Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-03 / 185. szám, szerda

4 . ül S20 1955. augusztus 3. F UTÁ Nepál és a Kínai Népköztársaság felvették a diplomáciai kapcsolatot Tiz év után először történt, hogy az emberek valamennyi országban a mélységes, megkönnyebbülés azonos érzésével nyitották ki az újságot. A leningrádi munkás, a nebraszkai farmer, a londoni hivatalnok, a eangháji diák, a párizsi festő, a kalkuttai - orvos — mindnyájan örültek a genfi értekezlet eredményének. Eltelt egy hét. Néhányan, akiknek nincs kedvükre a nemzetek öröme előléptek a kulisszák mögül és megkísérlik, hogy ismét baljós suttogá saikat terjesszék. A kishitűek hallgatnak rájuk és arcuk megnyúlik: nem korai az öröm? Hisz a genfi értekez leten állítólag nem oldottak meg egyet azo'- közül a bonyolult kérdések közül, amelyek bizalmatlanságot és megférhetetlenséget szültek az államok között. Egy hét alatt nem lehet felépíteni a tartós békét. Egy hét alatt nem lehet áthidalni azt a szakadékot sem, am 'v majd tíz évig mélyült. Az emberiség öröme azonban indokolt: jóllehet Genfben nem építették fel a békét, de súlyos csapást mértek az üj világháború gondolatára. A négy hatalom kormányfői nem fenyegették egymást. Komolyan beszéltek a kölcsönös megértésről és bizalomról. A „hidegháború" már régen gyűlöletessé vált valamennyi nemzet széniében; a hidegség szorongó, rossz érzését váltja ki minden becsületes emberben. Nem csoda, hogy valamennyi ember ajkára — éljenek bárhol — a genfi értekezlet eredményeinek híre örömteli mosolyt csalt: a „hidegháború" jege megtört. Egy amerikai újságíró azt mondotta nekem: „Fél évvel ezelótt erről még álmodni sem lehetett. Hát nem csoda ez? ..." A genfi értekezletről misztikus megrendüléssel beszélt: „Hogyan törhetett át a napsugár a sűrű felhőkan, amelyek mintegy parancsra vonták be az égés: égboltozatot?" A genfi értekezlet azonban mégsem csoda, hÉriem valamennyi nemzet eszének és lelkiisme retének győzelme. Társam erről nem is álmodhatott, de a békevédök ezt világosan látták maguk elótt, nem is egy fél évvel ezelőtt, hanem a legnyugtalanabb időszakban — 1950-ben. Hogyan hagyhatnók figyelmen kívül a legkülönfélébb nyelveken beszélő emberek millióit, akik legyőzték egyesek gondtalanságát és mások fatalizmusát és egyesítették a nemzeteket? Hogyan hagyhatnók figyelmen kívül az emberek százmillióit, akiknek akarata az államférfiakat Genfbe vezette? A békevédők mozgalma a népek tudatának mélyén született, gyorsan terjedt, érösödött és elérte első nagy győzelmét. Azokra a francia nőkre gondolok most, akik házról házra jártak és aláírásokat gyűjtöttek a harag és a remény szavai alá; a Trafalgar-téren tartott nagygyűlésre, ahol felhangzott a brit nép nemes hangja; bátor és jó emberekre gondolok Amerikában, akik éveken át meggyőzték szomszédaikat és honfitársaikat arról, hogy Lincoln népe békében együtt dolgozhat a távoli szovjet néppel; az olasz parasztokra gondolok, akik az emberi testvériség egyszerű szavaival szembeszálltak a „tanult" háborút hirdetők rágalmaival; a japán nép lelkiismeretére gondolok, amelyet felháborított a halálthozó hamu kultusza; a paraguai és irald börtönökre, ahol az emberek, akiket csak azért Ítéltek el, mert a tárgyalások gondolatát védelmezték, a börtöncellák falaira a megtiltott és legyőzhetetlen szót írták: „Béke". Hogy a genfi értekezlet lehetővé vált, hogy a kifejtett nézetek különbözősége ellenére senki sem szakította félbe a megbeszéléseket és nem tért vissza az áldatlan múlthoz, ez elsősorban azért történt, mert a világon létezik a nemzetek akarata. „Egyszerre" semmi sem történik a világon, hanem néha az, ami az áttörést megelőzi, némely ember számára észrevétlenül folyik le és ezek az emberek azt mondják: „Egyszerre megindult a jég", „hirtelen kizöldültek a fák". Az idén tavasszal Párizsban voltam. A francia újságok még különféle háborús előkészületekről, termonukleáris fegyverekkel végzett kísérletekről írtak és az erőpolitika híveinek ostoba szavait Ismételgették. Ügy tűnhetne, hogy májusban még minden úgy volt, mint januárban: a hivatalos barométer mutatója engedelmesen vihart mutatott. De körös-körül minden egészen másról tanúsírta: lija Erenburg • Helsinki után különös világossággal | mutatkozott meg, hogy az összes kodott: a helyzet a derülés felé fejlődött Nemcsak a béke híveiről, a nagyvonalú és bátor franciákról beszélek, akik élükön a feledhetetlen Yves Farge-val már öt évvel ezelőtt harcoltak a genfi értekezletért. Teljes erőben és biztonságban találtam őket. Nemcsak a régi Franciaország legkiválóbb képviselőiről beszélek, akdk az ország be csületét a legsúlyosabb napokban védelmezték. Edouard Herriot és Paul Boncour beszéltek nekem a francia nép szilárd elszántságáról, hogy végetvet a gyűlölt „hideg háborúnak". A többiekről is beszélek. Alkalmam volt találkozni kiváló politikusokkal, akik az utolsó pillanatig — lehet, hogy gyengeségből — támogatták az erőpolitikát. Röviddel Párizsba való érkezésem előtt ezek a politikusok keresztülvitték a párizsi egyezmények ratifikálását. Azt hitte volna az ember, hogy örülnek parlamenti győzelmüknek? Nem, nem örültek. Éppúgy, mint összes többi honfitársaik, azt mondották, hogy kiutat kell találni a zsákutcából. Beszélgettek velem a helsinki béketalálkozóról, az európai biztonságról és a jövó tárgyalásokról. Ezeknek az embereknek a zavara talán még jobban bizonyította a bekövetkezett fordulatot, mint Edouard Herriot, Joliot Curie, vagy Pierre Coty határozottsága. A francia nép akarata oly világosan jutott kifejezésre, hogy senki sem merészelt álmodni a hidegháború" A meghosszobbításáról. Az újságok lapjait, amelyeken még érzödött a friss nyomdafesték, mintha irattárból szedték volna elő: 1955ben némelyik politikus, vagy katona olyan nyelven igyekezett beszélni, mint 1950-ben. Találkoztam Francois Mauriac-kaL ő egyike a régi Franciaország utolsó nagy íróinak. Még nemrégen állandó munkatársa volt a Figaro című lapnak. Régen nem láttuk már egymást; különböző utakon haladtunk és sok minden elválaszt bennünket Azonban amikor találkoztunk, arról beszéltünk, ami mindenki számára érthető és közeli: Ideje már véget vetni a hidegháborúnak. A katolikus Francois Mauriac, az Akadémia tagja úgy beszélt, mint a párizsi munkás, vagy breton halász: Franciaország békét akar. Röviddel ezután Bécsben beszéltem a katolikus párt tényezőivel és Stockholmban a szociáldemokratákkal. Mindenütt ugyanazokat a szavakat hallottam — az elítélés szavait és a remény szavait. Tovább már nem lehetett várni. A történetíró feljegyzi, hogy a genfi értekezletet megelőzte a helsinki béketalálkozó. Erről a találkozóról a Le Monde című francia lap, amely a befolyásos burzsoá körök álláspontját tolmácsolja, a következőket írta: „Ez a kongresszus, eltérően az előző kongresszusoktól, amelyeket a nyugati kormányok rendszerint lenéztek, lekötötte számos hivatalos, vagy félhivatalos megfigyelő figyelmét." A béketalálkozó résztvevőinek összetétele valóban a beállott fordulatról tanúskodott. Ott voltak a francia radikálisok, a labourpártiak, katolikusok az olasz kormánypártból, a japán liberálisok és a német szociáldemokraták. A béketalálkozó ugyanazokról a kérdésekről tárgyalt, amelyekről egy hónappal később a genfi értekezlet résztvevői tárgyaltak: a fegyverzetek csökkentéséről, az atomfegyverek eltiltásáról, az európai biztonságról, Németország egyesítéséről, valamennyi állam kulturális és gazdasági együttműködéséről, Tajvanról és Kína törvényes jogainak helyreállításáról az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A találkozón nem hangzottak el hangos beszédek, nem tartottak zajos manifesztációkat: a nemzetek képviselői megértették, hogy bekövetkezett a konkrét javaslatok és a konstruktív munka időszaka. Ha visszaemlékezünk Vallon, Pierre Cot és Capitant francia politikusok beszédeire a semlegességről, Zappuli olasz katolikus beszédére Európa egységéről és a nyugat-német küldötteknek Németország egyesítése módjaira tett javaslataira, akkor világosan tudatosítjuk. hogy a találkozó nagy előkészítő munkát végzett. A közvélemény képviselői segítettek az államférfiaknak. Peking (CTK.) — Az Oj Kína sajtóiroda jelentése szerint augusztus 1-én európai államok biztonsága és együtt- I Katmandban a Kínai Népköztársaság működése kérdésének megoldása nem é

s ^f

3' királyság kormányküldötttűr halasztást. A genfi értekezlet s

e9

ének vezet

6> kozo

s közleményt írmegerősítette azt. ami a nemzetek a!á a két ország közötti rendes igazi akarata: elutasítani a háborút, ("P^dai kapcsolatok megteremtőmint az ellentétek megoldásának módját és tárgyalásokat kezdeni, amelyeknek valamennyi résztvevő szántáséról. A közleményben ez áll: A Kínai I Népköztársaság és Nepál királyság elfogadható megoldáshoz kell vezet- kormányküldöttsége közt Katmandban mök. Nehéz, nagyon nehéz visszatérni J

uh

uf 6 a tárgyalások a két a „hidegháború" szokásaihoz. Azonban ország kozott, •rendes d^p omáciai kaph t k lát 'k is hoqy kiderül csol

atok megteremtéséről sikeresen a'feVórmég nem vonultak 'él. Nem Mff

1^ Az igen szívélyes és helyénvaló ma sem a szkepticizmus, I 5 9°s'égkorben lefolyt tárgyalá- U<UI ISJO^UIV. ., ., . ,, . sokon a kővetkezőkben egyeztek meg. Mindkét kormány azon a nézeten sem a megelégedés: a népeknek be ... k , harA

t| kat>CSQl

a_ kell fejezniök azt a művet, amelyet ^ "

y f

arát

l, Af

P ! , " , , , „ . , tokát akar teremteni a két ország megkezdtek — el kell érni a szilárd . .. : a a I kozott, megegyeztek tehát abban, hogy diplomáciai kapcsolatokat vesznek fel és követeket cserélnek kl a Kínai Népiköztársaság és Nepál királyság között. A két kormány megegyezése szerint öt elv, azaz 1. A területi sérthetetlenség és szuverénitás kölcsönös tiszteletbentartása; 2. meg nem támadás; 3. egymás belügyeibe való sem gazdasági, sem politikai, vagy ideológiai jellegű kölcsönös be nem avatkozás; 4. egyenjogúság és kölcsönös előnyök; 5. békés együttélés, lesznek azok az alapelvek, amelyekhez mindkét ország kölcsönös kapcsolataiban igazodik. békét. Minden anya szereti gyermekeit, minden kertnek szüksége van gondozásra, minden dolgozó jólétben és nyugalomban akar élni, nincs ország amelynek nem lenne nagyobb szüksége a békére, mint a másik országnak: a békére az egész emberiségnek sziik sége van. van, hogy a diplomáciai kapcsolatok felvétele elősegíti a két ország közötti kulturális és gazdasági együttműködés további fejlődését. Delhi körökben helyeslik Csou En-laj nyilatkozatát Delhi (TASZSZ.) — A Hindustan Standard azt írja, hogy Delhiben üdIgaz,""torzsalkodni könnyebb, mönt I ,

vözIik Cso

u ^-Ujnak a Kínai Népköztársaság mmiszterelnókenek és kulmegegyezni. Természetesen gyorsab- ... . ban lehet kirobbantani a háborút, akár I ügymmiszterének azon nyilatkozatát, a forró, akár a langyos, vagy a hidegháborút, mint felépíteni a tartós békét. A népek jól tudják, hogy a bonyolult problémák hosszas tárgyalásokat, szívós és felelősségteljes munkát követelnek meg. A népek nem bánják az ellőttük álló út nehézségeit, de nem tűrik, hogy némelyik ember megkíséreljen észrevétlenül visszatérni, vagy egyhelyben maradni azzal az ürüggyel, hogy a további út nagyon nehéz és nem éri meg az erőfeszítést. Vannak emberek és körök, akik egyáltalán nem óhajtják, hogy a tárgyalások megegyezéshez vezessenek: ezek az emberek és ezek a körök jólétüamelyben javasolta, kössenek kollektív békeegyezményt az ázsiai és Csendes-óceáni országok — köztük az Egyesült Államok — részvételével. A nyilatkozatot jó jelnek tekintik az augusztus 1-én Genfben kezdődött amerikai-kínai tárgyalásokra nézve. Delhiben mind a hivatalos, mind pedig a politikai körök utalnak arra a .tényre, hogy Csou En-laj különösen hangsúlyozta, a tervezett egyezménynek a Nehru Indiai miniszterelnök által nemrégen javasolt elveken kell alapulnia. Helyi megfigyelők nagy megelégedéssel emlékeznek meg Csou En-lajnak a tajvani helyi hatóságokkal folytatandó tárgyalásokról tett javaslatán ról. Árleszállítás a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban Fenjan (TASZSZ.) — A Koreai Központi Sajtóiroda közölte a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormá, ^ , ,,, , . , nyának a közszükségleti árucikkek ket a bizalmatlanságon, félelmen és árSnak lesz6HItásár61 szóló kormárt

y_ gyűlöleten építik fed. A fegyverkezés korlátozása számukra az osztalékok csökkenését jelenti; a nemzetek biztonsága veszélyt jelent némely pán határozatát Tekintettel arra, hogy a háború utáni újjáépítés hároméves tervét és a népgazdaság fejlesztésének tervét slcélszekrény számára. A békevédóknek keresen telj€sítiki a Koreai Nép

i ^ meg kell sokszorozniok erőfeszítései- mokratikus Kö

ztársaság kormánya a ket, a nemzetek akaratától függ a tárgyalások sorsa s így az egész em beriség szenvedése, vagy boldogsága is. Július 23-án késő este a rádiónál ültem. Párizst hallgattam. A bemondó izgatottan e szavakkal fejezte be a j Omaha (TASZSZ.) — A szovjet megenfi értekezlet eredményeiről szóló 2őgazdasági küldöttség utolsó napját hírt: „Közeleg a hidegháború vége." töltötte a vendégszerető Iowa államTíz perccel később ugyanez a bemon- ban. A küldöttség kora reggel a talaj dó felolvasta a népi demokratikus or- erózió elleni védekezéssel foglalkozó szágok számára közvetített szemlét; kutatóállomásra ment. Bár korán regez a szemle a „hidegháború" szelle- g

el volt, nemcsak a kutatóállomás mében volt megírva: valótlan hírek és dolgozói, hanem a helyi farmerek is elővigyázatlan következtetések. Meg- egybegyűltek a szovjet vendégek foértem, hogy nehéz azonnal letenni. a gadására. Dr. Dick Frevert, a kutatórossz szokásokról. Természetesen nem állomás vezetője ismertette az ott fosok füf/g egy rádió-hírmagyarázótól, \

y(, munkát. Egyórás beszélgetés után sem pedig attól a száz újságírótól, a szovjet vendégek kimentek az álloakik tovább dicsőítik a „hideghábo- má

S kísérleti parcelláira. Az állomás rút." Az a lényeg, hogy e bemondók megtekintése után amerikai újságírók mindegyikét valaki ihleti és egyúttal felkérték V. Mackevicset, a szovjet kitartja. A háború erői háttérbe vo- | küldöttség vezetőjét, tartson sajtóérnultak, de nem adták fel céljaikat. Még nem egyszer megkísérlik hazugságokkal megmérgezni a közvéleményt, újból gyűlöletet kelteni és elferdíteni bármilyen tárgyalás szellemét. Az a feladat, amely a békevéd ökre vár, nem könnyű, sok akadályt és a hidegháború" kihúnyó tüzének fellakosság anyagi és kulturális színvöj nnla tovább emelése érdekében elhatározta, hogy 1955. augusztus 1-től csökkenti több iparcikk állami kiskereskedelmi árát A gyapjúanyagok ára 11—31 százalékkal, a selyemanyagok ára 15—46 százalékkal, a harisnyák ára 12—29 százalékkal, a gumilábbeli ára 21—40 százalékkal, a dohánytermékek éra 17—30 százalékkal csökkent. Az USA-ban tartózkodó szovjet mezőgazdasági küldöttség Nebraska államban folytatja látogatásait tekezletet és foglalja össze a szovjet küldöttség Iowa államban töltött 12 napjának eredményeit. Iowa államban tett utazásunk — mondotta Mackevics — igen hasznos és érdekes volt Az állam lakosai rendkívül szívélyesen és barátságosan fogadtak bennünket. V. Mackevics hangsúlyozta, hogy a szovjet küldöttség hazatérése után összegezi majd megfigyelésének eredményeit és minden hasznosat alkalmazni fog a szovjet mezőgazdaságban. A küldöttség ezután megkezdte Nebraska állam mezőgazdaságának tanulmányozását. r Feszült a helyzet Észak-Afrikában Párizs, augusztus 2. (TASZSZ.) — A párizsi sajtó hírei szerint ÉszakAfrikában továbbra is feszült a helyzet. A EHumanité cikket közöl arról, szítására irányuló kísérletet kell le- hc

>gy Marokkóban a lakosság tömeges küzdeniök. De a békevédők már sokkal nagyobb nehézségeket is legyőztek#amikor öt évvel ezelőtt azt követelték, hogy a nagyhatalmak képviselői kerek asztalhoz üljenek, utópistüntetéseket rendez és követeli, hogy Ben Jussef szultán foglalja el újra a trónt. A tüntetések közben az elmúlt két nap alatt 23 marokkói polgárt öltek meg és többet megsebesítettek. táknak és fantasztáknak nevezték Moulay Idrisseben 57 marokkói pólókét. Ha a nemzetek elértek olyan jó 9

ár

t letartóztattak. Port-Lyauteykezdetet, mint a genfi értekezlet. 1)311 8

3 személyt tartóztattak le. A elérhetik és el is érik a béke győzel- Francé Presse ügynökség jelenti, hogy mét: ebben a műben inkább, mint I a hivatalok a letartóztatásokat „meg bármily másban, fontos a kezdet. Némelyik nyugati újság a genfi értekezletet a „hidegháború" fegyverszünetének nevezi. A nemzetektől függ, hogy a fegyverszünetből béke lesz-e. A fasizmus elleni súlyos háború után valamennyi egyszerű ember tíz háború utáni évet élt át, amelyek a munka, a nyugalom, a boldogság évei előző intézkedésekként" alkalmazzák. I Algírból is jelentések érkeztek á francia katonaság és a helyi lakosság összetűzéseiről. Itt a Francé Presse ügynökség jelentése szerint július 30án 8 embert megöltek, 6-ot megsebesítettek és 11 személyt letartóztattak. A párizsi sajtó jobboldali szervei augusztus 1-én cikkeket közöltek, amelyekben helyeslik a francia hivatalok eljárását Észak-Afrikában. A „Figaro" című lap például követeli az észak-afriikaiak „megbüntetését." A Francé Presse ügynökség jelentése szerint a párizsi rendőrség lezárta a város egyik negyedét, amelyben északafrikaiak laknak és ott razziát hajtott végre. Az olasz nép tiltakozik az amerikai csapatok Ausztriából Olaszországba való áthelyezése ellen Róma — (TASZSZ) Az amerikai csapatok Ausztriából Olaszországba íehettek volna, azonban az erőpolitika I való áthelyezésének tervéről szóló híhívei ezeket az éveket háború előtti rek hatalmas tiltakozó mozgalmat válévekké igyekeztek változtatni. A nem- Jjottak ki Olaszország-szerte, főleg Lizetek jól emlékeznek a nyugtalanság- vornoban, ahova valószínűleg e csapara, a nélkülözésre és az elidegenedés- tokát áthelyezik. Amint ismeretes, LiP9 és sohasem engedik többé a múlt I vorno amerikai összpontosító támaszvisszatérését. A nemzetek elérik a pont volt, ahonnan az amerikai katoszilárd békét. A jég megtört. A zaj- nai alakulatokat és lőszert Ausztriába lásnak meg kell indulnia. ' szállították. Sajtó jelentések szerint a llvornói dolgozók számos gyűlésen határozatokat hagytak jóvá, amelyekben követelik ezen katonai támaszpont felszámolását. Határozatalkat a köztársaság elnökéhez küldik. Tiltakozó gyűléseket tartottak továbbá számos tartomány különböző városaiban is. /