Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-06 / 188. szám, szombat

2 IIISZ0 1955. augusztus 10. A négy hatalom kormányfői genfi értekezletének eredményei rátairikat és Tito elvtársat, Jugoszlávia elnökét és szükségesnek tartjuk kijelenteni, hogy pártunk Központi Bizottsága, a szovjet kormány és az egész szovjet nép továbbra is arra fognak törekedni, hogy Jugoszlávia testvérnemzeteivel a barátságnak és az őszinte együttműködésnek azon az útján haladjunk, amelyet közösen választottunk. Továbbá ki kell emelni annak az eseménynek nagy jelentőségét, amelyet Dzsavaharlal Nehru indiai miniszterelnök úr szovjetunióbeli látogatása jelentett. A nézetek kicserélése D. Nehru úr és a szovjet' kormány vezető tényezői között, valamint a közös szovjet-indiai nyilatkozat megmutatták, hogy a két ország szilárdan el van határozva továbbfejleszteni és megszilárdítani a Szovjetunió és InA Szovjet kormány abból indult ki, hogy a négy nagyhatalom kormányfőinek az a fő feladata, hogy tovább enyhítsék a nemzetközi feszültséget és hozzájáruljanak az államok közötti kapcsolatokban nélkülözhetetlenül szükséges bizalom kialakításához. Csak ilyen feltételek mellett lehet komolyan beszélni a nyílt nemzetközi kérdések megoldásáról. Ezért a szovjet küldöttség már a genfi értekezlet kezdetén kijelentette, hogy a szovjet kormány nézete szerint az értekezletnek nem az a feladata, hogy ilyen, vagy amolyan módon egymást vádolják, hanem hogy új utakat és eszközöket találjanak a nemzetközi feszültség további enyhítésére és az államok közötti kölcsönös kapcsolatokban a bizalom légkörének kialakítására. Egyenesen kijelentettük, hogy Genfbe azzal az óhajjal jöttünk, hogy közös erőfeszítéssel megtaláljuk a nyílt kérdések megoldását és készek voltunk figyelmesen megvizsgálni az értekezlet többi résztvevőinek javaslatait. A szovjet küldöttség figyelmeztette az USA, Nagy-Britannia és Franciaország államférfiait arra is, hogy nincs szándékában lebecsülni azokat a nehézségeket, amelyek a nyílt problémák megoldásának, közöttük Európa és Ázsia problémái megoldásának útjában állanak. Azonban, ha az értekezlet összes résztvevői azzal az óhajjal jöttek el az értekezletre, hogy megtalálják az utakat a nehézségek megtárgyalásához, ez megbízható biztosítéka annak, hogy az értekezlet pozitív eredményeket fog hozni. Az USA, Franciaország, Nagy-Britannia és a Szovjetunió kormányfői az első, július 18-i ülésen, bevezető beszédeikben előadták nézeteiket a nemzetközi helyzet fő problémáiról és az értekezlet feladatairól: Emellett megmondták véleményüket azokról a problémákról, amelyek megtárgyalásra kerülnek. Az értekezlet valamennyi résztvevője állást foglalt amellett, hogy a következő kérdéseket tárgyalják meg: a német kérdést, a leszerelést, az európai biztonság kérdését s a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztésének kérdését. Sajnos, nem fogadták el azt a Javaslatunkat, hogy az értekezleten megtárgyaljuk Ázsia és a Távol-Kelet problémáit, jóllehet ezen kérdések Időszerűsége szembetűnő, ha szembenézünk az igazsággal. Magától értetődő természetesen, hogy a szovjet küldöttség nem érthetett egyet a kelet-európai országokban lévő helyzet kérdésének, sem pedig „a nemzetközi kommunizmus" kérdésének megtárgyalásával. Azt mondottuk, hogy a kelet-európai országokban lévő helyzet kérdésének felvetése ezen az értekezleten azt jelentené, hogy kényszerülve lennénk beavatkozni ezen államok belügyeibe. Hiszen jól ismert dolog, hogy ezekben az országokban a nép! demokratikus rendszert maguk a nemzetek állították fel akaratuk szabad megnyilvánításával. Ezenkívül senki sem hatalmazott fel bennünket arra, hogy ezen országok helyzetét megtárgyaljuk. Ami a „nemzetközi kommunizmus" kérdését illeti, amellyel egyes helyeken a naiv embereket szokták ijesztgetni, kijelentettük, hogy a genfi értekezletet azért hívták egybe, hogy az államok közötti kapcsolatok kérdéseiről tárgyaljon, nem pedig azért, dia között kialakult baráti kapcsolatokat. A két ország állásfoglalása- a békeharc halaszthatatlan problémáival kapcsolatban egyező és óriási fontosságú Ázsia és a Távol-Kelet égető problémáinak megoldásában és a nemzetközi feszültség enyhítésében. A szovjet kormány nagyrabecsüli a szovjet-indiai együttműködést, mint az ázsiái — és nemcsak az ázsiai — békéért folytatott harc jelentős tényezőjét és ezért szükségesnek tartja továbbra is fenntartani ezt az együttműködést a szovjet-indiai nyilatkozatban foglalt elvek szellemében, amelyek a békeszerető államok széleskörű táI mogatására találtak. Ezen együttműködés megszilárdításához bizonyára hozzájárul a két ország kormányai vezető tényezőinek személyes kapcsolatai további kifejlesztése. n. hogy ilyen vagy amolyan politikai pártok tevékenységéről tárgyaljon a különböző országokban, vagypedig az ezen pártok közötti kapcsolatokról. Ezen okból nem lehetett megfelelőnek minősíteni e kérdés felvételét a kormányfők értekezletének napirendjére. Ami azon javaslatok lényegét illeti, amelyeket a szovjet kormány megtárgyalás céljából a genfi értekezlet elé terjesztett, elsősorban azokkal a javaslatokkal kell foglalkoznunk, amelyek az európai biztonság biztosításával összefüggő kérdéseket érintik. E kérdés óriási fontossága érthető. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a legvéresebb és legpusztítóbb háborúk Európában játszódtak le. Mind az első, mind pedig a második világháború éppen Európában kezdődött és azután kiterjedt más országokra és világrészekre is és az emberiségre mérhetetlen veszteségeket, anyagi romlást hozott. Mindez arról tanúskodik, mily óriási fontosságú volna a világbéke szempontjából egy megbízható európai hiztonsági rendszer megteremtése. A szövet kormány úgy vélte és úgy véli, hogy az európai biztonság biztosításának legmegbízhatóbb útja az összeurópai szerződés megkötése, vagy ahogy mi mondjuk, a kollektív biztonsági rendszer megteremtése volna valamennyi európai állam és az Amerikai Egyesült Államok részvételével. Az ilyen biztonsági rendszer megteremtése egyes európai államok más európai államok ellen irányuló katonai csoportosulásai helyett megfelelne valamennyi európai nemzet érdekének, amelyeket a katonai csoportosulások létesítésének politikája már nem egyszer háborúba sodort. Amikor tavaly ezt a javaslatot előterjesztettük, egyes nyugati államok kijelentették, hogy a szovjet javaslat nem felel meg nekik, mert szétzúzza a katonai tömbök rendszerét, amelyeket állítólag védelmi célokból alakítottak. Különös aggodalmaik voltak emellett az Észak-Atlanti Tömb sorsát illetőleg; azt állították, hogy a NATO csak védelmi célokat szolgál. Tekintettel erre az állításra, a szovjet kormány annakidején elhatározta, hogy belép ebbe a szervezetbe, mivel az olyan szervezetben való részvétel, amelynek védelmi céljai vannak, teljesen megfelel a mi érdekeinknek. A Szovjetunió konkréten megkísérelte a NATO-ba való belépést és a NATO tagállamaihoz ebben az értelemben jegyzékeket intézett. Azonban felvételünket hivatalos jegyzékben megtagadták. Ez elkerülhetetlenül jogos nyugtalanságot és aggodalmat keltett a Szovjetunióban. Világos volt, hogy a NATO céljai távolról sem felelnek meg e szervezet védelmi jellegéről szóló kijelentéseknek. Mivel egyes államok kormányai nem akarnak megválni — legalább is a mostani időben — azoktól a katonai tömböktől, amelyeket kialakítottak, a genfi értekezleten az érdekelt államok közötti megegyezés megkönnyítésére törekedve új javaslatot tettünk az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére vonatkozólag. Azt javasoltuk, hogy e biztonsági rendszer megalakítását osszuk két szakaszra. Az első szakaszban érvényben maradnak mind az Észak-Atlanti Szerződés, mind pedig a párizsi egyezmények, valamint a varsói szerződés is. Azonban e csoportosulásokhoz tartozó összes államok javaslattmk szerint köA szovjet kormány a béke megőrzésére és megszilárdítására törekedve további fontos lépéseket tett, amelyek lényeges pozitív eredményeket hozhatnak. Főleg a Szovjetunió kormányának a Német Szövetségi Köztársaság kormányához intézett javaslatára gondolok annak érdekében, hogy vegyék 'el a diplomáciai, kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat, továbbá a szovjet-japán tárgyalásokra gondolok, amelyek most folynak Londonban. Ilyen volt fő vonásaiban a nemzetközi helyzet a négy nagyhatalom kormányfőinek genfi értekezlete előtt. Ezek azok a tényezők, amelyek a nemzetközi feszültség bizonyos enyhüléséhez vezettek és így kedvező feltételeket teremtettek a genfi értekezlet megtartására. teleznék magukat, hogy tartózkodnak fegyveres erők alkalmazásától egymás ellen és a közöttük esetleg felmerülő összes ellentéteket kizárólag békés eszközökkel oldják meg. Javaslataink továbbá megállapították, hogy az európai kollektív biztonsági rendszerben részvevő államoknak a fegyverkezés csökkentéséről, az atomfegyverek eltiltásáról, valamint idegen csapatoknak az európai országok területéről való kivonásáról szóló megegyezés elérése céljából kötelezettséget kell vállalniuk, hogy nem tesznek semmilyen intézkedést más európai államok területén levő fegyveres erőik emelésére. Végezetül a szovjet javaslatok azt ajánlották, hogy az európai kollektív biztonságban részvevő államok kölcsönösen folytassanak megbeszéléseket minden egyes alkalommal, amikor azt a helyzet megköveteli, hogy ne engedjék meg fenyegető helyzet kialakulását Európában és kölcsönös megegyezésen alapuló intézkedéseket tegyenek a béke megőrzésére. A szovjet javaslatok tehát egyrészt tekintetbe veszik az Európában kialakult reális helyzetet, amikor is az államok katonai csoportosulásai léteznek, másrészt arra az esetre, ha ezeket a javaslatokat elfogadnák, biztosítják az európai államok békés egymás mellett élését, emellett ezen államok egyike sem vállal az európai kollektív biztonsági szerződés következtében semmilyen más kötelezettséget az első időszakban, mint azt a kötelezettséget, hogy nem alkalmaz fegyveres erőket. Ezeknek a javaslatoknak még az az előnyük is megvan, hogy lehetővé teszik bizonyos idő múltán a gyakorlatban felülvizsgálni az összes európai államoknak a béke megőrzésére irányuló közös — jóllehet méreteiben korlátozott — erőfészítésén alapuló rendszert. A második időszakban az említett államoknak természetesen megfelelő szerződés alapján teljes mértékben kötelezettségeket kellene vállalniok az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésével kapcsolatban. Ennek alapján teljesen és egyidejűleg elvesztenék érvényüket az észak-atlanti szerződés, a párizsi egyezmények és a varsói szerződés, az ezek alapján létesített csoportosulásokat fel kellene számolni és az európai kollektív biztonsági rendszerrel helyettesíteni. Genfben állást foglaltunk amellett, hogy az európai államok területein végezetül ne maradjanak semmilyen külföldi csapatok és hogy e téren helyreállítsák azt a helyzetet, amely a második világháború előtt állott fenn. Meggyőződésünk, hogy ez megfelelne az európai népek békére és független létre irányuló törekvésének és teljesen megfelelne az európai népek biztonsága biztosításának. Szilárd meggyőződésünk, hogy az európai népek igazi biztonságát egyedül csak az biztosíthatja és annak kell biztosítania, hogy véget vetnek a katonai csoportosulások politikájának és valamennyi európai állam éppúgy, mint az USA is, egyesíti erőfeszítéseit a békéért folytatott harcban. A különféle országok különböző életet élnek. Lakosaik hívők, vagy hitetlenek, kommunisták, vagy akár kommunistaellenesek, de mindnyájan megegyezhetnek egyben: hogy egyformán érdekük a béke megőrzése és megszilárdítása. És ha ez Így van, akkor nem szabad munkát és fáradságot kímélni e cél megvalósítása érdekében. Amikor benyújtottuk konkrét javaslatainkat az összeurópai biztonság biztosítására, emlékeztettünk arra, hogy ezek nem az egyedüli javaslatok, amelyek alapján meg lehet kezdeni e fontos feladat megoldását. Készek vagyunk megtárgyalni más államok javaslatait, amelyek ilyen vagy amolyan mértékben megfelelnek az európai biztonság megszilárdítása feladatának; ezt a szovjet küldöttség a genfi értekezleten is kijelentette. A szovjet küldöttség többek között kijelentette, hogy A. Eden úrnak, Nagy-Britannia miniszterelnökének az a javaslata, hogy biztonsági szerződést lehet kötni az államok szűkebbkörü részvételével, figyelmet érdemel. Az ilyen szerződés megkötése, amelyben elóször a négy nagyhatalom — a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország — és néhány más európai állam vennének részt, pozitív eredményt hozhatna. Emellett csak az a veszély áll fenn, hogy az ilyen szerződés reálisan tekintetbe venné-e a Németországban fennálló helyzetet, ahol az elmúlt 10 év alatt két német állam alakult. Teljesen lehetségesnek, tartjuk azt, hogy összekapcsoljuk az összeurópai biztonság érdekeit a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság fejlesztésének érdekeivel, ami megfelelne mind a német nép, mind pedig a világbéke érdekeinek. Feltételezhető, hogy a négy nagyhatalom külügyminisztereinek értekezletén, amelyre októberben kerül sor, új lehetőségekről fognak tárgyalni azzal kapcsolatban, hogyan lehet megegyezést elérni e fontos kérdésben. Az ilyen lehetőségeket nem tarthatjuk kimerítetteknek. Ezzel kapcsolatban meg kell emlékeznünk az európai biztonságot érintő második javaslatunkról, amelyet megtárgyalás céljából előterjesztettünk a négy nagyhatalom októberben tartandó külügyminiszteri értekezletének. A szovjet kormánynak arra a javaslatára gondolok, amely szerint a jelenlegi európai csoportosulásokban részt vevő államok köteleznék magukat, hogy az összeurópai biztonsági rendszer megteremtéséig nem alkalmaznak egymás ellen fegyveres erőket. Magától értetődik — és ezt kijelentettük (Sfenfben is —, hogy az ilyen kötelezettség nem nyirbálhatja meg az államok egyéni, vagy kollektív önvédelmi jogát fegyveres támadás esetén, amint .azt az ENSZ alapokmányának 51. cikkelye megállapítja. Nézetünk szerint az ilyen javaslat ellen nehéz bármit is felhozni. Tegyük fel például, hogy az európai biztonság biztosításáról szőlő szerződés megkötésével kapcsolatos egyezmény elérése — akár valamennyi európai állam részvételével, akár előbb csak az európai államok egy részének részvételével — hosszabb időt vesz igénybe. Azt mondottuk Genfben: Ilyen esetben miért nem egyezhetünk bele abba, hogy a fennálló nyugati és varsói katonai csoportosulások részvevői egyszerűen kötelezettséget vállalnának, amely megfelel a népek legfőbb életérdekeinek — azt a kötelezettséget, hogy nem alkalmaznak egymás ellen fegyveres erőket? Ha erről szerződést kötnének egymás között a meglevő csoportosulásokban részt vevő államok, ez vitathatatlan haladást jelentene az európai hathatós biztonsági rendszer megteremtésében. Semmilyen végleges egyezményt az európai biztonságról még a szovjet kormány e legutóbbi javaslata alapján sem értek el. Azonban a négy nagyhatalom kormányfői között lefolyt véleménycsere után mindnyájan megegyeztek "abban, hogy erről a fontos kérdésről tovább kell tárgyalni. Emellett a három nyugati nagyhatalom képviselői állást foglaltak amellett is, hogy megtárgyalják a szovjet kormánynak a nyugati és a varsói csoportosulások közötti szerződés megkötésére tett javaslatait. A genfi értekezleten felvetettük a kérdést, amely egyre időszerűbbé válik — azt, hogy a négy nagyhatalomnak támogatnia kellene azokat az államokat, amelyek óhajuknak adtak kifejezést semlegességi politika megvalósítására és a katonai tömbökön és kialíciókon való kívülmaradásra. Ismeretes,. hogy Európa, a Közel-Kelet és Közép-Kelet egyes államaiban egyre jobban erősödik a semlegesség politikájáért folyó mozgalom. Ez a törekvés teljesen érthető, mert a múltból ismert, hogy azok az országok, amelyek semleges politikát folytattak, biztosították népeik biztonságát és pozitív szerepet játszottak. Genfben kijelentettük, ha azok az államok, amelyek meg akarnák őrizni semlegességüket, biztosítékot kérnének biztonságukra és területi érinthetetlenségükre, a Szovjetunió kész volna más hatalmakkal együtt az ilyen biztosítékokat megadni. Amint ismeretes, a Szovjetunió már tett ilyen javaslatot Ausztriának s emellett a négy nagyhatalom külügyminisztereinek bécsi értekezletén elvben megegyeztek abban, hogy a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányai tiszteletben fogják tartani Ausztria semlegességét. Nézetünk szerint ez a kérdés a genfi értekezlet után is időszerű marad és komoly figyelmet érdemel. A genfi értekezleten kicseréltük nézeteinket a német kérdésről. Meg kell mondanom, hogy az értekezleten megnyilvánult e probléma megoldásának különféle felfogása annak a kérdésnek megoldása tekintetében, hogy milyen irányban fejlődjék Németország. Az európai népek biztonsága szempontjából a legnagyobb mértékben fontos, hogy Németország olyan irányban fog-e fejlődni, amely megfelel az európai béke biztosítása érdekeinek, vagy pedig Németország, mint azelőtt, a militarizmus felújításának és új háborús tűzfészek kialakításának útján fog-e haladni Európa szívében. A három nagyhatalom képviselői védelmezték a párizsi egyezményeket, amelyek kimondják Nyugat-Németország remilitarizálását és a nyugati hatalmak katonai csoportosulásaiba való besorolását. Emellett nem titkolták, hogy az egyesített Németországot sem képzelik el másképpen, mint az említett nyugati csoportosulás tagjaként. Világos, hogy a Szovjetunió nem érthetett és nem érthet egyet az ilyen szemponttal, amely nem felél meg az európai biztonság érdekeinek, tehát a Szovjetunió biztonságának sem, amit nem bocsáthatunk és nem szabad bocsátanunk szem elől. Erre azt mondották nekünk, hogy a három nyugati nagyhatalom beleegyezhetne az öt állam szerződésének megkötésébe (a Szovjetunió, USA, Nagy-Britannia, Franciaország és az egyesített Németország részvételével) és egyetértenének azzal, hogy a Szovjetunió e szerződés résztvevőitől „biztonsági biztosítékot kapna". Azt válaszoltuk, hogy a Szovjetuniónak adandó biztosítékok ezen kérdésében teljes világosságot akarunk teremteni. A biztosítékokra tett javaslat — mondottuk — érthető, ha kis államrói van szó, amelynek nincsenek olyan fegyveres erői, amelyek teljesen biztosítanák biztonságát. Teljesen érthető, hogy akármilyen javaslat e téren, ami a Szovjetuniót illeti, indokolatlan. Emlékeztetni kell arra is, hogy olyan biztosítékokról van szó, amelyeket a Szovjetuniónak azok az államok nyújtanának, amelyeket egymáshoz külön katonai kötelezettségek fűznek más szerződések és egyezmények alapján, s e szerződéseknek és egyezményeknek a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni iránya szemmel látható. A Szovjetunió úgy véli, hogy az európai biztonság legfontosabb biztositéka elsősorban az összeurópai biztonsági rendszer megteremtése volna, valamint az, hogy nem engednék meg a német militarizmus felújítását és nem engednék meg, hogy Németország ismét agresszív tűzfészekké váljék Európában. Genfben megvilágítottuk nézeteinket a német kérdésről. Kijelentettük, hogy a párizsi egyezmények megvalósítása, vagyis Nyugat-Németország újrafelfegyverzése, Nyugat-Németország potenciáljának felújítása és besorolása a nyugati katonai csoportosulásokba összeegyeztethetetlen Németország egyesítésének feladatával. Emlékeztettünk arra, hogy a Szovjetunió már előzőleg figyelmeztette az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányait arra, mihez vezethetnek a párizsi egyezmények. Most a párizsi egyezmények már A genfi értekezlet és a szovjet kormány javaslatai