Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-30 / 235. szám, péntek

4 msm 1955. szeptember 30. SlpSÖ, öiPVza közmk... Tavaly Ilyen k.or szikár, magas, őszhajú ember szállt ki Szőyyénben az autóbuszból. Meg­fordultak utána az emberek és te­kintetükkel követték, míg csak el nem tűnt a községháza folyosóján. Mikor aztán nem láthatták, jó szomszédok hajoltak át a keríté­sen, karbafont kezű asszonyok sugdolóztak az udvaron, hogy já­rási bizalmi az az őszhajú és el sem megy innen, marad sokáig. Másnap már a nevét is tudták: Horváth János. Mondani sem kell, hogy idegen ember — ha nem átutazó, mint a vízbe dobott kő, hullámverést in­dít, nyugalmat borzol fel, embere­ket hoz lázba. Mert miért jön, mit akar, — valahogy így röpködtek a kérdések. S míg a faluban szima­toltak, puhatolóztak utána, addig ö felkereste Trencsik Györgyöt, a szövetkezet akkori elnökét, beko­pogott a helyi pártszervezet veze­tőihez és a HNB elnökéhez is be­jelenteni: elvtársak, 'segíteni jöt­tem! A vezetők magukban fölényesen mosolyogtak ezen. Mert hát lehet rajtuk segíteni? Lehet még egy­szer a szövetkezetet lábra állítani? Hiszen a tagság széjjelbomlóban, a szövetkezeti parasztok mennek, ki amerre lát. Közöny, nemtörődöm­ség uralkodik itt. A mintaalapsza­bályzatot csak hírből ismerik, a norma nevetségesen laza, a itagok nevelése elégtelen, s ennek tudha­tó be a már-már megfékezhetetlen lopás, az enyves kéz... És akkor jön egy idős, vézna ember, aki magát járási instruk­tornak adja ki és talán varázspálca érintésével akar rendet teremteni. Lehetséges ez? Dehogy lehetséges — vélik az önérzetükben, büszke­ségükben megsértettek — hiszen sok a kilépni akaró, vastag a kö­zöny az emberekben. Száz olyan őszhajú sem tud itt eligazodni, rendet teremteni. Különben is el­késett, mert hűvösével, szelével megjött az ősz és a kukorica, krumpli, cukorrépa, magrépa, ta­karmányré'pa, cirok, napraforgó, köménymag még kint a földön, ve­szendőben. Ugyanakkor vetni is kellene, ha jövőre aratni szeret­nének! Elgondolkoztató, nagy feladatok ezek, összetartó, egységes elhatá­rozás nélkül. És Horváth mégis segítségről beszél, holott a legop­timistább tagok is tudják, hogy a jószándék, a segíteni akarás meg­mutatásánál tovább nem mehet itt senki és semmi. Tartózkodóan, hűvösen fogadják hát a járási instruktort, bezárkóz­nak előtte, vezetők is, tagok is. Még elszállásolása, kosztolása is probléma, mert senki sem vállalja, senki sem szereti. Persze ez őt nem riasztja vissza sem elképzelé­seitől, sem attól, hogy másképpen nézzen az állapotokra. Nincs még elveszve a játék, csak kézbe kell venni a gyeplőt, ezt tartja. Ez ve­zérli, serkenti őt a nagy harcra is, amit Szőgyénben a közömbösség­gel, a szövetkezetbe furakodott Jcu­lákokkal és a szövetkezeti tagok kishitűségével szemben kell meg­vívnia. Mert milyen az ember, ha nem olyan, hogy az eredményeken nagyon tud lelkesedni, viszont a pillanatnyi nehézségeken még job­ban elcsüggedni. Nos, most a fá­sultság hínárjából kell kisegíteni az embereket. Ismerkedik hát velük, ezekkel a nagyon sok szenvedést, bajt megért szövetkezeti tagokkal, mert tudja, hogy érteni is kell őket, hiszen eddigi világuk merő­ben más volt, s az újat mindig nehéz megérteni. Beszél az embe­rekkel kint a földeken, bent a ker­tekben, udvarokon, ismerkedik. Nehéz munka ez, fárasztó, de csak a lankadatlanság segítheti őt is, o szövetkezetet is. És a cél érdeké­ben sok mindent el kell tűrni, a gúnyos megjegyzéseket zsebre kell vágni. Mert lám, már a kezdet kezdetén nem megalkuvó, hanem, egyenes, határozott, amikor a nagyölvedi úton, vagy másutt a krumplit, kukoricát batyuzó Fá­bián Ferenceket megállítja, meg­pirongatja. Az öszi estékben egy­maga áll a mezsgyén a fenyegeté­sek, a gyűlölködő pillantások ke­reszttüzében, s egymaga a tagság előtt is, ha olykor szemébe vágják: mit keres itt, mit csavarog itt. Azok mondják ezt, akik nem akarnak rendet, akik szívesebben halásznának a zavarosban. Meg­jegyzésük fáj is egy kicsit, de sohasem vezet megtorpanáshoz. Lépésről lépésre halad előre a szervezésben. Kemény szóval, ha kell pirongatással veszi elejét a tolvajlásnak, hogy a másik nem kevésbé fontos teendőt előkészítse: az őszi kapásnövények betakarítá­sát. Tárgyal a párttagokkal és úgy határoz, hogy a munkacsoportok élére kommunistákat állítanak. Cagány János, Árva József, Cen­tár Béla és a többiek munkáji nem is jár kudarccal... Minél több eredmény kíséri szer­vező munkáját, annál nagyobb a szövetkezetet szakadék szélére sod­rókban az ellenállás. A kulák be­folyására egy néhány megtéveszt­hető kisebb gazda is hangoztatja már, hogy Horváthnak ne higgye­tek, mert nem akar jót. Sőt egy­időben a kulák Kunyík arra bíztat: el kell tüntetni Horváthot. Persze a tagok nem hisznek már a kulák­nák, de nem hisznek még neki sem. Hiszen egy-két hónapja, hogy köztük van. Nem ismerik eléggé, csak annyit tudnak róla, hogy mindennek ellensége, ami a szö­vetkezetet fékezi előrehaladásában-. Az új vezetőség megválasztásában egyöntetűen támogatják és idén februárban Vígh Jánost választják meg elnöknek, aki szintén a rend, a fegyelem mellett teszi le a ga­rast. Pontokban foglalják aztán, ki mennyi munkaegységet köteles ledolgozni és azt is, hogy hányszor lesz csoportgyűlés és vezetőségi gyűlés. Egy falu életében, s a szövetkezet fejlődésében nem sok néhány hónap. Mégis ha a szövet­kezet földjén járnánk, vagy az új istállókba benéznénk, észreven­nénk, hogy valaki már járt előt­tünk és olyan magot hintett széj­jel, amely folyton megsokszorozó­dó tenniakarásban csírázódik ki. Például azt látnánk, hogy a fe­jősteheneket szétosztottak a tehe­nészek között úgy, hogy minden etető, fejő 15 marháért felelős. A tábla arról is mesélne aztán, hogy míg tavaly két, addig ma hat li­ter az átlagos napi tejhozam. De az eredmények nem árulkodnak arról, hogy ki járt itt, ki vitázott az emberekkel, ki beszélt lelkük­re. Nem árulkodnak a súlygyara­podásban elért szép eredmények sem. Bár a számok azt mutatják, hogy míg tavaly csak 50 százalé­kos eredményt értek el az állati termékek beadásában, addig ma már terven felül adnak be. Arra kevesen gondolnak, mondom, hogy a járási instruktor, ez az őszhajú, vézna ember az, aki éjjelét-nappa­lát feláldozva szüntelen tervez, meggyőz, irányít. A szövetkezeti tagok szemében szinte hihetetlen a nagy-nagy változás. Tavaly 14 koronát fizettek ki egy munkaegy­ségre, mióta meg Horváth köztük van, 21-et. Sőt még régi adóssá­gukból is törlesztettek. Pedig nem csinált ő semmi különöset, csak a normát szilárdította meg, csak a munkafegyelmet harcolta ki. Ezt meg maguk ís megtehették •volna! És mire rájönnek, mit ér a já­rási instruktor erélye, határozott­sága a szövetkezetben, régen elol­vadt a hó, régen szárba szökött a mag. Horváth a kövér kalászok között jár-kél, és csak olyan fiata­los lendülettel, mint mikor ide­jött. Járja a határt gyalogosan, vagy kerékpáron, aztán ül az éj­szakába nyúló órákig f)ipafüstben, helyeselve valamit, ellenvetéseket téve valamire. Néha fáradt, törő­dött, de neki nem szabad, ezt mu­tatnia, mert háromszáz szempár figyel rá. Ami még nehezebb: egészen eggyé kell lennie az em­berekkel, hallgatnia örömükre, tréfáikra, olykor naívsáqukra is S ő mindezt megteszi. Egyre job­ban, lelkesebben, mert látja, hogy a szövetkezet már nem a tavalyi széthulló, adósságba fúló, hanem a mában élő fejlődő, virágzó szö­vetkezet. És ami örömmel tölti el: az emberek nagy része már nem idegenkedik tőle, befogadta. Rossz néven veszik, ha nem látogat el hozzájuk a mezőre, ha nem be­szélget velük, nem biztatja őket. Csak a kulákók gyűlölik, ők bújto­gatnak ellene. Aratás előtt látván, hogy a járási instruktor irányítá­sával a szövetkezet már lábra állt, csúnya eszközökkel akarják me­neszteni. A június eleji taggyűlé­sen kezdődött a dolog. A kulákok befolyása alatt álló Bajtek magá­ból kikelve kijelenti: Horváth ne lógjon itt, menjen haza innen! Mélységes csend fogadja szavait, aztán nyugtalan mozgolódás. Majd Molnár István raktárnok kér szót, ő ielel Bajtek szavaira. — Horváth elvtárs nem érdemli meg a rágalmat. Olyan ember ő, mint egy jó családapa. Kisegített a bajunkból. Azt nézzük meg, hol álltunk tavaly, és hol állunk most. Tavaly nyakig uoltunk adósság­ban, ma meg ötszázezer korona készpénzünk van a bankban. Ezt vegyük figyelembe, ha beszélni akarunk róla! A tagság nagy tapssal helyeselte a tömör választ. Csak a vak nem látta, hogy a szövetke­zeti tagok nagyrésze már megsze­rette Horváthot. De Bajtek és még két társa, Mikula és Malárík, nem akarták ezt látni. Akkor elhallgat­tak, hanem éjféltájban Horváth mellé szegődtek és elkísérték há­záig. A kapuban rátámadtak, le­ütötték. Nagy felháborodást kel­tett ez a faluban. Bár ez a járási instruktoron már nem segített. Ki kellett szakadnia a munkából az orvosi kezelés miatt. Azt hihetnök, hogy a szövetkezeti parasztok örül­tek magukban a dolognak, pedig tévednénk. Naponta érdeklődtek hogyléte felől és Vígh elnököt többször is megkérték, hívja visz­sza már! Vígh elvtárs Párkányban találkozott aztán Horváth-tal. So­káig szótalan álltak egymás mel­lett.. Az elnök zavartan, elérzéke­nyülten pislogott, mintha ö is lu­das lenne a leütésben, és azt mondta: — Azt üzenik az emberek, hogy siess vissza közénk! Sokat tanul­tam tőled; nem mondom, tán már a magunk lábára is állhatnánk, de azért úgy lesz az jó, ha vissza­jössz és aratásban, cséplésben se­gítesz. Horváth, ez a vézna, őszhajú ember, azt szeretné mondani, hogy szívemet, lelkemet adom jövötö­kért, boldogulástokért, de értelmes mondat nem kerekedik a szájában, így hát csak a kezét szorítja meg az elnöknek. És harmadnap ott van a szövet­kezet földjein a cséplőgép mellett és nézi az ömlő magot, segít a poros, izzadt szövetkezeti parasz­toknak ... Délidőben, vagy munka után boldogan magyarázza, hogy érdemes volt dolgozni, mert hisz kicsépeltek, 22 vagon búzát, 8 va­gon rozsot, 38 vagon sörárpát be­adtak, a tagoknak is maradt 4,5 kg gabona egy munkaegységre és még több mint 800 ezer korona az összeg, amit eddig kifizettek. S észre sem veszi, hogy elejtett sza­vaira a szövetkezeti parasztok ke­ményebben fogják a villa nyelét, ügyesebben mozognak, mintha a fürgeségükből minduntalan kicsen­dülne: tavaly csak 1,60 kg gabona jutott. Nagy szeretettel, még több bi­zalommal veszik körül Horváthot. Mindenben támogatják. így az öt bomlasztó kulák kizárása sem üt­közik komolyabb nehézségbe. Fel­zárkózott már mögötte a tagság, ezt látja Horváth János és még bátrabban, merészebben vívja har­cát az osztályharc kereszttüzében. Nem mosolyognak, s nem is kétel­kednek már a szövetkezeti parasz­tok az ő segítségében, mert egy évi szívós, lankadatlan munka után a szövetkezet a bomlás szé­léről rendes kerékvágásba került. Az ősz küszöbén Horváth János nemcsak járási instruktor már Szőgyénben, hanem a szövet­kezeti parasztok igaz barátja, bi­zalmasa is! MÁCS JÓZSEF. Egyetlenegy cukorrépa se vesszen kárba Pár nap múlva hazunk déli részein teljes erővel hozzálátnak a cukorrépa betakarításához. Már most Ineg lehet állapítani, hogy az ez évi termés nem rosszabb a múlt évinél, sőt a legtöbb helyen a haladó agrotechnikai mód­szerek alkalmazásával sokkal nagyobb termést értünk el, mint az előző évek­ben. A rossz nyári időjárás következ­tében azonban a répa cukortartalma kb. 3 százalékkal kisebb a múlt évinél. Tehát most minden erőnket arra kell irányítanunk, hogy a répát gyorsan, veszteség nélkül betakarítsuk. A cu­korrépa kiásásánál, szállításánál ügyel­nünk kell arra, hogy egy répa se men­jen kárba, mert minden cukorrépa ál­talában 10—15 kockacukrot jelent. Az előző évi tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a répa kiszántása, szállítása és vagonba rakása körüli felületes és hanyag munka nagyon sok kárt oko­zott egész nemzetgazdaságunknak, mert sok répa kárbaveszett. Ezzel a termelők egyrészt saját magukat, másrészt a cukorgyárat és végered­ményben az álla'mot károsították meg. A cukorrépa betakarításánál, szállítá­sánál kétféle a veszteség: súly- és minőségveszteség. A répa szedésénél és fejelésénél is gyakran keletkeznek veszteségek. Sok termelő ugyanis a múlt években a le­velekkel együtt lefejelte a répa egy­harmad részét, azaz azt a részt is, amelyben már sok a cukortartalom. Ez helytelen eljárás, mert a pontos számítások szerint, ha csak 1 cm-rel vastagabb a fejelés, 6 százalékkal csökkenti a cukorrépa értékét. Súly­veszteség keletkezik akkor is, ha a termelő kiszántja a cukorrépát és azt hosszabb ideig kint hagyja a taiezőn. A répa így fonnyad, szárad, veszít a súlyából és minőségéből. Minőségi veszteségek a be nem érett répa kiásásával is keletkeznek. Az ilyen répának ugyanis jóval kisebb a cukor­tartalma. A répa kiásásakor, rakodásakor sok répa megsérül. Ezt a sérült répát az­tán az egészséges, sértetlen répával egy halomba rakják. így elértéktelene­dik az egészséges répa is, mert a ha­lomban könnyen rothadásnak indul. Ezért vigyázni kell arra, hogy csak egészséges, sértetlen, tiszta példányok kerüljenek a halomba. Különös gondot kell fordítani arra is, hogy a répa közé ne kerüljön gaz vagy sár, mert ez tel­jesen megakadályozza a répa szellőzé­sét. A sáros, gazos répa nagyon köny­nyen bemelegszik, rothadásnak indul. Az említett veszteségeket ki lehet és ki kell küszöbölni. A hanyag, fe­lületes munka nagy károkat okoz cu­koriparunknak és egész nemz'etgaz­űasugunknak. így pl. az említett súly­és minőségveszteség csak a diószegi cukorgyárnak kb. 1800 vagon répa­veszteséget jelent. Hogy az idei répaidényben szerve­zett és folyamatos legyen a répa be­takarítása és felvásárlása, a cukor­gyárak a járási, a helyi nemzeti bi­zottságokkal és a termelökkel együtt kötelező szállítási tervet dolgoztak ki. Ez a terv rendet teremt a cukor­répa szállítása körül. A szakemberek megállapítása sze­rint a cukorrépa beadását az idén minden mezőgazdasági üzem 100 szá­zalékon felül fogja teljesíteni. Ha te­hát a répatermelők az említett súly­és minőségveszteségeket a minimum­ra csökkentik, úgy magas bevételre számíthatnak, különösen ott, ahol már bevezették az érdem szerinti jutalma­zást. A Begyűjtési Minisztérium hir­detménye érteimében ugyanis minden termelő a szerződött répamennyiség, túlteljesítéséért pótjuta'-nat kap. Ezenkívül a termelők a szerződött répamennyiségből 58 százalék répa­szeletet kapnak vissza, a terven fe­lül beadott répáért pedig még külön 5 százalékot. A répaszeleteken kívül még melaszt is kapnak. A szövet­kezetek minden ezer korona értékű répamennyiségért 13 kg tiszta cuk­rot kapnak 4,80 koronás árban. A ma­gángazdálkodók 10 kg-ot. Az állami gazdaságok pedig 16 kg-ot. Érde­mes fellát minden darab répát ösz­szeszedni, gondosan elraktározni, mert ez szép bevételt jelent minden ter­melő részére. A cukorrépa begyűjtése és felvá­sárlása már október 3-án megkez­dődik. A répaidényben minden szállí­tóeszközt ki kell használni, hogy ezt a munkát is idejében és jól elvégez­hessük. Már most elő kell készíte­ni a szállító eszközöket, hogy ezek miatt ne legyen lemaradás. Különö­sen nagy feladatok hárulnak a trak­torállomásokra, melyeknek a répa be­takarításánál gépekkel, kombájnokkal, répakiszántókkal kell aktív segítsé­get nyújtaniok. Sok állami gazdaság­ban és szövetkezetben kombájnok fog­ják végezni e nehéz fizikai munká­kat. A traktorállomások felelősek azért, hogy ezek a gépek idejében és jól elő legyenek készítve. Horváth Sándor. 99 Én sem fogok már többé egyedül küszködni" Szépen fejlődik a komoróci EFSZ állattenyésztése A szepsi járásban a komoróci szö­vetkezet nem a legnagyobbak közé tartozik, de nem is a legkisebb. Mező­gazdasági területe 594 hektár, mely­ből 280 hektár a szántóföld. Szép eredményeket értek el minden téren, de ami különösen figyelemre méltó, nagyon szépen fejlődik az állattenyész­tésük. Kezdetben, míg a szövetkezetben ke­vesen voltak, bizony nem mutattak fel valami kimagasló sikereket. Egész 1953-ig alig 8 koronát tudtak csak ki­fizetni egy munkaegységre. Tavaly már 11,20 koronát értek el, ebben az év­ben pedig előlegként fizetnek 9 koro­nát. Ez év májusában a szarvasmarhá­kat az új istállóban összpontosították. Az eredmény a hasznosságon azonnal megmutatkozott. Míg nem voltak a tehenek együtt, alig értek el 5—6 li­teres napi tejhozamot, az összpontosí­tás után szemlátomást emelkedett, s jelenleg 7—8 liter egy tehén átlagos napi tejhozama. Ez érthető, hiszen a közösben több gondot tudnak fordí­tani az állatokra, alkalmazhatják az új módszereket és bevezethetik a pontos etetést. Az elért eredmény tovább nö­vekedik. Igaz, hogy ennek érdekében már az elmúlt őszön bőséges silóta­karmányt biztosítottak, ami nagyban hozzájárult a hasznosság növeléséhez. Ebből tanulva az őszön még foko­zottabb felkészültséggel láttak hozzá a silózáshoz. Tervbe vették, hogy min­den szarvasmarha részére legalább 25 mázsa silót biztosítanak. Eddig 450 köbméter különféle füves keverékeket silóztak. A további silótakarmányok biztosítása érdekében most fejezik be négy új silóverem felépítését. Az odaadó és példás munka eredmé­nye, hogy könnven teljesítik tejbeadá­si kötelezettségüket, sőt már szabad­piacon 30 000 liter tejet értékesítettek Ezzel még nem elégedtek meg. Beve­zetik a fejősteheneknél a Malinyinova fejési és etetési módszert, hogy még bőségesebb hozamokat érjenek el. Szaniszló Terézia fejőnő már alkal­mazza a tőgymasszázst is. Azt mond­ja, hogy ez egyedül nem elég a tej­hozam emeléséhez. Fontos, hogy jó minőségű takarmányokat etessenek a tehenekkel. — Vannak már olyan teheneink is, — mondja Szaniszló Terézia — me­lyektől 18 litert fejünk naponta. Ilyen teheneket akarunk a szövetkezetben — fejezi ki büszkén. A fejőnők mögött nem maradnak le a sertésgondozók sem. Buzsicky Pé­ter, Z. Mitro András és Velinsky And­rás gondos munkájának az eredménye a hízósertések 0,68 kg-os napi súly­gyarapodása. Az állattenyésztés fejlődéséről vi­lágosan beszélnek a számok. Az első félévben a tervezett bevételeket kö­zel 200 százalékra teljesítették. A komoróci szövetkezetesek évről-évre gazdagabbak. Az elmúlt évi kölcsön­ből ez évben 114,000 koronát fizettek ki. Sőt 1950-től tehermentesen felépí­tettek egy tehénistállót, egy fészert a gépek részére, egy baromfiólat és egy kukoricaszárítót. Ebben az évben felépítenek egy új lóistállót és egy magtárt. Komorócon jó a munkaközösség, a szövetkezet évről-évre több húst, több gabonát és több más termékeket ad el szabadpiacon, ami nagyban emeli a tagság jövedelmét. A másfél hektáros Abosi Pál így nyilatkozott a szövet­kezetről: — Én sem fogok már többé egye­dül küszködni, hanem megyek a kö­zösbe, ott jobban fogok élni. Ügy is tett! Szeptember elsején ő is aláírta a belépési nyilatkozatot. Helyesen cse­lekedett, hiszen jöelőre kiszámította, hogy milyen jövedelme volt míg egyé­nileg gazdálkodott, s mit fog majd keresni a szövetkezetben. -ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom