Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)
1955-08-20 / 200. szám, szombat
IIISZÖ 1955. augusztus 20. T Tosszan kígyózik a sor a VöJji rös tér sarkától egészen a túlsó széléig. Munkás, paraszt. katona, értelmiségi, komszomolista, pionír várja, hogy a Kreml fő tornyának órája megkonduljon, jelezze az indulás idejét. Küldöttségünk tagjai is kettes sorban felsorakoztak. A hosszú sor élén vagyunk, áhítattal, bensőnkben kis izgalommal várjuk, hogy elindulhassunk arra a helyra, amelyet a Szovjetunió hálája jeléül a két nagy halott. Lenin és Sztálin elvtárs tiszteletére emelt. A Kreml kőcsipkés fala előtt áll a vörös márványiéqlából épített emlékmű, a Mauzóleum, melyet naponta ezrekre menő tömeg látogat meg. Nincs a Szovjetuniónak talán egyetlen egv embere sem, akinek ne volna élete egyik nagy kívánsáaa, hogy eljusson erre a helyre, beálljon a végeláthatatlan hosszú sor gégére, s néha 5—6 órát is várva hőségben vagy zimankós télben, tisztelettel adózzék az emberiség e két nagy harcosának. A Kreml tövében állunk. Mögöttünk a vietnami főiskolások küldöttsége, őket követi a fehérblúzos, tányérsapkás tengerészek ünnepélves sora. S utánuk soksok ember, öreg. fiatal, sok-sok nemzet fia, grúz. azerbajdzsán, tatár, toAzsik. s az ember meg sem tudná mondani, hányféle nemzet szülötte várja türelmesen a nagy pillanatot. Feltekintek a vöröscsillagos torony nagy órájára. Ügy érzem, mintha a mutató állandóan egy helyben állna. Ha lassan is múlik az idő, mindenki türelmesen vár. Vár, az elkövetkező pillanatok érzéseitől áthatva. S még csak nem is beszélgetünk. Pelikán áll mellettem, ha mégis valamit kérdezni akarunk egymástól, csak halkan, suttogm beszélünk. Bensőnket áthatja az ünnepélyes áhítat. Hiszen percek kérdése csak, s megállhatunk a Mauzóleum termének üveakoporsói előtt, amelyekben örök álmukat alusszák a párt első vezetői, irányítói, a szovjet nép nagy halottai, a sznvjetorszáq első harcosai. Lenin és Sztálin. A Vörös tér ebben az időben j^l elcsendesült. Teljes a csend, csak olykor hallod a katonák díszlépéseit, akik a Mauzóleum előtt a díszőrséget váltják. A nagy csendet a Kreml órájának filmekből is jól ismert, jellegzetes hangja töri meg. Öt óra pontosan. ToizeHHegy nap a zovjelunióban A Lenin-hegyen épült világhírű egyetem SSÉSSS Üt A Vörös-tér a Lenin- Sztálin Mauzóleummal Csoportunk élére egy fehérblúzos katona áll s lassan elindul a sor. A teret körös-körül a Mauzóleumba igyekvő tömeg veszi körül. Így van ez minden nap a késő esti órákig. Szembe kerültünk már a vörösmárvány-téqlás Mauzóleum kapujával. A bejárat előtt kétoldalt díszőrség áll. A bátor tekintetű katonák fejüket előreszegezve, lábhoz tett fegyverrel, mint a cövek, mozdulatlanul állnak. Ezzel is tiszteletüket fejezik ki a győzelmes harcok irányítói, legelső parancsnokaik iránt. A Mauzóleum előteréből széles folyosón át kanyargós lépcsőn megyünk lefelé ... Nem tudom, kinek müven a természete, de ha az ember megáll a temetőben egy halott síeremléke előtt, leginkább az élet s a halál közti különbségre, az elmúlásra gondol. S az jut az eszébe, mintha semmi értelme sem volna az életnek, és a halál, az elmúlás pillanatában megszűnik minden. Itt. e két halott üvegkoporsója előtt, mehjet vörös zászlók selyme, friss virágok koszorúi öveznek, s pihenő testüket beraqyoqja a Lenin által annyira kedvelt elektromosság halvány fénye, itt az ember nem a halálra, nem az elmúlásra, hanem az életre, a jövőre aondol. Hisz amit ez a két emb r" r nlko*ott, az ma is él. közös m"—"1- kétszeresen, örökké él. TI ^ Leninre, a forradalom első J^l nagv vezérére veted pillantásodat, megelevenedik előtted a nagy harcos s mintha élne ez az ember, akinek életeleme a nép javát megteremtő forradalom volt. Mintha a nép eszét, TIZENEGYEDIK NAP szívét, eleven egyéniségét látnád, amint tanítja, oktatja a marxistákat, hogyan kell harcolni az urak ellen, mit kell tenni, hogy romba döntsék a korhadó úri világot. Forradalmár és gondolkodó egy személyben, aki elsőnek mutatott rá, hogy az imperializmus a proletárforradalmak korszaka, a győztes proletárforradalmalcé, melyek a kapitalizmus megdöntésével a szocializmushoz vezetnek... És ez a kitartó harcos a párt segítségével nem hátrált, nem ismert akadályt. Amikor a helyzet a legválságosabb volt, amikor a legélesebben mutatkoztak meg a nehézségek. akkor volt életelemében. Műve továbbfoly tatója. nagy harcostársa, Sztálin fekszik mellette. aki azt mondotta róla: „A forradalmi robbanásoknak valóságos lángelméje volt és a forradalmi vezetésnek legnagyobb mestere. Soha olyan szabadnak és derültnek nem érezte maqát. mint a forradalmi megpróbáltatások korszakában". Ez az erős akarat, e két harcos munkája, tevékenysége. a pártban végzett bölcs munkájuk annyira megerősítette az országot s annak vezetőjét, a pártot, hoov nincs az az erő, amely megdönthetné. S amint lassan elhaladunk a két halott előtt, agyamban végigszáguld száz és száz qondolat. Szinte látom az ukrajnai rónát, rajtuk a mező koronázatlan királyát, a kombájnok sokasá.aát. Látom a kiállítás szépségeit, az elégedett kolhozparasztokat, a pionírok s az ifjú komszomolisták vidám csoportját és látom a legszebb várost, Moszkvát, esti fém/ben úszó pompájával és az egész ország mérhetetlen gazdagságát, a szovjet nép nagyszerű jövőjét. Azért gondol az ember e két halott előtt az életre, a nvüzsqő qépkocsikkal terhelt moszkvai utcára, mert e két harcos, alkotását, életművét nem por-, lasztja el sem a halál, sem a pusztulás. sem pedig az ellenség acsarkodása. Gondolatoktól terhelt agqyál, de megeléqedett érzéssel léptem ki a Mauzóleumból. Fájni kellene a szívnek, könnyezni a szemnek, ha halottak között jár az ember, de az az erő, mely e két halott megtekintése után átjárja az embert, leqyőzi a keservet. Leqyőzi, mert az élet, az alkotás szellemével áthatva erősödtél bensődben... T7 stébe hajlik a délután. SöPj tétedni kezd. Moszkva szépséqeiben gyönyörködünk a Mauzóleum megtekintése után Pelikán elvtárssal. Csendes júliusi nyári este. A parkok zsúfolva ifjakkal, öregekkel, a padokon szerelmes párok ülnek. Nekik nagyon jól esik, hoqy a padokat lombos fák árnyékába tették, így nem tűz szemükbe a park neonlámpáinak fénye. Sok beszélnivalójuk lehet. Tervezaetés a jövőről, a lakodalomról, az új lakásról, a szép bútorról, no meg a qyerékkocsiról — ebből a szerelmespárok talán sose fogynának ki és ha egy este három napiq tartana, akkor is volna miről csevegniök. Az idősebbek elmerengve nézik a ragyogó csillagokat, és boldogan élvezik a nagv hőség után a nyári est kellemes levegőjét. Éjfél után 1 óráiq közlekedik a földalatti vasút. Most kilenc óra lehet, íqy jut még idő arra, hogy meqnézzük a földalatti művészi faragásokkal, festményekkel díszített állomásait. Ügy hallottuk, hoqy igen tanulsáoos és érdekes szórakozása a külföldieknek, ha meqnézik ezt. mert minden eqyes meqálló külön élmény, hisz nincs annak olyan két megállója, amely formában, díszítésben, berendezésében eqvezne. S nem is dráqa szórakozás ez. ötven kopejkot fizetsz a jeqyért, ha eqyszer lementél a föld alá. reqqel 6 órától éjfél után 1-iq kedvedre kiutazhatod maqad és Gyönyörködhetsz az állomásók tarkasáqában. Százhúsz kilométert utazhatsz a város alatt nyolcvan kilométeres sebesséqgel. Arra ugyan nem futja időből, hogy az összes vonalat beutazzuk, de egy-egy állomás termét azért megcsodáljuk. Nem is tudom meqmondani, melyik volt a legszebb, mert ahányszor csak kiszálltunk, mindiq mást és mást láttunk, de szépségre, változatosságra annyira meqkavó bármelyik, hoav nehéz volna eldönteni, melyik c legváltozatosabb. Ha a Komszomolszkája festményeiben gyönyörködsz, szinte meqelevenedik előtted a komszomolistáknák a Naqy Honvédő Háborúban tanúsított hősiesséqe, majd a komszomolisták békés építőmunkáját látod a festményen, a domborműveken. A Szverdlovszk-téri megálló (mivel ezen a téren számtalan sok színház van) az orosz színjátszás, a balettművészet történetével ismertet meg. Szebbnél szebb domborművek, aranyozott mozaikkockákból különféle jelenetek megörökítése teszi széppé a terem falait. (Csupán eay terem szobrainak és kéveinek díszítésére három kii* "rnnvat használtak fel.) l\Tehéz szívvel,' de meg kell ]_ Y válnunk Moszkvától, ettől a qyönyőrű várostól, amelyben iqen kellemesen éreztük magunkat az itt töltött egy hét alatt. Szállodánktól még egyszer visszatekintünk a városra — s esti fényben ma utoljára látjuk ... Hallgatagon bandukol a két ember, s a hotel Kijevszkája előtt meaáll, szemük a messzeségbe réved, s ha nehezen is, de a aazdaa élményektől eltelve búcsúzik. . Viszontlátásra Moszkva, te legszebb város..." MÉRY FERENC. Nóvák Ambrusék nevezetes vasárnapja Július 31-e, vasárnap. Olyan nap, mint a többi, semmivel sem különbözik az előbbiektől. A reggeli órákban lanyha szellő simogatja végig a falut, s a nap sugarai bágyadtan törnek meg a csatornák zöldjére telepedett milliónyi harmatcseppen. A harang is éppen úgy kong, mint bármelyik vasárnapon, a gyermekek vidám kacaja is úgy betölti az utcákat, mint máskor és mégis más a falu arculata ezen a délelőttön. Befejeződött az aratás. Az aranysárgára érett gabona már kazalba rakva várja a cséplőgépet. Az utcák hangosak az emberek vidám beszédétől. Régen volt ilyen forgalom Felsőkirályiban. Az egész falu méhkashoz hasonlít. Az emberek csoportokba verődve, izgatottan tárgyalnak mindenfelé. De nemcsak kint, a házakban is folyik a beszéd. Hogy miről beszélnek, ml a mondanivalójuk ? Mi más lenne, mint a szövetkezet. Bármerre is megy az ember, mindenütt a szövetkezetről hall beszélni. Sző esik a szövetkezet eléct eredményeiről, a hibákról és sok mindenről ami évek óta a szövetkezetben végbement. Akik így egymás között beszélnek, mind kis- és középparasztok, akik még a szövetkezeten kívül állanak. Egyénileg dolgozó parasztok, akik megmondják egymásnak az igazat a szövetkezetről, hiszen éber szemekkel figyelik éveken keresztül a szövetkezet ténykedését. Az emberek mindent számításba vesznek. Végül — összegezve a hibákat és az elért eredményeket — arra a meggyőződésre jutnak, hogy sokat fejlődött a szövetkezet, az elért eredmények is jóval nagyobbak, mint az övék, és hogy mégis sokkal előnyösebb a szövetkezeti gazdálkodás, mint az egyéni. A faluba jött agitkettősök mindezt félfüllel hallották, s így sokkal könnyebb volt a dolguk. Délfelé járt az idő, amikor a falu végén az egyik takaros kis házba bekopogtattak. Nóvák Ambrus 2,77 hektáros kisparaszt Idejében elvégezte a délelőtti teendőket, s már várta az agitkettősöket. A termésről és sok mindenről beszélgettek. Egy ideig szóba sem került a szövetkezet. Amikor azután mégis rátértek a szövetkezeti témára, nem sok dolguk akadt az agitkettősöknek. Hiszen Nóvák már úgy magában elszánta magát, hogy belép a szövetkezetbe, mert tudja, hogy a közös gazdálkodás sokkal előnyösebb, mint az egyéni. Gépekkel, meg lóval dolgozni — az két dolog. Azzal is tisztában volt, hogy a föld, amit a közösbe ad, mindig az ő nevén marad, hiába mondtak egyesek akármit is. A könyvekből tudta mindezt. Hogy eddig mégis kívül maradt a szövetkezeten, a feleségének tudható be. Nóvák Ambrus már a kezdet-kezdetén is belépett volna, hiszen látta, hogy a hektárhozamok mennyivel magasabbak, mint az övé, s hogy menynyivel könnyebb a munka a közösben. Azok az évek, amiket elmulasztott, csupán az asszony meggyőzésére kellettek. Mint jó férj, nem akart felsége beleegyezése nélkül cselekedni Hiszen ügyes is, jó asszony is az ő felesége, csak egy kicsit maradi a politikában. Nem is csoda, ha mindjárt nem értette meg a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit. De az évek mégsem múltak el hiába. Az állandó magyarázgatás, a mindennapi tanítgatás használt az asszonynak. Magától is rájött végre, hogy mégis csak jó a szövetkezet. Megértette, hogy a közösben csak kis rész hárul rájuk a gondokból, míg így, az egyéni gazdálkodásban minden terhet egyedül viselnek. És nem utolsó sorban az is nagy hatással volt rá, hogy a szövetkezetben az idén is jó pár mázsával magasabb volt a hektárhozam, mint az ő földjeiken. Pedig hát, az ő ura is tud gazdálkodni, az elsők között emlegetik a faluban. így történt azután, hogy amikor az agitkettősök benyitottak hozzájuk, már nem is kellett sokat beszélniök. Elvégezte ezt éveken keresztül Nóvák Ambrus, a ház hűséges agitátora. És mikor a ceruzát a kezébe vette, hogy aláírja a belépési nyilatkozatot, mosolygó arccal még egyszer az aszszonyra kacsintott, hogy vajon mond-e még valamit. De annak már semmi mondanivalója sem akadt. Régen beleegyezett már, hogy az ura belépjen a szövetkezetbe. Szóra sem nyitotta száját, hanem rejtett mosollyal az arcán fordult férje felé, s fejével intett igent. Másnap még nagyobb volt mindkettőjük öröme, amikor megtudták, hogy legjobb gazdatársaik, mint Rábek Viktor, Lukács Melo és Vörös István is aláírták a belépési nyilatkozatot. Halász Ambrus. A faluban már nincs egyénileg dolgozó paraszt Miroslava községben már nincs magángazdálkodó. Nyolcan, akik még nemrégen egyénileg gazdálkodtak, e hó 17-én aláírták a belépési nyilatkozatot. Sokat gondolkoztak, számítgattak és végül mégis rájöttek arra, hogy a szövetkezetben sokkal nagyobb és több lehetőség van többet és jobban termelni. Ezt bizonyítják a szövetkezet földjein elért nagy hektárhozamok, amelyek jóval felülmúlják a magángazdálkodók által elért hektárhozamokat. Az új tagok figyelemmel kísérték a szövetkezet munkáját, a beadást és azt is látták, hogy az egyes funkcionáriusok által elkövetett hibákat fokozatosan kiküszöbölték. Örömmel mondták a szövetkezeti tagoknak, hogy jövőre már ők is a szocialista gazdasági termelés útján fognak haladni és kasza helyett már kombájnnal fogják elvégezni az aratási és cséplési munkákat. Kocsis Károly, Somorja Gyorsan megy a munka, ha kombájn arat A nagysallái szövetkezetesek ebbfn az évben teljes mértékben kihasználták a mezőgazdasági termelés gépesítését Búzaföldjeiken 15 kombájn aratott. Ezért sikerült idejében learatni és betakarítani a termést. A szövetkezet gabonafélékből már régen teljesítette beadási kötelezettségét. A kombájnok, amelyeken cseh fiúk dolgoztak. 280 hektárt arattak a szövetkezetnek és utána, a magángazdálkodók legnagyobb örömére learatták az ő termésüket is. — Jövőre már — Így mondják a nagysallói magángazdálkodók — mindnyájan csak kombájnnal akarunk aratni. A kormány felhívására a szövetkezet vezetősége 18 fiatalból álló brigádot szervezett, akik most Csehszországban segítenek mielőbb befejezni az aratást. Belujszky István, Nagysalló Ha nem arathat a gép, vágják a kaszások A bodrogszerdahelyi szövetkezet tagjai megértették a kormány felhívását. Az utóbbi napokban a rossz időjárás ellenére is igyekeztek a terményt minél előbb learatni és betakarítani. Lubinszki Mihály csoportja pl. egy nap alatt 20 hektár gabonát aratott le kézzel, mivel ézeken a helyeken géppel nem lehetett dolgozni. A cséplést is két műszakban végzik a bodrogszerdahelyi szövetkezetesek. Az aratási és cséplési munkákat figyelemmel kíséri a helyi pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság is, és ahol segítségre van szükség, ott azonnal közbelépnek. Homyák Bertalan, Misák Dezső, Brős A : traktorosok vállalták, hogy 350 százalékra végzik el az aratási és cséplési munkákat. Kucik Pál, Bodrogszerdahely.
