Uj Szó, 1955. november (8. évfolyam, 262-287.szám)

1955-11-17 / 276. szám, csütörtök

6 UISTI! ť955. november 17. TAPASZTALATCSERE JľiiKdent ttietyteizüiik, ami t&Lünk Ulik Évek óta magasan túlszárnyalja fejési tervét a hidegvölgyi gazdaság. Nyolc-kilenc liter fejési átlagon alul már négy éve egyetlen egy hónapban sem álltak. Fejőgulyásaik minden évben az évvégi értékelési gyűlésen az első helyen vannak. Kapnak is minden évben a rendes jutalmazás mellett ajándékot is a gazdaságtól. Egyes gulyásaik, mint Tajcsányi Pál, Bednárik Michal 12—13 literes fejési átlaggal dicsekedhetnek, de nem kérkednek, szerény emberek ők. Ha valaki kérdi, mi eredményeik titka, csak annyit mondanak: „Mindent megteszünk, ami tőlünk telik." Szűkszavú emberek, egy-két szóval elmondják a munkát, melyet végeznek, de azután nyomban hozzáteszik: „Jöjjenek egyszer, látogassanak meg, majd aztán megmutatjuk, miben rejlik a magas fejési eredmény titka". Sajnos, igazgatósági méretben éppen a fejési átlagban volt az utóbbi hónapokban bizonyos visszaesés. Az igazgatóság vezetősége elhatározta, hogy a múlt hónapban az értékelő gyűlést Hidegvölgyön tartják meg..

t És aztán eszerint járunk el... Elmentünk a hidegvölgyi gazdaságba. A gyűlésen lehettünk kb. ötvenen. Az igazgató a múlt hónap eredményeit értékelte, de leginkább a fejési átlaggal foglalkozott, hiszen azért jöttünk el, hőgy megtudjuk, hogy dolgoznak itt a fejőgulyások. A beszámoló után élénk vita kö-' vetkezett, majd felvetődött a kérdés: Mit csinálnak HidegVölgyön, hogy évről évre, télen nyáron tartják a magas fejési átlagot, bizonyára valami különfajta, jól tejelő teheneik vannak. A hidegvölgyi gazdaság vezetője csak annyit, mondott: „tessék, nézzék meg & munkát, éppen most készülnek gulyásaink a déli fejéshez". Először is figyelmesen véoigolvastuk a napirendet. Itt kezdődik a dolog jiyitja — az etetésben a pontos napirend betartása Aztán végigjártuk az istállót, 60 tehén és hat üsző állt benne. A gulyások már hozzákezdtek a déli fejéshez. Az ember azt is gondolhatta volna, ha máshol találkozik ezekkel az emberekkel, hogy valamilyen betegápolók, olyan tiszta fehérben voltak. Kérdezni nem sokat kellett tőlük, hiszen minden tehén feje fölött ott állt egy táblácska, azon pontosan rajta volt minden adat, mücor ellett, hány hónapos borjas, mennyi tejet ád, milyen mennyiségű abrakot kap. A teheneken nem volt semmi Négyszáznegyvenhét mázsa cukorrépa hektáronként A DUNASZERDAHELYI járásban november 10-én fejezték be az ősziek vetését. Az EFSZ-ek a vetést mind sűrű- és keresztsorosan végezték, mivel jól tudják, hogy ez a módszer magasabb hektárhozamokat biztosít. Egyidejűleg elvégezték a cukorrépa és burgonya betakarítását is. A cukorrépa-begyűjtést a járás eddig 119 százalékra teljesítette. A felvásárlás azonban még tovább folyik. Szép eredményt ért el a nagylúcsi EFSZ, amely 17 hektáron termelt cukorrépát és az eredmény hektáronként 447 mázsa volt. Jelenleg a kukorica betakarítása folyik. Ebben lemaradt a járás, azonban vannak EFSZ-ek, mint pl. a bodaki és a nagyudvarnoki, ahol ezt a munkát is elvégezték. MlG SZÉPEN haladnak a betakarítással, addig nagy a lemaradás a silózás körül. Járási méretben még csak 75,6 százalékra van teljesítve a silózási verv. Sőt vannak EFSZ-ek, ahol még az 50 százalékot sem érték el. Jól halad a silózással a vámosújfalusi EFSZ, ahol 122 százalékra, a tőkési 113 százalékra, a balázsfai 100 százalékra és a kisudvarnoki 108 százalékra teljesítette a silózás tervét. Nagy a lemaradás a pakai, bodaki, budafai, szerdahelyi, bősi és más szövetkezetekben is. Ezekben a szövetkezetekben mindent meg kell tenni, hogy a lemaradást minél gyosabban behozzák. Horváth Mihály, a JNB dolgozója. Dunaszerdahely. rendkívüli, sem fajra, sem húsra nézve. Szép tiszták, gondozottak: voltak. 5 fejősgulyás volt az istálló' an, mindegyiknek megvan a maga 12 tehene. Az igazgatóság zootechnikusa, Klein mérnök elvtárs még átvezetett bennünket az abrak-előkészítőbe, mely közvetlen az istállóba nyílik. Amint átléptük a küszöböt, hatalmas halmaz leszecskázott takarmányt pillantottunk meg. Egyesek felemeltek egy marokkal és szagolgatták, az intézőtől megkérdeztük, milyen összeállítású a keverék. — Napraforgó, csalamádé. tarlóhere, — adta meg a választ. És milyen finomra volt szecskázva. Mint a finom törek, úgy nézett ki a keverék, pedig csak egészen egyszerű szecskavágót láttunk a sarokban. — Látjátok elvtársak, itt a titka a magas tejhozamnak. Ilyen keverék minden gazdaságunkban elkészíthető, hiszen ezek a takarmányfajták mindenütt megtalálhatók most bőven — szólt igazgatónk, Medovársky elvtárs. No, ae anélkül már igazán nem mehetünk el, hogy ne nézzük meg a legkisebbeket, tudniillik a borjakat. Itt is nagy tisztaság fogadott. A borjakat mesterséges módszerrel nevelik. Akkor 10 volt ott összesen, de azok aztán borjak voltak. Erős, edzett borjak. Egyik közülük 11 hetes lehetett és 180 kg súlyú. Ehhez gondolom nem kell sokat fűznöm, minden szakértő tudja, milyen lehet egy ilyen borjú, no, a többiek sem maradtak el tőle. De láttuk, hogy ez az eredmény komoly munkának az eredménye. A gazdaság vezetőjétől megtudtuk, hogy az idén túlteljesítik a borjú elválasztási tervet. Nem kérdezett már senki semmit, mindenki rájött a magas fejési eredmény titkára. Hiába, a jó példa mindig többet ér a szónál, hiszen az úton már mindenki arról tárgyalt, hogy fogják otthon megvalósítani az itt látottakat. Xrencsik Mária, Nána Gyökeres fordulat állt be a garamvezekényi EFSZ gazdálkodásában Ä hosszantartó esőzések nagy mértékben akadályozták az őszi mezőgazdasági munkákat. Azok a szövetkezetek, állami gazdaságok és magángazdálkodók, akik magukévá tették kormányunk és pártunk felhívását az őszi munkák idejekorán történő elvégzésére, most már vígan tekintenek vissza megtett munkájukra. Ilyenek közé tartozik többek között a garamvezekényi EFSZ is. Nem árt teháit, ha kissé belepillantunk a garamvezekényi szövetkezet működésébe. Ez a kis szövetkezet a helyes munkaszervezés érvényesítésével évről évre szebb eredményeket mutat fel. Érdemes megemlíteni azt a tényt, melyet maguk a szövetkezet tagjai tettek magukévá a jutalmazással kapcsolatosan. — Mi a pénzt nem a bankban „keressük", hanem a termelésben — hangsúlyozták azok, akik éppen a közelmúltban még csupán a banktól várták az anyagi segítséget, de a termelésre vajmi kevés súlyt fektettek. Adamcsok könyvelő elvtárs érdekes módon fejtette ki a szövetkezet pénzügyi helyzetét. „Bizony sokszor előfordult, hogy egy koronánk sem volt tartalékban s így a munkaegységekre járó jutalmakat sem voltunk képesek fedezni a termelésből. Most azonban minden egyes tagunk meggyőződött arról, hogy, ha nem termelünk, akkor a bank sem folyósíthat előleget ledolgozott munkaegységeinkre." Adamcsok elvtárs szavain érdemes elgondolkozni, jóllehet ma gyökeres változás állt be a szövetkezetben. Minden hónapban kifizetik a munkaegységekre járó előleget, sőt ez idén a zárszámadás után is számítanak jutalomra és az összes alapokat is biztosíthatják. Mindez annak köszönhető, hogy az EFSZ-ek II. kongresszusa óta a közös gazdálkodásban megjavult a munkafegyelem, megalakultak az állandó munkacsoportok és érdem szerint jutalmazzák az elvégzett munkát. Szombat Ambrus, Nyitra A szövetkezeti tagok téli iskolázásáról A dunaszerdahelyi járásban 25 szö vetkezeti munkaiskola kezdi meg működését. Ebből 21 az első, 1 a második és 3 a harmadik évfolyammal indul. Az iskola iránt nagy az érdeklődés, már edd ig mintegy 1060 hallgató jelentkezett a téli iskolázásra. Az elmúlt iskolaévek tapasztalatai ból tanulva énben az évben sokkal alaposabb a felkészültség. Gondoskodtak jó szakelőadókról, biztosították a szükséges tanszereket, ami nagyban hozzájárult az iskola színvonalának emeléséhez. A tanidö heti 8 óra, mely bői 4 óra növénytermesztési, s 4 óra állattenyésztési előadásokból áll. Ezenkívül a hallgatók gyakorlati ismertetésekben is részesülnek. A mezőgazda sági munkaiskolák eddigi eredményei azt bizonyítják, hogy ott, ahol a szö vetkezeti dolgozók szorgalmasan látogatták őket, nagyobbak a terméseredmények ós magasabb az állatok hasznossága is. Ma már a dunaszerdahelyi járásban nem ismeretlen a sűrűés keresztsoros vetési módszer, vala mint a kukorica és burgonya fészkes ültetése sem. A szövetkezeti dolgozók téli iskolázásának ez évi jó felkészültsége még nagyobb eredmények eléréséhez fogja hozzásegíteni a szövetkezeti tagokat. Dunaszerdahely. Vámos Lajos, A nyulak mixomatézisa írta : Dr. Brcuner Iván áliamdíjas akadémikus A nyulak mixomatózisának nincs magyar elnevezése, ami természetes is, mert idáig csak Dél-Amerikában, Mexikóban és Kaliforniában volt ez a betegség ismeretes. A betegség üregi nyulaknál 98—100 százalékos elhullást vált ki. A betegségnek ezt a borzalmas, 100 százalékos elhullást kiváltó hatását főképpen Ausztráliában arra használták fel, hogy a vadon élő üregi nyulat, amely elszaporodásával komoly gazdasági károkat okozott, ezzel a betegséggel irtották. 1952-ben Franciaországban, Párizs közelében egy francia földbirtokos szintén így akarta megszabadítani gazdaságát az üregi nyulaktól. Ausztráliából megszerezte a vírust s megfertőzte vele üregi nyulait. Ez a tette kiszámíthatatlan nemzetgazdasági károknak lett okozója. Két éven belül nemcsak Franciaország, hanem Belgium, Hollandia, Luxemburg, Spanyol-, Olasz- és Németország területén is felütötte a fejét a baj és elképesztő gyorsasággal terjedve, pusztította — sajnos, nemcsak az üregi, hanem a házinyulakat is, amelyeknél az elhullási arányszám semmivel sem kisebb, mint vadon élő rokontársainál. Németországon keresztül hazánk területére is eljutott és továbbterjedésében már nálunk is megfertőzte a nyulakat. A betegséget — mint mondottuk — vírus idézi elő, melynek ellenállókélllnllll>]llllllllllllll!lllllllllllllllllll!!l!!l!llllllllllll!lllllllllll!lllll!lili:!llllllllll!lllllllllllnlllll!llllllllllllllllll lli!IMII>lllllllllll!l!IIIIIMIIIII!ll>lllllll>lllllllinillllll>llllll|>IIIMIIIIUI>IIIIIIIKIIIII UTA ORÁVA

BA T1 tolsó utam az árvái duzzaszI J tógáthoz vezet. Ez lesz

ra végállomás, itt szólít majd a kötelesség: indulj hazafeléi Az arcom hasztalan tapasztom az autóbusz ablakára, nem látok messze. Sötét este van. Csak ha falvakon suhanunk keresztül, pillantom meg a saját fényükben fürdő apró házakat. Mintha hullámvasúton mennék, olyan északra a vidék. Hirtelen emelkedő, hirtelen bukkanó és mindig legelő, mindig erdő. Fárasztó az út, mégse tudom lehunyni a szemem. Mert a kötelesség hív erre az útra. Nem a szerkesztőség irányító kötelessége, hanem a derék oravai népé. A tíz nap élménye, benyomása percenként világol szemembe. Kis tükröt képez, amely falvakat, embereket mutat. Igen, falvakat, embereket a Dolný Kubín-i járás minden részéből. Es az emlék megindító parancsa ez az út. Akármelyik faluban jártam, akármelyik fedél alá húzódtam, az oravai ember első kérdése az volt: — Láttame már a tengert? S mikor azt feleltem, hogy nem, sajnálkozás ült a szemében. Minél több ember kérdezte ezt, annál jobban éreztem a kötelességteljesítés szükségét. Es most útban vagyok a duzzasztógát felé. Szívemben, szememben azoknak az arcvonásaival, tüzelő lelkesedésével, akik annyira magukénak vallják a duzzasztógátat, hogy az idegennek csak úgy tudják feladni a kérdést, mintha azt mondanák, láttam-e már kertjüket, földjüket, mezejüket. Jó másfélóra telik el a námestovói villanyégők felragyogásáig. Ha ideérsz, nem tudsz az öreg város esti fényében elmerülni. A másik oldalon hatalmas víztömegre téved a tekinteted. Az oravai tenger Akik az autóbuszban ülnek, öregek, fiatalok, naponta látják a fenséges vizet, mégis naponta hangzik el ajkukról a szó, tenger, a mi tengerünk! A várostól a gátig hat kilométer az út. Állandóan két-három kilométer széles víztömeg fogja tekinteted. A víz a látóhatárral ölelkezik. Azt hinnéd, hogy a mélyen kék ég nagy darabja szakadt az oravai földre. A szlovák föld tengere nyújtózkodik az éjszakában. Mert annyira tengere ez a szlovák népnek, mint mondjuk a Balaton a Dunántúl, vagy a Nagy Magyar Alföld népének. T~ áradhatatlan a víz, egy pillanatfi r a sem nyugszik. Hullámot indít, örvényt kerekít, csillogó habocskákat ver. Pedig nem fúj a szél, nincs mi mozgásba hozná. Mégis áramlik, csak áramlik, mintha száz és ezer létrehozójának lelke háborgatná. A gátnál szállok ki az autóbuszból. A hídon megyek át, itt a keskenyebbre fogott tengeren. Amerre csak nézek, házak mutatják égő szemüket. A túlsó partra nem jutok el. Alacsony, tüzesszemií, első pillantásra is rátarti ember lép feľm a fabódéból. Mihelyst tudomásomra adja, hogy ö a nagy februári győzelem napjától, tehát a gátépítés kezdetétől itt van — megbocsátom rátartiságát. Azóta ezer és ezer látogató ütközik a bódé emberébe. Ö beszél, ő magyarázza a csodálkozóknak, ő mondja el a hatszázötvenezer köbméter föld elmozdításának és a kétszázharmincezer köbméter beton lerakásának történetét. Gát, tenger, történet — élő valóság benne! Együtt hajlunk a vaskorlátra, együtt hallgatjuk a gépek monoton zúgását. Nem idegenkedve már, hanem egymást értő barátsággal. Mert a nagy alkotás, a csodálkozást kívánó tett nagyon összehangolja az emberek szívét... A gát tetején állunk, a mélyben áramfejlesztő épületekből indulnak értelmességet és világosságot hirdető útjukra a vastag villanyhuzalok! Kevésszavú ember a gát őre. Csak a tekintetét járatja méltóságosan a nagy vízen, az épületeken és a motorokon. Együttlétünk perceiben csak annyit mond: — Nincs oravai, aki ezt a tengert ne látta volna! De nekem ez is elég. A néhány szó megtéveszthetetlen bizonyíték, hogy ezt is oravai ember mondta. A tegnapi fáradt, földönfutó és a mai új rendet építő oravai. Hajnalban indulok haza, legfrissebb élményemmel, a tengerrel. . Útközben "ok mindenre gondolok; arra, hogy régi olvasmányok emlékeivel, az inség, a nyomor Oravájáról léptem erre a földre. Ehezök, munkanélküliek csupaseb, teste csupabántalom, szíve itt a múlt és tíz év gyárai, szövetkezetei és a nagyszerű tenger a tiszt elet ébresztő jelen. És az emberek? Mit mondasz az emberekről ? 1\ 7 agy legyen a riport-író szíve, f\ aki a mai életet az ő szemükkel méri! MÄCS JÓZSEF pessége igen nagy, főképpen a vegyi fertőtlenítőkkel szemben. Beszáradt, vagy megfagyott állapotban is hosszú hónapokon át megtartja fertőzőképességét. Hullákban, főképp melegebb időben a szövetek rothadása és az így keletkező vegyhatások következtében 7—8 nap alatt veszti el életképességét. A betegség tünetei és lefolyása. A 2—3 napig tartó lappangási idő elmúltával rendszerint alacsony, lázas hőemelkedés kíséretében először mindkét szem kötőhártyája és szemhéja lesz gyulladásos. A szemhéjak vizenyősen megdagadnak, és a bedagadt keskeny szemrés gennyes váladékot ürít ki. Rövidesen a bőralatti kötőszövetben, majd később a nyálkahártya alatti laza szövetekben is daganatok keletkeznek, főként a fülek tövén, a lábakon, de sok esetben az egész test felületén is. A legnagyobb patológiai változásokat a fej mutatja. Az orr vizenyősen megduzzad, úgyhogy az állat egész fejét eltorzítja. Hasonló vizenyős duzzadás keletkezik az állat nemi részein is. A nagyfokú vizenyős fejduzzadás miatt a szemhéjak annyira elzáródnak, hogy az állat teljesen elveszti látóképességét. A beteg állatok a tünetek megjelenésétől számított 2—5 nap alatt elhullanak. Az átlagos elhullási arányszám eléri a 95 százalékot. Ha az elhullott állatot megnyúzzuk és felboncoljuk, látjuk, hogy a daganatok nyálkás, vizenyős szövetekből, állanak, a lép és a nyirokcsomók erősen duzzadtak és igen sok esetben a tüdő szövetében is találunk hasonló duzzadásokat. A szem, az orr váladéka, valamint a daganatok savótartalma bőséges mennyiségben tartalmazzák a veszedelmes vírust. Közismert, hogy hazánkban a mezei nyulak és a házinyulak fontos szerepet játszanak népünk húsellátásában, így természetes, hogy a mixomatózis nagymérvű elterjedése jelentékeny nemzetgazdasági károkat jelent nemcsak a húsellátásban, hanem fenyegeti számos iparágunk, elsősorban fejlett és világszerte ismert férfikalap iparunk termelését is. Tekintve, hogy a betegség Európában és így hazánkban is ismeretlen volt, nem áll rendelkezésünkre oltóanyag, melynek segítségével elejét tudnánk venni a fertőző betegség terjedésének. Vadászegyesületünk helyesen végzi a ráháruló kötelességeket. Mindenütt, ahol a betegség üregi nyulaknál felbukkan, elrendeli ezek kilövését és az üregek nyílásainak betemetését. Az elhullott üregi nyulakat elégetik. Állattartóink, akik házinyúltenyésztéssel foglalkoznak, ne engedjenek idegeneket tenyészetükbe, és maguk is — mielőtt a tenyészetbe belépnének — lábbelijüket fertőtlenítsék. Erre a célra legmegfelelőbb a 2 százalékos "lúgkőoldat, vagy a 10 százalékos fahamulúg. A betegség az üregi, házi és vadon élő nyulakon kívül más állatfajokra, s az emberekre nem terjed át és nem vált ki náluk semmiféle megbetegedést, kizárólag a nyúlfajták specifikus betegsége. Hogy ilyen nagyarányú, nagyszázalékú elhullást vált ki, annak oka abban rejlik, hogy ez a betegség, mely nálunk azelőtt sohasem fordult elő, szűz és teljesen fogékony egyedekre találva, maximális mértékben fejti ki káros hatását.