Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)
1955-07-17 / 171. szám, vasárnap
Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA A mai számban: Kassai képeslap A világ népei bizalommal tekintenek Genfre Néphadseregünk a béke őre Kiváló eredményeket értek el az apácaszakállasi latgondozók Rádióműsor ál(2. old.) (3. old.) (4. old.) (5. old.) (6. old.) Bratislava, 1955. július 17. vasárnap 30 fillér VIII. évfolyam, 171. szám Potsdamtól Genfig Véletlen, s mégis elgondolkoztató. A Berlin melletti Potsdamban 1945. július 17-én kezdődött a három nagyhatalom, a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányfőinek értekezlete, s egy évtized szünet után, 1955. július 18-án Genfben a négy nagyhatalom kormányfői újra zöld asztalhoz ülnek. A potsdami konferencia a fasizmus felett győzedelmeskedő szövetségesek történelmi jelentőségű határozatainak jegyében állt. Elvi álláspontot foglalt el Németország háború utáni felépítésének, elsősorban határai, lefegyverzése, nácitalanítása és demokratizálása kérdéseiben, s deklarációja egyben feltétel nélküli megadásra szólította fel a másik agresszort: Japánt. Potsdam jelentősége elsősorban az, hogy a háború utáni európai fejlődés leglényegesebb kérdései elvi síkon történő megoldásával újra igazolta az emberiség előtt: a béke, a gazdasági és kulturális fejlődés kérdéseiben egy nevezőre juthatnak a különböző rendszerű, eltérő ideológiát követő államok. Ezért, s elsősorban ezért Potsdam ma nemcsak fontos történelmi határkő, hanem élő, időszerű, követendő példa: lehet, s kell is megegyezés a nagyhatalmak között. A második világháború után, a szovjet külpolitika minden erőfeszítése ellenére, a Hitler-ellenes koalíció kapitalista tagjai hovatovább mindjobban elfordultak Teherán, Jalta és Potsdam politikájától, s az Amerikai Egyesült Államok vezetésével rátértek a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elszigetelésének, a harmadik világháború előkészítésének útjára. Ném kell részletesen ismételni ennek az évtizednek eseményeit, amelyek az imperialisták igazi céljait oly világosan feltárták minden józanul gondolkodó ember előtt. Elég, ha megemlítjük a háborús provokációk sorozatát, az Atlanti Tömb létesítését, a koreai és indokínai háborút, az atom- és hidrogénbambával való fenyegetőzést, a gyarmati és félgyarmati sorban élő népek elleni elnyomó politikát, a tajvani kérdést, a párizsi szerződéseket. s ezzel kapcsolatban a német militarizmus és fasizmus talpraállítását, a guatemalai és újabban az argentínai eseményeket és sok más akciót, amelyek mind egy célt követtek, kisebb, vagy nagyobb lépcsőfokok voltak az új háború kirobbantása felé. Ebben az évtizedben még nyilvánvalóbbá vált: a vérontás, a területrablás, a minden eddiginél pusztítóbb háború — az imperializmus szerves lényege; a békét — a pestisnél rosszabbnak tartja. Diplomatikus körítésben jellemzőnek és egyben „magyarázatnak" tarthatjuk ezen időszak minden békeellenes, agresszív törekvésére a „Newsweek" amerikai lat) ez év május 30-i számában megjelent mondatot: „A kormány nemzetgazdasági szakértőinek zöme úgy véli, hogyha megvalósul a béke. megzavarja az ország felvirágzását." Ez a tőkések „civilizált erkölcse", melyhez képest a kannibalizmus ártalmatlan gyermekjáték. Ha visszanézünk a potsdami értekezlet óta eltelt 10 esztendőre, most a genfi értekezlet közvetlen küszöbén látnunk kell azt is, milyen hatalmas, legyőzhetetlen erő a Szovjetunió a világpolitika porondján. Kétségtelen, a „hidegháborút" már régen felváltotta volna a „forró háború", ha ennek az országnak békés és csodálatraméltóan rugalmas, de elveket fel nem adó külpolitikája nem Hízta volna számtalanszor keresztül az imperialisták aljas terveit. Minden idegszálunkkal érezzük, de látjuk is és tudjuk, hogy nagy időket, az életre-halálra menő harc idejét éljük. S boldogsággal tölt el minket az a tudat, hogy ebben a küzdelemben hazánk, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság is az igazság, a haladás, az élet oldalán áll. Különösen 1954 eleje, a berlini értekezlet óta, a Szovjetunió olyan offenzívát, olyan átütő támadást indított a békeharc arcvonalán, amely példátlan a történelemben. Hatalmas mérföldkövei ennek a berlini konferencia, amely öt év után az első nagyhatalmi értekezlet volt, az indokínai háborús akciókat megszüntető genfi értekezlet, a Szovjetunió javaslata az európai kollektív védelmi rendszer létesítésére, majd a nyolc európai ország varsói szerződéskötése, az osztrák államszerződés aláírása, Ausztria semlegesítése és ezzel Európa egyik legkényesebb és legfontosabb problémájának megoldása, a sikeres szovjet-jugoszláv tárgyalások, a Szovjetunió nagyjelentőségű leszerelési javaslata és a Nyugatnémet Szövetségi Köztársasággal való diplomáciai, gazdasági és kulturális kapcsolatok felvételére irányuló javaslata. Gazdag eredmények ezek, és értéküket növeli az, hogy minden ilyen pozitív esemény mögött a Szovjetunió kezdeményezése, bölcs és előrelátó politikája áll. Békés eszközökkel folyó hatalmas támadás ez. Támadás, amely — nem csoda — pánikot kelt az imperialistád köreiben. Egyik csapás a másik után, pillanatnyi szünet, felocsudás nélkül. S a Szovjetuniónak a kezdeményezést szilárdan kézben tartó békés külpolitikája nemcsak a népi demokratikus országokra támaszkodhat, hanem a világ békemozgalmára is. Százmilliók szava ma erővé változott. Bizonyítja ezt a bandungi értekezlet, amely oly határozottan fejezte ki Ázsia és Afrika népeinek imperializmusellenességét, szabadság-, függetlenség. és békevágyát. Bizonyítja ezt a világ második legnépesebb állama, India kormányfőjének, Dzsavaharlai Nehrunak útja a Szovjetunióba, hazánkba, s a többi európai országba, ahol a tárgyalások, s a megegyezés lényege a békés együttélés elvei voltak. S ezt bizonyítja Helsinki, a BékeVilágtalálkozó messzehangzó szava is. Vannak más jelenségek is, amelyek a néptömegek akaratának erejére utalnak. így például Olaszországban és Franciaországban állandósul az amerikabarát kormányok válsága, az angol- és francia álláspont lényeges kérdésekben eltér az amerikaitól; avagy az, amire fel kell figyelnünk, bár méreteiben még nem nagy: magában az Amerikai Egyesült Államokban mind többen pendítenek -meg a béke kérdésében új, józanabb, tisztábban csengő húrokat, sőt, ha nem is őszintén, de erre kényszerülnek vezető burzsoá tényezők is. Ilyen általános világpolitikai helyzetben ül össze holnap a genfi négyhatalmi konferencia. Már maga ez a tény is a békés erők győzelmét jelenti. Az előkészületek során az amerikai burzsoá sajtó egy részének célzatosan pesszimista, rombolószándékú hangjától erősen eltért a burzsoá sajtó másik (Folytatás a 2. oldalon.) • # ii •• r r I E r s • • B Kozos erővel eierjuk a nemzetközi feszültség enyhítését A Szovjetunió kormányküldöttségének nyi/atkozaia a genfi értekezlet eiőtt Moszkva, (TASZSZ) — Július 15-én a négy nagyhatalom kormányfőinek genfi értekezletén résztvevő szovjet kormányküldöttség a Kremlben sajtókor ferenciát tartott A sajtókonferencián részt vett a szovjet és a külföldi sajtó sok képviselője. N. A. Bulganyin, a szovjet küldöttség vezetője a sajtó képviselőinek felolvasta a kormányküldöttség genfi konferencia előtti nyilatkozatát. A sajtókonferencián részt vett N. Sz. Hruscsov, V. M. Molotov, G. K. Zsukov és A. A. Gromiko. A szovjet kormányküldöttség nyilatkozata így hangzik: ' A szovjet kormányküldöttség Genfbe utazik, hogy a többi nagyhatalommal nyíltan megtárgyalja a legfontosabb nemzetközi kérdéseket, hogy megtalálják a közös nyelvet és közös erővel elérjék a nemzetközi feszültség enyhítését és a bizalom megszilárdulását az államok közötti kapcsolatokban. Valamennyi nép a legforróbban kívánja a békét. És ez érthető. Az első és a második világháború az emberiségtől számtalan áldozatot követelt. A „hidegháború" politikája, a felduzzasztott háborús költségvetések és a lázas fegyverkezés most óriási terheket rónak a népi tömegekre, nyugtalanságot és jövőtől való félelmet keltenek. Az emberek csak akkor fognak szabadon fellélegzeni, ha holnapjuk biztosítva lesz, ha tudni fogják, hogy sem őket, sem gyermekeiket nem fenyegetik a háború borzalmas szenvedései, békében élhetnek és dolgozhatnak. Nyugaton gyakran beszélnek arról a veszélyről, amely állítólag a Szovjetunió részéről fenyegeti őket. Ennek örve alatt katonai tömböket és országunk körül haditámaszpontokat létesítenek. Sohasem akartunk senkit sem megtámadni s ma sem célunk ez. Ez ellentétben áll elveinkkel, rendíthetetlenül békeszerető politikánkkal. Amikor azonban látjuk más államok katonai készülődéseit, természetesen intézkedéseket kell tennünk országunk biztonságának biztosítására. Van hadseregünk s véleményünk szerint igen jó hadseregünk, felszerelve minden szükséges technikai vívmánnyal. Nem akartunk azonban és nem akarunk háborút, s kötelességünknek tartjuk minden törekvésünket arra fordítani, hogy a nemzetközi kapcsolatokban eddig fennálló feszültséget felváltsa a bizalom, a kölcsönös megértés és a gyakorlati együttműködés légköre. Ez lehetővé tenné az államoknak, hogy a fegyverkezésre fordított hatalmas összegeket népeik jólétére, lakóházak, iskolák, üzemek, gyárak, villanyművek építésére, a tudomány és a kultúra fejlesztésére fordítsák. A béke nagy győzelmét jelentené az európai kollektív biztonság rendszerének kialakítása más államok részvételével is. Mély meggyőződésünk, ez megvalósítható: az európai nemzetek békében és barátságban élhetnek és nem kell egymástól félniök. Gyakran halljuk, hogy a nemzetközi élet vitás kérdéseinek békés megoldását az egyes országok különböző társadalmi és állami berendezése akadályozza. Pedig a társadalmi és állami berendezés kérdése minden ország népének belügye. Egyes külföldi tényezőknek sok minden nem tetszhet a mi életmódunkban, éppen úgy, ahogy minekünk is sok minden nem tetszik náluk. Miért kell azonban a társadalmi s állami berendezés különbségeinek megakadályozni a népeket abban, hogy békében éljenek, kölcsönösen tiszteletben tartsák egymást és mindkét fél érdekében fejlesszék kereskedelmi és kulturális kapcsolataikat? Néhányan úgy vélik, hogy a kapitalizmus jobb, mint a szocializmus. Mi ennek ellenkezőjéről vagyunk meggyőződve. Ezt a vitát nem lehet erőszakkal, háborúval megoldani. Mindenki a békés gazdasági versengés terén bizonyítsa igazát. A világon sok a megoldatlan, vitás kérdés. A jövőben is lesznek ilyenek. Ilyen az élet. Azonban ezekről a kérdésekről türelmesen és lojálisán tárgyalhatunk a zöldasztalnál; tárgyalnunk is kell, keresnünk kell a békés megoldást. Azt mondják, hogy jobb a rossz béke, mint a jó viszály. És ha minden igyekezetünket kifejtjük s nem rossz, hanem jó, igazi békét érünk el, akkor valamennyi országban az embermilliók megkönnyebbülten lélegeznek fel. Nem fognak már félni az új háború veszélyétől, nyugodtan, biztonságban fognak élni és dolgozni és ez a nyugalom és biztonság nemcsak a mi, hanem a jövő nemzedékek tartós békéje lesz. Ezért megyünk Genfbe. Naiv volna azt hinni, hogy ezen az értekezleten megoldhatunk valamennyi bonyolult nemzetközi kérdést. Ha azonban az értekezlet minden résztvevője jóakaratot mutat, ha őszintén törekedni fognak a megegyezésre, bizonyára megtaláljuk a közös nyelvet, kitűzzük a legfontosabb kérdések hatékony megoldásának reális útját, amelyektől a béke és a népek boldogsága függ. Kétségtelen, hogy az értekezlet előtt álló nemes célok elérése nagy erőfeszítést követel. A szovjet küldöttség kijelenti, hogy kifejti ezt az igyekezetet. Reméljük, így tesznek az értekezlet többi részvevői is. JÓ MUNKÁÉRT GAZDAGON FIZET A FÖLD Éjjel is dolgoznak a nagysárói traktorosok mmM Mbw Adamčík Emil és Oravec Mihály munka közben Hogy a jó időt teljesen kihasználják, a nagysárói brigádközpont traktorosai elhatározták, hogy éjjel is jognak szántani. A nagysárói EFSZ nemrégen learatott 21 hektáros búzatábláján mór péntek éjjelre befejezték a tarlóhántást, és szombaton már a másik táblán szántott a Sztálinyec-tráktor. Ora- vec Mihály traktoros és Adamčík Emit szövetkezeti tagok S 80-as hernyótalpas traktorral egy nap alatt 20 hektárt szántottak fél. Teljesítik a X. pártkongresszus határozatait A zselízi állami gazdaságok pártunk X. kongresszusának határozatát nemcsak magukévá tették, hanem ki-ki a saját munkahelyén következetesen harcol annak gyakorlati megvalósításáért. Hogy az eltelt időszakban mennyire sikerült megvalósítani a X. kongresszus által kitűzött feladatokat, arról az idei aratás ad legtisztább ké' pet. Már az nagy jelentőségű, hogy az idén az aratás gyorsan és zökkenőmentesen halad. Arról pedig, hogy a gazdaság dolgozói egész éven keresztül becsületesen dolgoztak, az elért hektárhozamok tanúskodnak a legjobban. A nyiri gazdaságban pl. 41 mázsás átlagtermést értek el őszi árpából. Pusztán 40 mázsát, Karolinán pedig 38 mázsát. Repcéből pedig húsz mázsás átlagtermést értek el. Ezek az eredmények bizonyítják a legjobban, hogy a zselízi állami gazdaságok dolgozói következetesen harcolnak a párt célkitűzéseinek megva| lósításáért. Tóth Károly, Zselíz Tavaly tizenkilenc — az idén harmincnyolc A lekéri szövetkezet tagjai sok nehézséggel küzdöttek a múlt évben. Most látják, hogy nem hiába iparkodtak a vetések alá elkészíteni a földet, nem hiába vetettek kereszt- és sűrűsorosan, mert jó eredményt értek el. A múlt évben sokkal, kedvezőbb időjárás mellett is csak 19 mázsás átHallgattak a párt szavára A hodyi szövetkezetben már learatták és kicsépelték az őszi árpát A nevezett szövetkezet tagjai az idén már bátran alkalmazták a szűksoros v.tési médszert. Nem is bánják, hogy hallgattak a kommunisták szavára. Hektáronként 33 mázsás átlagtermést takarítottak be őszi árpából. A jövő évi gazdag termés biztosítására már most gondolnak. A learatott területen azonnal elvégzik a tarlóhántást, hogy jövőre még jobb termést arathassanak. Krajcsovics Ferdinánd. lagtermést tudtak elérni a gabonafélékből. Az idén azonban olyan gazdag termést takarítanak be, amilyenre rég nem volt példa. Árpából 38 mázsás átlagtermést értek el. Búzából pedig 28 mázsás átlagos hektárhozamra számítanak. Jövőre még gazdagabb termést akarnak A galgóci állami gazdaság aleksinci részlegén már learatták az őszi árpát. Hektáronként elérték a 32 mázsát. Az árpa után a rozsra került a sor. Már az első napon 30 hektárt arattak le az aratógépek segítségével. A búza aratására is sor került a napokban. A földeken még látszanak a gabonakeresztek, de a tarlóhántást máris végzik a keresztek körül. Jövőre gazdagabb termést akarnak betakarítani, mert így kívánja a párt, az ország