Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-24 / 282. szám, csütörtök

7 y j szeg 1955. november 27. Á Szovjetunió és India barátsága a békés egymás mellett élés ragyogó péfdaicépe DELHI, (TASZSZ). - N. A. BULGANYIN ÄÍ A Rulaanvin PC A/ Hru&csOI/ Ponriysnfa (áííamhcsn A nafly és erös fának nem okoz kár t a Szovjetunió Minisztertanácsának el- »*• OUiyUílyin GS l¥. J2. níU5CSÜí/ , eOQZSOÖ UUamOUÍI sem a téIi sem a viha r. Igy Van ez nöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió , - ,, . . „ , ,.„„.-, + R.,„ „ÍIÓ-^^Ó,-* unu +,„„T„; JIÍI^JW az állammal is. Államunk 38 évvel Delhi, (TASZSZ). — N. A. Bulganyin ä Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja kíséretükkel meglátogatták India egyik legnagyobb építkezését, a Bhakra­Nangal vízierőmű építését. Kíséretük­ben voltak továbbá N. A. Mensikov, in­diai szovjet nagykövet és K. P. S. Menőn. India Szovjetunióbeli nagyköve, te. Délelőtt 9 órakor a szovjet kül­döttséget különvonat szállította Del­hiből Nangalba. A vasútállomás előtt Nangal és a környező falvak több ezer lakosa gyülekezett és várta a küldött­séget. Az ünneplőbe öltözött férfiak és nők indiai és szovjet zászlókat vit­tek, valamint pendzsabi nyelven és oroszul írt vörös feliratokat: „üdvözöljük önöket, Bulganyin és Hruscsov urak!" „Éljen a béke!" „Él­jen rvz indiai-szovjet barátság!" N. A. Bulganyint és N. Sz. Hruscso­vot szívélyesen üdvözölte Sz. P. N. Singh, Pendzsab állam kormányzója és Sacsar, az állam főminisztere. Az állomás előtt felsorakozott a díszőrség és elhangzott a Szovjetunió és India államhimnusza. Ezután N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov nyitott gépkocsin a Bhakra­gát építkezésére utaztak. A Nangalból Bhakrába vezető országút mentén sor­falat álltak a polgárok tízezrei, akik melegen üdvözölték a szovjetállam vezető tényezőit. Felhangzottak a kiál­tások: „Éljen Bulganyin és Hruscsov!" „Az indusok és oroszok testvérek!" „Éljen Nehru!" N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov Bhakrába való megérkezésük után megtekintették a duzzasztógát épít­kezését, valamint az egész Bhakra­Nangal vízmű építésének terveit. A vendégek előtt pompás kilátás tárult az épülő duzzasztógátra és a Himalája tövén fekvő villanymüre. Ta­valy júniusban itt még a Szatledsz folyó hömpölygött, amelyet most két alagútba vezették, úgyhogy medre szabaddá vált a duzzasztógát és a két villanymű építésére. Ezek a villany­művek összesen 228 ezer kilowatt áramot fognak termelni és ezenkívül 64 négyzetmérföldön vízitartályt épí­tettek. E napokban D. Nehru indiai minisz terelnök lehelyezte az első betont a duzzasztógátra; az előkészítő munká­latok ezen az építkezésen már néhány évvel ezelőtt megkezdődtek. India né pe, amely nemrégen vívta ká függet­lenségét, szívós harcot indított a ter mészét ellen és annak gazdagságát fel­használja gazdasága fejlesztésére és az életszínvonalnak emelésére. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov részletesen kikérdezték Sz. D. Kungar mérnököt, az építkezés vezetőjét, va­lamint az építkezés többi szakértőit a terv műszaki részletei felől, érdek­lődtek az épülő víztartály méretei, a turbinák száma és a bhakrai vízi-erő­mű teljesítőképessége felől. Az épülőfélben levő duzzasztógát megtekintése után Sz. P. N. Singh, Pendzsab állam kormányzója, N. _ A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov tiszte­letére ebédet adott. Az ebéden N. A. Bulganyinon és N. Sz. Hruscsovon kí­vül részt, vetfek a kíséretükben levő személyek, valamint Bimshen állami föminiszter, Patiala maharadzsa és más személyek. Az ebéd folyamán az állam kor­mányzója N. A. Bulganyinhoz és N. Sz. Hruscsovhoz rövid üdvözlő beszédet intézett, amelyben rámutatott: „Nagy örömmel tölt el bennünket az önök látogatása Pendzsab államban. A szí­vélyes fogadtatás és vendégszeretet, amelyben önöket Pendzsab népe része­sítette, kifejezi az egész indiai nép őszinte barátságát a Szovjetunió népe iránt. N- A. Bulganyin válaszában megkö­szönte a szívélyes fogadtatást és ven­dégszeretetet. Hangsúlyozta, hogy „Pendzsab lakosainak vendégszeretete gyönyörűen manifesztálta India és a Szovjetunió népeinek barátságát." „Or­szágainkat magas hegyek és végtelen távolságok választják el. Barátságunkat azonban nem akadályozza semmilyen gát. Nem akadályozzák sem a hegyek, sem a távolságok." (Taps). N. A. Bulganyin után rövid beszédet mondott N. Sz. Hruscsov. Beszédében rámutatott: „Látogatásunk folyamán sok embert láttunk, sok szép művet, amelyet az indiai nép alkotott. (Taps). A legfőbb azonban, amit tapasztaltunk, a szilárd barátság megnyilvánulása volt mindenütt. Nemrégen nálunk volt Nehru mi­niszterelnök úr, akit hazánk népe szintén szívélyesen fogadott. Mi; szov­jet emberek nagyra becsüljük őt, tisz­teljük őt azért, mert megértette az országaink közötti barátság jelentősé­gét, valamint a népek közötti béke és barátság megszilárdításáért folytatott harcunkat. KUlönböző politikai nézetet vallunk, önöknek meg vannak nézeteik és filo­zófiájuk és nekünk is meg van a mienk. Miért foglalkoznánk most az­zal, amiben eltérünk egymástól? Fon­tos megállapítani, hogy a fő dologban egyetértünk. (Taps). Ez a háború és a béke kérdése. Fontos, hogy meg akar­juk szilárdítani a békét. Az, hogy hol, milyen az államrendszer, ez minden egyes ország saját belügye. Ami pedig a nézeteket illeti, ez minden ember személyes ügye. Ezért azt akarjuk a többiektől, hogy ne avatkozzanak bel­ügyeinkbe és nem is engedjük, hogy bárki is beavatkozzék belügyeinkbe. A békés együttélés elvei, amelyeket Nehru miniszterelnök és Csou En-laj 'miniszterelnök hirdettek ki, nekünk teljesen megfelelnek. (Taps). Ezt meg­erősítettük Nehruval aláírt közös nyi­latkozatunkban moszkvai tartózkodá­sa alkalmával. Ami a politikai rend­szer kérdéseit illeti, itt természetesen világosan kihatárolt nézeteink vannak, de ezt nem -szándékozunk másokra rá­kényszeríteni. Más kérdés a gazdasági rendszer és technika kérdése. Ezek nemzetközi kérdések. Mondottuk már — folytatta Hrus­csov elvtárs —, hogy készek vagyunk önökkel megosztani a békés ország­építésben szerzett tapasztalatainkat. Azonban néhány újság azok nézeteit tolmácsolja, akik elégedetlenek inäiai látogatásunkkal és most azt írják, hogv Hruscsov és Bulganyin bizony ravaszak és a műszaki segítségre tett ígéretükkel Indiát becsapják, ezért az indusoknak vigyázniuk kell ránk. (Ne­vetés). Azoknak, akik így írnak, azt mond­juk: Akartok-e vajon versenyezni ve­lünk az indusokkal való barátkozás­ban? Versenyezzünk tehát! (Taps). Mivel jöttünk? Nyílt szívvel jöttünk. (Taps). És becsületes szándékokkal. (Taps). Azt mondjuk önöknek: üzeme­ket akarnak építeni? Ennek örülünk. Nincs tán elég tapasztalatuk? Fordul­janak hozzánk és mi segítünk önök­nek. (Taps). Villanyműveket akarnak építeni? Ha ebben nem jártasak és műszaki segítségünkre van szükségük, forduljanak hozzánk és mi segítünk önöknek! (Taps.) Hozzánk akarják küldeni, tanulni diákjaikat és mérnö­keiket? Kérem küldjék! (Taps). Ebben nyilvánul meg tehát a „mi ügyessegünk". Vigyázzanak tehát, hogy be ne csapjuk önöket, amint azt egye­sek írják. (Nevetés, taps). Nagyon örülnénk annak, ha ugyanilyen ügye­sek lennének más országok is. Jobb versenyezni ebben a dologban, mint atom- és hidrogénbomba gyártásában! (Viharos taps). Ez sokkal nemesebb. Ami azt a néhány írásban és rádió­ban megjelent szörnyszüleményt illeti, amelyeknek szerzői megkísérlik, hogy egyVnás ellen uszítsanak bennünket, ez nem izgat bennünket. írnak és be­szélnek a rádióba, azonban ez az egyik fülünkön bemegy és a másikon ki. (Taps). Az emberek most megszok­ták, hogy ne higyjenek a szavaknak, hanem a tettek alapján ítéljenek. (Taps). És amikor indusokkal találko­zunk, ha neVn is ismerjük nyelvüket, szemeikből olvassuk ki a barátságot. (Taps). N. Sz. Hruscsov beszéde végén az indiai-szovjet barátság további meg­szilárdítására és D. Nehru miniszter­elnök egészségére emelte poharát. Ezután Patiala maharadzsa N. A. Bulganyinnak és N. Sz. Hruscsovnak ajándéktárgyakat adott át — két régi, ezüsttel és arannyal kivert kardot. „Ezek a kardok szolgálják a béke vé­delmét" — mondotta a maharadzsa. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov a maharadzsának megköszönték az ér­tékes ajándékot, és átadták neki a szovjet mesterek által készített aján­déktárgyakat. N. Sz. Hruscsov a maharadzsának az ajándékot a következő szavakkal köszönte meg: „Ezt az ajándékot gon­dosan megőrzöm, mint jelképes ba­ráti emléktárgyat. Amikor e gyönyö­rű kardra néztem eszembe ötlött: mi szovjet emberek így gondolkozunk: ha gyerek születik, gondos ápolásra van szüksége; ha gondozatlanul hagyják, ha nem óvják, ha nem gondoskodik róla senki sem, elpusztul. Gondozni és védelmezni kell őt, mindaddig, míq maqa nem óvhatja magát. Tet­szett nekem, hogyan gondoskodnak önök a fákról. Míg kicsinyek gondo­san körülkerítik, hogy le ne tör­je a szél és el ne tiporja a vigyá­zatlan láb. Ha a fa felnövekedik, nincs már szüksége semmilyen oltalomra. A nagy és erős fának nem okoz kárt sem a tél, sem a vihar. Igy van ez az állammal is. Államunk 38 évvel ezelőtt született. Gyengécske volt még, alig állt a lábán és már 14 ál­lam rohanta meg. Ellenünk jöttek az angolok. Bocsánatot kérek, angol új­ságíró urak, akik itt jelen vannak. De amint mondják, ami írásban van, az érvényes. Ez történelmi tény. Elle­nünk jöttek az amerikaiak, franciák, japánok. Mit tehettünk volna? ölhe­tett kezekkel várni? Nem. Népünk másként tett. Kivonta kardját és a fiatal állam védelmére sietett. És jól harcoltunk. Kiűztük a támadókat és azt mondottuk: Háborúval már ne gyertek hozzánk! Az egyik orosz herceg valaha nagyon régen azt mon­dotta: Aki karddal jön hozzánk, az kard által pusztul el. E szabály sze­rint igazodunk most. A vendégeket melegen üdvözöljük, kedvesen fogad­juk. Aki azonban karddal akar ránk törni, ellenségként, az jól vésse tu­datába, hogy minden ellenségre, a z a sors vár, ami Hitlert érte. (Taps.) Nem akarok önöknek semmilyen tanácsot adni, de önkénytelenül is felötlik bennem a kérdés, mily hosz­szú ideig volt India a gyarmatosítók elnyomása alatt. Évszázadokon át. önök természetesen maguk is gondol­nak arra. hogy megőrizzék szabadsá­gukat és függetlenségüket. Tapaszta­latainkból mondom önöknek, hogy vannak olyanok, akik mohó szemekkel néznek ránk és azon törik a fejüket, hogvan pusztítsanak el bennünket, Természetesen azt szeretnénk, ha bombáinknak és lövegeinknek sohasem kellene robbannlok. Szívesebben gyár­tunk traktorokat és egyéb hasznos dolgokat, Ml történne azonban velünk, hogyha fegyvertelenek volnánk! Bi­zonyosan darabokra tépnének bennün­ket és akkor unokáink azt monda­nák: A nagy Lenin helyesen értel­mezte a nép érdekeit. Az ő vezeté­sével kiharcolták a szovjet rendszert és megalakult a szovjet állam, de utódal nem voltak képesek ennek az államnak szabadságát és függetelnsé­gét megvédelmezni. Hogv erre ne ke­rüljön sor, szabadságunkat mint a szemünk fényét védelmezzük. Más­ként ez nem megy. őrizzék önök is azt. amit súlyos harcokban kivívtak. Ezt szívünk mélyéből kívánjuk önök­nek. (Taps.) 'iiiiianiiiiiiii'iiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiauiiiiiiliiiiiiiiiHiitriiiiifiaHii t: . • ARTYEK — a csodálatos szovjet pionírtábor, amelyről annyi szép és igáz történet ke­ring az egész világon, ott terül el 20 hektáron, a Fekete-tenger partján, a Krím-félsziget egyik legfestőibb sarkában, a Med­vegy hegy alján, Gurzuftól Aju­Dagig. A parton lakó emberek meg­figyelték, hogy amikor a fe­kete-tengeri flotta egyik hajója elhalad Gurzuf és Aju-Dag kö­zött, mindig felvonja tisztelgés­re a lobogóját. Ez a hír eljutott a flotta parancsnokához is, aki tudni akarta, miért tiszteleg a hajó. Jelentést kért a hajó pa­rancsnokától. A következő vá­laszt kapta: — Az üdvözletet azért adjuk, főparancsnok elv­társ, mert a parton ott van Ar­tyek. Sok szép nyarat töltöttem ott és megtanultam az Artyek énekét: „Artyekünk, Artyekünk, soha el nem felejtünk". Ennek a helynek az emlékét őrzöm és ezért rendelem el a tisztelgést. Engedje meg, főparancsnok elv­társ, hogy a jövőben is meg­tehessem. — Az admirális bele­egyezett. Megértette a parancs­nokot. Éppen 30 évvel ezelőtt Zino­vij Petrovics Szolovjev katona­szanatóriumi orvos alapított itt egy kis pionírtábort, amely az­óta az egész szovjet ország leg­szebb pionírtáborává fejlődött. Három kilométer hosszúságban sorakoznak a tengerpart men­tén a gyönyörű villák, kasté­lyok, hatalmas sátorok. Közvetlenül a tenger kéklő vize mellett, a szelektől leg­jobban mentesített helyen lak­nak a gyermekek. A napsuga­rakban úszó tábor egész kör­nyéke tele van délszaki növé­nyekkel, parkokkal, fasorokkal, virágokkal, ciprusokkal. Ebben a csodálatos birodalomban töl­tik a szovjet gyermekek ezrei vagy az iskolaév, vagy nyári szünidejük egy részét. Az Artyek bejáratánál Na­gyedzsa Ivanovna Sztankievics, a tábor igazgató-helyettese fo­gad. Kissé tapintatlanul meg sem várjuk, mit tervez velünk, máris benyitunk a legközelebbi A szovjet gyerekek birodalma tanterembe. A piroskendős gyermekek kedvesen köszönte­nek és ezzel már sikerült fel is borítanunk a hivatalos rendet. A tanításnak vége. MEGMONDJUK, kik vagyunk, honnan jöttünk. A gyerekek természetes közvetlenségükkel, minden iránt érdeklődő kíván­csiságukkal körénk gyülekez­nek. Előbb, csak néznek, nagy tágranyílt, kíváncsi szemükkel, de szó sincs róla, nincsenek za­varban ... örülnek a messziről jött új barátoknak. A gyerek megérzi, ki szereti. Nevetnek mind, foguk villog és aztán csak úgy záporoznak a kérdések jobbfelől, balfelől. Mindannyiun­kon vagy 4—5 pionír csüng. Ol­ga Jakovlevna Szmirnova, a le­ningrádi pedagógiai főiskolán végzett' 22 éves tanítónő, hiába kezd lelkes magyarázatba az Artyek rendjéről, szavai elvesz­nek ... Olgácska 10 év előtt lé­pett a pionírok közé és az isko­lában most is hordja a pionír­kendőt. A gyermekek engedélyt kér­nek, hogy velünk maradhassa­nak és egymást túllicitálva mu­tatják a nagyszerűen felszerelt játszótereket, gyermekszínhá­zat, mozit, legkülönfélébb asz­tali játékokat, a gyönyörű mo­toroshajókat, saját flottájukat. A négy tábor életét nevelők, tanítók, orvosak, ifjúsági veze­tők és különféle szakemberek irányítják. Mind kiválóság a maga szakmájában. A komoly tanulás, a felejthetetlen szóra­kozás, a vidám játék, a test­gyakorlás, az átlátszó, tiszta levegő mellett megedződik a gyermekek szervezete. A neve­lők a kommunista erkölcs leg­szebb jellemvonásait Fejlesztik ki a gyerekekben. Saját kollek­tívájukat maguk a pionírok ve­zetik. Reggelenként a magasba S ľSll WT* Tengerparti séta a pionírokkal szökkenő tábori zászló alatt ke­ményen pattognak a rajvezetők jelentései. A gyermekek maguk tartják fenn a rendet és a fe­gyelmet. Díszes foglalatban faliújság függ a falon. A szol­gálatot, a napi beosztást, a ké­szülő spartakiád eredményeit és híreit ismerteti, dicsér és fedd. Teli van friss közlemé­nyekkel. Ez biztosítja, hogy mindig kíváncsian olvassák. A GYERMEKEK RAJZOLNAK, festenek, kézimunkáznak, a legváltozatosabb nemzeti motí­vumokat varázsolják elő, zené­vel foglalkoznak, iparművészeti tárgyakat készítenek, lombfű­részeikkel ezermesterkednek, sportversenyeket és előadáso­kat rendeznek. Egy kisfiú mik­roszkópon egy légy lábát vizs­gálja, a másik teremben a maga készítette vitorlással foglalko­zik egy kislány. Fizikai, botani­kai, repülőmodellező, képzőmű­vészeti érdekkörökben buzgól­kodnak itt. Büszkélkednek munkáikkal, kézügyességük eredményeivel. Az egyik pionír nagyszerűen megmintázott ele­fántot, a másik mackót ŕnutat. Először megmintázták a mac­kót, aztán modellé lépett elő és megrajzolták. Húsz kis művész­növendék mereng el az elébe tett virágcsokor szépségén, a gyümölcsök formáin. A hajó­építők műhelyében a lomb­fűrészmunka pora szinte tapad a figyelemtől fénylő arcokra. A szekrények tetején pionírok fa­ragta hajók sorakoznak. Kép­zeletükben már a tengerre bo­csátották a nagy hajót, ott jár gondolatuk is. Ott látják magu­kat a parancsnoki hídon, táv­csövük a összeolvadó láthatárt kutatja. Nagyon jó a látcső, messzire ellátnak, őrzik, óvják a haza partjait. A tábor nagy­szerű berendezése lehetővé te­szi, hogy szabadon kibontakoz­zanak a gyermekek adottságai, képességei, sőt egyes játékok tudásukat is gyarapítják. •ff az ágysorok között szőnyeg. Az ágy előtt példás rendben foga­son függ a kimenőruha. Közben visszatértek a gyer­mekek. Majdnem mindegyikük hoz valami kedves ajándékot, apróságot. Magam fényképeket és írásbeli üdvözletet kapok. Vlagyimir Alekszandrovics Ku­barev, hetedik osztályos, 13 éves, szőke, kékszemű kisfiú a tengerparton összeszedett szí­nes kavicsait ajándékozta ne­kem és sajátkezűleg írta be cí­mét noteszomba. Közzéteszem ezt a címet: Vlagyimir Alek­szandrovics Kubarev, Mos kov­szkája oblaszty, Solkovsz.klj ra­jon, Poszolok Ftjanova, Fabrics­nája ulica, Dom n. 74. Ez úton kérem olvasóinkat, hogy hason­lókorú pionír-gyermekük írjon a kis Vlagyimirnek. Tudom, bol­doggá tennék. ARTYEK minden szovjet pio­nír álma és természetesen nem elérhetetlen álom. De Artyek­nak külföldi vendégei is van­nak. Nem egyszer nyaraltak itt kínai, csehszlovák és más nem­zetiségű fiatalok, akik elviszik a csodás gyermekbirodalom hí­rét szerte a világba. Jana Bu­rešová csehszlovákiai kis pionír, amikor Artyekből visszatért ha­zánkba, a következő level«t küldte szovjet társainak: „ügy emlékszem vissza Artyekre, mint valami gyönyörű álomra, mint egy mesére. Ezt az igaz mesét mindenkinek elmondom, aki körülöttem él, közben ál­landóan magam előtt látom a tengerpartot, a tengert, a pio­nírokat és vezetőiket. Vala­mennyiünknek nagyon tetszett minden nálatok, de leginkább a szovjet emberek. Nagyon sze­retnék olyan lenni, mint ők." A kis Jana a mi érzéseinket is híven tolmácsolta. Alig lehet valamit szívből jövő szavaihoz hozzáadni. Mi is elismeréssel adózunk a szovjet embernek. Nincs még egy ország a vilá­gon, ahol ilyen szép és boldog lenne a gyerekek élete. Legszí­vesebben mi is örökre itt ma­radnánk, ha nem akarnánk mindezt a szépet otthon, nálunk is megvalósítani. Sándor Igazi otthon ez a hatalmas tábor. A Szovjetunió minden részéből tanulnak és nyaralnak itt pionírok. Sokféle nyelven beszélnek a vöröskendős szov­jet gyermekek, mégis egyetlen nagy család az egész tábor. Itt, Artyeken is meggyőződ­tünk arról, a pionírok büszkék arra, hogy orosz, ukrán, kazah, grúz, örmény, vagy észt nem­zetiségűek. De ugyanolyan büszkék arra is, hogy mindnyá­jan szovjet pionírok s mind­egyikük nyakában ott lehet a vörös kendő. EGYÜTT ÉNEKELÜNK, tán­coljuk és lejtjük a gyerekek legnépszerűbb táncát a szabad térségen. A pionírok belénk karolnak, kedvesen, ragaszko­dóan. Hangos a tábor az egész­séges kacagástól. Közülünk so­kaknak könnybe lábad a szeme a meghatottságtól. Mindennek csak a csengő hangja vet véget, amely az asztalokhoz szólítja az éhes gyerekhadat. — Az iskolaév folyamán ren­des tanítás folyik a táborban — használja ki az alkalmat a ked­ves kis tanítónő és hosszasan magyaráz. — Minden iskolai negyedévben váltakoznak itt a gyermekek, hogy jót tegyen nekik a fekete-tengeri éghajlat, a tenger és a hegyek kedvező összetalálkozása. Egyszerre kö­rülbelül 800 gyerek van iskola­év alatt a táborban. Nyáron még egyszer annyi a létszám, úgyhogy évenkint 5000 gyerek váltja egymást. Ha kedyező az időjárás, az egész év alatt rop­pant nagy sátraikban alszanak a gyerekek. Ez is erősíti a szer­vezetüket. A sátor-hálóterem szellős, világos, tiszta, tágas, benne kényelmes vaságyak, a személyes apróságokra, köny­vekre, írószerekre kis szekrény.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom