Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-19 / 251. szám, szerda

195$ŕ október 19. U5SZ& s Ottó Grotewohl a Saar-vidéki kérdésről r Berlín, október 17. (ADN). Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke válaszolt az ADN sajtóiroda képviselőjének néhány kérdésére az ún. európai Saar-vidéki statutumról tartandó szavazással kapcsolatban. K é r/d é s : 1955. október 23-án a Saar^vidék lakossága szavazni fog az ún.^teurópai statutumról. Mi az NDK kormányának álláspontja e statutum tekintetében. Válasz: A Saar-vidék európaivá tételéről szóló statutum nem más, mint német és francia imperialisták közötti kufárkodás. Nem felel meg sem a német, sem a francia nép érdekeinek. Jellemző, hogy a Saar-vidéki statutumról szóló egyezményt a párizsi háborús egyezményekkel kapcsolatban 1954. októberében kötötték meg. Ezt az árat volt akkor Adenauer hajlandó a francia uralkodó köröknek fizetni azért, hog.y beleegyezzenek a nyugatnémet hadosztályok felállításába. A Saar vidéki statutum, valamint a francia Saar-vidéki gazdasági egyezmény, amellyel azt kiegészíteni akarják, azt jelenti, hogy a valóságban a Saar vidéket elszakítják Németországtól. Ezen egyezmények érvénybe lépése a francia monopóliumok további politikai és gazdasági uralmát jelentenék a Saar-vidéken és elóre befolyásolnák a Németországgal kötendő békeszerződés tárgyalásait. Ez az ún. Saar-vidéki rendezés megkárosítja népünk érdekeit és teljesen ellenkezik Németország és Franciaország dolgozó népi rétegeinek érdekeivel. Komolyan veszélyezteti a békét. A Saar-vidéki statutum veszélyeztetné az európai biztonságot, mert kiélezi a német és francia monopóliumok közötti ellentéteket és újabb okokat teremt a -konfliktusra. Szem előtt kell tartani, hogy a német imperialisták olyan emberek, akik „erőpolitikát" folytatnak, és fognak folytatni. Jelenleg az a fő céljuk, hogy a lehető leggyorsabban hadosztályokat nyerjenek, hogy követeléseiket a porosz militarizmus módszereivel hangsúlyozhassák. A Saar-vidéki egyezmény aláírása után mindjárt másnap a nyugat-berlini „Tagesspiegel" című lap egészen nyíltan azt írta, hogy „Saarvidéki megoldás végeredményben független lesz az államjogi konstrukcióktól", ez azt jelenti, hogy a bonni kormány. olyan szerződéses kötelékeket vállal, amelyeket később karddal akar elvágni. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya már 1954. november 19-én kijelentette: „az, hogy a német hadosztályokért csereképp a Saar vidékkel akarnak fizetni, azt jelenti, hogy már fonják a korbácsot, amely a javíthatatlan némvt militaristák kezében egyszer majd újból veszélyeztetni fogja a francia népet". Ha tehát elutasítják a Saar-vidéki statutumot, ez azt jelenti, hogy a háborút utasítják el! A Saar-vidéki lakos-ság, amely már számos gyűlésen és összejövetelen állást foglalt a statutum ellen, ezt a tényt már nagyon helyesen felismerte. Tudja, ha határozottan elutasítja a Saar-vidéki statutumot, ezáltal keresztezi az imperialisták kufárkodását. A Saar-vidéki lakosság és vele együtt az egész német nép új tárgyalásokat követel, amelyek az emberek békés érdekeiből, nem pedig a monopóliumok érdekeiből indulnak ki. AZ ADN sajtóiroda képviselője második kérdésében megkérdezte, hogy ha a francfák kijelentik, hogy a statutum elutasítása következtében fennmarad a jelenlegi állapot, akkor ezzel szemben mi az álláspontja? Otto Grotewohl válaszában hangsúlyozta, hogy az ilyen kijelentések megkísérlik befolyásolni a szavazást. Kételkedését fejezte ki afelett, hogy a Saar-vidéken bárki is hagyná magát eltanácsolni a statutum elleni szavazástól. Otto Grotewohl továbbá aazal a kérdéssel kapcsolatban, hogy Adenauer és Faure francia miniszterelnök kísérleteket tesznek a Saar-vidéki lakosság kényszerítésére, hogy a statutum mellett szavazzanak, kijelentette, hogy ezek a kísérletek beavatkozást jelentenek a Saar-vidéki lakosság szabad döntésének jogába. Az ADN sajtóiroda képviselőjének negyedik kérdése így hangzott: Az Ön véleménye szerint elérhető-e a Saarvidéki kérdés demokratikus megoldása: Válasz: A Német Demokratikus Köztársaság kormányának nézete ismert. Rámutatok az NDK 1950. március 17-én és 1954. november 19-én tett nyilatkozataira, amelyekben egyértelműleg és világosan megállapította, hogy a Saar-vidék német terület és az is marad. A Saar-vidék tényleges elkülönítését semmi sem teszi jogossá és mi ezt elutasítjuk. Az egységes, demokratikus, békeszerető és független Németország, valamint Franciaország között mindig lehetséges a tartós megértés a Saar-vidék kérdésében azon tény elismerése alapján, hogy a Saar-vidék Németország elválaszthatatlan része, valamint Franciaország érdekeinek tiszteletbentartása alapjón a biztonsági és gazdasági kérdéseket illetőleg. A Saar-vidéki kérdés ilyen megoldása lehetővé válik a kollektív európai biztonsági rendszer megteremtésével, valamint Németország demokratikus alapon való békés egyesítésével. Az utóbbi időben a Saar-vidéken felléptek egyes pártok, amelyek éles szavakkai fordulnak a statutum ellen. A Saar-vidéki kérdés valódi és tartós megoldása csupán" a német és francia nép jőbaráti kapcsolatainak alapján lehetséges. Az ilyen jó viszony megteremtése a két nép között az NDK kormányának és valamennyi békeszerető németnek egyik legfontosabb feladata. A Népi Képviselők Összkínai Gyűlése Állagé Bizottsága főtitkárának és a japán parlamenti küldöttség vezetőjének közös nyilatkozata Peking, október 18. (ČTK). Az Új Kína sajtóiroda jelenti, hogy október 17-én Pekingben ünnepélyesen aláírták és közzétették a Népi Képviselők Összkínai Gyűlése Állandó Bizottsága főtitkárának és a Kínában látogatóban tartózkodó japán parlamenti küldöttség vezetőjének közös nyilatkozatát. A közös nyilatkozat rámutat, hogy a japán parlamenti küldöttség a Népi Képviselők Összkínai Gyűlése Állandó Bizottsága elnökének meghívására látogatott el a Kinai Népköztársaságba. Október 15-én a küldöttséget fogadta Mao Ce-tung, a Kínai Népköztársaság elnöke. Kinai részről megjelenteik Liu Sao-csi, a népi képviselők Összkínai Gyűlése Állandó 'Bizottságának elnöke, Csou En-laj, az Államtanács elnöke, külügyminiszter és mások, japán részről Eikicsi Kanbajasijama, a japán parlamenti küldöttség vezetője és a küldöttség tagjai. A nyilatkozat rámutat, hogy ebből az alkalomból mindkét fél kicserélte nézeteit a kínai-japán barátság kérdéseiről, a két ország közötti diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok normalizálásáról. Mindkét fél megegyezett abban, hogy Kínának és Japánnak is pozitív erőfeszítést kell tennie a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok normalizálására. Továbbá megegyeztek, hogy a lehető leggyorsabban meg kell szüntetni a kiviteli tilalmat a Kínai Népköztársaságba és hogy a két ország fővárosaiban az árukiállításokat állandó szervezetekké kell változtatni, amelyek a kölcsönös kereskedelmet érintő ügyekkel foglalkoznának. A nyilatkozat zárópontjában a kínai fél kijelenti, hogy a hadifoglyok kérdése Kína szuverén jogkörébe tartozik és hogy a Kínai Népköztársaság a közeljövőben nyilvánosan bejelenti a végleges döntést e hadifoglyok ügyében. HATALMAS ÉPÜLETTÖMB, de nem kovior, inkább öregesen kedves a calarasi tízosztályos nemzetiiskola. Olyan, mint egy terebélyes idős bácsi, aki méla szeretettel nézi a szívéhez nőtt, nyüzsgő, csivitelő ifjúságot. Az udvaron néhány erőtlen lombú fácska ágaskodik. A folyosón hűvös csend fogad, szürke homály dereng. Csak néha szűrődik ki a szárnyas ajtók mögül az élet lüktetése, a felcsapódó moraj. Folyik a tanítás. A tanári szobában az igazgatónő fogad, Mercu Valéria. Finomarcú, középkorú nő, törékeny és kedves. Szemében világít a lélek, az érzékeny idegek szárnyas lángja. Letelepszünk a hosszú tanári asztal mellé. Beszélgetünk. — Szép hivatás a miénk — mondja, — mélyértelmű és komoly. Egész szívet követel, áldozatot és türelmet. A jó tanár szelleme a nemzedékek sorát táplálja, de nemcsak puszta értelemmel, howqpi a humanitás, az emberi emelkedettség sugárzó melegével. Húsz éve tanítok és rám' hajolnak az évek elnyűnek, de meg is jutalmaznak. Felemelő a tudat, hogy derék embereket nevelek hazám.nak. Egy román iskolában A CALARASI TÍZ OSZTÁLYOS nemzeti iskolát 770 tanuló látogatja. Párhuzamos tanítás folyik és 43 tanító és tanár oktatja a jövő nemzedéket. A múltban az írástudatlanság melegágya volt e vidék, ma az értelem tiszta láng jában fürdik az ifjúság lelke. A falvak ifjúsága elárasztja a calarasi iskolákat és megnyílt értelemmel habzsolja a tudományt. A népi demokratikus Románia a legteljesebb mértékben elősegíti az ifjúság nevelését. A jó, tanulók ösztöndíjat kapnak, a távolabb lakó falusi gyerekek korszerűen felszerelt intézetekben laknak és étkeznek. Kultúrterme is van az iskolának, s több ezer kötetes Könyvtára. Élénk tevékenységet folytatnak az önképzőkörök, az olvasókör, irodalmi kör, sportkör. A tanulásban és a példás viselkedésben a pionírok és az ifjúsági szövetség tagjai járnák elől, példát mutatnak és segítik a gyengébb tanulókat. Az igazgatónő öt kis diáklányt szóUt be. Illedelmesen leülnek és mosolyognák. Nyakukban virít a piros nyakkendő, szemük, hajuk bogárfekete. Csinosak, kedvesek, nagyosan elkomolyodók. Gaie Paulina, akinek édesapja szabó, a nyolcadik osztály egyik legjobb tanulója és orvos szerelne lenni. Barátnője, a kis copfos Alba Viktorina. Parasztszülök gyermeke, félárva. Szintén jeles tanuló és újságírónak készül. Stanescu Aneta pilóta, Vasile Margarete patikus, Teodor Dojna vegyészmérnök szeretne lenni. ÖT KISLÁNY MOSOLYOG a tanári asztal mellett, öt nyíló iboIvácska. Még alig érintette meg őket az élet rózsapírja, de már feszül szívükben a vágy. Tervezgetnek, okoskodnak, öt kislány indul ötféle hivatás felé. És tervük néhány év múlva valósággá válik. A munkáshaza gyermekei megtalálják helyüket. A szabadság erös törvény. öt kislány indul a holnap felé. öt ifjú ember, öt és ötszázezer, az egész román ifjúság. A kislányok mosolyognak és Mercu Valéria is mosolyog. Nem tanárnő ő már, nem igazgatónő, hanem barátnő, édesanya. Öntudatos, teljes embereket nevel gyermekeiből. Bén&s György. Az ENSZ közgyűlésének 10. ülésszaka A gazdasági és pénzügyi bizottság ülése New York, (TASZ-SZ). Az ENSZ közgyűlés gazdasági és pénzügyi albizottságában tovább folyik „A kevéssé fejlett országok gazdasági fejlődése" kérdésének megtárgyalása. A vitában felszólaltak Jugoszlávia, Brazília, Irán, Svédország, Pakisztán, az USA, Ausztrália, Lengyelország, Egyiptom, Hollandia, Kanada, India, a Szovjetunió és más országok képviselői. P. N. Kurrykin, a Szovjetunió képviselője a vita folyamán rámutatott, hogy a kevéssé fejlett országok gazdasági fejlődése az emberek százmillióinak érdekeit érinti és a jelenlegi nemzetközi gazdasági élet egyik legidőszerűbb kérdése, üátni kell azonban, mondotta Kumikin, hogy a kevéssé fejlett országok nagy nehézségekkel, gazdasági és szooiális jellegű akadályokkal küzdenek. A Szovjetunió a bizottság tagjainak figyelmét felhívta a Kínai Népköztársaság iparának és mezőgazdaságának fejlesztésében elért sikereire. A kevéssé fejlett országok gazdasági fejlődése összefügg a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok, a technikai segítség és a gazdasági fejlődés pénzellátásának fejlődésével is. A csehszlovák küldött felszólalása az ENSZ gazdasági és pénzügyi bizottágában Josef Ullrich nagykövet, csehszlovák küldött a gazdasági és pénzügyi bizottság október 17-i ülésén felszó'alásában rámutatott, hogy a kevéssé fejlett országok gazdasági fejlődése jelentős pénzeszközöket követel meg és hangsúlyozta, hogy a gazdasági fejlődés pénzellátására mozgósítani kell a saját hazai pénzeszközöket, beleszámítva a külkereskedelem hozamát is. Példaképp felhozta a Kínai Népköztársaságot, amely sikerrel valósítja meg az ország iparosítását és Indiát, ahol a nemzeti jövedelem sokkal gyorsabb ütemben növekszik, mint más, kevésbé fejlett országokban. A csehszlovák küldött rámutatott, hogy az ENSZ közgyűlés 10. ülésszakának döntő lépéseket kell tennie külön alap létesítésére az ENSZ keretében a gardasági fejlődés érdekében. A csehszioyák küldött hozzátette, hogy amennyiben létesítenek ilyen alapot, a csehszlovák kormány kész mérlegelni ezen alaphoz való hozzájárulását. Továbbá kijelentette, hogy a kevéssé fejlett országok gazdasági fejlődésének megoldására hatásos intézkedéseket kell tenni gazdasági és politikai függetlenségük megoldására.' Az osztrák kancellár rádióbeszéde Bécs, október 18. (TASZSZ). Az osztrák sajtóiroda jelenti, hogy Raab osztrák kancellár az Ausztria tartós semlegességéről szóló törvényjavaslattól kapcsolatban tartott rádióbeszédében a kővetkezőket mondotta: „Október 26-e új korszakot nyit államunk életében a semlegesség kihirdetésének jóváhagyása követk< ztében. Azonban már ma teljes világossággal meg kell állapítanom, hogy a semlegesség nem valósul meg csupán a kihirdetés jóváhagyásával. Semlegesnek lenini annyit jelent, mint törekedni arra, hogy amennyiben lehetséges, valamennyi országgal barátságban éljünk." A nemzetközi feszültség további enyhítéséért Moszkva, október 18. (TASZSZ) — A moszkvai Pravda október 18-án a fenti címmel vezércikket közölt a Béke Világtanács elnökségének ülésével kapcsolatban. A vezércikk többek között rámutatott, hogy a Béke Világtanács elnökségének e napokban lefolyt ülése nagyfontosságú, mert megtárgyalta a népeknek a nemzetközi feszültség további enyhítéséért, a „genfi szellem", megszilárdításáért folytatott harca legfontosabb kérdéseit. A Béke Világtanács elnöksége felhívta az összes embereket és népeket, járuljanak hozzá, hogy valamennyi országban és valamennyi világrészben győzedelmeskedjék a „genfi szellem ' Ez a felhívás különös fontosságot nyer most, a négy nagyhatalom külügyminisztereinek értekezlete előtt. Hisz senki előtt sem titok, hogy bizonyos nyugati körö.-c az utóbbi időben szándékosan borúlátást propagálnak és különféle mesterkedésekkel igyekeznek megakadályozni a külügyminiszterek értekezletének sikeres lefolyását. Azok, akiknek nem tetszik a „genfi szellem", újból igyekeznek kiélezni az államok közötti viszonyokat és meghiúsítani a négy nagyhatalom kormányfő. júliusi értekezletének sikeres eredményeit. A genfi értekezlet után — írja a továbbiakban a cikk — a Szovjetunió tárgyalásaival hozzájárul a feszültség enyhülésének további megszilárdulásához és fejlődéséhez. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatni az oly :iag", nemzetközi fontosságú cselekedetekre, mint a szovjet kormány határozata a szovjet fegyveres erők létszámának 640 000 fővel való csökkentéséről, a szovjet—finn megegyezés megkötése a Porkkala-Uddi katonai támaszpont megszüntetéséről, valamint a normális kapcsolatok felvétele a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között. A Szovjetunió baráti kapcsolatai megszilárdultak Európa, Ázsia és Afrika számos országával, erről tanúskodik például a különféle küldöttségeik kicserélése, valamint a gazdaság: és kulturális együttműködés megszilárdulása. A közvélemény széles körei azonban sajnálattal állapítják meg és ezthangsúlyozták a Béke Világtanács elnökségének bécsi ülésén is, hogy a genfi értekezletnek nem valamennyi részvevője halad ezen a t úton. Amerika és Nagy-Britapnia éppen ellenkezőleg jár el. Mindkét állam üdvö/ zölte Pakisztán belépését Törökország, Irak és Nagy-Britannia katonai tömbjébe. Nyomást gyakoroltak Iránra, hogy . .kényszerítsék e szerződéshez való csatlakozásra. És éppen e katonai tömb kiépitése a fő oka a nemzetközi feszültségnek és a kölcsönös bizalom hiányának. Megkérdezzük Amerikát és Nagy-Britanniát: vajon a katonai szerződések kibővítésének poli-j tiké ja megfelel a genfi szellemnek? A moszkvai Pravda cikke a továbbiakban rámutatott, hogy a világ népei nagyon is tudatában vannak a négy nagyhatalom külügyminiszterei értekezlete fontosságának, mert a kormányfők utasításai alapján a külügyminisztereknek folytatniok kell a legfontosabb nemzetközi kérdések megtárgyalását és határozatot kell hozniok a béke és népek biztonságának megszilárdítására. A népek békemozgalma kedvező helyzetet teremtett a négy nagyhatalom kormányfői értekezletéhez és kedvezően hatott reá. Ez újabb indítékot adott, hogy a népek még intenzívebben harcoljanak tovább az egyetemes békéért. Most a béke hívei feladatuknak tartják, hogy olyan légkört teremtsenek, amely kedvező lesz a négy nagyhatalom külügyminisztereinek tárgyalásaira. A népek nem engedik a „hidegháborúhoz" való visszatérést. Üj lépéseket követelnek a nemzetközi együttműködés felé, amint azt a Béke Világtanács kijelentette. A katonai tömbök politikájának elutasítását óhajtják és azt akarják, hogy a tárgyalások politikája kiterjedjen a világ mindazon részeire, ahol érzik „a hidegháború" politikájának következményeit. Nagyon jellemző, hogy valamennyi országban egyre szélesebb rétegek kezdenek tevékenyen harcolni a nemzetközi feszültség további enyhítéséért. Több, mint 100 amerikai közéleti tényező nyílt levelet intézett Eisenhower elnökhöz, amelyben felhívják őt, „hogy találjon eszközöket a genfi szellem megszilárdítására". Az „erőpolitika" híveit élesen bírálták a brit labour párt nemrégi kongresszusán is. A lenini békés külpolitika, a szovjet állam külpolitikája — írja végezetül a cikk —, megfelel a szovjet nép létérdekeinek, az egyetemes béke megszilárdításának. A szovjet nép ezt a politikát lelkesen támogatja és továbbra is lankadatlan erővel fog harcolni hazája további felvirágozásáért, az egész világ békéjéért. 9