Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-22 / 280. szám, kedd

4 UJSZ0 '1955. november 22. Ä brit sajtó a genfi értekezlet eredményeiről Dulles a genfi értekezletről Leningrádban leleplezték M. I. Kalinyin szobrát Leningrád, november 21. (TASZSZ). — Vasárnap november 20-án Leningrádban ünnepélyes keretek között leleplezték Michail Ivanovics Kalinyinnak, a kommunista párt és a szovjet állam kiváló képviselőjének emlékezetére emelt szobrot. Az emlékművet a Szovjetunió Minisztertanácsának határozata alapján állították fel. A „Gigant" mozi előtti ünnepélyesen feldíszített téren gyűlést tartottak, amelyen több mint 30 ezer dolgozó vett részt. A csaknem öt méter magas bronz szobor Michail Ivanovicsot, mint szónokot ábrázolja. A szobor csiszolt fekete márványtalpazaton áll. Az ENSZ az felülvizsgálásának New York, november 30. (ČTK). — Az ENSZ közgyűlése szombaton tovább folytatta az USA, Nagy-Britannia és további négy államnak javaslatáról szóló általános vitát. Ez a javaslat az ENSZ tagállamai értekezletének öszszehívását követeli az alapokmány felülvizsgálására. Kiszelev, a Bjelorusz SZSZK küldötte megjegyezte, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet ugyan eltér attól a helyzettől, amelyben az alapokmány íródott, de ezért még nem kell megváltoztatni az alapokmány elveit. „A nemzetközi kapcsolatokat és az ENSZ tekintélyét — mondotta — nem az alapokmány intézkedéseinek megvalósítása, hanem azoknak megsértése károsította meg. Hozzátette, hogy az w Ujabb britellenes tüntetések Ciprus szigetén Nikózia, november 20, (ČTK) — A Reuter és a Francé Press hírügynökségek nikoziai jelentései szerint e napokban újabb britellenes tüntetések folytak le, főleg Ciprus délkeleti részében. November 19-én Lanarka kikötő utcáin többszáz egyetemi hallgató tiltakozott az ellen, hogy a fellebbezési bíróság elutasította Michael Karaolisz, görög nemzetségű 22 éves ciprusi lakos halálos Ítélete elleni fellebbezést. Karaoliszt egy brit rendőr meggyilkolásával vádolják. A britellenes jelszavakat hangoztató tüntetők tiltakoztak az iskolák bezárása ellen is. Ugyancsak diáktüntetés zajlott le Limassola kikötőjében. Brit katonai és rendőrségi alakulatok a diákok ellen könnyfakasztó gázt és gumibotokat alkalmaztak. Sok diák megsebesült. Ciprusz szigetén a Karaolisz görög fiatalt halálos Ítélettel sújtó bírósági döntés ellen és a szigetnek Görögor szághoz való csatolásáért tüntető cipruszi diákok és lakosok ellen a katona ság és a rendőrség könnyfakasztó gázt és gránátokat alkalmazott. cftmeviltai át London, november 21. (TASZSZ). — A „Sunday Times" és az „Observer" című lapok a külügyminiszterek genfi értekezletével kapcsolatos cikkeikben értékelik az értekezlet eredményeit és az értekezlet résztvevőinek álláspontját, s emellett megismétlik a nyugati burzsoá sajtó ismert propaganda téziseit. A lapok hangsúlyozzák, hogy a külügyminiszterek tárgyalásai semmit sem változtattak azon a helyzeten, amely a kormányfők értekezlete után alakul: ki, vagyis azon, hogy „a nukleáris háború kizárt dolog''. Az „Observer" című lap azt írja, hogy „a békés együttélés tovább tart, azonban nem a szovjet szocializmus és a nyugati kapitalizmus gazdasági versengésének idillikus formájában". A lap állítása szerint ez hosszantartó harc lesz, amelyet minden eszközzel folytatni fognak a háború közvetlen veszélyének kizárásával. A lap állást foglal a párizsi katonai egyezmények megvalósítása mellett, azonban egyúttal kijelenti: „Törekvéseink a versengésen alapuló együttélés feltételei között nem lehetnek sem kizárólag, sem elsősorban katonai jellegűek. Az utóbbi hónapok összes eseményei azt mutatják, hogy mily veszélyes szívósan védelmezni a katonai koncepciót." Ezzel kapcsolatban a lapok annak a nézetüknek adWashington, november 20. (TASZSZ). —- Dulles külügyminiszter november 18-i rádióbeszédében kijelentette, hogy a négy nagyhatalom külügyminisztereinek genfi értekezletén nem értek el megegyezést és ezért „számos kérdés a levegőben lóg." A Szovjetunió békekezdeményezéséről Dulles kijelentette, hogy a négy nagyhatalom kormányfőinek júniusi genfi értekezlete „arról tanúskodott, hogy valamennyi ország óhajtja a csökönnyösség és merevség megszüntetését, ami háborút idézhet elő. Mindnyájan elismerték, hogy a háború mindenki számára szerencsétlenséget jelentene". Dulles azonban egyúttal igyekezett bizonygatni, hogy a Szovjetunió eltér a kormányfők irányelveitől. Dulles továbbá azt állította, hogy az Egyesült Államok következetesen védelmezi a feszültség enyhítését és azt a tényt, hogy a napirend második pontjában nem értek el megE

gy művelt, független gondolkodású férfi — az Egyesült Államok zenekarának első hegedűse — azt mondta nekem a viharos Atlanti-óceánt átszelő „Ile de Francé" gőzhajó fedélzetén: — Kerekasztal melletti tárgyalásokkal, kereskedelmi kapcsolatokkal is el lehet érni a népek közti együttműködést. de a legjobban úgy, ha az egyszerű emberek kezet szorítanak, még hozzá kesztyű nélkül. Sok ezer kilométert jártam be útitársaimmal az Egyesült Államokban. Jártunk nagy és kis városokban, beszélgettünk sok amerikaival, különböző helyzetű és gondolkodású emberekkel, megszorítottunk sok ezer baráti kezet. Most, amikor visszatekintek benyomásaimra, szeretnék elmesélni egyet-mást erről az érdekes utazásról. Legfontosabb mondanivalóm az, hogy a szovjet kormány következetes békepolitikája — a népek barátságának, a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének politikája — ebben a világrészben is érezteti hatását. Amerre csak jártunk, az egyszerű amerikaiak mindenütt örömmel fogadták a szovjet küldöttséget. Baráti szeretettel üdvözöltek, vendégül hívtak, nyilvános vitaesteket rendeztek tiszteletünkre. B

eszélgettünk Wal-Street-i üzletemberekkel és kis vidéki boltosokkal, Syres Eton clevelandi pénzemberrel és John Smith Ford-gyári munkással, nagy újságok szerkesztőivel és a bennünket kísérő riporterekkel. Nyílt, őszinte beszélgetések voltak ezek és főként akörül forogtak, hogy országainknak békében kell élniök egymással, hogy le kell bontani a nemzetközi kereskedelem korlátait, ki kell terjeszteni a küldöttség cserét a nak kifejezést, hogy a Nyugatnak felül kellene vizsgálnia a német kérdésben folytatott politikáját és főleg mérlegelnie kellene a „korlátozott létszámú hadsereggel rendelkező semleges Németország" megteremtését. A „Reynold's News" című lap cikkében hangsúlyozza, hogy „a katonai tömbök rendszere a mai világot zsákutcába vinné". Ez a rendszer eredménytelenné teszi az olyar. kérdések konkrét megoldására tett kísérleteket, mint Németország kérdése. A lap felhívja a Labour-párti és a szövetkezeti mozgalmat, hogy törekedjenek „új álláspontra" az európai biztonság és Németország kérdésében. Ben Jusszef szultán beszéde az új marokkói kormány feladatairól Ben Jusszef szultán beszédet intézett a marokkói néphez amelyben hangoztatta, hogy örömmel jelenti be a gyámkodiáis, a protektorájtus korszakának végét, s a szabadság és függetlenség korának kezdetét. A szultán hangsúlyozta továbbá, hogy az új marokkói kormánynak három fő célja lesz, a közügyek vitele; szabad választások útján demokratikus intézmények megteremtése; végül pedig tárgyalások megkezdése a francia kormánnyal. egyezést, azzal magyarázta, hogy a Szovjetunió az ellenőrzésnek és a felügyeletnek nem szentel olyan figyelmet, mint mi és megegyezésre hív fel annak ellenére, hogy nem lehet megfelelően ellenőrizni, megvalósíthatják-e a leszerelési intézkedéseket. Egyoldalúlag magyarázta Dulles a Szovjetunió állásfoglalását a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok kérdésében is. Dulles nem merészelte a „genfi szellemet" „halottnak" nyilvánítani. Azonban mindenképpen igyekezett megvádolni a Szovjetuniót, hogy „nem hajlandó megteremteni a tartós b§ke előfeltételeit" és „akadályozza a bizalom megszilárdulását". A Szovjetunióval való további tárgyalások kilátásairól Dulles azt mondotta, hogy a külügyminiszterek értekezlete nem jelenti a tárgyalások végét. „Eisenhower elnök és én sem hisszük azt, hogy ez az értekezlet a tárgyalások végét jelentené." kulturális értékek, kiállítások, irodalmi művek, műalkotások cseréjét. A sok száz amerikai, akivel beszélgettünk, élénken érdeklődött a szovjet nép igazi élete, a Szovjetunióban folyó építőmunka iránt. Egy vasárnap reggel San-Franciscóban kis pihenő szakította meg zsúfolt útiprogramunkat. Kimentünk a Csendes-óceán partjára. Háborogva csapkodták a partot a haragos zöld hullámok. Hínárszagú volt a levegő. Embert alig láttunk. Egyedül egy viharkabátos, gumicsizmás öregember horgászott a mólón. Lefényképeztük és megkérdéztük a nevét. — William Allan — mutatkozott be. ->- Hát maguk kicsodák? Dánok? Svédek? — Szovjet emberek vagyunk. — Maguk a szovjet újságírók, akikről a lapok is ímak? No, hadd nézzem meg magukat. Letette a horgászbotot és hozzánk jött. Kérés nélkül, az amerikaiak szokott közlékenységével mesélni kezdett magáról. Hajómérnök volt. Egyszer majdnem elkerült a Szovjetunióba, de a Murmanszkba tartó hadianyagszállító hajót félúton elsüllyesztette egy fasiszta tengeralattjáró. Egy arra járó svéd hajó nyolc embert meg tudott menteni, köztük őt is. — Sok embert ismerek, aki a háború alatt maguknál járt — mondta. — Mind azt mondják, hogy derék fiúk az oroszok, és jól mennek náluk a dolgok. Hát csak segítsük egymást, barátkozzunk össze ... Cgy másik vasárnap turistaszállóban ebédeltünk. Az étterem telve volt. Egyszer csak magas, ősz asszony lépett hozzánk egy csokor tarka, őszi virággal! Borisz Polevoj útinaplójából — Ezt maguknak hoztam, rnert a béke országából jöttek. Mi, amerikaiak is békét akarunk. írják ezt meg, uraim ... Kezet szorított velünk és elment. Az ablakból megláttuk, amint beült gépkocsijába. Másik alkalommal egy kis villanyautót nézegettünk, akkumulátor táplálta a motorját. Sokan összeverődtek, de nem annyira az autót nézték, inkább bennünket, szovjet újságírókat. Kislány lépett elő fehér csokorral. Szétszedte csokrát és mindegyikünknek virágot tűzött a gomblyukába. Az amerikai vidéki sajtó sokat írt küldöttségünkről. A televíziós társaságok is több adásban foglalkoztak utazásunkkal. így hát az emberek megismertek bennünket az utcán, megállítottak, kezet fogtak velünk. Gyakran, nagyon gyakran hallottuk tőlük a „béke" szót. Valahányszor új városba érkezünk, másnap egyszerű emberek köszöntő, meohívő leveleit kaDiuk kézhez a szállodában. Néha egy dobozka édességet, vagy pár szál virágot is mellékelnek a levélhez. Nemrég kaptam egy csokor virággal együtt. „Baráti üdvözlet a szovjet embereknek egy egyszerű amerikaitól" — hangzik az egyik névjegy felirata. „Szovjet fiúk, érezzétek magatokat otthon nálunk és Isten áldjon meg .benneteket" — mondja a másik. „Mi is azt akarjuk, hogy az egész világon béke legyen" — hangoztatja a harmadik. A napokban meglátogattunk né** hány hollywoodi filmgyárat. A rendezők, színészek, zeneszerzők, balet t mesterek szívélyesen fogadtak. Megmutatták a jól felszerelt stúdiókat, a felvételeket. — Nagyon szeretnék a Szovjetunióba utazni, megnézni a nagyszerű szov« jet színházakat, amelyekről sok jót hallottam — mondta Grace Kelly, a híres filmszínésznő. Glan Ford színész is melegen üdvözölte a szovjet újságírókat és elmondta, hogy régi vágya a Szovjetunióba utazni, megnézni a szovjet színházakat, meghallgatni az operaelőadásokat, megcsodálni a szovjet balettet. Megkért, írjuk meg, hogy az amerikaiak túlnyomó többsége az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti jő viszonyt óhajtja. Amikor a stúdió ajtajához kísért, ezzel búcsúzott: — Béke, barátság, béke, barátság! Klem volna helyes, ha mindjárt ^ útinaplóm első részében nem számolnék be. arról, hogy vannak olyan erők is Amerikában, amelyek ellenzik a genfi szellemet, az országaink közti viszony megjavulását. Cleveland városban szállodánkat garázda részegek bandája fogta körül. Azzal kezdődött, hogy a szálloda előtti térre több gépkocsi hajtott be a küldötteket és a Szovjetuniót sértegető, szovjetellenes, háborúra uszító plakátokkal. Az amerikai városokban rendszerint tilos az autóduda használata. Ezek az autók azonban üvöltő szirénabúgással keringtek félórák hosszat a szálloda előtti téren. Senki sem ^próbálta megakadályozni ezt a rendzavarást. Küldöttségünk egy órán át nem tudott eltávozni a szállodából, mert a bejáratot garázda csőcselék állta el. Amikor durva kiáltások, pfujozás és füttykoncert kíséretében mégis autóinkhoz jutottunk, nem indulhattunk alapokmány kérdéséről tárgyal alapokmány intézkedései küldöttségének nézete szerint teljesen biztosítják a békét és a nemzetközi együttműködést s ezért az alapokmány felülvizsgálására tett javaslat ellen fog szavazni. A vitában továbbá felszólaltak Costarica, Egyiptom, Chile, Izrael, Irak és Venezuela küldöttei. A kérdés megvitatása az ENSZ közgyűlésében tovább folyik. NÉHÁNY SORBAN LONDONBAN nyilatkozatot tettek közzé E. Kardeljnek, Jugoszlávia Szövetségi Végrehajtó Tanácsa alelnökének Nagy-Britannia-i tartózkodásáról. A nyilatkozat rámutat, hogv a NagyBritannia miniszterelnökével, külügyminiszterével és pénzügyminis/terével folytatott tárgyalások folyamán „A nézetek széleskörű egyezését" érték el az általános kérdések egész sorában és mindkét fél „egyforma fontosságot tulajdonít a szuverén államok függetlensége megőrzésének, a nemzetközi feszültség enyhítésének, a tartós béke biztosításának és az országok igazi együttműködésének. (TASZSZ) AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBA ellátogatott szovjet újságírók csoportja november 18-án visszatért az USA-ban tett útjáról, amely több mint egy hónapig tartott. Látogatásuk utolsó három napját a szovjet újságírók New Yorkban töltötték, ahol meglátogatták az Associated Presse hírügynökséget és a New York Herald Tribúne szerkesztőségét és találkoztak Lilian Vojnich írónővel a Bögöly című regény szerzőiével, Howard Fasttal és Paul Robesonnal. A FRANCIA ÁLTALÁNOS SZAKSZERVEZETI Szövetség, a keresztény szakszervezeti szövetség felhívására a loirei szénmedence bányászai szombaton 24 órás sztrájkot tartottak tiltakozásul az ellen, hogy a bánya vezetősége állandóan megsérti a munkabiztonsági előírásokat a tárnákban és megkülönböztető intézkedéseket tesz az alkalmazottak ellen. A •sztrájkban 15 ezer bánvász vett részt. (ČTK) BAGDADBAN november 21-én megkezdődött a bagdadi szerződés tagállamai miniszterelnökeinek értekezlete. Az USA Külügyminisztériuma nyilatkozatot tett közzé: az USA elhatározta, hogy a bagdadi értekezlet részvevőivel „katonai és politikai kapcsolatot" vesz fel. (TASZSZ) el. Tíz percig a szálloda előtt kellett vesztegelnünk, mert, mint néger sofőrünk közölte, a rendőrség utasítást adott, hogy nem szabad elindulni. Egy részeg csirkefogó bekiabált gépkocsink ablakán: — Már voltam egyszer nálatok fegyverrel a kezemben. Visszajövünk még! Ez az ember hitlerista volt, az SSa'.akulatokban harcolt a Szovjetunió és az Egyesült Államok ellen, majd, úgy látszik Amerikába szökött. Chicagóba nem mentünk el, mert a külügyminisztérium kíséretünkben levő képviselői kijelentették: nem kezeskedhetnek biztonságunkért. Az előbb leírt visszataszító jelenet Los Angelesben is megismétlődött. Csaknem egy óra hosszat nem tudtunk eltávozni a szállodából, s így lekéstünk a sajtókonferenciáról. A nemzetközi feszültség enyhíté** sének ellenségeitől sugallt, garázdaságok felháborítottak minden becsületes amerikait. A fasiszta gazemberek minden provokációja után számos levelet kaptunk egyszerű amerikaiaktól. Ezek a levelek arról biztosítottak bennünket, hogy a becsületes amerikai dolgozók együttéreznek és rokonszenveznek velünk. A lapok közölték az olvasók leveleit, akiket felháborítottak a provokációk, a provokációk szervezőinek szándékai és a rendőrség sokatjelentő tétlensége. Mi hisszük, hogy sem a garázda támadások, sem az egyes lapok kirohanásai, sem a hidegháború régi nótája nem akaszthatja meg az elmúlt háborúban szövetséges két nagy nép, az Egyesült Államok és a Szovjetunió népe barátságának fejlődését és erősödését. (Megjelent a moszkvai Pravda november 14-i számában).