Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-03 / 212. szám, szombat

1955. szeptember 3. UJSZ0 7 (3) A z ifjúsági Falu fejlődését egyébként az első perctől kezdve, tehát 1949. április 4-től komoly érdeklődéssel és figyelemmel kísérte, mert állandó összeköttetésben volt Zatykóval, az Ifjúsági Falu vezetőjével, aki már az első hónapokban vele tanácskozott a termelésben fellépő nehézségekről, problémákról. Ugyancsak Zatykó volt liz, at« 1949 őszén bevitte földjével az Ifjúsági Falu szövetkezetébe. Zatykónak, a kitűnő szervezőnek ezúttal nem volt nehéz dolga, mert amint a közmondás is tartja: Könynyü Katit táncba vinni..." Ez azonban semmivel sem csökkenti Zatykó érdemeit, hisz bárkivel is beszél az ember az Ifjúsági Faluban, előbb-utóbb szóba kerül Zatykó, a szervező, a türelmes népnevelő, aki a legsúlyosabb váfságban, a legnehezebb körülmények között törhetetlen hitével és akaraterejével diadalra tudta vinni az Ifjúsági Falu dolgozóinak egységét. De mielőtt rátérnék Zatykó munkájára, Králikról, az agronómusről még el kell mondanom annyit, hogy kitűnő szimattal rendelkezik és az Ifjúsági Falu alakulásának első zavaros napjaiban, amikor az egész vidék pusztaság volt és az ifjú építők között alig akadt szakember, ösztönösen megérezte, hogy tehetsége csak itt, ezen a nagy, összefüggő földterületen bontakozhat ki és érvényesülhet. Eddig csak csip-csup kísérleteket végzett kis gazdasága apró parcelláin, az igazi lehetőség csak most nyílott meg előtte. És már látni vélte a traktorokat és korszerű gépeket, amelyeket a gépállomás bocsát majd rendelkezésükre a kopár és elhagyott föld megművelésére. Munkakedve ezzel olyan távlatot nyert, hogy tudása teljes fegyverzetével . és hevével vetette bele magát a közös munkába. Nem véletlenül mondom, hogy „tudása teljes fegyverzetével", mert KráHknak bizony harcolni kellett az ifjúság bizalmáért, amikor 1949 őszén az Ifjúsági Falu építéséhez csatlakozott. A fiatalok akkoriban, a győzelmes februári események után azzal a gondolattal foglalkoztak, / hogy ezen a területen olyan falut, közösséget építenek, amely teljesen mentes iesz a régi világ csökevényeitől. Az egyetlen harminc évnél idősebb ember, akire hallgattak, Zatykó volt. De ő a CSISZ-központban dolgozott, úgyszólván ott bábáskodott az Ifjúsági Falu gondolatának megszületésénél. Más idősebb embert azonban nem tűrtek körükben, mert féltek, rettegtek attól, hogy akaratlanul is becsempészi közéjük a régi kapitalista világ csökevényeit. Ezért Králik jelentkezésekor az ifjúsági brigádosok közül többen elhatározták, hogy nyíltan fellépnek ellene. Amikor Králik a gyűlésen bemutatkozott, nyíltan megmondták, hogy nekik nem kell. Králik a kínos helyzetben azt a javaslatot tette, hogy elhagyja a gyűlést é$ kint megvárja az ifjúság döntését. A brigádosok erre azt válaszolták, hogy erre semmi szükség, ők nem titkolóznak, nyíltan megmondják neki, amit gondolnak és tőle is nyílt beszédet várnak. Králik ekkor leküzdötte zavarát és elmondta, csak az a szándéka, hogy szaktudásával segítse őket munkájukban. Rámutatott, hogy itt az ősz és sok olyan munkát kell elvégezni, amelyek tavasszal behozhatatlanok. De ahhoz, hogy munkáját jól elvégezze, feltétlenül szükséges, hogy bízzanak benne. Legyenek türelemmel, majd a mindennapi munka folyamán rájönnek, hogy megérdemli-e a bizalmukat, vagy sem. Králik később türelmes magyarázataival és szívós munkájával, amely reggeltől estig tartott sárban, esőben, fagyban, meg tudta nyerni az ifjak bizalmát. Hónapok múlva már nemcsak szakdolgokban, hanem személyes bajaikkal is hozzá fordultak tanácsért. A bizalom megszerzésében nagy szerepet játszott Zatykó is, aki elnöki tisztjének teljes súlyával támogatta Králikot. Annyi biztos, ha voltak ellentétek Králik és az ifjúság közt, azok kiváló munkája láttára hamarosan megszűntek. Ám amíg az ellentétek elsimulnak, és létrejön az összhang, bizonyos idő telik el. Az idő harc közepette érleli a fejlődés eredményét. A fejlődés mozzanatairól és állomásairól az Ifjúsági Faluban mindennél többet mond Zatykó élete és munkássága. Zatykó István ma a Bratislavai Kerületi Nemzeti Bizottság mezőgazdasági osztályának egyik vezető funkcionáriusa és nem dolgozik többé az Ifjúsági Faluban. Szellemi hagyatéka MA mocsár és a láp helyen ! 3r>. _. —^ i— i — —" ' ' - • —— .... 1 1

1 ' " X azonban élénken él a szövetkezetben. Egyesek magasztalják, mások dicsérik és vannak olyanok is, akik neheztelnek rá. Az utóbbiak rossz néven vették, hogy elhagyta a szövetkezetet, magatartását hűtlenségnek tartják. Nem gondolnak arra, hogy új állásában az egész kerület szövetkezeteinek fejlődéséért dolgozik. E kérdés körül a faluban ma Is komoly vita folyik és meg kell adni, hogy a vita azért indokolt, mert a közös munkához való hűség az erő, amely összetartja a szövetkezetet és biztosítja további fejlődését. A többség véleménye az, hogy Zatykó hűségéhez nem fér kétség. Én is úgy vélem, nincs a napnak ma sem órája, amelyben ne gondolna az Ifjúsági Falu szövetkezeti tagjaira, a szlovákokra éppúgy, mint a magyarokra. Zatykó ugyanis, mielőtt hosszú hónapok vívódása után elhagyta a szövetkezetet, elhatározta, hogy megírja az Ifjúsági Falu fejlődésének a történetét és ezek a jegyzetek a kezembe kerültek. Valóban senki sincs, aki nála hivatottabb lenne e mű megírására, mert a fejlődés valamennyi szála az ő kezébe futott össze. A kérdés csupán az, vajon képes lesz a bonyolult szálak összevisszaságából kiragadni azokat, amelyek igazán tipikusak a szövetkezet fejlődésére és hiteles képet adnak a nehézségekről, amelyeket a közös munka folyamán le kellett győzni, hogy az Ifjúsági Falu Szlovákia legjobb szövetkezetévé fejlődjék. Annyit mindenesetre megállapítottam, hogy tervezetében, ahol már fejezetekbe csoportosította mondanivalóját, a szövetkezet legjobb dolgozói szerepelnek az élen, szlovákok és magyarok egyaránt. Mély szeretettel beszél róluk és e helyen mindjárt azt is meg kell állapítanom, hogy a magyarok is mély tisztelettel és szeretettel beszélnek róla. Turony, a szövetkezet főkönyvelője, akiről mindenki tudja, hogy a szövetkezeti vagyon egyik leghűségesebb kezelője, Zatykó közvetlen távozása után azt mondta róla, hogy kevés ilyen vezetővel akadt össze életében, aki enynyi türelmet és megértést tanúsított volna az emberek ügyes-bajos dolgai iránt. Gyeszat Rudi kocsis egyike azon kisszigeti magyaroknak, akik 1950-ben az elsők között csatlakoztak a szövetkezethez, azt állítja, hogy Zatykó István értette meg vele, mit jelent a szövetkezeti gazdálkodás. Gyeszat pontosan emlékszik arra a napra, amikor először beszélt Zatykóval a szövetkezetről és arról, hogy belépjen-e vagy sem. Azon az őszön már elkészült az első utca, amelyet Makarenkóról neveztek el, de Zatykó már a második utcáról beszélt, amely még csak a tervekben létezett és azt mondta, hogy a lánya ebben az új utcában szép fürdőszobás lakást kaphat, ha belép a szövetkezetbe és férjhez megy. De figyelmeztette, hogy pusztán a fürdőszobás lakás kedvéért ne lépjen be, mert még igen sok nehézséget kell leküzdeniük a közös munkában é£ ezeket a nehézségeket minden tagnak vállalnia kell. Ezért előbb fontolja meg jól elhatározását, beszéljen a feleségével és lányával és ha mind beleegyeznek, jelentkezzék. A mód, a türelem, ahogy feltárta előtte a közös munka jelentőségét, ahogy beszélt az önkéntesség elvéről és arról, hogy a szövetkezet csak akkor fejlődhet, erősödhet, ha tagjai hűségesen dolgoznak, ha jóbanrosszban összetartának, meggyőzte arról, hogy a szövetkezetben a helye. Ennek a beszélgetésnek az volt az eredménye, hogy néhány hét múlva Gyeszat Rudi tizenharmad magával lépett a szövetkezetbe. Persze valamennyien módot találtak arra, hogy a belépési nyilatkozat aláírása előtt szót értsenek Zatykóval. De rajtuk kívül bárkivel is áll szóba az ember a szövetkezetben, töbhnyire kiderül, hogy belépése előtt Zatykóval tárgyalt. Ez érvényes szlovákra, magyarra egyaránt. Azok, akik az ő tanácsára beléptek drága csöppséget, aranyos unokáját. Felfedezte, hogy ilyen szép, gyönyörű gyermeket még. nem látott. Azóta persze nem múlik el egyetlen alkalom sem, hogy ennek az unokának valami ajándékot, játékszert vagy édességet ne hozzon. Jobban ragaszkodik hozzá, mint a többi unokáihoz, nyilván úgy Zatykó István, az Ifjúsági Falu szövetkezetének lelkes elnöke szervezője és első a szövetkezetbe, őszintén és szívből hálásak neki felvilágosító munkájáért, sokan megbánták, hogy egy-két évig haboztak és hallgattak a gútai kulákok rágalmaira. Visnyai, a szövetkezet kovácsa, aki a legkiválóbb dolgozók közé tartozik és egyike a legjobban keresőknek, őszintén sajnálja, hogy csak az idén lett tagja a szövetkezetnek. Amikor megkérdeztem, hogy hát miért habozott oly soká, azt válaszolta, hogy azoknak a mende-mondáknak a hatása alatt állott, amelyek viszszariasztották a szövetkezettől. Valamennyi mende-monda légből kapott hazugság, a burzsoá nacionalizmus volt az éltető talajuk és a gútai kulákok gondoskodtak róla, hogy ezt a talajt rágalmakkal trágyázzák. A gútai Téglásinak van egy asztalos fia, aki megszeretett egy szlovák lányt és szülei beleegyezése ellenére feleségül vette. Nos, nem beszélve arról, hogy a Téglási szülők nem vettek részt az esküvőn, de a fiatal házaspár már a szövetkezetben dolgozott és gyermekük is született, a férj szülei azonban még mindig tartották a haragot. Nem látogatták meg a betegágyon fekvő fiatal anyát és az unoka már egy esztendős lett, gagyogni és tipegni kezdett, amikor egyszerre csak Téglási nagymama már nem bírva tovább a haragot, váratlanul tele kosárral a karján megjelent az unokájánál és rendes nagymamához illően viselkedett. Csókolgatta, ölelgette és szerető szívéhez szorongatta a érzi, hogy az elmulasztottakat be kell hoznia. Amikor a fiatal Téglásiné egy meghitt pillanatban megkérdezte a nagymamát, hogy miért is tartotta oly hosszú ideig a haragot, megvonogatta a vállát, majd restelkedve bevallotta, hogy adott azokra a mende-mondákra, amelyek szíve hangját is elnyomták benne. A fiatal asszony volt olyan tapintatos, hogy többet nem kérdezett, mert látta, hogy a nagymama szégyenli az egész ügyet és legszívesebben kitörölné a visszás helyzetnek még az emlékét is az életéből. Biztos az is, hogy ebben az esetben egy gyermek ártatlan gagyogása rombolta szét azokat a rágalmakat, amelyek a kulákok fertelmes agyában születtek, hogy ellentéteket szítsanak a szlovák és magyar dolgozók között. Zatykónak nem volt könnyű dolga. Az első esztendők mérgezett légkörében kettős népnevelő munkát kellett végeznie, Szlovákoknál, magyaroknál egyaránt szívós kitartással kellett irtania a gyomot, a burzsoá nacionalizmus csökevényeit. Állandóan résen kellett lennie, mert a gútai kulákok toporzékoltak a dühtől, mert rettegtek még a szövetkezet gondolatától is. Ezért azzal áltatták a közeli és távoli szomszédokat, hogy az egész faluépítés a magyarok ellen irányul. A hírnek szárnya kelt, eljutott a szlovák ifjúság füléhez is és a harag haragot szült. 1949-ben az Ifjúsági Falu építésének kezdeti stádiumában a pártcsoport mindössze háromtagú volt és a tornyosuló események között gyengén végezte feladatát. Később Zatykó gondoskodott róla, hogy az ifjúság legjobbjai politikai oktatásban részesüljenek és ezáltal 1950-ben 13 CSISZtaggal sikerült megerősíteni a pártszervezetet. Ezek a tagjelöltek eszmeileg még fejletlenek voltak és nem álltak helyzetük magaslatán. A pártszervezet igazi törhetetlen erejét csak 1952-ben mutatta meg, amikor a szövetkezet válságba került. Addig azonban Zatykó csak a saját erejére, odaadó munkatársai, Turony, Turcsina, Mrska, Úrban csok és néhány pártonkívüli dolgozó. Marosi, Kele, Gyeszat, Nagy Sándor, Nagy János támogatására támaszkodhatott, no meg a CSISZ-központ állandó segítségére. A CSISZ-központ mindjárt az első esztendőben traktoriskolát létesített az Ifjúsági Faluban. Ennek nagy része volt abban, hogy a magyar dolgozókat is bevonták a közös munkába. A magyar fiatalok nem sokat törődtek szüleik aggodalmaskodó, tartózkodó magatartásával, jelentkeztek a traktoros tanfolyamra és ők voltak azok, akik nemcsak a szűz talajt segítették feltörni, hanem felszántották azt a mezsgyét is, amely a szülőket elválasztotta a szövetkezettől. A szlovák ifjúság úttörő munkája mellett a fiatal magyar traktorosok is kivették részüket az Ifjúsági Falu felvirágoztatásából. Az ifjúság mély szeretete felszabadult hazánk iránt szülte az Ifjúsági Falu eszméjét és ez a szeretet adott erőt Zatykónak és munkatársainak, hogy a legnagyobb ellentétek, viharok közepette szilárdan álljanak a lábukon és irányítsák a kishitűeket is. Aki meglátogatja Zatykót diószegi otthonában, annak azonnal szemébe ötlik egy festmény, amely az Ifjúsági Falut ábrázolja. A képet Zatykó festette 1948—49 között, amikor még az Ifjúsági Falu területének nagyrészét víz, gyom és sás borította. A kép egy ember álmát, vágyát próbálja színekben kifejezni. Minden ecsetvonásán látni, hogy alkotója szeretettel dédelgette az Ifjúsági Falu gondolatát. Már nem volt számára elegendő az, hogy szívében és agyában hordozza az új szocialista falut, hanem szükségét érezte annak, hogy valahol látható és kézzelfogható nyoma legyen. Ezért festette le, ezért rakta oly bőkezűen a vászonra az élénkzöldet, a kéket, sárgát és a szivárvány színeinek valamennyi színét. A mű nem hangulatos tájkép, hanem céltudatos munka, akárcsak a mérnök tervezete, mielőtt házat épít. Zatykó a jólétet akarja ábrázolni ezen a festményen. Még semmi sincs készen, bizonytalan vágyak ködlenek az ifjúság előtt, befejezetlen mondatok törnek fel egy-egy fiatal fiú vagy lány ajkírói és ő figyel, hallgat, hogy aztán mindezt összerakja és kialakuljon benne a terített asztal képe. A fehér abrosszal terített asztal, amely roskadozik tortától, gyümölcstől és virágtól, a kép előterében áll. Háttérben az óriás-fa, a bárányfelhős ég, a tagosított szántóföldek és a két utcasor oldalt, mind eltörpül a terített asztal mellett. A legérdekesebb az, hogy a terített asztalról hiányzik a sonka, kolbász meg szalonna. Amikor Zatykót megkérdeztem erről, nevetve azt válaszolta, hogy az a kamrában van. Zatykó nem tévedett. Aki ma meglátogatja akár a Makarenko, akár a Micsurin utca lakóit és bepillant éléskamrájukba, megtalál ott mident, ami Zatykó terített asztaláról hiányzik. Az erősen paprikázott, fűszerezett kolbászfüzérek mellett sorakoznak a füstölt sonkák, oldalasok és szalonnák. Virág nemcsak az asztalon és az ablakokban díszlik, hanem az udvarban is mindenütt. Zatykó álma, amelyeket az ifjúság vágya és hazafisága sugalmazott neki és amelyet színekben is igyokezett kifejezésre juttatni, ma már nagy részben megvalósult. A két csinos utcasor 53 családi házat számlál. Minden házhoz kis zöldséges és virágoskert tartozik. A kertekben már terme gyümölcsfákat is láthatunk, sokhelyütt a tornácokon felfutó szőlővenyigék fürtöt érlelnek. A családi házakban két szoba, konyha, előszoba és fürdőszoba, villany meg vízvezeték. És ne feledkezzünk meg az elmaradhatatlan tág és levegős éléskamráról sem. (Folytatása következik).