Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-04 / 186. szám, csütörtök

V 1955. augusztus 4. UJSZ0 M

Foot angol képviselő írja a , Daily Herald egyik júniusi számában: „Adenauer éjt nappallá téve teljes gőzzel dolgozik azon, hogy megteremtse az új német hadsereget, amely a világ legerősebben amerikanizált hadserege lesz..Ez igazán gondolkodóba ejthet. Vajon a horogkeresztet az amerikai csillagos iobcgo fogja helyettesíteni és a német világhódítók dalát „Dulles, Dulles über Alles"-re változtatják? Jaj a győzőknek! Jaj azoknak, akik elfélejtik, hogy az igazi győzelem ott kezdődik, amikor a legyőzöttet nagyobb igazukról meggyőzhetik és belátásra, változásra késztethetik. Németországnak győztesei nagyrészével nem volt szerencséje. Thomas Mannak., bátyjához, Heinrich Mann-hoz intézett egyik levelében (1923. II. 17.) olvashatjuk: „Németország 1918-ban mindenre kész. gyúrható anyag volt. de a többiek fa győztesek), akik pedig jobbnak képzelték magukat, kevés pedagógiai tehetséget árultak el." Az amerikaiak a második világháborúban és 1945 után, e tekintetben az eovmásnak ellentmondó baklövések sorozatával dicsekedhetnek. A merev németellenességtől a túlzott mellre ölelésig tart a sor, hogv a végén az azonosulás történelmi grimaszára döbbenjünk: a német és amerikai imperializmus egvmást nevelő és — erősítő fasizmusára. A

z amerikai magatartás mindkét végleten — a merev elutasítás és a tüntető szolidaritás formájában — fasizmust erősített. Meg a háború alatt jelent meg az amerikai Kaufmann könyve: „Germany must perish" (Németországnak el kell pusztulni), mely kategorikusan követelte, hogy minden háború után megmaradt németet sterilizálni kell! Göbbels százezres példányokban dobta a németek közé e könyv fordítását, mely így végeredményében a német ellenállást, az őrületig határos kitartást erősítette. Moszkva üzenetét — „a hitlerek jönnek, a hitlerek mennek, de a német nép megmarad" — Göbbels nem sokszorosíthatta. Aki hallgatta, vagy tovább mondta — haiáiial lakolt Az emerikai merevség másik monstruma az ún. Morcenthau-terv volt, mely nem akart sem többet, sem kevesebbet, mint az egész Ruhr-ipart a levegőbe röpíteni. Németországot pedig szántófölddé és legelővé változtatni. Ennek a beállítottságnak volt az eredménye az a ma már szinte gyilkos gúnvnak ható rendelet. mely megtiltja, hogy a német iskolások rendbe sorakozva menetelhessenek, mert ez a kezdete a militarizmusnak! Néhánv év Fábry Zoltán múlva ugyanezen rendelkezők lettek az új csizmaritmus karmesterei. Erre a gikszerre, erre a történelmi felelőtlenségre nincs mentség. Roosevelt pedagógiája visszájára fordult: „A német népnek tudatában kell lennie annak, hogy az egész nemzet a modern civilizáció elleni törvénytelen összeesküvésnek volt. a részese." És most ez összeesküvők új összeesküvésre bíztató partnerei az amerikaiak lettek! Micsoda győzelem! V

ansittart, az angol külpolitika egyik felelős intézője a háború után "életre hívta a „Soha többé"-mozgalmat, melynek célja: Németországot soha többé nem szabad abba a helyzetbe hozni, hogy a világ békéiét veszélyeztethesse, „mert a németek nincsenek tudatában annak, micsoda szenvedést zúdítottak a világra... ha nem ügyelünk, akkor a náci szellem újra virulens lesz és Németország megint hamis útra kanyarodik". Vansittart Montgomery-re hivatkozott, aki szerint a németek 75%-a még mindi? náci! A győztesek tehát nevelő-felelősségük teljes tudatában, tisztán látták a német helyzetet, a német veszélyt, mely a fasiszta virulenciában újra jelentkezhet. Vansittart világosan kijelölte a követendő utat: soha többé német militarizmust, soha többé nácizmust. A német probléma tegnap is világprobléma volt: világfeladat, melyet 1938 előtt, Wickham_Steed. a neves angol publicista rögzített le: „Korunk legnagyobb oroblémáia, mint menthetjük meg a német népet?" Tehát, hogyan menthetjük meg leglehetetlenebb önkifejezésétől — fasizmustól? A probléma ma új változatban időszerű. Amerika Kolumbus-tojásaként oldottá meg: egy lett vele! Vállalta és magába nyelte a német fasizmust: egy lett vele, szövetségese, igenlője, erősítője. És így előállt az a helyzet, melyet tegnap fejcsóválva olvastunk Fr. W. Foerster-nél: „Németországnak a porosz szellemtől való megtisztítása eltarthat

Nszáz évig is. De abba is lehet hagyni, ha elporoszosítjuk az egész világot". Az amerikai imperializmus a német fasizmus adoptálásával a legtöményebb világveszedelem lett: a fasizmus tekintetnélküliségének és kizárólagosságának hordozója és tovább fejlesztője. Az atombomba csak itt és így robbanhat. Ha egy oolitikai képletben, mint elhatározó elem megjelenik a német militarizmus, akkor ez a képlet döntően elváltozik és a háború bizonyosságává, kizárólagosságává válik. Ahol ez a tényező otthonra lel, ott háború van, tagadhatatlanul, végzetesen, elhatározottan. A német fasizmus tegnap és ma a háború cáfolhatatlan programja, üzenete és bizonyossága. Aki vállalja. aki utánozza, egy lesz vele! A

fasizmus mintakép: a háború előkészítésének, kirobbantásának, végrehajtásának eddig elért legnagyobb fokú tekintetnélkülisége. A hitleri haderő hivatalos lapjában, a „Deutsche Wehr"-ben büszkélkedik ez a rettenetes mondat: „Minden emberi és szociális tevékenységnek csak akkor van értelme, ha a háború előkészítését segíti." — Ez előkészítés fontos — paradox — tartozéka, a visszanyúlás, a visszakapcsolódás az előző menethez. Az imperializmus lényegében ''háborús folyamatosság- láncszem kapcsolódik láncszemhez, a törvény nem tűr ugrásj. Az imperializmus minden háborújának a régi az alapja: revans vagy folytatás, új, bővített, tökéletes kiadás. A hitleri imperializmus visszanyúlt az elvesztett vilmosi játszmához: a nemzeti szocializmus az első világháború lövészárkaiban született. A fasizmus egyik pedagógusa, Ernst Krieck büszkén állapítja meg: „A német forradalomnak a világháború adott értelmet, bölcsőjét Flandriában ringatták." A fasizmus új háborúját csak a hitlerizmus bábái ringathatják. Ha a német hadsereget felújítják, akkor a kiinduló alap csak a hitleri hadsereg lehet. A német újrafelfegyverzés, a fasizmus folytonossága. Militarizmust e talajon nácizmus nélkül felújítani nem lehet. ahogy ma háborút csak a fasizálódás állapotában lehet realizálni. Ezért és így lett a német fasizmus patrónusa az az amerikai imperializmus, mely ma kénytelen átvenni és pontosan követni a német fasizmus tegnapi militáris törvényét: minden emberi és szociális tevékenységnek csak akkor van értelme, ha a háború előkészítését segíti. . Az előkészítés fontos tényezőjeként emeltük ki fentebb a visszanyúlás szükségszerűségét, de hogv a győző új háborúját előkészítendőn — a legvőzött háborújához nvúlion viszsza: mmt mintához, példához, végszükséghez: erre eddig nem volt példa! A

z amerikai imperializmus útját és értelmét ma a német fasizmus adottsága és kihatása határozza meg: a legrobbanékonyabb háborús szellem. Győző és legyőzött így lesz egy évtized múlva egyformán világveszedelem és ú.i bűn vádlottja. De e viszonylatban, e kriminális kapcsolatban, az elsőszámú vádlott mindenképpen az amerikai imperializmus, mely győzelmével visszaélve, cinkosként emelte magához a tegnapi -bűnöst! A szövetségesek győzelmével negatív tényezővé degradált nácizmust, az amerikai imperializmus pozitív erővé fokozta — a mása javára. Amikor 1946-ban megkérdezték La Guardiát, vajon mikor lehet majd a nácizmus fertőzése után, Németországról, mint emberi nemzetről beszélni, a legendás hírű volt New-York-i polgármester így felelt: „Majd, ha Németország véglegesen kigyógyult a nácizmus szelleméből, azaz, ha a most született gyerekek felnőnek majd." íme, mi lett a tisztulási folyamatból a Pentagon jóvoltából?! A viláetörténelem egyik legcinikusabb lélekgyilkosságának vagyunk ma tanúi és — figyelmeztetett.jei. Az amerikaiak a német változás és átváltás folyamatát akasztották meg tudatosan és ezzel sem időt, sem alkalmat nom hagyva á tisztulásra —, a bűntudatot semmizték ki. Pedig minden ezt szolgálhatta volna: a vereség, a bűnhődés, a feleszmélés és az embertelenségre döbbentés. Hermann Hesse, a Nobel-díjas

< író 1947-es megállapítása szerint,' összemberségi szempontból ez a . katarzis jelenthette volna a legi nagyobb reményt, mert a németek ' „jelenleg Európa legszenvedtebb és ezért legérettebb és legbölcsebb emberei." Mi szakadt itt meg. micsoda nemzetátalakító lehetőségnek vetettek itt gáncsot! A lélekgyilkosság ténye — kétségtelen! Az amerikai adoptálással a német fasizmus — ez a mindenki által világveszedelemnek deklarált militáris csúcsfok — visszamenőleg is értelmet kapott: elégtételt. Nem vádlott többé, de elismert politika tényező: a háború követésre csábító mintaképe, adottság, a visszanyúlás előrelendítő ugródeszkája. Képzeljük a rehabilitáló tény hatását: a hol sterilizálásra, hol halálra ítélt nácik felmentő elégtételét, fellélegzését, büszkeségét: nélkülünk nem megy! Háború nélkül nem megy! Győztünk! S

zegény győztesek: bűnüktől szabadulni nem tudó gyilkosok! E fokon a lélekgyilkosság nemzetgyilkossággá válik, mert íme tapsokkal hívják vissza a történelem színpadára azt, ami a legrosszabb benne: fasizmusát. Egy nemzet, melyet hitlerjei buta, büszke gőggel léptettek ki az emberközösségből, e nemzet az embertelen színen megmaradva, íme, újra az emberközösség elleni merénylet bravójává válhat — a tengerentúli kalmár kalkuláció jóvoltából. Mindennel szabad a nácivá fertőzött némethez közeledni, csak fegyverrel nem: ez olyan, mint a varázspálca, érintésére mirden megváltozik: visszaváltozik. A bűnéből, börtönéből hirtelen és váratlanul napfényre rántott pislákoló gyilkos: a legveszélyesebb. A tompultságából fegyverre riasztott náci csak a fegyver után kaphat, melyet íme, újra a kezébe nyomnak. A gyilkos itt csak bárgyú mosollyal felelhet: elemében van, otthon van, haza érkezett és hálás kacsintással szabadítója. aktivizálója felé —fejest ugrik a harmadik világháborúba! Ahol a németség pusztán, kimondottan és leplezetlenül, csak mint militarizmus jön tekintetbe, ott az a háború vállalását, akarását, tekintetnélküliségét jelenti. Á német militarizmus legmagasabb és legteljesebb foka a nácizmus volt. A német militarizmust nácizmus nélkül feltámasztani nem lehet. Háborút fasizmus nélkül indítani nem lehet. Az új háború' „ivabankör"-jei a tegnapLtekintetnélküliség aktivizálása nélkül, magukra maradnának! Az ámerikai imperializmus legtermészetesebb szövetségese csak a német' fasizmus lehet! A

z új háború értelmi szerzőit a német fasizmus és a dollárimperializmus találkozási pontján lehet és kell megtalálni és leleplezni. Tegnap német világveszedelemről beszéltünk, ma közös német-amerikai veszedelem ijeszti az emberiséget: a fasizmus új katasztrófaképlete: az atomnihilizmus. A szó, a vétó itt mindenképpen a legilletékesebbeket illeti: a németeket. * * » E sorok még a szovjet kezdeményezés által egészen új helyzetet teremtő genfi konferencia előtt íródtak. E tanácskozás békelégköre nem maradhat hafés nélkül. Még minden megváltozhat és visszájára fordulhat. Itt valami új kezdődött, merjünk remélni. Merjük végmondatként leírni: Üdv a legyőzötteknek és üdv a győzőknek: béke! bírálhatják meg az egyes funkcionáriusok hibáit, s tehetnek javaslatokat a feltárt fogyatékosságok megszüntetésére. Megfeledkeznek róla, hogy a gazdasági feladatok teljesítésének biztosítása és az ellenőrzés helyes végrehajtása azt is jelenti, hogy a pártszervezetek foglalkoznak az üzem termelő és gazdasági munkát végző aktivistáival, s felhasználják erre a célra a szakszervezeti és az ifjúsági szervezeteket is. A szakszervezetnek a pártszervezet irányításával kell dolgoznia a tömegek között, a pártszervezet irányításával kell ellenőriznie a feladatok teljesítését, ösztönöznie a szocialista versenyt, és ezzel fejleszteni a tömegek alkotó kezdeményezését, s az alulról jövő kritikát. Sok pártszervezet még mindig nem érti meg, hogy mindezek az intézkedések elválaszthatatlanul hozzátartoznak a vállalatvezetési munka ellenőrzésének jogához és ezért nem gondolja át kellőképpen, hogy szervezési és politikai munkájával hogyan biztosíthatja a termelési feladatok teljesítését. Ezek a fogyatékosságok különösen a kisebb üzemek pártalapszervezeteire jellemzők. Például a zateci csavargyár, a Ceská Ves-i láncgyár és a bohumíni huzalgyár pártszervezeteinek vezetői helytelenül élnek az ellenőrzés jogával. Hónapról hónapra csupán megtárgyalják a termelési feladatok teljesítését, de nem törődnek a pártcsoportok munkájával. Az ezekben az üzemekben dolgozó kommunisták gyakran a pártbizottságok határozatait sem ismerik. Ezek a pártszervezetek néha még utasításokat is adnak a tervteljesítés biztosítására.- 1 A pártalapszervezetnek természetesen joga van beszámoltatni a gazdasági vezetőt, s joga van véleményt mondani e beszámolókról. A vállalatvezetés ellenőrzésének joga azonban nem jelenti és nem is jelentheti csupán a gazdasági tevékenységről szóló beszámoltatást. Ez a szervezeti szabályzat megfelelő pontjának túl szűkkörű és helytelen értelmezése volna. A vitkovicei Klement Gottwald kohászati üzem pártszervezeteiről például nem lehet azt állítani, hogy nem ellenőrzik a gazdasági feladatok teljesítését. Az üzemnek majdnem valamennyi pártalapszervezete legalább havonta egyszer megtárgyalja a tervteljesítést, megvitatja, hogyan teljesítik az önköltségcsökkentési tervet, hogyan áll a selejt ügye, stb. Ez természetesen helyes. Hiba azonban, hogy a beszámolókat gyakran csak meghallgatják és tudomásul veszik. Nem hoznak olyan határozatokat, amelyekben rámutatnának, milyen intézkedéseket kell tenni a fogyatékosságok megszüntetésére, milyen módon és kinek, milyen munkaterületen kell megszüntetnie a hibákat. A beszámolók megvitatásának ez a módja nem jár és nem is járhat kedvező eredménnyel. Az üzemvezetés így nem érzi a pártszervezet segítségét. Sőt, ez a gyakorlat helytelenül neveli a gazdasági vezetőket, s ezek lassankint lebecsülik a beszámoló pártszervezeti megvitatását és nem terjesztik a pártszervezet elé a gazdasági munka eredményeinek részletes elemzését. Ez a gyakorlat csökkenti a pártszervezet szerepét az üzemben. Az ilyen esetekben gyakran éltorzítják a vállalatvezetési munka ellenőrzésének jogát. Így történt ez például a dubnicai K. J. Vorosilov nemzeti vállalatnál. A pártszervezet vezetői ebben az üzemben is csak arra szorítkoztak, hogy időnkint megvitatták az üzem igazgatójának szóbeli vagy írásbeli beszámolóját. Ezek a beszámolók statisztikai adathalmazok voltak, minden mélyreható elemzés nélkül; nem tárták fel a gyárvezetőség munkájának fogyatékosságait és semmiféle konkrét javaslatot sem tartalmaztak. Az üzem pártbizottsága nem harcolt azért, hogy a gyárvezetőség végrehajtsa a párt és a kormány határozatait, de kisajátította azt a jogot, hogy az igazgató hatáskörébe tartozó kérdésekben döntsön, például gazdasági funkcionáriusokat nevezzen ki, vagy váltson le, s az igazgató egyáltalán nem tiltakozott ez ellen. Az üzem igazgatójának és az üzemi pártbizottság néhány tagjának ez a viszonya a bírálat és az önbírálat elfojtását eredményezte. A vállalatvezetőség gazdasági tevékenységének ellenőrzése egyáltalán nincs ellentétben az egyszemélyi vezetés elvével. Éppen ellenkezőleg, a helyesen megszervezett ellenőrzés mindig megszilárdítja az egyszemélyi vezetést és a fegyelmet. Az igazgató teljhatalmú vezetője a szocialista üzemnek, rendelkezéseit teljesíteni kell. A műhelyfönök vagy művezető, aki a vállalati igazgató beosztottja, szintén teljesjogú vezetője saját termelési részlegének. Nem lehet azonban sikeresen vezetni, ha elszakadunk azoktól, akik közvetlenül vesznek részt a termelésben, vagyis ha nincs kapcsolatunk a dolgozó tömegekkel. De a tömegekkel való szoros kapcsolatot, kezdeményezésük fejlesztését nem lehet elérni a pártszervezet szerepének a vállalat egész munkájában való növelése nélkül. » » * Minden dolgozónak tevékenyen részt kell vennie a párt irányelveinek végrehajtásáért indított harcban, hogy sikeresen valóra válthassuk a párt X. kongresszusának irányelveit, biztosíthassuk a dolgozók életszínvonalának lényeges emelését és a népgazdaság további fejlesztését, s egyszersmind növelhessük hazánk védelmi képességét. A pártszervezeteknek fejleszteniük kell valamennyi dolgozó aktivitását és kezdeményezését és a népgazdasági feladatok teljesítésére kell nevelniük és mozgósítaniuk a dolgozókat. Az ellenőrzési jog arra kötelezi az üzemi pártalapszervezeteket, hogy az állami terv teljesítéséért folyó harcban teljesen kiaknázzák az üzem kiváló kommunista és pártonkívüli dolgozóinak tapasztalatait. Az üzemi pártmunka megjavításának, az ellenőrzési jog jobb felhasználásának elő kell mozdítania a termeles gyors fellendítését, a munka termelékenységének növelését és a termékek önköltségének csökkentését. Hogy a pártszervezetek helyesen élhessenek az ellenőrzés jogával, a párttagoknak alaposan ismerniük kell az üzem gazdasági életét, a vezető pártszerveknek pedig nemcsak a politikai színvonal emelésével, hanem azzal is jobban kell törődniük, hogy a kommunisták, különösen a pártalapszervezel vezető funkcionáriusai fejlesszék szakismereteiket. A kommunisták, s elsősorban a vezető pártmunkások kellő műszaki és gazdasági ismeretei hijár, nem lehet eredményesen élni a vállalatvezetési munka ellenőrzésének jogával. Pártunk ezért végez mostanában oly nagy műszaki és gazdasági propagandamunkát. A határozat és a végrehajtás között / csakis a feladatok teljesítésének olyan ellenőrzése biztosíthatja a szoros kapcsolatot, 'amely az ügy tanulmányozása és ismerete alapján a fogyatékosságokkal és a gyengeségekkel szember tanúsított erély, az akadályok leküzdéséért vívott harcban tanúsított lenini szilárdság, a széleskörű bírálat és önbírálat, az osztályellenséggel szemben tanúsított forradalmi éberség alapján valósul meg. Ebben az irányban tovább kell javítanunk pártszervezeteink munkáját és gyorsabban kell valóra váltanunk Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusának határozatait. (Megjelent a Tartós békéért, népi demokráciáért július 31-i számában.)