Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-19 / 251. szám, szerda

i, "1955. október 19. mszo 3 A vegyiipar, tudomány és technika általános fejlődéséért J. Púčik mérnök, vegyiipari miniszternek a vegyiipari dolgozók országos értekezletén mondott beszédéből szá- I tasy g iJHLt* V jy^Ps A vegynpar dolgozóinak első orszá­gos értekezletét a második ötéves megkezdése előtt hívtuk össze, fi kelnünk kell az elért eredménye és rá kell mutatnunk arra, hogy vegyiiparnak milyen fő feladatokat kell megoldania a legközelebbi évek­ben, hogy biztosítsa a CSKP X. kong­resszusa irányelveinek teljesítését es a további fejlődést. A vegyiipari termelés állandó növe­kedése és javulása csupán a fejlettebb technika alapján lehetséges. Ez meg­követeli a régi technikának új techni­kával, az új technikának pedig a leg­újabb technikával való kicserélését. Ezzel kapcsolatban a haladó techniká­nak csak tömeges bevezetése lesz ha­talmas forrása a társadalmi munka termelékenysége állandó emelésének és alapfeltétele a szocialista termelés megjavításának. Az új technika jelentős formája a népgazdaság vegyi alapokra való he­lyezése. A nagy mértékben megvalósí­tott vegyi alapokra való helyezés a vegyi termelés összes ágazatainak tervszerű fejlődését, a vegyi termelési "folyamatok bevezetését, a népgazdaság összes ágazataiban a vegyi termékek érvényesítését, a vegyitudományok és "technika általános sokoldalú fejlődését jelenti. A népgazdaság vegyi alapokra való helyezéséből eredő feladatok teljesíté­se azt jelenti, hogy Csehszlovákiában hatalmas vegyiiparral kell rendelkez­Jiünk. Az új módszerek közé tartozik a gázok folyamatos szűrése és páramen­tesítése, a gázok elektrosztatikus tisz­títása, a cseppfolyós anyagok tisztítá­sa és hidrociklonokkal való sűrítése a reakció útján keletkezett cseppfolyós vagy gázanyagok vegyítésében, elosz­tásában és emulziójában az ultrahang alkalmazása, és hasonlók. Ha be akarjuk ho/r.i a technikai előnyt, akkor nem szabad megfeled­keznünk arról, hogy a világon létez­nek bonyolúlt összetéte'ű vegyi mű he'vek. amelyek teljes mértékben au­toinatizalva varinak és amelyeket egy műszakban 2—3 kezelő kezel. A technikai fejlődés szempontjából rendkívüli jelentősége lesz a radioizo­tópok és az atomerejű folyamatok al­kalmazásának. A termelés állapotának tömeges megjavítása és az új technika érvé­nyesítése elképzelhetetlen az üzemek­ben a technikai fejlődés távlati terve nélkül. Ezért gondosan elemezni kell a technológia eddigi színvonalát, a berendezések állapotának színvonalát és minden részleg lemaradásának oka­it. A legjobb munkások, mesterek, technikusok és mérnökök kezdemé­nyező részvételével 1956. június végéig ki kell dolgozni az üzem teohnikai fej­lődésének tervét, amely magában fog­lalja a konkrét Intézkedéseket. A műtrágyák termelését háromszorosára kell fokozni Hazánkban a szovjet hadsereg által Való felszabadítás óta eltelt tíz év alatt 6 vegyiipari termelés terjedelme növe­kedett. Ez év végén a vegyi termelés terjedelme az 1948. évhez viszonyítva fcb. 145 százalékkal nagyobb. 1948-tól 1955-ig főleg a nitrogéntartalmú trá­gyák termelésében értünk el nagy nö­vekedést, még ffcdig 142 százalékot, a foszfortartalmú trágyák termelésében 122 százalékot. A mürostok termelése 120 százalékkal emelkedik, a gumiter­frielés terjedelme 176 százalékkal, a inotorok hajtásához szükséges tüzelő­anyag termelése pedig 114 százalék­kal. Az 1955. év végén négyszer annyi fenolt fogunk termelni, mint 1918­ban, megkétszereződik a szódahidro­xid és a fehér titán termelése. Az el­múlt évek folyamán lényegesen növe­kedett a kénsav, az ammóniák, a nit­rogénsav, a karbid és más vegyi alap­anyagok termelése. Ha a vegyiipar jelenlegi állapotát és színvonalát a népgazdaság szükségle­teinek szempontjából ítéljük meg, ha a vegyiiparban mutatkozó arányok kérdéseit vizsgáljuk, ha elemezzük azt, hogy a vegyiipar hogyan biztosít­ja a mezőgazdasági, közlekedési, könnyűipari és más ipari ágazatok szükségleteit, akkor megállapítjuk, hogy számos követelménynek nem tesz eleget. Ennek oka az, hogy a vegyiipar ál­'talános üteme lényegében nem gyor­sabb, mint a többi termelés növekedé­se. A termelés átlagos évi gyarapodá­fsa, ami kb. 10 százalék, a népgazdaság "vegyi alapokra való helyezését nem biztosítja. Tömegesen kell érvénye­síteni az új technikát A CSKP Központi Bizottságának és •a kormánynak a csehszlovák ipar technikai fejlődéséről szóló szeptem­beri tézisei rámutattak az új technika érvényesítésének döntő jelentőségére a népgazdaság fejlődésében. A vegyészetben az új technika olyan technikát jelent, amely az új gyárt­ynányfajták bevezetésével, a nyers­hanyagok komplex kihasználásával, a ^technológiai eljárások megjavításával, a berendezések célszerű módosításá­val, a gépek új alkatrészeivel, az ed­dig fel nem használt nyersanyagok fel­dolgozásával biztosítja a kiváló minő­ségű gyártmányok maximális termelé­sét népgazdaságunk számára, a mun­ka, nyersanyag és energia minimális költségei mellett. A vegyészetben az új technika első­sorban a vegyi folyamatokat meggyor­sító módszerek alkalmazásával érvé­nyesül a legkülönbözőbb szakaszokon. E módszerek a technikai haladás legjelentősebb megnyilvánulásai, az egész vegyiipar technikai fejlettségé­nek mutatói. Közvetítésükkel a vegyi­ipar felhasználja az új nyersanyagfor­rásokat, új, termelékenyebb technoló­giát teremt és gazdaságosabbá teszi a termelés menetét. A tudomány és technika legújabb ismeretei lehetővé teszik a folyamatos termelési menetek szélesebbkörű al­kalmazását a csöves és más reakto­rokban, lehetővé teszi a desztillációs és rektifikációs berendezések területi hatóképességének lényeges fokozását. A speciális megoldású berendezések­ben nagyobb mértékben lehet alkal­mazni a magasnyomást és a hőener­s.güi • A CSKP X. kongresszusa a vegyiipar feladatául tűzte ki a műtrágyagyár­tás előnyös fejlesztését. A Csehszlo­vák Köztársaságban a műtrágyafo­gyasztás azon kapitalista országokhoz viszonyítva, amelyekben behatóan fog­lalkoznak a mezőgazdasággal, mind a három műtrágya fajtában, vagyis a ni­trogén-, a foszfor- és a káliumtartal­mú műtrágyákban lemaradt. Főleg a nitrogén felhasználása túlságosan ala­csony nálunk. Az, hogy 1960-ig a műtrágyagyár­tást a háromszorosára kell emelni, megköveteli, hogy a Sztálin-Üzemekben az ammoniákgyártást, Lovosicében pe­dig a műtrágyagyártást növeljük. Tg­vábbá szükséges, hogy rendkívül gyors ütemben új üzemet építsünk a nitrogéntartalmú műtrágyák gyártásá­ra a földgáz felhasználásával. De en­nek az építésnek biztosítása szaka­szán ma is ugyanolyan fogyatékossá­uok mutatkoznak, mint a múltban. Főleg a tervezési előkészítés marad le, nincsenek biztosítva a gépi beren­dezések kiutalásai és az építkezési szerelés munkálatai nagyon lassan folynak. Minden szakaszon tökéletesíteni kell a termelést A közúti és léqiforgalom rohamos fejlődése, a mezőgazdaság gépesítése, a vasúti forgalomban a Diesel-moto­rok egyre nagyobbmértékű alkalma­zása megköveteli a vegyiipartól a haj­tó- és kenőanyagok gyártásának és minőségének fokozását. Ezért a ve­gyiiparnak 1960-ig a tüzelőanyag ter­melését összesen 55 százalékkal kell fokoznia, még pedig a motornafta ter­melését 77 százalékkal, az autóbezin termelését 50 százalékkal. Ezt. a Sztá­lin-üzemekben a szénből nyert folyé­kony tüzelőanyag termelésének bő­vítésével és egy speciális berendezés komplexumának fokozatos kiépítésével éri el. Nagyobbak az igények a ha.jtó­és kenőanyagok minőségének szaka­szán. Az olajok és kenőanyagok mi­nőségét főleg a finomító anyagok hoz­záadásával kell javítani. A szintetikus kaucsuk és a mellék­nyersanyagok termelését szolgáló üzem építését a vegyiipar fő feladatai egyikének kell tekinteni a legközelebbi években. Gyors ütemben be kell fe­jezni a szénhidrátgázak feldolgozásá­ra irányuló kutató munkákat. E gá­zak alapián kell tervet készíteni és kell kiépíteni a szintetikus szesz és butadién termelőosztályait. Az új technika súlypontja a mű­rosttermelésben, a rostok mostani ter_ melésének megjavításában és kibőví­tésében van, továbbá az újfajtájú szin­tétikus rostok termelésének bevezeté­sében. Gyors ütemben meg kell kezdeni a humennói kaprongyártó üzem építését és meg kell rövidíteni az építkezési határidőket. Ugyanilyen gyors ütem­ben kell megoldani a szilon techno­lógiáját és ezáltal meg kell teremte­ni e technológia kibővítésének felté­teleit a poliamid-rostok további fej­lesztésében. Szükséges, hogy a technikusok nagy kezdeményezéssel, saját felelősségük tudatában oldják meg az ilyenfajta termelési menetek korszerűsítésének és kibővítésének nehéz feladatait na­gvobb beruházási költségek nélkül. Eközben be kell bizonyítaniok azt, hogy képesek a technológiai ráter­mettséget egybekapcsolni a közgazda­sági áttekintéssel. Végül a vegyiipar legfiatalabb ága­zatáról kell szólni. Az atomenergia békés felhasználásával a vegyiipar előtt az a feladat áll, hogy a kohá­szati iparral együtt. 1950-ig biztosítsa a tiszta urán, az aktív anyagok, a nehézvíz és a tiszta grafit termelé­sét. A kutatómunka legyen a haladás élharcosa Az elmúlt években a kutatások so­rán számos sikert értünk el, azonban a kutatás eredményei teljes egé­szükben nem kielégítőek, nem felelnek meg azoknak a lehetőségeknek és ösz­szegeknek, amelyeket a kutatóintéze­tekre fordítanak. Távolról sincsenek összhangban a vegyiipar szükségletel­vei és a népgazdaság fejlődésével. A kutatás lemaradása .jelentós befolyás­sal van a vegyiipar lassú fejlődésére és nem kielégítő színvonalára. Ennek okai többfélék. Elsősorban a kutatás és a kutatóintézetek szerve­zésében mutatkozik egész sor fogya­tékosság. Az üzemek túlnyomó részé­ben még nincsenek kiépítve az üzemi laboratóriumok olyan terjedelemben, hogy törődhetnének az üzemben a technológia rendszeres megjavításával. A nagvüzemek vezetői sem értékelték kellőképpen az üzemi laboratóriumok jelentőségéi. Megfeledkeznek arról, hogy a jól felszerelt laboratóriumok segítenek a részlegek vezetőinek és technológusoknak a hiányosságok okainak feltárásában és a technológia tartós megjavításában. Nyíltan meg kell állapítanunk, hogy a kutató intézetek szervezésében és a minisztériumok részéről megnyilvá­nuló Irányításában komoly hibák for­dultak elő. Elsősorban a vegyitermelés alapvető ágazataira nem fordítottak kellő figyelmet. A kutatóintézetek munkája nem irányult a legfontosabb feladatok megoldáséra. A minisztérium technikai osztálya és a főosztályok főmérnökei nem teljesítették feladatu­kat. A kutatás távlati terve a leg­közeiebi 5—10 évre vonatkozóan még csak most van készülőben. A kutatóintézetek együttműködése a7. üzemekkel és a kutatóintézetek együttműködése egymásközött, vala­mint a Tudományos Akadémia intéze­teivel, a főiskolákkal, a külföldi szer­vezetekkel és a tervezési tényezők­kel nem kielégítő. Főleg a kutató dol­gozó}? és a terntolési dolgozäk szoros együttműködését kell továbbfejleszte­ni a nemzeti vállalatok technikai ta­nácsainak munkájában való részvétel­lel. a komplex ellenőrzésékben való részvétellel, az új technika rrapja meg­szervezésével. a technológiai nehézsé­gek megoldásában nyújtott segítség­gé' és a nehézségek kiküszöbölésével. Szerződéseket kell kötni e kölcsönös segítségre és együttműködésre a ku­tatóintézetek között. Fontos az egyes ágazatok színvona­lának ismerete is országos és világ­méretekben. Ezért a legnagyobb mér­tékben meg kell szervezni a rend­szeres kapcsolatot a termelő üze­mekkel, rendszeresen figyelemmel kell kísém; a belföldi és külföldi irodal­mat, ki kell használni a Szovjetunió­val és a népi demokratikus államok­kai a tudományos és technikai együtt-' működést. Ezért a kutatóintézetek dolgozóinak lehetővé tesszük, hogv a belföldi és külföldi tudományos és technikai ér­tekezleteken nagyobb mértékben részt vehessenek és hogy a külföldi tudo­mányos-technikai társaságok tagjai le­hessenek. Tervezés és építés A népgazdaság fejlődése és vegyi alapokra való helyezése megköveteli a vegyi termelés gyors növekedését. Szükséges megteremteni az összes fel­tételeket főleg a tervezési előkészí­tés szakaszán, az építésben pedig összpontosítani kell a tapasztalt dol­gozókat. De a tervezésben és építésben még állandóan komoly hibák vannak. A technológiában az építkezések és be­rendezési építésében kis mértékben és meg nem felelően alkalmazzák a ha­ladó módszereket. Az építkezés költ­ségei aránytalanul magasak. A beru­házási építkezés előkészítésének és tervezésének kárára van a távlatfel­adatok alapos ismeretének hiánya, a tervek, a technológia és a kapacitás gyakori változása. Ha azt akarjuk, hogy az építkezés terjedelmének háromszorosát biztosít­suk az első Ötéves tervhez viszonyít­va, akkor gyors ütemben kell tervez­nünk és építenünk. Tehát meg kell javítanunk a minisztérium, a nemzeti vállalatok és a kutatóintézetek mun­káját, s elsősorban meg kell javíta­nunk a Ghemoprojekt munkáját. Nyíltan be Véli ismernünk a ter­vezési gyakorlatban eddig előfordult hibákat. A beruhízásí feladatok ma kiterjedt utasítást jelentenek a java­solt termelés technológiájának és öko­nómiájának megoldásában és ezzel el­vesztették eredeti céljukat, vagyis azt, hogy a tervezés ösztönző legyen. Ezért szükséges a beruházási felada­tok egyszerűsítése, meg kell állapí­tani bennük azokat a célokat, amelye­ket a beruházásnak el kell érnie. Ez­zel szemben a bevezető tervnek rá kell mutatnia a beruházási feladatban kifejezett cél gazdasági és technikai helyességére, mégpedig a tervező al­kotó erőinek szabad, teljes kifejtése alapján. A technológia megoldása, az alternatívák mérlegelése, a közgazda­sági és vegyi-mérnöki számítások, a helyes diszpozíció megoldása, ez a ter­vezési tevékenység lényeges és fő tár­talma, amit át kell vinni a beveze­tő tervbe. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy főleg ma, amikor a második öt­éves terv kezdete előtt vagyunk, a minisztérium fő feladata, hogy meg­magyarázza az üzemeknek távlatalkat, hogy teljesen tisztázza az építés kon­cepcióját, hogy megvalósítsa a munka­menet ellenőrzését az építés előkészí­tésében és biztosítsa a kijelölt építke­zéseket. Magasabb szakképzettség — a termelés jobb . irányításának feltétele Ahogyan minden munka sikerét az emberek döntik el, úgy azt is, hogy az új technikát hogyan vezetjük be és hogyan használjuk ki a vegyiiparban, az emberek döntik el. Emberek, akik­nek elegendő tapasztalatuk, szakkép­zettségük van, akikben megvan a kellő lelkesedés és kezdeményezés, tehát olyan emberek, akik képesek új dol­gokat alkotni, a termelőberendezése­két a legnagyobb mértékben kihasz­nálni és akik gazdaságosan tudnak ter­melni. A termelés bonyolultsága és az új technika alkalmazásának szükségessé­ge megköveteli a vezető dolgozóktól, kezdve a mesterekkel, a politikai átte­kintéssel összefüggő mély szaktudást. Sppen ma, amikor az új technika tö­meges bevezetéséről és kihasználásá­ról van szó, a termelés behatóbbá té­teléért, gépesítéséért, automatizálásá­ért és gazdaságossá tételéért folyta­tott kitartó küzdelem időszakában, rendkívül megnő minden egyes ember jelentősége a vegyiiparban. Ezért szükséges, hogy az összes termelési dolgozók magas technikai és kulturá­lis színvonalat érjenek el. Minél na­gyobb a termelésben dolgozók ilyen jellegű színvonala, annál aktívabban vesznek részt a termelési problémák megoldásában, annál nagyobb sikerrel javítják a termelést. Ebből a szempontból főleg a techni­kai értelmiség feladata jelentős, mi­vel a technikusoknak, mérnököknek és mestereknek kefll a technikai hala­dás élharcosaivá lermiök. Az új technika érvényesítéséért és a hiányosságok kiküszöböléséért na­ponta kell harcolni a bürokratizmus és a helytelen nézetek ellen. Szüksé­ges, hogy e harc élére az üzemekben az igazgató és a főmérnökök álljanak. Ezzel szemben a részlegvezetők, az üzemek és részlegek technikusai köz­vetlenül felelősek a rájuk bízott sza­kaszok technológiai fejlődése állapo­táért. Az üzemben a termelés irányításá­nak és a technikai színvonal emelésé­nek szempontjából a részlegvezető a központi tényező. Elsősorban neki kell szakképzett embernek lennie, neki kell ismernie szakmájában a technika és technológia állásét. Ha a részlegve­zető nem kíséri figyelemmel a világ haladását, akkor nem tudja azt sem, hogy az új technika bevezetésében részlegének milyen célt kell követnie. Csak olyan részlegvezető, technológus, technikus, mérnök és mester lehet igényes másokkal szemben és követel­heti a technológia és munkafegyelem betartását, aki mély technológiai is­meretekkel rendelkezik, aki ismeri a nyersanyagokat, a termelési berende­zéseket és a termelés ökonómiáját. Az elmúlt tíz év alatt a vegyiipar­ban számos tapasztalt, szakmailag fej­lett munkás fejlődött ki. A szakmai képzettség fejlesztése túlnyomó rész­ben ösztönszerűen valósult meg. Az üzemi munkaiskolák ugyan rendeztek tanfolyamokat a szakismeretek fej­lesztésére, de az új technikával ösz­szefüggő nagy feladatok biztosításához szükséges az üzemi iskolák színvona­lának radikális megjavítása. Az üzemi munkaiskolák tanfolyamai sikeres me­netének biztosítása érdekében szük­séges fenntartani a szoros együttmű­ködést az üzem vezetősége és a szak­szervezet között. Az új technika fej­lődése szempontjából alapvető jelen­tőségű a mérnökök előkészítése a fő­iskolákon és az üzemben való nevelé­sük". Ezért fontos, hogy a főiskolákon a fiatal mérnökök nevelésére fokozott figyelmet fordítsanak. * » * Csak at olyan szervezés helyes, amely biztosítja a dolgozók aktív részvéte­lét az irányításban, lehetővé teszi a szocialista munkaverseny fejlődését és biztosítja a gazdálkodás rendszeres be­vezetését és ellenőrzését az üzem minden osztályában az üzemen belüli önálló elszámolás alapján. A vegyiipar kárára az üzemi igaz­gatók, főmérnökök, részlegvezetők és mesterek egész sora nem látja még a szocialista munkaversenyben a terv­teljesítés biztosításának fö eszközét és nem érti, hogy a szocialista mun­kaveriseny segíti őket a termelésben alapvető funkciójuknak, a szervezői funkciónak kifejtésében; főleg az egyének között folyó verseny, a szak­ma legjobb dolgozója elméért folyó verseny van alacsony színvonalon. Ezek a hibák abból erednek, hogy nem tudatosítják kellőképpen azt, hogy ab­ban az országban, ahol a nép uralkodik, lehetetlen a termelést a dolgozók tá­mogatása nélkül, a szervezett töme­gekkel való mindennapos munka nél­kül, kezdeményezésük fejlesztése nél­kül, a dolgozóknak a termelésbe va­ló bekapcsolása nélkül irányítani, ter­melési tanácskozások és aktívák se­gítségével. Dolgozóink újítási javaslatai nincse­nek kellőképpen kihasználva, nagyon hanyagul intézik el és valósítják meg őket. így pl. a múlt évben a vegyi­iparban a dolgozók több mint 8000 újítási javaslatot adtak be, ezek kö­zül 4500-at fogadtak el és csupán 3000-et léptettek életbe. A dolgozók kezdeményezésének fel­használásában a helyes szervez&si fel­tételek szakaszán döntő szerep jut az üzemen belüli tervezés és az üze­men belüli önálló elszámolás színvona­lának, valamint a kollektív szerződés­nek. A termelés fokozásában és gazdasá­gossá tételében és az új technika be­vezetésében nagy szerep jut a dolgo­zók anyagi érdekeltségének A vegyi­iparban hiányosságok mutatkoznak az árszabásokban, a teljesítménynormák megteremtésében ós érvényesítésében. A kutatóintézetekben is meg kell változtatni a jutalmazás eddigi mód­szerét és olyan rendszerrel kell pó­tolni, ameíy biztosítja a nagy telje­sítményt elérő és alkotó kezdeménye­zésű kutató dolgozók fizetési kedvez­ményeit. Az egyes dolgozók jogkörének és fe­lelősségének hiánya is csökkenti az irányítás színvonalát. Az alacsonyabb szervek dolgozóinak kezdeményezését, az irányelvek, utasítások, rendeletek tömege korlátozza és köti meg. En­nek az a következménye, hogy a veze­tő dolgozók gyakran másodrendű kér­désekkel foglalkoznak. Ezzel szemben nem használják ki következetesen jog­körüket. Péidául a vállalati igazgatók nem használják ki az igazgatói alapok eszközeit, esetleg a hiteleket az új technika és kisgépesítés bevezetésére. A vegyiipar irányításában mutatko­zó hiányosságokban nagy része van a minisztérium apparátusának. A minisz­térium dolgozói között sokan nem tu­datosítják kellőképpen az állami appa­rátus gazdasági-szervezői funkcióját. A minisztérium a problémák konkrét megoldása helyett soksspr megelégszik a nemzeti vállalatok adminisztratív­bürokrata irányításával. A miniszté­rium és a vállalatok között túlteng az írásbeli kapcsolat. Mindazok a nagyjelentőségű intézke­dések, amelyeket a vegyiipar fejleszté­sének biztosítására teszünk, megkö­vetelik az ellenőrzés megjavítását is. Ránk is vonatkoznak Bulganyin elv­társ szavai: „A határozatok teljesíté­sének ellenőrzése az emberek konkrét munkára való megszervezését, a párt és kormány irányelvei tényleges tel­jesítésének biztosítását, a hibák meg­előzését és azoknak a tények rész­letes tanulmányozása alapján való or­voslását, a munka további megjavítá­sa érdekében tett konkrét intézkedé­sek megjavítását jelenti." Nagy távlatai vannak a csehszlovák vegyiipar fejlődésének. Megfelelnek a csehszlovák népgazdaság fejlődése fel­adatainak az elkövetkező években, megfelelnek országunk nyersanyag-le­hetőségeinek, megfelelnek a hatalmas kohászati- és gépiparnak, tudomá­nyunk és technikánk fejlettségének. A csehszlovák vegyiipar sikere fej­lődésének és az új technika követke­zetes bevezetésének és felhasználásá­nak biztosítéka üzemeinkben és kuta­tóintézeteinkben a munkások, mér­nökök és technikusok ezrei. A cseh­szlovák vegyiipar sikeres fejlődésé­nek biztosítékai önök, vezető gazdasá­gi dolgozók, a párt, a szakszervezetek és ifjúsági szervezetek funkcionáriu­sai!

Next

/
Oldalképek
Tartalom