Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-16 / 275. szám, szerda

4 U J SZO 1955. november 16. India készül N. Á. Buiganyin és N. Sz. Hruscsov fogadására Delhi, november 13. A Rudé Právo tudósítójától. — India fővárosa, Delhi lázasan készülődik a szovjet kormányküldöttség fogadására, amelyet N. A. Buiganyin és N. Sz. Hruscsov elvtársak vezetnek. A palami repülőtérről a városba vezető körülbelül 15 kilométer hosszú utat a munkások és építészek csoportjai díszítik. Úgyszintén ünnepi köntöst öltenek azok az utcák is, amelyeken át a szovjet delegáció az elnöki palotába veszi útját. Az elnöki palota lesz a szovjet küldöttség szállása. A várost transzparensekkel díszítik, amelyek az indiai-szovjet barátságot hirdetik. A delhi lapok foglalkoznak az előkészületekkel és azokról képeket is közölnek. A sajtóhírek szerint a szovjet küldöttségnek a repülőtéren történő üdvöz'ősénél 30.000 iskolásgyermek lesz jelen. Mindegyik kezében szovjet vagy indiai zászlócska fog lengeni. A fogadtatáson több százezer jelenlevővel számolnak. A beérkezett hírek szerint november 18-án munkaszünet lesz Delhiben, hogy a lakosság részt vehessen a szovjet vendégek ünnepélyes fogadtatásán. Oj alakot ölt a régi és új Delhi közötti, Ramlilának nevezett térség, ahol 19-én nyilvános manifesztációi rendeznek. Az ünnepi emelvényt nem messze az ősrégi delhi kaputól emelik, innen szól majd Buiganyin az indiai néphez. A lapok becslése szerint körülbelül félmillió ember jelenlétével számítanak ezen a manifesztáción. Delhi különben most ünnepli a hindusztán újévet, amely idén november 14-re esik. Már előtte való nap este a város fényben úszik, minden ház lampionokkal vagy legalább lámpákkal és gyertyákkal van díszítve. Egyes házakon még a tetőt is gyertyák százai világítják meg. Indiában ilyenkor az emberek egymást kölcsönösen megajándékozzák, az utcák csak úgy visszhangzanak az énektől és a vidámságtól. Ez az ünnepi feldíszítés és kivilágítás megmarad egészen november 20-ig. A szovjet vendégek ünnepélyes fogadtatását így egybekapcsolják nemzeti ünnepükkel. Valamennyi indiai lap ezekben a napokban már részletesen foglalkozik az indiai-szovjet barátság jelentőségével, különösen a világ békéjének megőrzése szempontjából. Ügy hírlik, hogy a szovjet küldöttség látogatása Indiában november 18-tól december 2-ig tart. Négynapi delhi tartózkodás után a szovjet vendégek meglátogatják Bombayt, Madraszt és Kalkuttát. Kalkuttából — az eddigi jelentések szerint — egyhetes látogatásra Burmába utaznak. Visszatértük után meglátogatják India északi részét és újabb négynapos delhi tartózkodás után a szovjet küldöttség hivatalos látogatásra Afganisztánba utazik. Indiában a szovjet küldöttség ipari üzemeket, vízműveket, valamint történelmi emlékeket tekint meg. Mindenütt, ahova ellátogatni készülnek, nagy ünnepségekre készül India népe. Bizonyos, hogy a szovjet küldöttség útja „a barátság és a jóakarat útja" lesz, amint azt az itteni lapok nevezik. Botanikus kert a Pamíron A Pamír hegységet, amelynek hófedte csúcsai 7 000 méterre emelkednek, a ,,föld tetejének" szokták nevezni. Belőle indulnak ki földünk legmagasabb és leghatalmasabb hegyláncai, míg oldalait 50—60 kilométer hosszú gleccserek borítják. Mégis 2800 méter magasságban a tenger színe fölött a szovjet dolgozók botanikus kertet létesítettek, ahol többek között — burgonyát is termesztenek. 1940-ben kezdték meg ezt a munkát és innen látják el a környező magas hegységi kolhozokat kitenyésztett vetőburgonyával. Ma már egyes kolhozokban 200 —250 métermázsa hektárhozamot is elérnek, sőt a subnyanszki kerületben levő Komszomol-kolhoz 301 métermázsa burgonyatermést ért el egy hektáron. A pamíri botanikus líertnek természetesen egyéb feladatai is vannak' megfelelő gyümölcsfa-, zöldség-, takarmány fajtákat termeszt ki, amelyeket aztán széjjeloszt a pamíri völgyek egész területén, Idén pédául sok ezer alma-, körte- és barackfacsemetét bocsátott a mezőgazdaság rendelkezésére. Megtelepítettek olyan fákat is, amelyeknek eredeti hazája sok ezer kilométerre van a Pamír lejtődtől: nő itt a kínai ,,szappanra", amerikai úgynevezett pensylvániai meggy, szerecsendió, európai tölgy, hárs, sőt a déli tengerek flórájának számos virágfajtája. A pamíri botanikus kertben díszlik a mi százszorszépünk is. A Szovjetunió életéből A legolcsóbb szovjet kőolaj. A Baskír Autonóm Köztársaság területén, az Urai-hegység déli nyúlványai között hatalmas kőolajtelepekkel rendelkezik a Szovjetunió. A feltárási munkák már annyira előrehaladtak, hogy ez év júliusában Baskíria naftatermelése felülmúlja az eddig vezető azerbajdzsáni (bakui) kőolajtelepek hozamát. De nemcsak mennyiségileg került első helyre a baskír olajvidék. A lemélyített fúrások rendkívüli bősége miatt az itt kitermelt nafta négyszer-ötször olcsóbb, mint a Szovjetunió egyéb kőolajtelepein. A munka termelékenységének fokozásához nagy mértékben hozzájárulnak a legmodernebb fúrási eljárások is. Nemrégen helyezték üzembe az első turbina-fúrőberendezést, amellyel 5000 méter mélységre lehet fúrni. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX,~J<ongresszutár.ak tiszteletére a baskftiái olajmezők dolgozói jelentős kötelezettségeket vállaltak. A technikai haladás a Szovjetunióban egyre nagyobb eredményeket ér el. Az idén befejeződő ötödik ötéves terv éveiben a fennálló szovjet ipari berendezések évente átlag 26 milliárd értékben kaptak új gépeket. 1954-ben például a nagyipari vállalatok elektrifikálása kétszer akkora • mértékben történt meg, mint 1940-ben. A technikai haladás kihasználása jelentős mértékben megkönnyíti a munkát és növeli annak termelékenységét. Ha a munka termelékenysége a Szovjetunióban 1955-ben azon a szinten mozgott volna, amilyenen 1940-ben volt, úgy az iparban 15 millió dolgozóval kellett volna többet foglalkoztatni. Különösképpen jelentős mértékben fokozza a munka termelékenységét a teljesen automatikus termelőberendezések létesítése. Például a robbanómotorok blokkfejeinek automatikus gyártása lehetővé tette, hogy az ott alkalmazottak számát 46-ről 4-re, a gépek számát 23-ról 11-re csökkentsék, míg az egy munkásra eső teijmelés az eddigi 2136 darabról 24 560 blokkfejre emelkedett. A fa folyójának nevezik a Kamát, a Volga baloldali legnagyobb mellékfolyóját, és méltán. Már évszázadok óta a Kama-melléki rengeteg erdőkből kitermelt fát óriási, néha kilométer hosszú tutajokon úsztatják le a Kamán a Volgába és annak fa-szegény déli területeire. Amióta pedig Sztálingrádnál megépítették a Volgát és Dont összekötő csatornát, a Kama vízvidékének fája egészen a donbaszi bányákig is eljut. Mint annyi más nagy szovjet folyón, a Kamán is hatalmas vízierőmű használja ki a folyó energiáját. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata az ipari termelés megjavításának és műszaki színvonala emelésének feladatairól Budapest, november 14. (ČTK) — A Magyar dolgozók Pártjának Központi Vezetősége november 9-től 12-ig ülést tartott, amelyen határozatot hozott az ipari termelés megjavításának és műszaki színvonala emelésének feladatairól. A határozat rámutat, hogy az első ötéves terv időszakában 1950-től 1954-ig jelentős sikereket értek el Magyarország szocialista iparosításában. Az ipari termelés 1954-ben 131 százalékkal volt magasabb, mint 1949ben és 1938-hoz képest mintegy háromszorosára nőtt. Az ipar részesedése a nemzeti jövedelemben elérte a 63,9 százalékot. Az iparban legyorsabban fejlődtek a termelőeszközöket előállító iparágak: termelésük öt év alatt 188 százalékkal. a gépipar termelése 267 százalékkal növekedett, ami megfelel a szocialista iparosítás követelményeinek. Emelkedett az ipar műszaki színvonala, korszerű munkaeszközökkel látták el a népgazdaság különféle területeit. A könnyű- és élelmiszeripar termelése 127 százalékkal emelkedett. Az iparosítás eredményeit mindenek előtt a szocialista termelési viszonyok létrehozása és kiterjesztése tette lehetővé. Az egész iparban a szocialista termelés részaránya eléri a 97 százalékot. Az ipari termelés 1955-ben is jelentősen tovább fejlődik. Az elért eredmények kétséget kizáróan igazolják a szocialista iparosítás politikájának, elsősorban a hehézipar fejlesztésének helyességét. A Központi Vezetőség a népgazdaság további egészséges fejlődésének biztosítására és azért, hogy a második ötéves terv idején még nagyobb sikereket érhessenek el, szükségesnek tartja hatékony intézkedések foganatosítását az ipar technikai színvonalának gyorsabb emelésére, a munka termelékenységének további növelésére, a termékek önköltségének nagyobb mértékű csökkentésére és minőségének javítására. E feladatok sikeres megoldása megköveteli az ipar vezetésének megjavítását, a pártirányítás színvonalának emelését, a dolgozók közti politikai munka hatékonyabbá tételét és a szocialista munkaverseny fellendítését. A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége az ipar műszaki színvonala további emelésének feladataival kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a népgazdasági terv teljesítésének biztosításával egyidejűleg gyorsan emelni kell a termelés műszaki színvonalát és így biztosítani a munka termelékenységének gyorsabb növekedését. E feladat megoldása érdekében elsősorban a nehézipart kell fejleszteni és egyben meg kell valósítani a termelés nagyméretű komplex gépesítését, elektrifikálását és automatizálását. A határozat hangsúlyozza, hogy az atomerők békés felhasználása, elsősorban az első magyar atomvillanymű felépítése érdekében jelentősen fokozni kell a rádióaktív izotópok alkalmazását az iparban, elő kell készíteni és meg kell kezdeni az atomtechnika fejlesztéséhez szükséges műszerek és berendezések gyártását. A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége rendkívül fontos fel* adatként kiemeli a munkatermelékenység szüntelen emelésének és az ön-' költségek csökkentésének, valamint a termékek minősége szüntelen emelésének szükségességét. A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége határozatában hangsúlyozta, hogy erélyesen ki kell küszöbölni a bürokrata módszereket a termelés irányításából, egyszerűsíteni kell az adminisztratív tervek struktúráját, meg kell szilárdítani a tervezési fegyelmet, meg kell javítani a vállalatok tevékenységének pénzügyi ellenőrzését és rendezni kell a kádé* rek elhelyezését és előkészítését. Szovjet újságírók Washingtonban Washington, november 15. (TASZSZ) A szovjet újságírók csoportja november 12-én meglátogatta az Egyesült Államok kongresszusának épületét. Az újságírók megtekintették a képviselőház és a szenátus helyiségeit és jelen voltak a szenátus egyik bizottságának ülésén, amelyen őket Kefauver szenátor üdvözölte. A washingtoni sajtó részletesen foglalkozik a szovjet újságírók tartózkodásával az Egyesült Államok fővárosában. Egyes lapokban azonban olyan törekvés nyilvánul meg, amely meg akarja változtatni a szovjet újságírók látogatásának jellegét. Washingtoni körökben csodálkozást keltett, hogy az eredeti terveket, amelyeket a szovjet újságírók üdvözlésére alakult bizottság dolgozott kl és amelyek értelmében a szovjet újságíróknak találkozniok kellett volna egyes jelentős amerikai államférfiakkal, nem valósították meg. Helyette, amikor az újságírók a szenátusban jártak, O'Mahoney szenátorral rögtönöztek megbeszélést, amelyen nevezett a szovjet újságírásról tartott valamiféle „előadást", jóllehet soha szovjet újságot nem olvasott, még csak nem is látott. l7ľt!!Il]llllMII!l!tlllllllUlllllilttllllllllll]llllllllllllll!]|lltllllllMIIIIIIII(llll[il!llllllt|[lllll ^f B

orús, ködös délután indult velünk Kievből a kényelmes Iljusin Leningrád felé. A sűrű, szürke felhők rátapadtak az ablakra és még a szárnyak végén világító piros lámpás fénye is beleveszett. A parancsnok mikor megtudta, hogy szeretnénk látni a vidéket, leereszkedett a felhők alá és alig 800—900 méter magasan tettük meg ezt az ezer kilómé- jó tízkilométer nyílegyenes Nyevszkij-utcára. teres utat. Alattunk óriási kiterjedésű szántó- Jobbra indultam, mert elég közel volt a vége. földek maradtak el. Láttuk a mocsaras vidékek Nézegettem a kirakatokat és észre sem vettem, csatornahálózatát, végeláthatatlan erdőket és ha hogy a hatalmas palotatér szélén állok. Szembe figyeltünk, még az országútak forgalmát is jól velem a haloványzöld-fehér Téli Palota. Sen-AZ ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS FÖLDJÉNA NAGY FORRADALOM VAROSA óriási város vérkeringése is dél körül lüktet teljes ütemben. Sokáig nézegetjük a Téli Palotát. Közelebb megyünk és a falak mentén lejutunk a Névához, kivehettük. Teázásnyi időre leszálltunk Minszkben. Mikor újra a levegőben voltunk, már elmosódott alattunk minden, áttetsző szürkeség öleit körül és lassan teljesen besötétedett. Néhányan halkan dalolgattunk, mások a képes folyóiratokon bóbiskoltak. Aztán elhalt az ének is és valami furcsa izgalom motoszkált a szívek körül. Egy fél óra talán és a hősi város földjére lépünk, amelynek rettenthetetlen fiai új korszak kezdetét jegyezték bé a világ történelmébe. Az emlékezetemben felvillanó történelmi események, képek ezer színnel töltötték meg azt a boldog tudatot, hogy ez a tompán dörmögő kedves Iljusin Leningrád felé repül. Valaki fojtott hangon felkiáltott: — Nézzétek, Leningrád! Mindenki az ablakhoz húzódott. Az apró üvegtáblán szemkápráztató látvány tárult a szemünk elé. Millió és millió lámpás vibrált alattunk. Megdörzsöltük szemünket, hirtelen nem jutott eszünkbe szó, csak bámultuk a végtelennek tűnő egymást keresztező szimetrikus gyöngyfüzéreket, a milliós város esti fényeit, elbűvölő ragyogását. M

ásnap korán ébredtem. Ügy gondoltam, mire a többiek felkelnek, körülnézek t.eninarádban. Egy-kettőre kijutottam a híres, kitől sem kérdeztem, dt halálos biztosan tudA leningrádi Téli Palota tam, hogy ez az. Földbegyökerezik a lábam és képzeletemben felelevenedik az 1905. január 9-i véres vasárnap, amikor itt a büszke cári lakhely előtt ezer halott maradt a vörösrefestett hótakarón. Aztán az 1917-es év eseményeit látom magam előtt A felfegyverzett proletárok itt buktatták meg az ellenforradalmi ideiglenes kormányt. Jobban körülnézek. Jól látok? Hiszen itt van az egész csoport. Senki sem alszik a szállodában, bár Leningrádban hat-hét óra még nagyon korai. Az üzletek tizenegykor nyitnak és az Az Aurora cirkáló a Néva vizén amely kétszer, háromszor olyan széles lehet, mint Bratislavában a Duna. Csendes vizén tengerjáró hajók igyekeznek felfelé, lefelé és fürge motorcsónakok futkároznak. Néhányan elhatározzuk, hogy nyomban felkeressük a nem messze horgonyzó Auróra cirkálót, amelynek 1917. október 24-én a Téli Palotára irányzott lövése „a szocialista forradalom és efjy úi korszak kezdetét jelenti". Ír •iiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiaiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiniiiiiiiifiHiniifrniitiiiiiriiiiiiiiii Messziről már látjuk is a zöldes-szürke Aurórát, amelyen jelenleg tengerészeti iskola és múzeum van. A hajóhídon találkozunk a parancsnokkal, a jól megtermett, nevetőszemű Lipatov elvtárssal, aki a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején a cirkáló pártszervezetének titkára volt. Néhány szót váltunk csak, sietős a dolga. Mozgása még mindig fiatalos, határozott és szeméből soha nem alszik ki a mosolygó csillogás. Nem hiába mondják Lenin" " grádot a forradalom városának, } , minden zuga a nagy történelmi fordulóról beszél. Jártam a Szmolnijban, amelynek ablakából nézte végig Lenin és Sztálin elvtárs az Auróra ágyúlövésére megindult proletár felkelést és irányította azt. Láttam a fekete páncélautót, amelynek tetejéről Lenin elvtárs „éljen a szocialista forradalom" szavakkal köszöntötte a proletariátus fegyveres felkelését. Leningrád hű maradt a forradalmi eszmékhez. A második világháborúban több mint két évig állta a fasiszták blokádját és az embertelen nélkülözések sem tudták megtörni a város hős védőit. Az ellenség éjjelnappal lőtte, bombázta a várost, de az üzemek tovább termeltek, Leningrád élt és harcolt. 1945ben Lenin-renddel tüntették kl a várost és az egész Szovjetunióban úgy emlegetik: Gorod geroj — a hős város. A második világháború óta egyre szépül, csinosodik az amúgy is gyönyörű Leningrád. Óriási kiterjedésű parkok, modern új városnegyedek, sporttelepek nőnek ki a földből. A közel négy milliós virágzó város békés életét él. Szűcs Bál*