeretettel gondolnak rájuk. Ezt bizonyítják azok a levelek is, amelyeket egy-egy előadása után kap a színjátszókör. Egy kimutatást tesz elém Kelecsényi elvtárs. Ebből kitűnik, hogy eddig 6.556 néző előtt játszottak, s 2.008 kilométert tettek meg teherautón. Az üzem adja ugyanis nekik a teherautót kedvezményesen. Mert már itt is felfigyeltek rájuk. Bár az igazgató kissé még mindig közönyös irántuk — eddig egyetlen előadáson sem jelent meg és nem is képviseltette magát a meghívások ellenére sem —, az üzemi pártbizottság foglalkozik velük és képviselője ott van gyűléseiken. Elismerést és dicséretet kaptak a szakszervezet évzáró közgyűlésén is. r kis csoport tagjainak már vé-' révé vált a népművelési munka. Nem is érzik jól magukat, ha valamelyik vasárnap nincs műsoruk. Szívesen mennek, látogatják a falvakat, viszik, terjesztik a kultúrát. S ezeken az előadásokon nemcsak a darabot adják elő, hanem elbeszélgetnek a néppel is. Ismertetik az éppen időszerű politikai eseményeket, akciókat, alaposabban bemutatnak egy-egy szereplőt, kicsoda, milyen munkás, hány százalékra teljesíti normáját, s emellett mennyi időt fordít népművelési munkára. Ezeknek a beszélgetéseknek az a céljuk, hogy még jobban megszilárdítsák a munkásság kapcsolatát a parasztsággal. De nemcsak kifelé, a nép között végez nevelő munkát a csoport, hanem a körön belül is. Összejöveteleiken is megtárgyalják az időszerű eseményeket, és a munkafegyelem megszilárdítását is szem előtt tartják. Ha valamelyik tag például késik munkahelyéről, a színkörben rögtön szóváteszik az ügyet és az illetőt megrovásban részesítik. Gyakran előfordul az is, — hallom Kelecsényi elvtárstól —, hogy szükségük van valamelyik szereplőre, s az illető történetesen dolgozik. Ilyenkor a színkörnek azok a tagjai, akiknek szabad idejük van, munkába állnak, s elvégzik helyette feladatát, hogy szabaddá tegyék. De nemcsak a színjátszókör tagjai, hanem az üzem sok más dolgozója is a maga ügyének tekinti már a kör munkáját. Ha segítségre van szükség, legyen az ács-, asztalosmunka vagy kulisszafestés, munkaidő után díjtalanul elvégzik a hozzáértő emberek. Kelecsényi elvtárs még a feleségét is bekapcsolta a kör munkájába, aki pedig nem is dolgozik az üzemben. Ő varrja a fellépéshez szükséges ruhákat, jelmezeket, szintén szívességből. Érdeklődöm, mit játszanak majd a Bújócska után. Csíky Gergely Kaviárjának szerepkönyvét teszi elém Kelecsényi elvtárs: — Ezt. Utána pedig Gergely Márta, A gyengébb nem című darabja következik. Szeretnénk, ha akkorra már nemcsak huszonnégyen lennénk, hanem még jobban megnövekedne csoportunk. Mert van itt ember ... Csak nehéz megnyerni őket. No de bízunk benne, hogy fokozatosan majd csak sikerül ez is. oiztosan sikerül. Reméljük, hogy ® látva a színjátszókör szép munkáját és eredményeit, egyre többen állnak majd be soraikba, hogy ők is tanuljanak és tanítsanak. J. I. Rádió-filmKíradó volt a címe a Csehszlovák Rádió vasárnapi második magyarnyelvű adásának. A rádió-filmhíradó az elmúlt hét legfontosabb eseményeit ismertette. A műsorszerkesztés olyan ötletes volt, hogy a 70 perces adást a legnagyobb figyelemmel és érdeklődéssel hallgattuk végig. A szerkesztők e gazdag tartalmú érdekes közvetítésnek jobb és kifejezőbb címet nem is találhattak volna. A rádió-filmhíradó, amely különféle helyekről filmszerűen pergette le a hallgatók előtt a legváltozatosabb eseményeket, valóban jó híradó volt. A műsor az elmúlt hét külpolitikai eseményeinek rövid összefoglalásával kezdődött, majd a bratislavai panelépítkezésekre, az érsekújvári Elektrosvitbe, a Dunaszerdahelyi Gép- és Traktorállomásra, a gútai tanyavilágba, a Magyar Területi Színházba, egy népi étkezdébe, egy költő otthonába, a negyedi szövetkezetbe, a bratislavai Egyetemi Könyvtárba, s egy gramofonlemezeket gyártó üzembe vezette el a hallgatót, és sok érdekes kérdésre válaszolt. Emellett hallottuk egy sakkbajnok és egy taxisofőr nyilatkozatát is. Az előbbi a játékáról, az utóbbi a most forgalomba került és sokak által megcsodált új Škoda-autóról beszélt. Az adás sokszínű, érdekes volt, jó volt a szöveget összekötő zene is. A műsort Nagy Jenő állította össze, a szerkesztők Delmár Gábor Dénes György, Farkas Kálmán, Jánosi Sándor, Nagy Jenő és Poprla Pál voltak. H. B. Hol és mikor tekinthetők meg a prágai képzőművészeti kiállítások József komáromi és több Gimesi olvasónk kérésére közöljük, hogy a „Csehszlovák Köztársaság tíz éve a képzőművészetben" címen rendezett kiállítások Prága következő helyein nyíltak meg: a Vár lovardájában, a Slovanský Östrov-on (a Nemzeti Színházzal szemben). a Mánes kiállítási csarnokban (Gottwaldovo nábrežie 250.) a Kinsky-palotában (Staromestské námestí), a Fővárosi Könyvtárban (Námestí dr. Václava Vacka). A kiállítások hétfő kivételével minden nap 10 órától 18 óráig tekinthetők meg, s a nagy látogatottságra való tekintettel huzamosabb ideig nyitva maradnak.