Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)
1955-11-30 / 287. szám, szerda
•t r J'O, riuvuuber 30. UISZÖ Az 1905-1907. évi orosz forradalom és hatása nálunk Václav Kopecký elvtárs beszéde az 1905. évi első orosz forradalom 50. évfordulója alkalmából tartott ünnepi esten 'isztelt elvtársak! —— ménvek. amilvenek 1848-tól nem Tisztelt elvtársak! Egybegyűltünk ezen az ünnepi estén, hogy megemlékezzünk az 1905. évi orosz forradalomról, az orosz történelem nagy forradalmi eseményéről, nmelj egyben nagy szerepet játszott Európa és a világ történelmében is. Oroszországban évtizedekig tartó forradalmi mozgalmak után 1905-ben felkelt az orosz nép, amelyet elnyomott a cári rendszer, felkelt, hogy határozott forradalmi tettekkel harcbaszálljon a cári önkényuralom megdöntéséért. Az 1905. évi orosz forradalom elemi erővel tört ki, a forradalmi események olyan gyorsan játszódtak le, hogy a cár és az orosz nagybirtokosok, valamint a burzsoázia és a nemAz 1905. évi első orosz forradalommal az egész világ népe rokonszenvezett. Hatására nem egy országban tömegmozgalom indult meg, amelyek célja a fennálló rend demokratizálása, a népjogok kivívása volt. így volt, ez az Osztrák-Magyar Monarchiában is, amelyhez hozzátartoztak a cseh országrészek. 1955. november 28-án, az 1905. évi általános sztrájk 50. évfordulója napján a prágai városháza Smetanatermében ünnepi estet rendeztek. Az ünnepi esten részt vettek a párt és a kormány képviselői, valamint kulturális és közéletünk további képviselői. Az ünnepség a csehszlovák és a szovjet himnuszokkal vette kezdetét. Megnyitó beszédet Josef Némec elvtárs, a CSKP KB tagja és a CSKP prágai városi bizottságának vezető titkára mondott. A fő beszámolót Václav Kopecký elvtárs, a CSKP KB politikai irodájának tagja tartotta. Az est első részét az internacionálé zárta le. Az est második részében kultúrprogram következett. zetközi burzsoázia elképedt. 1905. január 9-én, a mi naptárunk szerint 1905. január 22-én a pétervári proletariátus megmozdulásával kezdődött. 1905. január 9-e az úgynevezett „véres vasárnap". A forradalmi harcok kezdete E véres pétervári vasárnapot. Vlagyimir Iljics Lenin írta le a Svájcban, az első orosz forradalom 12. évfordulója alkalmából tartott előadásában, amelynek előszavában azt mondta, hogy az 1905. január 9-i pétervári véres vasárnapot joggal t irtják az orosz forradalom kezdetének. A munkások ezrei, éspedig nem szociáldemokrata munkások, hanem hivő, lojális polgárok ezen a vasárnapon Gapon pópa vezetésével elindultak Pétervár minden városnegyedéből a Téli-palota felé, hogy átadják a cärnak petíciójukat. A petíció így kezdődött. „Mi, munkások, Pétervár lakói eljöttünk hozzád. Nyomorult, megvetett rabszolgák • vagyunk, akiket sárba tapos az önkényuralom. Amikor türelmünk kelyhe betelt, leállítottuk a munkát, kértük urainkat, adjanak legalább annyit, ami nélkül az élet szenvedés. De mindezt visszautasították, a gyárosok mindezt. jogtalannak tartották. Mi, éppúgy, mint az egész orosz nép, nem rendelkezünk semmilyen emberi jogokkal. Hivatalnokaid bűnéből rabszolgák lettünk". A petíció ezeket a követelményeket tartalmazta: amnesziát, szabadságjogokat, rendes béreket, a föld folyamatos átadását a népnek, az alkotmányozó nemzetgyűlés egybehívását az általános és egyenlő választójog alapján. Ilyen petícióval jöttek el a munkások a cárhoz. És hogyan felelt erre a cár? Felvonultatta a katonaságot. Az ulánusok és a kozákok kivont kardjaikkal rávetették magukat a tömegre, belelőttek a védtelen munkásokba, akik térden állva kérték a kozákokat, hogy engedjék őket a cárhoz. A rendőri jelentések alapján akkor több mint ezer embert megöltek, és több mint kétezer férfit, asszonyt és gyermeket megsebesítettek. A pétervári munkásság leírhatatlanul felháborodott azon, hogy a cár ilyen véres feleletet adott. Amikor Pétervárott elterjedt a Téli-palota előtti mészárlásról szóló hír, a munkások mindenütt felkeltek, fegyvert és minden kezük ügyébe kerülő tárgyat megragadtak, kimentek az utcákra, hogy felvegyék a harcot a kozákokkal. Pétervár néhány napon keresztül a proletariátus elemi erejű felkelésének színhelye volt. Ez volt a jeladás, hogy más városokban és Oroszország más kerületeiben is megkezdődjön a proletaráitus forradalmi harca. A forradalmi események fejlődésének képét V. I. Lenin ezekkel a szavakkal rajzolta meg: „Százharmincmillió lakosú óriási ország belépett így a forradalomba; az alvó Oroszországból a forradalmi nép Oroszországa lett". A forradalmi mozgalom döntő harcot xezdett a cárizmus ellen és e harcnak útját az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt III. kongresszusa tűzte ki, amelyet 1905 áprilisában tartottak, s amelyen a bolsevik többség V. I. Lenin vezetésével a mensevikekkel szemben azt az elvet érvényesítette, hogy a proletariátus feladata harcba szállni a cári önkényuralom megdöntéséért, s e célból a politikai tömegsztrájkokről át kell térni a fegyveres felkelés előkészítésére, közben pedig teljes mértékben fel kell szítani a falvakon is a parasztság forradalmi mozgalmát, s a forradalmi harcok során meg kell valósítani a munkások és a parasztok skövetségét. Az októberi sztrájk és a decemberi felkelés V. I. Lenin azt írja, hogy 1905 októbere és decembere az első orosz forradalom fellendülésének kicsúcsosodását jelentette. A hatalmas októberi sztrájk, amely a következő jelszavak alatt folyt: „Le az önkényuralommal", „Éljen a demokratikus köztársaság!", a forradalmi helyzet kialakulásának tetőpontját jelentette. A tömegek nyomására a cári kormány 1905. október 17-én (1905. október 30.) kiáltványt volt kénytelen kiadni, amelyben álnokul megígérte, hogy megadja a polgári jogokat és egybehívja a törvényhozó dumát. A cári kiáltvány hatására a forradalom még jobban fellángolt. Az orosz nép diadalmas erejének tudatában semmibe vette a cári hivatalokat, és közvetlen tettekkel kezdte megvalósítani a forradalmi szabadság rendjét. V. I. Lenin leírja, hogy az orosz proletariátus hősi harcával hogyan küzdötte ki a maga és az egész nép számára, jóllehet rövid időre, az Oroszországban addig elképzelhetetlen szabadságjogokat, a szólás- és sajtószabadságot, a szakszervezetek és más szervezetek ténykedésének szabadságát. Az orosz történelem folyamán először jelentek meg Pétervárott és más városokban szabad forradalmi újságok. Megnyíltak az egyetemek kapui, és helyiségeikben a diákok, az értelmiségiek és a munkások ezrei gyűltek egybe, hogy szabadon megvitassák a politikai kérdéseket. A proletariátus szociális követelményeinek megvalósítását, a nyolcórás munkanapot akarta e jelszó alatt: „Nyolcórás munkanapot és fegyvereket!" Az orosz ipari városok többségében megalakultak a munkás képviselők szovjetjei, amelyek hovatovább mindinkább átvették az ideiglenes forradalmi kormány szerepét. Október, november és december hónapokban jelentős mértékben fellendül a parasztok forradalmi mozgalma is. A bolsevikok felhívására a falvakon forradalmi parasztbizottságok létesültek. Az ország járásainak több mint egyharmadában úgynevezett paraszti felkelések törtek ki. Jelentős tény volt az, hogy Oroszország elnyomott népei között fellángolt a nemzeti felszabadító mozgalom. E mozgalom vezére Oroszország soknemzetiségű munkásosztálya volt, amely a bolsevik program szellemében forradalmi követelményként állította fel Oroszország valamennyi nemzete szabadságának és egyenjogúságának kivívását. Az 1905. évi októberi általános politikai sztrájk következtében kialakult helyzetben a bolsevikok hozzáláttak ahhoz, hogy Oroszország forradalmi töTC.geit döntő harcra és tettekre serkentsék a cári önkényuralom megdöntése, a forradalom és a fegyveres felkelés győzelme érdekében. A leninizmus stratégiája és taktikája A decemberi fegyveres felkelés folyamán a munkások csodákat műveltek a hősiesség, a derekasság és az önfeláldozás terén. A decemberi fegyveres felkelés elnyomása után a forradalom második időszakába lépett, amelyben már megmutatkozott a forradalmi hullám folytatólagos apadása és a reakció erősbödése. A cári kormány a legvadabb eszközöket alkalmazta, hogy bosszút álljon Oroszország forradalmi népén, elnyomja forradalmi mozgalmát és megkísérelje elpusztítani a munkásosztály forradalmi élcsapatát. Ebben az időszakban a bolsevikok áttértek a szervezett visszavonulás taktikájára. Hősi vezetésükkel Orosz.ország munkásosztálya nem egyszer megkísérelte, hogy megszüntesse a forradalmi hullám apadását. 1906-ban több mint egymillió munkás vett részt forradalmi sztrájkokban, 1907-ben pedig hétszáznegyvenezer munkás. Oroszország munkásosztálya a sztrájkok és a demonstrációk segítségével igyekezett feltartani az ellenforradalom előnyomulását. Az orosz nép ellenállása olyan nagy volt, hogy a cárizmusnak csak másfél évvel a decemberi felkelés fegyveres elnyomása után sikerült elfojtani az első orosz forradalmat. 1905-ben az orosz proletariátus véres tűzkeresztséget élt át, megacélozódott a felkelés tüzében, s hősi forradalmi harciasságot sajátított el. Az 1905. évi forradalmat az oroszországi forradalmi proletariát s elkövetkezendő győzelmei főpróbájának nevezték el. Ez a főpróba olyan hatékony volt, hogy az első forradalom után tizenkét évvel Oroszország forradalmi proletariátusa V. I. Lenin és a bolsevikok pártja vezetésével dicső győzelmet aratott a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban, amely új korszakot nyitott Oroszország és az egész emberiség történetében. Az orosz forradalom hatása országunk területén Az 1905. évi orosz forradalomnak hatalmas visszhangja volt az OsztrákMagyar Monarchiában, amelynek viszonyai nagyon hasonlóak voltak a cári birodalom viszonyaihoz, mivel itt is monarchista abszolutisztikus rendszer tartotta fenn magát, s a hatalom a kapitalista burzsoáziával kapcsolatban levő főúri-nagybirtokosi osztály kezében volt. Ezenkívül az Osztrák-Magyar Monarchia is sok nemzet börtöne volc. Az 1905. évi orosz forradalom Ausztria-Magyarország népi tömegeiben lelkesedést keltett, és megindította a nép demokratikus jogaiért harcoló mozgalmat. Ennek a harcnak a fő célja az általános, közvetlen, egyenlő és titkos választójog kivívása volt. A cseh munkásság az általános választójog bevezetését követelve 1905 november elején nagy fharCi akciókat kezdett. Prágában a munkásság és a nép óriási demonstrációi zajlottak le. Kétszázezer tüntető menetelt Prága utcáin és manifesztált a Vencel-téren. Más résztvevőkkel együtt Prágában ekkor háromszázezer ember volt akcióban. A bécsi kormány nemcsak a rendőrséget • és csendőrséget vetette be a tüntető prágai néptömegek ellen, hanem a katonaságot is. De Prága népe nem ijedt meg, nem vonult le az utcákról. A cseh polgári sajtó polgárháborúról írt. Összeütközésekre került sor az osztrák állam fegyveres hatalmával, a rendőrséggel, csendörséggel és a katonasággal, amelyek a népbe lőttek. Véres tömegmészárlással akarták elnyomni Prága népének forradalmi mozgalmát. Az olšanyi temetőben megtalálhatjuk Hubač, 15 éves fiú sírját, akit 1905. november 5-én a prágai demonstráció során megöltek. Az utcai harcok Prágában három napig tartottak. Demonstrációkra, harcokra és összeütközésekre került sor azonban másutt is, Brnóban, Ostravában és más nagyobb városokban. 1905. november 28-án, tehát éppen 50 évvel ezelőtt a cseh országrészekben és egész Ausztriában általános sztrájk zajlott le, amely kifejezte a munkások követelményét: az általános választójog törvényesítését. A cseh országrészekben a vasutasok az oroszországi vasutasok példájára passzív ellenállást fejtettek ki a vasutakon, hogy így hatékonyan támogassák a nép harci elszántságát. A bécsi császári kormány úgy látta, engedni, kell, és így Gautsch osztrák miniszterelnök az új kormány nevében megígérte a választási reform megvalósítását. A munkásság forradalmi készültségben volt 1906-ban is, amikor Bécsben a választási reformról tárgyaltak. Tisztelt elvtársaki Ha az Osztrák—Magyar Monarchiában és a cseh országrészekben 1905ben az első orosz forradalom hatásaként lejátszódott események történelmi jelentőségét értékeljük, hangsúlyoznunk kell, hogy ezek forradalmi jellegű események voltak. Olyan események, amilyenek 1848-tól nem játszódtak le sem az Osztrák birodalomban — illetve az egész Osztrák-Magyar Monarchiában —, sem a cseh országrészekben. Ez a mozgalom demokratikus jellegű volt és demokratikus célokat tűzött maga elé. Nemcsak a nép fontos demokratikus jogainak kivívására irányult, hanem — bár e mozgalom forradalmi céljait egész nyíltan nem formulázták meg — tény az, amint azt Zdenék Nejedlý tanár kifejezte, ennek a mozgalomnak ösztönző gondolata az volt, hogy le kell számolni a bécsi" császári kormánnyal, el kell távolítani a politikai és a klerikális reakciót, a militarista és bürokratikus osztrák rendszert, ki kell harcolni a politikai haladást, érvényesíteni kell a nép demokratikus szabadságjogait és szét kell rombolni a korhadt Ausztriát, a népek börtönét. Az általános választójog kivívása Ausztriában e hatalmas forradalmi harci mozgalom eredménye volt. Az általános, közvetlen, egyenlő és titkos választói jog bevezetése az osztrák birodalmi tanácsba való választásokról jelentős politikai vívmány volt, amelyet a nép az 1905. évi harcával kényszerített ki. A szociáldemokrata vezérek és a forradalmi mozgalom A cseh országrészek szociáldemokrata vezéreit illetőleg, meg kell állapítani, hogy az 1905-i események során inkább „forradalmi" hangoskodásukkal tűntek ki, mint a harci vezetésben tanúsított bátorsággal. Néhány szociáldemokrata vezér ugyan abban az időben jelentős népszerűségnek örvendett, amelyből élősködni akart abban az időben, amikor rátért a nyílt opportunizmus útjára. A Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt Központi Bizottsága az 1905. évi események idejében opportunista elővigyázatosságot tanúsított és arra a pillanatra várt, amikor lefújhatja a munkásság forradalmi mozgalmát. A szociáldemokrata párt-vezetősége nem követte a proletariátus önálló politikai fellépésének elvét és 1905-ben kapcsolatban állt a cseh burzsoázia politikai vezetőivel és velük egyetértésben döntött a munkássághoz és a néphez intézett felhívásairól. Velük egyetértésben úgy irányította a dolgokat, hogy a munkásság és a nép harcos mozgalma ne lépjen túl bizonyos határokat és csak az általános választójog követelményénél maradjon, majd ennek kiharcolása után befejeződjék. A szociáldemokrata munkásságra azonban forradalmi módon hatottak az 1905-ös események. A szociáldemokrata mozgalom hatalmas fellendülésnek indul 1905 után. Ezt bizonyította a birodalmi tanácsba való • választások eredménye is 1907-ben. Ezt a választást már a kiharcolt általános egyenlő és titkos szavazási jog alapján tartották meg. A csehszlovák szociáldemokrata munkáspárt e választásokban óriási sikert aratott. A választási körzetek nagy számában győztek a szociáldemokrata jelöltek, habár velük szemben szövetségbe lépett valamenynyi polgári párt, beleértve a nemzeti szocialista pártot is. Nemcsak a munkások, hanem a nép más rétegeinek tagjai is tömegesen adták le szavazatukat a szociáldemokrata jelöltekre. Ez a parasztokra is vonatkozik, akiket szintén befolyásolt az orosz forradalom, és akik a cseh országrészekben 1905-ben lezajlott események idején rokonszenveztek a harcoló munkássággal. Említsük még fel, hogy az 1905. évi események során új, fiatal és reményre jogosító funkcionáriusok dolgoztak már a szociáldemokrata pártban, mint például Šmeral, Zápotocký elvtársak és mások. Akkor még igen fiatalok voltak. Zápotocký elvtárs 1905-ben 21 éves volt, de „Viharos esztendő" címú regényéből meggyőződhetünk arról, hogy már akkor aktív volt, forradalmi módon gondolkodott, fellelkesítette az első orosz forradalom, csodálta az orosz proletariátus forradalmi hősiességét. Figyelemmel kísérte az orosz forradalom fejlődését, s mindebből a cseh országrészekben 1905-ben lejátszódó harci akciókkal kapcsolatban levonta a következtetéseket a cseh munkásság forradalmi mozgalmára vonatkozólag. Zápotocký elvtárs regényében leírta azt is, hogy Šmeral elvtárs 1905-ben mint fiatal újságíró lelkesen írt az orosz forradalomról, mozgósító előadásokat és beszédeket tartott, amelyekben leírta az orosz proletariátus hősi forradalmi tetteit, és már az 1905. évi események idején kezdett kifejlődni a munkásság vezérévé. Tisztelt elvtársak! Amikor ma megemlékezünk az 1905. évi első orosz forradalom 50. évfordulójáról és értékeljük történelmi jelentőségét, tudatosítjuk, milyen nagy esemény volt ez a mi nemzeteink, munkásosztályunk szempontjából is. Tudatosítjuk, hogy hála az 1905. évi orosz forradalomnak, mint a győzelmes Nagy Októberi Szocialista Forradalom főpróbájának, kialakult mindannak előfeltétele, ami 1917. november 7-e után bekövetkezett, ami a munkásság forradalmi mozgalmának új lenini útját jelentette és ami Csehszlovákia harcom, forradalmi kommunista pátijának létesítéséhez vezetett. Ez a párt volt hihi vatva arra, hogy Klement Gottwald irányításával győzelemre vezesse országunk munkásosztályát és dolgozó népét. Az 1905. évi orosz forradalomról megemlékezve hőseire gondolunk, akik oly áldozatosan harcoltak és életüket áldozták a nemes célokért. Ugyanakkor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzőire Is gondolunk. A szovjet népre gondolunk, amely annyi áldozatot hozott és annyi hősiességet tanúsított, hogy biztosítsa a szocializmus művét, erőssé és diadalmassá tegye a Szovjetuniót. Népeink hősies felszabadítóira gondolunk, akik felszabadítottak minket a német fasizmus járma alól. A felszabaditókra emlékezünk, akik megteremtették a népi demokrácia megvalósításának és a szo* cializmus hazánkban vaió felépítésének feltételeit. Mindazokról megemlékezünk, akik előttünk harcba szálltak az emberi szabadság ügyéért, a szocializmusért. Mindazokra gondolunk, akik azért a boldogságért küzdöttek, amelyben ma élünk. Azzal a szent elhatározással gondolunk rájuk, hoijy magasra emeljük Marx, Engels, Lenin és Sztálin győzedelmes tanításának zászlaját, hogy erősíteni fogjuk szeretett pártunkat, Csehszlovákia Kommunista Pártját, hogy a legszorgalmasabban tanulni fogunk a Szovjetunió dicső Kommunista Pártjának tapasztalataiból, hogy szilárd egységben a néppel, az összetartó Nemzeti Frontban áldozatosan fogunk harcolni, hogy drága hazánkat erőssé tegyük, s biztosítsuk számára a békét és a szocialista felvirágzást.