Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-26 / 284. szám, szombat

1955. november 26. U J SZÖ 5 India gazdaságának jelentősége | Szocialista effészséffÜffyet építünk I szeme ezekben a napokban valaha is rendeztek és különös érde- íi íj ~ t) •/ J­A világ szeme ezekben a napokban a legnagyobb földrész, Ázsia déli or­szágai felé irányul. A Szovjetunió kor­mányküldöttsége hivatalos látogatá­son van Indiában, Burmában és Afga­nisztánban és ez az esemény alkalmas arra, hogy a legnagyobb mértékben felkeltse a világ érdeklődését. Érthető is ez a nagy érdeklődés. Az indiai félsziget, amely 1947 óta két politikai államra, Indiára és Pakisz­tánra oszlik, több mint négymillió négyzetkilométernyi területével és négyszázötven millió lakosával Kína után a föld második legnépesebb te­valaha is rendeztek és különös érde- jt| késségé, hogy azon teljes mértékben felvonul mind az indiai, mind a béke- T tábor országainak, mindpedig a kapi- fll telista hatalmaknak az ipara. Így a IgeimVhogVnépTdemötoatikű's kfetór delhi ipari vásár gyakorlati megnyil- tágunkban kiépítjük az egyesített A körzeti rendszer és előnyei ÜTON-ÜTFÉLEN HALLJUK emle­vánulása a két világrendszer békés • I egészségügyet. Azonban nem mindenki S S S Rooo^ooo^ k i u n rülete. Az egész félsziget 1947-ig Ang­lia gyarmata volt, s amikor az angol imperialisták látták, hogy nem tudják tovább leigázva tartani ezt az óriási népet, mielőtt visszaadták volna füg­getlenségét, a „divide et impera" (te­remts széthúzást és úgy uralkodjál) elv alapján a félszigetet mestersége­sen — a lakosság vallása szerint — két államra osztották. Mi sem mutat­ja jobban ennek a felosztásnak értel­metlen voltát, mint az, hogy az egyik állam, a mohamedán lakosságú Pa­kisztán is két egymástól ezerötszáz kilométer távolságban levő részből áll. Az indiai félsziget, döntő súlyú ál­lama azonban maga India. Az ország — lényegében államszövetség — te­rülete 3,2 millió négyzetkilométer, míg lakosainak száma 377 millió. A Hima­lája égbenyúló bérceitől mélyen le­nyúlik az egyenlítő közelébe s így egész területe a forró égövön, a nyári monszun esők övezetében fekszik. Mé­gis vannak esőben szegény részei, elsősorban az északkeleti Pendzsab, ahol öntözőgazdálkodást kell folytat­ni. India még elsősorban mezőgazdasági állam. Fő terméke a rizs és a ga­bonanemúek, amely utóbbit itt ősszel vetik és tavasszal aratják. További igen fontos terméke a gyapot és a juta, amely utóbbi világkiviteli cikk. Megemlíthetjük még jelentős olaj­növény-, cukornád-, dohány- és fű­szertermelését is. Óriási jelentőségűek India természe­ti kincsei, jóllehet azok jelentős ré­sze még nincs feltárva. Ezért annyira fontos az ország számára a Szovjet­unió és egyes népi demokratikus or­szágok részéről (Románia) felaján­lott segítség a természeti kincsek feltárásában és azoknak az ország te­rületén való feldolgozásában. India ha­talmas széntartalékokkal rendelke­zik, de Ismertek vasérc, mangán, króm, réz stb. lelőhelyei is. Thó­rium lelőhelyei, amelyek a legje­lentősebbek a világon, beláthatatlan jelentőségűek az atomenergia békés felhasználása terén. Jelenleg az or­szág, mint minden nemrég gyarmati sorsból kiemelkedett terület, elsősor­ban könnyűiparral, főként textil-, bőr­és élelmiszeriparral rendelkezik. Nemzetközi vásár Delhiben India gazdasági életének, roppant gazdagságának és jövő lehetőségeinek éles keresztmetszetét adja az ország fővárosában. Delhiben ez év október 29-én megnyílt nagy nemzetközi ipari vásár. Ez a vásár nemcsak Indiában, de egész Ázsiában a legnagyobb, amit egvu télesenek, versenyének és egyben 2 elött vllá h ez nemcsak kö z. annak is, mennyire képes az egyik, il- ffl igazgatás l egyesítést jelent, hanem az letve a másik rendszer elősegíteni In- , \ egészségügy í gondoskodás új korsza­dia iparosítását, az ottan, nép élet- } ^ £ ^ is. színvonalának emeleset. | Hogy megérth€SSÜk) milyen mélyr e_ A béketábor országai, elsősorban adható változásról van szó, érdemes Szovjetunió, külkereskedelmi szerke- ')' visszatekintenünk az első Csehszlo­zetüknek megfelelően egységes szem- K vák Köztársaság egészségügyi szerve­ri zetére. jj) El kell ugyan ismerni, hogy a mun­j | kásosztálynak már akkor sikerűit kl­- j verekednie a munkásbetegbiztosítás;., a J' hivatalnokok és köztisztviselők, vasuta­i'sok és postások, hivatásos katonák be­ji} tegbiztositását a „betegsegélyzői' or­jjvosokkal és mérsékelt számú „beleg­• j segélyző" gyógyintézetekkel egyiitt, de ezek az intézmények alig elégíthették N ki a dolgozókat. íf. A betegbiztosításra — ugyanúgy, mint az egész akkori egészségügy­re — rányomta bélyegét a kapita­lista szellem, minek folytán teljes értékű gyógykezeléshez csak az ju­tott, aki meg tudta fizetni. Az állami egészségügyi közigazga­tás, amelyet az Egészségügyi és Test­nevelési Minisztérium irányított, többé­kevésbé a közegészségügyi rendőr sze­lj] repét töltötte be. Gondoskodott né­hány tömegoltás végrehajtásáról, a ,, vagyontalanok díjtalan gyógykezelte­• téséről a körorvosi rendelőkben és a közkórházak harmadik osztályán, irá­nyította a tuberkulózis és a nemi be­tegségek elleni harcot, mér ameny­nyire a népbetegsége* ellen a szo­ciális problémák megoldása nélkül küzdeni lehetett. Nem volL azonban tényleges befolyással az orvos- és Jjl ápolónőképzésre, még kevésbé arra, hogy az egyes orvosok hol teleped­jenek le. így tömörültek az orvosok és gyógyintézmények főként városok­ban és fürdőhelyeken, míg a vidék ipari dolgozói és mezőgazdasági pro­letárjai orvos nélkül maradtak. Ugyancak nem volt az állami egész­pontok szerint berendezett önálló pa­vilonokban mutatják be iparuk fejlett­ségét, termékeik gazdagságát. Az a kén amelyet a Szovjet^iúó, a népi Kína és az európai népi demokratikus államok, — köztük nem utolsó sor­ban Csehszlovákia kiállításai mutat- Ü nak, valóban lenyűgöző. Látja, elisme f|! TÍZ ESZTENDEJE, amikor a győzel­ri ezt elsősorban maga az indiai nép, m -=» — — amely százezer számra látogatja eze- £ szügyi közigazgatás lényeges oefo­ket az indiai nép jövője szempontjából!(; 'y ássaI a nyereségre alapított szar.a­annyira tanulságos csarnokokat. A bé- A' tóriumokra, a kapitalista beállítású ketábor országai, helyesen felismerve ?í gyógyszeriparra, valamint a túlnyomó India gazdasági problémájának lénye- j|j többségben levő magánorvosi rende­gét, elsősorban termelőeszközöket, ne- * 'ökre. hézipari termékeket, szerszámgépeket és mezőgazdasági gépeket állítottak ki. $ mes szo ví €t hadser e9 felszabadította Ugyanakkor azonban gazdagon vannak ű hazánkat, a kassai kormányprogram képviselve a béketábor országainak fo- » szellemében megindult országunk köz­gyasztási cikkeket gyártó iparágai is: ^egészségügyének átszervezése is. Az üvegárú, rádiók, textil, bőrárú, toa- fi elsô években m é9 hátráltatta a fejlődést lettcikkek, hangszerek, de csokoládé, « b| z°ny°s reakciós törekvések érvénye­likőr és borok is. A szovjet pavilon-lF ÜIése és a z egészségügyi közí 3ozga­ban különös érdeklődést kelt a Szov-}| tá s szétforgácsoltsága (egymástól jetunió által tervezett, s általa épí- íft f 1—J« , JX A..J It Ki „ _ betegségmegelőzés in­függetlenül más-más központi szerv tendő és finanszírozandó évi egymil- Vt rányitotta a rendelőintézeteket, kór­lió tonna acél kapacitású teljes kohá- « hazaka t' szati kombinát modellje. Egyike a leg­hatásosabbaknak a kínai pavilon, amelynek külseje a pekingi császári palota körvonalaira emlékeztet. India népe itt láthatja, milyen hatalmas utat tett- meg a szomszéd népi Kína felsza- fi! badulásának rövid hat esztendeje alatt. "m A csehszlovák pavilon különösen leg- j|j modernebb szerszámgépeinek gazdag- «K ságával tűnik ki és a csehszlovák kül- Jg kereskedelmi küldöttség látogatása ré­vén, amelynek élén Dvorák külkeres­kedelmi miniszter áll, az érdeklődés , középpontjába került. ' Az indiai piac, a delhi vásár jelen­tőségét felismerték a kapitalista álla­mok is, amelyek eddigi szokásuktól eltérően nemcsak egyes vállalatok út­ján, hanem állami pavilonok révén is tézményeit), de a februári győzelem óta a fejlődés vonala egyenesen és merészen ível felfelé. Döntő jelentőségű volt, amikor 1950-ben egészségügyi közigazgatá­sunk vezetőiből szervezett tanulmá­nyi csoport járt a Szovjetunióban, majd a Szovjetunió is elküldte hoz­zánk mintaszerű egészségügyi szer­vezésének legkiválóbb szakembereit, így válhatott valóban példaképünk­ké a szovjet egészségügy, amely megvalósítja Lenin 1917-ben kiadott jelszavát: a dolgozók egészségének védelme a dolgozók saját ügye. Ilyen előkészületek után született meg 1951 végén a 103-as számú tör­vény, amelynek alapján 1952. január 1-ével megszűnt köztársaságunkban az bemutatják iparukat. Az Egyesült Ál-egészségügyi közigazgatás kettőssége lamok oéldául először állítanak ki ily is az állami egészségyi irányítás vette módon, ami megmutatja, mily nagy jj] kezébe mind a betegségek megelőzé­jelentőséget tulajdonítanak a delhi jjsére szolgáló intézményeket, mind az vásárnak. Nagyon érdekesek a vásár- ;í intézeti és intézeten kívüli gyógyke­nak azok a részei is, amelyeken maga ^ zelést. Ezzel a törvénnyel megszűnt India mutatja be gazdasági fejlett­f; az ún. nemzeti biztosítás, melynek ségét. A nagy állami vállalatok mellett j j intézményeit és dolgozóit az állami természetesen szerepel a magánszek- r j egészségügy vette át. Megalakultak tor is, sőt a háziipar termékei ké-.ja járási és kerületi egészségügyi in­pezik az indiai kiállítók jelentős ré- tézetek, amelyek a járási és kerületi szét. f J i egészségügyi és járványtani állomások­Igy kerül Delhi városa ezekben a jj kai karöltve a csehszlovák alkotmány napokban a világpolitika érdeklődésé- ! j szellemében biztosítják az ország nek központjába, ahol a Szovjetunió | e9 ész lakosságának jogát az egész­vezető államférfiaínak látogatása nyo-i'ségre­mán megszilárdul a világ első szocia- {] így vált nálunk az egységes és terv­lista hatalmának és a föld második Jj szerű egészségügy' gondoskodás az ál­'egnéoesebb államának politikai, gaz- X la m ügyévé és minden állampolgár szá­dasági és kulturális együttműködése, |egyformán hozzáférhetővé, ami bizonyára előmozdítja a világ bé- fi! így sikerült megvetnünk a szocia­kéjének biztosítását is. Sl lista egészségügyi gondozás alapjait, amely a betegség-megelőzést, a prevenciót, egy színvonalra helyezi a gyógyító tevékenységgel, sőt bi­zonyos tokig elébe helyezi. Nyilván­való, hogy jobb, célszerűbb és ol­csóbb az egészséget a betegség megelőzésével megvédeni, mint a betegség gyógyításával visszasze­rezni. Ezt a cél szolgálják többek között az anyák tanácsadói, az iskolaorvosi szol­gálat, az üzemi szűrővizsgálatok, ame­lyek idejében felfedezik a kezdődő tuberkulózist vagy daganatos megbe­tegedést, a járványok terjedését meg­előző intézkedések és nem utolsó sor­ban az egészségügyi népnevelés. Ha visszatekintünk fejlődő egész­ségügyünk tíz esztendejére, új kórhá­zak sorozatát látjuk. A kórházi gyer­mekosztályok száma például 1937 óta a köztársaság területén 10-ről 180-ra emelkedett. A szanatóriumok és gyógyfürdők mind állami igazgatás alá kerültek és a beteg számára elérhe­tővé váltak. Gomba módra szaporod­nak a járási szülőotthonok, bölcsődék, gyermekotthonok s a korszerű anya­és csecsemővédelem szebbnél-szebb intézményei. Egész sor üzemi rendelő viszi közel a dolgozókhoz az egész­ségügyi szolgálatot, üzemorvosi és szakorvosi rendeléssel, sok helyen ki­sebb-nagyobb fekvőbeteg osztályokkal és ún. éjjeli szanatóriumokkal a vi­dékről bejáró dolgozók részére. Felszabadulásunk óta négy új orvosi főiskolát nyitottunk (összesen már hét van) és két új gyermekorvosi egyete­mi kart építettünk ki. Az ápolónők képzését minden kerületben átlagban négy-öt egészségügyi iskolával több szolgálja. Az egészségügyi szolgálat nagyméretű bővülése és az orvosok meg az egészségügyi középszemélyzet számának növekedése tette lehetővé, hogy rálépjünk a szocializmus felé haladó egészségügy további lépcsőfo­kára: a körzeti rendszerre. AZ ÜN. KÖRZETI RENDSZER a Szovjetunióban kitűnően bevált. Ott átlagban 4000 ember egészségével tö­rődik egy négytagú orvosi kollektív­körorvos s az ő munkáját kiegészítő szülész-nőgyógyász, a gyermekorvos és fogász, valamint a körzeti egészség­ügyi nővér, gyermeknővér és szülész­nő. Nálunk is a lakosság sűrűségének és a közelekdési lehetőségeknek meg­felelően 3—4 vagy 5 ezer lakos részé­re kívánjuk biztosítani a körzeti orvo­si ellátást. Ennek a rendszernek az a lényege, hogy a körorvos és munkatársai ben korlátozást látnak, mert bizo­nyos orvoshoz köti őket. Nem értik meg, mennyire másképpen, mennyi­vel eredményesebben gyógyíthatja a beteget az az orvos, aki állandóan ke­zeli, alaposan ismeri, aki bizonyos fo­kig a környezetét, életkörülményeit is irányíthatja. Igaz, hogy ebben a nagyvonalú el­gondolásban ma még sok a bökkenő. E cikk olvasói között is akadnak, akik az itt elmondottakkal ellentét­ban, hajlandók volnának saját vélt vagy jogos sérelmeiket felsorolni és arra az álláspontra helyezkedni, hogy a körzeti rendszer nem elégíti ki ma­radéktalanul az ő igényeit. Tárgyi­lagos mérlegelés után mégis be kell látni, hogy a körzeti rendszer előnyei felülmúlják a ma még mutatkozó hiá­nyosságokat. SzUkséges, hogy ne csak az orvo­sok és az egészségügyi középsze­mélyzet tegyék teljes mértékben magukévá egészségügyünk új esz­méit és javítsanak eddigi munka­módszerükön, hanem a lakosság ré­széről is több legyen a megértés. A hiányosságok nagyrészt abból is származnak, hogy sok dolgozó in­dokolatlanul veszi igénybe az or­vost s így megakadályozza abban, hogy kimerítően foglalkozhassék az igazán betegekkel. Sok nézeteltérés származik abból, hogy egyes dolgozók olyankor is kö­vetelik a munkaképtelenség elismeré­sét, amikor állapotuk ezt tárgyilagos orvosi megítélés szerint nem teszi in­dokolttá. Az éjszakai, vasárnapi és ünnepi első segély-szolgálat, eseteinek csak egy negyedrésze indokolt, há­romnegyedrésze beilleszthető volna a körzeti orvos nappali munkájába, ha a beteg idejében fordulna orvoshoz és azt sem szabad elfelejteni, hogy a Szovjetunió után a mi köz­társaságunk nyújtja a legtöbbet egészségügyi és szociális téren, sőt vannak dolgok, amelyekben világ­viszonylatban is első helyen állunk. Az egész világon mi adjuk a leg­hosszabb fizetett anyaszabadsagot. A szomszédos népi demokratikus országok 12 hete helyett 18 -at. A gyógyszereket a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban is részben vagy egészben megfizetik a dolgozók, csak nálunk kapják díj­talanul. Értékelni kell ezeket az eredményeket és mindkét részről — egészségügyi dolgozónak és betegnek — őszintén kell igyekezni, hogy megszűnjenek a hiányosságok. Sok helyen az egészség­alapos ismerői legyenek a rájuk bí- ( zott lakosságnak, nemcsak egész­ségügyi állapotukat ismerjék, hanem a lakásviszonyaikat, munkafeltételei­ket, életmódjukat és kulturális szín­vonalukat is. A körorvos és a hozzá beosztott középszemélyzet nem vár­ják meg, míg a beteg náluk je­lentkezik, hanem látogatási szolgá­lattal is biztosítják a körzet lakói­nak egészségvédelmét. Sokan ma még a körzeti rendszer­ügyi szolgálat jobb megszervezése megszüntetné a sok várakozást és ez­zel a panaszok nagy részét. Bizonyos, hogy a körzeti rendszer megerősödé­sében nálunk is kialakul az orvos és a lakosság között az a bizalmi légkör, amely az eredményes egészségügyi gondoskodás előfeltétele, és a körzeti orvos a szó jobb értelmében házior­vosává válik annak a népes család­nak, amely a gondjaira van bízva. Mudr. Rýl Ernő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom