Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-15 / 248. szám, szombat

2 III

SOT 1955. október 15. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozata az építkezés iparosítására és továbbfejlesztésére (Folytatás a 1. oldalról.) A folyamatos építkezéssel, amely az új technikával kapcsolatos, az építkezést sürgősen és a leghatásosabb módon átállítjuk ipari jellegű termelésre. A tipizált tervezéssel kihasználjuk mindazokat a lehetőségeket, amelyek a sorozatos termelés biztosításához és az építkezések megismétléséhez szükségesek. E tevékenység támogatására kell irányítani az építőanyagok termelését és aj építkezési munkák gépesít ísét. E feltételek megteremtésével egyidejűleg egyre szélesebb mértékben és behatóbban kell fejlesztenünk a vasbeton-szerkezetek és alkatrészek, valamint a befejező munkákhoz szükséges előgyártmányok termelését. E feladatok megvalósítása megköveteli, hogy céltudatos tevékenységet folytassunk és szervezésileg biztosítsuk a munkák előkészítését és irányítását az építkezési termelés valamenynyí fokán az építkezéstől kezdve egészen a minisztériumig. 1. Biztosítsuk az építkezési termelés folyamatosságát az egész évben. Ez elsőrendű segítséget nyújt az építkezés iparosításában és terjedelme növelésében Az idényszerüség kiküszöbölésében számos sikert értünk el, mert az 1955. év első negyedévében a terjedelem az sgész évi terrijelés terjedelmének már 18,8 százalékát tette ki. Biztosítani kell azonban a munkák terjedelmének tovább: fokozását a téli hónapokban, mivel a termelés terjedelme az év negyedik negyedében mindeddig csökném kétszerese marad az első negyedévi termelési terjedelemnek. Évről évre megismétlődik az év végén a rohammunka az építkezések befejezésében, a termelés hanyatlása és az év elején az építkezések tömeges megkeždése, februárban és márciusban a termelés gyengülése. Ez az állapot olyan csúcsmunkákat idéz elő, amelyek nem hasznosak és megzavarják a termelés folyamatosságát más ágazatokban, főleg az előgyártmányok, építőanyagok és az építkezéssel kapcsolatos ágazatok termelésében. Ez az oka annak, hogy az építkezési termeiés egész sora nem képes ellátni az egész évi folyamatos termelést, ami pedig szükséges előfeltétele volna az építkezés ipari termelésének. Az építkezések idényszerüsége így állandóan visszanyomja az építkezési termelést a kisiparos színvonalra és a többi ágazatoknak komoly nehézségeket és veszteségeket okoz. Ezért nagyon fontos és alapvető feladat, hogy kiküszöböljük ezt az ellentétet az ipari termelés folyamatosságának szüksége és az ingadozó termelés között az építkezésben azáltal, hogy: az építkezésben a már ma meglévő ipari jellegű termeléseknek lényegesen jobb termelési feltételeket nyújtunk; serkentsük az új iparágazatok •előgyártmányainak fejlődését és főleg a melléktermelési ágazatokban meg kell javítanunk az építkezések befejezését, közvetlenül növelnünk kell az építkezési termelés egész terjedelmét és megrövidíteni az építkezés határidejét. Az építkezési termelés folyamatossága megköveteli a következő intézkedések megtételét: A termelésszervezőinek, a technikusoknak, a mestereknek, a munkacsoportvezetőknek és munkásoknak mindjárt meg kell kezdeniök a téli építkezési munkák előkészítését, elsősorban az épületek belsejében. Ehhez biztosítani kell az építkezések kifűtését, a szükséges anyagokat, a munkahelyek és a dolgozók védelmét a hideg elől. El kell érni, hogy a téli munkáknál a legnagyobb gazdaságossággal járjanak el, foglalkoztassák az összes dolgozókat és tarťSák fenn a munkatermelékenységet. A téli hónapokat használják fel új dolgozók toborzására és tartós megtartására. Az Építészeti Minisztériumnak és a többi építkezési termelési minisztériumoknak biztosítaniok kell, hogy a termelés terjedelme az 1956. év első negyedében elérje az egész évi feladat mintegy 20 százalékát. Emellett meg kell határozni az elvégzett munkák fajtáját harmonogramokkal, amelyek biztosítják a fő ipari termékek egyenletes juttatását és az építkezési iparral kapcsolatos termelési vállalatok munkáját is, továbbá ki kell dolgozni a műszaki-szervezési intézkedések tervét a termelés folyamatosságának biztosítására. A termelési tervező és egyéb építkezési szervezeteknek ki kell dolgozniuk az irányelveket, valamint a műszaki-szervezési intézkedéseket a termelés folyamatosságának biztosítására az egyes üzemrészlegeken és építkezéseken. Az építésügyi állami bizottságnak az Állami Tervhivatallal együttműködésben ki kell dolgoznia az építkezési termelés folyamatosságának fokozására szolgáló tervet úgy, hogy az 1960. évi negyedik negyedévi termelés terjedelme több, mint 25 százalékkal nagyobb legyen, mint az első negyedévi termelés terjedelme. A folyamatos építést a második ötéves terv fő termelési módszerévé kell tenni Valamennyi építkezési dolgozó figyelmét arra kell fordítani, hogy terjesszék a folyamatos építés módszerét. Ebben az építési módszerben már sikereket értünk el. Mindeddig azonban nem sikerült e jó tapasztalatokat átvinnünk az építkezések nagyobb részére, annak ellenére, hogy .a folyamatos építés kiküszöböli az időveszteségeket, 30 százalékkal növeli a munkatermelékenységet és 25 százalékkal meggyorsítja az építkezést. A folyamatos módszer megköveteli a szervezési és a technológiai színvonal emelését, növeli a munkások és technikusok szakképzettségét, A magasabb fokú munkamegoszlás szakosítja a munkacsoportok működését, lehetővé teszi a munkacsoportok ismételt bevetését, valamint egész termelési egységek újbóli alkalmazását is. A folyamatos módszer az építkezésnek nemcsak az eddig legjobb, tömegesen alkalmazható módszere, és a második ötéves terv nagy feladatai teljesítésének fő módszere, hanem egyben az építkezésbe ipari jellegű új munkaformákat visz be és az építkezés iparosításának iskolája is. Ennek ellenére megengedhetetlenül elhanyagolják az építkezésnek ezt az eddig leghaladóbb és legtermelékenyebb módszerét. Erről tanúskodik pl. az, hogy 1954-ben a lakásépítéseknek csupán 4 százalékát végezték folyamatos módszerrel. Az eddig folyamatos módszerrel végzett építkezések tapasztalatai meggyőzően bizonyítják, hogy a folyamatos módszerű építkezések tömeges elterjesztését nem objektív okok akadályozzák, mert a mestereknek, építővezetőknek, a vállalati szerveknek és minisztériumoknak módjában áll, hogy ezt az építési módszert elterjesszék. A vállalatok ismerik a folyamatos módszer elméletét, ki tudják dolgozni a harmonogramokat, nem képesek azonban a termelést ezek teljesítésére irányítani és kikérni a tömegszervezetek segítségét. Még az a tény sem akadályozza a folyamatos módszer érvényesítését, hogy az egyes építkezések egymástól távol fekszenek, mivel a folyamatos módszer megoldja ezeket az eseteket is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a folyamatos módszer nem alkalmazása és a régi módon végzett munka a munkaidőnek mintegy egyharmados veszteségét jelenti. Ezek a veszteségek nem abből erednek, hogy a dolgozók ismeretei hiányosak volnának, vagy pedig nehézségek mutatkoznának e módszer bevezetésében, hanem ezek okozott veszteségek. A folyamatos módszer széleskörű bevezetése elsőrendű harci feladat legyen. Ehhez a következő intézkedéseket kell megvalósítani: 1956-ban be kell vezetni a folyamatos módszert és ennek előkészítése érdekében széleskörű szocialista munkaversenyt és kötelezettségvállalási mozgalmat kell indítani, ameiyek a folyamatos módszerű építés mďszaki-szervezési feltételeinek megvalósítására, a tárgyi és időbeli teljesítés tervének teljesítésére irányulnak, személyes idő- és anyagmegtakarításokat kell kimutatni az egyeseknél, csoportoknál, mestereknél és technikusoknál. E mozgalom fejlődését a minisztérium szerveinek, a vállalatoknak kell biztosítaniok. Valamennyi építkezési vezetőnek, kezdve az építkezéstől egészen a minisztériumig, személyes felelősséget kell vállalnia a folyamatos módszerű építés előkészítéséért, eredményeiért és tervszerű fejlesztéséért. Az állami építésügyi bizottság, az Építészeti Minisztérium, valamint az építkezési, szerelési munkákat irányító minisztériumoknak megfelelő ösztönző intézkedéseket kell tenniök és biztosítaniok kell a folyamatos módszer bevezetéséhez szükséges tervezési-műszaki és szervezési feltételeket, biztosítaniok kell a technológiai folyamatok és az egész munkamegszervezés technológiai eljárása tipizálásának kidolgozását a fő objektumokra. Mindezt tömegesen folyamatos módszerrel kell végezni, ki kell dolgozni a folyamatos módszerű tömeges építkezés biztosításának távlati tervét a második ötéves terv3. Típusos tervezéssel biztosítsuk az építkezési termelés fejlődését és iparosítását A tervezési tevékenységben az elmúlt években bizonyos sikereket értünk el. Míg 1953-ban a beruházási építkezések 59 százalékát műszaki tervekkel biztosították, addig 19C5ben már 83 százalékban. Azonban még mindig nagy hiányosságok mutatkoznak a tervezésben, főleg a tervezési beruházások költségessége, magának a tervezési tevékenységnek nagy költségei, a tervezési dokumentáció túlméretezése és a tervek késői átadása, valamint az a tény, hogy a tervezők kevés felelősséget éreznek azért, hogy az építkezéseket a társadalom szempontjából a legcélszerűbben végezzék. Indokolatlanul nagy méretekben dolgoznak ki individuális terveket, a típusterveket feleslegesen gyakran változtatják és kifejlődik az a gyakorlat, hogy az építkezések tervezésébe olyan szakértőket vonnak be, akik magántervezést fednek. Országépítésünknek mindeddig egész szakaszál vannak, amelyeken a típustervezést egyáltalán nem vezették be akár a tervezők, akár a beruházók hibájából. A típusterveket nem bizonyos munkaszakasz legtapasztaltabb szakemberei dolgozzák ki, e tervek nem készülnek a beruházó és a tervező, valamint a termelés együttműködéséből, számos bennük a hiányosság és a szerkesztési ügyetlenség. Mivel ezek a tervek nem állnak feladatuk magaslatán, nem alkalmazzák őket, jóllehet már előzőleg kidolgozták a terveket. A tervező tevékenység szervezése szétforgácsolt. A felépítési kormánybizottság által végzett irányítás egybehangolása nem volt eléggé hatásos, a minisztériumok kevés felelősséget viselnek az alájuk rendelt intézetek tevékenységéért. Az ilyen állapot komoly veszélyt jelent a második ötéves terv feladatainak teljesítése szempontjából. Országépítésünknek sürgős szüksége van típusos tervekre, amelyeket jól átgondoltak éš . amelyeket meg lehet ismételni ugyanolyan szerkezetekkel, anyagokkal és technológiával, valamint gépberendezésekkel. Csupán így teremthetjük meg fokozatosan a termelés reális szakosításának előfeltételeit és az ipari termelési módszerekre való áttérést. A tervezők nagymértékben megalapozhatják az ipari módszerek fejlesztését azzal, hogy elsősorban a leghaladóbb technológia érvényesítésének szempontjából és a termelés tömegszükségleteinek, nem pedig a kifejezés és felfogás individualitása problémáinak szempontjából fognak foglalkozni az építéssel. Mivel az építés iparosítása objektív szükség a szocializmushoz vezető utunkon, a tervek tipizálásának követelményét a tömegszükséglet és a nagyfokú gazdaságosság szempontjából nem hozhatjuk ellentétbe az építészet és az esztétika követelményeivel, hanem ennek éppen ellenkezőleg kell történnie. Csak az olyan építészet jogosult, amely e feladatokra irányul. Ezért a következő intézkedéseket kell tenni: A tervezőknek, mérnököknek, konstruktőröknek és építészeknek a leggazdaságosabb megoldást 'kell alkalmazniok, a legnagyobb fokú minőséget kell elérniök az épületeknél és berendezéseknél. Valamennyi dolgozónak, tervezőnek és vezetőnek a tervező-műhelyektől kezdve egészen a minisztériumokig gondoskodnia kel! a személyes felelősség következetes fokozásáról, mind a legalkalmasabb műszaki-szerkesztési tervmegoldások megoldásáért, mind pedig az építkezések nagyfokú gazdaságosságáért. Fokozniok kell a személyes felelősséget, hogy olyan terveket dolgozzanak ki, amelyek szem eiőtt tartják az építkezés iparosításának szükségleteit', főleg a típusos tervezés alkalmazásával. E feladatok megvalósítása érdekében a tervező szervezetek vezetőségének mind~járt meg kell kezdeniök és biztosítaniok kell a típusos tervek alkalmazását valamennyi előkészített építkezésnél. A beruházási minisztériumoknak biztosítaniok kell, hogy a beruházások legnagyobbfokú gazdaságosságát az iparosítás szempontjából már a beruházási feladatok tartalmazzák és olyan együttműködési feltételeket kell megteremteniük a tervezőkkel, amelyek lehetővé teszik a típusos tervek alkalmazását és minőségük minden téren való javítását. Az Országépítési Állami Bízott* ság összeállítja a tipizáló munkálatok távlati tervét és biztosítja, hogy a beruházási felépítést maximális mértékben megvalósítsák a kötelező típusos tervek alapján. Felülvizsgálja a tervezőintézetek célszerűségét és működési körükben a népgazdaság szükségleteinek szempontjából, a szakosítás és a tervezések . tipizálása és az egész tervezési tevékenység gazdaságossága szempontjából. Kidolgozza a beruházások gazdaságos tervezésének alapvető mutatóit a leghaladóbb technika és technológia alkalmazásával. 4. Az építkezési kutató munkálatoknak az építkezés iparosítása élén kell állniok Az építkezési kutatómunkálatokban az első ötéves tervben néhány jó eredményt értünk el. Számos eredményünk azonban mindeddig még arra vár, hogy a gyakorlatban beváljék és a tömeges termelés szempontjából kipróbálják. Ilyenek pl. a túlméretezett pörkölőszerkezetek, a téglanégyszögek, az olvasztott betonból és egyéb helyi anyagokból készült szerkezetek, a szerelt könnyű állványzatok célszerű rendszere, előgyártmányok, szerelési konstrukciók stb. A kutató munkálatoknak eszközül kell szolgálniok ahhoz, hogy tudományos módszerrel felfegyverezve az építkezést biztosan vezessék előre az iparosítás felé. Az alapvető oka annak, hogy az építkezési kutató munkálatok mindeddig nem teljesítik jól feladataikat, az, hogy nem volt világos felfogásuk munkájukról. A kutató munkálatok dolgozói nem tudatosítják, hogy feladatuk az építkezés iparosítása céljából dolgozni, hanem számos olyan feladatot oldanak meg, amelyek inkább saját személyes kedvtelésükből, mint az építkezési termelés fejlesztésének életfontosságú szükségleteiből származnak. Ezt az állapotot nem hozta helyre az Építészeti Minisztérium sc-m, mivel ő wiaga sem alkotott világos elképzelést munkája feladatáról. Ezért a kutató munkálatok nem váltak az iparosítás útjának mozgató erejévé. Nem voltak képesek rámutatni az építkezés fő nehézségeinek okaira és annál kevésbé e nehézségeket megoldani. Az építkezési kutató tevékenységnek fő figyelmét az összes építkezési részek tömeges gyártásával kapcsolatos problémák megoldására kell irányítania. Emellett le kell küzdenie az építkezésben előforduló különleges akadályokat, mint pl. a szállítás egyre nagyobb fontosságú kérdését, amely számos esetben más termelési szakaszoktól eltérően lényegesen befolyásolja az iparosítás fejlődését. Az építési kutató tevékenységnek éppoly behatóan, mint ahogy önálló új utakat keres, össze kell gyűjtenie a világszerte szerzett tapasztalatokat és eredményeket és biztosítania kell gyors érvényesítésüket. A kutató munkálatoknak tartós együttműködést és munkamegosztást kell folytatniok a szocializmus táborához tartozó országok kutatóintézeteivel és számos problémát sikeresebben kell megoldaniok velük együttműködésben. Hogy az építkezési kutató munkálatok vezető szerepet játszanak az építkezés iparosításában is, szükséges: Valamennyi kutató dolgozónak, tudományos dolgozónak az intézetek vezetőinek és a minisztériumok vezető dolgozóinak erőfeszítéseiket az elemek unitikálásának megoldására, a befejező munkálatok elögyártmányainak tipizálására és megszerkesztésére, a betonból, téglából és könnyű anyagokból készült előgySrtmányok technológiájának megjavítására kell forditaniok. Meg kell oldaniok az előgyártmányok univerzális vonalát és egyre hatásosabban kell egybekapcsolniok az ** elméletet a gyakorlattal. Az Építészeti Minisztériumnak biztosítania kell, hogy ezek a feladatok az 1956. évi kutatási és fejlesztési terv fő részeivé váljanak. Ezt a teťvet a lehető legnagyobb mértékben az építkezés ijr> rositására kell irányítani és biztosítani kell a kutatóintézetek dolgozóinak tevékeny részvételét a bevált új munkamódszerek és elemek bevezetésére a termelésbe. Az Országépítési Állami Bizottságnak és az Építészeti Minisztériumnak az építkezés iparosítása gyors fejlesztése érdekében biztosítania kell az illetékes szektorok hatásos együttműködését a javaslatok kidolgozásában, valamint a prototípusok gyors elkészítésében és az új termékeken végzett fejlesztési munkálatokban. Az Országépítési Állami Bizottságnak távlati tárgyköri kutatási tervet kell kidolgoznia az építőanyagok további iparosítása, a külső és mérnöki munkák gépesítése, a falhúzás és a befejező munkákiparosítása problémáinak megoldására. - u 5. Az építkezés iparosítását támogassuk az építőanyagok és kerámiai készítmények termeléséve! Az 1948—1955. években a cementtermelés 89,6 százalékkal, a téglagyártás 88,6 százalékkal, a mésztermelés 67 százalékkal emelkedett. A cement, a kavicsos homok, a szigetelőanyagok, a fedőburkolatok, a samott és egyéb anyagok termelésénél túlszárnyaltuk a háború előtti legmagasabb színvonalat. Az építőanyagok termelése általában biztosította az építkezési termelés szükségleteit. Az építőanyagtermelés mai állapota azonban nem felel meg teljesen az (Folytatás a 3. oldalon.)