Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-29 / 260. szám, szombat

1955. október 29. UISZÖ 3 A négy nagyhatalom külügyminiszterei genfi értekezleténe A négy nagyhatalom külügyminiszterei genfi értekezletének pénteki ülése Genf, október 28. — Pénteken, október 28-án röviddel 16 óra után a négy nagyhatalom külügyminiszterei megkezdték második ülésüket. Az ülést eredetileg délelőtt 10 órára tűzték ki, azonban Pinay francia külügyminiszter kérésére, aki délelőtt részt vett a francia nemzetgyűlésben a Faurekormánv bizalmi szavazásán, elhalasztották. Pinay a délutáni ülésre később érkezett. A pénteki ülésen Haraíd Mac Millan brit külügyminiszter elnökölt. A nyugati hírügynökségek előzetes jelentései szerint a nyugati nagyhatalmak képviselői Németország egységének megoldására tett javaslatokat tartalmazó memorandumot terjesztettek az értekezlet elé. Pinay francia külügyminiszter beszéde (Folytatás a 2 oldalról.) Feladatunkká tették, hogy folytassuk ezt a megoldáskeresést és hogy pozitív eredményeket érjünk el. E küldetésünk teljesítésében nincs jogunk csalódást okozni népeinknek. Nem szabad megelégednünk azzal, hogy a népek reményét az álamférfiak óhaja tartsa fenn. A jövőben szilárd törekvéssel és világos elszántsággal kell megvalósítanunk azokat a reményeket, amelyek alig születtek meg. Hogyan érjük ezt el? Ügy vélem, hogy ehhez bizonyára hozzájárul az, ha betartunk bizonyos számú egyszerű szabályt. A kormányfők elhatárolt programot dolgoztak ki, amely több pontos kérdést tartalmaz. Ezekre a pontos kérdésekre pontos, vagyis világos és konkrét válaszokat kell adnunk. A múltban a kormanyaink képviselői közötti véleménycsere gyakran szonoki emelvénnyé változott, ameiyről az egyes kormányok képviselői partnereik országának közvéleményéhez t'oruultak. Megbeszeléseink nagyon gyakran az j egymást követő monológok végtelen sorozata voltak. ElsosorDan minden erőnket latija kellene vetnünk, hogy ellenálljunk a nagyon természetes kísértésnek, hogy hosszú beszédeket tartsunk. Az értekezlet nem monolőyok" sorozata, amelyben mindenki a saját álláspontját védi és süket marad a többiek álláspontjával szemben. Az értekezletnek a nyílt párbeszédek sorává kell lennie, amelyeknek folyama kialakul és fennmarad az az emberi kapcsolat, amely lehetővé teszi, hogy beleéljük magunkat a másik fél helyzetébe és megértsük Kölcsönös megértés nélkül nincs igazi haladás. Kíséreljük meg tehát ismét megtalálni ezt a párbeszédek iránti érzéket, amit egy kissé elvesztettünk. Természetesen itt nem lehet arról szó, hogy mindent azonnal megoldjunk. A számunkra meghatározott működési tér határtalan már ama problémák fontosságánál fogva is, amelyeket át kell tanulmányoznunk. Ennek ellenére azonban eléggé elhatárolt, úgy, hogy határozottan nem engedi, hogy róla letérjünk. Az „idő" tényezőnek is szerepet kell játszania tárgyalásaink folyamán. Egyes esetekben szövetségesünk lehet, más esetben ellenfelünkké válik. Nem helyes rendszeresen az időre bízni magunkat, abban a reményben, hogy meghozza nekünk a keruések megoldását, amelyekért a nagyhatalmak felelősek s amelyeket már most megadhatnak és meg kell oidaniok. A leszerelés problémája bonyolultságánál fogva nagyon hosszas erőfeszítést követel meg. Ebben a kérdésben valószínűleg csupán bizonyos számú előzetes intézkedésben egyezhetünk meg, amelyeket a gyakorlati és gyors megvalósítás szerint kellene összefoglalni. Ezzel szemben világos, hogy a napirend első pontjában — Németország egysége és a biztonság — nem áll semmi akadály azon terv elveinek azonnali eldöntése útjában, amely Németország egységének megvalósítását egybekapcsolná a biztonsági rendszer kidolgozásával. Hyen határozat nélkül nem volna lehetséges semmilyen további haladás. Ez azonban nem jelenti azt, hogyha ilyen határozatot hoznánk, hogy ennek megvalósítása ne alapuljon a progresszivitás elvén, hogy így tiszteletben tartsanak minden jogos érdeket. Egy további fontos pont: Hogy mindenki bizonyos lehessen igazi biztonságában, olyan feltételeket kell teremteni, amelyek a legjobban biztosítják a békét valamennyi orszíg számára, tekintette véve a reális tényeket, valamint az egyik és másik fél jogos érdekeit. A reális állásfoglalás megköveteli, hogy mérlegeljük a valósig valamenynyi szempontját, s emellett ne húnyjunk szemet — többé vagy kevésbé szándékosan — egyik szempont felett sem. Valamennyi fél jogos érdekeit mérlegelni, ez természetesen azt jelenti, hogy tiszteletben kell tartani ezen érdekek iránti érzéket, ahogy azt mindenki tetszése szerint értelmezi.A békét nem lehet a felosztásra irányuló kísérletekkel elérni. A békés. együttélés teljesen kizár minden olyan mesterkedést, amelyeknek célja a másik fél létalapjainak megsemmisítése. Ami bennünket illet, éppen ebben a szellemben jövünk ide. Mi a magunk részéről nem azonosítjuk magunkat azzal a politikai filozófiával, amelyre a Szovjetunió hivatkozik. Nem gondolunk azonban arra. hogy a Szovjetunió népeitől — vagy bármilyen más néptől — megtagadjuk azt a jogot, hogy erre hivatkozzék. Nem gondolunk arra sem, hogy a diplomáciát fegyverként használjuk fel, hogy ellene harcoljunk. A mi reményünk az. hogy a ma kettéosztott világ kit részének közeledése fokozatosan e különbségek enyhüléséhez vezet. Ezért a francia kormány nagy fontosságot tulajdonít napirendünk azon pontjának, amely a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatokra vonatkozik. Amíg fennáll a világ kettéosztottsága, addig Nyugat-Európa biztonsága elválaszthatatlanul összefügg a nyugati biztonsági szervezetekkel és ilyen körülmények között illuzórikus volna a biztonság kérdésében egységes Európáról beszélni. Ellenkezőleg, minden téren nagyobb mértékben kell törekedni Európa két része gazdasági, kultúrális és emberi kapcsolatainak elmélyítésére. Európa egységének fel" újítására, éppen ebben az új légkörben. Lehet, hogy ez az eszmény még távol van. A francia kormány azonban politikáját mindig eszerint állapította meg és irányította azon korlátok között, amelyeket Európa jelenlegi kettéosztottsága megszab. Nem vesztettük el a reményt, hogy az együttműködés eszményét, amely a mi eszményünk Nyugat-Európában, kiterjesszük egész Európára. Tehát azért vagyunk itt, hogy tárgyaljunk, ez azt jelenti, hogy egyenjogú partnereinkkel közösen keressük azt a megoldást, amely tiszteletben tartja mindegyik fél alapvető érdeke.t. Jóllehet védelmünk és biztonságunk alapvető elemeit nem vagyunk készek tárgyalások tárgyává tenni, hajlandók vagyunk oly messzire menni, amenynyire csak lehet, olyan józan intézkedések kérdésében, amelyek lehetővé tennék a Szovjetunió szükségleteinek, érdekeinek és jogos meggondolásainak tiszteletben tartását. E tárgyalások folyamán felelősségünk még egy kötelességet ró reánk: el kell utasítanunk a hamis megoldásokat, vagyis az olyan megoldásokat, amelyek többé-kevésbé ügyesen elleplezik azt. hogy nem jött létre megoldás, vagypedig olyan megoldásokat, amelyek be nem ismert megnemértésen alapulnak. Nagyon komoly dologról van szó. Szigorúan tiszteletben kell tartanunk a becsületes gondolkozásnak és az erkölcsnek minden követelményét. Meggyőződésem, hogy ez a becsületesség annak az ügynek szolgálatában, amelynek erőnket szenteljük, lehetővé teszi, hogy pozitív eredményeket érjünk el. Engedjék meg, hogy végezetül emlékeztessek itt Eisenhower elnök kiváló személyiségére. Éppen itt, alig három hónappal ezelőtt megcsodáltuk pezsgő energiáját. Kegyetlenül érte ót a betegség, de szerencsére már a gyógyulás útján van. Meggyőződésem, hogy hűen kifejezem mindannyiunk gondolatát, ha azt javaslom önöknek, hogy munkánk legelején biztosítsuk őt mély barátságunkról és küldjük el neki forró jókívánságainkat. Uraim, a külügyminiszterek értekezletét ezennel megnyitom". Genf (ČTK). Nagyon örülök, hogy alkalmam van néhány szót szólni, mielőtt megkezdjük az értekezlet munkáját. Eisenhower elnök hirtelen megbetegedése, amelyről ön elnök úr, említést tett, a legmélyebb sajnálatot keltette Nagy-Britannia, a brit népközösség és a brit birodalom valamennyi részében. Amikor ez a hír eljutott hozzánk, személyes csapásként éreztük, mintha az elnök hozzátartozónk volna. Mi ugyanis mindnyájan az elnökben nemcsak a győzelem idejének nagy vezérét látjuk, hanem hűséges barátunkat is az utána következő nehéz években. Nincs senki, akit országomban jobban ismernének és jobban szeretnéneK. Nemcsak kormányom, hanem egész népünk szívesen csatlakozik ahhoz az üdvözlethez, amelyet az ön javaslatára erről az értekezletről hozzá intézünk. Ügy vélem, nem szükséges semmit sem hozzátenni azokhoz az általános jellegű megjegyzésekhez, amelyeket Ön, elnök úr tett. Teljesen csatlakozom e megjegyzések fő gondolataihoz. Az ez év júliusában megtartott genfi értekezlet világszerte új reményeket keltett. Számunkra, akik belefogunk abba a munkába, amelyet a kormányfők bíztak reánk, a következő néhány hé' ösztönzést és felhívást is jelent. Feladataink teljesítését az ügy iránti odaadással és megértéssel kell megkezdenünk. Nem szabad, hogy egyensúlyunkat megzavarják az ideiglenes sikerte lenségek, vagy eltérítsenek utunkról az akadályok, legyenek azok bármily nehezek. Ezzel egyidejűleg reálisaknak kell lennünk. Látnunk kell, hogy jelentős távolság áll fenn a nyugati hatalmak és a Szovjetunió eddigi álláspontjai között. Hisszük, hogy ezt a távolságot át lehet hidalni és készek vagyunk minden erőfeszítést megtenni, hogy sikert érjünk el. Nagy-Britannia kormánya és népe és velük együtt mindazok, akik elismerik a brit népközösséghez és a brit birodalomhoz való tartozásukat, békére vágynak. Nincs olyan áldozat, amelyet ne volnának késiek meghozni a béke ügyéért, kivéve azokat az elveket, amelyeket létfontosságúiknak tartanak meggyőződésük és az ügyekhez való hűségük szempontjából, amelyekért már annyi mindent tettek". J. F. Dulles, az USA külügyi államtitkárának beszéde Genf (ČTK) — Nagy felelősségünk tudatában jöttünk itt össze. Júliusban itt kormányfőink kijelentették azt a kívánságukat, hogy helyreállítsák a tartós békét és enyhítsék a feszültséget. Mind a négyen megegyeztek három pontban, amelyeket e feladatok teljesítésénél meg kell oldani. A legfőbb képviselők értekezlete egyben világosan megmutatta a felfogások közötti mély különbséget, ami e célok elérésének helyes útját és eszközeit illeti. A probléma a következőkben rejlik: négy kormány közül mindegyik elismeri, hogy a jelenlegi helyzet nem nyújt kielégítő alapot a biztos békére. Ezzel egyidejűleg mindegyik kormány arra gondol, hogy semmilyen változás ne veszélyeztesse biztonságát, ami teljesen természetes. A jelenlegi feszültségnek és bizalmatlanságnak mély gyökerei vannak, amelyeket nem lehet könnyen kiirtani. Elértünk azonban a válságos ponthoz, amikor vagy előre kell haladnunk a közös akciók egész sorával, amelyek felújítják a bizalmat, vagypedig a jövő még rosszabb lehet, mint amilyen a múlt volt. Napirendünk három pontja mutatja e probléma jellegét. Vegyük az első pontot, Németország kérdését. Mindnyájan elismerjük, hogy Németország kettéosztottsága súlyos igazságtalanság és a labilitás forrása. Mindnyájan megegyeztünk abban, hogy Németországot újra egyesíteni kell szabad választások útján. Ha Németország egyesítését a fejlődésnek ezen a fokán akarjuk elérni, szükséges, hogy mindegyikünk nyugodt legyen afelől, hogy ez a lépés nem érinti biztonságunkat. Az Egyesült Államok ezt a szükségességet elismeri és kész csatlakozni Németország egységének biztosítékaihoz, mely egység kizárná a német militarizmus bármilyen felújítását. Ezek a biztosítékok, ahogy gondoljuk, megfelelően tekintetbe vesznek minden jogos biztonsági érdeket, a Szovjetunió érdekeit is, és lehetővé tennék, hogy gyors haladást tegyünk az újraegyesítés felé, amelyet már régen meg kellett volna valósítani. A második pont, a leszerelés, hasonló problémákat támaszt. Mindnyájan elismerjük, hogy a fegyverkezés jelenlegi színvonala súlyos terhet ró a különféle nemzetekre és csökkenteni kellene nemcsak gazdasági szempontból, hanem azért is, mert a biztonság céljaira készülő fegyverek a valóságban háborúhoz vezethetnek. Nem lehet azonban egyikünktől sem elvárni, hogy valól an csökkentené katonai hatóerejét, hacsak ez nem történne egyidejűleg s a többi félnél ugyan- j ilyen csökkentéssel. Ezért ebben a j kérdésben az előrehaladás világosan függ nemcsak attól, hogy beleegyezünk-e a fegyverkezés csökkentésébe, hanem annak biztosításától is, hogy a csökkentés, melyben megegyeztünk, valóban megtörténikre. Másként senkinek sem lesz az az érzése, hogy biztonságosan megvalósíthatja a megegyezett fegyverkezési csökkentést és ezért helyez az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország nagy súlyt a megfelelő felügyeleti és ellenőrzési rendszerre, mint az igazi leszerelés feltételére. Addig is Eisenhower elnöknek a tájékoztatások kicserélésére és a repülőgépről történő ellenőrzésre tett javaslata olyan Mac Millan brit külügyminiszter beszéde légkört teremthetne, amely lehetővé tenné e téren az előrehaladást. A tárgyalások harmadik pontjához, a kapcsolatok fejlesztésének kérdéséhez érkezve, mindnyájan megegyezünk abban, hogy a közöttünk lévő kapcsolatok kibővítése a kölcsönös megértés fejlesztését szolgálná. De ezen a téren sem várhatunk egyszerre meszszemenő akciót, amely megfeledkezne a biztonság minden érvéről. Tárgyalásokat kell kezdenünk először azokról a kérdésekről, amelyek egyrészt nem érintik bármelyik fél kellő oiztonságát, másrészt biztosítják a kölcsönös sikert. Az Egyesült Államok erre az értekezletre azzal az elhatározással jött, hogy türelmesen és őszintén m-g vizsgálja ezen kérdések reális megoldásának minden lehetséges módját. Reméljük, hogy ebben a szellemben fog eljárni a másik fél is. Különféle javaslatokat fogunk tenni e kérdésekben, amelyek igyekezni fognak eleget tenni a jogos szovjet szükségleteknek. Javaslataink lehetővé akarják tenni a mai viszonyok szükséges megváltoztatását olyan alapokon, amelyek nem érintik bármilyen más ország biztonságát és amelyek valóban jelentősen fokoznák a biztonságot azáltal, hogy kiküszöbölnék a labilitást és a feszültség meglévő forrásait. Reméljük, hogy a Szovjetunió komolyan és megértéssel fogja mérlegelni ezeket a javaslatokat, amelyek ezt, mint hisszük, megérdemlik. Ezt a reményt, amelyet itt kifejeztem, táplálja Eisenhower elnök is, aki sokat gondol önökre és én nagyra becsülöm, hogy önök is gondolnak rá. Megbetegedése után két ízben is részletesen megtárgyalta velem azokat a kérdéseket, amelyek előttünk állanak és még tegnap nyilatkozatot tett az értekezlet egyik dokumentumáról. Hiszem, hogy mi itt mindnyájan tudatában leszünk annak, hogy a genf! tárgyalások fejlődése, amint azt Eisenhower elnök általam éppen említeti tegnapi nyilatkozatában mondotta annyira előrehalad, hogy megmutatja, vajon a „genfi szellem" igazi változást jelent-e és valóban ahhoz a békés haladáshoz vezet-e, amelyre az egész világ annyira vágyik. Dudos elvtárs felszólalása a francia nemzetgyűlésben Párizs, (TASZSZ). A francia nemzetgyűlés szerdán délután rendkívül feszült légkörben kezdte meg az interpellációs vitát. A szerda délutáni sajtó egyöntetűen megállapítja, hogy a vitában a kormány sorsa forog kockán. A kormánynak kettős akadályt kell leküzdenie, hegy megmeneküljön a bukástól. Az első az észak-afrikai helyzet pénzügyi és katonai következményeire vonatkozó interpellációk, a második a választások kérdése. A vita első szónoka, a szocialista Christian Pineau bejelentette, hogy felvilágosításokat akar kérni" a kormány gazdasági politikájáról. Pineau hangsúlyozta: a jelenlegi költségvetésben 3597 milliárd frank bevétellel szemben 'a deficit 587 milliárd frank. Ehhez azonban hozzá kell számítani a költségvetésen kívüli kiadásokat s ezekkel együtt majdnem 900 milliárd frank der ficittel állunk szemben. A jövő költségvetési évben 1000 milliárd frank deficitre lehet számítani. Ez a bejelentés nagy nyugtalanságot keltett az ülésteremben. Pineau végül kijelentette, hogy a katonai kiadások aránytalanul nagyobbak a szociális kiadásoknál, s hevesen bírálta a kormány gazdaságpolitikáját. A következő felszólaló Jaques Duclos volt. Duclos beszédében a kormánynak azzal a törvényjavaslatával foglalkozott, hogy előbbrehozza a nemzetgyűlési választásokat. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: Mi a legkevésbé sem habozunk, amikor szót kell adni a népnek, s bármikor készek vagyunk emelt fővel eléje állni. A kormány elgondolásait azonban nem az a törekvés fűti, hogy meghallgassa a nemzetet a jelenlegi nagy problémákról. A kormány el akarja kenni politikájának következményeit. A francia népnek azonban tudnia kell, hova vezette Franciaországot a kormány politikája. Duclos ezután emlékeztet arra, hogy a miniszterelnök és egyes miniszterek egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tettek például az új adókat illetően. Faure kijelentette, hogy nem vezetnek be új adókat, ezzel szemben Pflimlin bevallotta, hogy amennyiben az észak-afrikai helyzet súlyosbodik, új adókra lesz szü'.:ség. Az igazság az, hogy új adók bevezetését készítik elő, de le akarják szavaztatni az országot, mielőtt a számlát bemutatnák neki. A francia nemzetgyűlésben az interpellációs vita még csütörtökön a hajnali órákban is tartott. A francia nemzetgyűlés 289 szavazattal 286 ellenében úgy döntött, hogy elsőnek tárgyalja le a szocialista határozati javaslatot és ezt megelőzően 28 szavazattöbbséggel elvetette a kormány határozati javaslatának első helyen történő megtárgyalását. Párizs, október 28. (ČTK) — A Francé Presse ^hírügynökség jelentése szerint a francia kormánynak pénteken, október 28-án délelőtt 12 szavazattöbbséggel bizalmat szavaztak. 271 képviselő szavazott a kormány mellett, ellene pedig 259 képviselő. NÉHÁNY SORBAN A REUTER HÍRÜGYNÖKSÉG tudósítója jelenti Szajgonból, hogy Ngo Dinh Diem október 26-án Dél-Vietnamot köztársasággá kiáltotta ki az e napokban megtartott .népszavazás" alapján. (ČTK) A SZOVJET SZAKSZERVEZETEK Központi Tanácsának meghívására a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsa küldöttséget meneszt Moszkvába a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából :r.dezendő ünepségekre. (TASZSZ) A LANDSBERGI FEGYHÁZBÓL szabadon bocsátctték Dietrich vezérezredest, Hitler testőrcégének volt főparancsnokát. Dietrich életfogytiglani büntetését töltötte Landsfcergten. (ČTK)