Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-18 / 250. szám, kedd

'1955. október Í8. UJSľO 3 Az építészet jelenlegi állapota, további fejlődése és feladatai V. Pasek elvtársnak, a CSKP KB titkárának a CSKP Központi Bizottsága október 12-i ülésén mondott beszédéből I. Az építészet eddigi sikerei ós hiányosságai, valamint további fejlődésének iránya Az államosított építészet a párt és a kormány vezetésével jelentős sikereket ért el. Az építkezési-szerelési munkák terjedelme 1954-ben 1946-ai szemben több mint 3-szorosára emelkedett. Egész új városok és lakónegyedek épültek fel. Építészetünk több mint 177 000 új lakást, iskolát, kórházat és egyéb objektumok egész sorát adta át, amelyek gazdagabbá és örömtelibbé teszik népünk életét. Fejlődött az előgyártmányok és építőanyagok termelése, emelkedett a szerelési, parkette-5, tetőfedő és más munkák terjedelme. Mindez lehetővé tette, hogy az építkezési munkákat eddig szokatlan méretekben végezzük. A tervezés szakaszán foganatosított intézkedések is hozzájárultak a beruházási tevékenység megjavításához. Az utóbbi két évben azonban az építkezés fejlődése Ielassuít! 1955-ben csak 8 százalékkal több építkezési munkát végeztek, mint 1953-ban Az építkezésben lévő fogyatékosságok kiküszöbölése annál sürgetőbb, mivel e feladatokat a második ötéves terv feladatainak szempontjából Ítéljük meg. Az építkezés alapvető megjavulásárak döntö feltétele az építkezés további iparosítása. A nehéz és fáradságos munkákat az építkezésben fokozatosan ki kell küszöbölni a komplex gépesítés bevezetésével és ezeket a munkákat folyamatos üzemre kell átállítani. Az építőanyagok termelésének fejlesztését az építkezés iparosításának támogatására kell irányítani. II. Meg kell gyorsítani az építkezés iparosításának ütemét a legfejlettebb technika alapján Az elmaradás fő oka az építkezésben á technika és technológia elégtelen érvényesítése, valamint az építés ipari módszereinek lassú ütemű bevezetése. Az építkezési munkák iparosítása, az előgyártmányok termelésének és a szereléses építkezéseiknek széleskörű bevezetése a Szovjetunióban gazdag tapasztalati és ismeretforrást jelent számunkra, amelyet építkezésünkben jobban ki kell használnunk. Az építkezés új módszerei, az építés határidejének megrövidítése és a termelés folyamatosságának biztosítása mellett a téli hónapokban nagy megtakarítást jelent fában és acélban. Az előgyártmányok termelésének fejlődése megköveteli, hogy fokozzuk a vasbetonszerkezetek és épületrészek termelését, hogy fedjük a jövő évek szükségleteit. Elsősorban arról van szó, hogy befejezzük az eddigi termelőhelyek felépítését és biztosítsuk teljes kihasználásukat. Az épületrész- és szerkezet-termelőüzemekben meg kell javítani a gépesítést, amely mindeddig lemarádt. Az előgyártmányok intenzív és tervszerű fejlesztésének fő követelménye tehát befejezni a termelőhelyek építését, megoldani és megvalósítani valamennyi termelőhely komplex gépesítését. Pártunk és kormányunk tudatában van az előgyártmányok és a szerelések fejlődése fontosságának, s elhatározta, hogy évről-évre növelni kell az előgyártmányok termelését, úgy, hogy 1960-ban 18 000 lakásegységet szerelési módszerrel építsenek fel és ebből legalább 4500 lakást előre gyártott részektől. Az előgyártmányokat és az épületrész-szerelést be kell vezetni a többi építkezéseken is. Továbbá gyors ütemben meg kell oldani a szerelési és befejező munkálatok előgyártmányainak termelését és szerelését, amit mindeddig elhanyagoltak. Az építészet fejlesztésében nagyfontosságú az építőanyagok termelése. Az építőanyagok termelése főleg a téglaégetőkben, kőbányákban, mészégetőkben, valamint a nyersanyagok kitermelése terén még mindig jelentős mértékben idényszerűen folyik. Ez megnyilvánul nemcsak a termelőberendezések alacsonyfokú kihasználásában, hanem a magas termelési költségekben is. Az építkezés iparosítása megköveteli az építési munkák további gépesítését, hogy biztosítsuk a folyamatos ipari üzemet. Ezért ki kell küszöbölni a gépesítés kihasználásában levő hibákat, be kell vezetni az építkezési munkák komplex és kisgépesítését. Az első ötéves terv folyamán növekedett az építkezési teljesítménygépek állománya főleg az Építészeti Minisztériumnál, amelynek 1953-ban 1948-ai szemben 112 százalékkal több kotrógépe, 335 százalékkal több szkrapere, 158 százalékkal több dózere, 1680 százalékkal több dumpere, 198 százalékkal több 500 literen felüli betonkeverője, 207 százalékkal több beés kírakógépe, valamint 3603 százalékkal több daruja volt. Ez a növekedés részben lehetővé tette a nehéz és fáradságos, kézzel végzett munkák kiküszöbölését. Ha azonban "Számításiba vesszük a naptári napok számát és azokat megsokszorozzuk a kihasznált idővel, akkor látjuk, hogy az építkezéseken a gépesítési eszközöket csupán 15 százalékban használtuk ki. E téren az építkezésnek óriási tartalékai vannak a tervteljesítés biztosítására. Sokkal nagyobb gondot és figyelmet kel! szentelni az építkezési munkák komplex gépesítésének bevezetésére és fejlesztésére. Egyes vállalatok különféle építkezéseken már bevezették a komplex gépesítést és ezzel a munkatermelékenység lényeges emelését és a termelés növekedését érik el. így pl. a Posista Praha vállalat bevezette a komplex gépesítést 7 méter széles országutak építésénél különféle gépek megfelelő kombinálásával és ezáltal magas teljesítményt: napi 1056 métert ér el. Eddig kevés ilyen példa van. Több gondot kell fordítani a kutatóintézetek dolgozóinak, a minisztériumok és vállalatok dolgozóinak az új gépek és gépezetek bevezetésére. Az építkezési munkák gépesítésében a haladás fokozása érdekében a második ötéves terv folyamán nagyszámú új gépet gyártunk, úgyhogy számuk 1955-el szemben mintegy 33 százalékkal növekszik a kanalasbágereknél, 6 százalékkal a szkrapereknél, 50 százalékkal a dózereknél, 330 százalékkal a nehézdaruknál. Nagyon kevéssé kielégítő a kisgépesítés fejlődése az építészetben, ami lényegesen megkönnyíthetné a fáradságos munkákat, emelhetné a termelékenységet, főleg a befejező munkálatoknál és pótolhatná a szakképzett dolgozók hiányát. Míg a föld, szikla, betonozó és szerelő előgyártmányi munkák túlnyomórészt gépesítve varinak, a többi munkálatoknál a kézzel végzett munka a döntő. így pl. 1954 tizenegy hónapja alatt a beton mintakészítő munkákat csupán 10 százalékban végezték gépesített módszerrel, a szerelési munkákat csak 15,6 százalékban, a kőművesmunkákat 21,3 százalékban és a vakolómunkálatokat 16,3 százalékban. A mázoló, festő, parkettező és egyéb befejező munkálatoknál mindeddig nem vezették be a gépesítést. A vállalatok, minisztériumok és kutatóintézetek vezető dolgozói nem foglalkoznak a kisgépesitéssel, sőt azt egyenesen lebecsülik. Ennek az az eredménye, hogy e munkákban a terv nem teljesítése késedelmet okoz a beruházási felépítésben. Ha jól érvényesítenék a kisgépesítési, amely nem követel meg nagy beruházásokat, az építkezést meg lehetne gyorsítani, gazdaságosabbá és jobb minőségűvé lehetne tenni az építkezési termelést. Az új technika, az előgyártmányok és a gépesítés teljes kihasználása megköveteli a munka új megszervezését is. A folyamatos építési módszer bevezetésében elért sikerek és annak gazdasági eredményei, valamint a Szovjetunióban szerzett tapasztalatok világosan mutatják, hogy a folyamatos építési módszerrel, valamint a minta és típusos technológiai szabályok szerint végzett építéssel a technika magasfokú és egyenletes kihasználását érik el és magasabb lesz az alkalmazottak keresete. A folyamatos építési módszereket be kell vezetni az ipari, közlekedési, mérnöki, földművelési és egyéb apró szétszórt beruházási építkezéseken is, ahol érvényesíteni lehet és kell az ún. vándor folyamatos építkezési módszert. A folyamatos módszer széleskörű bevezetést váljék valamennyi építkezési dolgozó harci feladatává. Fontos feladat rendszeresen mozgósítani az építkezési dolgozókat a műszaki haladásra elsősorban a feltalálók és termelési újítók mozgalmának fejlesztésével. A minisztérium és a vállalatok elhanyagolják az újítómozgalmat és nem szentelnek elegendő figyelmet neki. Kevéssé tudjuk az apró ötleteket és javaslatokat átvinni az egyik építkezésről a másikra, az egyik vállalattól a másikra úgy, hogy ezt Lipno példája mutatja, ahol villanyerőmű alapjait építik. Egyetlen nap alatt 40 acélfúró tört el. Ennek oka az acél helytelen edzése volt. A vállalat módokat keresett az edzés megjavítására, kapcsolatba lépett a jáchimovi bányákkal, azonban saját vállalata keretében ugyanezen az építkezésen a Vyšší Brod-i alagútfúrásnál, amely a lipnói munkahelytől csupán 4 kilométernyire fekszik, ezt a problémát már megoldották és ugyanabból az anyagból készült fúrókat minden hiba nélkül használtak. Elegendő lett volna, hogy a kovácsok, akik a fúrókat edzik. kicseréljék tapasztalataikat és a hibát kiküszöbölhették volna. Különös figyelmet kell szentelnünk az építkezések minőségi megjavításának. Ennek valamennyi építkezési dolgozó szívügyévé kell válnia. Feladatunk, hogy nemcsak elég építkezést fejezzünk be, hanem ezeket az épületeket úgy építsük, hogy megfeleljenek az Ipar és a lakosok igényeinek. A dolgozók leveleket írnak hozzánk, amelyekben panaszkodnak az építkezési munkák rossz minőségére. Az építkezési munkák megjavítása érdekében elsősorban más minisztériumok vállalataiból kell dolgozókat megnyernünk, akik az építkezések részére a belső berendezéseket szállítják és meg kell mutatnunk nekik, hogy a minőség fokozását nemcsak azért kell biztosítani, mert azt valaki a vezetőségben úgy óhajtja, hanem ez a feladat népünk jogos követeléséből következik. Hl. A beruházási felépítés előkészítésének és tervezésének, az idejében való tervezési dokumentációnak és a típusos tervezés meggyorsításának kérdései Hogy elkerüljük a nem gazdaságos építkezést, az építés határidejének kitolódását és a pénzeszközök szétforgácsolását, ennek nélkülözhetetlen előfeltétele a beruházási felépítés előkészítése. Miben rejlik a beruházás tervbeli előkészítésében levő fő hibák oka? Elsősorban abban, hogy a beruházókat nem az a szándék vezeti, hogy kihasználják az új kapacitásokat, hanem az új építkezés elvégzésére összpontosítják törekvéseiket, tekintet nélkül a népgazdaság érdekeire. Ez általánosan ismert hiba. Feltétlenül be kell tartani azt a tilalmat, hogy az építkezéseket nem szabad besorolni a beruházási tervbe kezdeti terv nélkül és az építkezést nem szabad elvégezni műszaki tervezés és költségvetés nélkül. A terveket gyakran rendes beruházási feladatok nélkül dolgozzák ki, nem javasolják bennük a felépítés megoldását a leghaladóbb technológiai folyamat, a legelőnyösebb gépek és berendezések alkalmazása alapján az egyszerű és gazdaságos épületekben. A típusos tervezés széleskörű bevezetése, amely a beruházási felépítés tervszerű előkészítésének, minősége megjavításának és olcsóságának hatásos eszköze, jelentős mértékben segítségünkre lesz e hibák kiküszöbölésében. A lakásépítéseknél a típusos tervek részarányát 80 százalékra kell emelni valamennyi tervező munkák terjedelmében. A mezőgazdasági építkezéseknél, ahol a típusos tervezés érvényesítésének feltételei igen kedvezőek, lényegesen kell emelni a típusos alapok színvonalát és biztosítani kell, hogy ezeket az építkezések abszolút többségénél használják fel. Az ipari és mérnöki építkezések szakaszán többszörösére kell emelni a típusos tervezések érvényesítését. A típusos tervezés semmiképpen sem áll ellentétben a mű architektonikus rendezésének érvényesítéséved. Nemcsak célszerűen, hanem szépen, a szocialista korszak szellemében akarunk építkezni. Nem öt, vagy tíz év tartamára építünk. Egykor a történelem fogja értékelni azt, amit építettünk, de nemcsak azt, hogy mit építettünk, hanem azt is, hogyan építettük. Ennek ellenére nem lehet közömbös számunkra, hogy milyen drágán, az egész mű önköltségeinek milyen arányában végezzük az architektonikus megoldásokat. Például a plzeni Slovan telepen 80 lakásegység építkezésén a homlokzaton végzett munkák költségei 1 300 000 koronát tettek ki, vagyis az egész épülettömb árának több, mint 20 százalékát, ami 14 lakásegység értékét képviseli. Nem így képzeljük az építészek alkotó munkáját. Ez túlságosan nagy fényűzés. Az építészeknek ezért új utakat kell keresniök az architektonikus megoldásokra, hogy az épület nem csak szép külsejű legyen, a külső szépítési munkálatok ne fokozzák az építkezés költségeit, sőt esetleg ne fékezziék befejezését is. IV. Emeljük a beruházási felépítés irányításának, az építkezés és az építkezési termelés szervezésének színvonalát A beruházási felépítés jobb irányításához hozzájárul a kormány objektív szervének — az Országépítési Állami Bizottságának-irányítása. E szerv élén az elnök — miniszter áll. E bizottság a tudomány és a technika legmagasabb ismereteinek alapján és a beruházási felépítés szükségleteinek legszélesebbkörű áttekintése alapján a kormánynak összefüggő intézkedések javaslatait nyújtja be, amelyek biztosítják a beruházások nagyfokú gazdaságosságát, műszaki haladását és kulturális színvonalát, valamint az építészet műszaki fejlődését. Az eddig fennállott felépítésügyi kormánybizottság korlátozott jogköre miatt e feladatokat nem biztosíthatta. Az Országépítés Állami Bizottságát úgy szerelik fel, hogy dolgozóinam szakképzettségére és saját tudományos kísérleti intézetei tevékenységeinek eredményeire támaszkodhassék. Ezek az intézetek alapvető kutatómunkálatokat fognak végezni a felépítés és az építészet szakaszán. E bizottság feladata továbbá az lesz, hogy normázó és elbíró tevékenységében felülvizsgálja és fejlessze a progresszív'műszaki közgazdasági alapokat és mutatókat, amelyek lehetővé teszik a készülő beruházásokkal szemben támasztott követelések pontossátétélét és tervezésük megjavítását. E progresszív mutatókra és alapokra kell támaszkodniok azoknak, az irányelveknek és normáknak is, amelyeknek a műszaki fejlődés irányítása hatásos eszközeivé kell válniok. A technika kihasználásához és az építkezés ipari módszereinek bevezetéséhez meg kell teremteni az előfeltételeket az építkezés tökéletesebb megszervezésének kiépítésével. Az építkezés eddigi megszervezése komoly hibákat mutat és egyik oka annak, hogy több év óta az építkezési termelés lemarad. Ma 14 minisztérium és hivatal irányít építkezési, szerelési vállalatokat, míg az Építészeti Minisztérium vállalatai, amelyeknek elsősorban kellene e feladatokat végezniök, a beruházási felépítés terjedelmének csupán 42 százalékát valósítják meg. . | Az építkezésnek ez a szétforgácsolódása azután nagyszámú kis vállalatra forgácsolja szét az erőket és pénzeszközöket is. Hogy ezt a pazarlást megakadályozzák, a CSKP KB politikai irodája elhatározta, hogy az 1956. év folyamán az építkezési, szerelési vállalatok többségét összevonja az Építészeti Minisztériumba. A más minisztériumok építkezési, szerelési szervezeteinek tevékenységét csupán a fö javításokra és karbantartásra, valamiint a különleges feladataikkal összefüggő munkákra korlátozzák. A lakásvagyon fő javításainak és karbantartásának túlnyomó többségét a Helyi Gazdálkodás Minisztériumának I vállalatai végzik majd el. Az EFSZek beruházási felépítéseit, amelyeket építkezési, szerelési vállalatok végezrek, ki kell bövitem azokkal a munkákkal, amelyeket a szövetkezeti tagok saját erejükből, valamint az építkezési vállalatok műszaikj segítségével végeznek eL Hiba volna azonban azt hinni, hogy a szervezés új magasabb színvonala egymagában megold mindent, amit az összpontosítással elérhetünk. A feladatokat csak úgy teljesíthetjük, ha a munkákat a hibák helyrehozása iránti őszinte törekvés szelleme hatja át. Elsősorban meg kell javítani az építkezési termelés irányítását, a minisztériumtól kezdve egészen az építkezésig. Némelyik építkezésen azonban roszszul dolgoznak az építkezési vezetők, elégtelenül szervezik meg a munkát, szemet húnynak a pazarlás felett, nem hajlandók nőket alkalmazni, megengedik, hogy az alkalmazottak egy héten csak 5 napot dolgozzanak. Sok erőfeszítést és gondot kell fordítaniok a vállalatok vezető dolgozóinak, az építkezési vezetőknek a munkacsoportok létesítésére. Az állandó munkacsoportok lehetővé teszik a jobb munkamegszervezést, a gépek és berendezések kihasználását, az új technika és technológia gyorsabb bevezetését a termelésben, az előfeltételek megteremtését a vállalaton belüli önálló elszámolás bevezetésére, a folyamatos építési módszerre, a szocialista munkaverseny jobb megszervezésére és a dolgozók nevelésére. V. A munkatermelékenység, a helyes jutalmazás és a káderek nevelésének néhány kérdése Az utóbbi két évben a munkatermelékenység növekedésének üteme až építkezésben meglassúlt. A munkatermeléKenység lassú emelkedésének fö oka elsősorban az új technika fejlődésében való elmaradás, a gépesített eszközök elégtelen kihasználása és a rossz munkaszervezés. A dolgozók kezdeményezése és az új technika gyors bevezetése mellett, valamint až új technika teljes felhasználásán és a célszerű munkamegszervezésen kívül a munkatermelékenység emelkedése szempontjából nagy fontosságú a dolgozók személyes anyagi érdekeltsége munkájuk eredményében. Ezen elv betartása biztosítja, hogy a kereset növekedése helyes arányban legyen a munkatermelékenység növekedésével, hogy a termelékenység gyorsabban emelkedjék, mint a bérek. E téren az építkezésben nagyon komoly hibák mutatkoznak. Főleg arról van szó, hogy nem kiegyensúlyozottak a teljesítménynormák és hibásak a bértarifák, amelyek fékezik és gyengítik a dolgozók anyagi érdekeltségét, főleg a szakképzett dolgozókét, akikben nincs meg a törekvés, hogy fokozzák szakképzettségüket. Milyen intézkedéseket kell tenni a bér- és munkaszervezésben mutatkozó alapvető hibák kiküszöbölésére? Főleg a következő intézkedésekről van szó: be kell vezetni a termelési számításokat és biztosítani kell e számítások következetes betartását. Meg kell javítani szervezési és műszaki téren (a szállítás, az érkezés, a raktárak és hasonlók megszervezése) az építkezések előkészítését és berendezését. Biztosítani kell az építőanyaggal és anyaggal való folyamatos ellátást. Meg kell teremteni a feltételeket a haladó rv'íikümódszerek és a helyes technoeljárások legszélesebbkörű ér'

r 'IviHfás a 4. oldalon)