Uj Szó, 1955. december (8. évfolyam, 288-314.szám)

1955-12-21 / 305. szám, szerda

III25X0 / 1955. december 21. A SZOCIALISTA IPAROSÍTÁS a szabad népek fejlődésének útja J. V. Sztálin születésének 76-ik évfordulójára A nagy Lenin annak idején a szocialista állam gazdasági felépítésének fő feladatát a nehézipar kiépítésében és a villamosításban látta. A kommunista párt Leninnek a nehéz gépiparra és egyáltalán a nehézipar elsőrendű jelentőségére vonatkozó alapvető gondolataiból és abból a tételből indult ki a proletérforradalom e nagy géniusza nagy művének továbbfejlesztésében, hogy a szovjet ország a szocialista társadalom teljes felépítésének minden feltételével rendelkezik. V. I. Lenin a szovjet állam gazdasági függetlenségének és védelmi képességének biztosítékát a szocialista iparosításban látta. Hangsúlyozta, hogy a gazdasági átépítés és felépítés fő láncszeme a nagy gépipar, a nehézipar, amely a munkatermelékenység növelésének, az ország termelőerői fellendítésének, a dolgozók anyagi és kulturális színvonala allandó emelésének alapját képezi. A szocializmus építéséről szóló ezen alapvető tanításokat J. V. Sztálin és Lenin más hű tanítványai éS harcostársai művükben továbbfejlesztették. A szocialista iparosításért folytatott harcban óriási jelentősége volt az SZKP XIV. kongresszusának, amelyet éppen harminc évvel ezelőtt, 1925 december második'* felében tartottak meg. Sztálin elvtárs kongresszusi beszámolójában leleplezte a trockista, menseviki, zinovjevista „új ellenzék" kapituláns terveit. Ez az ellenzék tagadta a szocializmus felépítésének lehetőségét a Szovjetunióban. Sztálin elvtárs ebben a beszámolójában és további munkáiban érdemeket szerzett Lenin alapvető útmutatásainak alkotó módon való továbbfejlesztésében és konkretizálásában, feldolgozta a szocialista országépítés legjelentősebb elméleti kérdéseit. Sztálin, elvtárs, amikor továbbfejlesztette Lenin gondolatait, bebizonyította, hogy a szovjet országnak az iparosítás egészen más forrásait kell felhasználnia, mint amilyeneket a kapitalista államok használtak. A tőkés iparosítás fő forrása a gyarmatok leigázása és kirablása, a háborús támadások, a hadisarcok, végül pedig az elmaradt országokra a fejlett kapitalista országok által rákényszerített megalázó koncessziók és hitelnyújtás. Világos, hogy a szocializmus építét

ében nem lehet ezt az utat követni, ztálin elvtárs rámutatott arra, hogy a szocialista államnak hol kell keresnie az iparosításhoz nélkülözhetetlen szükséges eszközöket: az államosított iparban, közlekedésben és pénzügyben, a külkereskedelmi monopóliumban, az államilag irányított belkereskedelemben. A szocialista ipar fellendítése szempontjából mindez a tőke elégséges forrását jelenti, amellyel egy burzsoá állam sem rendelkezett és ma sem rendelkezik. A tőkés iparosítás útját azért sem lehetett követni, mivel ez rendszerint a könnyűipar építésével kezdődött. A tőkések számára ez természetes folyamat volt. 1 A könnyűipar a nehézipartól eltérőleg kevesebb tőkeberuházást követel meg, a tőke körforgása igy gyorsabb és ezzel a haszon is gyorsabban realizálódik. Látszólag előnyös dolog ez. Valójában azonban az ilyen iparosítás a szocializmust építő országot zsákutcába juttatná. Talán ideiglenesen néhány jelentéktelen eredményt el lehetne érni segítségével. Ezeket az eredményeket azonban nem lehetne továbbfejleszteni, mivel hiányoznának a könnyűipar továbbfejlesztéséhez szükséges eszközök. Nehézipar nélkül pedig az ország, bármely ellenség kénye kedvére volna kiszolgáltatva. A kommunista párt ezért a szocialista iparosítás egyetlen helyes útját választotta s megkezdte a nehézipar építését. Ez azután elegendő mennyiségű eszközt állított elő az ország függetlenségének biztosítására s ennek alapján meg lehetett kezdeni a mezőgazdaság szocialista építését és a könnyűipari üzemeket korszerű berendezéssel láthatták el. Az elmaradt és a háború által komolyan sújtott és annak következtében kimerült ország iparosítása nem volt könnyű feladat. A belpolitika és a nemzetközi kapcsolatok terén óriási nehézségeket kellett leküzdeni. A szovjet nép azonban a párt vezetésével hatalmas erővel látott hozzá e feladat megoldásához, úgyhogy sikerült legyőznie minden akadályt és nehézséget. A szocialista iparosítás politikájának sikerei már nem egész két évvel a párt XIV. kongresszusa után megmutatkoztak. Az ipar részesedése az egész nemzetgazdaságban elérte a háború előtti színvonalat és különösen a nehézipar fejlődött gyors ütemben. A szovjet nép már ebben az időszakban az olyan ipari ágazatok egész sorát kiépítette, amelyek a cári Oroszországban nem léteztek. Csak a nehézipar és főként a gépipar, vegyiipar fejlesztése és egyszersmind a villanyenergia termelésének lényeges növelése tette lehetővé a szocialista országépítés második alapvető feladatának — kevéssé termelékeny mezőgazdasági kistermelésből a szövetkezeti módra szervezett szocialista nagyüzemi termelésre való átmenetnek — teljesítését. Sztálin elvtárs, aki Lenin elvtárs halálától kezdve majnem harminc éven keresztül a kommunista párt, a szovjet állam élén állt, többi harcostársaival együtt győzelemre vezette a szocializmus diadaláról szóló lenini tanítást. A szocialista országépítés hatalmas sikerei a Szovjetunióban világosan bebizonyították a szocialista rendszer előnyeit a kapitalista rendszer felett. Az élet bebizonyította, hogy a szovjet nép olyan iramban és mértékben tudja fejleszteni országa gazdaságát, amely a kapitalista rendszerben elképzelhetetlen. A Szovjetunió hála annak, hogy ipari és kolhoz-nagyhatalommá vált, nemcsak szétzúzta a fasiszta támadókat, hanem a Nagy Honvédő Háborúból még erősebben került ki, mint amilyen azelőtt volt. És a fasiszta támadók feletti győzelem óta eltelt tíz év további sikereket jelentett a szocialista országépítésben. A Szovjetunió termelése az idén az 1913-as évhez viszonyítva hatalmas mértékben emelkedett. Az ipari termelés meghuszonhétszereződött, ugyanakkor azonban a termelőeszközök termelése meghatvanszorozódott. Nyolcvanhatszor annyi villanyenergiát termelnek, mint 1913-ban és a gépipar termelése az 1913. évi szintnek százhatvanszorosa. Az emberi társadalom eddigi történelme nem ismer ilyen óriási változásokat, mint amilyenek rövid időn belül a Szovjetunióban lejátszódtak. A Szovjetunió Kommunista Pártjának és kormányának legutóbbi határozatai kitűzik a nemzetgazdaság valamennyi ágazata még nagyobb fellendítésének útját a legkorszerűbb technika alapján. Ez biztosítani fogja a Szovjetunió gazdasági életének és kultúrájának további nagyméretű felvirágzását és emelni fogja a Szovjetunió népeinek életszínvonalát. Lenin mélyreható gondolatai azonban nemcsak a Szovjetunióra érvényesek. J. V. Sztálin bebizonyította e gondolatok nemzetközi érvényét és azt, hogy a legfontosabb dolgokban az orosz forradalom, a szocialista felépítés taoasztalatait kell követnie minden országnak, amelynek népe félreállítja a kapitalistákat és a szocializmus építésének útjára lép. Az iparilag jelentős mértékben fejlett országokban is a nehézipar továbbfejlesztésére kel! összpontosítani az erőket. Kommunista pártunk, amikor meghatározta a szocialista országépítés fő irányát, szintén Lenin tanításából indult ki. Nem állítható az, hogy országunk azelőtt nem rendelkezett fejlett iparral. Hiszen Európában az elsők között állt. Azonban nálunk teljes mértékben megnyilvánultak a tőkés iparosítás káros következményei. A könnyűiparra való egyoldalú orientálódás következménye volt az, hogy éppen a legfontosabb ágazatokban teljes mértékben az imperialista hatalmaktól, a nemzetközi tőkétől függtünk, amely népünkben csak olcsó munkaerőt látott. Szlovákiában majdnem egyáltalán nem volt ipar, és ezt az országrészt célzatosan elmaradt agrárországnak hagyták meg; ennek következtében különösen alacsony volt a dolgozó nép legszélesebb rétegének életszínvonala. Ezzel a nelyzettel viszaélt a cseh és szlovák burzsoázia és nemzetiségi ellentéteket, torzsalkodást szított. Amikor országunkat felszabadította a szovjet hadsereg, kommunista pártunk harcolni kezdett a nehézipar elsősorban való fejlesztésének gondolatáért. A kétéves terv során iparunk valamivel túlszárnyalta a háború előtti színvonalat. Első ötéves tervünk pedig már teljes mértékben a szocialista iparosítás jegyében állt. E helyes irányvonal következtében ipari termelésünk öt év alatt több mint megkétszereződött. Különösen a nehézipar termelése növekedett, ami alapvető jelentőségű az új gyárak, villanymüvek, bányák építése, a közlekedés fejlesztése, vízierőművek létesítése szempontjából. Egyben jelentősen növekedett azon ágazatok termelése is, amelyek közszükségleti árucikkeket termelnek. Iparunk termékeiért cserében behozhattuk külföldről a szükséges élelmiszert és más közszükségleti cikkeket, amelyekből elegendő mennyiséget magunk nem termeltünk. Az első ötéves tervben különösen kiemelkedő eredményeket értünk el Szlovákia iparosításában. A terv végén a szlovákiai ipar négy és félszeresére növekedett, ahhoz a szinthez viszonyítva, amelyet a burzsoá köztársaság idején elért. Szlovákia jpari-mezpgazdaSági országrész lett. Míg a háború előtt a mezőgazdasági termelés részesedése az össztermelésben majdnem ké'harmaďrész volt, addig az ötéves terv végén ez az arány visszájára fordult. Küiönösen értékes az a tény, hogy az ötéves terv végén a nehézipar terjedelme 1937-hez viszonyítva meghétszerezödött. Ezek a tények szükségszerűen megmutatkoztak a lakosság összetételének megváltozásában is. Szlovákiában megnőtt a munkásosztály, megszűnt a munkanélküliség. És ami a legfontosabb, éppen az iparosítás jáň>)t hozzá lényeges mértékben a cseh és a szlovák nemzet közötti új jellegű igazán testvéri kapcsolatok kialakításához és megszilárdításához. A nehézipar előnyben részesített fejlesztése második ötéves tervünk alapja is. Ez természetes. Hiszen csak így lehet jelentős mértékben növelni gazdaságunk műszaki színvonalát, amely a munkatermelékenység emelésének fő forrása. Csak így szilárdíthatjuk meg és gyarapíthatjuk a szocialista nagyüzemi termelés anyagiműszaki alapját a mezőgazdaságban. Csak így elégíthetjük ki a dolgozók állandóan növekvő szükségleteit. Iparunk jelenlegi fejlettségének köszönhető, hogy a második ötéves terv nagy feladatait 80—90 százalékban a munkatermelékenység növelésével fogjuk teljesíteni. Hasonló gazdasági fejlődésen ment át a többi népi demokratikus ország is. A nép győzelme itt mindenütt egyben a marxista-leninista eszmék győzelmét, a szocializmus felépítése lehetőségének győzelmét jelentette és így igazolta Sztálin elvtárs szavainak érvényesséqét. . A Szovjetuniót, a Kínai ^Népköztársaságot és a népi demokratikus országokat a szocializmusért, a kommu-' nizmuséct vívott közös harc kapcsolja egybe. Közösen küzdenek a világbékéért. És éppen a béka megvédésére, a népek közti barátság elmélyítésére, a nemzetközi feszültség csökkentésére, a „hidegháború" és minden háború megszüntetésére, a népek egyenjogú ságának megvalósítására, minden nem zet szabadságjogainak és minden ország függetlenségének elismerésére irányuló ezen nemes igyekezet kapcsolja egybe ezeket az országokat a nagy Indiának, Burmának, Ázsia és Afrika valamennyi országának népei vei. A hatszázmilliós Kína példája, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság keletkezése nagy jelentőségű volt a függő és a félgyarmati országok nemzeti szabadságmozgalmának továbbfejlesztése szempontjából. Ócskavasba került az imperialistáknak az a meséje, hog

:y a Kelet, népei nem tudják maguk irányítani sorsukat. A társadalmi fejlődés alapvető törvényei érvényesek a világ minden országára. A Kelet népeire is, amelyek feltartóztathatatlanul az önálló fejlődés útjára lépnek. Rájuk is érvényes az, hogy a szabadságot nem lehet tartósan megőrizni gazdasági szabadság nélkül. Az ország függetlenségének és népe boldog életének támasza, amint azt a nagy Lenin tanította és J. V. Sztálin hangsúlyozta, egyedül a műszakilag fejlett gazdaság, különösen a korszerű ipar, amely nem függ a külföldi tőkétől. Lépten-nyomon meggyőződhetünk arról, hogy az imperialisták által nyújtott úgynevezett segítség végeredményben mindig politikai és katonai függést, jelent, nem segít az országok gazdasági fejlesztése legfontosabb kérdéseinek megoldásában, hanem csak erőszakos módon az amerikai monopoliumokhoz köti őket. A gyarmatosítók nem egykönnyen adják fel állásaikat és még ott is, ahonnan kikergették őket, igyekeznek gazdasági téren megtartani befolyásukat. A kölcsönös tiszteletbentartás elvein alapuló kapcsolatok példája a szovjet és az indiai nép nagy barátsága, amely újra kidomborodott Bulganyin és Hruscsov elvtársaknak Indiában tett. látogatása során. Ez a barátság V. I. Lenin öröke szellemében azt az elvet követi, hogy minden nemzetnek, a nagyoknak és kicsinyeknek is joguk van az önálló nemzeti fejlődésre és hogy a fejlett országok internacionális kötelessége segítséget nyújtani a fejletlen országoknak. Lenin nagy gondolatai, amelyeket kiváló módon dolgozott fel J. V. Sztálin elvtárs, számunkra Csehszlovákia dolgozói és az egész világ népe számára világítótornyok, amelyek az igazi szabadság, az emberi élet felé vezető utat mutatják. KAREL SRŠEŇ A Szlovák Tudományos Akadémia közgyűlése Bratislavában A Szlovák Tudományos Akadémia kedden, december 20-án tartotta VI. közgyűlését. A gyűlés központi témája az 1956-os év tudományos kutató munkáinak terve, valamint a Szlovák Tudományos Akadémia 1960-ig terjedő távlati terve volt. A gyűlésen részt vettek Oskar Jeleň, a Megbízottak Testületének alelnöke, a Csehszlovák Tudományos Akadémia küldöttsége, amelyben helyet foglaltak Ivan Málék akadémikus, a. Csehszlovák Tudományos Akadémia elnökségének tagja, a Csehszlovák Tudományos Akadémia biológiai osztályának elnöke, Bohumil Nemec akadémikus, Jozef Novák akadémikus, a Csehszlovák Mezőgazdasági Tudományos Akadémia küldöttsége, Karel Koubek, a Csehszlovák Mezőgazdasági Tudományos Akadémia akadémikusa, Jirí Foltin, a Csehszlovák Mezőgazdasági Tudományos Akadémia levelező tagja, további akadémikusok, a Szlovák Tudományos Akadémia levelező tagjai, az Akadémia tudományos dolgozói, a főiskolák rektorai, az állami szervek, szakintézetek gazdasági és kulturális szervezetek képv selői. A közgyűlés a szlovákiai tudományos dolgozók elé terjesztette-a második ötéves terv tudományos-kutató munkáinak jelentős feladatait és megmutatta azok sikeres teljesítésének útját. A köztársasági elnök dr. Emanuel Šlechta építészeti miniszternek a Köztársasági Érdemrendet adományozta A kormány javaslatára Antonín Zápotocký köztársasági elnök dr. Emanúel Šlechta építészeti miniszternek, a Csehszlovák Szocialista Párt elnökének 60. születésnapja alakalmából a köztársaság építése terén elért kimagasló érdemeiért a Köztársasági Érdemrendet adományozta. A köztársasági elnök az érdemrendel dr. Emariuel Šlechta miniszternek hétfőn, december 19-én adta át a prágai Várban. Az érdemrend átadásánál jelen voltak Antonín Novotný, a CSKP KB első titkára, dr. Jaromir Dolanský, a miniszterelnök első helyettese, dr. h. c. Jozef Plojhar egészségügyi miniszter, akik a kitüntetett miniszternek szívélyes jókívánságukat fejezték ki. Az erdészeti és faipari dolgozók szlovákiai aktívája Kedden, december 20-án kezdődött Starý Smokovecen az erdészeti , faés cellulozeipar vezető gazdasági dolgozóinak szlovákiai aktívája, amely két napig tart. Az aktíva feladata az, hogy értékelje a szlovákiai erdészeti-, fa-, és cellulozeipar helyzetét, elemezze az 1955. évi állami terv feladatainak teljesítését, amelyek a párt , a kormány és a Megbízottak Testülete határozataiból erednek és, kitűzze azokat az irányvonalakat, amelyek a második ötéves terv első évi feladatainak teljesítésére szükségesek. Az ez évi terv teljesítéséről és a második ötéves terv első évének feladatairól František Tupíik erdészeti és faipari megbízott beszélt. Beszámolóját vita követte. Az aktíva keretén belül megrendezték az erdészeti és faipari szakirodalom kiállítását. A kiállítás célja az,'hogy figyelmeztesse az erdészeti és faipari dolgozókat a hazai és kül-> földi szerzők legújabb műveire. Az építészeti dolgozók szlovákiai aktívája „Oj technikával és jobb megszervezéssel az építészet iparosításáért, a terv teljesítéséért, az 1956-os év első napjától fogva" jelszó jegyében nyitották meg Bratislavában december 20-án az építészeti dolgozók IV. szlovákiai kétnapos aktíváját. Az aktíva, amelyen részt vesznek az Építészeti Megbízotti Hivatal hatáskörébe eső vállalatok és szervezetek vezető dolgozói és a legjobb munkások, értékeli az 1955. évben az építészetben végzett munkák eredményeit. A vendégek között jelen volt Jozef Kríž, a Szlovákia Kommunista Pártja KB titkára, az Építészeti Minisztérium küldöttsége. La- dislav Rajský, az Építészeti Dolgozók Szakszervezeti Központi Bizottságának elnöke, Jozef Hvizdák, a Szakszervezeti Tanács szlovákiai bizottságának elnöke és az SZLKP KB apparátusának dolgozói, a Szlovák Tudományos Akadémia, a főiskolák képviselői és mások. Sámuel Takáč mérnök, építészeti megbízott mondott beszédet áz építészet jelenlegi helyzetéről és további feladatairól, a CSKP KB és a kormány határozatának teljesítéséről. A falusi ifjúság téli iskoláztatása Ez évben a nyolcéves középiskola befejezése után az ifjak és lányok ezrei mentek át a mezőgazdaságba, ahol a növény és állattenyésztési termelés különböző ágazataiban dolgoznak. Az iskolában tanultak a magas termések és gazdaságosság szovjet mestereinek kiváló sikereiről és ezeket a módszereket munkájukban érvényesíteni kívánják. Erre mutat az a nagy érdeklődés, amelyet a falusi ifjúság a téli iskoláztatás iránt tanúsít. A szlovákiai téli iskolákba ezidén több mint hatezer ifjú és leány jelentkezett, ami tíz százalékkal több, mint tavaly. A besztercebányai kerületben a köteles iskolai végzettség befejezése után a mezőgazdaságba 1710 ifjú és leány lépett át, akik közül a mezőgazdasági téli iskolákba 987en jelentkeztek. Több mint 300 ilyen téli iskolában már megkezdődött a tanítás és a többiben még ez év végéig megkezdik az oktatást. Mezőgazdasági téli iskolák vannak sok olyan községben is, ahol nincsen egységes földművesszövetkezet. Igy pl. a verebélyi járásbeli Csiffár községben az e típusú iskolába 21 ifjú és leány jelentkezett. A nagymegyeri járásban az alistáli EFSZ az ifjúság téli iskolájába 18 fiatal tagját küldte. A vásárúti állami gazdaságról és az egységes földművesszövetkezetbőtt a téli iskolába 21 fiú és leány jelentkezett. Sok mezőgazdasági téli iskolában tanköröket létesítettek. Igy pl. a leányok varró- és főzőköröket alakítanak, viszont a fiúk szerelő, méhészeti, gyümölcstermelő és más hasonló köröket építenek ki. Tekintély és „tekintély' (Folytatás az 1. oldalról) Az ilyen vezetőt szeretik, megbíznak benne, az ilyennek, van tekintélye. Ezt a tekintélyt növelnie kell a vezető minden beosztottiának. munkatársának. Növelnie kell elsősorban azzal, hogy példásan látja el munkáiét, teljesíti feladatait, törvényként fogadia a vezető dolgozó minden utasítását, aktívan harcol megvalósításáért. A pártszervek és szervezetek, valamint a tömegszervezetek mindazokon a munkahelyeken, ahol ér vényesül az egyszemélyi felelős vezetés elve. kötelesek szilárdítani a ió vezető dolgozók tekintélyét. Ebben a felette fontos nevelő munkájukban abból kell kiindulniok. hogy ezek a dolgozók a oárt bizalmából kerültek felelős posztjaikra és tekintélvük megszilárdítása további sikereink egyik alapvető, nélkülözhetetlen feltétele. V