Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-16 / 275. szám, szerda

4 U J SZO 1955. november 16. India készül N. Á. Buiganyin és N. Sz. Hruscsov fogadására Delhi, november 13. A Rudé Prá­vo tudósítójától. — India fővárosa, Delhi lázasan készülődik a szovjet kormányküldöttség fogadására, ame­lyet N. A. Buiganyin és N. Sz. Hrus­csov elvtársak vezetnek. A palami re­pülőtérről a városba vezető körülbe­lül 15 kilométer hosszú utat a mun­kások és építészek csoportjai díszí­tik. Úgyszintén ünnepi köntöst ölte­nek azok az utcák is, amelyeken át a szovjet delegáció az elnöki palotá­ba veszi útját. Az elnöki palota lesz a szovjet küldöttség szállása. A várost transzparensekkel díszítik, amelyek az indiai-szovjet barátságot hirdetik. A delhi lapok foglalkoznak az előkészü­letekkel és azokról képeket is közöl­nek. A sajtóhírek szerint a szovjet kül­döttségnek a repülőtéren történő üd­vöz'ősénél 30.000 iskolásgyermek lesz jelen. Mindegyik kezében szovjet vagy indiai zászlócska fog lengeni. A fogad­tatáson több százezer jelenlevővel szá­molnak. A beérkezett hírek szerint no­vember 18-án munkaszünet lesz Del­hiben, hogy a lakosság részt vehessen a szovjet vendégek ünnepélyes fo­gadtatásán. Oj alakot ölt a régi és új Delhi közötti, Ramlilának neve­zett térség, ahol 19-én nyilvános ma­nifesztációi rendeznek. Az ünnepi emelvényt nem messze az ősrégi del­hi kaputól emelik, innen szól majd Buiganyin az indiai néphez. A lapok becslése szerint körülbelül félmillió ember jelenlétével számítanak ezen a manifesztáción. Delhi különben most ünnepli a hindusztán újévet, amely idén november 14-re esik. Már előtte való nap este a város fényben úszik, min­den ház lampionokkal vagy legalább lámpákkal és gyertyákkal van díszít­ve. Egyes házakon még a tetőt is gyertyák százai világítják meg. Indiá­ban ilyenkor az emberek egymást köl­csönösen megajándékozzák, az utcák csak úgy visszhangzanak az énektől és a vidámságtól. Ez az ünnepi feldí­szítés és kivilágítás megmarad egé­szen november 20-ig. A szovjet ven­dégek ünnepélyes fogadtatását így egybekapcsolják nemzeti ünnepük­kel. Valamennyi indiai lap ezekben a napokban már részletesen foglalkozik az indiai-szovjet barátság jelentősé­gével, különösen a világ békéjének megőrzése szempontjából. Ügy hírlik, hogy a szovjet küldöttség látogatása Indiában november 18-tól december 2-ig tart. Négynapi delhi tartózkodás után a szovjet vendégek meglátogatják Bombayt, Madraszt és Kalkuttát. Kal­kuttából — az eddigi jelentések sze­rint — egyhetes látogatásra Burmába utaznak. Visszatértük után meglátogat­ják India északi részét és újabb négy­napos delhi tartózkodás után a szov­jet küldöttség hivatalos látogatásra Afganisztánba utazik. Indiában a szovjet küldöttség ipari üzemeket, vízműveket, valamint tör­ténelmi emlékeket tekint meg. Min­denütt, ahova ellátogatni készülnek, nagy ünnepségekre készül India népe. Bizonyos, hogy a szovjet küldöttség útja „a barátság és a jóakarat útja" lesz, amint azt az itteni lapok nevezik. Botanikus kert a Pamíron A Pamír hegységet, amelynek hófed­te csúcsai 7 000 méterre emelkednek, a ,,föld tetejének" szokták nevezni. Belőle indulnak ki földünk legmaga­sabb és leghatalmasabb hegyláncai, míg oldalait 50—60 kilométer hosszú gleccserek borítják. Mégis 2800 méter magasságban a tenger színe fölött a szovjet dolgozók botanikus kertet lé­tesítettek, ahol többek között — bur­gonyát is termesztenek. 1940-ben kezdték meg ezt a munkát és innen látják el a környező magas hegységi kolhozokat kitenyésztett vetőburgo­nyával. Ma már egyes kolhozokban 200 —250 métermázsa hektárhozamot is elérnek, sőt a subnyanszki kerületben levő Komszomol-kolhoz 301 métermá­zsa burgonyatermést ért el egy hek­táron. A pamíri botanikus líertnek természetesen egyéb feladatai is van­nak' megfelelő gyümölcsfa-, zöldség-, takarmány fajtákat termeszt ki, amelyeket aztán széjjeloszt a pamíri völgyek egész területén, Idén pédául sok ezer alma-, körte- és barackfacse­metét bocsátott a mezőgazdaság rendelkezésére. Megtelepítettek olyan fákat is, amelyeknek eredeti hazája sok ezer kilométerre van a Pamír lej­tődtől: nő itt a kínai ,,szappanra", amerikai úgynevezett pensylvániai meggy, szerecsendió, európai tölgy, hárs, sőt a déli tengerek flórájának számos virágfajtája. A pamíri botani­kus kertben díszlik a mi százszorszé­pünk is. A Szovjetunió életéből A legolcsóbb szovjet kőolaj. A Bas­kír Autonóm Köztársaság területén, az Urai-hegység déli nyúlványai kö­zött hatalmas kőolajtelepekkel rendel­kezik a Szovjetunió. A feltárási mun­kák már annyira előrehaladtak, hogy ez év júliusában Baskíria naftaterme­lése felülmúlja az eddig vezető azer­bajdzsáni (bakui) kőolajtelepek hoza­mát. De nemcsak mennyiségileg ke­rült első helyre a baskír olajvidék. A lemélyített fúrások rendkívüli bősé­ge miatt az itt kitermelt nafta négy­szer-ötször olcsóbb, mint a Szovjet­unió egyéb kőolajtelepein. A munka termelékenységének fokozásához nagy mértékben hozzájárulnak a legmoder­nebb fúrási eljárások is. Nemrégen helyezték üzembe az első turbina-fú­rőberendezést, amellyel 5000 méter mélységre lehet fúrni. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX,~J<ongresszu­tár.ak tiszteletére a baskftiái olajmezők dolgozói jelentős kötelezettségeket vállaltak. A technikai haladás a Szovjetunió­ban egyre nagyobb eredményeket ér el. Az idén befejeződő ötödik ötéves terv éveiben a fennálló szovjet ipari berendezések évente átlag 26 milliárd értékben kaptak új gépeket. 1954-ben például a nagyipari vállalatok elektri­fikálása kétszer akkora • mértékben történt meg, mint 1940-ben. A techni­kai haladás kihasználása jelentős mér­tékben megkönnyíti a munkát és nö­veli annak termelékenységét. Ha a munka termelékenysége a Szovjet­unióban 1955-ben azon a szinten moz­gott volna, amilyenen 1940-ben volt, úgy az iparban 15 millió dolgozóval kellett volna többet foglalkoztatni. Különösképpen jelentős mértékben fokozza a munka termelékenységét a teljesen automatikus termelőberende­zések létesítése. Például a robbanómo­torok blokkfejeinek automatikus gyár­tása lehetővé tette, hogy az ott alkal­mazottak számát 46-ről 4-re, a gé­pek számát 23-ról 11-re csökkentsék, míg az egy munkásra eső teijmelés az eddigi 2136 darabról 24 560 blokkfej­re emelkedett. A fa folyójának nevezik a Kamát, a Volga baloldali legnagyobb mellék­folyóját, és méltán. Már évszázadok óta a Kama-melléki rengeteg erdőkből kitermelt fát óriási, néha kilométer hosszú tutajokon úsztatják le a Ka­mán a Volgába és annak fa-szegény déli területeire. Amióta pedig Sztá­lingrádnál megépítették a Volgát és Dont összekötő csatornát, a Kama víz­vidékének fája egészen a donbaszi bányákig is eljut. Mint annyi más nagy szovjet folyón, a Kamán is ha­talmas vízierőmű használja ki a fo­lyó energiáját. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata az ipari termelés megjavításának és műszaki színvonala emelésének feladatairól Budapest, november 14. (ČTK) — A Magyar dolgozók Pártjának Közpon­ti Vezetősége november 9-től 12-ig ülést tartott, amelyen határozatot ho­zott az ipari termelés megjavításának és műszaki színvonala emelésének fel­adatairól. A határozat rámutat, hogy az első ötéves terv időszakában 1950-től 1954-ig jelentős sikereket értek el Magyarország szocialista iparosításá­ban. Az ipari termelés 1954-ben 131 százalékkal volt magasabb, mint 1949­ben és 1938-hoz képest mintegy há­romszorosára nőtt. Az ipar részese­dése a nemzeti jövedelemben elérte a 63,9 százalékot. Az iparban legyorsabban fejlődtek a termelőeszközöket előállító iparágak: termelésük öt év alatt 188 százalék­kal. a gépipar termelése 267 száza­lékkal növekedett, ami megfelel a szo­cialista iparosítás követelményeinek. Emelkedett az ipar műszaki színvo­nala, korszerű munkaeszközökkel lát­ták el a népgazdaság különféle terü­leteit. A könnyű- és élelmiszeripar termelése 127 százalékkal emelkedett. Az iparosítás eredményeit mindenek előtt a szocialista termelési viszonyok létrehozása és kiterjesztése tette le­hetővé. Az egész iparban a szocia­lista termelés részaránya eléri a 97 százalékot. Az ipari termelés 1955-ben is je­lentősen tovább fejlődik. Az elért eredmények kétséget kizáróan igazol­ják a szocialista iparosítás politiká­jának, elsősorban a hehézipar fej­lesztésének helyességét. A Központi Vezetőség a népgazda­ság további egészséges fejlődésének biztosítására és azért, hogy a máso­dik ötéves terv idején még nagyobb sikereket érhessenek el, szükségesnek tartja hatékony intézkedések fogana­tosítását az ipar technikai színvona­lának gyorsabb emelésére, a munka termelékenységének további növelésé­re, a termékek önköltségének nagyobb mértékű csökkentésére és minősé­gének javítására. E feladatok sikeres megoldása megköveteli az ipar ve­zetésének megjavítását, a pártirányí­tás színvonalának emelését, a dolgo­zók közti politikai munka hatékonyab­bá tételét és a szocialista munkaver­seny fellendítését. A Magyar Dolgozók Pártjának Köz­ponti Vezetősége az ipar műszaki szín­vonala további emelésének feladatai­val kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a népgazdasági terv teljesítésének biz­tosításával egyidejűleg gyorsan emel­ni kell a termelés műszaki színvona­lát és így biztosítani a munka terme­lékenységének gyorsabb növekedését. E feladat megoldása érdekében első­sorban a nehézipart kell fejleszteni és egyben meg kell valósítani a ter­melés nagyméretű komplex gépesíté­sét, elektrifikálását és automatizálá­sát. A határozat hangsúlyozza, hogy az atomerők békés felhasználása, elsősor­ban az első magyar atomvillanymű fel­építése érdekében jelentősen fokozni kell a rádióaktív izotópok alkalmazá­sát az iparban, elő kell készíteni és meg kell kezdeni az atomtechnika fejlesztéséhez szükséges műszerek és berendezések gyártását. A Magyar Dolgozók Pártjának Köz­ponti Vezetősége rendkívül fontos fel* adatként kiemeli a munkatermelékeny­ség szüntelen emelésének és az ön-' költségek csökkentésének, valamint a termékek minősége szüntelen emelé­sének szükségességét. A Magyar Dolgozók Pártjának Köz­ponti Vezetősége határozatában hang­súlyozta, hogy erélyesen ki kell kü­szöbölni a bürokrata módszereket a termelés irányításából, egyszerűsíteni kell az adminisztratív tervek struktú­ráját, meg kell szilárdítani a terve­zési fegyelmet, meg kell javítani a vállalatok tevékenységének pénzügyi ellenőrzését és rendezni kell a kádé* rek elhelyezését és előkészítését. Szovjet újságírók Washingtonban Washington, november 15. (TASZSZ) A szovjet újságírók csoportja novem­ber 12-én meglátogatta az Egyesült Államok kongresszusának épületét. Az újságírók megtekintették a képviselő­ház és a szenátus helyiségeit és jelen voltak a szenátus egyik bizottságának ülésén, amelyen őket Kefauver szená­tor üdvözölte. A washingtoni sajtó részletesen fog­lalkozik a szovjet újságírók tartózko­dásával az Egyesült Államok fővárosá­ban. Egyes lapokban azonban olyan törekvés nyilvánul meg, amely meg akarja változtatni a szovjet újságírók látogatásának jellegét. Washingtoni körökben csodálkozást keltett, hogy az eredeti terveket, amelyeket a szovjet újságírók üdvözlésére alakult bizottság dolgozott kl és amelyek értelmében a szovjet újságíróknak találkozniok kel­lett volna egyes jelentős amerikai ál­lamférfiakkal, nem valósították meg. Helyette, amikor az újságírók a szená­tusban jártak, O'Mahoney szenátorral rögtönöztek megbeszélést, amelyen nevezett a szovjet újságírásról tartott valamiféle „előadást", jóllehet soha szovjet újságot nem olvasott, még csak nem is látott. l7ľt!!Il]llllMII!l!tlllllllUlllllilttllllllllll]llllllllllllll!]|lltllllllMIIIIIIII(llll[il!llllllt|[lllll ^f B orús, ködös délután indult velünk Kiev­ből a kényelmes Iljusin Leningrád fe­lé. A sűrű, szürke felhők rátapadtak az ablak­ra és még a szárnyak végén világító piros lám­pás fénye is beleveszett. A parancsnok mikor megtudta, hogy szeretnénk látni a vidéket, le­ereszkedett a felhők alá és alig 800—900 mé­ter magasan tettük meg ezt az ezer kilómé- jó tízkilométer nyílegyenes Nyevszkij-utcára. teres utat. Alattunk óriási kiterjedésű szántó- Jobbra indultam, mert elég közel volt a vége. földek maradtak el. Láttuk a mocsaras vidékek Nézegettem a kirakatokat és észre sem vettem, csatornahálózatát, végeláthatatlan erdőket és ha hogy a hatalmas palotatér szélén állok. Szembe figyeltünk, még az országútak forgalmát is jól velem a haloványzöld-fehér Téli Palota. Sen­-AZ ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS FÖLDJÉN­A NAGY FORRADALOM VAROSA óriási város vérkeringése is dél körül lüktet teljes ütemben. Sokáig nézegetjük a Téli Palotát. Közelebb megyünk és a falak mentén lejutunk a Névához, kivehettük. Teázásnyi időre leszálltunk Minszkben. Mikor újra a leve­gőben voltunk, már elmosódott alattunk minden, áttetsző szür­keség öleit körül és lassan tel­jesen besötétedett. Néhányan halkan dalolgattunk, mások a képes folyóiratokon bóbiskoltak. Aztán elhalt az ének is és va­lami furcsa izgalom motoszkált a szívek körül. Egy fél óra ta­lán és a hősi város földjére lé­pünk, amelynek rettenthetetlen fiai új korszak kezdetét jegyez­ték bé a világ történelmébe. Az emlékezetemben felvillanó tör­ténelmi események, képek ezer színnel töltötték meg azt a bol­dog tudatot, hogy ez a tom­pán dörmögő kedves Iljusin Le­ningrád felé repül. Valaki fojtott hangon felkiáltott: — Nézzé­tek, Leningrád! Mindenki az ablakhoz húzódott. Az apró üvegtáblán szemkápráztató látvány tá­rult a szemünk elé. Millió és millió lámpás vib­rált alattunk. Megdörzsöltük szemünket, hirte­len nem jutott eszünkbe szó, csak bámultuk a végtelennek tűnő egymást keresztező szimet­rikus gyöngyfüzéreket, a milliós város esti fé­nyeit, elbűvölő ragyogását. M ásnap korán ébredtem. Ügy gondoltam, mire a többiek felkelnek, körülnézek t.eninarádban. Egy-kettőre kijutottam a híres, kitől sem kérdeztem, dt halálos biztosan tud­A leningrádi Téli Palota tam, hogy ez az. Földbegyökerezik a lábam és képzeletemben felelevenedik az 1905. január 9-i véres vasárnap, amikor itt a büszke cári lak­hely előtt ezer halott maradt a vörösrefestett hótakarón. Aztán az 1917-es év eseményeit lá­tom magam előtt A felfegyverzett proletárok itt buktatták meg az ellenforradalmi ideiglenes kormányt. Jobban körülnézek. Jól látok? Hiszen itt van az egész csoport. Senki sem alszik a szállodá­ban, bár Leningrádban hat-hét óra még nagyon korai. Az üzletek tizenegykor nyitnak és az Az Aurora cirkáló a Néva vizén amely kétszer, háromszor olyan széles lehet, mint Bratislavában a Duna. Csendes vizén ten­gerjáró hajók igyekeznek felfelé, lefelé és für­ge motorcsónakok futkároznak. Néhányan elhatározzuk, hogy nyomban fel­keressük a nem messze horgonyzó Auróra cir­kálót, amelynek 1917. október 24-én a Téli Palotára irányzott lövése „a szocialista forrada­lom és efjy úi korszak kezdetét jelenti". Ír •iiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiaiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiniiiiiiiifiHiniifrniitiiiiiriiiiiiiiii Messziről már látjuk is a zöldes-szürke Au­rórát, amelyen jelenleg tengerészeti iskola és múzeum van. A hajóhídon találkozunk a pa­rancsnokkal, a jól megtermett, nevetőszemű Lipatov elvtárssal, aki a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom idején a cirkáló pártszerveze­tének titkára volt. Néhány szót váltunk csak, sietős a dolga. Mozgása még mindig fiatalos, határozott és szeméből soha nem alszik ki a mosolygó csillogás. Nem hiába mondják Lenin­" " grádot a forradalom városának, } , minden zuga a nagy történelmi fordulóról beszél. Jártam a Szmolnijban, amelynek ablaká­ból nézte végig Lenin és Sztálin elvtárs az Auróra ágyúlövésére megindult proletár felkelést és irányította azt. Láttam a fekete páncélautót, amelynek tetejéről Lenin elv­társ „éljen a szocialista forra­dalom" szavakkal köszöntötte a proletariátus fegyveres felkelé­sét. Leningrád hű maradt a forra­dalmi eszmékhez. A második vi­lágháborúban több mint két évig állta a fasiszták blokádját és az embertelen nélkülözések sem tudták megtörni a város hős védőit. Az ellenség éjjel­nappal lőtte, bombázta a várost, de az üzemek tovább termeltek, Leningrád élt és harcolt. 1945­ben Lenin-renddel tüntették kl a várost és az egész Szovjetunióban úgy em­legetik: Gorod geroj — a hős város. A második világháború óta egyre szépül, csinosodik az amúgy is gyönyörű Le­ningrád. Óriási kiterjedésű parkok, modern új városnegyedek, sporttelepek nőnek ki a föld­ből. A közel négy milliós virágzó város békés életét él. Szűcs Bál*

Next

/
Oldalképek
Tartalom