Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-19 / 278. szám, szombat

1955. november 15. UJSZ0 293 Az NDK-nak és az NSZK-nak a közeledés és a baráti együttműködés útjára kell lépniök V. M. Molotov nyilatkozata Berlinben N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov elvtársak Taskendből Delhibe repültek Berlin, november 17. (TASZSZ) — A genfi értekezleten részt vett szovjet küldöttség Genfbői Moszkvába veze'ö útján V. M. Molotov vezetésével novembei 17-én Berlinbe érkezett. A schönefeldi repülőtéren a szovjet küldöttséget J. Dieckmann, a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája elnökségének elnöke, O. Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke, W. Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának első titkára, miniszterelnökhelyettes, W. Stoph, L. Bolz, H. Rau, O. Muschke, P. Scholz és H. Loch miniszterelnökhelyettesek, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottsága politikai bizottságának tagjai és póttagjai, a kormány, valamint a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája elnökségének tagjai és a társadalom képviselői fogadták. Jelen volt a szovjet küldöttség érkezésénél A. A. Grecsko marsall, a Németországban állomásozó szovjet csapatok főparancsnoka, A. L. Orlov, ideigleneí szovjet ügyvivő, a szovjet nagykövetség felelős munkatársai, a diplomáciai testület tagjai, a sajtó képviselői. A repülőtéren, amelyet a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság állami zászlói díszítettek, díszszázad sorakozott fel, a zenekar a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság állami himnuszát játszotta. A repülőtérre érkezve V. M. Molotov az alábbi beszédet mondotta: Miniszterelnök elvtárs, kedves elvtársak, barátaim! A szovjet küldöttséget örömmel tölti el, hogy újból találkozik itt, Berlinben, a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában német barátainkkal. Genfből érkeztünk, a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminisztereinek értekezletéről. Ezt az értekezletet a négy hatalom kormányfőinek határozata alapján hívták össze. Az értekezlet több fontos nemzetközi kérdést vitatott meg. Ezek közül a fő kérdés az európai biztonság biztosítása. Európa népei tudják, hogy nincs fontosabb feladat, mint az új háború megakadályozása. A szovjet nép és a német nép tudja, mi a háború. A szovjet népnek és a német népnek együtt kell haladnia, jó és tartós baráti kapcsolatokat kell teremtenie, hogy megakadályozza az újabb háborút. Ez pedig csak egy úton lehetséges, akkor, ha biztosítva lesz Európa biztonsága. Ezt az ügyet önökkel együtt sok barátunk támogatja. Ezt a célt Európa többi népével együttesen érhetjük el. Ehhez Európában kollektív biztonsági szervezetet kell megteremteni, olyant, amely minden európai államot felölel, tekintet nélkül állami és társadalmi rendjének különbözőségére. Ehhez véget kell vetni az egyes európai államokat szembeállító katonai csoportosulások alakításának. A szovjet nép és a német nép joggal nem bízik azokban, akik védelmükbe veszik az európai katonai csoportosulásokat. Bárhogyan is próbálják igazolni az Északatlanti Tömb és a Nyugateurópai Unió létrehozását, ez nem vezet a béke megszilárdítására és ellenkezik a tényleges európai biztonság érdekeivel. A genfi értekezlet megmutatta, hogy az alapvető kérdésekben még nincs meg a szükséges egyetértés közöttünk és egyes nyugati államok között. Ez a helyzet nehézségeket támaszt a német kérdés megoldásában. Egyes nyügati hatalmak tervei szerint Nyugat-Németországot bevonták bizonyos katonai csoportosulásokba és a remilitarizálás útjára terelték. Az ilyen tervek megvalósítása azonban ellenkezik az európai biztonság érdekeivel. A német nép nem támogathatja az ilyen törekvések valóraváltását. Ezért a szovjet küldöttség nem látta indokoltnak, hogy beleegyezzék abba, hogy a német kérdés megoldása ne csak Nyugat-Németország remilitarizálására vezessen, ami már a párizsi egyezmények alapján folyamatban van, hanem Kelet-Németország remilitarizálására és egész Németországnak bizonyos katonai csoportosulásokba való bevonására is, miként ezt az értekezleten az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország képviselői javasolták. Ilyen körülmények között a Német Demokratikus Köztársaságra, amely bebizonyította odaadását a munkásosztály és valamennyi dolgozó ügye iránt, különleges felelősség és megtisztelő feladat hárul az egész német nép nemzeti érdekeinek, és az európai biztonság érdekeinek megvédésében. Ezen a téren természetesen csak azon az alapon lehet elérni pozitív eredményeket, ha összefognak az egész német nép békeszerető erői, és ugyanakkor tovább erősödnek a baráti kapcsolatok Európa valamennyi népe között. Teljes mértékben ezt a célt szolgálja a Német Demokratikus Köztársaság kormányának az Össznémet Tanács megalakítására vonatkozó javaslata. A Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselőiből megalakítandó össznémet Tanács megteremtené az alapot az egész német nép békeszerető és demokratikus erőinek annyira szükséges összefogásához. Az Össznémet Tanács megalakítása természetesen nem érintené a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság társadalmi rendjét és a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak vívmányait. Az össznémet Tanács megalakítása egyúttal lehetőségeket adna a német kérdés előkészítésének és megoldásának biztosítására és Né metország egységének helyreállítására valóban szabad össznémet választások alapján és ugyanakkor összhangban az európai biztonság érdekeivel és a német nép nemzeti érdekeivel. A genfi értekezlet jobban, mint valaha, bebizonyította, hogy a németek részvétele nélkül nem lehet gyümölcsöző eredményekre jutni a német kérdés megoldásában. Ez az ügy elsősorban maguknak a németeknek az ügye. Nem lehet a kérdés megoldását kívülről rákényszeríteni a német népre. Maguknak a németeknek kell kezükbe venniök ezt a dolgot. E célból a Német Demokratikus Köztársaságnak és a Német Szövetségi Köztársaságnak a közeledés és a baráti együttműködés útjára kell lépnie. Ezeknek a céloknak teljes mértékben megfelelnek azok az intézkedések, amelyeket a Német Demokratikus Köztársaság már végrehajtott, vagy most hajt Végre. így jönnek majd létre a reális belső és külső előfeltételek Németország egyeségének helyreállításához. Engedjék meg, hogy a szovjet kormány nevében sók sikert kívánjak ezen az úton a Német Demokratikus Köztársaság kormányának és az egész német népnek. Befejezésül engedjék meg, hogy szívélyes üdvözletemet és jókívánságaimat tolmácsoljam önöknek, valamennyiüknek, Berlin lakosainak, az egész német népnek. Ä genfi értekezlet sajtóvisszhangja ÍÖNDON. A szerdán befejeződött genfi értekezlet a világsajtó érdeklődésének előterében áll. A burzsoá sajtó egy része igyekszik erősen kidomborítani, hogy az értekezlet sikertelenül végződött, sót egyes kommentárok a hidegháború visszatérésétemlegetik. A nyugati lapok és hírügynökségek ükintéiyes része ezzel szemben hangsúlyozza, hogy a jelenlegi értekezlet kimenetele semmiképpen sem ^eredményez újabb hidegháborút, nem irinti a genfi szellemet és nem jelenti a tárgyalások elvének feladását sem. A brit burzsoá lapok kommentárjaikban a fő figyelmet a német kérdésnek szentelik, amelyet, mesterségesen elválasztanak az európai biztonság biztosításának kérdésétől. Ez ellentétben áll a négy nagyhatalom kormányfői irányelveinek világos értelmével. Azonban számos brit hírmagyarázó cikkéből kiviláglik az a nyugtalanság, hogy ellentétben a nyugati hivatalos körökből, a nyugati országok és főleg Németország közvéleménye nem mehet el hallgatással azon tény felett, hogy éppen az USA, NagyBritannia és Franciaország küldöttségeinek a genfi értekezleten elfoglalt álláspontja akadályozta meg a Németország egyesítéséhez vezető megoldást. A „Times" című lap vezércikkében rámutat, hogy „amint várhatí volt, a legnagyobb harc Németország körül folyt és hogy a nyugati nagyhatalmak áiital az európai biztonsági szerződésre tett javaslat túlságosan elvont volt". A cikk írója elismeri, hogy a nyugati hatalmak e terv benyújtásakor propagandista célzattal jártak el és csak azért nyújtották be e tervüket, hogy „Németország két részének népét meggyőzzék aról, hogy az egyesítésre törekszenek." WASHINGTON. Az AFP washingtoni jelentése szerint amerikai köröknek az a véleménye, hogv a genfi értekezlet kudarca nem jelent viszszatérést a hidegháborúhoz. Az amerikai kormányhoz közelálló illetékes körök az értekezlet eredményével kapcsolatban hangsúlyozták, hogy „ha az Lgyesült Államok nincs is megelégedve a megbeszélések eredményével, ennek ellenére a tárgyalásnak folytatódnia kell, most egy másik síkon". Wilson amerikai nemzetvédelmi miniszter kijelentette, hogy az Egyesült Államok védelmi terveiben semmiféle változás sem fog történni, és helytelen lenne azt gondolni, hogy a genr: értekezlet a hidegháborúhoz vezet vissza. PÁRIZS. A párizsi burzsoá lapoik a genfi értekezlettel kapcsolatos első kommentárjaikban az értekezlet kudarcáról beszélnek, de hangcztatiák, hogy „az ajtó nyitva maradt" a tárgyalások esetleges újrafelvételére. A „Combat" szerint az értekezlet érdeme az volt, hogy világosan megmutatta, habár nem voltak képesek megteremteni a békét, elhatározták, hogy nem folytatnak háborút. BERLIN. A „Neues Deu-tschland" címií lap „Németország kérdése és a genfi tanulság" címmel a genfi ertekezlet záróüléséről külön kiadásban közli Gerhardt Koegel kommentárját. A cikk írója megállapítja, hogy a három hétig tartó tárgyalások folyamán a külügyminisztereknek nem .sikerült igazi haladást elérniök az európai biztonság kérdésében és a rémet probléma megoldásában és hogy ez a német nép túlnyomó többségében csalódást keltett. Mivel a nyugati nagyhatalmak a New Yorkban, Párizsban és Genfben tartott előzetes különértekozleteiken az igazi megegyezést gátló csökönyös álláspontot foglalták el, a szovjet kormányküldöttség legnagyobb erőfeszítései sem vívhatták ki a megegyezés elérését, nem vezethettek pozitív eredményhez. Genf megmutatta, hogy a német probléma megoldásában nem lehet haladást elérni, ha nem lépnek a két nómet allam közeledésének útjára, ha a két. német állam nem működik együtt... „A német népnek saját kezébe kell vennie sorsát, ez a genfi értekezlet legfontosabb tanulsága'. BELGRÁD. A „Politika" című jugoszláv lap a genfi értekezlet záróközleményével kapcsolatos kommentárjában azt írja. hogy a genfi értekezlet három napirendi pontja közül egyiket sem oldották meg. Senki sem tagadhatja azonban azt a tényt, hogy e kérdésekről folytatott tárgyaiások hasznosak voltak és elősegítették a nézetek közeledését. A külügymniszterek serfi értekezletén haladást értek el — írja a Up. BÉCS. Az „Oesserreichische Volksstimme" című lap a genfi értekezlet eredményeivel kapcsolatban rámutat, hogy senki sem várhatott csodákat ettől az értekez'ettől. Senki sem számíthatott arra, h.">gy az >kat a problémákat, amelyek a hidegháború hosszú ővei alatt kiéleződtek, egyszerre megoldják. A lap -továbbá hangsúlyozza, hogy a genfi értekezlet eredménye nem jelenti a „genfi szellem" feladását, a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülésének végét. Taskend, november 18. (TASZSZ) — N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja kíséretükkel november 17-én Taskendbe érkeztek. Innen tovább folytatták útjukat Delhibe, ahová az Indiai Köztársaság kormánya hívta meg őket. November Í8-án a taskendi repülőtérről elindultak Delhibe. A repülőtéren N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov elvtársakat az Üzbég SZSZK vezető tényezői búcsúztatták. Kuznyecov, a Szovjetunió ENSZ-beli küldöttségének vezetője az ENSZ új tagjainak felvételéről New York, november 18. (CTK). — V. V. Kuznyecov, az ENSZ-ben részvevő szovjet küldöttség vezetője az ENSZ épületében tartott sajtóértekezleten kifejtette a szovjet küldöttség áláspontját az ENSZ új tagjainak felvételével kapcsolatban. Többek között a következőket mondotta: „Mint ismeretes, ezt a kérdést az ENSZ szervei már több év óta tárgyalják, azonban megegyezést mind máig nem értek el. Számos állam, amelyek az ENSZ keretében hozzájárulhatnának a nemzetközi együttműködéshez a béke megszilárdításának érdekében, még mindig nem tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének." I Ezután felsorolta a felvételét kérő 18 államot és rámutatott arra, hogy a küldöttségek túlnyomó többsége ezen államok felvétele mellett foglalt állást. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett Lodge amerikai küldött kijelentésére, aki állást foglalt mind a 18 államnak felvétele ellen. „Az USA továbbra is ellenzi néhány állam felvételét amiatt — mondotta V. V. Kuznyecov — mert nem tetszik neki ezen államok politikai és szociális rendszere. Teljesen világos azonban, hogy ez az álláspont nyilvánvalóan ellenkezik az ENSZ céljaival és elveivel." Végezetül kijelentette, hogy a szovjet küldöttség véleménye szerint, ha az ENSZ biztonsági tanácsa és közgyűlése elhatározni e 18 állam felvételét az ENSZ tagjai közé, tekintet nélkül politikai és szociális rendszerükre, ez jelentős lépést jelentene a nemzetközi együttműködés fejlesztésének, a béke megszilárdításának útján és egyben megerősítené az ENSZ tekintélyét. Brit atomszakértők Moszkvában Moszkva, (TASZSZ) — November 16-án a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának meghívására Moszkvába érkezett egy brit atomszakértő bizottság. A küldöttséget, amely számos kiváló tudósból áll, dr. B. F. J. Schonland, a Királyi Társaság tagja vezeti. A vnukovi repülőtéren a vendégeket A. V. Topcsijev akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája elnökségének főtitkára és mások üdvözölték. Topcsijev akadémikus és dr. Schonland rövid beszédet mondottak, amelyben azt a reményüket fejezték ki, hogy a brit atomszakértők moszkvai tartózkodása hozzájárul a legújabb tudományos felfedezések békés alkalmazásának további fejlesztéséhez. A béke és a nemzetközi együttműködés további megszilárdításáért Moszkva, november 18. (TASZSZ). — A moszkvai " Pravda november 18-i számában a fenti címmel vezércikket közöl, amely a többi között a következőket tartalmazza: A genfi értekezlet záróközleménye arról tanúskodik, hogy a külügyminisztereknek ez az értekezlete véget ért anélkül, hogy bármilyen határózatot is hozott volna. Az értekezlet megmutatta, hogy a fő kérdésben — az európai biztonság kérdésében — a négy állam között nincs még meg a szükséges egyetértés. A szovjet kormány a kormányfők irányelveivel összhangban a külügyminiszterek értekezlete elé több konkrét javaslatot terjesztett, amelyeknek elfogadása biztosította volna az európai biztonsági rendszer megteremtését. Azonban az USA, Nagy-Britannia és Franciaország küldöttségei tulajdonképpen elutasították e javaslatok megtárgyalását. Valamennyi külpolitikai kapcsolat alapjává Európában az Atlanti Tömböt és a Nyugateurópai Uniót akarták tenni. A nyugati hatalmaknak e csoportosulásaiba nemcsak a Német Szövetségi Köztársaságot akarják bevonni — amint az már megtörtént a párizsi egyezmények alapján — hanem egész Németországot is. A békeszerető népek nem értettek egyet és sohasem fognak egyetérteni a német kérdés olyan megoldásával, amely ellenkezik az európai biztonság érdekeivel és a német nép nemzeti érdekeivel. Németország egyesítésének útja a két német állam közötti közeledés és együttműködés s ehhez szükséges, hogy az NDK és az NSZK képviselői közösen tárgyalják meg a német népet nyugtalanító kérdéseket. A közvélemény széles köreinek világszerte most látniok kell a leszerelés kérdésének megoldásához vezető reális utakat. A Szovjetunió a genfi értekezleten rámutatott, hogy napjaink legfontosabb feladata megszüntetni a lázas fegyverkezést és a népeket mentesíteni az atomháború veszélyétől. Ezt az utat megmutatja a szovjet kormány' május 10-i javaslata. Ezért az atomfegyverek eltiltásáról és az összes fegyverzetek jelentős csökkentéséről szóló nemzetközi megegyezés megkötése előtt nagy fontosságú volna, ha az atom- és hidrogénfegyvereket erkölcsileg és politikailag elítélnék, ha a négy nagyhatalom kijelentené, hogy nem alkalmaz elsőnek ilyen fegyvert és kötelezné magát, hogy a vitás kérdések megoldásánál nem alkalmaz fegyveres erőket. A külügyminiszterek értekezletén megvoltak az előfeltételek a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztéséről szóló megegyezéshez is. A nyugati hatalmak képviselői azonban elutasították az akadályok kiküszöbölésére irányuló szovjet javaslatot és olyan tervet nyújtottak be, amelynek elfogadása nem járulna hozzá a nemzetek közeledéséhez. A genfi értekezlet nyugati részvevői a sajtó és a rádió segítségével most lázasan olyan benyomást igyekeznek kelteni, hogy az értekezlet „kudarccal" végződött, hogy „a genfi szellem" „meghalt" és a Kelet és Nyugat közötti „szakadék" elmélyült. Az a buzgóság, amellyel az USA és Nagy-Britannia sajtója a „genfi szellemet" eltemetni igyekeznek, arról tanúskodik, hogy a nemzetközi feszültség enyhítésének ellenségei a népeket valóban vissza akarják téríteni a „hidegháborúhoz". Bizonyosak lehetünk abban, hogy ezek a reményeik és számításaik sikertelenül végződnek. A külügyminiszterek genfi értekezlete bebizonyította, hogy a nemzetközi feszültség további enyhítése felé vezető minden lépés valóban nehézségekbe ütközik, olyan akadályokat kell legyőzni, amelyek gátolják a nemzetközi kapcsolatok fejlődését. Ez az értekezlet azonban a jelenlegi időszerű problémák felé fordította a legszélesebb néptömegek feszült figyelmét és e ténynek pozitív eredménnyel kell járnia. A „hidegháború" híveinek a „genfi szellem" eltemetésére irányuló kísérletei nem vezetnek a népek körében elfoglalt helyzet megjavításához, hanem teljesen elszigeteli őket. A szovjet kormány állandóan a nemzetközi feszültség enyhítésére törekedett és fog törekedni, az európai biztonsági rendszer ' megteremtését, a Kelet és Nyugat közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok kiszélesítését szorgalmazza. A leszerelésre és az atomfegyverek eltiltására törekedett és fog törekedni a jövőben is. Ezen az útján nemcsak a szovjet nép támogatta és támogatja őt, hanem a világ öszszes népei, mindazok, akik számára drága a béke és a nemzetközi együttműködés.