Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-27 / 285. szám, vasárnap

1955. november 27. UJS10 5 Egész szívetekkel, egész tudatotokkal halljátok a Forradalmat!" NÉPHADSEREGÜNK A BÉKE ŐRE Legyetek éberek! „Betartom a katonai és állami titkot", mondja a katonai eskü, amellyel e napokban ismerkednek meg az ú.j katonák, akik nemsokára leteszik az esküt parancsnokaik és az egész dolgezo nép kezébe. A katonai titok meg­őrzésének jelentőségéről példák alapján is meggyőződhetünk. A következő történet néhány hő­nappal a bevonulás után történt, ami­kor már nsm volt mentség az, hogy újonc az illető. A katona szabadságot kapott. Fele­sége egészséges fiúnak adott életet. Nagy örömmel hagyta el a várost a robogó vonaton. Boldcgan .nézte a gyorsan tovatűnő tájat. Mellette egy középkorú ember ült. Beszélgetni kezdtek. „Hol szolgál?" „Hányan van­nak az alakulatnál?" „Vannak harci­kocsik is?" Hasonló kérdésekkel ost­romolta a katonát az ismeretlen. A katona mindent megmondott. Gondo­latban feleségénél volt, aki egészsé­ges gyermekkel ajándékozta meg — ezért elfeledkezett a katonai titoktar­tásról. Mindent elmondott és semmit sem tudatosan. Mi lett a vége? Az ismeretlen hadseregünk egyik tisztje volt. A katona még vissza sem tért szabadságáról és már a parancsnok asztalán volt a jelentés. Természetes, hogy az eredmény megérdemelt bün­tetés volt. Ebben az esetben nem tör­tént semmi. De gondoljuk el, hogy az illető kém is lehetett volna, aki min­den szóra figyel és aki hasznát ven­né az adatoknak. Néhány évvel ezelőtt az egyik ala­kulatban a katonák először mentek őrszolgálatba. Jól tudtak mindent. Hi­szen előzőleg áttanulmányozták a ren­deleteket és előírásokat az őrszolgálat teljesítéséről. Mégis hiba /történt. Mielőtt J. katona az őrségre ment, a városban találkozott egy emberrel, aki nagyon gyanús módon kérdezte tő­le a részleteket a muníciós raktár őr­zésével kapcsolatban De J. katonának eszébe sem jutott, ho^y az ember nemcsak azért gyanús, mert érdeklő­dik, hanem azért is, mert elég rész­letesen ismeri azt a helyet, ahol a muníciós raktár van. Csak azt szeret­te volna még tudni, hogy hány ember őrzi a raktárt. J. katona nem mondott semmi pontosat, de elárult annyit, amennyi az ellenségnek éppen elég volt: „Mit csinálnánk ott tízen?" Másnap \a muníciós raktár mellett lövöldözés volt. Az éjszakai sötétség­ben ismeretlen emberek akarták meg­közelíteni az épületet, de az őr éber szeme és az őrség felkészültsége meg­akadályozta az ellenség alattomos ter­vének megvalósítását. * * Miért említjük ezeket az eseteket? Azért, hogy minden katona jől gon­dolja meg, amit polgári személyek vi­dám csoportjában, kimenőkor elmond. \z ellenség nyitva tartja a fülét és minden szóra ügyel. Gondoljatok er­re elvtársak, amikor a katonai eskü szavaival ismerkedtek. Tíz éves a katonai bányászújság A „Voják na šachte" című lap alapításának 10. évfordulója alkalmából Jaroslav Kučera vezérőrnagy a szerkesztőség dolgozóinak és munkatársai­nak üdvözlő levelet küldött, amelyben többek között ezt írja: „Az önök folyóirata alapítása óta jelentős segítőtársa volt katonáinknak, akik az ostrava-karvini körzetben a munkafront, a szénfejtés szakaszán a legelső sorokban harcoltak és harcolnak. A folyóirat a katonákat — bá­nyászokat — a bányászmunka iránti szeretetre és büszkeségre nevelte, a bányákban a feladatok lelkes teljesítésére, a fejtési terv rendszeres telje­sítésére és túlteljesítésére irányította. Bíráló cikkeivel segített kiküszöbölni a komoly hibákat és hozzájárult ahhoz is, hogy a katonai bányászcsoport kezdettől fogva a legjobbak közé tartozik, és hogy a katonák az ostrava­karvini körzetben állandóan túlteljesít ik normájukat. A szerkesztőség áldo­zatos igyekezete és főleg az, hogy a levelezők széles körét megnyerték a folyóirattal való együttműködésnek, jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a „Voják na šachte" című lap kedvelt és keresett segítőtársává és tanács­adójává vált az önök technikai alakulata összes tagjainak. A „Voják na šachte" folyóirat összes dolgozóinak és munkatársainak, si­kert kívánok további munkájukban. Különösen kívánom önöknek, hogy folyóiratuk még hathatósabban járulj o n hozzá technikai alakulatuk sikerei­hez, mind a harci és politikai előkészítés, mind a szénfejtés szakaszán. Egyedül nem mennék sokra Vizik elvtárs volt a legjobb tornász az egész alakulatnál. Ö vezette a sporttevékenységet nálunk. De másban is kitűnt. Többek között a. lövásLet­ben. Putera őrvezető politikailag fej­lett elvtárs, szívesen segített, hogy a politikai iskolázás anyagát jobban megértsük. A lövészetben ő is kitűnt. Ilyen bajtársak között én sem marad­hattam szégyenben. Igaz, hogy baj­társaim és Minarovič hadnagy sokat segítettek nekem, hogy megtanuljam a szolgálati nyelvet és hogy hasonló­képpen, mint Vizik ée Putera elv­társak, én is egy év alatt két „példás katona" jelvényt érdemeljek ki. Igaz, ez nemcsak az én érdemem, Egyedül nem mentem volna sokra. Parancsno­kaim és bajtársaim segítettek meg­szerzésében. Héger József őrvezető. Tüzérek (F. G.) Hideg szél hordja a ha­vat a ySötét éjben. Egysegünk má­sodéves katonái a tüzelőállásba helyezik íz ágyúkat. Alig állítot­ták le az elsöí, amikor megérke­zett egységünk politikai dolgozója, Vlachiv.sky elvtárs. — Fiúk, tudjátok-e, milyen ün­nep van ma? — kérdi tőlünk. — /I szovjet tüzérek napja — hangzik a felelet. — Igen, és ez számunkra is ün­nep. Most az éleslövészeten a páncéltörő-ágyúval el keľl talál­nunk minden célpatitot. Meg kell mutatnunk, hogy úgy, mint a szovjet tüzérek tizenhárom évveí ezelőtt, szétverték Sztálingrádnál Paulus állásait, mi is szétverünk ma minden célpontot. — Iparkodni fogunk — felelnek a fiúk. Az egység parancsnoka is az ál­lások között járkál és figyelmez­teti a fiúkat, mit hogyan végezze­nek. Az egyik ágyúnál hosszabban elbeszélget a fiúkkal. — No, hány tankot fogtok meg­semmisíteni? — kérdi. — Amennyit eltalálunk — felel­nek a fiúk és mosolyognak egy­másra. A szél nem csendesedik, a ha­vat erősen hordja. A hőmérséklet fagypont alatt lehet, de a fiúk arca víg és lelkesen várják a lövé­szet megkezdését. — Vigyázni kell a pontosságra, főleg most éjszaka és ne felejtsé­tek el, nogy hateban, ha nem ta­láljátok el a tankot, az talál el ti­teket, — fejezi be a beszélgetést az egység parancsnoka és néhány percre rá megjelennek előttünk a célpontnak készített tankok. — Tankok! — szólt a parancs és máris zúgott az erdő köröskö­rül a lövésektől. Az első ég!... A negyedik ég... Az ötödik ég ... A huszadik ,.. és így tombb jöttek a jelentések. Az ágyúk csövei forrók lettek, a fiúk is kimelegedtek, mire a lövé­szetnek vége lett. Sorakozó' — hangzik a parancs, utána mindenki izgatottan várja az eredmények kihirdetését. Egy­ségünket jó átlagosztályzattal ér­tékelték és egyesek, mint Gottlie­ber Ferenc közkatona, aki négy lövedékkel négy találatot ért el, Bolebruch, Jerabek. Havel és Pro­kop közkatonák, akik négy-négy lövedékkel három-három találatot értek el, kitűnő osztályzatot kap­tak. — Fiúk — szólt Vlachinsky elv­társ — a feladatot teljesítettük, de még jobban kell iparkodnunk, hogy a csehszlovák tüzérség nap­jára az általános jó osztályzatból kitűnő legyen. — Úgy lesz — felelték a fiúk és mosolygós arccal sorakoztak fel s tértek vissza a laktanyába. A századtelő egyik legnagyobb orosz költője, Alekszanúr Blok 1880. november 28-án született Pétervárott, ahol édes­apja az államjog professzora volt. A gimnázium elvégzése után a pétervári egyetem jogi karára iratkozott be, de a harmadik évfolyamról átlépett a tör­ténelmi-filosófia fakultásra, amelyet 1906-ban fejezett be. A Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom után a Népművelési Népbiztosság színházi osztályán dolgozott, majd a „Vsze­mirnaja Lityeratura" (Világirodalom) szerkesztőségében s végül, 1919-től 1921-ben bekövetkezett haláláig a le­ningrádi Nsgy Drámai Színház igaz* gató-főrendezője volt. A'ekszandr Blok gyermekéveit ".agy­apja házában töltötte, aki az orosz liberális értelmiség jellegzetes képvi­selője volt, majd anyaúgi rokonainál élt Moszkva melletti udvarházukban. Itt gyakorta összegyűlt a ház bará­tainak köre — csupa olyan ember, akikben iroualmi érdeklődés lobogott, de akik távol álltak az igazi élettől s annak „du'va, prózai" jelenségeiből. Ez a melegházi légkör igen nagy sze­repet játszott a fiatal Blok világszem­léletének kialakulásában. Az orosz szimbolisták táborába lépett, s csak­hamar egyik legjelesebb képviselőjük lett. A dekadens irodalmi körök elra­gadtatással fogadták verseit, amelyek holmi túlvilági szférákról regéltek. Azonban Blok misztikus kedvtelése nem volt hosszantartó. Erélyesen le­rázta magát az illúzióktól, mihelyt meggyőződött múlandóságukról, irrea­litásukról. Már 1905-ben „Vásári ko­médiás" című lírikus drámájában ke­serű iróniával kacagja ki misztikus hajlamait. Blok világnézete kialakulásában dön­tő szerepe volt az 1905. évi orosz for­radalomnak. Mint valóban nagy mű­A franciák Jókaijának, Alexander Dumasnak természetes fia, ifj. Ale­xander Dui.ias hatvan évvel ezelőtt, 1895 november 27-én halt meg. Pá­lyafutását mint költő és regényíró kezdtt. de világhírét nem versei­vel é/ regépyeivel, hanem színművei­vel alapozta meg. Ezeknek a kitűnő logikával felépített színműveknek ja­vát belepte már az idő pora, de azok, amelyekben kora romantikus íróihoz hasonlóan a társadalom kitagadottjai mellen szállt síkra, maradandóknak bizonyultak. A törvénytelen gyermek, a házas­ságtörő nő, az elcsábított lány, a hűt­len férj a hősei, központi alakjai Du­mas drámáinak. Olykor mélyebbre is szánt tolla: a prostitúció, a társadalmi ellentétek, a maradi törvények ellen küzd a polgári író ízlésével és haladó szemléletével. Színművei (Frangillon, A KA YU-PAO, az ismert kínai katona­író életéről ismertetést közöl a „Chl­na". Ka Yu-pao jelenleg 29 éves. 1947­ben lépett be a felszabadító hadsereg­be, a következő évben a Kínai Kom­munista Párt tagja lett. Kihasználta azokat a kulturális lehetőségeket, amelyeket a felszabadító hadsereg biz­tosított számára, megtanult írni és ol­vasni, s politikai öntudatra tett szert. 1949 augusztusában kezdett önéletraj­zának megírásához. Ebben az időben még félig analfabéta volt, s igen nagy nehézségeket kellett leküzJ^nie. müve megalkotásában. Az ismeretlen szavak helyett kitalált, új jeleket alkalmazott. Regénye megalkotásához igen nagy segítséget kapott a felszabadító had­sereg politikai osztályától, s 1951-ben befejezte a több mint 200 000 szóból alló művét. ^z első kézirat hibáinak kijavítása végett a felszabadító hadsereg egy ta­pasztalt írót küldött Ka Yu-pao segít­ségére. A regénynek igen nagy sikere volt, egyes részeit már lefordítottak angolra, oroszra, magyarra és japánra. Kínában a megjelenéstől számított három hónapon belül 1 000 000 pél­dányt adtak el. Ka Yu-pao jelenleg u Pekingi Népi Egyetem hallgatója. MICKIEWICZ halálának évforduló­ja alkalmából több országban megje­lentetik a nagy lengyel költő legjelen­tősebb müvének, a „Pan Tadeusí"-nak vész, megértette, hogy az igazi mű­vészet az életből táplálkozik és nem holmi kísérteties illúziókból. Irodalmi munkássága az 1908-tól 1916-ig ter­jadő időszakban élesen elválik első korszakának tapogatódzásaitól. A nép, s haza témája foglalkoztatja. Határ­talan szeretettel. rajzolja meg a je­lentós történelmi utat járó Oroszor­szág lirai képét, s az orosz népet, amely önfeláldozóan védelmezi hazá­ját. Blok távol állott a politikai élettől, de amikor Oroszqrszágop átszáguldott a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom tisztító vihara, ennek szentelte legjobb, legérettebb művét, a „Tizen­kettő" című mesteri költeményét. „Egész testetekkel, egész szívetek­kel, egész tudatotokkal halljátok a Forradalmat" — írja a művéhez kom­mentárul szolgáló cikkében, A forra­dalomban meglátta ?z új igazságot, amelyet a győzedelmes tr nkásosztály adott az egész földnek. Születésének hetvenötödik évfordu­lójára közöljük a forradalom előtt szü­letett jövőt érző versel egyikét. NAPOT NAPRA ÉS ÉVET ÉVRE... Napot napra és évet évre Betegség s nyomor láza tép. KizöMUl-e a rét vetése, Fellélegzik-e majd a nép? Ha jő a nyár, susog az este, Rejtélyes szellő fújdogál, A rét nyújtózik, hajlik teste, S már minden dús virágban áll. A nép a föld legszebb virága, S a virág jussa fény, öröm: Várunk, várunk a boldog nyárra, Hogy hozzánk is majd beköszön. Fordította: Vámosi Pál, nők barátja) így gyakran vonzóan ér­dekes szószékké válnak, erkölcsi íté­letet mondanak. Dumas ízig-vérig drámaíró volt, pár­beszédei szellemesek és nem nélkülö­zik az élet valóságízét. Olyan kitűnően ismerte a színpad törvényeit, hogy a modern színműirodalom egyik meste­rének mondható. Legismertebb regé­nyét, az 1848-ban írt „Kaméliás hölgy"-et négy esztendővel később színdarabra is átdolgozta. A modern realista dráma kezdetét jelenti ez a kor ízlését híven tükröző, nagyhatású színműve. Gautier Margitnak, a tüdő­beteg, tisztalelkű kurtizánnak édesbús szerelmi története ma is kedvelt, ha­tásos darabja a színpadoknak. És mint Verdi operájának, a „La Traviatá"-nak szövegkönyve is halhatatlanná tette Dumas nevét. Az operát éppen a na­pokban újította fel a bratislavai Nem­zeti Színház osztatlan sikerrel. fordítását. A Szovjetunióban az orosz­nyelvű fordításon kívül lengyel erede­tiben is megjelenik a „Pan Tadeusz" a lengyel nemzetiségű lakosság száméra. A Litván Szépirodalmi Kiadó ezenkívül megjelentette B. Prus „Bábu" és „Fá­raó" című regényeit is orosz nyelven. W. f^ACHEJEK ..Háború után" című új regényéről elismerően emlékezik meg a Trybuna Ľudu kritikusa. A fiatal író új könyve a lengyel falu háború utáni hónapjairól szól. Megmutatja mindazt a bajt, ingadozást, nehézsége­iket, bizonytalanságot, amellyel az új történelmi helyzetben a lengyel falu lakóinak meg kellett birkózniuk. A re­gény igazi életet tár fel. Nehéz élet ez, de a szebb jövőbe vezet, s a falu­nak ezt a szebb holnapját a fiatal író igen meggyőzően érzékelteti. Nem pesszimista regény. ÉRDEKES IDŐSZERŰ TÉMÄT dolgoz fel Zsesztyev most megjelent könyve, az „Egy födél qjatt". Hőse visszatér a városból falujába, hogy segítsen a kol­hoznak. Nem könnyű feladat vár rá, de a legújabb párthatározatok új. friss levegőt visznek a faluba, — még a be­tokosodott kolhozelnököt is „megfiata­lítják", — s ebben a légkörben köny­n.vebben megy a munka. — Ki tud falun élni? — teszi fel a kérdést az író. Akinek van életcélja, aki tud lelkesedni. — adja meg rá a feleletet az egész könyv. Az új katonák új tantermekben Hogy a harci és politikai előkészítés eredményei még jobbak legyenek, mint a múlt kiképzési évben, számos alakulat sokkal gondosabban készült fel az idei kiképzési évre. Ezt a tantermek és különféle helyiségek felszere­lése bizonyítja leglobban. A lövészetről Elmentünk egy alakulatba, ahol éppen Šmakal tiszt tartott előadást a lövészeti előkészítésről. Az üteg-felügyelő jelezte a politikai előkészítés órá­jának végét. „Tizedes elvtárs, a lövészeti kabinba megyek Szünet után vezesse utánam az első évfolvam tagjait, lövészeti előkészítésünk lesz." Az ütegnarancsnok elment, hogy mégegyszer és utol­jára ellenőrizze az összes segédeszközöket, amelyek a tanításhoz szükségesek, hogy a katonák a lehető legtöbb ismerettel távozzanak a lövészeti előkészítés órá.iAról. Csupa meglepetés Mía Smakal tiszt ellenőrizte a kiképzési segédeszkö­zöket, katonái megérkeztek a lövészeti kabinba. Nagy a meglepetésük. Nem tudják, hová nézzenek han-arább. Hiszen ennvi különféle fegyvert még soha sem láttak A lövészeti kabin számos rekeszre van osztva. At egyik rekeszoen a legkülönbözőbb puskatípusokat láthatod, a sjásikban egy géppisztoly keresztmetszetét, a továbbiak­ban gépfegyvereket gránátokat, ágyúkat, stb. látsz. Elő­ször végiqsétálnak a termen, aztán megállnak eyv ágyú­nál. Šmakal tiszt megkezdi a tanítást „Ugyanúgy, mint ahogy az emberi test fejből, törzs­ből és végtagokból áll, ennek az ágyúnak is megvannak a fő részei. A legfontosabb része az ágyúcső." Šmakal tiszt néhányszor megkopogtatta a csövet, hogy a katonák láthassák az anyag tömörségét, azután az ágyú többi részére hívta fel figyelmüket. „Fiúk, figyeljetek! Előttetek van az anyag és mind­azt, amiről beszélek, láthatjátok, megtaplnthatiátok és meggyőződhettek arról is, hogy az egyes szerkezetek hogvan működnek. Olyan tantárgvakat is fogtok ta­nulni, ahol csak elméletről van szó és ez már nehe­zebb lesz." Hogv a katonák iobban emlékezetükbe véssék az ágyú fő részeit, az ütegparancsnok megismételte a magyará­zatot, s nem is egyszer, hanem többször. Megpróbálja valaki elismételni? Kristóf katona megkísérelte. De az ágyúcsőnél tovább nem iutott. A parancsnok segítette ki zavarából. Kristóf katonának és a többieknek sem ment egészen lói a felsorolás. Nincs ezen mit csodálkozni. Hiszen éle­tükben először láttak ilyen fegyvert. IFJ. ALEXANDER DUMAS 1824-1895 KULTÚRHÍREK i

Next

/
Oldalképek
Tartalom