Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-22 / 228. szám, csütörtök

1955. szeptember 21. UISZÖ 489 (15) Szkalnicky volt a szövetkezet legkönnyebben befolyásolható embere. Nemcsak itt, hanem másutt is, ahol azelőtt élt, fellépésével és hanyag munkájával ellentéteket szított és zavart keltett. Négygyerekes családapa volt,'ezért a tagság éveken át részvétet érzett iránta. A szövetkezet valamennyi munkaszakaszán próbálkoztak vele, talán beválik valahol és felhagy szájaskodásával, de minden kísérlet meddőnek bizonyult. A baromfifarmon egy asszonyt aljasan azzal rágalmazott meg, hogy tojást lop. A< malacozóban nem tudott számot adni a csoportvezetőnek, hány malacot választott el, holott ez az ő érdekét szolgálta, hisz akkor már a malacok száma határozta meg munkaegységei számát is. Áthelyezték a kfintinba vezetőnek, de hamarosan rájöttek, hogy iszik. Sürgősen áttették a mezei csoportba gyalogmunkásnak. Itt meg Marosi csoportvezető ellen lázította a tagokat. Végül a négy gyerekére való tekintettel éjjeli őrnek nevezték ki az állatállományhoz. Azt hitték, hogy lázadó természetét talán itt sikerül féken tartani, mert emberekkel alig kerül össze, s a jámboran kérődző tehenek között nehezen fog tudni ellentéteket szítani. Sajnos, ezen a munkaszakaszon sem vált be. Olyan hanyagul végezte munkáját, hogy kénytelenek voltak megint csak leváltani, és bár, fenyegetődzött, hogy feljelenti a szövetkezet vezetőségét, 1955. tavaszán a tagság egyöntetű szavazással kizárta soraiból. Így ért "véget Szkalnicky pályafutása. De 1953. elején még ő szállt síkra mindazokért, akik azon a nevezetes gyűlésen kiestek a vezetőségből. A Zatykó ellen emelt tíz vádat olyan hatásosnak szánták, mint egykor a bibliai tíz csapás volt. Az említett pontokban többek között benne volt, hogy Zatykó hat pulykát lopott, Turony főkönyvelő közel 1 milliót sikkasztott (megjegyzem a pontos szám is megvolt, koronára és fillérre kiszámítva, mert Szkalnicky a malacozóban ugyan nem tudott elszámolni az elválasztott malacokról, de itt pontos volt). Végül a vádak egyik fő pontjaként az is szerepelt, hogy a tagoknak a másik félévben azért nem jutott természetbeni gabona, mert Zatykó csak a beadás biztpsításával törődött. Ezután Turon.vt még azzal is vádolta, hogy az akkor érvényben levő „V"-textiljegyeket feketén eladta és az ebből származó hasznot zsebre vágta. Hasonló vádak érték a vezetőség többi tagját is. Nagy lett a lárma, a felháborodás. Ezek után nem csoda, hogy nem jutottak osztalékhoz, ha a vezetőség leszedte a tejfelt. Zatykó azonban e vihar közepette, amely az egymásra torlódó jégtáblák zajlásához hasonlított, nyugodt maradt és egyetlen pillanatra sem vesztette el lélekjelenlétét. A piszkos, szennyes vádakat rendre visszautasította és bizonyítékokkal pozdorjává zúzta mind. Egy vádat azonban elismert, hogy minden erejével a gabonabeadás teljesítéséért harcolt. Azt is bevallotta, hogy e téren komoly áldozatokat hozott, mert húst és más termékeket, meg terményeket kellett adniuk a szomszédos szövetkezeteknek, akik előlegezték számukra a gabonát. Ezzel kapcsolatban még azt is kijelentette, hogy e téren továbbra sem fog tűrni lazaságot, könnyelműséget, a vezetőség mindig elsőrendű feladatának fogja tekinteni, hogy a szövetkezet az utolsó szem gabonáig és az utolsó deka húsig teljesítse beadását. Ez nemcsak kötelességük, hanem egyben a szövetkezet becsületbeli ügye is a munkásosztály iránt, amely nekik és az ország valamennyi szövetkezetének óriási segítséget nyújt. A feszült csendben Zatykó azt is bejelentette, hogy az elhangzott vádak felett nem térhet egyszerűen napirendre és hivatalos vizsgálatot kér maga, Turony és mindazon vezetőségi tagok ellen, akikre a vádak vonatkoznak. A tagságnak módjában lesz meggyőződni a vádak igazáról és arról, vajon tényleg hűtlen vezetője volt-e a szövetkezetnek, amelynek létesítéséért az elsők között harcolt és fejlődéséért továbbra is küzdeni fog. Erről a gyűlésről még két eseményt érdemes feljegyezni, Szkalnickyt, a vádak szóvivőjét, az ellenőrző bizottság tagjává választották meg, a vezetőség ezzel mintegy kifejezésre juttatta azt a kívánságát, hogy hajlandó az ő „éber ellenőrzése" alatt dolgozni. A másik igen fontos esemény az j moftjjfr és a láp helyen •.wana.w.iii?:. volt, hogy Komáromból váratlanul megérkezett a járási nemzeti bizottság elnöke és látva a szövetkezet súlyos pénzügyi helyzetét, megígérte, hogy sürgős segélyt folyósítanak számukra. Ezt a segítséget annál is inkább megígérheti — fejtette ki a tagság előtt —, mert a szövetkezet nem fordult hozzája segítségért, a nehézségekkel a saját erejéből akart megbirkózni, ezért az a nézete, hogy a tanács törekvéseiket minden rendelkezésére álló eszközzel támogatni fogja. A járási nemzeti bizottság elnökének ez a váratlan bejelentése óriási lelkesedést váltott ki a tagokból. Aki hitt a munkásosztály szövetségében és kimeríthetetlen erejében,, annak hite most még jobban megacélosodott, aki pedig nem tudta, hogy mit is jelent tulajdonképpen a munkás-paraszt szövetség, az most képet nyert a beadás jelentőségéről és megértette Zatykó törekvéseit. Zatykó még ma is mély megindultsággal beszél erről a jelenetről. Azt mondja, hogy az anyagi segítségen túlmenően a nemzeti bizottság magatartása óriási erkölcsi segítséget jelentett. Az emlékezetes évzáró gyűlés, amely a hajnali órákig húzódott el, egyébként sok kérdést tisztázott. Amolyan tűzkeresztséggé, erőpróbájává vált az egész szövetkezetnek. A vádak azonban csak később, hetek múlva dőltek meg. Szkalnicky a bizonyítékok súlya alatt megtört és sírva ismerte be, hogy a vádak egytól-egyig aljas és piszkos rágalmakon alapulnak. De Szkalnicky nem vonta le a kudarcból a végső tanulságot és tovább folytatta meggondolatlan lázító és romboló munkáját, amíg a szövetkezeti tagság türelme véget ért és kirostálták soraikból, akár a konkolyt a búzából. Hogy ki állt Szkalnicky mögött, ki bátorította és konkréten ki indította el Zatykó otthonába a névtelen levelek özönét, azt a szövetkezetben ha sejtik is, de biztosan senki sem tudja. Tény, hogy e gyűlés után a szövetkezet túljutott a válságon és igazi fejlődése ettől a naptól kezdődik. A felelőtlenség a drótféreggel együtt kiszorult a szövetkezetből. A járási nemzeti bizottságtól rövidesen megkapták az ígért segítséget. Erről mindenki értesült és a tavaszi munka 1953-ban fegyelmezetten indult meg. A szövetkezetben ezután egyetlen fontosabb mozzanat nem történt anélkül, hogy a pártszervezet tudomást ne szerzett volna róla. A párttagok havonta aktíva-gyűlést tartanak a legjobb dolgozókkal, megbeszélik a szovjet módszerek alkalmazását és tökéletesítését a gyakorlatban. A legjobb dolgozók száma azóta egyre növekszik. Sokan, akik 1952 őszén részt vettek az első aktíván, ma már tagjai a pártnak. Éppen ezért úgy vélem, nem lesz érdektelen, ha e párttagok és pártonkívüliek közül nagy vonalakban pár arcképet rajzolok meg. Ők azok, akik mindig az élén jártak, példás munkájukkal elősegítették a szövetkezet fejlődését és ezzel párhuzamosan ók maguk is ugrásszerű fejlődésen mentek és mennek keresztül. Itt van mindjárt Turcsina József, akit a szövetkezetben többnyire Jozsónak neveznek. Ha valaki találkozik vele a határban, vagy a gazdasági udvarban, mégcsak eszébe sem jutna, hogy ő ma Szlovákia legjobb szövetkezetének az elnöke. Egyszerűen hiányzik belőle a méltóság, ami általában a közepes szövetkezetek elnökeit annyira jellemzi. De aki részt vesz egy-egy megbeszélésen vagy aktíván, tüstént látja, hogy Turcsina ember a talpán. Ha kell, erélyes, ha szükséges, elnéző is tud lenni, de soha a szövetkezet rovására. Szerény viselkedésében nyoma sincs az olyan emberek magatartásának, akik nélkülözhetetleneknek tartják magukat. Mihelyt látná, hogy valaki nála jobban el tudná végezni az elnöki teendőket, nyomban lemondana tisztségéről a másik javára és elmenne mezei munkásnak, kocsisnak vagy bármilyen más munkaszakaszra, és ott is végezr.é dolgát. Azt hiszem, róla nyugodtan mondElőre kijelentem, hogy az egész dolog nem nagyon hízelgő rám nézve, mert engem a CSISZ-szervezetbe nem vitt semmiféle öntudat és semmiféle népnevelő, ahogyan az a könyvekben írva van. Ha ilyesmitől beszélnék, akkor hazudnám, már pedig engem apám az alsókuoini járásban arra tanított, hogy ne hazudjam. Mi otthon, Zazkovban kilencen voltunk testvérek, négjr fiú és öt lány, igen szegényen éítünk Turcsina József a szövetkezet elnöke hatom, hogy a szövetkezetét soha el nem hagyná. A 18 brigádos közé tartozik, akik 1949. április 4-én érkeztek ide, hogy virágzó életet teremtsenek a kopár vidéken. A legsúlyosabb nehézségek közepette itt dolgozott az első naptól kezdve és példás munkájában ellenségei sem fedezhettek fel hibát. Emellett azt hiszem, hogy soha senki nem hallotta még őt dicsekedni. Ezért nehezen szánja rá magát, hogy az újságíró előtt a szövetkezetet dicsérje. Annyira azonosul a szövetkezettel, hogy érzi, ha dicsérné, önmaga dicséretét zengené ... Külseje teljesen összhangban van szerény viselkedésével. Sovány, középtermetű, szívós természetű, arca csontos, tekintete minden idegennel szemben hűvös tartózkodást árul el, amit a homlokán megjelenő vízszintes vagy függőleges ráncok is kifejeznek. Ez a hűvösség csak akkor olvad fel, ha a másik tetteivel bebizonyítja jóakaratát. Tartózkodását ekkor derű és jóindulat váltja fel. Egyébként a szövetkezet sikereinek, eredményeinek, kitüntetéseinek ás a tagok jólétének olyan igazán tud örülni, akár egy gyermek. 24 éves ifjúként érkezett ide, ma harminc esztendős és három gyermek apja. Zatykóval 1948-ban ismerkedett össze az Ifjúsági Vasútvonalon. Ott kiváló munkájával megszerezte az élmunkás-jelvényt, érthető tehát, hogy Zatykó árgus szemét el nem kerülhette, neve, címe ama bizonyos noteszba került, hogy megfelelő időben az Ifjúsági Faluba hívhassa. Ám, amíg eljut Zatykóig, annak is érdekes története van. A gúnyos hang és mód, ahogy Turcsina ezt a történetet elmondta nekem, élénken emlékezetembe vésődött, ezért híven jegyzem le, mert ez is a jelleméhez tartozik. Így kezdte: •— Nem tudom, imlyen színes mesét akarsz te az életemről írni, én az igazat mondom el neked, ahogy történt. apám két és félhektáros sovány gaidaságából, de azért nem hazudtunk. Igaz, krumplit meg káposztát ettünk, de az igazsághoz ragaszkodtunk. — Hát így volt — folytatta mosolyogva — és ha a krumpli meg a káposzta azóta el is maradt tőlem, az igazsághoz, az otthoni hagyományhoz ma is ragaszkodom. Egyébként a családban az ötödik gyerek voltam és mihelyt elvégeztem a nyolc elemit, dolgoznom kellett, hogy keressek és segítsek szüleimnek. Ezért mentem 1947-ben az ostravai szénbányába dolgozni, ahonnan 1948-ban tértem haza. Hát tudod, nálunk abban az esztendőben különösen nagy mozgás támadt. Egyszerre mindenkinek szűk lett a házacskája és építeni akart. Miután én az építkezésnél sokat dolgoztam, egy barátommal együtt elhatároztuk, hogy önállósítjuk magunkat, vállalatot létesítünk és elvállaljuk a házépítéseknél a cementmunkák elvégzését. Egy kis Dénzt akartunk keresni. Persze ehhez engedély kellett a nemzeti bizottságtól, azt pedig nem kaptuk meg, mert az elnök azt mondotta, hogy amikor az egész országban államosítják a magánvállalatokat, ő nem hajlandó Zazkovban a régi divatot felújítani. — Persze — mondta Turcsina gúnynyal — ez a hír nem nagyon örvendeztetett meg, de nem is nyugtalanított különösebben. Otthagytam a nemzeti bizottság elnökét, mint aki polgári kötelességét teljesítette és barátommal együtt engedély nélkül vállaltunk és végeztünk munkát. Arra persze már nem számítottam, hogy az. elnök figyelni fogja további működésemet, márpedig figyelt, mégpedig elég éberen. Egy napon magához hivatott, és figyelmeztetett, ha nem hagyom abba a fekete vállalkozást, akkor élni fog hatalmával és elküld kötelező munkára, oda, ahol munkáskezekre szükség van. Képzelheted, mennyire fel voltam háborodva. Ügy éreztem, hogy az elnök egyenesen a szabadságomra tör. — No de, gondoltam magamban folytatja felcsillanó szemmel —, majd kibabrálok én vele. Nem töprengtem sokat, hanem elmentem a járási CSISZ-szérvezetre és jelentkeztem az Ifjúsági Vasútvonalra brigádosnak és mire megjött a nemzeti bizottság utasítása, én már vígan daloltam és dolgoztam a vasútvonalon. Hát így volt. Kibabráltam vele ... ezt írd meg — fejezi be gyorsan, mintha velem is ló akarna babrálni. Mint elnöknek, szépen bebútorozott külön szobája van, de ritkán lehet őt ott találni. Legszívesebben a határban tartózkodik a tagok között. Ott száguldozik kerékpárján táblától-tábláig (motorkerékpárja még nincs, de van mosó- és varrógépe). Néz, kutat, ellenőriz, kérdez és utasításokat ad, majd megrántja félrecsapott sapkáját és tovább száguld. ő serkentette a tagságot arra, hogy a gyűlésen követeljék a vezetőségi tagok és az irodai munkaerők bevonását a kapálás munkájába. Ez törvényerőre is emelkedett az Ifjúsági Falu szövetkezetében és május végén vagy júniusban, a tavaszi munkák második fordulóján, felváltva csak egy embor található az irodában, a többi mind kint van a határban és néhány órán át gondozza, ápolja a kijelölt, kötelező részét. Itt nincs kivétel. Turcsina és Turony, a főkönyvelő éppúgy kapál, mint Urbancsek, a zootechnikus vagy Králik, az agronómus. De még hogyan végzik! Nagyon is ügyelnek arra, hogy munkájuk minősége olyan jó legyen, mint a mezei munkások legjobbjaié. Turcsina ezt a módszert azért tartja helyesnek és igazságosnak, mert az irodai munkaerők is részesülnek a természetbeni járulékban. így aztán pontosan elvégzik kötelességüket még akkor is, ha este 7-ig vagy 8-ig kell dolgozniuk az irodában. Senki sem panaszkodott még emiatt. Sőt, Turcsina maga bevallotta nekem, hogy elnöki teendői mellett csak akkor pihen igazán, ha kint a határban megkapálja kukorica vagy répa-parcelláját. Egyébként kitűnő feje van. Ha álmában felébresztenék, meg tudná mondani, hogy húsból, tejből, tojásból mennyivel teljesítették túl a beadást. Az a benyomásom, hogy akkor is, amikor az irodában dolgozik, a határra gondol... Minden talpalatnyi földjét oly híven őrzi az agya, akárcsak egy kitűnő hadvezér harci terepének minden fontos kulcspontját. Elnökké megválasztásakor Turcsina elvégezte a hathónapos mezőgazdasági szakiskolát. Amikor egy ízben megkérdeztem, mit érzett aznap, amikor elnöknek választották, hanyagul egyet rántott félrecsapott sapkáján és azt felelte, hogy az nem fontos. Sokkal helyesebb lenne, ha megkérdezném a tagokat, hogy mit éreztek és gondoltak ők. Válasza nem lepett meg, mert nem szívesen beszél önmagáról. Arról sem nyilatkozott soha, milyen kitartással és lelkesedéssel gyűrte le az első napok, hetek, hónapok nehézségeit a szövetkezet megalakulásakor, amikor a táj és ember egyaránt várta itt a mélyszántást. Másoktól értesültem, , hogy sohsem vonta ki magát a nehéz munkából, az elsők közé tartozott, akik önként jelentkeztek a nehéz feladatok végrehajtására. Szaktudása tökéletesítésében Králik, az agronómus volt a mestere, akinek utasításait úgy leste, akár jámbor ember a szentírás igéjét. Politikai fejlődésére pedig Zatykó ügyelt. Az igazi, kimeríthetetlen forrást azonban saját beismerése szerint az otthoni táj jelentette. Az első naptól, ahogy ideérkezett, gondolatai állandó makacssággal visszatértek az árvái tájra és arra az eredményre jutott, ha apja abból a kavicsos, sovány földből ki tudja termelni a krumplit, akkor feltétlenül szükséges, hogy ezt a parlagon heverő földet minél előbb áldottá varázsolja az ember munkája. Minden percnyi késés bűnt jelent, mert ez a föld a miénk — mondotta szó szerint. Amikor a szófukar Turcsina kiejti azt a szót, hogy a „miénk", akkor érzi az -ember, hogy ez a szócska, amellyel a felszabadulás ajándékozta meg őt. megtelik tartalommal, élettel és egyet jelent a föld, a szabadság szeretetével. E szó mögött nehéz és önfeláldozó munka eredménye, a fejlődő, felfelé ívelő élet gazdagsága és színessége rejlik. (Folytatása következik.) ,