Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-03 / 264. szám, csütörtök

U1SZ0 1955. november 3. PRÁGÁBAN, a Hybernská utcában van a történelmi nevezetességű Népház. Ennek VI. emeleti egyszerű helyiségében folyt Je 1912-ben V. I. Lenin elnöklésével Oroszország Szociáldemokrata Munkáspártjának nagy jelentőségű VI. (prágai) konferenciája. Ezen a konferencián űzték ki a munkáspártbői a munkásosztály árulóit, a measevikieket, és vetették meg egy új típusú önálló pártnak, a leninizmus pártjának, a bolsevik pártnak alapját. A prágai konferencia nemcsak Oroszország forradalmi pártja fejlődésében jelent fontos határkövet hanem az egész nemzetközi munkásmozgalom történetében is rendkívüli helyet foglal el. A cseh munkásmozgalom számára a Népház mindig történelmi jelentőségű marad az 1920-ban lejátszódó decemberi események miatt is, amikor a munkássággal szemben túlsúlyban lévő masaryki rendőrség és csendőrség elfoglalta jogos tulajdonukat, és átadta az áruló jobboldali szociáldemokrata vezéreknek. Ezt a nevezetes épületet választotta ki pártunk a prágai Lenin Múzeum legméltóbb helyéül, és ma ez a Lenin emlékének szentelt ház hirdeti a marxista-leninista eszmék nemzetközi győzelmét. A Szovjetunió nemzetei és az egész haladó szellemű világ idén ünnepli az első orosz forradalom ötvenedik évfordulóját. Az imperializmus korszakának ez az első dicső, népi forradalma, amelynek folyamán Oroszországban a munkások, parasztok a forradalmi szociáldemokrata párt vezetésével nyílt harcot indítottak a cárizmus egyeduralma ellen, megmozgatta a világ proletárjait. Különösen erősen hatott az Oroszországgal szomszédos országok, tehát az Osztrák-Magyar Monarchia népeire is. A prágai Lenin Múzeumban a napokban kiállítás nyílt „Milyen hatást gyakorolt az 1905—1907-ee orosz forradalom a cseh országrészekre" címen. Több mint négyszáz értékes dokumentumot látunk az ízlésesen elrendezett vitrinekben. Tanulságos és hü képet kapunk a cseh nemzet igazságos, meg nem alkuvó harcáról és testvéri rokonszenvéről az orosz nép iránt. AZ OROSZ FORRADALOM előtti években az Osztrák-Magyar Monarchiában az 1848-as polgári demokratikus forradalom bukása következtében a nemzetek egyenjogúságának, az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog bevezetésének kérdése megVIH A ZT aasí oldatlan maradt. A cseh nemzetnek már elege volt a császári urak önkényeskedéséből. Választójoguk kivívásában látták a szabadsághoz vezető út első lépcsőjét. Mikoláš Aleš és számos ismeretlen rajzoló karikatúráiban is megörökíti ezt a problémát. Hogy mennyire foglalkoztatta a nemzetet az általános választójog bevezetése, azt a legjobban az akkori gyufásdoboz-címkék bizonyítják. Például az egyik: választóurna, előtte áll a tömeg, a szöveg pedig: „Követeljük a választójogot, mindenki választani akar!" Vagy: „Éljen az általános választójog!" Az orosz forradalom kibontakozását meggyorsította az orosz-japán háború kitörése. Korea elfoglalása. Kína felosztása, a Csendes-óceán feletti uralomért való versengés kiélezte az Imperialisták közötti ellentéteket. A háború leleplezte az állam és a katonai szervek tehetetlenségét. A cári kormány elszámította magát, amikor azt hitte, hogy a háború segíteni fog a politikai helyzet megszilárdításában és a forradalom megállításában. Éppen az ellenkezője történt. A háború még jobban megingatta a cárizmust, és nagy elégedetlenséget váltott ki az orosz néptömegek körében. A cseh lapok fokozott figyelmet szentelnek az oroszországi mozgósításnak. Ugyanakkor a választási törvények módosítását is egyre fenyegetőbben követelik. Oroszországban a feszültség állandóan fokozódik. A forradalmi mozgalom gyorsan terjed. Sztrájkok törnek ki Pétervárott. A munkások elhatározzák, hogy január 22-én (9-én) felvonulnak tömegestül, családostul a Téli Palota elé, és kérvényt nyújtanak be a cárnak. Azt hitték, a cár segít rajtuk. A békés tüntetés azonban vérbe fulladt. A cár a fegyvertelen munkások közé lövetett, a halottak és sebesültek száma ezrekre rúgott. „Véres Vasárnap" lett a neve január 22-ének. A munkások megértették, hogy jogaikat csak harccal vívhatják ki. Irtózatosan felháborodott az egész ország népe. Oroszországban elkezdődött a forradalom. A cseh újságok, Právo lidu, Rovno&t, Národní listy, Žár, Svoboda részírta: Kis Éva íetes tudósításokat hoznak és fényképeket közölnek a Véres Vasárnapról. Az orosz forradalmárok harcára a cseh munkásosztály szolidaritásának sorozatos megnyilvánulásával válaszol. A „Čech" klerikális újság szerkesztősége előtt tüntetést rendeznek, mert a lap anarchista rohamnak nevezi az orosz segélynyújtási alap" létesítésére. Napokon belül szép összeg gyűl össze. A hős orosz proletariátus forradalmi harca még jobban megerősíti a cseh nemzetben az általános választójog keresztülvitelének óhaját. A május elseji felvonulásokon és az ezt követő hónapokban számos manifesztáción, tömeggyűlésen követeli a nép a demokratikus választójog törvénybeiktatását. Barašek elvtárs és felesége még emlékezik az 1905-ös prágai eseményekre. A kiállításon újra felidézik az átélt napokat. nép harcát a cárizmus ellen. Prosté- EKKOR ÉRKEZNEK az első hírek az jovban ugyancsak cárellenes tüntetés oroszországi októberi általános sztrájktör ki. Az osztrák szociáldemokrata ról. A cseh munkásosztály világosan párt felhívást intéz a néphez „Orosz látja, hogy csakis hasonló fegyverrel érheti el célját. A nép viharos gyűléseken, demonstrációkon nyíltan támadja az uralkodó osztályt, a HabsburgMonarchiát, és erélyesen követeli az általános sztrájk kihirdetését. A lapok éles cikkekben boncolják az eseményeket és szítják az amúgyis fellángolt tüzet. Bécsben és Prágában véres öszszetűzésekre kerül sor a rendőrség és a tüntető lakosság között. December 5-ét prágai véres vasárnapnak nevezi a nép. Prágával együtt a többi cseh és morva városok is bekapcsolódnak a harcba. A vasutasok 20 százalékos béremelést érnek el. Az események november 28-án csúcsosodnak ki. November 28-án, az országgyűlés megnyitásának napján általános sztrájk tör ki az egész OsztrákMagyar Monarchiában. Prágában az Óváros téren 200 000 ember tüntet. A nagyvárosok, a falvak, a vidék lakossága egy emberként vonul fel. Az üzleteket zárva tartják. A burzsoázia átlátja a helyzetet, és csatlakozik a többséghez. A sztrájk egész lefolyása azt bizonyítja, hogy túlhaladta a választójogért folyó küzdelem keretét. A jobboldali szociáldemokraták azonban opportunista módon elfojtják a munkásosztály forradalmi megnyilvánulását. Bár a választási reform végrehajtására csak egy év múlva kerül sor, a november 28-i demonstráció hatalmas méreteinél, egységes voltánál fogva örökké emlékezetes marad a cseh munkásosztály történetében. Az orosz forradalom mélyen hatott az írókra, festőkre. F. Šrámek, J. Mahen, S. K. Neumann irodalmi fejlődésében alapvető változást idézett elő az orosz forradalom és a cseh munkásosztály forradalmi megmozdulása. Zápotocký elvtárs könyvét, a „Viharos esztendőit a felszabadulás után írta. Véleménye szerint áz 1905-ös év valóban olyan időszak, amin érdemes volt mélyen elgondolkozni, felidézni az eseményeket és fogolytársainak mesélni róla a börtönben és a koncentrációs táborban. ŠMERAL, Zápotocký, Hybeš elvtársak, akik abban az időben következetesen a nemzetközi szolidaritás eszméjét hirdették, s tanultak az első orosz forradalomból, lettek alapítói Csehszlovákia forradalmi pártjának, a kommunista pártnak. Ennek a pártnak köszönhetjük, hogy ma a szocializmus megvalósításának útján haladunk. ciiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiMiiiiiiiiiiiiaiiiiniiiiitiiiiiaMiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiMiifmiitiHiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiii B i rassó a város régi neve. Románok, magyarok, németek lakják. A régi belvárost már csak kívácsiságból nézi meg az ember, hogy lássa a gazdag történelmi múlt levegőjét lehelő csúcsos tetejű házakat, a tömör, boltíves kapukat, a romosodó bástyafalakat, a tér közepén épült tornyos városházát s a házak közül magasan kiemelkedő nagy, púposhátú, kurtatornyú és füstösfalú Fekete Templom gótikus épületét. Itt mégsem a múlt, hanem az új tölt el csodálattal bennünket. Hogy csak egy számot említsek: a Cenk, a Fehér-bástyahegy, a Malom-hegy völgyében, a lombos erdők alján épült város lakóínak száma a felszabadulás óta csaknem százezerrel nőtt! Csoda ez? Nem! Hiszen ez a város Bukarest után a második legnagyobb ipari központtá fejlődött. Most csaknem 40 üzem működik a területén. Két főiskolája, számos szak- és középiskolája van. A műszaki és az általános középiskolákban magyar nyelven is tanítanak. A régi könyvek és az emberek is úgy emlegetik Brassót, mint dúsgazdag várost. Hogy is volt ez? Régen szűk utcájú belváros romantikája, a mutatós középületek, a fényűző villák mögött egészségtelen üzemek, sáros utcák és nyomortanyák sorakoztak. Most? O j gyárak, városnegyedek, kórházak, kultúrotthonok épültek. Büszkén mutogatják mindenkinek a Vörös Zászló munkásnegyedet. e traktorgyár új lakónegyedét, a vasúti munkások sok-sok kertes új családi házát, a festői helyen, erdők közötti réten épült „inasPEZSGŐ ÉLET A VÉN CENK ALJÁN ROMÁNIAI ÚTIJEGYZET: város"-t, mely ezerkétszáz ipari tanuló boldog otthona. És ott, ahol régen még járdák sem voltak, utakat építenek, modernizálják a házakat, földgáz fűtést vezetnek be és mindenütt, ahol csak lehet, parkokat, zöld sávokat létesítenek. S amerre az országban jártunk, láttuk.a sötétzöld új teherautókat, a vörösre festett traktorokat, mindenütt azzal dicsekedtek: ezek a mi gyártmányaink, a sztálinvárosiak készítették! Hogy miért hangzik olyan lelkesen ez a dicsekvés? Teherautókat az országban csak 1954 óta gyártanak a Vörös Zászló Üzemben. A felszabadulás előtt az ország lakóinak 76 száORASUL STALIN Állatni kölcsönön családi házak egész sorát építették fel a Kaucsuk-gyár dolgozói. zaléka elsősorban földműveléssel foglalkozott, 25 ezer faeke volt még akkoriban használatban, és egyes vidékeken a cséplőgép még ismeretlen fogalom volt. Ma pedig csaknem 30 ezer traktor (15 lóerős egységekben számítva) áll a mezőgazdaság rendelkezésére... A teherautókat, traktorokat mindmind il(t készítik, Sztáiinvárosban. Az Ernst Thälmann Traktorgyárban már eddig 6 különböző típusú traktort bocsátottak ki, gyártmányaikat már messze földön ismerik. Albánia, Argentíni, Brazília, Bulgária, Dánia, Kína, Olaszország vásárolja tőlük. Csodás fordulat ez egy nép életében, amikor tudjuk, hogy a traktorgyártást csak 1946-ban kezdték meg. De hogyan? Romokon épültek az üzemek, épült az élet. A traktorgyár helyén azelőtt az IAR repülőgépgyár állott. 1940-ben történt, a bécsi döntés után, amikor a levitézlett Horthy lovagok, a vérmes magyar urak, „Édes Erdély itt vagyunk, minden állást elkapunk .. ." dallal az ajkukon magukhoz ragadták fél Erdélyt és lábbal tiporták a román nemzetiségű dolgozók jogait. Mindkét ország már erősen fasizálódott akkor, egy „eszme" hatotta át az uralkodóköröket, mégis fenevadként gyűlölték egymást. A vasgárdisták megtorlásként a repülőgyárban is a magyar munkásokon töltötték ki bosszújukat. Az éjszakai műszakban dolgozókat a gépek mellől hajtották el. A. román munkások hiába álltak ki mellettük és könyörögtek, hagyják meg őket, nem volt könyörület. Egy magyar sem maradt az üzemben. A felszabadulás előtt történt 1944 tavaszán. Bombázták a várost. Rombadóit a kőolajfinomító, romokban hevert a repülőgépgyár nagy része. Nagy volt itt az elkeseredés 1944 őszért, a felszabadulás után. Mi lesz a sok ezernyi munkással? A repülégépgyáriak először nem tudtak mihez kezdeni. Esős őszi nap volt. Az üszkös, leégett gyár udvarán gyűltek A Szinaja fölötti régi királyi kastély, most múzeumot rendeztek be össze a munkások. Megtudták, hogy itt vannak a párt Központi Bizottságának küldöttei. Róluk tárgyalnak. Amikor hírül hozták, hogy a szovjet emberek segítségével itt is újra megindul a munka, áttérnek a békés termelésre, ezentúl traktorokat fognak gyártani, a dolgozók boldogan ujjongtak, sapkájukat a levegőbe dobálták és ajkukon felzengett az Internacionálé. — Lefekszem én az elé a traktor elé, melyet itt fognak gyártani, — jelentette ki akkor az egyik mérnök. A lelkes munkások rá sem hederítettek. A szovjet dolgozók, mérnökök segítségével felépítették a hatalmas, modern traktorgyárat és megindították a termelést. Már 1946 telén diadalmasan dübörögve robogott ki a szerelőműhelyből a gyár udvarába 'az első lánctalpas traktor. István napján történt A traktort el is keresztelték „István apónak". Több százan gyűltek össze, s az egyik öreg munkás a kételkedő mérnök felé kiáltott, túlharsogva a traktor dübörgő zaját: — Emlékszik a mérnök elvtárs, mit mondott? Bezzeg most rosszal járna, „István apó" kipréselné magából a kishitűséget. Győzött a munkások akarata! Győzött a párt akarata. Romokon építették traktorgyárukat, mint azt a sztálingrádiak tették. Elszántan és megalkuvás nélkül. Már csak ezért is — a sok-sok siker mellett — büszkén mondhatják a magukénak az „Orasul Stalin", a Sztáamelyben linváros nevet. PETRÖCI BÁLINT