Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-06 / 267. szám, vasárnap

Í955. november 6. IIISZÖ 9 A külügyminiszterek genfi értekezletének hetedik ülése Az értekezlet első hetének eredményei 0 A két fél álláspontjai közeledtek • A nyugati nagyhatalmak minisztereinek tij javaslata nem felel meg a kormányfők irányelveinek • Meg kell hallgatni a német nép képviselőit Genf, (ČTK) — A négy nagyhatalom külügyminisztereinek pénteki, november 4-i ülésén V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere elnökölt. A miniszterek folytatták a napirend első pontjának — az európai biztonság és Németország kérdésének megtárgyalását. A vitában valamennyi külügyminiszter felszólalt. Elsőnek J. F. Dulles beszélt, aki összefoglalta az értekezlet első hetének eredményeit. Megismételte, hogy míg a három nyugati nagyhatalom javaslata az európai biztonság kérdését egybekapcsolja Németország kérdésével, a Szovjetunió javaslata e két kérdést nem kapcsolja egymáshoz. Mivel azonban a szovjet küldöttség benyújtotta Németországgal kapcsolatos javaslatait, a két fél álláspontjai közeledtek egymáshoz. Elvi ellentét áll fenn továbbra is a két fél álláspontjai között. Ez az elvi ellentét azon alapul, hogy a nyugati nagyhatalmak javaslatai feltételezik Németország egyesítését, míg a szovjet javaslatok állítólag nem. Nem becsülöm le a nehézségeket, mondotta J. F. Dulles, amelyek akkor keletkeznek, ha áttérünk a konkrét megegyezés javaslatának megfogalmazására. Azonban derülátó vagyok. Látom, hogy álláspontjaink számos pontban közelednek az európai biztonság kérdéseiben és meggyőződésem, hogy a szovjet küldöttség a német kérdéssel kapcsolatos álláspontját az értekezlet további folyamán még ki fogja fejteni. Dulles egyben kifejezte azt a reményét, hogy a külügyminiszterek értekezlete a négy kormányfő irányelveinek szellemében fog folyni. Dulles után Pinay francia külügyminiszter szólalt fel, aki annak a nézetének adott kifejezést, hogy a szovjet javaslatok állítólag Németország tartós kettéosztottságához vezetnek. Fölkérte a szovjet küldöttséget, hogy nyilatkozzék Németország egyesítése és különösen a szabad választások kérdéseiben. Amennyiben a szovjet küldöttségnek e kérdéssel kapcsolatban nincsenek új javaslatai, elfogadhatná legalább a tárgyalások alapjául a nyugati nagyhatalmak javaslatait — jelentette ki Pinay. Utána Harold Macmillan brit külügyminiszter szólalt fel. Beszédében azt mondotta, hogy ő éppúgy, mint Dulles és Pinay, már válaszolt Molotov valamennyi kérdésére. Macmillan ezután néhány kérdést tett fel a szovjet küldöttségnek a németországi választási rendszerrel kapcsolatos állásfoglalását illetőleg, amely választási rendszert a nyugati nagyhatalmak dokumentuma javasolja. Harold Macmillan után V. M. Molotov mondott beszédet. Azt mondotta, hogy valóban nagyon hasznos a külügyminiszterek értekezletén megállapítani azt, miben kerültek egymáshoz közelebb a két fél álláspontjai. Megjegyezte, hogy valóban közeledésre került sor az európai biztonságot érintő számos pontban. E pontok közé tartozik elsősorban: az államok közötti kapcsolatokból az erőszak kiküszöbölése, a segítség megtagadása a támadóktól, és a korlátozott fegyverzetű és ellenőrzött övezet létesítése, stb. Eldöntetlenek maradtak azonban egyes fő kérdések, amelyek közül a következő kettőt kell kiemelni: 1. Miért kellene Németország egyesítéséről szóló tárgyalásaink folyamán kizárólag abból kiindulnunk, hogy az egyesített Németország elkerülhetetlenül az ftszakatlanti Szövetség tagjává válnék. 2. A két világháborúban szerzett tapasztalataink után miért ne tennénk fel olyan egyszerű kérdést, mint Németország szomszédállamainak biztonsága, az új német agresszióval szembeni biztosítékok kérdése. Macmillannak a németországi választási rendszer részleteit érintő kérdésekkel kapcsolatban V. M. Molotov azt mondotta, hogy ezek a részletkérdések természetesen akkor merülnek majd fel, ha a fő kérdésről — az európai biztonság és Németország kérdéséről fognak tárgyalni. A szovjet küldöttség azonban mindeddig nem kapott választ az előző üléseken feltett kérdéseire. Nemcsak Macmillan, hanem Dulles és Pinay is kitértek az európai biztonságot érintő számos fontos kérdés megválaszolása elől. Molotov továbbá azt hangsúlyozta, mindenki előtt világos, hogy a német kérdés megoldásának a szabad össznémet választások útján kell haladnia. Arról van csupán szó, hogyan érjük el e célt, milyen módszert alkalmazzunk e feladat teljesítésére. Mindig azt a nézetet vallottuk és valljuk — mondotta —, hogvha igazán komolyan akarjuk megtárgyalni a német kérdést, értekezletünkön meg kell hallgatnunk a német nép képviselőit. A szovjet küldöttség javaslataiban ajánlotta a külföldi csapatok kivonását Németországból, hogy igy kedvezőbb előfeltételek alakuljanak ki Németország két részének közeledéséhez. A nyugati nagyhatalmak miniszterei beszédeikben e kérdést teljesen mellőzték. V. M. Molotov továbbá azt mondotta, hogy az értekezleten szó volt valamilyen kelet-németországi fegyveres erőkről. Az erre vonatkozó híreket olyan forrásokból merítik — mondotta — amilyenekre nyilvánvalóan jobb volna nem hivatkozni. Nem egyszer javasoltuk már, hogy az ilyen híreket vizsgálják felül közös akcióval Nyugat-és Kelet-Németországban, de mint ismeretes, ezeket a javaslatokat elutasították. V. M. Molotov ezután emlékeztetett arra, hogy az értekezleten sokszor volt szó az össznémet választásokról, és a szovjet küldöttséget felhívták, hogy fejtse ki nézetét. Nézeteinket már világosan kifejtettük — mondotta V. M. Molotov. — Van itt azonban egy elvi szempont, amelyre szeretném felhívni értekezletünk figyelmét. Arról van szó, hogy nem az össznémet választások kérdéséről tárgyalunk csupán, hanem a három nyugati hatalom javaslatáról, amelyben az össznémet választásoknak alárendelt jelentősége van. V. M. Molotov emlékeztetett a nyugati nagyhatalmak javaslatának azon cikkelyére, amelyben arról van szó, hogy a szerződés akkor lép teljesen érvénybe, ha az egyesített Németország belép az £szakatlanti Szövetségbe és a Nyugat-európai Unióba. Macmillan úr számos kérdést tett fel, mondotta V. M. Molotov, de ő maga nem válaszolt a fő kérdésre, amelyre választ várunk. Miért kell Németország egyesítésének és az össznémet választásoknak kérdését néhány nyugati nagyhatalom céljainak alárendelni, amelyek az egyesített Németországot be akarják vonni az Északatlanti Szövetségbe és a Nyugat-európai Unióba? Megfelel ez a német nép nemzeti érdekeinek és a kormányfők Irányelveinek? így eljutunk a fő következtetéshez: a nyugati nagyhatalmak javaslataiban az össznémet választások és Németország egyesítése kérdéseinek alárendelt jelentősége van. A fő cél, hogy az egyesített Németországot éppúgy, ahogy mint annak idején Nyugat-Németországot, bekapcsolják az Északatlanti Szövetségbe, ami nem felel meg azoknak a feladatoknak, amelyekkel a kormányfők megbíztak bennünket és nem felel meg sem a német nép nemzeti érdekeinek, sem pedig az európai biztonság érdekeinek. Az a benyomásom, hogy a három nyugati nagyhatalom javaslatának szerzői előre tudták, hogy olyan javaslatot nyújtanak be, amely nem szolgálhat tárgyalási alapul sem az európai biztonság, sem pedig Németországnak össznémet választások útján való egyesítéséről szóló tárgyalásokhoz. V. M. Molotov végezetül rámutatott, a szovjet küldöttség azt javasolja, hogy az ilyen deklaratív javaslatok helyett, amelyek nem felelnek meg az európai biztonság biztosítása feladatának, a miniszterek a való helyzetből kiindulva, tegyék meg az első reális lépéseket Németország egyesítése felé. Cppen e feladatoknak felel meg az Össznémet Tanács megalakítására tett szovjet javaslat. V. M. Molotov beszéde után ismét Dulles, az USA államtitkára szólalt fel, aki a három nyugati nagyhatalom minisztereinek következő javaslatát nyújtotta be: 1. A szabad és titkos választásokat egész Németország területén 1956 októberében tartják meg. A választásokon megválasztják az össznémet nemzetgyűlés képviselőit. Az össznémet nemzetgvűlés kidolgozza az alkotmányt és ez alkotmány alapján megalakítja az egyesített Németország kormányát. 2. A négy nagyhatalom mindegyike kijelöli képviselőjét abba a bizottságba, melynek feladata a német szakértőkkel való tanácskozás alapján előkészíteni a választási törvényt e választásokra. E ^törvény hatásos intézkedéseket tartalmazna a választások szabadságának biztosítására és ellenőrzésére. 3. A bizottság tevékenységét minél előbb megkezdi és a négy nagyhatalomnak 1956 januárjában jelentést tesz. Pinay és Macmillan miniszterek ezután kifejezték azt a reményüket, hogy a szovjet küldöttség gondosan áttanulmányozza e javaslatot. V. M. Molotov azt mondotta, hogy a szovjet küldöttség e javaslatot nagy figyelemmel át fogja tanulmányozni. Tekintettel arra, hogy a szovjet küldöttségnek e javaslattal közelebbről meg kell ismerkednie, V. M. Molotov csak néhány előzetes megjegyzést fűzött hozzá. Elsősorban azt mondotta, j hogy mivel Németországot érintő javaslatról van szó, meg kell kérdezni a németeket is, milyen álláspontot foglalnak el e javaslathoz. Másodszor — figyelmeztette a minisztereket V. M. Molotov — a javaslat bevezető részében arról van szó, hogy a javaslathoz csatlakozik a Német Szövetségi Köztársaság. Javasoltuk, hogy hallgassák meg itt a Német Demokratikus Köztársaság képviselőit is. Talán megegyezhetnénk abban, hogy értekezletünkre meghívjuk -Németország mindkét részének képviselőit. A javaslat lényegéről a szovjet küldöttség még nem nyilatkozhat, mert azzal előbb meg kell Ismerkednie, de már most meg akarja mondani, hogy a javaslat eltér az európai biztonság kérdéseitől és ezért nem felel meg a kormányfők Irányelveinek, amelyekben az európai biztonság és Németország kérdései egybe vannak kapcsolva. Ezzel a pénteki ülés véget ért. A kiivetkező ülést november 8-án 15 óra 30 percre tűrték ki. N. A. Bul"o

nyinnak, g Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének és U Nunak, a Burm

ai Szövet

ség miniszterelnökének közös nyilatkozata Minden vitás problémát meg lehet oldani békés esiközökkel Moszkva, (TASZSZ). A Szovjetunió kormányának meghívására U Nu, a Burmai Szövetség miniszterelnöke baráti látogatásra jött a Szovjetunióba. Szovjetunióbeli tartózkodása folyamán U Nu miniszterelnök több megbeszélést folytatott N. A. Bulganyinnal, N. Sz. Hruscsovval, L. M. Kaganoviccsal, A. I. Mikojannal, V. M. Molotovval, M. Z. Szaburovval és K. J. Vorosilovval. E megbeszélések alkalmával, amelyek baráti és szívélyes légkörben folytak le, széleskörű véleménycserére került sor a két országot érdeklő kérdésekben s megtárgyaltak néhány nemzetközi problémát is. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és a Burmai Szövetség miniszterelnöke megállapítják, hogy az utóbbi időben a békeszerető nemzetek gyümölcsöző tevékenysége következtében világszerte bizonyos enyhülésre került sor és fokozódott az időszerű nemzetközi kérdések, tárgyalások és megegyezések útján való megoldására irányuló törekvéS. A feszültségnek ehhez az enyhülésséhez elsősorban hozzájárult a koreai háború és az indokínai katonai műveletek megszüntetése, az osztrák államszerződés megkötése, a Szovjetunió és Jugoszlávia közötti kapcsolatok normalizálása, amely utat nyitott a két ország közötti barátság és együttműködés fejlesztéséhez, valamint D. Nehru indiai miniszterelnök látogatása a Szovjetunióban, ami még jobban megszilárdította a Szovjetunió és India közötti baráti kapcsolatokat. A nemzetközi feszültség enyhítése szempontjából nagyfontosságú volt az ázsiai és afrikai országok ez év áprilisában tartott bandungi értekezlete. Ez az első ilyenfajta értekezlet volt, amelyen különböző politikai és szociális rendszerű államok képviselői találkoztak, hogy elérjék közös céljukat — a szélesebbkörű gazdasági, kulturális és politikai együttműködés fejlesztését. Az értekezleten megnyilvánult az ázsiai és afrikai népek rendíthetetlen törekvése a béke, a nemzeti függetlenség és a haladás elérésére a gazdasági, kulturális és szociális életben. Mindez kedvező előfeltételeket tetemtett a négy nagyhatalom kormányfői genfi értekezletének megtartására, amely nagy jelentőségű volt az államok közötti kapcsolatokban fennálló feszültség további enyhítésére. A kormányfők genfi értekezlete megmutatta, hogy most a béke érdekében való együttműködés teljesen lehetséges. Az államok közötti bizalom megteremtése reális és elérhető cél. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök azt a reményüket fejezik ki, hogy a külügyminiszterek most folyó genfi értekezlete mindent megtesz, hogy megegyezést érjen el a négy nagyhatalom kormányfőinek irányelveiben felsorolt valamennyi kérdésben. Az egyik legfontosabb nemzetközi probléma most a leszerelés kérdése. A lázas fegyverkezés és elsősorban az atom, hidrogén és egyéb tömegpusztító fegyverek felhalmozása évről évre nagyobb méreteket ölt és a népeket aggodalommal tölti el a béke és jövőjük iránt. A szokásos típusú fegyverek, valamint az atomfegyverek gyártásának növelése következtében a nemzeti forrásokból származó összegeket nem produktív kiadásokra fordítják. Ezeket az összegeket a lázas fegyverkezés megszüntetése után a népek életszínvonalának emelésére használhatnák fel. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök úgy vélik, hogy a nukleáris és a termonukleáris fegyverek kipróbálását és alkalmazását feltétlenül be kell tiltani. Ugyancsak meg kell valósítani a szokásos típusú fegyverek általános lényeges korlátozását. Ezzel egyidejűleg hatásos nemzetközi ellenőrzés alá kell vetni e tilalmat és a leszerelést. Ezzel kapcsolatban a fegyverkezés általános csökkentésére, az atomfegyverek eltiltására és az új háború veszélyének elljárítására tett javaslatokat az e kérdésben való megegyezés reáli6 alapjának tartják. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök egyöntetűen elítélik a tömbök kialakításának politikáját és úgy vélik, hogy a tömbökben való nem részvétel politikája biztosítja a népek biztonságát és kedvező hatással van az egyetemes béke megteremtésére. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök úgy vélik, hogy most különös figyelmet kell szentelni Ázsia és a Távol-Kelet problémáinak. Meg kell oldani azt a kérdést, hogy Tajvant és számos más kínai szigetet, amelyek mindig kínai területet képeztek, viszszaadják a kínai népnek. Ha a Kínai Népköztársaság elfoglalja az őt jogosan megillető helyet az ENSZ-ben, megszilárdul az Egyesült Nemzetek Szervezetének tekintélye és jelentősége, fokozódik az ENSZ szerepe a nemzetközi életben és hozzájárul a TávolKeleten még mindig fennálló feszültség enyhítéséhez. Azonnal meg kell oldani az indokínai helyzet politikai rendezésének problémáit az 1954. évi genfi értekezlet határozata alapján. Mindezeket a kérdéseket éppúgy, mint más uzsiai és távol-keleti problémákat meg lehet és meg kell oldani békés eszközökkel, tárgyalások útján. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök nagy megelégedéssel állapítják meg, hogy a Szovjetunió és Burma közötti kapcsolatok mindig őszinték és barátiak voltak, ami teljesen megfelel Burma és a Szovjetunió népei érdekeinek és hozzájárul a béke megszilárdításához. Ezek a kapcsolatok a következő szilárd elveken alapulnak és fognak alapulni továbbra is: a területi integritás és szuverenitás kölU Nu, a Burmai Szövetség miniszterelnöke csönös tiszteletbentartásán, a meg nem támadáson, az egymás belügyeibe való be nem avatkozáson, az egyenjogúságon és a kölcsönös előnyökön, a békés együttélésen és gazdasági együttműködésen. Ezek az elvek, amelyeket számos állam és nép elismert, a béke megszilárdítására és a népek együttműködésének fejlesztésére irányulnak. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök rendkívüli fontosságot tulajdonítanak annak, hogy a nagy és kis államok közötti kapcsolatok ezeken az elveken alapuljanak. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök úgy vélik, hogy az e nyilatkozatban felsorolt elvek, a békés együttélés elvei lehetővé teszik a gazdasági és kulturális együttműködést a Szovjetunió és a Burmai Szövetség között. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök annak a meggyőződésüknek adnak kifejezést, hogy a Szovjetunió és Burma közötti kereskedelmi egyezmény jelentősen elősegíti a Szovjetunió és a Burmai Szövetség közötti gazdasági kapcsolatok további fejlesztését, valamint a két ország kulturális, tudományos és technikai együttműködésének kibővítését. A Minisztertanács elnöke és a mi« niszterelnök kijelentik, hogy minden erőfeszítést megtesznek a Szovjetunió és Burma közötti barátság további megszilárdítására, legszorosabb kölcsönös kapcsolataik fejlesztésére. A Minisztertanács elnöke és a miniszterelnök megelégedésüket fejezik ki afölött, hogy személyes kapcsolatokat vettek fel és úgy vélik, hogy a két országot érintő kérdésekkel kapcsolatos véleménycsere a béke és a biztonság megszilárdítását szolgálja az egész világon. N. A. Bulganyln, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke OttoGrotewohl beszámolója Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának 25. teljes ülésén Berlin, november 4. (TASZSZ) — A „Neues Deutschland" című lap közli O. Grotewoh'.nak, az NDK kormányelnökének Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának 25. teljes ülésén tartott beszámolóját „Az állami apparátus munkájának megjavításáról, hogy teljesíthesse gazdasági és adminisztratív feladatait". „A Német Demokratikus Köztársaság — állapltja meg Ottó Grotewohl — a szocializmus aiapjai építésének időszakában van. Az ipar gazdasági alapja a gazdaság államosított és szövetkezeti szektora. A munkások és parasztok államhatalmának a következő feladatokat kell teljesítenie: 1. El kell nyomnia a kisajátított naqytőkések és nagybirtokosok ellenállását és meg kell akadályoznia olvan kísérleteket, amely előző hatalmuk felújítására irányul. 2. Meg kell szerveznie a szocializmus felépítését valamennyi dolgozó és haladó erőnek a munkásosztály köré való tömörítésével. 3. Ki kell építenie a fegyveres erőket a külső ellenséggel szembeni védelemre. A szocializmus alapjainak építése köztársaságunkban, valamint a munkások és parasztok hatalmának megszilárdítása szorosan összefügg a béke megőrzéséért es Németország újraegyesítéséért folytatott harccal — mondotta továbbá Grotewohl — és ezért pártunk feladata e szoros öszszefüggést megmagyarázni és ezáltal úi termelési sikerekre lelkesíteni a dolgozókat. Gyakorlati munkánkban teljes világossággal tudatosítanunk kell, hogy a szocializmus alapjai építésében elért minden további siker a Német Demokratikus Köztársaságban politikai sikert jelent a t egységéért és a békéért folytatott harcban. Mint minden ország, amely a szocialista építés útján halad, — mondotta továbbá Grotewohl, — a Német Demokratikus Köztársaság is nehézségekbe ütközik. Ezek a nehézségek azonban nem legyőzhetetlenek. Ezek a növekedés nehézségei, amelyek a szocializmus felépítésének folyamatában keletkeznek; e nehézségeket legyőzi a munkásosztály szilárd akarata, szoros szövetségben a dolgozó parasztsággal és értelmiséggel. Ottó Grotewohl továbbá rámutatott, hogy az NDK dolgozóinak a szocialista építésben elért sikereit az osztályharc fokozódása kíséri és hangsúlyozta, hogy tovább kell javítani az állami biztonsági szervek munkáját, fokozni kell a dolqozók politikai éberségét, hogy az NDK ellenségeinek terveit idejében leleplezzéjj és megakadályozzák. Beszámolója végén 0. Grotewohl több konkrét javaslatot tett az NDK Minisztertanácsa munkájának és az államhatalom helyi szervei munkájának megjavítására.