Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-08 / 242. szám, szombat

1955. október 8. VI $20 7 TUDOMÁNY-TECHNIKA A szénipari dolgozók hozzászólása az új technikához A gépipari dolgozók országos értekezlete után sor ke­rült másik legfontosabb ipar­águnk, a szénipar dolgozóinak konferenciájára is. A konferencia a szénipar technikai felkészültsé­gének biztosítása érdekében a technikai fejlődés kérdéseinek megtárgyalását tűzte napirend­re. Szénipari dolgozóink országos értekezlete „A gépesítés kihaszná­lásával és továbbfejlesztésével a munkatermelékenység fokozásá­ért, az állami terv feladatainak teljesítéséért és túlteljesítéséért" jelszó jegyében folyt le. Az értekezlet jelszava kifejezi azt a természetes követelést, ame­lyet népgazdaságunk további fej­lődése érdekében pártunk és kor­mányunk a széniparral szemben támaszt. Az állami terv, azaz a küszöbön álló második ötéves ter­vünk olyan merész távlatokat mutat iparúink további kiszélesí­tése, fejlődése terén, amelyek el­érése elképzelhetetlen az energeti­kai alap, s az ezzel szorosan össze­függő szénipar technikai színvo­nalának emelése, a szénfejtésen dolgozók munkája termelékenysé­gének fokozása nélkül. Igaz, a je­lenlegi és az épülő vízi villany­erőművek, valamint a belátható időn belül létesítendő atomvil­lanytelepek .nagy mértékben hoz­zájárulnak az energetikai alap ki­bővítéséhez, hazánkban azonban a villanyáramszolgáltatás oroszlán­része továbbra is a hővillanytele­peknek jut. Ezen kívül a szén vegyi feldolgozása hovatovább na­gyobb teret hódít, úgyhogy e fon­tos nyersanyag továbbra is ipa­runk vére marad. M * ásodik ötéves tervünk ezert fokozott feladatokat ró szénipa­runk dolgozóira. Már az ötéves terv első évében a feketeszénter­melés hat százalékos és a barna­széntermelés tizenegy százalékos fokozásával számítunk. Az ezidén kifejtett 62 millió tonna szénnel szemben második ötéves térvünk utolsó évében, 1960-ban 85 millió tonna szenet vár népgazdaságunk bányáinktól. Ezt a hatalmas kü­lönbözetet pedig a szénipari dol­gozók létszámának csupán 6%-os emelésével kell áthidalnunk. Mun­kaerőtartalékaink állandó bővíté­sére nem számíthatunk, mivel ezen a téren természetesen korlá­tolt lehetőségeink vannak, s így marad az egyetlen lehetőség: a szénipari dolgozók munkatermelé­kenységét 1960-ig 31%-kal kell fokozni. A munkatermelékenység foko­zásának bányáinkban éppúgy, mint másutt, két útja van: 1. fo­kozni keil a munka intenzitását, tehát bányászaink erőfeszítését. 2. jobban kell kihasználni a, gépeket, tovább gépesíteni, új észszerű, több szenet- adó, de kevesebb erő­feszítést kívánó munkamódszere­ket kell alkalmazni. Nevetséges és pártunk irányzatával merőben el­lentmondó volna azt gondolni, hogy az előbbi módon, tehát a munka intenzitásának, a bányász erőfeszítésének fokozásával elér­hető a szénipar hatalmas felada­tainak teljesítése. Mindamellett ázonban továbbra is ügyelnünk kell — és ez semmiesetre sem mond ellent a további gépesítés elvének, — a laza normák kikü­szöbölésére, a munkaidő betartá­sára, a műszakmulasztások elleni harcra. A fő irányvonal azonban a további gépesítésnek, az új tech­nika legjobb kihasználásának, az új technológia alkalmazásának elve marad. A szénipari dolgozók prágai értekezletén megvitatták a lehetőségeket, amelyek bányá­ink gépesítése és az új munka­módszerek széles körben való al­kalmazása terén nyílnak. Az érte­kezlet feltárt sok olyan hiányos­ságot is, amely a technikai hala­dást fékezi bányáinkban. Egyik ilyen nagy hiányosság pl. a tech­nikusoknak, aknászoknak, gyak­ran egyes bányák vezetőinek is helytelen viszonya az új techniká­hoz. Sok helyütt az újonnan be­vezetett észszerűsítés kezdeti si­kertelensége után abbahagyták a további próbálkozást és minden maradt a régiben. Ilyen eset for­dult elő pl. a karvíni Csehszlovák Hadsereg-bányában, ahol a bánya vezetősége elvetette az első pró­bák után a csillék kiszórásának gépesítésére javasolt tervezetet. Az eddiginél sokkal gyorsabban kell haladnia bányáink villamosí­tásának is. Hogy a villamosítás elhanyagolása milyen következ­ményeket von maga után, mutatja a Zápotocký elnök-bánya pélűaja. Itt a villamosítás tervét 40%-ra teljesítik és ebből kifolyólag a fej­tésben is terven alul maradtak, mivel nem lehetett üzembe helyez­ni a tervezett mennyiségű szén­kombájnt. A villamosítás nemcsak a leg­főbb feltétele a gépesítésnek, a munkatermelékenység fokozása elérésének, hanem és nem utol­só sorban — nagy mértékben hoz­zájárul a bányászmunka meg­könnyítéséhez. a munka kultúrá­jának növeléséhez. Nem kell hang­súlyozni, hogy ez nagyon fontos tényező az állandó munkaerők megnyerése terén is munkaerő­hiánnyal küzdő bányáinkban. Szépen fejezte ki az értekezle­ten a gépesítés, villamosítás kiha­tását a politikai nevelő munkára is Slowik elvtárs, a Csehszlovák Hadsereg-bánya üzemi pártszerve­zetének elnöke: „Hiába jársz a bá­nyász után, hogy 8 órai munkája végeztével gyűlésre, moziba, szín­házba menjen. Fáradt ő már ilyen­kor, hazamegy, örül, hogy Iefek­het. Nálunk azonban már köny­nyebb ezen a téren a munka, a színházjegyek után is érdeklődnek már a bányászok. De nálunk nem fárad ki a bányász a fejtésben, a szénrakodásban. Hiszen az első félévben 278 748 tonna olyan szén került a felszínre, amelyhez bá­nyász kézz?l nem nyúlt, 6 kom­bájnunk fejtette ki". "VT agy érdeklődést keltett és a konferencia eredményes­ségéhez hozzájárult a Tudományos Kísérleti Kutató Intézet dolgozó­jának, Otásek mérnöknek felszó­lalása. Otásek mérnök«bemutatta a kutatóintézet munkájának szé­leskörű tevékenységét bányáink technikai színvonalának emelése terén. Sok olyan kísérletről és gépről beszélt, amelyek hiányát az előtte felszólalók fájlalták. Ebből kitűnik a bányák elszakadottsága a kutatóintézettől — a bányákban nem tudnak olyan dolgokról, ame­lyek már rendelkezésükre állhat­nak. Egy ostravai technikus pl. olyan rakodógéptípust hiányolt, amellyel éppen Ostraván végzik már az utolsó kísérleteket. Hogy nincs meg a kellő kapcsolat a ku­tatóintézet és a bányák között, az nemcsak a kutatóintézet hibája. A bányák vezetői a napi feladatokba merülve máról holnapra élnek és gyakran megfeledkeznek arról, hogy előre gondoljanak. Ritkán, vagy egyáltalán nem fordulnak technikai problémáikkal, újabb gépek, felszerelések igénylésével a kutatóintézethez. Ez pedig ma már nagy eredményeket ért el. Megtalálták pl. a levegő hűtésének gazdaságosabb, korszerű módját, világviszonylatban is a legkorsze­rűbbek közé tartozó benzines ak­kumulátoros bányalámpát szer­kesztettek, a szellőztetés terén is újabb, hatásosabb módszereket fe­deztek fel. A miiszekundumos robbantásra olyan műszereket ké­szítettek, amelyekkel a robbantás egyszerűbbé válik. S mi több, rá­jöttek arra is, hogyan lehet szén­dioxid alkalmazásával metánban is tűzveszély nélkül robbantani. A kutatás mindezen eredményei azonban kihasználatlanok még. A bányákban csak nehezen hajlanak az újdonságok alkalmazására. Szolgáljon például a személyi biz­tonsági légzőberendezés meghono­sodása mély és metános bányáink­ban. Ezzel a védőberendezéssel kutatóintézetünk már 40 ezer bá­nyászt szerelt fel. Ilyesmi a szov­jetunióbeli bányákon kívül sehol a világon nem található meg ilyen nagy mértékben. TZ" öztársaságunk szénipara fejlett. Bányáinkban any­nyi szenet fejtenek, hogy az egy lakosra eső szénmennyiség ará­nyában köztársaságunk világvi­szonylatban is az élenjáró államok között van. Bányáink technikai fejlettsége azonban nem kielégítő, elmarad a Szovjetunió, az Egye­sült államok, Franciaország mö­gött. Pedig gépiparunk nagy fej­lettsége mellett teljes mértékben biztosíthatjuk bányáink korszerű gépi felszerelését. Ehhez azonban feltétlenül szükséges — és ezen a téren szénipari dolgozóink konfe­renciája nagy segítséget jelentett — megteremteni az új munka­módszerek, rakodógépek, kombáj­nok alkalmazásának feltételeit mind technikailag, mind pedig po­litikailag bányáinkban és bányá­szaink között. Hiszen a gépek tö­kéletes kihasználása nélkül, a bá­nyászok létszámának fokozásával nem érhetjük el második ötéves tervünk féladatainak teljesítését. Ha ilyen úton haladnánk, 4—5 év múlva lakosságunk 3A részének csak az Ostrava-Karvín-i szénkör­zetben kellene dolgoznia, hogy ez az egyetlen körzet teljesíthesse nagy feladatait. Ezért csakis a technikusok, bányászok szakkép­zettségének fokozása, a gépek is­merete, hatalmas változás a tech­nikai felkészültség terén, biztosít­hatja célunk elérését: az ötéves tervben teljesíteni és túlteljesíteni a tervezett feladatokat és így hoz­zájárulni mindnyájunk életszínvo­nalának emeléséhez, a szocializ­mus felépítéséhez hazánkban. VILCSEK GÉZA Tíz éves a Szakszervezeti Világszövetség írta: Giuseppe di Vittorio, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke EZEKBEN A NAPOKBAN vala­mennyi ország dolgozói megemlékez­nek a Szakszervezeti Világszövetség megalakításának tizedik évľorduló.já- i rôl. A Szakszervezeti Világszövetség 1945. október 3-án alakult meg a párizsi Chaillot Palota nagytermé­ben tartott kongresszuson. A Szakszervezeti Világszövetség c'.yan egységes program alapján jött létre, amelyet a legkülönbözőbb irány­zatú szakszervezetek közös megegye­zéssel alakítottak mea. s valamennvi küldött lelkesen elfogadott. Megala­kulása hatalmas jelentőségű esemény volt a világ munkásosztálya szakszer­vezeti mozgalmának történetében. El­ső ízben történt, hogy a Szovjet­unió, a népi demokratikus országok és valamennyi tőkés, gyarmati és füg­gő oi szag szakszervezetei egységes szakszervezeti szervezetbe tömörül­tek. A Szakszervezeti Világszövetség hatalmas fegyver, amelyet a nem­zetközi munkásosztály kovácsolt, hogy sikeresen vívja meg a szakszervezeti harcot a dolgozók életszínvonalának védelmében és az életszínvonal emelé­séért, a dolgozók szakszervezeti jo­gaiért és demokratikus szabadságjo­gaiért, a gyarmati járom alatt sínylő­dő népek nemzeti felszabadulásáért, sz egész emberiség legnemesebb ügyéért, — a világbéke megvédéséért és megszilárdításáért. A Szakszervezeti Világszövetség programja szabatosan kimondja a nemzetközi munkásmozgalom e leg­fontosabb céljait — s ezt a progra­mot egységesen elfogadták az összes küldöttek, köztük az amerikai CIO és a brit szakszervezeti kongresszus küldöttei is, akik tevékenyen részt vettek a program kidolgozásában. A Szakszervezeti Világszövetség ma, ' megalapításának tizedik évfordulóján, büszkén hangsúlyozhatja, hogy hű ma­radt közös programjához, minden or­szágban támogatta . és irányította a dolgozók egységes harcát és számos sikert aratott. A szakadárok elárul­ták a közös programot és 1949. elején elhagyták az SZVSZ-t, hogy annak a politikának az eszközévé váljanak, amely a világot két, egymással szem­benálló államcsoportosulásra akarja osztani. » * • MÄR MONDOTTUK, hogy a hatal­mas Szakszervezeti Világszövetség megalakítása új, nagy esemény volt a nemzetközi munkásosztály által indí­tott egységes harc fejlődésének tör­ténetében, s hangsúlyoznunk kell, hogy nem volt véletlen esemény. A világ dolgozói hatalmas, egységes szerve­zetének megteremtése megfelelt azok­nak az új követelményeknek és ki­emelkedőbb feladatoknak, amelyeket a második világháború utáni új törté­nelmi korszak tűzött valamennyi or­szág munkásosztálya elé. A fasizmus szétzúzása megnyitotta a nemzetközi munkásosztály és a vi­lág dolgozói előtt a társadalmi igaz­ságosság, a szabadság, a haladó civi­lizáció, a nemzeti függetlenség és a tartós béke új távlatait. A világ dol­gozói közt minden irányzat megtalál­ható, de igazságos és mélyről fakadó társadalmi vágyaikat és eszményeiket ] szabatosan kifejezi az az egységes program, amelynek alapján a világ szakszervezetei 1945. október 3-án megalakították a Szakszervezeti Vi­lágszövetséget. Az SZVSZ fennállásának első tíz esz­tendeje azt bizonyítja, hogy egységes programja teljesen megfelel a mun­kásosztály új objektív követeléseinek, sokoldalú és rendszeres tevékenysé­ge pedig megfelel azoknak a legki­emelkedőbb feladatoknak, amelyeket a fasizmus szétszúzását követő új törté­nelmi korszak tűzött a dolgozók elé. Az SZVSZ életének és harcának tíz esztendeje egyben a világ dolgozói ál­tal indított szakszervezeti harc tíz­éves története is. Ez azért van igy, mert az SZVSZ az egyetlen olyan nem­zetközi szakszervezeti szervezet, amely 1945. óta megvan és azóta vezeti va­lamennyi ország dolgozóinak harcát; az SZVSZ az egyetlen olyan szak­szervezet, amely akkor is lépést tart a harcoló dolgozókkal, amikor nem az SZVSZ soraihoz tartozó dolgozók­ról van szó. Az úgynevezett Szabad Szak­szervezetek Nemzetközi Szövetsége (SZSZNSZ), amelyet a szakadárok az SZVSZ-ből való kivállásuk és a kö­zös párizsi program megtagadása után létesítettek, sohasem volt igazi nem­zetközi szakszervezeti szervezet. A Szakszervezeti Világszövetség valóra váltotta az egész világ dolgo­zóinak leghalaszthatatlanabb és leg­égetőbb vágyát: országos és nemzet­közi viszonylatban létrehozza a szak­szervezeti egységet, hogy a lehető legnagyobbra növelje a dolgozók erejét, s a dolgozók nagy sikereket arassanak. * » * A SZAKSZERVEZETI VILÁGSZÖ­VETSÉG egyik legnagyobb érdeme, hogy a tíz esztendő alatt meg tudta óvni napjaink szakszervezeti mozgal­mát a régi reformista szakszerveze­tek hibáitól. Ezek a szakszervezetek arra törekedtek, hogy a szakszerve­zeti tevékenységet kizárólag az egye­sületi kérdések szűk keretei közé szo­rítsák. Az SZVSZ eredeti párizsi program­jához híven bebizonyította a világ dolgozóinak, hogy a hétköznapi gazda­sági és társadalmi követelésekért in­dított harcukat három alapvető cél­lal kell megvívni és a leghatározot­tabban kell küzdeni e célok megvaló­sításáért. E három cél: a szakszerve­zeti jogok kivívása és megvédése, a szervezkedési jog, a sztrájkjog és a demokratikus szabadságjogok kivívá­sa; az imperialisták gyarmati politi­kája következtében elnyomott népek szabadságharcának aktív támogatása; hatalmas harc megindítása minden há­borús gyújtogató ellen, a háború vám­szedői ellen, a világbéke megvédé­séért és megszilárdításáért. Az SZVSZ ezekért az alapvető célo­kért harcolva, megmagyarázta a világ dolgozóinak: e célokat feltétlenül el kell érni ahhoz, hogy a tőkés, és a gyarmati országok dolgozói nagyobb sikerrel szállhassanak síkra a kenyérért és a munkáért, összes elemi követelé­seik védelmében, nagyobb sikerrel küzdhessenek életszínvonaluk számot­tevő emeléséért, a társadalmi és em­beri méltóság nagyobb tiszteletéért és utat nyithassanak a tőkés kizsák­mányolás és az imperialista rablás minden formája alól való felszabadu­lásuk felé. Érdeme az SZVSZ-nek az is, hogy jelentékenyen hozzájárult ahhoz a harchoz, amelyet a nagy néptömegek vívnak az új háború előkészítése el­len, az egységes békemozgalom fej­lesztéséért. SÖBÁNYÁSZAT VLZSUGÁRRAL. Románia egyik sóbányájában új el­járást alkalmaznak, amely megköny­nyíti a munkát és ugrásszerűen nö­veli a termelékenységet. A módszer lenyege az, hogy nagynyomású vizsu­gárral feloldják a kősót, s a sóolda­tct szivattyúkkal a külszínre vagy egyenesen a vegjészeti gyárba juttat­ják. Az eljárás feltalálóit és megho­nosítóit a román kormány államdíjjal tüntette ki. RÁDIÓÉPÍTŐ ÉS KÍSÉRLETI SZEKRÉNY Magyarországon rádióépítő és kí­sérleti szekrény néven játék kerül for­galomba. Az építöszekrénnyel több mint hatvan kísérletet végezhetnek a gyermekek, többek között kis rádiót is építhetnek. A szerkezet zseblámpa­eiemmel működik, s ezért teljesen ve­szélytelen. i ELŐÁLLÍTOTTÁK A 101. ELEMET. Az Amerikai Fizikai Társaság ülésén bejelentették, hogy GJen T. Seahorg. a Kaliforniai Egyetem tanára előállí­totta a 101, elemet, amelyet Mendele­jevnek, az elemek periodikus rendszere feltalálójának tiszteletére mendelevi. umnak neveztek el. Az új elemet mes­terségesen, ciklotron segítségével állí­tották elő. FOGFÜRÁS ULTRAHANGGAL Az új készülék nem forgómozgás segítségével fúrja ki a fogat, hanem rezgőmozgással. Az éles szerszám másodpercenként 26 ezer rezgést vé­gez és csiszolófolyadék segítségével a fogban kellő fúratott készít. A fogfúrás hangtalan és nem okoz fájdalmat, HELIKOPTER-SIKLÖ A Szovjetunióban új típusú sikló­repülőgépet próbáltak ki. A gépet személygépkocsi vagy tehergépkocsi vontatja 35—40 km-es óránkénti sebes sépgel, miközben a gép „helikopter­légcsavar" segítségével a levegőbe emelkedik, s addig repül, míg a gép­kocsi mozgásban van. Kedvező szél esetén a repülés magassága eléri az 50 m-t. Az SZVSZ megalapításának tizedik évfordulója égybeesik a nemzetközi helyzetben észlelhető ama változások­kal, amelyek megfelelnek a dolgo­zók, valamennyi nép békés törekvé­seinek. Az események a „hideghábo­rú" megszűnése, az államok közti megegyezés, a béke megszilárdítása felé haladnak, hogy a népek, különö­sen a dolgozó emberek vérét szívó esztelen fegyverkezési hajsza véget érjen. Ilyen körülmények közt az a véleményünk, hogy a szerves, orszá­gos és nemzetközi szakszervezeti egy­ség kérdését — a siker nagyobb le­hetőségeit figyelembe véve — új mó­don kell felvetni. Az SZVSZ végre­hajtó bizottsága feltétlenül tanulmá­nyozza e kérdés új vonásait és meg­teszi a szükséges intézkedéseket, hogy elérje kedvező megoldását, de számít rá, hogy jelentős nehézsége­ket kell még leküzdenie. LEHETETLENNEK TARTJUK, hogy a dolgozók, bármely irányzathoz tar­toznak is, belenyugodjanak abba a gondolatba, hogy az SZVSZ-hez tar­tozó, valamint az SZSZNSZ-ben és a Keresztény Szakszervezetek Nemzet­közi Szövetségéhez tartozó szakszer­vezetek közt tovább dúljon az eddigi „hidegháború", amikor kialakult a kü­lönböző érdekű államok megegyezésé­nek lehetősége és lehetőség nyílt a „hidegháború" megszüntetésére, s amikor azonosak e szakszervezetek alapvető és állandó érdekei. . Megalapításának tizedik évforduló­ján az SZVSZ újból hangsúlyozza: igyekszik minden lehetőséget kihasz­nálni, hogy minden országban és nem­zetközi viszonylatban is elősegítse a legszélesebbkörű szakszervezeti egység helyreállítását és a szakszervezetek akcióegységének fejlesztését. (Részletek a Tartós békéért, né­pi demokráciáért! 1955. X. hó 2-i számában megjelent cikkből.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom