Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-30 / 235. szám, péntek

1955. szeptember 30. UJSZO 5 yllüHchen és ^Jltomas yí/lann K orunk egyik legizgalmasabb hónapja 1938 szeptembere volt: a háború kitörése napról napra bizonyosabbá vált. Hitler zsarolt: Csehszlovákiát akarta, és holtbiztos háborúval fenyegetett. Emberek milliói viszont békét akartak és nem háborút. Hitler e tudatban bátran zsarolhatott, és a nyugati hatalmak — Chamberlainnel az élen — e békevágy álarcában és a béke jogán kapituláltak. És a világ ezt az egész komédiát elnevezte békének. A második világháború valóiában ezzel a békével — a müncheni paktummal kezdődik. Itt és ekkor szabadították a világra Hitlert. kislelkű. orruknál tovább nem látó szatócslelkek. A nyugati tőkés társadalmi rehd — és főképp az angol uralkodó osztály — a maga céljainak akarta megmenteni a fejjel falnak rohanó Hitlert, valóiában a háborút üvöltő és a háborúra még fel nem készült fasizmust. Chamberlainnek egy mániákus dühöngőt kellett csitítania és fékeznie, hogy Hitler a végén háború nélküi mégkapja mindazt, amit 1938-ban háború útján sohase tudott volna megszerezni. Egy rafináljt zsarolót kellett újabb és újabb követelésekbe hajszolni, hogy Csehszlovákia visszavonhatatlanul a béke ára lehessen. Piszkos játék volt, és Litvinov Genfben ünnepélyesen jelentette ki: „A Szovjet kormány büszke arra, hogy az ilyen politikával semmilyen közössége nincs." München indítékában és végső kihatásában- Moszkva ellen irányult. Münchent csak a Szovjetunió kikapcsolásával lehetett tető alá hozni, Csehszlovákiát csak Moszkva negligálásával lehetett Hitlernek odadobni. Londonban Moszkvától féltek és nem Hitlertől: a különben vesztébe rohanó Hitlert a háborútól kellett megmenteni, hogy a Csehszlovákia javára fennálló szövetségi szerződések érvénybe ne léphessenek. Hitlernek háború nélkül kellett győzni, és ezt csak a francia—szovjet—angol—csehszlovák szövetségi szerződések sterilizálásával, a Szovjetunió izolálásával lehetett elérni. Ha kitör a háború és a szerződések életbe lépnek, Hitler menthetetlenül belepusztul, és a fasizmus biztos vereséget szenved. És épp ezt nem akarta Chamberlain. Neki a Szovjetunióval szemben szüksége volt a hitleri ellenerőre, és ezt nem tehette kockára egy Hitlert legyőző koalíciós háborúban, így lett Chamberlain jelszava: békét mindenáron! Békét Hitler javára és Csehszlovákia kárára. A

müncheni paktum a gyalázat és árulás műve volt, béke, mely ^zemen köpheti magát. Még Leon Blum is így jellemzi a szégyenletes helyzetet: „Nem érzek semmi örömet, mert gyáva fellélegzés és szégyen közt hánykódom." Münchenről egy Churchill volt kénytelen elmondani: „Az angol és francia kormány választhatott a becstelenség és a háború között. A becstelenséget választották, és hiába, mert mégis háború lesz." Becstelenség, mely háborúra vezet: íme München mérlege. München Hitlert és a fasizmust erősítette. A második világháború kitörését csak München tette lehetővé. München „a hazuguMölösleges békeszeretetből elkövetett gonosz árulás" volt. Ez a világosan vádló megállapítás Thomas Mann szövegezése! A másfél hónappal ezelőtt elhunyt nagy német író egyik legszenvedélyesebb megnyilatkozása a müncheni árulás leleplezése és megbélyegzése volt. München a háborúval zsarolta a világot, aktorai a háborús félelemre spekuláltak: békét ajándékoztak a világnak! De milyen békét? A csalás művét. Thomas Mann e piszkos világzsarolás egyik leghitelesebb dokumentálója: „mindnyájunkat rászedtek, megkínozták érzéseinket, ide-oda ráncigálták remény és csüggedés között, gyalázatosan játszottak velünk... elhitették a népekkel, hogy itt nem ^kevesebbről van szó, mint arról, hogy vagy feláldozzák Csehszlovákiát, vagy a legborzalmasabb háborúba döntik a világot". München valósággá válhatott, mert illúziót erősített: „békét". Békét, mely az imperializmus műve volt. Békét, melyet farizeizmus szentesített: „nem hittünk ekkora alávalóságban és korrupt szédelgésben". És e korrupt szédelgés irányítója az angol uralkodó osztály volt: „a brit államférfiak, akik csak osztályuk és érdekeik szolgálatában lelkiismeretesek, klubtermeikben, kormányhivatalaikban és weekend-házaikban a legcsekélyebb lelkiismeretfurdalást nem érzik a sok tízezerre menő egyéni nyomorúság láttán (Csehszlovákiában), amit számításaikba bölcsen belekalkulálnak." Tömegek, népek szenvedése mit jelent nekik? Egyszerű kalkulációs tényezőt: adok—veszek—cserélek. Adok Csehszlovákiát, és veszek érte Hitlert. De a kalkulációba hiba csúszott. Hitler Münchenben szabad kezet kapott európai tervei megvalósítására, és így végeredményben sokkal többet, mint amennyit München papiroson engedélyezett. München: európai veszély volt, és Thomas Mann az európai megrendültségével, fájdalmával és felháborodásával tudatosítja a történteket: „Az árulás története, melyet az európai demokrácia a Csehszlovák Köztársasággal szemben elkövetett, a legpiszkosabb .játékok közé tartozik, melyet valaha játszottak." A

jelző, mely Thomas Mannnál Münchennel kapcsolatban mindig ismétlődik: a „piszkos" szó. Al.jas machináció mást nem is eredményezhet. A müncheni paktum a piszkot dobta felszínre: a fasizmus elárasztotta Európát. „A fasizmus 1938 szeptemberének utolsó napján az angol uralkodó réteg segítségével teljes győzelmet arat Európa felett." És Európa? Európa, mely a forradalmi munkásság, és a haladó értelmiség kivételével minden rezdülés -és tiltakozás nélkül szemlélte és tűrte a fasizmus németországi terrorját^ Európa, mely közönyössé vált tábor- és börtönlakók szenvedése iránt, Európa, melyet nem zavart meg „a szellem kiűzése, a nyugati műveltség alappilléreit megrendítő kulturális rémuralom", ez a tőkés sajtó által közvéleményezett visszhangtalan, süket Európa így lesz az igazi európai legnagyobb csalódása. Thomas Mann fájdalmas megrendültséggel ismeri fel, hogy „Európa, mely mellett mi, a belső és külső emigráció németjei hitet tettünk, és melyet erkölcsileg magunk mögött éreztünk, a valóságban nem élit mögöttünk, hogy ez az Európa nem is akarta a nemzeti szocialista diktatúra több ízben már közvetlen közeiül kecsegtető bukását". Münchent, — a körmönfont ravaszság művét — csak ennek a vétkesen könnyelmű európai kö-> zönynek a segítségével lehetett tető alá hozni. Csak így történhetett meg, hogy „egy sereg ember Angliában és Franciaországban ... egy az orosz szövetséget rossz szemmel néző profasiszta oly politika szekerébe foghatta lovait, mely egyenesen az európai szárazföld fasizálódását célozta". És mindez miért? Nyugat uralkodó körei hiába utálták Hitlert, a Szovjetuniótól való félelem még nagyobb volt: „a szocializmustól és Oroszországtól való szorongás volt az oka. hogy a demokrácia maga adta fel álláspontját, elismerte a világnak Hitler-féle kettéosztását. fasiszta vagy kommunista vagy-vagyra, és a konzervatív Európa a fasiszta bástya falai mögött keresett védelmet... Szinte kísérteties, hogy Papén gyalázatos figurája, a konzervatív férfié, aki Németországot kiszolgáltatta Hitlernek, milyen tökéletesen tér vissza az angol Chamberlainben." T

homas Mann a következetes antifasiszta axiómájaként jelentette ki: „Hitiernek buknia kell, — ez, és semmi más az, ami a békét megmentheti." És akkor Chamberlainnak „békemű ve" pont Hitlert menti meg! Ha nem jön létre a müncheni paktum, akkor „a fasizmus fizikailag, erkölcsileg és szellemileg megszűnt, amiért a legkülönb koponyák fáradoztak: a szociális humanizmus útja. a béke, a munka és az emberi méltóság útja szabad". Hogy akarhatta volna ezt a tőkés érdekeltség? Maga alatt hogy vághatta volna a fát? Thomas Mann a szellemember politikai éleslátásának biztonságával tudatosítja a helyzetet: „Épp a fasizmus összeomlása volt az, amit Anglia urai nem akartak. Nem akarták a háborút, mert nem akarták a közös győzelmet Oroszországgal és a fasizmus összeomlását, egy háborút, mely végetért volna, mielőtt megkezdődött." Hitlert kellett megmenteni mindenáron. Ez, ennyi volt a piszkos játék végcélja: „Hitlernek nem engedték meg a fasizmus tönkrejuttatását... egész Európát eladták rabszolgának." Csak íey indulhatott útjára „a diadalmas ostobaság", a fasizmus, mely. mint ahogy Thomas Mann majd 20 év múlva megírta: „korunk alapbalgaságából, az antibolsevizmusból élősködhet máig". München a háborús erők győzelme volt: fasizmust erősített, imperialista háborút valósított. A fasizbus: háború és a háború: fasizmus. Amíg fasizmus van — háború van: hirdettük, mondottuk és hirdetjük, mondjuk tovább tízszer, húszszor, százszor! Thomas Mann végkövetkeztetése sem lehetett más: „Amiként a fasizmus kizárja a békét, azonképpen a béke is kizárja a fasizmust." Í

me: korunk máig érő alapigazsága! Minden, ami München után történt napjainkig, ezt hirdeti, sugallja és harsogja. Thomas Mann minden sora igazolódott. Az író igaza a történelem igaza lehetett: vád, ítélet és dokumentum. Letagadhatatlan és elherdálhatatlan, cáfolhatatlan és fellebbezhetetlen. Fdbry Zoltán TUDOMÁNY TECHNIKA TÖRHETETLEN SZERELÖLÁMPA Külföldön újfajta szerelőlámpát készítettek. A lámpában villanyégő helyett törhetetlen anyagbői készült, hideg fénnyel világító elektromos fénycsövet alkalmaznak. ÜJ ÉPÍTŐANYAG Budnyíkov szovjet tudós több mint tízévi kísérletezés után új építőanyagot állított össze, mely agyagból és mészből készül. Az új anyag szilárdsága 35—50 kg/cm

2, ami gőzöléssel 125—135 kg/cm

2-re fokozható, de ez a szilárdság is fokozható még. Egy év után már 190 kg/cm

2 a szilárdsága. Az új építőanyag kitűnő szilárdsága mellett még jő hőszigetelő tulajdonsággal is rendelkezik. ÜSZŐ HAJÖJAVITÖ-MÜHELY Budapesten a megrongált hajók javításánál legújabban úszó javítóműhelyt alkalmaznak, melyet a hajóhoz lehet vontatni. A javítóműhely hegesztő és lemezvágó osztályból, valamint gépjavító és asztalosüzemből áll. Az egész műhely saját villanyteleppel és központi fűtéssel van felszerelve. TITÁN A JÖVÖ FÉMJE A tiszta titán szilárdsága megközelíti a nemesített acél szilárdságát, mely kovácsolással és hengerléssel még fokozható. További előnye jó korrózióálló képessége. A titán alkalmazása előreláthatólag a repülőiparban lesz jelentős. OLVASÓINK ÍRJÁK: A katonai levelezők is hozzászólnak Már civilben is, de amióta katona vagyok, különös figyelemmel kísérem az Üj Szó „Néphadseregünk a béke Cre" című rovatát. Közel két év alatt sokat tanultam ebből a rovatból, d« meg kell mondanom őszintén, gyakran hiányérzetet is keltett bennem. Szerintem elsősorban is a hetenként egyszer megjelenő rovat — kevés. Különösen a katonáskodás első hónapjaiban éreztem ezt, amikor még nagyon gyengén beszéltem szlovákul és sok tekintetben a lap segítségére voltam utalva. A másik megjegyzés: katonai rovatunkban túlnyomó részt regisztráló jellegű cikkek vannak. Kétségtelen, ezeknek is megvan a jelentőségük, hisz ezekből tudjuk meg, mi minden történik más alakulatoknál. Hiányoznak azonban az agitátorok és altisztek számára annyira fontos nevelő jellegű cikkek. Mennyire megkönnyítette volna munkánkat, ha a tisztek, altisztek és agitátorok közül többen beszámoltak Tudjuk Szabó elvtárs, hogy kevés az az egy oldal hetente. Mégis a jelenlegi oldalterjedelem mellett nem tudunk több helyet adni ennek a rovatnak. Helyesnek találjuk azt a megjegyzésedet is, hogy az Itt közölt anyag túlnyomó részt regisztráló jellegű és kevés a módszertani cikk. A „sajátos jellegű problémák" kérdésében is igazat adunk neked. Ez a helyeslésünk természetesen egyben anyvolna módszereikről. A magyar nemzetiségű katonáknak sajátos jellegű problémáik vannak, például a szolgálati nyelv tanulásának, a magyar katonák szocialista hazafiságának stb. kérdései. Az ilyen vonatkozású cikkek is csak itt-ott jelennek meg. A következő — talán legszembetűnőbb — hiányosság az, hogy az Űj Szónak kevés a katonalevelezöje. Gyakran találkozunk egy és ugyanazon névvel a megjelent cikkek alján. Ha a hadsereg rovat teljesíteni akarja a feladatát, feltétlenül szükséges, hogy nagyobb számú katonalevelezőt kapcsoljon be a rovatba. Célszerű volna, ha minden aldkufbt levelező-körébe magyar nemzetiségű katonát is bekapcsolnának, aki szorosan együttműködne rovatukkal. így az még színesebb, még tartalmasabb volna és több segítséget nyújtana néphadseregünk magyar nemzetiségű katonáinak. SZABÖ IMRE nyit jelent, hogy az általunk felsorolt hiányokat fokozatosan ki fogjuk küszöbölni. Ennek egyik, éspedig legfontosabb útja éppen az, amelyet te b említesz: lényegesen ki kell terjeszteni a katonai levelezők hálózatát. E téren hadseregrovatunk hiár az elmúlt hetek során megtette az első lépéseket, s meggyőződésünk, hogy sikerrel fog járni. Reméljük, hogy bajtársaid egész sora aktívan ki fogja venni részét e rovat szerkesztéséből. TELEVÍZIÓ Amikor Alexandrov Stefanovics Popov a múlt század utolsó éveiben megvetette a rádiótechnika alapját, arra is rámutatott, hogy találmányával nemcsak a pontokból és vonásokból álló távírójelek drót nélküli továbbítása vált lehetővé, hanem képek és olyan képsorozatok megsürgőnyzése is, melyek a mozgó fényképekhez hasonlóan a valóság hű másával hatnak a szemlélőre. Most, mikor már megvan a képtáviratozás és a televízió, visszagondolva megállapíthatjuk, hogy Popov jövendölése nem volt megvalósíthatlan fantázia, hanem reális lehetőség. Már 1873 óta ismert a szelén nevű elemek ama tulajdonsága, hogyha fény éri őket, elektromos ellenállásuk csökken, vagyis vezetőképességük megnövekszik, sötétben pedig minimumra csökken áramvezető képességük. Ez arra indította a tudósokat és feltalálókat, hogy a szelént képek elektromos átvitelre, a ,,képek megtáviratozasára", vagy éppenséggel a távolbalátásra használják fel. Nyilvánvaló volt, hogy olyan berendezést kell készíteni, mely a képet, illetve a képeket elemenként világosabb és sötétebb pontokban juttatja egy bizonyos sorrendben az úgynevezett felvevőkészülékbe, hol a fény erősségének megfelelően, különböző erősségű elektromos áramot létesít, melyet már továbbítani lehet dróton, vagy drót nélkül a vevőberendezésig, ahol ugyanolyan sorrendben és fényerősségben újból képpé alakul. így fejlődött ki egyfelől a képtávíró szerkezete, mely az adóállomáson a képet pdktról pontra, sorról sorra végig pásztázva, letapogatva, elemeire bontja és másfelől a vevőberendezés, mely az áramingadozások szerint ugyanolyan sorrendben változó fényerősséggel világítja meg a fényérzékeny papírt. Bár századunk húszas éveitől kezdve a képtáviratozás tökéletesebbé vált, nagyobb elterjedésre nem tett szert, csak egyes újságok élnek a képtáviratozás adta lehetőségekkel. A legújabb képtávíró berendezésekben már nem szelén útján történik a képelemek átalakítása áramingadozásokká, hanem öz úgynevezett fényelektromos cella (fotocella) segítségével. A fotocella légüres vagy kisnyomású gázzal töltött üvegbúra, melyben két beforrasztott elektród van. Ha az elektródokat az áramforrás sarkaira kapcsoljuk és a búrát megvilágítjuk, elektromos áramlás indul meg, mely azonban csak addig tart, míg az üvegbúrát jény éri. Minthogy a fotocella gy^.sabban követi a fényerősség változásait. ma már a képtáviratozás mindenütt fotocellával történik, de egy kép leközlése még így is néhány percig tart. Ezzel szemben a távolbalátás megvalósításához másodpercenként húsz kép leközlése szükséges. Ha ugyanis másodpercenként legalább 20 kép éri szemünket, a képet folyamatos mozgásban látjuk, mert ' látószervünk úgynevezett tehetetlenségénél fogva a gyorsan váltakozó képeket már nem tudja külön-külön érzékelni. Hogy élvezhető képet kapjunk, minden képet legalább 500 sorra és minden sort legalább 500 képelemre (pontra) kell bontani. Ez azt jelenti, hogy képenként 250 ezer képelemet kell továbbítani. 30 kép percenkénti továbbítására pedig 7 500 000 képelemet kell letapogatni és az áramingadozások segítségével továbbítani. Ez már csak a katódsugárcső feltalálásával és annak tökéletesítésével vált lehetségessé. A katódsugárcső a távolbalátásnak az az eszköze, mély mozgó alkatrészek nélkül teszi lehetővé a képbontást és a kép összerakását. A katódsugárcső ernyőjén a sugár ugyanis egy parányi pontban látható, mely vízszintes és függőleges irányban térítő-kondenzátorok segítségével mechanikai tehetetlenség nélkül elektromosan mozgatható, mert a katódsugarakat alkotó elektrónoknak gyakorlatilag semmi tehetetlenségük nincs, s így bármilyen sebességgel követhetik egymást a televíziós vevőkészülékbe érkező áramingadozások, mindig megfelelő helyen erösebb és gyengébb fénypontokat idéznek elő az ernyőn. Az így előidézett különböző fényerejű pontokból alakult ki a katódsugárcső ernyőjén a filmszerűen váltakozó kép. A szovjet televíziós adók percenként mintegy 8 mülió képelemet továbbítanak, minthogy 625 sorra bontanak fel egy képet. Amerikában a sorok száma 525, Angliában 405. A távolbalátási hálózat gyorsütemű kiépülésének csak egy akadálya van — az, hogy a képek átvitele úgynevezett ultrarövid hullámon történik, mely úgy terjed, mint a fény és ezért csak mintegy 80—100 km-es kör. zetben vehető jól. * • • Prágában már működik az első televíviós adóállomás. Meg kell említeni, hogy az egész berendezést hazai 'iparunk gyártotta. Nq, de a bratislavaiaknak sem keH sokáig várniok a televízióra. Mérnökeink már dolgoznak a bratislavai televíziós adóállomás tervein, sőt már meg is kezdték az épületek építését. A bratislavai adóállomás körülbelül két, esetleg három éven belül megkezdi a műsorsugárzást. Dél-Szlovákia kedvező földrajzi fekvése lehetővé teszi a televíziós vételt a Csallóközben, Nyitra, Nagyszombat, Érsekújvár, sőt talán Párkány környékén is... Itt van tehát a legfőbb ideje, hogy helyet keressünk a lakásban a televíziós készülék számára. F.—H.