Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)
1955-11-26 / 284. szám, szombat
1955. november 27. Ul SZO 3 ADAM MICKIEWICZ A nagy Lengyel költő életútja száz év távlatából A LENGYEL KÖLTÉSZET világirodalmi rangú büszkeségének, Adam Mickiewicznek "halála óta száz esztendő telt el, s a megemlékezés sugárkévéjének fényében olyan művész és ember profilja bontakozik ki. akikről sok a lényeges mondanivaló, szinte torlódnak a toll alá a rávonatkozó időszerű érdekességű részletek és összefoglaló benyomások. Mindössze ötvenhét évet élt, ebből az utolsó harmincegy évet hazájától távol töltötte, először számüzöttként, később mint emigráns. Hogy Dante szállóigévé vált szavát variáljuk, az átlagos emberélet útjának második felét külföldön járta. Élete utolsó két évtizedében mint költő alig dolgozott. Irodalmi előadásokat tartott Párizsban mint egvetemi tanar, és a lengyel emigráció ügyét szolgálta szervező munkával, szabadságharcos légiók toborzásával és közírói tevékenységgel, politikai cikkek írásával. De mielőtt a költő elpihentette volna tollát, idegenben, 1934-ben oefejezte kora ifjúságának idejéről és hazájának akkori társadalmi viszonyairól olvan epikai alkotását, amelyet csodáinivatóvá tesz az a tény, hogy valaki hazájától távol, negyedszázad messzeségéből fel tud idézni ennyi színnel, derűvel és elevenséggel ezernyi apró részletet, és soha ki nem fáradó s az olvasót soha nem fárasztó epikai bőséggel, amely nyugalmassága mellett frissítő is, tudja őket megörökíteni. Ez a mű. a több mint tízezer sorból álló Pan Tadeus, egy bizonyos műfaji kategóriában nehezen helyezhető el, egyesek eposznak nevezték, mások verses regénynek, ismét mások idillikus hangúlatú történetnek. ADAM MICKIEWICZ elszegényedett középnemesi család sarjaként született Litvániában 1798-ban. Születése előtt öt évvel, 1793-ban történt hazájának harmadízben való földarabolása Oroszország, Poroszország és Ausztria között. A széttépés ellen fellépő hős lengyel jakobinusnak, Kosciuszkónak keresztnevét kapja Mickiewicz főművének hőse, s amit Kosciuszko mint felkelő seregének vezére és mint szabadságharcos követelt: a parasztság felszabadítását a hűbéri kötelékből és a földesúri önkény alól, ezt szövi be Mickiewicz Ősök című művébe, amelyben egy lelketlen nagybirtokos elkárhozásáról van szó, valamint verses regényébe, a Pan Tadeusba. Ennek 12. énekében Tadeus és Zosja, a fiatal nemesi házaspár egybekelésük napján a vendégül látott parasztokat maguk szolgálják ki, sót elhatározzák, hogy jobbágyaikat fölszabadítják. Az emberi egyenlőség eszméjének szolgálatában készek lemondani mindazokról az anyagi előnyökről. amelyeket számukra a jobbágytartás és a jobbágyrendszer biztosít. Mickiewicz ifiú korának emlékei között eltörülhetetlenek a nagy francia forradalom idején a francia polgári hadsereg kötelékében az itáliai és a németországi fronton küzdő lengyel légiókról 6zóló híradások, valamint a napóleoni hadsereg megjelenése és átvonulása Litvánia földjén 1812-ben. Mickiewicz egyetemi tanulmányait 1815 és 1819 között Vilnában végezte. Matematikai és természettudomány; előadások hallgatásáról áttért filozófiával, történelemmel és irodalomtörténettel való foglalkozásra. Élénk diákmozgalmi életet élt, tagja egy önképzésre alakult szervezetnek, a filomatok (tudománykedvelők) társulatának, amelyet az egyetemi hatóság hivatalosan elismert. E szervezetnek érteimiségi és erkölcsi fegyelme nem volt azonban öncél, hanem előkészítő gyakorlat a nemzeti felszabadulás kivívására. & a filomatok társulata mellett megalakult a filaretek (az erény kedvelőinek) titkos szervezete, amelyben patriotisztikus törekvések tartották össze a tagokat. Mickiewicz a filaretek mozgalmának költője is volt, romantikus lendületű buzdító verseiben, így 1820-ban a fiatalsághoz írt ódájában arra figyelmezteti barátait, hogy a szabadság kivívásának feltétele a világ ifjúságának összefogása a földet átfogó testvéri láncba: „Vessük a vállunk hős testvéri láncba, a földgolyó deréköve vagyunk! Egy roppant góccá forrjon ezer elménk, egyetlen góccá forradjon agyunk!" Egyetemi tanulmányainak elvégzése után Kovnóban kap állást, mint a latin és a lengyel nyelv tanára. Igen alapos irodalmi műveltséget szerzett már egyetemi évei alatt. A fiatal professzor egyre szélesedő világirodalmi tájékozottságán és horizontján iskolázódik a költő életábrázoló és kifejező művészete Azonban Goethenél és Byronná! Is többet jelentett számára a népköltészet, az egyszerű emberektől hallott népdalok, népmesék és mondák benyomása s általában a folklórban művészi módon megörökített hagyományok és népszokások ismerete. Huszonnégy esztendős volt Mickiewicz, amikor 1822ben egy kötet ballada és románc jelenik meg tőle. Többnyire népi költemények alapján népi motívumokat dolgoz fel, s a balladák félhomályban játszó, kísértetiessé válló meséjükkel megrendítő hatásra törekszenek A múlt század húszas éveiben azután nem hazájában, hanem Oroszországban jelent meg Mickiewicztől egy kötet lírai vers, közöttük a Krím-félsziget szépségéről és történelmi emlékeiről szóló szonett-sorozat, továbbá a litvánoknak a porosz keresztes lovagrend ellen vívott harcairól írt tragikus tárgyú elbeszélő költemény, a Konrád Wallenrod. HOGY KERÜLT a sor Mickiewicz költeményeinek megjelentetésére Oroszországban? Novoszilcov, a cár teljhatalmú megbízottja Orosz-Lengyelországban, rávetette magát a földalatti politikai mozgalmak nyomozására, s 1823-ban Mickiewiczet a fiiaretekkel való kapcsolatai miatt elfogják. Vilnában egy esztendőt tölt vizsgálati fogságban. Miután semmit nem tudnak rábizonyítani, szabadon bocsátják azonban el kell hagynia hazáját. Először Péterváron kell tartózkodnia, azután Odesszában, majd megfordul a Fekete-tenger partvidékén, így a Krímen. Moszkva és !smét Pétervár következik ezután mint tartózkodási helyek. Bármilyen fájdalmas is volt számára a hazától való kényszerű távollét s a megfigyelt6ég tudata, ami bizonyos tekintetben külső alkalmazkodásra, alakoskodásra kényszerítette, az oroszországi tartózkodás nagy jelentőségű volt számára, mert megismerkedett a haladó orosz értelmiséggel, a cárizmus ellenzékével, s ezentúl különbséqet tudott tenni az önkényuralom állama és a zsarnokság ellen forduló értelmiség s a jobbágysorban verejtékező nép között. 1829-ben barátai támogatásával sikerült Mickiewicznek gyógykezeltetés címén engedélyt kapnia külföldi útra. A Balti-tengeren hajón jut el Németországba, de első útja Prágába vezet, ahol találkozik Hankával. a romantikus múlt rajongójával. Weimarban felkeresi Goethet, aki nagy figyelemmel fordul a fiatal lengyel költő felé, s a Faust első részének előadását a weimari színházban Mickiewicz Goethe társaságában nézi végig. WEIMARBÖL Svájcon át Rómába megy, ott éri az 1830-as lengyel forradalom híre. Mickiewicz elhatározza, hogy. hazatér, részt vesz a harcokban, de amíg körülményes körutazás után meg tudja közelíteni a lengyel földet, a forradalmat már eltiporják, s nem marad más hátra számára, mint tovább is emigrációban maradni. Párizsban telepszik meg. Életkörülményei elvonják a költői alkotómunkától, azonban mint a szépirodalom nagyhatású interpretálója. a svájci lausannei egyetemen és Párizsban a College de Francéban lelkes hallgatóságot gyűjt maga köré. Közben, amikor nyilvánvalóvá vált előtte, hogy a lengyel nép iránti rokonszenv kifejezését nem követik tettek, a haza felszabadulására és. megváltására szomjazó lelke csodaként vária annak megvalósulását, aminek megvalósítására korabeli hatalmaktól hiába remiét támogatást. Mickiewicz messzianizmusa nemcsak a polgári- társadalommal, hanem az egyházzal való szakítást is jelentette. És a klerikálisok mint szakadárt és 6zektáriust kezdték üldözni. Két kollégájával együtt eltávolítják Párizs első főiskolájából, s ez az eltávolítás ugyanakkor történik, amikor Marxot kiutasítják Franciaországból. Mickiewicz és Marx politikai üldözője egyaránt az volt, aki már a konzervatívvá és reakcióssá vált burzsoáziát képviselte a francia kormányhatalom élén: Guizot. Mickiewicz Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály kortársa volt, akik mindketten nagyszerű kifejezést adtak rokonszenvüknek az 1830—31-es lengyel felkelés üldözöttjei iránt. 1849-ben Mickiewicz Párizsban érintkezett a magyarokkal. Fia, Ladislav Mickiewicz apjáról írott életrajzában megemlíti, hogy ennek szalonjában magyar emigránsok is megfordultak. És amikor Mickiewicz 1849 februárjában megindítja a Franciaországba sereglett különböző nemzetiségű emigránsok közös érdekeiért sikraszálló lapját, a Tribúne des peuplest (Népek szószéke), az első szám megjelenése alkalmával rendezett ünnepi vacsorpn jelen van három magyar forradalmi diplomata: Teleki László, aki Párizsban, Pulszky Ferenc, aki Londonban, és Szalay László, aki Németországban képviselte a debreceni kormányt. Erről megemlékezik Pulszky Ferenc „Életem és korom" című emlékiratátában, s kiemeli, hogy Mickiewicz milyen lángolóan szenvedélyes pohárköszöntőt mondott. A VÁLSÁGOS 1849-ES évben Párizsban két nagy szellem örökíti meg a forradalmi szívósság akkori magyarországi példáját, ez a két író Heine Henrik és Adam Mickiewicz. Az első „1849 októberében" című költeményében a magyar forradalom szívósságát mintegy önmagában és az egész világgal szembeszálló merészségében csodálta, Mickiewicz 1849 tavaszán és nyarán még mindig vár Kossuth forradalmi seregeitől olyan sikereket. amelyek lehetővé tennének támogatást Olaszország számára vagy a Bem által visszafoglalt Erdélyből a felkelésre váró Lengyelország felé. Mickiewicz ekkor már tudta, hogy a francia burzsoáziától nincs mit várnia. Amikor megkérdezték tőle, hogy kit tart a francia nemzet képviselőjének és a francia jövő letéteményesének, egyértelműen azt válaszolta, hogv a 'dolgozók proletár Franciaországát. SAS ANDOR. Egy magyar drámaíró újjászületése Színhely a budapesti Nemzeti Színház. Idő: 1916 októbere. Egy parasztvígjáték bemutatója. A javarészt szmokingos és estélyi ruhás közönség „úriasan" mértéktartó tapsa a függöny elé szólítgatja a már nem ismeretlen szerzőt, hiszen már ugyanebben az évben bemutatták egyik színművét a Vígszínházban, nem is beszélve arról az egyfelvonásosról, amely három évvel azelőtt gyökeresen új mondanivalójával alaposan felkavarta a szundikáló polgári irodalmi világ kedélyét. Más. A színhely ezúttal az angyalföldi József Attila Színház. Üjból egy paraszt-vígjáték bemutatója. Idő: 1955. novembere. Az úgynevezett „peremszínház" ünneplő ruhába öltözött, a kétkezi és szellemi munkásokkal megtöltött terem közönsége lelkes, ritmikus vastapssal avat fel egy ýj drámaírót. A közel negyven év, ame!y a két időjelző mérföldkő között eltelt, ós amely nem fukarkodott világot romboló és újjáépítő történéseivel, természetszerűleg az összeomlásokat szerencsésen átvészelő ember, ez esetben drámaíró testét is megroskasztotta. Mert hiszen az imént említett két bemutatón egy és ugyanaz a darab, a „Zsuzsi" című népi vígjáték került színre, és a függöny előtt hajlongó szerző, az újjászületett magyar drámaíró Barta Lajos volt. A közöny szövevényes őserdejét, a magyar szocialista dráma útját ezelőtt évtizedekkel úttörőként megjáró író legyűrhetetlen életerejét nem törte meg a hej, de siralmasan hosszadalmas, lélek- és csontsorvasztó emigráció. Nem, itt áll előttünk újból, deres fejjel, de megalkuváshoz nem szokott, ifjonti, hetykén harcos szívvel: a szocialista író és igazi közönsége egymásra találtak. Elgondolkoztató jelenség és irodalomtörténeti kutatók szorgos munkájára volna érdemes megvizsgálni, hogy I miért kellett az írónak várnia, még a felszabadulás után is tíz teljes évig, erre a találkozásra; miért késett ily sokáig a régi-új drámaíró felfedezése? Hogy játszódott le tulajdonképpen ez a drámaíró-avatás? Erről maga, az újjászületett drámaíré így nyilatkozik: „Ügy történt, hogy a Színművészeti Főiskola ez idén végző növendékei nagyot gondoltak; „Miért játsszunk vizsgaelőadásnak mindig magyar vagy külföldi klásszikus halott író darabját? játssziínk egyszer élö magyar írótól is!" Egy ugyancsak most végző dramaturg bement az írószövetség könyvtárába azzal, hogy keres majd élő magyar drámaírókat és munkáik közíil fog válogatni. Kezébe került egy „Szerelem" című színjáték. írta Barta Lajos. Hazament, elolvasta, nagyon tetszett neki a mű, örült neki, de nagyon el is szomorodott: „Kár, hogy ez is halott szerző!" Megmutatta a drámát tanárjának. Gyárfás Miklósnak „Dehogy halott, gyakran vagyunk együtt." lUzavitte elolvast-i a színművet nagy cikket írt róla a Színház és Filmművészeti Szövetség folyóiratába." Mint kiváló drámaírót fedezte fel Barta Lajost és mint remekművet, a Szerelmet. Azóta a színinövendékek már levizsgáztak és vizsgaelöadásra a Szerelmet tűzték ki. Siker volt. nagy siker. Meg is kellett az előadást ismételniük, sőt eljátszották rendes, sorozatos előadásként a Katona József Színházban. Innen már csak egy állomás volt a Zsuzsi forró hangulatú bemutatója. Mi, Szlovákiában különösen örülünk Barta Lajos újonnan való felfedezésének, mert emigráns élete egy évtizedét a mi körünkben élte le. Az itteni magyar szellemi élet a húszas és harmincas években nem is volt nélküle elképzelhető. Útmutató volt és ez az út a szocialista realizmus útja volt. Jelen Mihály JÓ BARÁTUNK A SZOVJET KÖNYV A dunaszerdahelyi Dunosztroj konzervgyár CSSZBSZ szervezete versenyre hívta ki a járás valamennyi üzemét a szovjet irodalom terjesztésében. Üzeműnk dplgozói, már mindnyájan vásároltak könyvét. Szeretik a szovjet írókat, mert igazat írnak, témájukat az életből merítik, és harcolni tanítanak a jobb életért. A könyvvásárlásban Csejtej László, Végh Júlia, Szabadkai István és Nagy Mária jártak elől jó példával, és meggyőzték a többieket is az olvasás fontosságáról. Számos előfizetőt szereztünk Gottwald elvtárs müveinek is. Az üzemben a zöldségfeldolgozó osztály munkásai vezetnek a versenyben. Ők eddig 900, a húsfeldolgozó osztály munkásad pedig 600 korona értékű könyvet vásároltak. Križán Antal, Dunaszerdaheíy. Ifjúsági színművet tanulnak a párkányi színjátszók A Csemadok párkányi helyi csoportja Molnár Ferenc „Pál utcai fiúk" című színdarabját mutatja be a közeljövőben. A csoport a gyermekszerepeket a magyar tannyelvű tizenegyéves középiskola legügyesebb diákjaira bízta. Nemecsek szerepét az iskola egyik legszorgalmasabb tanulója, Urbán Tibor kapta. A tanulók pontosan eljárnak a próbára, de taaiulnivalóikról sem feledkeznek meg, mert ha valaki elhanyagolná a tanulást, attól elvennék szerepét, A fiatal párkányi színjátszók nagy kedvvel próbálják ezt a becsületes helytállásra nevelő ifjúsági darabot és remélik, hogy sikert* aratnak bemutatásával. Sándor Károly, Párkány. KÖNYVRŐL-KÖNYVRE ,,Kortársak nagy írókról" Ha az író nem beszél magáról, sokszor a sorok közül kívánjuk kiolvasni a személyére vonatkozó eseményeket, adatokat. Érdekel bennünket élete, alkotásai, megszületésének körülményei, sőt az is, merre járt, hogyan élt, mennyire van összhangban élete művével. Vannak alkotások, amelyek sok mindent elmondanak szerzőjükről, úgyszólván önéletrajzi leírást adnak, de vannak olyanok is, amelyek az íróról magáról semmit sem mondanak. Ilyenkor az irodalomtörténethez vagy a kortásak megemlékezéséhez nyúlunk. Érdekelnek bennünket a kortársak megemlékezései, mert a barátok, a kortársak egy-egy megemlékező irása néha többet mond az íróról, mint egy életrajz. Ezt igazolja a budapesti Művelt Nép kiadványa; egy kötetnyi megemlékezés nagy írókról. E kitűnő ötletből, szép kiállításban született gyűjtemény Lukácsy Sándor szerkesztésében „Kortársak nagy írókról" címmel jelent meg. A nagy írókról szóló megemlékezéseket is nagy írók írták: Ady Endre, Móricz Zsigmond, Móra Ferenc. Juhász Gyula, Füst Milan, Babits Mihály, Illyés Gyula és mások a régebbi és az újabb irodalom képviselői közül. A kötet minden megemlékezése kedveshangú írás. Nemcsak azért, mert egy-egy író életének közelebbi megismerésére vet fényt, hanem ezért is, mert olyan írások ezek, amelyek sokban segítenek megérteni egy-egy mű keletkezését és tanulságait. S mint Lukácsy a kötet bevezetőjében írja: komoly tanulsággal szolgálnak. Azt példázzák, hogy jelentős irodalmat csak küzdelmes élet, nagy jellem, erős lélek teremthet. A Kortársak nagy írókról segítséget nyújt ahho?. hogy az olvasó minél közelebbről megismerhesse nagyjainak életét és egyéniségét. Nem ad rendszeres életrajzot, hanem felvillanó képeket, jellemző epizódokat, portrékat, vázlatokat olyan írók tollából, akik személyes ismerősei voltak irodalmunk valamennyi nagy alkotójának. A kötet elérte célját. Gazdag ismereteket közöl és hozzásegít irodalmunk nagyjai életének, művészetének alaposabb megismeréséhez. H. B.