Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-25 / 256. szám, kedd

4 ül $70 1955. október 25. Az USA „kikötései" fékezik az ENSZ leszerelési bizottságának munkáját Ne

w York, -y Qtóber 24-én A. A^ Szobote'ýrtek, a Szo

vjetunió ENSZ-beli, állandó ké

pvis

előjének javasla

tra összehívtá

k az ENSZ lesMrftfelési bizott

ságának ülését. jyafty megtárgyalj

a az EN

SZ lesz

erelési bizottsága alhizotts

ágának végzett munkájáról sz

óló j

elentést és azt a .jelentést, a

mely

et az E

NSZ leszerelési bizottságának a bizton

sá

gi tanács és a közgyűlés élé kell terjesztenie

. Elsőnek A. A. Szobolev szólalt fel. Beszédében megállapította, hogy a Szovjetunió küldöttsége javaslatot tett a bizottság rendes ülésének összehívására. hogy megtárgyalják az albizottság jelentését és hogy összeállítsák a bizot^fcág jelentését az ENSZ közgyűlése Számára. A Szovjetunió képviselője rámutatott anr>ak az állításnak alaptalanságára, ho/3y az Egyesült Nemzetek Szervezetében a lefegyverzés kérdésének nv/ötárgyalása és főleg az albizottság jelentésének megtárgyalása a végzett munkáról ebben a pillanatban állítólag fékezhetné vagy végeredményben megakadályozhatná e kérdés megtárgyalását az USA. Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió külügyminisztereinek genfi értekezletén, ítfincs kétség afelől — mondotta A. A. Szobolev —, hogy éppen ellenkezőleg ennek megvitatása az Egyesült Nemzetek Szervezetében járulhat kizárólag hozzá a tefeqyverzés kérdésének sikeres megtárgyalásához a négy nagyhatalom külügyminiszterének értekezletén. A Szovjetunió képviselője megállapította, hogy a lefegyverzésről folyó tárgyalások menete olvan stádiumban van, amikor újból szükséges megismerni a közgyűlés véleményét e kérdéssel kapcsolatban. Szükség van erre főleg tekintettel arra a helyzetre, amely az ENSZ leszerelési bizottságának albizottságában kialakult. A. A. Szobolev rámutatott továbbá arra, hogy a négy nagyhatalom kormányfőinek genfi értekezletétől eltelt idő folyamán az albizottság nem tett gyakorlati lépéseket a tefeqyverzés elfogadható rendszerének kidolgozására, annak ellenére, hogy a szovjet kormány által előterjesztett javaslatok már május 10-én lehetővé tették az álláspontok olvan értelmű közeledését, hogy az albizottságnak lehetősége nyílt megegyezést elérni több kérdésben. Az egyezmény elérése érdekében a Szovjetunió elfogadta az Egvesült Államok. Nagy-Britannia és Franciaország javaslatát, hcgv a Szovjetunió. az USA és Kína fegyveres erőinek létszámát 1—1,5 millió emberre csökkentsék ezen országok mindegyikében, Nagy-Britannia és Franciaország fegyveres erőit pedig 650 000 emberre. Ezt a létszámcsökkentést fokozatosan két részben kell megvalósítani. Amint ismeretes, a kanadai képviselő is kijelentette, hoqv e javaslattal egyetért. E kérdésben, amelyet a nyugati hatalmak mindig a lefegyverzési program legfontosabb problémájának tekintettek, tehát az álláspontok egyezők. A. A. Szobolev továbbá kiemelte, hoqv az albizottsáq tágjainak álláspontja nemcsak a lefeqyverzési probléma eqyes részletkérdéseiben került közelebb egymáshoz, hanem annak alapjaiban is. Magától értetődő lehetne az álláspontok ilyetén közeledése. hoov íqy meqteremtőd.iék a további munka alapja, amelvben lehetséqes lenne a lefegyverzés elfogadható rendszerének kidolqozásáról szóló srükséqes eqyizmények összes részletkérdéseinek pontos kidolgozása. De ez nem történt meq. Be kell ismerni, hogy azért nem történt így. mivel akadály volt az USA képviselőjének állásfoglalása az albizottságban. Az USA képviselője kivonta magát a fegyverkezés csökkentésére és az atomfegyverek betiltására vonatkozó intézkedések javaslatainak megtárgyalása alól és állásfoglalása arra a kijelentésre korlátozódott, hoqv az USA „kiköti" maqának, hogy e kérdésben elfoqlalt előző álláspontián változtasson. Arra hivatkozva, hogy jelen'eq állítólag nem lehet megteremteni a hathatós ellenőrzés módszerét, amely lehetővé tenné az atomfegyverek gyártására alkalmas öszszes anyag teljes mértékű feltárását, az USA képviselője kételkedésének adott kifejezést, hogy a feqyverzet csökkentése és az atomfegyverek betiltása egyáltalán lehetséqes-e. Ezzel lényeqében elutasított bármilyen döntést a feqyverkezés csökkentéséről és az atomfegyverek betiltásáról. Az ENSZ leszerelési bizottságának közvetlen kötelesséqe — mondotta beszéde befejező részében a szovjet küldött—.hoqv ki kell használnia a, tefeqyverzés problémája alapvető kérdéseiben megegyezés elérésére mindazokat a lehetőségeket, amelyek már léteznek, aminek megoldását az eqísz világ nemzetei követelik. Ezenkívül a bizottság kötelessége, hoqv késedelem nélkül a köz.qyűlés elé terjessze jelentését és íqv az összeqyűlteknek lehetővé teqye, hogy minél hamarább megkezdhessék a lefegyverzés kérdésének megtárgyalását. A bizottság tagjai, akik a qvűlésen még felszólaltak, az ellen nyilatkoztak, hoqy most tárgyalják meq a leszerelési bizottságnak a közgyűlés elé terjesztett jelentését. Arra hivatkoztak, hogy a bizottságnak és az ENSZ tagjainak meq nem volt idejük megismerkedni az albizottság munkájánali anyagával és hogv a jelentés .meqtárqyalása meghiúsíthatná a külügyminiszterek qenfi értekezletének munkáját. Erre A. A. Szobolev másodszor is felszólalt. Újból megmagyarázta a Szovjetunió május 10-i javaslatának alapmegha tarozásait, amelyek a lefegyverzésre vonatkoznak, többek között megmagyarázta az ellenőrzési ja-* vaslat alapvető határozatait és rámutatott azok állásfoqlalásának alaptalansáqára. akik visszautasítják az ENSZ leszerelési bizottsáqa és albizottsága jelentésének a közqyűlésen való me.qtárgyalását, mielőtt befejeződnék a külügyminiszterek genfi értekezlete. A Szovjetunió képviselője javaslatot tett. hoqy az ENSZ leszerelési bizottságának következő ülését október 26ra hívják össze. A többiek ezzel a javaslattal nem értettek egyet. A leszerelési bizottsáq következő ülésének idejét még nem határozták meg. Erőfeszítéseket keSI tenni a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és japán diplomáciai kapcsolatainak rendezésére Kim Ir Szen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertartácsának elnöke és Kim Du Bon, a Legfelső Nemzetgyűlés elnökségének tanácsa fogadta a japán parlamenti képviselők Koreába érnezett küldöttségét. A fogadáson a két ország népeit érintő kérdésekről folytattak véleménycserét, majd közös közleményt hoztak nyilvánosságára, amelyet koreai részről Kim In Gi, a Legfelső Nemzetgyűlés elnökségének alelnöke, japán részről. Szadao Furuja, a japán képviselők küldöttségének vezetője irt alá. A közlemény a többi között megállapítja hogy a fogadás részvevői kicserélték véleményüket a békéről, valamint a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Japán közötti diplomáciai kapc-solatok normalizálásának kérdéséről és a két országot közvetlenül érintő más problémákról. Megegyeztek abban, hogy erőfeszítéseket kell tenni a két ország közötti kapcsolatok normalizálására és egyengetni kell az utat a minél előbb meginduló kölcsönös kereskedelem felé. Hangsúlyozza a közlemény a két ország közötti kulturális cserekapcsolat megvalósításának fontosságát Gondot kell fordítani arra — mutat rá a közlemény — hogy a másik fél állampolgárai szabadon utazhassanak szülőhazájukba és biztosítani kell a másik fél állampolgárainak a nemzetközi jog által elismert jogait. A közlemény befejezésül hangsúlyozza: intézkedni kell, hogy mind a koreai, mind a japán halászok akadálytalanul folytathassák tevékenységüket a két ország partjai mentén elterülő nyílt tengeren. Megállapodás a koreai-japán kereskedelem «Iőmozdítására A Koreai Központi Távirati Iroda jelentése szerint október 14-től 19-ig Phenjanban tárgyalásokat folytattak a koreai-japán kereskedelem előmozdításával kapcsolatos kérdésekről. A tárgyalásokat Kim Csoj Szun, a nemzetközi kereskedelem előmozdítására alakult koreai társaság főtitkára és Minoru Tanabe, a japán-szovjet kereskedelmi társaság igazgatója vezette. A tárgyalások befejezése után aláírt jegyzőkönyvek megállapítják, hegy a két ország közötti kereskedelem a megvalósulás szakaszába lépett. Mindkét fél gyakorlati lépéseket tesz a kereskedelmi képviselők kicserélésére. A két fél megállapította, hogy ez idő szerint mely árucikkek cserélhetők ki Koreai-'apán közlemény kereskedelmi ügyletek útján. Koreából Japánban antracitot, vasércet, magnezitet, grafitot, eqyéb ásványokat, kémiai és mezőqazdasáqi termékeket. Japánból Koreába pedig különféle hengereit acélszerkezeteket, színesfémeket és azok termékeit, elektromos, selyemés gyapotszövő gépeket, papírgyártó gépeket. mérőeszközöket, eltenőrző készülékeket, optikai eszközöket, valamint más gépeket és készülékeket, vegyianyagokat, gyógyszereket és mindennapi szükségleti cikkeket szállíthatnak Dulles és MacMillan a genfi külügyminiszteri értekezlet kilátásairól WASHINGTON Dulles amerikai külügyminiszter október 21-én repülőgépen Európába indult, hogy részt vegyen az Egyesült Államok, Anglia, a Szovjetunió és Franciaország külügyminisztereinek genfi értekezletén. Dulles elindulása előtt Washingtonban többek között ezeket mondotta: „A külügyminiszteri értekezletnek, amelyre indulok, az a célja — mint Eisenhower elnök ez év júliusában meghatározta —, hogy konkrét megegyezésekre váltsa át a genfi kormányfői értekezlet általános nyilatkozata-'t. Azaz, igazi összebékülésre és mindkét fél részéről bizonyos engedményekre van szükség. Az Egyesült Államok küldöttsége ebben a szellemben fog cselekedni." Dulles kijelentette, hogy az Egyesült Államok „törekedni fog Németország újraegyesítésére az európai biztonság keretében." Hozzáfűzte, hogy az Egyesült Államok igyekszik majd előbbre vinni a leszerelés problémáját, amelylyel az Egyesült Nemzetek Szervezete foglalkozik, és kész elősegíteni a Kelet és Nyugat közötti érintkezést, amely előmozdítja a megértést, a barátságot és a béke ügyét". „Az elnöknek és a kongresszus vezetőinek támogatásával indulok el — folytatta Dulles. — Belátom, hogy ennek az értekezletnek komoly következményei lesznek. Alapját maguk a kormányfők rakták le. Ha nem tudunk erre az alapra építeni, akkor le kell mondani sok, nagyon szép reménységről. Ha pedig, mint gondolom, tudunk építeni erre az alapra, akár szerény méretekben is, ez jó lesz az egész viláqnak és mi újabb reménységgel tekinthetünk a jövő elé." LONDON Pénteken este Londonban, az el alameini csata részvevőinek tiszteletére rendezett estebéden beszédet mondott MacMillan angol külügyminiszter. MacMillan fi négyhatalmi kormányfői értekezlet eredményének tekinti azt a tényt, hogy a Nyugat és Kelet közötti „ideológiai nézeteltérések" ellenére „a gyakorlatban így vagy úgy meg keltett tanulnunk egymás mellett élni". Az angol külügyminiszter megjegyezte, hogy már megvan a külügyminiszteri értekezlet napirendje és első helyre állította a német kérdést. Mellőzve a két német állam fennállásának tényét, azt állította, hogy az „európai biztonsági rendszer keretében történő német újraegyesítés" eredményes megoldása kizárólag a Szovjetunió álláspontjától függ. MacMillan állást foglalt amellett, hogy a német kérdésről a Szovjetunióval a már hitelét vesztett „erő pozíciójából" kell tárgyalni. Azt mondotta, hogy csak „nyomást kell gyakorolni a Szovjetunióra és végeredményben enged." A leszerelés problémáját érintve, MacMillan elismerte, hogy a Szovjetunió közeledett a nyugati hatalmak javaslataihoz (az öt nagyhatalom fegyveres erői színvonalát és az atomfegyver tilalmának hatálybalépési időpontját illetően). A továbbiakban azonban kizárólag az ellenőrzés problémájára helyezte a hangsúlyt és közölte, hogy az még „nem oldódott meg". MacMillan ezután megemlítette, hogy van még egy harmadik kérdés, amelyben az előrehaladás feltétlenül lehetséges, mégpedig „a Kelet és Nyugat között szokásos emberi érintkezés fokozását szolgáló eszközök felkutatása, a sport, az idegenforgalom, a rádió, az újságok és a könyvek területén". MacMillan beszédében igyekezett kétségbe vonni a Szovjetunió őszinteségét, „éberségre és bátorságra" szólított fel, hangsúlyozta, hogy fenn kell tartani a NATO-t, „Európa, az Egyesült Államok és Kanada szövetségét", a bagdadi tömböt, és folytatni kell a nyugati hatalmak katonai intézkedéseit. (TASZSZ) Bohumil Šmeral elvtárs születésének 75. évfordulójára 18S0. október 25-én született Trebíčen, Moravában munkásmozgalmunk egyik legkiemelkedőbb és legáldozatkészebb harcosa, dr. Bohumil Šmeral. Apja Tŕebíčen néptanító volt. A város peremén, a munkásnegyedben laktak, az ifjú Šmeral látta a munkások nehéz sorsát, mély részvétet érzett irántuk és ez erősen befolyásolta szellemi fejlődését. Már mint középiskolás diák támogatja a munkásmozgalmat, a prágai egyetemre mint öntudatos szocialista iratkozik be. 1899-ben társszerkesztője lesz a „Právo Lidu"-nak, a párt napilapjának. 1903ban a szociáldemokrata párt prostéjovi kongresszusán beválasztják a párt Központi Bizottságába. Ebben az időben több akciót és demonstrációt szervez a reakciós burzsoázia munkáse'lenes Uszításainak ellensúlyozására. 1904-ben, amikor mint felavatott doktor elhagyja a prágai Károly egyetem csarnokát, az épület előtt Klima rendőrfőnök elfogatási paranccsal várja és nyomban bekísérteti 14 napos fogházbüntetésének letöltése miatt. 1906-ban szerkesztője lesz a „Právo Lidu"-nak. Ugyanebben az évben kiadja első brosúráját „Kik és mit akarnak a szociáldemokraták?" A kiadvány népszerű formában foglalkozik a szociáldemokrata párt programjával. Állást foglal egyes fontos problémákban, mint pl. a szociáldemokrata párt és a vallás, a nemzet és a nemzetköziség, továbbá az iskola, az adó és a militarizmus kérdéseiben. A könyv vezérfonalát az általános titkos választójogért folyó harc kérdése képezi. A harcos szellemben megírt brosúra nagy visszhangra talált az olvasók ezreinél és nem kis mértékben járult hozzá az egy évvel később, 1907-ben Ausztriában kiharcolt általános, titkos választójog győzelméhez. 1911-ben mint a párt kedvelt és népszerű dolgozóját képviselőnek választják és a bécsi parlamentbe küldik, ahol keményen harcol a dolgozók követeléséért. Az első világháború után heves küzdelmek dúltak a szociáldemokrata pártban. A döntő kérdés az volt, vajon a párt a munkásérdekeket fogja-e szolgálni, osztályharcos forradalmi párt tesz-e, vagy a reformizmus,' az árulás útját választja. Ebben a sorsdöntő időben Šmeral, Haken és Zápotocký elvtársak a párton belüli marxista baloldali csoport élén harcoltak a jobboldali vezérek politikája elten, a kommunista irány érvényesüléséért. A párttagság határtalan szeretete és bizalma Šmeral elvtárs iránt, valamint személyi tekintélye nagyban hozzájárult, hogy a munkásosztály nagy többsége elfordult a szociáldemokrata áruló vezérektől és a marxista baloldalhoz csatlakozott. 1920 elején Bohumil Šmeral a Szovjetunióba megy, ahol Leninnel tárgyal a csehszlovák viszonyokról. Lenin elvtárs mindig elismerően hangsúlyozta, hogy a tiszta jellemű Šmeral elvtárs volt az egyedüli, a II. Internacionálé vezető személyei között, aki hűségesen és meggyőződéssel állott a kommunista forradalmi mozgalom mellé. A Szovjetunióból való visszatérte után Šmeral elvtárs kiadta könyvét: „Mit láttam a Szovjetunióban" címen. A könyv több helyen jelent meg és nagymértékben járult hozzá a fiatal szovjet állam népszerűsítéséhez. A párton belüli döntő harcok időszaka a párt XIII. kongresszusa volt. melyet 1920. szeptember 25—26-ra tűztek ki. A kongresszust Prágában a kitűzött időben megtartották a párttagság 69 százalékának részvételével. A fő beszámolót Šmeral elvtárs tartotta. Előadói beszédében ismertette a párt feladatait. Lelkes beszédét a következő szavakkal fejezte be: „Történjék bármi, ne tévesszétek szemetek elől a nagy célt... Minden eszközzel át kell törnünk a magánkapitalizmus rendszerének alapjait... Az orosz testvérek hősiessége nekünk példaképül szolgál". Šmeral elvtárs beszéde nagy visszhangot váltott ki a kongresszus delegátusaiban. E kongresszus volt a szervezeti alapja az egy évvel később, 1921-ben megalakult dicső kommunista pártunknak, melynek alapköveit, Šmeral, Zápotocký, Haken és Kreibich elvtársak rakták te. C meral elvtárs pártunk megalakulásától kezdve tagja volt a Központi Bizottságnak. Ugyancsak beválasztották a nemzetközi munkásmozgalom legmagasabb fóruma — a Kommunista Internacionálé egyes szerveibe. Bohumil Šmeral, a kommunista párt e neves dolgozója átment a munkásosztály műiden küzdelmén. Mint a kommunista párt parlamenti képviselője, könyörtelenül leleplezett minden gazságot, melyet a dolgozó nép ellen elkövettek. A parlament szónoki emelvényéről rámutatott a kapitalista rendszer tarthatatlanságára, az éhségre, a munkanélküliségre, a forradalmi munkásmozgalom üldözésére, lelkesítette a munkásosztályt a rendszer elleni aktív harcra. Beszédeiben és cikkeiben élesen kritizálta a szovjetellenes külpolitikát, rámutatott Csehszlovákia nyugati orientációjának káros következményeire, harcolt a Szovjetunió elismeréséért. Mint pártunk Központi Bizottságának tagja és kiemelkedő dolgozója részt vett a párt irányvonalának és taktikájának meghatározásában. 1928— 29-ben a pártválság idején Šmeral, Zápotocký és Haken elvtársak az elsők között álltak a gottwaldi vezetés mellé a likvidátorok elleni harcban. Gazdag harci tapasztalataival nagymértékben hozzájárult a párt konszolidálásához. Šmeral elvtárs szép jellemvonásaihoz tartozott a nyíltság, őszinteség és becsületesség. Nem félt a hiányokról beszélni abban a meggyőződésben, hogy nincs nagyobb és kötelezőbb, mint a nemzet szebb jövőjéért való harc, s ennek erdekében elkerülhetetlen nyíltan és becsületesen állást foglalni a. hibák és hiányok ellen, amelyek a harc folyamán jelentkeznek. Bohumil Šmeral elvtárs 1941. május 9-én halt meg Moszkvában. Gottwald elvtárs gyászbeszédében nagyra értékelte érdemeit, s e szavakkal búcsúzott tőle: „A munkások sosem felejtik el Šmeral elvtárs negyvenéves fáradhatatlan működését és önfeláldozó harcát a munkásosztály érdekében. Sohasem felejtik el hűségét a kommunizmus nagy eszméjéhez". C meral elvtárs neve szorosan összenőtt pártunk keletkezésének és harcos múltjának dicső történetével és örökemlékű marad mindnyájunknak. Róják Dezső Szovjet államférfiak megbeszélése U Nu miniszterelnökkel U Nu, a Burmai Unió miniszterelnöke a szovjet kormány vendégeként Moszkvában tartózkodik. A burmai miniszterelnök tiszteletére N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke október 22-én villásreggelit adott. K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke 22-én a Kremlben fogadta U Nut. Vorosilov és U Nu miniszterelnök beszélgetésében részt vett V. M. Molotov, a Szo-jet unió külügyminisztere is. A beszélgetés meleg és barátságos légkörben t^Ujf 1<1 Ugyancsak szombaton U Nu miniszterelnök és felesége, va'amint a kíséretükben levő burmai államférfiak koszorút helyeztek el V. I. Lenin és J. V. Sztálin mauzóleumában. N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke 22 én beszélgetett U Nuval; a beszélgetésben részt vett L. M. Kaganovics és V. M Molotov Is. A baráti légkörben lefolyt beszélgetés során a két felet érdeklő különféle nemzetközi kérdéseket tárgyaltak raep. (TASZSZ).