Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-24 / 230. szám, szombat

2 Ili $10 1955. szeptember 21. Az önköltség csökkentésének jelentős eszköze Népünk életszínvonala állandó emel­kedésének elengedhetetlen feltétele a termelési költségek és az árak csök­kentése. Ha jobban akarunk élni, — többet és olcsóbban kell termelnünk. Az elmúlt 10 év alatt hazánkban nagy termelési sikereket értünk el. Az ipa­ri termelés kétszeresére növekedett. Lényegesen fokozódott a munkaterme­lékenység is, javult üzemeink gazdál­kodása. Ezen a téren azonban még távolról sem használtuk ki az összes meglévő tartalékokat. Sok gyártmá­nyunkra kedvezőtlen befolyással van a nagyfokú selejtképződés, egyes üze­meinkben a villanyárammal történő pazarlás, a munka hiányos megszer­vezése, s ennek következtében a mun­kaidő nem kielégítő felhasználása, az aránytalanul nagy üzemi költségek és nem utolsó sorban az anyaggal való helytelen gazdálkodás. Ezzel a kérdés­sel szorosan összefüggnek az anyag­normák, amelyek lehetővé teszik a pontos ellenőrzést és a termelőanyag­gal való szigorú gazdálkodás betartá­sát. Az anyagnormákban való rendteremtés feladata különösen fontos olyan üzemekben, ahol értékes nyersanyagokat, színes­fémeket és hasonlókat dolgoznak fel. Ezekhez az üzemekhez tartozik a bra­tislavai Kablo-üzem is. Ellátogattunk a műhelyekbe, hogy megállapítsuk, hogyan biztosítják leggazdaságosabban az üzem dolgozói az értékes nyers­anyagok kihasználását s milyen intéz­kedéseket tesznek ezen a téren a ter­melési költségek további csökkentése érdekében a második ötéves tervünk első évi tervének előkészületi idősza­kában. — Üzemünkben minden gyártmány­ra megállapítottuk az anyagnormákat — világosít fel bennünket Stibrany mérnök elvtárs, a főtechnológus he­lyettese. — Elég sok gyártmány ké­szül üzemünkben. Gyártunk 0,1 milli­méteres lakkozott huzalokat, de készül üzemünkben 20 ezer, 30 ezer, sőt en­nél magasabb feszültséget továbbító erőkábel is, amelyek a legerősebb kábelek közé tartoznak. Minden gyártmányra megállapítani az anyagnormát, nem kis dolog. Maga a norma azonban még nem jelent min­dent. Sok függ attól elsősorban, mi­lyenek ezek a normák. Pontosak-e, szilárdak-e, a szükségleti kimutatás alapján dolgozták-e ki őket, vagy csak szemmérték alapján, s elsősorban sok függ attól, betartják-e a normákat. Ezzel kapcsolatban Stibrany mérnök­től közelebbi felvilágosítást kértünk. — A kábelgyártás elég bonyolult el­járás. A nyersanyag, illetve a félgyárt­mány különösen az egyes gyártmány­féleségeknél sok munkafolyamatot igényel, — mondja Stibrany elvtárs. — Némelyik gyártmány egy hónapig is vándorol az üzem osztályain keresztül, míg kész kábel formájában elszállít­hatják az üzemből. Ez a tény eddig jelentősen megnehezítette minden gyártmányhoz szükséges anyagfo­gyasztás pontos ellenőrzését. Az anyagnormákat eddig éppen ezért leg­inkább alkalmilag ellenőrizték. Levág­tak egy darab kábeldrótot, pontosan megállapították a különböző alkotó­anyagok mennyiségét, hozzászámítot­tak bizonyos százaléknyi elkerülhetet­len selejtet és a művelet néhányszori ismétlése után megállapították az il­lető kábel anyagnormáját. Ez a nor­ma képezi legtöbb esetben még most is az anyagszükséglet alapját. Ennek alapján adták ki az egyes gyártmá­nyokhoz szükséges anyagot. A normá­kat esetről-esetre ellenőrizték, szi­lárdították, s mikor a selejtcsökken­tés lehetővé vált, megjavították a ter­melési technológiát is. A legnagyobb hiányosság azonban az volt, hogy az egyes osztályokon, különösen ott, ahol a termelési folyamat több hétig el­tart, nehezen ellenőrizhették a normát a gyártás folyamán A központok nem egy, hanem több megrendelésre veszik fel egyszerre az anyagot, hogy az anyagellátás folya­matos lehessen minden munkahelyen. Amíg egy kábel, mondjuk az erőkábe­lek osztályán már befejezés előtt áll, az utolsó munkafolyamatot végzik raj­ta, a központ első gépe esetleg már a századik megrendelésen dolgozik, így gyártás közben sohasem lehetett pontosan megállapítani, mennyi anyag­ra volt szükség egy bizonyos gyárt­mány elkészítéséhez, s hány árucikk készítése folyik. Ezt rendszeresen csak a negyedévi leltározásnál állapították meg, amelyek alkalmával azután kel­lemes, vagy kellemetlen meglepetések érték az üzem dolgozóit. Akkor ter­mészetesen már csak azt lehetett megállapítani: kifizetődő volt-e a megállapított anyagnorma vagy nem, takarítottunk-e meg anyagot, vagy túlléptük a termelési költségeket. A normák viszonylagos helyessége és a kábelüzem dolgozóinak gyártási fegyelme mellett szól az a tény, hogy az üzem az idén még egyszer sem lépte túl a termelési költséget, s tel­jesíti tervét minden gazdasági muta­tószámban. Egyes esetekben azonban mégis megállapították, hogy az anyag­normát nem tartották be. Nagyon nehéz volt azonban, megállapítani, ho­vá tűnt el a hiányzó anyag, túllépték­e a fogyasztási normát, vagy pedig nagy volt a selejtképződés. Az eddigi kimutatási módszer nem volt kielé­gítő. Üj kimutatási módszert kellett tehát alkalmazni, hogy az anyagfo­gyasztást a gyártás idején is rend­szeresen ellenőrizhessék, hogy ponto­san meg lehessen állapítani az egyes gyártmányok anyagköltségeit, olcsóbbá lehessen tenni a termelést és csök­kenteni az anyagszükségletet. Ilyen módszer az elsődleges kimu­tatás és az üzemen belüli önálló elszámolás Április 1-én az üzem egyik köz­pontjában, a zománcozóműhelyben be­vezették az önálló elszámolást. Meg­látogattuk ezt a központot, hogy a helyszínen győződjünk meg az öt hó­nap alatt elért eredményekről. Belcic­ky elvtárs, a műhelyvezető világosít fel bennünket. — Üzemünkben is — mondja — sokat beszéltek az üzemen belüli ön­álló elszámolásról és sokat beszéltek arról is, hogy itt nálunk a gyártási folyamat bonyolultsága és a felhasz­nált anyagok különbözősége miatt nem lehet ezt a módszert bevezetni. Hosz­szú ideig csak beszéltek róla. Ez év elején azonban az üzemi pártszervezet bizottsága a legkomolyabban kezdett vele foglalkozni és a második negyed­év elején bevezették a zománcozó műhelybe az önálló elszámolást. Fel­becsülhetetlen segítséget nyújtott eb­ben a bratislavai Kablo-üzem dolgozói­nak a leningrádi „Szevkábel"-üzem dolgozóival való levelezés. A leningrá­di elvtársak Szívesen rendelkezésük­re bocsátották az üzemen belüli ön­álló elszámolás terén szerzett tapasz­talataikat. S az önálló elszámolás ment Leningrádban, mennie kellett Bratisla­vában is. A zománcozó műhelyben kezdtük meg az üzemen belüli önálló elszámolás alkalmazását. Most a köz­pont a hónap elején a tervvel együtt átveszi az összes egy hónap alatt legyártandó megrendelések anyagkölt­ségeit. Átveszi egyben az üzemi költ­ségek szétlrását is. Ezek a fő muta­tószámok, amelyeket minden megren­delésnél szem előtt tartanak. A mun­kások, illetve a munkacsoportok pon­tosan megállapított norma alapján vé­telezik az egyes gyártmányokhoz szük­séges anyagot. A készáru mennyiségét, a gyártás közben keletkezett hulladé­kot és az esetleges selejtet összeha­sonlítják minden csoport személyi számláján feltüntetett vételezett anya­gok mennyiségével. így aztán ponto­san meg lehet állapítani, hogy a hul­ladék több vagy kevesebb volt-e a megengedettnél, hogy a munkás, illet­ve a munkacsoport takarított-e meg anyagot vagy pedig túllépte az anyag­normát. A vörös ceruzával bejegyzett túllépés egyúttal figyelmezteti a dol­gozókat arra, hogy valami nincsen rendben, meg kell keresni és ki kell küszöbölni a„ hibát, hogy megakadá­lyozhassák az anyagnorma további túl­lépését. Ezzel a módszerrel sikerült egész sor géphibát kiküszöbölni, amely eddig hosszadalmasan tartott. A zománcozó műhelyben elért jó tapasztalatok alapján május 1-én a dinamó vezeté­keket gyártó műhelyben is megkezd­ték az önálló elszámolás alapján tör­ténő gazdálkodást. Szeptember 1-én további két központban is az üzemen belüli önálló elszámolás alapján kezd­tek dolgozni. Egyben kísérletet tet­tek, milyen eredményeket hoz az ön­álló elszámolás a technikai és a 'se­gédközpontban. A személyi takaré­kossági számlákat a főtechnológus osz­tályán és a közlekedési osztályon is alkalmazni kezdték. A dinamó vezeté­ket gyártó osztályon az önálló elszá­molás bevezetése után lényegesen csökkent a drága szigetelőpapír fo­gyasztása. Az ólompréselő műhelyben szemmel tartották az ólom felhasználását min­den egyes gyártmánynál s számíthat­nak arra, hogy nagy mennyiségű ól­mot takaríthatnak meg a jövőben. A gumizó központban, ahol pedig a leg­nehezebben lehetett ellenőrizni az egyes vezetékekhez szükséges gumimennyi­séget, az önálló elszámolás lehetővé teszi az anyagtartalékok feltárását és az anyagnorma fokozatos pontosabbá tételét. Az év végéig az üzem dolgozói min­den központban be akarják vezetni az elsődleges kimutatási módszert, hogy aztán fokozatosan az egész üzem át­térhessen az üzemen belüli önálló el­számolás módszerére. Bebizonyosodott, hogy ez a legjobb, söt egyetlen helyes módszere az anyagfogyasztási norma ellenőrzésének, a rejtett tartalékok feltárásának és az önköltségcsökken­tésnek. Az 1956. évi terv alapján a Kablo nemzeti vállalatnak 4 szá-aiékos meg­takarítást kell elérnie a termelési költ­ségek csökkentésében. Nem lesz ez könnyű feladat. Ha azonban a dolgo­zók megértik az anyaggal való taka­rékos gazdálkodás fontosságát, egész biztosan megtakarítják a szükséges anyagot. A termelési értekezleteken és az üzemi rádióban már most be­szélnek a vállalat dolgozói az 1956. évi tervről. Megbeszélik a szervezési in­tézkedéseket, amelyekkel biztosítani akarják a második ötéves terv sike­res megkezdését. Az intézkedések fő­leg a nyersanyag jó felhasználására és az anyaggal való takarékoskodásra, a színes fémekkel és a külföldről be­hozott drága nyersanyagokkal való ta­karékoskodásra irányulnak. Az anyagnorma magában még nem minden. A Kablo-üzem dolgozói má' azon az úton vannak, hogy az önálló elszámolás segítségével megszilárdít­ják a normát és ahol lehet, minél több anyagot takarítanak meg nép­gazdaságunknak, hogy ezzel is hoz­zájáruljanak hazánk felvirágoztatásá­hoz. Ján Sekaj, Kablo n. p., Bratislava. A csehszlovák-lengyel barátsági hét ünnepélyes megnyitása A Svit Gottwaldov nemzeti vállalat újítóinak sikere A SVIT Gottwaldov-üzemben elért sikerekben nagy részük van az újítók­nak. A felszabadulás tíz éve alatt je­lentősen hozzájárultak a lábbeligyár­tás gazdaságossá tételéhez. A lábbeli és a harisnyák gyáitásában alkalma­zott ésszerűsítő és újítási javaslatok­kal több mint 85 millió koronát takarí­tottak meg. Az újítók és feltalálók munkája a termelés további gépesíté­sére és a. technológiai folyamatok tö­kéletesítésére irányul. Az idén több mint 2000 újítási ja­vaslatot nyújtottak be az újítók. A javaslatok megvalósítása 6 millió ko­rona megtakarítást eredményezett. Az újítók majdnem félmillió korona ju­talmat kaptak. Ondrej Rathusky ja­vaslata pl. 3600 korona megtakarítást jelent évente az üzemnek. Az újítás a gumisarok gyártására vonatkozik, s gyorsabbá, olcsóbbá teszi a termelést. Szeptember 22—29. között rendezzük meg hazánkban a csehszlovák­lengyel barátsági hetet. A napokban Prágába érkezett a lengyel Nemzeti Front küldöttsége, amely részt vesz a csehszlovák-lengyel barátsági hét ünnepségein. A küldöttséget Jozef Kalinowskl, a Ion gyei Nemzeti Front Központi Bi­zottságának titkára vezeti. A csehszlovák-lengyel barátsági hét megnyitása alkalmából csütörtökön, szeptember 22-én Prágában a Smetana­Színházban ünnepi estet rendezett a Nemzeti Front Központi Bizottsága és a Békevédök Csehszlovákiai Bizottsá­ga. Az esten részt vett a lengyel Nemzeti Front küldöttsége. Az ünnepi esten megjelentek Jifi Hendryoh képviselő, a CSKP KB titkára d: Ján Bartuska, Oldrich Beran, dr. Frantisek Kahuda és Ladislav Stoll miniszterek, Anezka Hodtnová-Spurna, a nemzetgyűlés elnöke, dr: Ladislav Simovic, a külügyminiszter helyettese, a Nemzeti Front és a Békevédök Csehszlovákiai Elizottságia központi bi­zottságának képviselői, a Nemzeti Front szervezeteinek képviselői, a Szakszervezetek Központi Tanácsának, a csehszlovák hadseregnek képviselői, élenjáró tudományos, kulturális és művészeti dolgozóink s közéletünk más tényezői. Az esten részt vettek Adam Zuber, a lengyel Népköztársaság prágai nagy­követe és a nagykövetség tagjai. A csehszlovák és a lengyel nép ba­ráti kapcsolatairól tanúskodó ünnepi est a csehszlovák, lengyel és szov­jet államhimnuszokkal kezdődött, majd dr. Frantisek Kahuda iskolaügyi mi­niszter mondott ünnepi beszédet. Utána Jozef Kaldnowski, a lengyel Nemzeti Front Központi Bizottságának titkára emelkedett szólásra. Az esten kiváló lengyel művészek is Kiléptek. Befejezésül a Csehszlovák Állami Dal- és Táncegyüttes cseh, szlovák és lengyel népdalokat és tán­cokat adott elő. A csehszlovák lengyel barátsági hetet csütörtökön megnyitották Kas­sán és Zilinán is. ÍJ í R E K A SZABAD FÖLDMŰVES és a ROL­NÍCKE NOVINY szerkesztőségei ver­senyt rendeznek olvasóik részére, amely 1955. október 1-től november 15-ig tart. A versenyben 15 fő és 250 más értékes díj kerül kiosztásra. A főbb díjak: Jawa motorkerékpár, konyhabútor, villanymotor, rádió, mo­sógép, órák, harmonika, fényképező­gép, kerékpár stb. összesen Kcs 50 000 értékben. A Rol'nicke Noviny és a Szabad Földműves a verseny tartama alatt cikkeket fognak közölni, ame­lyekből el kell találni, milyen földmű­velési vagy állattenyésztési módszerről van szó. A verseny részletes feltételeit a fenti lapok közlik. A NAGYKAPOSI járás szeptember 20-án teljesítette a gabonabegyűjtés tervét. A nagykaposi járás szövetkeze­tesei 100,17 százalékban tettek eleget állam iránti kötelességüknek. 1955. SZEPTEMBER 24-ÉN a Kultú­ra és Pihenés Parkja esztrádtermében este 20 órakor rendezik meg a ba­lettművészek estéjét. A HANGVERSENYIRODA és a Szlo­vák Zeneszerzők Szövetsége 1955. szeptember hó 24-én 20 órakor hang­versenyt rendez az Óvárosháza tü­körtermében. A hangversenyen A. Al­brecht müvei kerülnek előadásra a szerző születésének 70. évfordulója alkalmából. Közreműködik a brati­slavai vonósnégyes, Marta Kurbelová, a Nemzeti Színház . operatársulatának szólistája, Helena Gáfforová és Rudolf Macudzinski zongorán és Ján Albrecht mélyhegedűn. A MUNKAÉRDEMRENDDEL kitünte­tett bratislavai Faluszínház öt mű­vészegyüttese az új idényben ismét el­látogat falusi dolgozóink közé, hogy előadásaival gazdagítsa a falu kultúr­$ etet. IDŐJÁRÁS A reggeli órákban köd. Később mér­sékelt felmelegedés várható. A nappali hőmérséklet Szlovákia északi részén 18—20 fok, egyebütt 25—26 fok. Szél­csend. OLVASÓINK ÍRJÁK: Hírrovat és rádióműsor Az Üj Szó szinte számról számra fo­kozatosan javul. De rá akarok mutatni hibáira is. Mi az, ami nekem az Üj Szóban nem tetszik? Hát mindjárt a lap címe: Uj Szó, vagyis az ,,U"-betan az ékezet hiánya. Az „uj" legfeljebb mint indulatszó létezik a magyar nyelv szókincsében. Azt hiszem, igen köny­nyű feladat lenne a hiányzó ékezet pótlása. Kifogásolható az Üj Szó nyom­datechnikája is, bár az utóbbi időben már javult, de még nincs a Pravda színvonalán. A különféle betűtípusok alkalmazása, s a helyesen használt kie­melések nagyban hozzájárulnak a cik­kek iránti érdeklődés felkeltéséhez. Nem tartom helyesnek azt sem, hogy a szerkesztőség nem fordít kellő fi­gyelmet a népszerű „Hírek" rovatnak. amely némely számban igen szűkre szorul és gyakran semmitmondó híre­ket is tartalmaz. Ugyanakkor a közérde­kű közlemények hiányoznak a rovatból. Helyszűkével talán igen, de logikával aligha magyarázható az Üj Szó vasár­napi „Rádióműsora". Ez egyrészt igen hiányos, másrészt mai formájában nem szolgálja a kívánt célt. Ami a levelező mozgalmat illeti, ezzel kapcsolatban az a megjegyzésem, hogy az Üj Szó rendszeresebben közölje „Az Üj Szó postájából" című rovatot. A közölt le­veleknek azonban feltétlenül legyen mondanivalója. Néha még találkozunk az Üj Szóban frázisokkal teli, semmit­mondó levelekkel. SÁGI TÓTH TIBOR, Ipolyság Bár Tóth elvtárs leveléből kihagy­tunk néhány kérdést, amelyekkel már Í> rovatunk keretében foglalkoztunk, maradt még jóegynéhány válaszra vá­ró indítvány. Elsősorban a nyomda­technikai kérdésekre gondolunk. Két­ségtelen, főleg nyomdánk felszerelé­sének javításával, de nemcsak ezet. az úton-módon, sokkal változatosabba keli tennünk a lapot. Nagyon helyes megállapítás az is, hogy helyesírási szempontból a címlap feje nem jó. Az eddigi megoldást bizonyos grafikai nehézségek kényszerítették ki. A szerkesztőség ezt a hiányt feltétlenül ki fogja küszöbölni. Ügyszintén he kell ismernünk, hogy a „Hírek" nép­szerű rovat — többnyire anvagtorlódás miatt — töbször kiszorult a lapból, vagy csökkent terjedelemben jelent meg. Ha egy lehetőség lesz rá, a jövőben igyekezni fogunk e rovatnak megtelelő helyet biztosítani, s ugyanakkor tar­talmi színvonalát növelni. A Rádió­műsor kérdésében nem értünk egyet Tóih elvtárssal. Ebben a műsorban benne van minden fontosabb adás, vi­szont több rádióállomás műsorát, egy­részt helyszűke miatt, de másrészt a lap jellegénél fogva sem közölhetjük. Akinek e téren nagyobb igényei van­nak, megveheti a rádió pontos prog­ramfüzetét. Végül is helyénvalónak találjuk Tóth elvtárs azon megállapí­tását, hogy olykor semmitmondó le­veleket is közlünk. Levelező osztá­lyunk „Az Üj Szó postájából" rovat szerkesztésénél a jogos bírálat alap­ján javítani fog munkáján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom