Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-06 / 267. szám, vasárnap

1955. november 6. ül SZG 3 A Szov,etunio kétszázmilliónyi népe egy szívvel és egy akarással a népi demokráciák és a kapita­lista világ sok százmilliónyi dol­gozójával együtt immár harminc­nyolcadszor sereglik fel, hogy megünnepelje az emberiség hosz­szú történelmének legnagyszerűbb eseményét, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalmat; hogy újra és újra tudatosítsa okait és követ­kezményeit, lemérje történelmi je­lentőségét, okuljon s merítsen hi­tet és lelkesedést belőle igazán emberi társadalmat teremtő nagy munkájához. A világ dolgozói nemzetközi érdekének és szolida­ritásának egyre hatalmasabbá váló demokráciája ugyanakkor a világ minden népének legnemze­tibb ügyévé és ünnepévé tette a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom nápját S ez érthető is. Hi­szen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom új korszakot nyitott az emberiség történetében: a kapita­lista társadalmi rend felszámolá­sának és a szocializmus társadal­ma felépítésének korszakát. Azzal, hogy megszülte a történelem első munkás-paraszt államát, a Szov­jetuniót. új világot teremtett, amely lényege szerint ellentétben áll a kapitalizmus világával. E két ellentétes világ egymás mellett létezése és egymáshoz va­ló viszonya döntően befolyásolta az emberiség történetét az elmúlt harmincnyolc esztendőben, s ala­posan megváltoztatta az emberi­ség arculatát. A gyenge, gyermek­cipőkben járó Szovjetunióból az évek alatt fejlett, virágzó, erős szocialista társadalom lett, mely­nek objektív törvényszerűségei ar-; ra kényszerítik a szocialista ter-, melési viszonyok közt élő embe­reket, hogy a köz és egyén anyagi és kulturális élete állandó gyara­podásán munkálkodjék. De nem­csak befelé vált szocialista jelle­gűvé és lényegűvé a Szovjetunió, hanem kifelé, a többi népekkel, a kapitalista világ nemzeteivel va­ló együttélésében is. A szocialista Szovjetunió a kapitalista világ né­peivel való békés együttélés rend­szerének kiépítésén munkálkodik. Nem így áíl a helyzet a kapi­talista világban. Belső ellentmon­dásai és antagonista osztályokra való szétszakítottsága következté­ben a kapitalizmusban belső, ob­jektív törvényszerűség a befelé és kifelé való elnyomásra és kizsák­mányolásra történő törekvés. A kapitalista világ nem élhet sem befelé, sem kifelé békésen. A mo­nopolista kapitalizmus korában a burzsoázia kormányainak háborút akarása és szervezése objektív tör­vényszerűség, amelyik a maximá­lis nyereség szintén objektív tör­vényének megvalósítását szolgálja. S amíg a két világ erőinek viszo­nyában, objektív dialektikájában, a kapitalista világ felé billent a mérleg, helyesebben, amíg arról, hogy lesz-e béke vagy háború, a kapitalizmus erői döntöttek, addig ilyen vagy olyan blokkokban, ez­zel vagy azzal az ürüggyel és in­dokolással, de végül mégis háború lett! A második világháború a kapi­talizmus általános krízisét erősen elmélyítette. Nemcsak a Szovjet­unió erősödött meg a háborúban minden tekintetben, hanem a ka­pitalizmus halódó testéből kisza­kadtak a 600 millió embert szám­láló Kína és a 100 millió lakost számláló középeurópai országok, melyek népi demokráciák formá­jában a szocializmust építik orszá­gaikban, s a Szovjetunió vezette béketáborba tartoznak. A világbé­ke ezen szervezett nagy táborába tartoznak ma a gyarmatok kelet­kezőfélben lévő és önállóságukért harcoló nemzetei is, valamint a kapitalista világ munkásosztálya és kizsákmányolt tömegei is. A béke megerősítéséért és biztosítá­sáért ma már az emberiség na­gyobb és jobbik fele küzd. A két ellentétes világ erőinek viszonya megváltozott a béke világának ja­vára s a háború erői ellen folyta­tott eddigi harc megteremtette ezen erők fékentartásának objek­tív lehetőségét Ezért a Szovjet­unió vezetésével a béketábor tá­madásba ment át, minek követ­keztében a kapitalisták által elő­hívott háborús feszültségben lé­Jiveges enyhülés következett be. f> r v'K •fi-? > V* ^^ íýj » t . , ) ÍM rv\\ <\t: j'Xu.i -./ f 1 lm A -, /föA r *W tV"* i'i > VI i • s <y llKiA**' * h A béketábor offenzívája az ázsiai és afrikai népek bandungl konfe­renciájával kezdődött s a Szovjet­unió diplomáciájának néhány nagy jelentőségű tettével folytató­dott. Varsóban a békeharc új fegy­verét kovácsolták meg az európai népi demokratikus országok és a Szovjetunió kollektív biztonsági szerződésének megkötésével. Egy­idejűleg a Szovjetunió közismert­té tette az őrült méreteket öltött fegyverkezés csökkentésére, az atomfegyver eltiltására és a há­borús veszély elhárítására szóló javaslatát. Š javaslatát tetté is változtatta, amikor hadseregét majdnem háromnegyed millió em­berrel csökkentette! Hasonlókép­pen cselekedtek a népi demokrá­cia államai is, köztük a mi népi demokráciánk is. A Szovjetunió létrehozta az Ausztria semlegesí­tését magában foglaló osztrák ál­lamszerződést, s kivonta csapatait Ausztriából, példát mutatva ezzel a többi megszálló hatalmaknak is. A béke ügyét szolgálták a szovjet diplomácia azon tettei is, amelyek­kel újra baráti viszonyt teremtett Jugoszláviával, összejövetelre kényszerítette a négy nagyhata­lom államfőit Genfben, felvette a diplomáciai és gazdasági kapcso­latokat a bonni német kormány­nyal stb. Ezek a nagy jelentőségű események meghátrálásra kény­szerítették a háborús tábort s vi­szont a világ minden részében fokozták a népek bizalmát és re­ményét. elszántságát és meggyő­ződöttségét, hogy a Szovjetunió vezetésével le lehet és le kell győzni úgy a „hideg", mint a „forró" háború táborát. A mdr említett termelési vi­szonyok sajátos lényegén kívül miből ered még a Szovjetunió és az egész béketábor törhetetlen bé­keakarata, felfelé ívelő jövője s népeinek bizonyossága abban, hogy a végén az ő ügyük győz? Abban, hogy úgy, aminlt az orosz munkásság és parasztság a cáriz­must és kapitalizmust megsemmi­sítő forradalmában és szocialista hazát építő munkájában a nemzet­közi munkástapasztalatokra és szolidaritásra támaszkodott s e nélkül nem jutott volna diadalra, úgy azóta a világ többi nemzetei­nek munkássága, parasztsága és dolgozó lakossága is meggyőződött arról, hogy legsajátosabb és leg­nemzetibb sorsa és jövője ezen nemzetek munkás-paraszt szövet­ségének, a szovjet munkás-paraszt szövetségnek tapasztalataiból és példájából tanuló küzdelmétől függ. Ez azt jelenti, hogy a világ dolgozó népei egyre világosabban látják, hogy az októberi forrada­lom minden lényeges törvénysze­rűsége általános érvényű és szük­ségszerűen érvényre jut az összes országban, amikor ott a dolgozók jutnak hatalomra. Azonban ma már világosan látják a világ né­pei azt is, hogy a hatalmat meg­szerezniük, s vele szovjet módra élniök nem azért kell, mert az oroszországi dolgozók ezt így csi­nálták, hanem azért, mert saját nemzeti konkrét életkörülményeik lényegükben azonosak a volt orosz­országiakkal és ezért saját létfel­tételeikből adódik a lényeg sze­rinti azonos cselekvés az orosz­országi munkás-paraszt szövetség cselekedeteivel. A Szovjetunió nem azért közeli jövője minden nem­zetnek. mert csak előbb-utóbb le­másolják, hanem azért, mert a kü­lönféle kapitalizmusok a dolgozó népeket lényegében azonos cse­lekvésre ösztönzik. A csehszlovák dolgozók forradalmi cselekedeteit csehszlovák kapitalizmus határoz­ta meg, a magyarokét a magyar kapitalizmus, az angolét, franciáét stb. az angol, francia stb: kapita­lizmus fogja meghatározni. Per­sze, minden nép tanulni fog a má­siktól, hogyan is kell a kapitaliz­must megdönteni és a szocializ­must felépíteni a legkisebb vér­és erőveszteséggel. A szocializmus tehát minden nemzet belső életé­ből nő ki és nem kívülről vitetik be! Amikor a marx-leninizmus az októberi forradalom nemzetközi érvényességének és a nemzeti élet sajátosságainak dialektikus egysé­(Lörinc Gyula rajra) gét tanítja, önálló vizsgálódásra, gondolkodásra és cselekvésre kész­tet, s egyúttal óva int a sablon­tól, a holt sémától, a szovjet szo­cialista forradalom tapasztalatai­nak merev, mechanikus lemásolá­sától. A marx-leninizmus elmé­lete jól tudja, hogy a történelmi körülmények és a nemzeti saját­ságok változásával módosulnak a harc formái, módosul a harc menete, megváltoznak azok a for­mák, amelyekben az általános ér­vényű alapelvek megvalósulnak így a csehszlovák proletárdiktatú­ra tartalma valóra válhat a népi demokrácia államformájában is és nem kell lekopírozni a szovjet formát. Az októberi forradalom te­hát a tanulságain okult, de saját konkrét nemzeti életéből fakadó eredeti teremtő tevékenységet kö­vetel a különböző nemzetek mun­kás-paraszt szövetségétől. A világ dolgozói a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 38. évfordulóján világosabban látják, mint a múlt­ban, életük általános és sajátos nemzetközi és nemzeti oldalának dialektikus egységét s ez biztosít­ja jövő munkájuk még nagyobb eredményességét. Az októberi forradalom szocia­lista társadalmat teremtő ereje ép­pen abban van, hogy október az öntudatra ébredt és ezért önálló­an cselekvő tömegek alkotása, amelyeket aztán saját művük nagyszerű vívmányai neveltek to­vább öntevékenységre, magasabb­rendű fegyelemre, munkára, szer­vezésre és vezetésre késztetve őket. Ha igaz is, hogy a történel­met a múltban is a tömegek csi­nálták, mégiscsak az októberi pro­letárforradalomban volt a tömegek­nek döntő szerepe. Ez érthető, mert hiszen a maguk érdekében és nem az őket kizsákmányoló osztály ér­dekében csinálták. A Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom éppen abban különbözik minden megelő­ző forradalomtól, hogy a tömegek történelmet alkotó tevékenysége csak a régi kizsákmányoló rend megdőlése után, az új termelési viszonyok között, a szocializmus és kommunizmus építésében bon­takozott ki igazán és teljes mély­ségében. A dolgozó tömegek történelmet formáló ereje olyan alapvető és döntő jelentőségű tényező, hogy önmagában véve, a maga ösztö­nösségében is eljuttatná az embe­riséget a kommunizmusba. Csak­hogy a történelem tanulsága és a marx-leninizmus tanítása szerint a munkás- és paraszti tömegek ösztönös mozgalma olyan, mint az óceán hullámain iránytű és kor­mány nélkül hányódó hajó: hosz­szú vergődés után eljuthat ugyan kitűzött céljához, de ugyanúgy zá­tonyra is futhat és elmerülhet uta­saival együtt. Hogy a munkásosz­tály és a dolgozó parasztság, meg az emberi társadalom többi dolgo­zó rétegei belátható időn belül le­hetőleg kevés kínnal és áldozattal, biztonságosan haladjanak céljuk, a kommunizmus felé, ahhoz kell, hogy kialakítsák vezető élcsapatu­kat: pártjukat. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az azt követő szocialista társadalmat épí­tő munka a Szovjetunióban vilá­gosan megmutatta, milyen eré­nyekkel bíró pártra van a mun­kásság és parasztság tömegeinek szüksége. Ez a párt csakis a le­nini típusú, a marx-lenini taní­tással nevelt és ezt a tanítást tet­té, életes életté váltani tudó kom­munista párt lehet. De az is csak akkor, ha megvalósítja a vezetet­tek és vezetők, a tömegek és a párt dialektikus egységét. A párt messzebb, tisztábban lát, mint a tömeg és példamutatóan cselek­szik. Ezért kell a párt minden egyes tagjának, valamint az egész­nek is minden lehetőt megtennie, hogy tudását, akaratát és fegyel­mét kellőképpen kifejlessze. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom erői azért voltak le­győzhetetlenek s minden akadályt legyőzők, történelmi befolyásuk azért olyan lemérhetetlen, mert a tudomány, a marx-lenini tudo­mány vezette őket, mert a marx­lenini tudományos elmélet a töme­gek tetteinek rúgójává vált. Persze nem magától, nem automatikusan. A dolgozó tömegek ösztönös moz­galmát a marx-lenini tudomány­nyal áthatni, felemelni a tudato­san tervszerű szocialista társadal­mat építő tömegmunkává — ez a párt legszentebb kötelessége. A dolgozó tömegek mun­kásság, parasztság, kézművesek és az intelligencia jelentős részének fejében és érzelemvilágában erős maradványai élnek azoknak a né­zeteknek és érzelmeknek, amelye­ket a kapitalista viszonyok között a gyakorlati élet és a burzsoázia iskolája, irodalma és tudománya oltott az emberekbe a jogról, a munkáról, a kötelességről, s álta­lában az életről s a jövendőről, A kapitalista világ ezen ideológiai, érzelmi és megszokásbeli marad­ványai erősen gátolják az embere­ket az új, a szocialista termelő­viszonyoknak megfelelő élésben s minduntalan összeütközésbe jut­tatják őket velük. A párt tömege­ket nevelő és átnevelő feladata ezért nem merül ki abban, hogy egyszerűen iskolás módon közli, hirdeti és tanítja a tömegeket a marx-leninizmus betűjére, a klasz­szikusok gondolatainak megjegy­zésére. A marx-leninizmus elmé­lete csak akkor válik igazán min­denhatóvá, ha dialektikus egysé­get képez a munkásosztály és az egész dolgozó nép forradalmi gya­korlatával s ha azon gyakorlat alapján, amely mindig újszerű történelmi viszonyok és feltételek mellett folyik, az elmélettel köl­csönösen formálja, termékenyíti, gazdagítja és így teremtő erővé teszi. A gyakorlattal való ilyen dialektikus egységben s ezt segít­ve kell egyúttal kimutatni, meg­cáfolni és túlhaladni a tudomány­talan ideológiai csökevényeket is az emberek fejében és szívében. A nagy október 33. évfordu­lóján mindennél nagyobb szenve­déllyel és eréllyel vállallák a vi­lág ezermilliós tömegei a szocia­lista Szovjetunióval az élükön ezt az örökséget és megfogadják, hogy a jövőben még jobban elmélyítik az elmélet és a gyakorlat dialek­tikus egységét a sokoldalú élet minden területén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom