Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-27 / 206. szám, szombat

1955. augusztus 27. UJSZO 5 TOBB SZENET HAZAIKNAK A további sikerek elérésének fositos feltétele A szénbányákban dolgozó bányá­szaink vállán nagy felelősség nyug­szik. Nagy részben az ő munkájuk eredményétől függ, hogy az iparban dolgozók akadálytalanul teljesíthes­sék a tervet. Ezért vált ki országszer­te örömet, ha szorgalmas bányászaink jó munkájáról hallhatunk, ezért kísé­ri népünk nagy figyelemmel, együtt­érzéssel a bányák dolgozóinak harcát a szénfejtési terv teljesítéséért. Most, a bányásznap előtt egyre sza­porodik az örvendetes hírek száma. A pótori szénbányászok például, akik azelőtt nehézségekkel küzdöttek a napi fejtési terv teljesítésében, né­hány hét óta következetesen túltelje­sítik a tervet és így eredményesen küzdenek a vállalat első félévben ke­letkezett elmaradásának megszünteté­séért. De a jó eredmények és kiváló bányászaink sok bátor kezdeményezése ellenére, még számos nehézség aka­dályozza az eredményesebb munkát egyes bányákban. Gyakori eset például az, hogy a munkahelyeken nincs elegendő és megfelelő bányafa az ácsoláshoz. Továbbá szénbányászaink nem kapják meg idejében az új gépeket, alkatré­szeket, vagy csilléket. A munkaerő­hullámzás, müszakmulasztás ugyan­csak megnehezíti a terv egyenletes teljesítését. Az ilyen akadályok kikü­szöbölése mindenekelőtt a vezetőségen múlik. A versenyezni akdW bányászok százainak jó munkahelyekre és elő­vágásokra, szénfalakra van szüksége. De az is igaz, hogy hiába van elég és jó munkahely, ha nincs elég üres csille, ha akadozik a szállítószalag és későn jut a fejtésekre a szükséges bányafa, vagy bélésdeszka. Minden perc, minden várakozás nagy mennyi­ségű szén elvesztését jelenti. Nem mindegy hazánknak, népgazdaságunk­nak, de maguknak a bányászoknak sem, hogy a szén; vagy az új fo­lyosók hajtásából a meddő egy nap­pal előbb vagy utóbb kerül a felszín­re. Hiszen repül a drága idő és a tét­lenség, a termelés és keresetük ro­vására megy. Ezt hangoztatták a pó­tori Dolina-bánya vájárjai. Mátyás Jó­zsef, Kiss László és a többi bányászok, akik a szombat délutáni műszakban a 300-as munkahelyen és másutt nem tudtak dolgozni. A folyosók fő ke­reszteződésénél tizen is várakoztak ölbetett kezekkel, mert a munkahe­lyeken ott hevert a délelőtti műszak­ban robbantott készlet egy része. Szál­lítani nem lehetett, mert nem volt üt=es csille. Kísérőm, Ondrej Kotrha, a műszak vezetője alig győzte hall­gatni a panaszokat. — Kevés a csille — mondja az egyik — és sok közöt­tük a rossz, teszi hozzá a másik. Mi­re a szállítás megkezdődött csaknem eltelt a fél műszak huzavonával és várakozással. Utána persze megkez­dődött a hajrá. Mindenki rakodni, •szállítani akart, hogy a tervet telje­sítsék. Csakhogy a kapkodás újabb bajjal jár. A csillék kisiklanak, a szállítóknak erőfeszítéssel kell visz­szaemelniök a sínekre. Alighogy a szerelvényt elindították, az egyik szakaszon már jelentik, hogy a fő szállítólejtőnél leesett egy rakott csil­le a sínekről. — így megy ez gyakran. Műszakon­ként legkevesebb öt-líat csillét kell visszaemelni — mondja Jankó József, az egyik felvonó kezelője. De nem is csoda, hiszen a lejtő kezdeténél haj­lított sínek helyett csak hevenyében lefektetett különálló sínpárok vannak, amit még . toldásnak sem lehet ne­vezni. hiszen semmi sem tartja ösz­sze őket. Az egyik sínpár jóval ma­gasabban fekszik, mint a másik. így aztán a csillék idő előtt tönkre men­nek. Az ilyen felületes toldásnál ter­mészetes, hogy a csille leesik, a ten­gelyek pedig rövid használat után el­görbülnek, s a nagy zökkenések kive­rik a kerekek golyőscsapágyait. Pedig ezt a bánya vezetősége köny­nyen megszüntethetné. A fenntartás elvégzéséhez nem kell külön engedély sem a vállalat igazgatóságától, sem a minisztériumtól, magának a bánya vezetőségének kell meghatároznia, hogy_ a karbantartók milyen munkát végezzenek el legsürgősebben. A lejtő sínpárjának kicserélése a legsürgősebb megoldásra vár. A tapasztalt bányászok elégedetlenek és sokat mérgelődnek azon, ha a vezetők nem követelik meg a rendet, fegyelmet. Szeretik és be­ciülik az olyan vezetőket, akik igazsá­gosak és következetesen harcolnak a fegyelmezetlenség ellen. Igazuk van, mert ahol a vezető megköveteli a rendet, ott jobbak a munkafeltételek. Kibontakozhat a munkeverseny, nem gátolják a dolgozók munkalendületét a különböző műszaki hibák Kísérőmmel a földalatti munkahelyeken járva, a bányászokkal folytatott beszélgetések során meggyőződtem arról, milyen na­gyon igazságérzetűek. Sokat beszél­nek a hibákról. De elmondták azt is, hogy az utolsó félévben sok intézke­dés nagyban megjavította a munka­menetet. Ma már van elég bányafa a munkahelyeken, vftla, motor, rako­dógép és más szükséges gép, segéd­anyag és alkatrész. Az új, villany­kapcsolóval ellátott csilledöntőberen­dezés jóval meggyorsította a csillék körforgását. Egyszer annyi csillét ürí­tenek ki 'most könnyű szerrel. A bá­nyavezetőség intézkedései jelentősen hoezájífliltak a terv teljesítéséhez és a bánySsMknak nem is kell szégyen­keimiök, mert tervüket az első félév­ben teljesítették és a harmadik ne­gyedben sem maradnak le. Szükséges azonban, hogy a bányavezetőség foko­zottabb gondot fordítson a földalatti szállítási utak karbantartására és az összekötő folyosók szellőztetésére. Az üzemi pártszervezet július közepén megtartott bizottsági gyűlésén aprólékosan foglalkoztak a hiányosságok feltárálásával, a terv tel­jesítésével, a gazdaságosabb és ol­csóbb termelés kérdésével. E kérdés megtárgyalásába a párttagok segít­ségével minden egyes bányászt bevon­tak. — Meg kell azonban mondanunk hogy ennek ellenére még nem megy minden úgy, mint ahogyan mennie kellene. Nem tudjuk még minden részletében megfelelően ellenőrizni határozataink megvalósítását. — mond­ja Dukát elvtárs, a pártbizottság egyik tagja. A bórtcsoport-bizalmiak, népnevelők névsora megvan, azonban tevékenységükről nagyon ke­veset lehet megtudnii A legjobb agi­tációs munkát Julius Smík elvtárs végzi a Dolina-bányában. Népnevelő munkájának eredménye megnyilvánul a terv teljesítésében és az üzemi új­ság hasábjain. Ladislav Jónás, az üze­mi újságban megjelent cikkében elég részletesen foglalkozik az elért ered­ményekkel és bátran rámutatt a hiá­nyosságokra is. Például fél évvel ez­előtt az omlás betemetett egy nagy­teljesítményű LBS-2 szovjet gyártmá­nyú vertikális (függőleges) fúrót, ál­vánnyal, motorral, transzformátorral és fúrószárakkal együtt. Bírálata fel­hívta a bányavezetőség figyelmét és három napon belül kiszabadították a föld aló! az értékes gépet. Rámutatott továbbá bányatársai hibáira is, akik a vízálló öltözetekkel, gumicsizmákkal felelőtlenül bánnak és bárhol ott­hagyják. Ha a bányászok többen és többször megszólalnak majd az üze­mi újság hasábjain, minden bizonnyal •csökkenni fog az önköltség és fokozó­dik a termelékenység. Hogy a Háj-bánya bányászai nem hallatják szavukat az üzemi újságban, annak nem lehet más magyarázata, mint az, hogy a népnevelők nem tel­jesítik" következetesen feladatukat. Igaz, az agitáció a legnehezebb párt­feladat. Mindig meg kell azonban ta­lálni a megfelelő időt a munkatársak­kal valő beszélgetésre. Természetesen meg kell találni a megfelelő hangot és mondanivalót is. hogy eredményes legyen a népnevelő munka la. Volna miről beszélni a Háj-bányában, hiszen a terv teljesítése akadozott. Csak az utolsó időben javult meg a munka. Egészen biztos, hogy sok ta­pasztalatra tettek szert a nehézségek áthidalásában, amit hasznosítani tud­nának, a többi bányaüzemek dolgozói is. Éppen igy írhatnának eredményeik­ről a Bukovec-bánya dolgozói, akik az év elejétől több ezer tonna szenet adtak terven felül hazánknak. Min­denkit érdekel a jó munkamódszer és saját egészségének védelme. Mennyit tud erről beszélni Fazekas János, öreg tapasztalt bányász, a Bukove,'-bánya egyik ácsofója. Minden egyes bányász hasznára lenne, ha papirosra vetné mindazt, amit nekünk elmondott, a fe­gyelemről, a szerszámok és gépek megbecsüléséről és teljes kihaszná­lásáról. Sajnos, Fazekas János, aki be­szélgetésünk során többször is azt mondta: a szerszámnak vágni és nem rágni kell, nem tagja a szakszervezet­nek. Már pedig a szakszervezeti bi­zalminak nem kerülne fáradságába az ilyen rendszerető bányászt megnyerni a szakszervezeti mozgalom számára. Mit csinálnak tehát a bizalmiak? Iga­za lehet Viclan elvtársnak, az üzemi bizottság elnökének, hogy a szak­szervezet sokat segít a vállalatnak a terv teljesítésében. Azonban helyte­len volna, ha megelégedne azzal, hogy a bátiyászoknak csak 60 százaléka tag­ja a szakszervezetnek. Az is lehetsé­ges, hogy talán több. vagy kevesebb a szervezett bányászok száma. Hiszen megállapításunk szerint a tagok nyil­vántartása nagyon hiányos. Mindenek­előtt az üzemi bizottság kommunista tagjainak feladata lenne, hogy segítse­nek a bizalmiaknak a tagok pontos nyilvántartásának __ megvalósításában. Az üzemi pártbizottság a párttag­sági igazolványok ellenőrzése alkalmá­val adjon minden egyes kommunistá­nak pártfelada-tot, mindenekelőtt azt, hogy legyen a tömegszervezetek se­gítségére a szervezeti és politikai nevelőmunkában. Idejében készüljenek fei arra, hogy sz 1956 évi nagyobb termelési feladatokat sikeresen tudják megoldani. Erdősi Ede. Ketten a legjobbak közül !ÜÜ 1 n : 1 ? wife |f! 1; HL . I Jé " JlS HH J& • E Dulaj András vájár neve népszerűvé vált a bányászok körében. Ö volt az első, aki a falfejtést megkezdte Pó­toron. Neki és kollektívájának érde­me, hogy ebben az évben a Buko­vee-bánya több mint 3500 tonna sze­net adott terven felül hazánknak Karol Kovalcik szerény, nem igen be­szél a munkában elért eredményei­ről. Csak annyit mond: „Teljesítjük, sőt túlteljesítjük a tervet." De mun­katársai nem fukarkodnak a dicsérettel. Kovalcik elvtárs sokat dolgozik, s munkája mellett arra Is van ideje, hogy tanuljon. Ismeri már a bányá­szát minden csínját-bínját. Ha Tsziik­séges, helyettesíti áz előmunkást is. Tanácsokkal segíti munkatársait, akik becsülik szorgalmát 1918-tól több mint 1100 lakásegységet építettek fel Handlován. A hand­lovai bányászok ez évben is 298 lakás egységet kapnak. Ebből 150 háromszo­bás lakásegységbe már beköltöztek az új lakók, 56 további lakás kulcsait pedig a hónap végén adják át. A további lakások építése sikeresen folyik. Bányásznap ©lőtt Handlován A handlovai Nagybánya szénfejtési tervének teljesítése emelkedést mu­tat. A utóbbi napok eredményeiből ki­tűnik, hogy a bányászok ünnepének kö­zeledtével fokozódik a küzdelem a napi szénfejtési tervnek a bányásznapig va­ló teljesítéséért. A Nagybánya üzemeiben e hó 22-ér. még csak 69,8, 23-án 75,3, 24-én pedig már 83 százalékra teljesítették a szénfejtés napi tervét. A legtöbb sze­net termelő részlegeken meg varinak az előfeltételek arra, hogy elérjék a száz százalékot és ezt az eredményt már a jövő héten összüzemi méret­ben megtartsák. A legtöbb szenet a második és ne­gyedik fejtőrészleg adja., A másodÍK fejtőrészleg tegnap csak 63,9 százalé­kot ért el, ámbár a hónap elejétől 34,4 százalék az eredmény. A részleg leg­fontosabb szénfala kőrétegre bukkant, és ez ideiglenesen nem engedi fokoz­ni a fejtést. A bányászok igyekeznek minél előbb átjutni a kőrétegen és a zavar ellenére szép eredményeket el­érni. Skocik Ignác vájár kollektívája 101, Hrivfiák Istváné 132 százalékos eredményt ért el tegnap. A katonák közül, akik szintén itt dolgoznak, ki­váló 123,9 százalékos teljesítményt mutat Karol Jónás és Valecek Václav csoportja. * * * A negyedik fejtőrészlegen csak 9,72 százalék hiányzott a terv száz százalé­kos teljesítéséhez augusztus 21-én. A részleg bányászai napról napra fokoz­zák igyekezetüket. A hétfői 70,7(5 szá­zalékkal szemben teljesítményüket csü­törtökig 20 százalékkal növelték. A 629—30-as szénfal már tegnap 23 tonna szenet fejtett terven felül. A kommunisták jó példával járnak elől a 629-es szénfalon, Senk Jaroslay kommunista öttagú csoportja 219 szá­zalékra teljesítette normáját. A 630­as szénfalon Stefan Jassek csoportja 188 százalékot ért el. A negyedik fejtőrészleg vezetői olyan intézkedéseket foganatosítanak ezek­ben a napokban, amelyek teljesítésével mindennap várható, hogy kigyullad a handlovai Nagybánya kapuja felett a terv teljesítését jelző csillag. V. G. Amiről annyi szó esik Itt fekszik előttem a bűnös az asz­talon. Két bakelit lemezből, két rugó­ból és néhány fémdarabból áll. Te­nyeremen elfér az egész. A handlovai Nagybánya egyik mechanizátorától kaptam. Azt mondta, nézzem meg jól, ez az, amiről annyi szó esik minden nap. Figyelmesen nézem, de semmi különöset nem fedezek fel rajta. Nincs más hátra, kezdem a valla­tást: Neve? villanykapcsoló. Foglalkozá­sa? E 438 1 típusú bányafúrókon va­gyok alkalmazva kérem. Hol szüle­tett? Ceská Lipában, a CKD-üzemben. Beismeri bűnét? Igenis kérem. Ezer be- és kikapcsolás után felmondtam a szolgálatot. Nevezze meg a bűntár­sait. Száznyolcmn fúrógépen vagyunk. Kérem én mindent megmondok,' csak ne bántsanak. Voltunk egypáran tar­talékban is, de kifogytunk. Ezer kap­csolás után kiégtünk. Ez minden. Abbahagytam a vallatást, látom, itt már nem segít semmi. Kapcsolók kel­lenek. A terv többet bíró kapcsolók­ra számított. Kevés volt a tartalék. Aztán kifogyott. A gyártó üzem nem adhat többet, mert nincs betervezve. A bűnös eltűnt az objektív körülmé­nyekben. A kapcsoló az asztalon nyögve az utolsókat kattogja: Szót kérek. Jól van megadom. — Nem olyan nehéz engem meg­csinálni, össze-vissza néhány alkatrész kell hozzá. A tervrajzom itt van Handlován. Akármelyik üzem elké­szíthet egy két sorozatot... Még egyet érthetetlenül 'kattan, aztán vége. Üjra egy kapcsolóval kevesebb. Megbékélten borulok le néma al­katrészei fölé. Mert bízom abban, hogy van hazánkban egy olyan elekt­romechanikai üzem, amely elkészít­heti az annyira hiányzó kapcsolókat. És a bánya vezetőinek nem kell majd eredménytelenül házalniok kapcsoló­ért. És nem hiszem, hogy egy Ceská­Lipa-i CSISZ-brigád, vagy egy érsek-' újvári Elektrosvit-brigád ne tudna jáUzva, akár terven felül néhány so­rozat elkészítésével hozzásegíteni sok száz tonna szén kifejtéséhez. Vilcsek Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom