Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-18 / 250. szám, kedd

1955. október 18. mszo 7 i G. /. POKROVSZKIJ

:' AZ ATOMREPÜLÖGÉPRÖL i f tUXTARMlíVSeOlK urAiFi/iKt • H/ionu M ár néhány évVel ezelőtt felvetődött a probléma, hogy atommotort alkalmazzanak repülőgépek meghajtására. Ennek megvalósltésa azonban jelentős nehézségekbe ütközik. . Mint ismeretes, az atomreaktorban az uránium atommagjának hasadása következtében elemi részecskék válnak ki. Ezek a részecskék gammasugárzás formájában és a reaktorból ki• lépő neutron-áramlásként jelentkeznek. mindeteknek káros hatásától igen nehéz az atomrepülögép személyzetét és utasait megvédeni. Az utasok védelmének érdekében az atomreaktort a gép hátulsó részében helyezik el. A gép törzsét, amennyire csak lehet, hosszúra tervezik; az utasfülkét pedig a gép elején ajánlatos megépíteni. Ha például a géptörzs 50 méter hosszú lesz. a kisugárzás körülbelül 500-szor gyengül. Ezzel arányosan a védőfal súlya — két és fél tonnával csökken négyzetméterenként. A kisugárzás elleni védekezés kérdését elvben megoldottnak kell tekintenünk, a további tervezés során azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a kisugárzás elleni védelem szükségessége sokkal inkább fennáll a felszállás előtt, mint repülés közben. A repülőtéren meq lehet akadályozni a kisugárzás továbbterjedését. Lehetséges e célból egy bizonyos helyet kijelölni az atomrepülögép számára, az atomreaktort pedig önműködően leereszteni egy előre elkészített védett helyre. . A legbonyolultabb kérdés magának az atommotornak a kérdése. _Az atommotor egy turbokompreszszorból áll. amelyet a vele egy tengelyre szerelt gázturbina hoz mozgásba. A motor belsejébe behatoló levegőt a kompresszor sűríti. A levegőt urániumporral keverik össze. Az urániumporral kevert levegő a kompreszszoron keresztül behatol a reaktorbfc. amely grafitból készült DorlasztóV rendszeréből áll. itt a grafit jelenlétében megkezdődik a magreakció, és ezt követőleg az urániumpor eróseri felizzik. Tekintetbe kell vennünk, hogy az urániumrészecskék parányiak (átmérőjük a milliméter századrésze), ennek következtében a levegő gyorsan átveszi a keletkezett hőt s hamar eléri a 1000 Celsius fokot. A reaktorban felhevített levegő áthalad a gázturbinán és ciklont hoz létre. A centrifugális erő következtében a nehéz urániumpor a ciklon peremére kerül, ahonnan a levegő egy részével visszatér a kompresszorba. A levegő főáramlata, miután megszabadult a nehéz urániumportól, a fuvófejeken keresztül kilökődik a szabadba és létrehozza a reaktív Iégvonatot. Az atommotort a következőképpen lehet beindítani. A gázturbina előtti térségbe sűrített levegőt préselnek be. Ezalatt különleges zárószerkezetek takarják el a reaktor nyílásait. A sűrített levegő megforgatja a turbinát és a kompresszort. Mikor a reaktor előtti térségben a nyomás egyenlő lesz a turbina előtti térségben uralkodó nyomással, a zárószerkezetek kinyílnak, a »vegő keresztüláramlik a reaktoron és magával sodorja az urániumport. A reakció azonnal megkezdődik és az atommotor működésbe jön. így lehetséges lesz a legnehezebb technikai problémák megoldása is. Az atomrepülőgép képes bármilyen hoszszú ideig a levegőben maradni. Sebessége túlha.adja a hann sebességét. Az atomrepülőgép jó néhányszor megkerülheti a földet anélkül, hogy üzemanyagfelvételre szorulna. Képzeljünk el eqy néhány hónapos leszállás nélküli utaaést a jövő repülőgépén. Az utasokat a legteljesebb kényelem várja. A gép elülső részén elhelyezett hatalmas utasfülkének különböző emeletein éttermet, hálószobákat, könyvtárat, olvasótermet, klubot és mozit találunk. Sőt mi több. a fáradt utas kényelmes pihenőhelyet találhat az utasfülke harmadik emeletén lévő kis függökertben. Mindenki magával viheti személygépkocsiját, is. A tágas raktárhelyiségeken kívül az utasfülke mögötti részben egy körülbeiül 20 személygépkocsit befogadó helyiség található. üooo kilométer a Dunán Csinos, tornácot házacska. Ilyet csak a falusi lélek tud megálmodni és felépíteni. A pici ablakok komolyan néznek a világba és óvatosan, mint a földet túró paraszt. Nem csodálatos és mégis csodálkoztató, mert ha van is rajta olcsó cicoma, megtalálod mélyebb tartalmát is, mely a falu szívéből leiedzett, s őrzi az ősök kezevonását, lelkületét, egyszóval mindazt, amit mi jellegnek hívunk. Bóbiskol a ház egy román falu kellős közepén, a falu neve Cuza Voda és fekszik a Duna mentén, a Baragan síkságon. Costeo Bedinin szövetkezeti paraszté a ház, akinek iikapja is itt éldegélt, talán szerényen és istenfélőn, talán keserűen és lázadón, de mindig szegényen. Mindig szegényen, mindig földhöz nyomorítva éltek ősei, nem is hagytak sokat, csak egy rogyadozó házacskát, kertecskét meg három hektár földet. Costeo Bedinin az első közülük, aki kikapaszkodott az emberségesebb élet partjára, ahol a napfényben már felragyog a világ. Amikor az udvarra léptünk, éppen ebédelt a család. A házacskához ragasztott nyári konyhában edegéltek. Sokan ültek az asztalnál, sok gyerek. Az apa letette a kanalat és jobbját nyújtva üdvözölt bennünket. Megszorítottuk kérges erős kezét. Majd leültünk a tornác hűs árnyékába és tördeltük a szót. Costeo Bedinin a tegnapról beszélt. Rossz volt és súlyos, keserű és megalázó. A három hektárnyi föld magához láncolta az embert, de nem tudta felemelni. Kevés volt, amit adott, hiszen a teljét elcsikarták az urak. Tátotta száját az adó, mint a pap zsákja. És nem volt irgalom, ha nem fizetett a paraszt. Utolsó tehénkéjét is elkötötték. Mit tehetett Costeo Bedinin? Hiszen az asszonya gyerekeket szült s a gyerekek kenyerét kértek! Cselédnek állt. Görnyedt a kulákok hasznára. Hej, Mateesan, szegények átka! Hej, uzsorás, gőgös kulák! De sok Cuza Voda-i szegényt nyomorított meg 120 hektárnyi birtokod! És ti többiek, rabtartók, rabló COSTEO BEDININ új élete életűek, az emlékezés is átkot oszt fejetekre. Costeo Bedinin öklére hajtja fejét. Dióbarna szeme átnéz a kerten, a házakon s kisugárzik a mezőkre. Mennyi nehéz nap fűzi ót a földhöz, mennyi verejték, s mennyi kín. És mégsem tudna soha elszakadni tőle, ezer és ezer gyökerecske köti szivét a röghöz, az élet csápjai, a föld végtelen szerelmének köteléke. Sokat szenvedett, erőlködött életében. De megérte a változást, a felszabadulás napját. Válláról lehullott a félteher. S mikor 1950-ben megalakult a szövetkezet, az elsők sorában indult a közösbe. És másodszor is megkönnyebbült. Teljes emberré lett, mert a lelke is felszabadult. Csendesen bugyog ajkáról a szó, nevet a szeme. Azt *a régi világot nem lehet a maihoz illeszteni. Ma már mosolyog az élet. És ö még fiatal, 48 éves. Sok álmot hord még szívében, sok tervet. S amit tesz, amit gondol, gyermekei áldják érte. Értük és nekik él. Nyolc gyermeke van. A legidősebb Dimitru. Huszonnégy éves. Majd Elena és Viktória következik. Mindhárman a szövetkezetben dolgoznak. A többi iskolába jár még: Eugénia, Georgiu, Mariana, meg Nikolaj. Alexandru zárja a sort, ő még csak most bimbózik, négy éves. A gyerekek ott forgolódnak körülöttünk. A kis Alexandru nagyon kelleti hnagát. Édesapja ölébe kapja, lovagoltatja térdén. Hiába, a legkisebb, a legkedvesebb. —- Nekik már jobb sorsuk lesz, mint nekem volt — mondja Costeo Bedinin. — Teljes emberekké nevelődnek. Ha jól tanulnak, mérnökök és orvosok is lehetnek. — Bíz igaz a — veti közbe édesanyjuk, aki eddig hatigatagon tettvett a nyári konyhában. — Többet ér egy jó mesterség. — Majd meglátjuk — hunyorít hamiskásan az apa. — Majd meglátjuk, melyik hoz jobb bizonyítványt. A gyerekek elszélednek, játszanak, hancúroznak az udvaron, s mi tovább beszélgetünk. — Hűségesen dolgozunk, de nem is lehet semmi panaszunk — mondja a házigazda. — A szövetkezet jó apa, nekünk sem szabad mostohán bánni vele. Dolgozz becsületesen, nem teszed hiába! Gyermekeimet is folyton erre intem. De hiszen maguk is látják, szépecskén élünk, van is mit aprítanunk a tejbe. Ötvenkettőben újjáépítettem házacskámat. Tavalyelőtt egész vagon búzát kaptunk. Ezidén sem lesz híja. Aztán a többi. Kukorica, krumpli, árpa, zab, gyapjú, széna, s a tetejébe a pénz. Bútort vettem, tehenet, malacot, a legidősebb leányomnak házhelyet, mire férjhez megy a ház is állni fog. Hadd örüljenek a fiatalok, hadd boldoguljanak. Es felruháztam az egész családot, az enyéimnek nem kell félniök a téltől, mint nekünk kellett valaha. Costeo Bedinin elhallgat, int, hogy kövessük és vezet a kertbe, ahol hatalmas kazal szalma púposodik. — Most kaptam, csépléskor — simogatja szemével az aranysárga szalmát. Bekukkantunk az istállóba is, megveregetjük a tehén meg a borjú hátát, megnézzük a süldőket, juhait, végül a szobákban kötünk ki. Olyanok a szobák, amilyeneknek elképzeltem. Csupa varrottas, csupa hímzés. Meglátszik a leányok kezenyoma. A falon képek ékeskednek, az asztalon virágcsokor illatozik, az ablalíon csinos függönyök. És megnyílnak a szekrények ajtószárnyai s kikandikálnak a ruhák, a cifra szoknyák, blúzok, öltönyök és felöltők. Valamennyien összenézünk és összemosolyogunk. Örülünk Costeo Bedinin örömének, amely úgy árad, úgy ömlik, arcáról, mint a forró napsugár. DÉNES GYÖRGY A 6ÉP OLVAS, TERVEZ ÉS FORDÍT I írta : E. Kolman matematika-professzor, a filozófia doktora Mi tökéletesebb? Az emberi szervezet, vagy a gép „szervezete"? Az ember — természeténél fogva — sokoldalú lény, míg a gép — csak egyetlen egy, vagy legjobb esetben egy-két hasonló típusú műveletel végez el. A gépnek a maga nemében jobban kell működnie az embernél, hiszen különben nem volna érdemes megalkotni. A gép mintegy erősebbé teszi az embert, meghosszabbítja a kezét, lábát, izmait, érzékszerveit. A gépkocsi gyorsabban fut, mint az emberi láb, a szövőgép jobban sző, mint a kéz. A teleszkóp és a mikroszkóp élesebben lát, mint a szem. De hogyan állunk a legbonyolultabb munkával: az emberi agy munkájúval? Lehet-e olyan gépeket alkotni, amelyek mintegy „meghosszabbítják'' az ember idegrendszerét ? A gép az idegek munkáját végzi Az agysejtek és az idegek számtalan, igen bonyolult és rendkívül sokfele feladatot oldanak meg. Így például az idegrendszer egyik feladata biztosítani az egyensúlyt, vagy azt, hogy az ember meghatározott irányban haladjon. Van-e gép, amely e feladat teljesítésére képes? Igen. Vannak az egyensúlyt biztosító múszerek; a giroszkópok. Vannak az irányt megtartó berendezések: a repülőgépek önműködő irányítói. Mint az a gépekre általában jellemző, ezek a maguk s/ük körében túlszárnyalják az embert. Biztosabban vezetik a repülőgépet, gyorsabban reagálnak az eltérésre, pontosabban igazódnak az irányvonalhoz. Az önműködő „pilótának" bonyolult programot lehet előírni, fordulatokkal, emelkedéssel, leszátóssal; a gép pontosabban és megbízhatóbban hajtja végre a programot, mint a leg pontosabb ember. De a programot mégiscsak az embernek kell megadnia Semmilyen gép nem adhat saját magának feladatot. A kormánykerékre ügyelni egyhangú és taraszüó munka; szívesen bízzuk a gépre. Szívesen adunk át neki másfajta egyhangú munkákat, a számításokat is. Ebből a célból találták ki a legegyszerűbb számológépeket, logarléeeket és számolószerkezeteket. Elektron-számológép De vannak — hogy úgy mondjuk mrigasabbfokú matematikai képzettségű „gépek" is, amelyek differenciálés integrál-egyenletek megoldására képesek. Ezek az elektronszerkezetek. Mesébe illő gyorsasággal működ nek és másodpercenként több százezer műveletet hajtanak végre. Az elektrónszerkezetek olyan egyenleteket oldanak meg, amelyekre az ember ie' képes. Csakhogy az ember ezekkel túlságosan lassan készül el, olv lassan, hogy esetleg a megoldás értelmét veszti időközben. A holnapi időjárás kiszámításához például bonyolult egyenletek megoldására van szükség, amelyekben az ember körülbelül két hétig dolgozik. Természetes hogy nem volna értelme kétheti munkának azért, hogy az ember 13 napos késéssel kapjon eredményt. Ezért az időjárásra vonatkozó számításokat leegyszerűsítették és megközelítő pontosságú egyenletek alapián végezték, amelyek nem adtak elég pontos eredményt. A szimolószerkezet két óra alatt kiszámítja a várható időjárást; így az eredmény idejében megvan és ráadásul pontosabban. Napjainkban a bonyolult számolószerkezetek remek eszközök a kutatók, mérnökök, konstruktőrök kezében. Ma már van olyan elektronszerkezet is, amely más elektronszerkezetek tervezésére képes. A szükséges egyenletek megoldására képes gép tervezésének feladatát azonban természetesen az ember adja meg. Mi az a bibliográf ? Az elektronszerkezetek terén évro! évre csodálatos újdonságok jelenneK meg. Itt van például a ,,bibliográf". Ez a legrövidebb idon belül választ ad arra a kérdésre, hogy a könyvtárban milyen művek vannak meg a bennünket érdeklő kérdésekről. Ehhez persze nagy előkészítő munkára volt szükség. Ki kellett jegyezni mindent a könyvekből és folyóiratokból. A gép kiválasztja azokat a kartotéklapokat, amelyeken a keresett kérdések sorszáma áll. Egyébként vannak olyan szerkezetek is, amelyek sifriroznak és megfejtenek bármilyen szöveget. Megadják a kulcsot a rejtjelzett szöveghez. Ezt könnyű megmagyarázni. Az ember nem képes arra, hogy a jelek felcserélésének minden változatát sorravegye a rejtjeizés megoldására, A gép igen gyorsan, milliószámra végigpróbálhatja az összes eshetőségeket. „Olvasógépet" is szerkesztettek a vakok számára. Ennek segítségével a vak ember rendes könyveket, folyóiratokat, napilapokat is olvashat. A szerkezet fényt vetít a betűkre, elektron-szignálokat fog fel belőlük és szavakat kiejtő gépezetet kapcsol be. Petsze a szöveg kiejtése nem betűnként, hanem szótagonkéht történik. Bár az orosz nyelvben igen sok szótag van — szemben például a japánnal, amelyben mindössze ötven szótagot használnak — a szótagok száma mégiscsak véges és a szerkezet képes minden szótag felidézésére. Egyhangúan, kifejezéstelenül olvas, de mégiscsak olvas! A fordítógép > Közeláll ehhez a „fordítógép". Az első ilyenfajta szerkezet egyszerű műszaki szöveget fordított, szimpla nyers fordítást adott belőle, de mégiscsak minden szót megfelelő jelentésben a. lőtt vissza. Az így elkészült szöveget már nyugodtan kijavíthatja a hozzáértő szerkesztő anélkül, hogy ac eredete szöveg nyelvét ismerte volna. Ilyen volt az elsó fordítógép; most már tökéletesebbek készülnek. Az ember legépeli a szöveget — mondjuk — francia nyelven; néhány másodperc múlva írógépelt orosz nyelvű szöveg jön ki a gépből. Amellett a szerkezet nemcsak szavak visszaadására, de bizonyos számú (egyelőre csak néhány) nyelvtani és mondattani szabály betartására is képes. A gépek szerkezetének még bonyolultabbá tétele révén javítani lehet a íc-rdítás minőségét, növelni lehet a „szókészletet", számításba tehet venni a szólásokat, közmondásokat... De természetesen a legtökéletesebb gép sem képes lefordítani oroszra Shakespeare szonettjeit, vagy angolra Puskin verseit... Ezeknek a szerkezeteknek tanulmányozásával és elméletével a tudomány új, néhány esztendős irányzata foglalkozik: a kibernetika. A kibernetikában még sok tisztázatlan kérdés van. Mint rendesen történni szokott, a>. idealisták azonnal belekapaszkodtak minden tisztázatlan és vitás dologba. Egészségtelen, szenzációba jhászó hűhót csaptak a kibernetika körül. Külföldön olyan nézeteket terjesztettek, hogy az elektronszerkezetek tanulmányozásával azok törvényszerűségeit át lehet vinni az agyműködés fiziológiájára, a lélektanba, ideggyógyászatba és a társadalmi tudományokba. Még azt is feltételezték, hogy diplomáciai kérdéseket lehet megoldani elektronszerkezetek segítségé* Az ember csak feladatot ad a gépnek ... A szovjet tudósok feladata harcolni az idealizmus mindenfajta megnyilatkozása ellen. A koholmányok ellen vívott harc azonban nem jelenti azt, hogy az egész kibernetikát el kell vetni. Népszerű tudományos irodalmunkban az utóbbi időben egyesek „idealista áltudománynak" neveitek mindent, ami ehhez a tudományos irányzathoz tartozik. A valóságban a kibernetika gyakorlati eredményei még jouban megerősítik a materialista világnézetet a korszerű technika legújabb eredményei alapján. Minden szakember, minden tudományos dolgozó találhat a maga irányzatában olyan műveleteket, amelyeket belátható időn belül gépekre lehet bízni. Elképzelhető, hogy az üzemekben elektronhajtású gépek egész műhelyeket irányítanak, ellenőrzik az anyag adagolását, a gyártmányok minőségét, számításba veszik a külső körülményeket és ezektől függóen kiszámítják a körzet, műhely, vagy egész vállalat legmegfelelőbb munkarendjét. A gépi számítás természetesen gyorsabb, pontosabb és gazdaságosabb lesz a mostani „emberi" számításnál. Hasonló lesz a helyzet a tudományban is. A csillagászoknak például nagy munkába kerülnek az aprólékos mérések, statisztikai kzámítások, lassan megy a koordinátok megállapítása. Ezeket a műveleteket azonban mind szerkezetekre lehet bízni. Hadd állítsák össze gépek a katalógusokat. Az embereknek marad a legfontosabb: feladatokat adni és levonni a következtetéseket. Az elektronszerkezetek részt vesznek majd a bolygóközi repülésben is. Kiszámítják a távolságot, meghatározzák a rakéták helyzetét a térben, kiszámítják eltérésüket a menetiránytól, parancsot továbbítanak a motoroknak és szabályozzák azok munkáját. ( A Lityeraturnaja Gazetta 1955. szept. 27-i számából.)