Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-18 / 198. szám, csütörtök

1955. augusztus 18. UISZO Minden gazdasági szakaszon gondosan készítsük elő a második ötéves terv első évének tervjavaslatát Pavol Majling megbízott, a Szlovák Tervhivatal elnökének beszámolója a vezető gazdasági dolgozók bratislavai értekezletén Összes qazdaság. szerveink, közvet­lenül irányító munkájuk egyik legfon­tosabb feladata, népgazdaságunk fe j­lesztése 1956. évi tervjavaslatának ki­dolgozása előtt állanak. E feladat tel­jesítésével biztosítanunk kell egy mozgósító, tudományosan megindokolt terv kidolgozását, s ezzel biztosítani népgazdaságunk erejének szakadatlan növekedését, népünk anyagi és kul­turális színvonalának állandó emelke­dését. Az 1956. év nagy jelentőségű lesz népgazdaságunk további fejlődése szempontjából. Ebben az évben kezd­jük meg a második ötéves tervünk feladatainak teljesítését, amely jelen­tós történelmi időszaka lesz a szocia­lizmus építésének Csehszlovákiában. Az építési terv fő súlypontja a má­sodik ötéves tervben is a nehézipar ágazatai termelésének fejlesztése lesz. Ezen ágazatok fejlesztése biztosítja egész népgazdaságunk egyenletes fej­lődését, egész építési munkánk tech­nikai haladásának fejlődését, a mun­katermelékenység szakadatlan fokozá­sát, a nép kulturális-technikai mű­veltségének rohamos növekedését, or­szágunk természeti gazdagságának sokoldalú kihasználását. Nehézipari ágazataink termelésének fejlesztésével építjük és szilárdítjuk hazánk biztonságát, a nehézipari gyártmányokkal, különösen a gépipari gyártmányokkal piacokat szerzünk az egész világon. Különösen a nehézipari termelés az, amellyel a kapitalista vi­lágban propagáljuk népi demokratikus köztársaságunk erejét, a népi demok­ratikus berendezés előnyeit. A második ötéves terv feladatai a népgazdaságunkban fennálló arányta­lanságok lényeges mérsékelésének el­érésére irányulnak éspedig a tüzelő­anyagok jelentősen fokozott kitermelése se, a villamosenergia termelésének nö­velése, a kohászat további fejlesztése és a gépipari termelés színvonalának emelése útján. Népgazdaságunk ará­nyos fejlődésének biztosításához, az ország termelőerőinek további hatal­mas fejlesztéséhez hozzá kell járulnia építőiparunknak, mégpedig a munka­szervezés színvonalának aránytalanul magasabb fokra való emelésével és az eddiginél sokkal magasabb fokú tech­nikával. A második ötéves terv meg­hozza falvainkon a szocializmus döntő győzelmét. A mezőgazdasági nagyter­me'.és további fejlődésével kiküszöböl­jük e szakasz nagyfokú lemaradását az ipari termelés mögött, s ezzel két­ségtelenül megszilárdítjuk városaink és falvaink dolgozó népének erkölcs­politikai egységét. A második ötéves tervben további ipari termelőágazatokat építünk ki, a termelésben érvényesítjük a világ­tudomány és technika legújabb vív­mányait. Ehhez Szlovákia nagy mér­tékben járul hozzá. A fogyasztási ipar ágazataiban a terv biztosítja a termelés terjedelmé­nek további növekedését a meglévő kapacitások következetes kihasználá­sával, új létesítmények építésével és a munkatermelékenység egyidejű nö­velésével. Bővül a választék és növe­kedik közszükségleti cikkeink minő­sége is. Szlovákia népgazdasága 1956. évi fejlesztésének feladatai Az állami terv ellenőrző számai a második ötéves terv elsó évére — 195l3-ra a következőképpen határozzák meg a népgazdaság fejlesztésének fel­adatait: Szlovákia egész ipari termelésében 1955-höz viszonyítva legalább 10,4 százalékos fejlődést kell elérnünk. A termelés gyors fejlődését érjük el a gépiparban, a kohóiparban, a vegyi iparban, az építő anyagok gyártásában, a szénfejtésben, a gyógyszergyártás­ban és helyi gazdálkodás vállalataiban. A megbízotti hivatalok által irányított vállalatok nyersipari termelése több mint 10 százalékkal nő az 1955. évi 9 százalékos növekedéssel szemben. A termelés növekedését elsősorban az eddigi kapacitások jobb kihasználásá­val érjük el. Az egészségügyben, a cellulózeiparban és részben az építő­anyagok ágazatában is lényeges nö­vekedést ér el a termelés az új ka­pacitások kihasználásával. Az erdő és faipar ágazatában a párt és a kormány útmutatásaival össz­hangban majdnem 10 százalékkal csökkentjük a fakitermelést. Emellett az erdőgazdaság feladata lesz, hogy fokozott mértékben végezzük a kiter­melést a nehezen megközelíthető és kiöregedett erdőrészekben. 1956-ban határozott lépést kell tennünk nép­gazdaságunk minden ágazatában a fá­val való gazdálkodásban. Lényegesen növekednek a cellulózegyártás, (21,4 százalékkal), a préselt fa, a deszka­termelés éo a bútorkészítés feladatai. A könnyűiparban a szövő és ruhá­zati cikkek termelésének növekedésé­vel lényegesen jobban kihasználjuk a meglévő termelőüzemeket. Az üveg­ipar egyes üzemeiben megkezdjük az átszerelést és a gépi berendezés ki­egészítését. A helyi ipar termelési terjedelmének 13,6 százalékkal való növelését első­sorban a közszükségleti cikkek gyár­tásának fokozott növelésével és a köz­szolgáltatási javító üzemek kibővítésé­vel kell elérnünk. A termelés e kitűzött növekedésének elérésében döntő jelentőségű lesz az élelmiszeripar feladatainak teljesítése, amelynél a termelés fejlesztése több mint egyharmadát teszi ki a megbí­zotti hivatalok többi vállalatai fejlő­désének. A termelés növekedése itt attól függ, hogyan biztosítjuk a mezőgazdasági — különösen az állat­tenyésztési termelés növekedését és a termények begyűjtését. Az ellenőrző számok alapján 1956-ban 11,2 száza­lékkal kell növelni a mezőgazdasági termelést s emellett a termelés egész terjedelmében jelentősen növekedik a piaci termékek termelése, mivel fel­tételezzük, hogy a kenyérgabona be­adása 15,2 százalékkal, az olajosnövé­n> 3ké 37,1 százalékkal, a cukorrépáé 20,4 százalékkal, a lené 62,8 százalék­kal, a sertéseké 18,8 százalékkal nö­vekszik. Az 1956. évi feladatok egyik leg­fontosabbika a takarmányalap bizto­sítása. az állatállomány és a hasznos­ság növelése a hústermelés fokozása érdekében. A beruházási építkezésekben — amelyek a terv nem teljesítése foly­tán az utóbbi években egyforma szín­vonalon maradtak — 1956-ban lénye­ges fordulatnak kell beállnia, hogy biztosíthassuk az 1955. évvel szemben a 13,5 százalékos tervezett fejlődést. Az ipari és a mezőgazdasági terme­lés fellendülése lehetővé teszi 1956­ban a beadások növelését a belkeres­kedelem számára, s ez lehetővé teszi a személyi fogyasztás további növelé­sét. A kiskereskedelmi forgalomnak 6,2 százalékkal kell növekednie. Ezek a fő célok, amelyeket az ellen­őrző számok szerint a tervjavaslatban az 1956. évben biztosítani kell. Nem elégedhetünk meg azonban e kedvező fejlődéssel sem teljes mér­tékben és szükséges lesz, hogy ösz­szes vezető gazdasági szerveink ke­ressék a további és még gyorsabb fej­lődés lehetőségeit és az idei terv tel­jesítésével megteremtsék ennek fel­tételeit. Elmondhatjuk, hogy ez év első fél­évében sikereket értünk el a népgaz­daság-fejlesztési terv egyes fontos feladatainak teljesítésében. Vitatha­tatlanul haladást értünk el a tervezett nyersipari termelés teljesítésében. A mezőgazdasági termelésben is ér­tünk el részleges sikereket. Teljesí­tettük a teher- és személygépkocsi­szállítás tervének feladatait. Teljesí­tettük a munkatermelékenység tervét, valamint az; Cköltség-csökkentési terv feladatait. Az ipari* termelésben a feladatok 102,8 százalékra való teljesítésével a múlt évhez viszonyítva -a termelés 12,6 százalékkal növekedett, azaz a növekedés üteme az egész évi terv­ben kitűzött ütemnél gyorsabb. A munkatermelékenység tervét 104,4 százalékra teljesítettük. Az első öt hónapban az önköltségek 0,3 százalék­kal kisebbek voltak, mint amennyit a terv előírt. A néDqazdaságfejlesztési terv tel­jesítésében még kedvezőbb eredmé­nyeket érhettünk volna el, ha nem gátolt volna ebben a mezőgazdasági termelés és a beruházási építkezések lemaradása. A nehézipar fejlesztése, a mezőgaz­daság és a beruházási építkezések fej­lesztése lesznek a döntő tényezők, amelyektől függ a lakosság életszín­vonala további növekedésének üteme és az egyes ágazatok lemaradása ki­küszöbölésének üteme, éspedig nem­csak 1956-ban, hanem a további évek­ben is a nehézipar előnybe helyezett fejlesztése mellett főként a mezőgaz­daság és a beruházási építkezések fel­tételeinek megteremtésében is. A mezőgazdaság — a döntő szakaszok egyike A jövő évben lényegesen növeked­nie kell a mezőgazdasági termelés belterjességének is. A mezőgazdasági termelés kívánt színvonala elérésében a legfontosabb feladat elsősorban a takarmányalap­p.sk, a mezőgazdasági termények hektár­hozamainak növelése, valamint a tej­és hústermelés szempontjából a leg­nagyobb hozamú takarmányok vetés­területe nagyobbltása alapján történő bővítése lesz. Ennek alapján az ellen­őrző számok megállapítják a húster­melésnek több mint egyharmadával, a tejtermelésnek több mint egynegye­dével való növelését az 1954. évhez .'iszonyítva. E termelés elérése ér­dekében a mezőgazdasági területek minden egyes hektárján 4,3 mázsával kell növelni a takarmánytermesztést, s emjllett a lédústakarmányok ter­melésének 23 százalékkal, a széna ter­mesztésének 34,2 százalékkal kell nö­vekednie. Az ellenőrző számok által 1956-ra kUűzött feladatok elérése feltételezi a' legelőkről és rétekről való gondos­kodás lényeges megjavítását, mert ezek mezőgazdasági termelésünk nö­velésének legnagyobb tartalékai. A szlovákiai legelők és rétek szénater­mésériek legalabD 1 mázsával való nö­velésével a tejtermelést olyan mér­tékben növelhetjük, hogy az a szlo­vákiai tejüzemek által 1954-ben el­adott tejmennyiségnek majdnem két­harmadát teszi ki. Az 1956. évi ellen­őrző szamok meghagyják a gép- és traktorállomásoknak, hogy még job­ban segítsék EFSZ-einket, egyénileg gazdálkodó parasztjainkat, s hogy e segítségben munkájuk terjedelme 10,5 százalékkal növekedjék. Az EFSZ-ek­nél így biztosítjuk a munkák kéthar­madának gépesítését, s az egyénileg gazdálkodó parasztoknál feltételezzük az egész terjedelem több mint 20 szá­zalékos, gépesítését. A mezőgazdaság fejlesztési terv feladatai a legfelelősségteljesebb, leg­fontosabb feladatok a népgazdaság összes feladatai közül. E feladatok teljesítése meg fogja követelni, hogy sokoldalú segítségei nyújtsunk mezőgazdaságunknak a technika- és a beruházási építkezé­sek útján, a szövetkezeti tagok s a kis- és középparasztok között vég­zett tömegpolitikai munkával. ' Döntő fordulatot a beruházási építkezésekbe A jövő évben na.qy feladatok várnak ránk a beruházási építkezések terén. A beruházási építkezés népgazdaságunk leggyengébb ágazatának mutatkozott az utóbbi években. Az elmúlt 2—3 év alatt a beruházási építkezés általános színvonala nagyjából az előző év szín­vonalán maradt, vagy csak jelentékte­len mértékben fejlődött. A beruházási építkezésnek az 1955. évi tervhez viszonyítva 13,6 százalékos növekedése, amelyet az ellenőrző szá­mok kitűztek, maqas. A növekedés ilyen nagyfokú üteme fordulatot jelent az építkezés eddigi fejlődésében. A beruházási építkezések ellenőrző­számai főleg az ipari és a mezőgazda­sági termelés nyersanyagalapja továb­bi fejlesztésének biztosítására irányúi­nak. Jellemző rájuk az ipari termelés jelentős növekedése, amely 1955-hoz viszonyítva országos viszonylatban 15,8 százalékkal nő és a beruházás egész terjedelme 48.9 százalékot ér el. Szlo­vákiában az ipari termelés növekedését elsősorban a beruházási eszközök nö­velésével érjük el a nehézipar szaka­szán. Lényegesen növekedik az Ener­getikaügvi Minisztérium építkezéseinek beruházása (47,8 százalékkal), a kohók és ércbányák építkezéseinek beruházá­sa (19,2 százalékkal), a vegyiipari épít­kezések beruházása (35,5 százalékkal), a gépipari építkezések beruházása 43,2 százalékkal), az építészeti beruházások (61,2 százalékkal) és a közlekedési be­ruházások (28,3 százalékkal). A jövő évben is növekedik az isko­la szakaszán a beruházások terjedelme. Ezzel kapcsolatban han.qfsúlyoznunk kell és rá kell mutatnunk arra, hogy a re­zortoknak olyan kezdeményezést és harciasságot kellene kifejteniök a beru­házási építkezések tervteljesítésének biztosításában, mint amilyent a beru­házási követelések érvényesítésében mutatnak. A beruházási építkezés lemaradásá­nak okait elsősorban a beruházási vál­lalatoknál, a tervintézeteknál és az építkezési szervezeteknél kell keresni. A beruházási vállalatoknál a lemara­dás már a tervezésnél kezdődik. A megbízotti hivatalok túlnyomó több­sége előtt nem világosak a beruházási terv feladatai és az eqyes építkezések fontossági sorrendje. Ennek következ­ményei azután egyrészt a tervmunkák­kal szemben támasztott túlzott köve­telményekben, másrészt pedig az eqyes építkezéseknek a tervbe való felvéte­lénél előforduló gyakori változásokban mutatkoznak meg. Vitathatatlan, ho.qy az építkezés rendszeresen fékezi a tervezést is, s emellett y— ahogy erre Simúnek elv­társ, az Állami Tervhivatal elnöke is rámutatott beszámolójában — a terve­ző szervezetek kapacitása sem kielé­gítő. Bár a' tervintézetek terveiket pénz­ügyi szempontból teljesítik, a megren­delt terveket sokszor meghosszabbított határidő után sem készítik el. Nem kielégítő a tervek gazdaságos­ságáról történő gondoskodás sem. Az e.qy kilométer hosszúságú kemény er­dei utak költséqei pl. 4 év alatt 122 százalékkal emelkedtek. A lakásegyse­qek költséqei majdnem 20 százalékkal nőttek, amit nem egyensúlyoz ki a ter­vezett épületek jobb minőséqe sem. Főleq a tervintézetek munkájában előforduló hiányosságok folytán toló­dott el a második félévben az új épít­kezések naqy részének megkezdése. Az építő termelés június 30-ig nem kapta meq 1661 lakáse.qyséq tervét. A beruházási építkezés lemaradása okainak leqnaqyobb része az építkezési termelés hiányosságaiban keresendő. Építőiparunk az első ötéves tervben ro­hamos fejlődésnek indult. E fejlődésre jellemző volt a munkatermelékenység lénye.qes növekedése, amivel fedeztük az építő-szerelői munkák csaknem egész növekedését. Népqazdaságunk összes ágazatai munkatermelékenységének hajtóereje a technika fejlődése. Ennek érvénye­sülnie kellene építőiparunkban is. Az eddiqi eredmények azonban azt mu­tatják, hogy ez nem íqy van. Nagyon hiányos a technikai fejlesztés tervé­nek teljesítése az építészetben, ennek következtében természetesen nem ki­elégítő az a munka sem, amellyel a technikai fejlődés hozzájárul a mun­katermelékenység növekedéséhez. Ilyen körülmények között az építé­szeti munka termelékenységének növe­kedését kizárólag a munkaórák szapo­rításával értük el. Bizonyossággal ál­líthatjuk. hoqy építömunkásaink töme­geiben elég kezdeményezést találha­tunk, amellyel új módszereket visz­nek a munkaszervezésbe, növelik a munka termelékenységét, teljesítik a tervet és ezzel emelkedik keresetük is. Gyakran azonban elmarad az épít­kezési szervek irányítása és kezdemé­nyezése. Építészetünk munkatermelékenysége növelésének kérdése döntő fontossá­gú kérdés, úgyanúgy a technikai fej­lesztés tervének biztosítása és a mun­katermelékenyséqqel összefüqqő to­vábbi feladatok biztosítása is. Az épít­kezéseken az üzemi tervezések követke­zetes bevezetése, a munkaszervezés meqjavítása. a dolgozók szaktudásának emelése és az ellátásban előforduló hiányosságok kiküszöbölése ezek a fel­adatok. A minőségi fogyasztási normákért, a további technikai fejlődésért A mezőgazdasági termelés és a be­ruházási építkezés mellett — amelyek fontos részei nép.qazdaságur'- fejlesz­tésének a jövő 'évben, döntő fontossá­gú feladat a munkatermelékenység növekedésének biztosítása és a gaz­dasáqossáq megszilárdítása. Az ellenőrző számok feladatunkká teszik, hogy a munkatermelékenységet az iparban országos mértékben 7,8 szá­zalékkal. az építészeti-szerelő szerve­zetek építkezési termelésében 7,5 szá­zalékkal növeljük. A munkatermelékenység további fo­kozása feladatainak teljesítése meqkö­veteli, hogy rendezzük a vállalatok munkaszervezését és normázását és meqérősítsük a munkások anyaqi ér­dekeltséqének ösztönzését munkájuk eredményeiben. A termelés gazdaságossá.qa terén fel­tételezzük, ho.qy az önköltségek orszá­qos méretben az ipar összehasonlít­ható termelésében 3,35 százalékkal, az építkezési szerelési munkák értéké­ben 18,19 százalékkal csökkennek. E feladatok teljesítése megköveteli, hogy minden erőnkkel takarékosság­ra törekedjünk, különösen a tüzelő­anyaq, a villany és főleq a nyersanya­qok és alapanya.qok megtakarításában. Az anya.qköltséqek megtakarításai­nak, amelyek az idén az ipari termelés­ben az összköltséqek 57 százalékát te­szik ki, a jövő évben a termelés qaz­dasáqosságának fő forrásaivá kell len­niök. A qazdasá.qossáq további megszilár­dításának és a terv tudományos indo­koltsáqának eqyik alapfeltételét a minőséqi foqvasztási normák alkot­ják. Az anyagok, a nyersanyagok, a tüze­lőanyag és energia önköltségei és ezek foqyasztásának színvonala meqmutat­ják, milyen mértékben értik meq eqyes vezető qazdasáqi dolqozóink a foqyasz­tási normák jelentőséqét. Az elmúlt félévben a me.qbízotti hi­vatalok által irányított ipari vállala­tok a tüzelőanyag költséqeit 1 száza­lékkal lépték túl, (ebből a Könnyűipari Megbízotti Hivatal 2,3 százalékkal, az Élelmiszeripari Megbízotti Hi­vatal 6,7 százalékkal), a villamos­energia költséqeit 3,5 százalékkal lép­ték túl (ebből az Építészeti Megbízot­ti Hivatal 18,5 százalékkal.). Az épí­tészetben az anyagköltségeket 5.2 szá­zalékkal lépték túl. Az ilyen jelenséqek okai a fonto­sabb nyersanyagok fogyasztási normái be nem tartásában vannak. Az Építé­szeti Megbízotti Hivatal a téqlaéqe­téshez szükséqes tüzelőanyag ' szük­ségletét az első félévben 10,1 száza­lékkal. s az eqy té.qla éqetéshez szük­séges villanyerőszükségletet 20 száza­lékkal lépte túl. Az Erdészeti és Fa­ipari Me.qbízotti Hivatal a tüzelóanyaq fogyasztási normájának be nem tar­tásával a qöz előállítására 13 672 ton­na tüzelöanyaqgal többet használt fel. Hasonló a helyzet a többi megbízotti hivataloknál is. A hiányosság annál komolyabb, mivel tüzelőanyagról és villamosener.qiáról van szó, amelyek­kel a leqnaqvobb mértékben takarékos­kodnunk kell. Az itt előforduló hiányossáqok okai főleq abban vannak, hoqy a vállala­tok. főosztályok és a meqbízotti hi­vatalok vezető dolqozói nem tartják olyan kötelezőknek a tervezett fo­gyasztási normákat, mint a terv ösz­szes feladatait. A fogyasztási normák­kal leginkább a tervjavaslat és a ne­gyedévi jelentések összeállításánál fog­lalkoznak. Hiányzik az elért eredmé­nyek okainak elemzése, elsősorban a vállalatokban, azután a főosztályokon és fordítva. A fogyasztási normák mai állapota azt mutatja, hogy e normák meg­szilárdítását még mindig formálisan fogják fel. A fogyasztási normákat a gyakorlattól eltérően, a kivitelezés technikai színvonalától és a termelési dolgozóktól különválasztva határozzák meq. A termelési terv teljesítése, a mun­katermelékenység és a termelés gaz­dasági szempontjából naqy jelentősé­ge van az új technika bevezetésének. A népgazdasági terv második ötéves tervében történő fejlesztésből eredő feladatok sikeres elvégzéséhez első­sorban a termelés technikai színvona­lának növelésével kell megteremteni a feltételeket. Iqaz, ho.qy fejlett techni­kájú ország vagyunk, azonban igaz az is, ho.qy az új technika és a ha­ladó technológia érvényesítésében nem értük el a kívánt haladást. Általános hiányosság az. hoqy az irányító szervek meqelégednek az újí­tójavaslatok bevezetésével és azzal, hogy sok elfogadott és bevezetett úií­tójavaslatot mutathatnak ki, azonban továbbfejlesztésükkel, kiszélesítésükkel és azzal, hoqy a többi üzemekben is alkalmazzák, keveset törődnek. 1954­ben pl. a bevezetett újítójavaslatok kö­zül csak naqyon keveset alkalmaztak más üzemekben. A technikai fejlődésről való hiányos qondoskodásról eqész sor példa ta­núskodik. Kisérletileq már három évvel ezelőtt meqoldották a VK-kréta használatának kérdését, amelv naqyon hatékony vé­dőeszköz a cukorrépa kártevői ellen. Gyártását azonban még most sem kezdték meq. Az építkezési termelés a qépi esz­közök hiányával indokolja meq a la­kások. iskolák stb. építkezési tervé­nek nem teljesítését. A kassai ma­qasépítkezési vállalat példája bizonyít­ja, hoqyan töródik az építészeti terme­lés a qépék kihasználásával. A vállalat olyan vakolóqépeket szállított a lube­'•' l~':''.séDítkezésekhez, amelyekkel senki sem tud dolqozni. Emellett munkaerőhiány van és nem teljesítik az építkezési tervet. Gazdasági szerveink nem használják ki a Szlovák Tudományos Akadémia kutatómunkájának eredményeit sem. 1954—1955-ben az akadémia 44 disz­szertációs munkát terjesztett elő a ku­tatási eredményeknek a qyakorlatban való kihasználásáról. Az eredmények kihasználásáról az akadémia eddig csak eqyes esetekben kapott hírt. Az egyes reszortok a tudományos-kutató mun­kának nem szentelnek eléq fiqvelmet és nem fordulnak seqítsé.qért az aka­démiához. A technikai fejlődésnek nem kell mindiq naqy dolqot jelentenie: sokszor kisebb ielentőséqű technikai intézke­dések is hatásosak lehetnek. Az ilyen (Folytatás a 4. oldalon) V

Next

/
Oldalképek
Tartalom