Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-19 / 278. szám, szombat

I ^, Ä .. -1/ II »L. Kiss Ibolya: -„Lesz meg egy szer ünnep a világon •! ^ HI MLŐ Vnrňcftuirtu hstl/ífóniV 1 /)/) X S! Vörösmarty halálának 100. évfordulójára HIMLŐHELYES FÉRFI A MAGYAR XIX. SZÄZAD bohó­zattal kezdődik, majd hősköltemény­nyé áradva, ér el tragikus csúcspon­tot, hogy a végén görögtüzes happy­enddel egyenlítsen mindent. Az in­szurrekciós nemesi felkelés, 1848/49, és a millénium jelzik az egymás­nak ellentmondó fejezetcímeket. Ope­rettfigurákkal kezdődik, frázis-lova­gokkal végződik, de a középen világ­felfigyeltetően, a legnagyobb és leg­értelmesebb magyar hősi tett ágálói­ként, férfiak élnek és halnak. Ez egymást követő és hazudtoló változá­sokra hol a magyarázat, mi a magya­rázat? Horváth Mihály püspöknek, az emigráció történetírójának könyvcí­mével felelhetünk: 25 év Magyarország történetéből! Egy negyedévszázad Magyarország történetéből: az évszá­zados mulasztást behozni akaró re­formkor története ez, melynek döntő évszáma: 1825. Ekkor vált újarcúvá a magyar országgyűlés, Széchenyi Ist­ván ekkor rakta le a Tudományos Akadémia alapját, és ez évben jelent meg Vörösmarty Mihály eposza, a „Zalán futása", mely ezekkel a sza­vakkal kezdődött: „Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?" Hogy Vörösmarty szemét, a modern napoleoni gárdák elől elfutó, és nevet­ségbe fulladt fringiás magyar inszur­rekció nyitotta fel, azt Gyulai Pál sorai is bizonyítják: „Századunk első évtizedeiben a nemesi felkelés kudar­ca széttépi a magyar vitézség hírét" ... és így nem véletlen, hogy 1848/ 49-et sokan, mint a magyar vitézség rehabilitációját fogták fel, holott itt puszta vitézi dicsőségnél valójában sokkal több történt. De 1825-ben még Vörösmarty is, elsősorban az elveszett vitézi dicsőség visszasiratója. Az ő szemében Zrínyi: „v*gső daliája ne­münknek". A DÖNTŐ FORDULAT akkor kö­vetkezik be Vörösmartynál, amikor észreveszi, hogy a nemzetet kisajátí­tón kiteljesítő nemesség a ž oka mind­ennek: a nemtörődöm patőpálság törvényszerűen csak az inszurrekció röhejébe fulladhatott. Mert nem az a baj, hogy a régi kard-dicsőség elmúlt, ennél nagyobb baj a határtalan szel­lemi tunyaság: „Tanulni nem volt kedve, Miből, ha könyve nincs? Könyvet csinálni szégyen, Hol kutyabőr a kincs." Csokonai, e tünet első ostorozója semmiben sem túlzott, Vörösmarty évtizedek múltán is csak Csokonai igazságát ismételheti: „S a szellem, őh a mindig éber őr, Mely balszeren­csén nőtt fel s lön erőssé ... végre megtört tunyaság miatt". Ezek a ke­serű szavak a pesti magyar színház megnyitására íródott prológusból va­lók, melynek címe: „Árpád ébredése". A Zalán futásától megtett utat itt le­het lemérni: a párducos kacagányos ősök eltűntek, a költő pátoszát a má­nak számvetése és számonkérése vált­ja fel: „mink levetkezénk a harc fiát, s fegyvertelen kezünk nem nyúla mű­höz, könyvhöz; zsibbadott munkátla­nul, miglen más nemzetek a harcot sem feledve, béke által s istenfiakhoz illő műveikkel lettek dicsővé a világ felett". Ez már nyílt támadás volt a rendi tunyaság ellen, és úgy is fog­ták fel. A pozsonyi Hírnök-ben egy­re-másra jelentek meg az uszító cik­kek Vörösmarty ellen: „Árpád, mint látszék, fölébredt, és széjjelnézett bajjal szerzett hazájában, beszélt is valami kopott kabátú és poros csiz­májú költésszel, de más becsületes emberhez be sem tekintett, pedig már csak úgy illett volna, hogy haladásunk mivoltát valami főrangú s a köz­ügyekbe nagy befolyással lévő embe­rektől tudakozta volna ki hitelesen ... kiket ész és hatalom biztosít afelől, hogy őt a leghitelesebben értesíthet­ték volna". A KÖLTÖ, a leghitelesebb magyar számonkérő és számvevő, a nemzet­herdálóknál senki és semmi. A reak­ció itt és ekkor nyíltan mondotta ki, hogy mi fái neki, de a költő is itt és így tudta meg, hogy ő jár a helyes úton, mert egy nemzetet kellett a mélypontról — ahová a kiváltságok önzése juttatta — felemelni: „Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. Ha azt kivittük a mély süllyedésből, S a szellemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük, mint lehet. Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük, Het! áldnmásidat, Ez jó mulatság, férfimunka volt! A reformkor csak a férfimunka dan­dára lehetett: a Széchenyik, Kossu­thok, Kölcseyek. Petőfik és Vörösmar­tyk műve. Vörösmarty, a költő: a formáló erő. Horváth Mihály tanúsá­ga szerint, „egynémely költeménye oly nagyszerű hatást gyakorolt a nemzet fejlődésére, hogy azokat mél­tán eseményeknek, történelmünk való­ságos részének tekinthetjük. Például a „Szózat", A Szózat a tragikumig érő honszeretet, magyar énekek éne­ke A kicsengése borúlátó, de e ború­látás a rendületlen hűség hőfokán er­kölcsi plusszá, é igy aktív tétellé lényegül a lelkiismereti biztonságot tudó optimizmussá. VÖRÖSMARTY egyike legpesszi­misztikusabb költőinknek. De borúlá­tása sohse fullad nihilizmusba, sohse öncélú, pesszimizmusának mindig oka, és — akármilyen furcsán is hangzik — pozitív célja van. Ne felejtsük el: a magyar költő pesszimizmusának mindig tárgyi okai voltak. A borúlá­tás itt nem lehetett öncélú költői já­ték, spleen, vagy egyéni kétségbe­esést világfájdalommá nagyító roman­tika. A magyar költő a vigasztalan hazai állapotok kétségbeesetteként — csak a pesszimista realizmus hordozó­ja, és — elemésztője lehetett. Vala­ki, aki csak a mélypontról tud a ma­gasba lendülni, és így a jövőbe, vál­tozásba rántani. „Engem a milljónak halála nyom, Egy nép halálát hordozom Keblemben o'storú l" íme e pesszimizmus funkcionális értelme: az enhúsába tépő, az os­torozó költő. Vörösmarty pesszimizmusa adottságá­ban és intenzitásában veszélyes fe­szültségű, de férfimunkája, hazamen­tő szolgálata, az építő akarat tudatá­val szigeteli az elemésztő hőfokot. Borúlátó, de a szabadságharc ügye mellett kitart végig: a kor­mánnyal ő is Debrecenbe megy. Min­dent megtesz a feromkor céljainak és eredményeinek biztosítására. A magyar színház legfőbb szóvivője nem véletle­nül lett Vörösmarty. Ő a magyar nyelv második Kazinczyja: lelket önt a nyelvújítás nyers anyagába, megze­nésíti. Petőfi és Arany nyelvmestere csak Vörösmarty lehetett, Csengery szerint: Kossuth—Vörösmarty prózá­ban ... A MAGYAR SZÍNHÁZ, a magyar nyelv mindenekfelett! „Vörösmarty meg akarta mutatni, hogy mire képes a lenézett, s a nagy urak palotáiból száműzött magyar nyelv": mondja Gyulai, és ezzel a Csongor és Tünde megírásának egyik főokát fedi fel. A népnyelv tündéri bája diadalmaskodik itt. És a nép? Aki a nyelvvel nem öleli magához a népet: kizárta magát e hőskor áramköréből. A jogaiba he­lyezett pór és a feltámadt magyar nvelv a reformkor magyarjainál egyet jelentett, és egy céllá fokozódott: a haza értelmévé. Mert a magyar haza „fiainak nem hazája", döbben a való­ságra Vörösmarty. „A hazának nin­csen háza" riaszt e döbbenetre Vö­rösmarty, épp „Országháza" c. versé­ben. És ez cím: vád és ítélet egyút­tal. A rendi országház, mely a népet kizárta, nem lehet ország háza, nem lehet a haza. Hol hát a haza, melyet a nép nem ismer? „Földön futva, Bujdokolva, Mint hívatlan vendég száll be A szegény s kaján telekbe, Hol nevét rút ferdítésben Ismerik csak átokképpen. Neve: szolgálj és ne láss bért, Neve: adj pénzt és ne tudd, mért. Neve: hallj meg más javáért. Neve szégyen, neve átok: Ezzé lett magyar hazátok." íme, Vörösmarty pesszimizmusa. A valóság vádló tükrözése, szókimondá­sa ez, az ostor, mely sújt, az ostor, mely ébreszt és változásra ösztökél. Vörösmarty pesszimizmusa: a prófé­ták pedagógiája. A Pesti Hírlap egyik 1846 novemberi számában ezt olvas­hatjuk: „Vörösmarty, a Nemzeti Kör köztiszteletű másodelnöke ... egyik legújabb, még sehol meg nem jelent költeményét volt elmondandó ... Nem volt semmi nesz s Vörösmarty férfias j A „Csiga" vendéglő különszobájában a borosfiú szélesre tárta az ablakot. A füst, mely sűrű gomolyban lebegett íj} az asztalok felett, gyorsan kiosont az ^ételszaggal együtt, s nem maradt a <úhelyiségben csak az elszítt csibukok­hangja megzendült. Minden szónak, mit elmonda, megvolt súlya, hatása, mely a szavalás közben gyakran nyi­latkozott a hallgatók egyes tört fel­kiáltásaiban s a szemek lángoló pil­u r , „ , . ... .„ , .... ,=, . , ,. , v-nak fanyar, kesernyes illata. lantasaiDan. Es amint a szavalásnak A m az a bi akpa r. kányr a könyökölt, vege lett, leírhatatlan volt a zaj, mit± é s kibámult az útra. A napsugárt néz­az elragadtatás szült" ... Jk te, mely megvillant a víztócsák tükré Pesszimizmus, mely elragadtatást^!ben, a fal mellett kiserkenő füvet és szül! Szent haragot! Vörösmarty po-IJ a z eget, mely tiszta volt és derű litikai hatása kétségtelen, és nem vé-| mint a f hiányok arca. , ,, . .„. . ! , — Március van — motyogta a fiu, letlen. hogy a milleniumi kor, majd| s könnyes let t a szeme... Szeretett később Babits, egyformán siklanak elSjvolna leszokni a Duna partjára, kavi­e tény felett. Gyula: Pál az Ország­i cs ot ugratni a víz felületén, vagy pity­házáról ennyit mond „Vörösmarty ¥kézni a játszó cimhorákkal, s fütyölni mindig uralkodik a nyelven, de képei W a nádiverebekkel. De nem mehet, Öh, nem mindig szabatosak. Például az $ dehogy is mehet! Itt kell ülnie a kü­Országháza c. költemény első so ra:í^önszobában, és várni a netán bevetó­„A hazának nincsen háza", a hazáról szól, mint személyről, s már a •>' *dő vendégeket — holott pesti ember. ., , jínem szokott délután kocsmázni. Az a úgy szól, mint szemelyrol, s mar a|! pár színésZi me g versfaragó ember, második sor, mint tárgyat emlegeti". M aki k idejárnak ebédelni, azok is már Stiluskritikai megrovás, hogy a lényeg, jfyrég elszállingóztak, s napnyugtáig — a legfőbb mondanivaló elsikkadjon: x lefogadná, hogy nem nyit rájuk hazát a néonek! házat az országnak!^senki. „„,,. „ - , „„l-j-x i,,- V — Csukd be fiacskám az ablakot — Hazát a népnek: szabadsagot M x ^ mé.yzengésű mas volt a szabadsagharc ertelme ?!i^hangot- Ijedten megfordult, s körsza­Vörösmatry életmüvét csak 1848/49 äjkôllas férfit látott maga előtt, zsinóros igazolhatta. Bukásával, hulltával ő is ^ ruhában, úgy ahogy a hon fiai mosta­megszűnt élni: a sír szélén álló nem-vínában járnak... Vajon hogy lépett zet, a sír, az őrület szélére hívta, pa-ftbe, hogy meg sem hallotta? Gyorsan rancsolta, állította költőjét, a megetetette az abIa k mindkét szárnyét — látni és fájni kényszerült „élő szob-| a jövevény pedig leült egy asztalhoz. ... , .... . . — Bort hozz fiam, abból a fájtából, rot . Az 1841-ben, a engyelek buka-m .. . , ' .... .. , barnít mm szoktam, sara irt koltemeny Vörösmarty leg--, személyesebb mondanivalójává kese- le­fedett: „Ember, világ, természet, nemzetek! Ha van jog földön, égben irgalom, Reám és kínjaimra nézzetek!" Vörösmarty 1848/49 áldozata, vérta-|* núja. Bűne: legfőbb erénye: „Hazád-iV. nak rendületlenül" ... És e bűnben és bűnhődésben egy lett a csatatér és a hóhérkodás Iegsiratottabb áldozatai -ff í — Milyet szokott tekintetességed? A zsinóros ruhájú, körszakállas fér­, fi a fiúra nézett. — Vagy úgy!... Nem rég szolgálsz !ja Csigában? ,Nem ismersz még en­ígem? ... Szólj csak a gazdádnak, hogy a vén cigány van itten. A fiú eltá tóttá a száját a csodálko­zástól. Cigánv volna?... Pedig úrnak látszik... De azért átadta a furcsa {üzenetet gazdájának. Mit mondasz? Hogy itt van? Hát mégis feljött Pestre? — kiáltott val: Petőfivel, és az aradi tizenhárom­f fel a Csiga gazdája, s fény költözött mal. A különbség mindössze annyi,« söté t szemeibe. - Nosza fiú teríts , „ . u , ,. Oi tiszta abroszt, a gyertyatartokba meg T Tu „ľ; n y ľ T ,7, h^í viaszgyertyákat! Ne faggyút, hal­nehezebb osztályrész, a lassu haldok- ]^ o d. é? Nem ä, Ija a fäggyú nehéz sza­lás, neki jutott, De így neki adatott^g a t meg úgy szólni, ahogy magyarul nem íj- A fiú vállat vont. — Nem mindegy szólt még soha senki más. A Vén ci-Ä'az? — dörmögte magában. Hiszen vi­gány a legmegrendítőbb magyar köl-|»lágít a faggyúból öntött is. Hanem temény. A vonó és a húr. mint a bör-íí azér t vitte, amit parancsoltak, tönrács, melyet rab tép és szaggat. | A kocsmáros meg sietett utána. .. ' ' . , . . r .. ..... a ... J' — Oh ez a szerencse, ez a nem vart Elfojtott sóhaj, siras es üvöltés ,.do-| örö m, Tekintetes uram> újra itt va n rombol itt „az ég boltozatjan' ésJr Pesten? Pedig ag gódtunk ám; úgy hal­„zokog, mint malom a pokolban". Ez K lottuk beteg. a rab: „hulló angyal, tört szív, őrült ílj Poharakat rakott az asztalra, s lélek". A vert hadak és vakmerő re-|Jmegtöltötte aranyló nedűvel, mények itt együtt kiálthatják: „Húzd, í — Jől mondá a fáma, bizony beteg ki tudja, meddig húzhatod"... Vö-1vagyok.. Vértolulás, nehéz légzés rösmarty borúlátása elérte a mély- iíf° t o/' S ami a legrosszabb, gyakran . . r . ... . , .. : VÍfulladozom, pontot es megsem merül ala. A ketseg J __ Hm Pedig így arcrai jöl ne z és remény mezsgyéjén, ez a legkét-[, >k i _ Tala n orvoshoz'jött Pestre? ségbeesettebb magyar költő, egyszer- ý _ igen. Kovács Sebestyénhez, re csendet int és a mindent próbált j; Felsóhajtott, s elkezdett köhögni, lélek bizonyosságával tudja és mond-J[jmajd sűrű lélegzetet vett, mintha mi­nél több levegőt akarna a tüdejére ja az emberjövöt: „Húzd, de mégse hagyj békét a húrnak, Lesz még egyszer ünnep a világon; Majd ha elfárad a vész haragja, S a veszély elvérzik a csatákon, Akko • húzd meg újra lelkesedve Isteneknek teljék benne kedve." Lesz gon... meg egyszer és ez az ünnep a szívni. jj — Ha be tudnám tartani az orvos intelmét, talán meggyógyulnék. Dehát lehet? Lehet e hazában ma nyugodtan Nini, mikor a Bach-kormány kénysze­ríti ránk a szabályait?! * Töltött, ivott, s tenyerébe simította Jijderesedö fejét. — Nem élet ez — mondta szomorú­vilá- 51i a n —' tengődés csak, vegetálás. Rosz­. „.„i™™,, Sszabb, mint a halál. Tudja barátom, : ünnep az emberseq ™ , , . , , . J . . , ,,.. .. ' . .. jneha ugy gondolom, íobb is szamomra, beke-kora. Vörösmarty borúlátását .L a s^ edésem p á' r órara elter e„ a végső fokon a béketudat, a feltétlen ^jelenről a gondolataimat, békemuszáj oldja derűlátássá, a bé- Ismét ivott, s aztán megkérdezte: ke, mint „emberüdv", a béke, melyet ÍJ — Vahot Imre jár még a Csigába? ránk, mai élőkre testál, és melyet va- a — Mindennap megtisztel. Este fele lósítani és biztosítani a mi legsajáto- xszokott hozzánk jönni, sabb és legszebb feladatunk. A 'vendég akart még valamit mon­MINDEN IGAZ ÍRÓ és kö.tő bé- "Äíľ két mond, békét sugalmaz és tudató- (jJdatot. Fulladozott. Szája kinyílt, ajka sít. Nem tehet mást: ez, ennyi a hu- íjszéle lilássá színesedett, lélekzete sza­mánum önkifejezése. Aki Vörösmartyt jKkadozottá vált. Aztán — a roham után ünnepli, az ma a béke szóvivőjét kö-'í- mint ak i elfáradt, hátradőlt a szé­szönheti benne: emléke csak így lesz$ ké n' 3 l ehűnyta szemét. A kocsmáros élő valóság, élő hagyomány. Vörös- í| v á. r t la kis idéig, de mert a vendége . ... ..." ... , . <Kmeg mindig hallgatott, lassan kisom­marty életet, jovojet a beke hordozza, | polygotti s ketten maradtak benn: a úgy, ahogy ő írta, jósolta a Gutten-j| jövevénv s a kis borosfi a. berg-albumban: -|j A férfi pedig papirost vett elő men­Jrtéje zsebéből s róni kezdett rá. Soro­„Majd ha kihull a kard az erőszak ipat írt, szabályosan egymás alá futó durva kezéből j|rövid 'kis sorokat, s közbe-közbe a „ . ... , „gyertyalángba nézett. Nézett és írt, és S a szent beke korát nem Közben zümmögött... cudantja gyilok; W A fiű a háta mögé osonti s ki akart a Majd ha baromból s ördögből a |/betűzni a már leírt sorokat, ekkor népzsaroló dús. fazonban váratlanul felpattant az ajto. . ... . , Jj»s három diák-féle toppant a szobába. S a nyomorú pornep emberiségre | Pelyhes szájú> ny u^ nk sihed erek. javul; í) Hangos zsivajjal jöttek — — — — Sj Bort rendeltek ... Fennhangon be­Az lesz csak méltó diadal számodra, fiszéltek, s keresztbe rakták a nyurga nevedhez ('(lábaikat... Vitáztak, nótáztak, s köz­„ ,, ííben jókat ittak. Sűrű kortyban élvez­Meltó emlék jelt akkoron ad a világ" f. ték a szőlőtőke levét, s ahogy fogyott FÄBRY ZOLTÁNÉ a bor, úgy nőtt vidámságuk. A himlőhelyes férfi mosolyogva néz­te az ivókat. — Fiatalság — dünnyögte magában — a jövő reménye ... A kis borosfiú meg jött-ment, sza­ladgált. Hol az úrhoz hordta az italt, hol a diáknéphez, akiknek a bor gőze már a homlokuk mögé szállt. A sok vidám nótát szomorú követte, aztán abbahagyták. Szótlanokká váltak, s beszéd nélkül. ittak. — Március van — mondta az egyik fiatal — a szabadság hónapja. — Az van, március — felelte egy másik — március ... S mi, még csak nem is ünnepelhetjük meg. — És mért ne? — szólott a harma­dik, és megvillant a szeme. — Akár itt is, ha künt a városban nem lehet, mert meghallják a spiclik és lecsukat a német. — Itt? A Csigában? — Mért ne? Hiszen itt benn nem leselkedik sen^i. A többi a magános felé mutatott — És ha ez besúgó? Ha felad bennünket? — Láttatok már német kopót zsinó­ros ruhában? Bach emberei pantalló­ban járnak — mondta a villogó szemű, s meg se várva társai válaszát, nagy­hirtelen felállt. Két kezével megfogód­zott az asztalsarkában, és azt mondta nem alkuvó hangon: — Aki gyáva, nem meri ünnepelni a szabadság hónapját. — És elkezdte messzecsengő hangon­— Hazádnak rendületlenül... A himlőhelyes férfi most feléjük fordult. Magához intette a kis boros­fiút, s rekedtes hangon azt mondta: — Szólj a szavalónak, hogy a verset, kérem, hagyja abba. Ne folytassa to-, vább! A fiú átadta nyomban a furcsa üze­netet. — Mit? Hogy hagyjam abba? — kérdezte villámló szemekkel az ifjú, s végigmérte a magános iddogálőt. — Még ilyet. Nem szavalhatok baráti kör­ben? S ismét elkezdte a „Szózatot", de most már nem egyedül, hanem mind a hárman. Kórusban és emelkedett han­gon ... Az iddogáló pedig roppant izga tott lett. Arca pirosra gyúlt, száraz lett a szeme, s balkezével gyűrte, tép­deste a rojtos abrosz szélét. S a fiúk csak tovább. Már a hatodik versszaknál tartottak ... már a nyol­cadiknál ... s most jött a tizedik. A himlőhelyes férfin most határtalan iz­galom vett erőt. Az asztalra csapott, s odakiáltotta: — Ne tovább, ha mondom... Ne merjétek a többit elszavalni! A diákok közül kettő megijedt, és rögtön hallgatott, a harmadik azonban merészke ifjú volt, „csakazértis" fajta. Felvetette kócos, barnafürtű fejét, és kihívóan folytatta: — „S a sírt, hol nemzet süllyed el, népek veszik körül" ... Csattü! Egy ütés a fiú szájára hullt. Csak most vették észre, hogy szava­lat közben kinyílt a söntésbe vezető ajtó, s Vahot Imre lépett a szobába. Széjjel nézett, s rögtön megértette, mi történik itt bent. Hirtelen a fiú mellett termett, s ráemelte jobbját. A diák egy percre hátratántorodott, aztán — mintha vipera csipte volna meg, Vahot elé ugrott. — Uram — kiáltotta s belső tűztől remegett a hangja — Hogy merte ezt tenni ? ... Megütött csak azért — és most izgalmában megeredt a könnye — mert elmondtam a szabadság hó­napjában a mi Szózatunkat? — Szerencsétlen kölyök — rázta meg a vállát a felindult Vahot. — Hát nem hallottátok? Hiszen Ö maga til­totta meg, hogy elszavaljátok... nem bírja hallani a saját jóslatát a nemzet haláláról. A fiúknak tágra nyílt a szemük, s arcuk bíborrá vált. — Csak nem Ű az? Csak nem Vörös­marty? Vahot igenlően bólintott. — Nem tudjátok, hogy még a fiá­nak sem engedte meg soha, hogy el­mondja előtte a nemzet halálát meg­jósoló szavait? ... És ti, éretlen gye­rekek, így felizgattátok, mikor úgy is beteg ... Kérlek tűnjetek el — szelí­dült hangja — Szaladjatok haza, s szellőztessétek ki buksi fejetekből a bornak mámorát. A fiúk felálltak. Fizettek és. im­bolygó léotekkel kifelé indultak. Fejü­ket a válluk közé húzva kotródtak, az ajtónál azonban tisztelettel megállot­tak. A költőre néztek, s mélyen meg­hajoltak. — Várjatok csak, ti, márciust ün­neplő gyerekek. — Vörösmarty moso­lyogva a csoport mellé lépett. — Ne az elmúlásról szavaljatok máskor, kis­fiaim. hanem az életről, a tovább­élésről és arról, hogv „Lesz még egyszer ünnep a világon". Aztán búcsút intett a három diák­nak, s visszaült Vahottal az asztala mellé. S a kis borosfiű bámulva nézett a himlőhelyekkel csúfított, mégis szép arcába.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom