Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-26 / 257. szám, szerda

1955. október 149. UISZÖ 5 A csehszlovák-magyar néprajzi együttműködés Irta: Dr. Gunda Béla, A surányi EFSZ már teljesítette a kukoricabeadás tervét Van bőven kukorica, takarmány és siló Sok szövetkezetben, állami gazdaságban elmondhatják ezt, de kiváltképpen ott, ahol a vezetők helyesen terveztek és gondolkoztak az év elején, mert szerintem és minden okosan gondolkodó szerint, ha van kukorica, az annyit jelent, hogy lesz bőven tej, vaj, tojás, zsír és szalonna. Hogy hány mázsa kukorica kell egymétermázsa zsír kitermeléséhez, ez nagyon könnyen kiszámítható és a jó gazda tudja is. Az ilyen jól gazdálkodók közé-tartozik a Surányi Egységes Földmüvesszövetkezet is, amely ez idén 60 hektár kukoricaföldről takaMennyi erő, mennyi igazság és meggyőződés van a szavában. A szomszédos soron egy tízgyermekes anya, Oszuhová Katarína dolgozik leányával, Annuskával, aki csak nemrég lépett a szövetkezetbe. Azelőtt mint munkás dolgozott a Dubnicai Vorosilov-üzemben és három év után elhatározta, visszatér falujába, ahol nagy szükség van rá. Anyja tizenkét gyereket szült, tizet felnevelt, a legidősebb 25 éves, a legfiatalabb ötéves. Azt mondja, ha lenne még több gyereke, azoknak se bízná a nevelését másokra. Kettesben Az asszonyok kukoricatörés közben. Szorgalmasan dolgozik betakarításban Lehocky Ida néni is ... a kukoricarított be termést és 40 hektáron csalamádét termesztett télitakarmánynak állatállománya részére. Mikor értesültem róla, hogy a surányi szövetkezet példásan teljesíti a kuikoricabeadást, minél előbb igyekeztem eljutni ide. Kíváncsi voltam a szövetkezet munkájára, gazdálkodására, a kukoricatermelés hektárhozamára és a tagok munkamódszereire. A falutól mintegy 6 kilométerre találtam meg a kukoricaföldeket. Harminc aszszony, szövetkezeti tag dolgozott itt, közben persze tréfálkoznak, beszélgetnek. De nemcsak a tréfa, megy a munka is, mint a karikacsapás. Különböző korú asszonyok, lányok járnak a magasra érett kukoricaszárak között és vidám hangulatban biztatgatják egymást. — Gyerünk azzal a taligával — kiáltja a lovasszekér felé egy idősebb asszony, akinek már megtelt a kosara. — Hány éves néném? — kérdezem tisztelettel az asszonyt. — Hetven — mondja mosolyogva, mintha csodálkozna kérdésemen. Mikor neve után érdeklődöm, szerénykedve utasítja el. — öreg vagyok én már, ott vannak a fiatalok, inkább azokról írjon. Azért megtudom, hogy Lehocky Idának hívják, s már öt éve dolgozik nagy szorgalommal a közösben. Korához képest fiatalosan mozog a kukorica szárak között. Eddig kétszáznyolcvan munkaegységet dolgozott le a szövetkezetben. Szomszédainak gyakran mondogatja, milyen nehéz volt az ő élete, mert férje magára hagyta és egyedül kellett megkeresni mindennapi kenyerét. — A szövetkezetben jobb a sorom, azért léptem be, mert már érzem, kevés időm van hátra és én ezt ki akarom használni. már hatszáz munkaegységet ledolgoztak a szövetkezetben. — És ki főz otthon? — kérdezem a sokgyermekes anyát. — Marika, aki a tizenötödik évét már betöltötte. Szinte elfeledkeztem a hektárhozamokról, a számadatokról. Szemükben ott láttam ragyogni az élet örömét, a bsldog jövő távlatait. Az a nagy munkakedv, amelyet itt láttam, egyszerre megérttette velem, miért a szövetkezetben, most silóznak és fuvaroznak. Közel 500 köbméter siló van már a betongödrökben, de mert ez még kevés, most ideiglenes siiógödröket ásunk, ezekbe raktározzuk el a csalamádét, kukoricaszárat, répaszeletet. A további beszélgetés során megtudtam, hogy az egész kukoricaterületet négyzetes fészkes módon ültették be. Jól megkapálták a kukoricát, s ezért keveslik is az átlagos 50 mázsa csöveskukorica termést hektáronként. A húsz vagon kukoricából 7 vagont adtak be. Beszéd közben azt is megfigyeltem, hogy itt a vagon szót gyakrabban használják mint a métermázsát. Hogy aztán minek ez a sok silókukorica, arra az a magyarázat, hogy a szövetkezetnek 1200 sertése van, azaz háromszázzal több a tervezettnél, amelyeket már most hízásra fognak. Nagy az állatállományuk és ez megköveteli a jó gazdától, hogy bőven gandoskodjék téli takarmányról, sőt még tartaléktakarmányról is. Ezért jövőre 60 hektár kukorica helyett 80 hektárt fognak ültetni. Szép a szövetkezet cukorrépatermése is. A 122 hektáron kb. 270 mázsa az átlagos hektárhozam. A tervet tehát túlteljesítették. Az idén 200 vagon répaszeletre számítanak, amely szintén biztosítja az állatállomány takarmányellátását. A múlt évben több mint 500 000 korona bevételük volt cukorrépából és nem egy család kapott a munkaegységeken felül még 50—60 kg cukrot. A szövetkezet még 18 vagon kendert é.s 10 vagon burgonyát termelt ebben az évben. A sok szép eredmény jogosan veti fel bennünk a kérdést, mennyi az egy munkaegységre eső pénzérték. Ebben az évben 9 korona az előleg, 2 kg búza, 1 kg árpa, 3 kg takarmány, répaszelet, burgonya, stb. Akiknek nincsen állatállományuk, pénzben fizetik ki a takarmány értékét. A kapásnövények értékesítése A surányi EFSZ-ben már meggyőződtek arról, hogy a silótakarmány igen nagy szerepet játszik az állatállomány átteleltetésében... teljesítette elsőnek a kukoricabeadást a surányi szövetkezet. De hol vannak a szövetkezet férfitagjai? — jutott eszembe. A csoportvezető, Slávil František ad kérdésemre választ, akinek mindenről pontos feljegyzése van. — A kukoricán kívül még silókukoricánk is van negyven hektáron. A férfiak tehát, akikből bizony kevés van után az eddigi számítások szerint még 5 korona esik egy munkaegységre. Ez a jutalmazás azonban még korántsem végső, mert a jövő évre már sokkal magasabbra tervezték a munkaegység értékét. És ha ilyen munkakedvvel fognak dolgozni a szövetkezeti tagok, biztos, hogy tervük a jövő esztendőben teljesül. Horváth Sándor. „ELJÖN AZ IDEJE.. Dicséret illeti őket A nagyabonyi EFSZ-ben még október elsó felében befejezték az ősziek vetését. A szövetkezet tagjai most a cukorrépa felszedésével és a silókészítéssel vannak elfoglalva. Visszatérve az őszi vetésekre, meg kell még említeni, hogy már szépen zöldélnek. Jó munkát végzett itt a traktoros brigád Egri Pál irányításával. Egri elvtárs 5 hónapos iskolázáson vett részt a közelmúltban és most bebizonyította, hogy értékesíteni tudja ott szerzett tapasztalatait. Pártunk Központi Bizottságának legutóbbi határozatát az utolsó betűig elolvasta és nyomban megbeszélést tartott beosztottjaival. Elhatározták, hogy az őszi munkák mielőbbi elvégzése érdekében megszervezik az éjjeli váltást. A két műszakban dolgozó traktorosok közül Csomor Béla került első helyre a járásban DT—54es traktorával, de dicséretre méltó munkát végeztek a többiek is, így Boráros Géza és Kántor Zoltán. S okan ismerik Ján Petiját a sabinovi járásban. A falu kis- és közép parasztjai között ö gazdálkodik a legjobb eredménnyel. Azt is tudja róla mindenki, hogy pontosan teljesíti állampolgári kötelességét. Amikor felkerestük Petiját, az volt az első kérdésünk: könnyen vagy nehezen teljesíthetők-e a beadások a faluban ? — A jelenlegi beadási terv nagyon is reális, s könnyen teljesíthető — felelte Petija. — S ez érthető is, hiszen gépek segítenek munkánkbun, műtrágya, jó minőségű vetőmag áll rendelkezésünkre. Ha jól dolgozik az ember, meg van az eredmény is. — Milyen termékekből teljesítette eddig beadási tervét ? — Mindenből! A burgonya van már csak hátra. Gabonafélékből 11 és fél mázsát adtam be, húsból 130 százalékra teljesítettem a beadást. Ugyanígy állok a tojással, tejjel s a szénával. Igyekszem, hogy a burgonyából is minél hamarabb beadjam az államnak járó részt. Petija elgondolkozva néz körül a földeken, s felcsillanó szemmel folytatja: — Nagyon szeretném, ha tapasztalataimat nagy szövetkezeti táblákon érvényesíthetném. Dehát sokan még mindig tétováznak. Pedig milyen más volna a szövetkezeti gazdálkodás! Gépek, új munkamódszerek a növényi és állattenyésztési termelésben! Micsoda hektárhozamok volnának itt nálunk is! Egyelőre még mindig ezeken a kis földarabolt földecskéken, ki-ki a sajátján igyekszik elérni minél nagyobb eredményeket... Vannak eredmények, dolgos nép lakja ezt a falut. S mégis milyen más a szövetkezeti falvak élete ...! o, de eljön ennek is az ideje ... a debreceni Kossuth Lajos A FELSZABADULÁS UTÁN politikai, gazdasági és társadalmi fejlődésünk nyomán tág lehetősége nyílt annak, hogy a magyar néprajzi tudomány képviselői széleskörű kapcsolatokat építsenek ki a csehszlovák etnográfusokkal, a népköltészet, népművészet kutatóival. Míg a két világháború között alig volt valamilyen szerves kapcsolat a szakemberek között — ma már a csehszlovák és magyar etnográfusok együtt 'járják az osztravai iparvidék, a békési síkság, a liptói hegyek, a nógrádi palócok, a bakonyi erdők falvait. Olyan széleskörű és mélyen baráti ez az együttműködés, hogy nehéz is egy rövid cikk keretében áttekinteni. Ezért csak a legfontosabb eredmények ismertetésére szorítkozhatom. Ez év nyarán elkezdtük egy magyarországi szlovák falu, a békési Komlós néprajzi monográfiájának elkészítését. A munka a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával folyik. A gyűjtés és feldolgozás munkájában a magyar szakembereken kívül részt vesznek szlovák szakemberek is. A bratislavai Szlovák Tudományos Akadémia három munkatársa éppen az elmúlt napokban tért vissza Magyarországról, ahol Komlóson a népszokások, a viselet, a népművészet tanulmányozásával foglalkoztak. A munkát Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia fogja kiadni. A jövő évben a két ország szakemberei egy szlovákiai magyar falu néprajzi feldolgozásához kezdenek hozzá. Mindkét falu monográfiájában rámutatunk arra, hogy a népi kultúra alakulását miképpen befolyásolják a gazdasági és társadalmi tényezők. Az illető falvakban felderítjük a népi műveltség történeti alakulását és történeti rétegeit, majd vázoljuk, hogy miképpen és miben domborodik ki a falvak műveltségében a jellegzetesen magyar, illetve szlovák népi tulajdonság. Felvázoljuk j a népi kölcsönhatások okát és útját. Az elmúlt év őszén Podolák Ján, a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa járt Magyarországon s a budapesti Néprajzi Múzeumban lévő szlovák anyagot, valamint nyírsági, zempléni, abauji, veszprémi szlovák falvak néprajzát tanulmányozta. Jelenleg Mjartan Ján, a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének vezetője dolgozik Magyarországon. Lehetőség nyílt arra is, hogy a prágai egyetem egyik hallgatónője az elmúlt tanévben Magyarországon folytathassa néprajzi tanulmányait. Csehszlovákiában az elmúít esztendőkben több magyar néprajzi kutató dolgozott. Ortutay Gyula, a budapesti egyetemen a népköltészet professzora csehszlovákiai tanulmányútja során részben a prágai és bratislavai akadémiák néprajzi munkamódszerét, szervezetét tanulmányozta, részben pedig Mátyás királyról szóló cseh és szilovák történeti mondák után kutatott. lyíátyás király kedvenc alakja a különböző kelet-európai népek történeti mondáinak éppenúgy, ahogyan jellegzetes cseh-huszita népköltészeti megnyilvánulások élnek a magyar nép körében. Mátyás király mondai problémája felkeltette a szlovák kutatók figyelmét is. A Slovenský Národopis c. folyóiratban ez évben jelent meg Komorovský Ján tanulmánya, amelyben arra mutat rá, hogy a 16. században cseh földön már népi énekek csendültek fel Mátyás királyról. Az elmúlt hetekben fejezte be csehszlovákiai tanulmányútját Tálasi István professzor, a budapesti egyetemen a gazdasági néprajz tanára. Tálasi István a prágai könyvtárakban a régi cseh gazdasági > Tudományegyetem tanára irodalmat tanulmányozta s a különböző csehszlovák vidékek néprajzával ismerkedett meg. MAGAM MÁR HARMADSZOR töltök hosszabb időt Csehszlovákiában. A prágai és bratislavai Akadémiák Néprajzi Intézeteinek munkájáról elmondhatom, hogy európai viszonylatban is úttörő munkát végeznek. 1953-ban részt vettem a Szlovák Tudományos Akadémia rendkívül jól megszervezett kollektív kutatómunkájában. Zakarovce szepességi falu néprajzi monográfiáját készítettük el. Reám az a feladat hárult, hogy ennek a bányász-földművelő falunak egyes gazdaságnéprajzi kérdéseit tanulmányozzam. Idevonatkozó tanulmányaimnak eredményei itt Bratislavában szlovák nyelven meg is jelentek. Munkámban rámutatok arra, hogy a hagyományos, egészen egyszerűnek látszó, a gazdasági élethez alkalmazkodó teherhordási módok között milyen ősi szlovák tárgyi elemek maradtak fenn. Vizsgáltam azt, hogy a bányászéletmód, az üzemi munka miképen alakítja át az ősi, hagyományos elemeket. Jelenleg a morva és a szlovákiai ősi pásztorfalvak, az ún. valach-telepek, valamint a Losonc-környéki magyar falvak néprajzát tanulmányozom. A debreceni Egyetemi Néprajzi Intézetben elkészítjük a ma- » gyar nyelven megjelent cseh és szlovák 'vonatkozású néprajzi irodalom bibliográfiáját. Egy készülő nagyobb tanulmányban pedig azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogy milyen emléked vannak a magyar néphagyományban a csehszlovák nép történetének. Rendkívül érdekes kérdés ez! A magyaróra szági Göncz városkának egyes régi házait a nép ma is „huszita házaknak" tartja s a házak különleges formáját a huszita harcokkal hozza kapcsolatba. Egy borsodi népmonda szerint a derenki hegy alá a csehek annyi kincset rejtettek el, hogy a Tiszát is el | lehetne vele rekeszteni, A kincs csak minden hetedik évben található meg. De csak az előtt tárul fel a titokzatos barlang, aki olyan virágot tart a kezében, mint amilyet a cseh vitézek sisakjukon viseltek. A szegénységet támogató vihorláti szlovák betyárokról, Jánosik zempléni társairól is több borsodi monda ismeretes a magyar nép körében. A magyar néprajzi kutatásokat nagy mértékben elősegítik azok a módszertani, főleg a munkásosztály hagyományaival foglalkozó tanulmányok, amelyek prágai és bratislavai csehszlovák szakemberek tollából az Ethnographia c. magyar néprajzi folyóiratban jelertek meg. így elsősorban értékesek voltak a számunkra Filová B., Skalnikova O. és Nahodil O. különböző tanulmányai. Ezekből a tanulmányokból a magyar etnográfusok széles rétege megismerhette, hogy milyen alaposan folyik Csehszlovákiában az ipari munkásság néprajzának kutatása. Hogy a mi munkáinkat jobban megismerjék a csehszlovák szakemberek, a prágai Csehszlovák Tudományos Akadémia folyóiratában, a Československá etnográfiában Ortutay Gyula közölt hoszszabb tanulmányt a magyar népköltészeti kutatások történetéről, módszeréről. AMIT EBBEN a rövid beszámolóban elmondottam, természetesen csak kezdet. Közös munkánk folyton szélesedik s ahogyan a két baráti országban, Magyarországon és Csehszlovákiában haladunk előre a szocializmus építésének útján s mélyítjük el tudományunkat a történelmi materializmus tanításainak segítségével, — úgy lesznek eredményeink is mindig gazdagabbak.