Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-16 / 170. szám, szombat

1955. július 16. UJSZO 3 Feladataink az ipar további fejlesztése, a műszaki haladás és a termelés megjavítása érdekében Áz SZKP Ki 1955. július 11-i teljes ülésének határozata Ny. A. Bulganyin elvtárs beszámolójához i. . Az ipar egyes eredményeiről Az SZKP KB teljes ülése megálla­pítja, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja X!X. kongresszusa óta eitelt időben a szocialista ipar jelentős sike­reket ért el. Az ötödik ötéves ter­vet a brcittó ipari termelés tekinteté­ben 1955. május 1-vel, vagyis nég.v év és négy hónap alatt teljesítették. A szovjet nép nagy győzelmét jelent; ez abban a harcban, amelyet a szov­jet állam gazdasági erejének megszi­lárdításáért, országunknak a kommu­nizmus útján való továbbhaladásáért folytat. Nagy sikereket ért el nehéziparunk, amely az egész népgazdaság fejlődé­sének, a dolgozók jóléte szüntelen emelkedésének és az ország védelmi ereje megszilárdításának alapja. A ter­melőeszközök termelése 1955. végén 1950-hez képest legalább 04 száza'ék­kal növekedik és a Szovjetunió egész ipari termelésének több mint 70 sza­zaiékát teszi ki. A háború utáni időszak nagy ered­ménye a hatalmas volgai vízierőmű­vek — a kujbisevi és a sztálingrádi — valamint a szibériai folyók erőmü­telepeinek építése. A Szovjetunióban jelenleg épülőfélben levő erőmű­telepek kapacitása közel hároms/.'ico­san múlja felül az 1954. elején üzem­ben volt valamennyi vízierőmű kapaci­tását. A gépgyártás bruttó termelése 1955­ben több mint kétszeresére fokozódik 1950-hez képest, 1940-hez viszonyítva pedig 4,6 szorosára. Jelentős sike­reket értünk el az új, igen nagy telje­sítőképességű gépek, gépi berendezések és finommechanikai műszerek ter­vezésében és üzembehelyezésében, va­lamint a legcélszerűbb gyártási folya­matok kidolgozásában és bevezetésé­ben. A gépgyártás termelésének növeke­dése lehetővé tette, hogy fokozzuk a nehéz és erőfogyasztó munkák gépe­sítésének színvonalát a legfontosabb iparágakban — a széniparban, a ko­hászatban, az olaj- és faiparban, to­vábbá az építőiparban, a közlekedésben és a mezőgazdaságban. A kolhozok és szovhozok földjein jelenleg kétszerte több traktor, gabonakombájn és egyéb mezőgazdasági gép dolgozik, mint 1940-ben. A fejlett technika alapján sikerrel teljesítjük a szüzföldek és ugaron heverő földek megművelésé­nek. a gabona és iparnövények ter­mesztése, valamint az álattenyésztési termékek termelése növelésének fel­adatait A nehézipar minden tekintetben való gyarapodása alapján rohamosan fejlő­dik a könnyű- és élelmiszeriparunk is. A közszükségleti cikkek termelésé­nek színvonala 1955-ben 72 százalék­kal múlja felül az 1950-ik évi színvo­nalat, bár az ötéves terv csupán 65 százalékos emelkedést irányzott elő. Az ipari termelés eredményei az utóbbi években Ismét igazolják pár­tunk fő irányvonalának helyességét, ame'y a n; hézipar elsődleges fejlesz­tésére irányul. Pártunk ez irányvonal tántoríthatatlan valóraváltásában a nagy Lenin tanítását követi, aki rá­mutatott arra, hogy a bővített szo­cialista újratermelés múlhatatlan elő­feltétele a termelőeszközök termelé­sének gyorsabbütemú fejlődése, amely •viülmúlia a kö.iszukségieti cikkek termelése gyarapodásának iramát. A nehéziparnak a •< öben is gyor­sabban kell fejlődnie, mini a népgaz­daság többi ágazatának. Minél maga­sabbfokú lesz országunkban a nehéz­ipar fejlődése, amely megszabja a nép­gazdaság valamennyi ágazatának to­rábbi fejlődését, annál teljesebben elé­gíthetjük ki a szovjet nép egyre nö­vekvő szükségleteit, annál gyorsabban teremthetjük meg a közszükségleti cikkek bőségét és valósíthatjuk meg a szocializmusból a kommunizmusba való átmenetet. Ennek érdekében szün­telenül gondoskodnunk kell népgazda­ságunk műszaki haladásáról, minél tel­jesebben ki kell használnunk a meg­levő termelési tartalékokat, szüntele­nül fokoznunk kell a tömegek alkotó kezdeményezését és ennek alapján el­érnünk a munkatermelékenység roha­mos növekedését. n. Az ipar további műszaki haladásáért A kommunista párt és a szovjet kormány állandó figyelmet fordít az orosz és a szovjet tudomány és tech­nika fejlődésére. Országunkban mű­szakilag állandóan tökéletesítjük az ipart, a közlekedést, az építőipart és a mezőgazdaságot. A termelésben al­kalmazzuk az automatika, a távmecha­nika, a rádiótechnika és az elektro­technika legújabb vívmányait. Másfelől azonban számos más ipar­ágban lassan alkalmazzák a termelés munkájában a tudomány ^ a tech­nika legfontosabb vívmányait, rosszul használják fel az iparunkban meglevő tartalékokat. A munkafolyamatok gé­pesítésének és automatizálásának foka az iparban, a közlekedésben és a gép­iparban még mindig nem kielégítő: számos iparágban hiányosságok ta­pasztalhatók a leghelyesebb gyártási folyamatok kidolgozását és bevezetését tekintve is. Az SZKP KB teljes ülése úgy véli, hogy népgazdaságunkban az új tech­nika elégtelen alkalmazásának fő oka az, hogy a miniszterek és a központi hivatalok vezetői nem irányítják ki­elégítően az új gépek, gépezetek, mű­szerek és gépi berendezések kido'go­zásával és üzembehelyezésével kap­csolatos munkákat, csakúgy, mint az új anyagfajták és a haladó technoló­gia bevezetésének munkálatait. Az ipar sok vezető dolgozója tetszelgő ön­elégültségbe esik és elvesztette fe­lelősségérzetét a rábízott munkáért. Ezek a dolgozók szem elől tévesztet­ték pártunk irányelvét, hogy a tech­nikának szüntelenül előre kell halad­nia, mert máskülönben nem gyorsít­hatjuk meg a szocialista termelés fejlődését. A nagy Lenin arra tanít, hogy „az győz, aki a legfejlettebb technikával rendelkezik, aki a leg­szervezettebb és legfegyelmezettebb akinek a legjobb gépek állnak rendel­kezésére ... gépek, fegyelem nélkü! a mai társadalomban nem lehet élni..." Egyes minisztériumok rosszul irá­nyítják a különféle kutató intézetek munkáját, nem összpontosítják a tudo­mányos dolgozók figyelmét a techni­ka fejlődésével kapcsolatos fő fel­adatok megoldására, nem -alkalmazzák kielégítően a termelésben a befejezett tudományos kutató munkák eredmé­nyeit. A Szovjetunió Tudományos Akadé­miájának kutatóintézetei, valamint a különféle iparágazatok kutatóintézetei nem dolgoznak egybehangoltan, ezért gyakran előfordul, hogy kettős munkát végeznek. A főiskolák tudományos dol­gozóinak nagy kollektíváját nem von­ják be kellően az új technika fej­lesztésével kapcsolatos problémák megoldásába. Az SZKP KB teljes ülése elhatá­rozza: 1. A párt-, a szovjet- és gazda­sági szervezetek ipari téren a népgaz­dasági terv teljesítésének biztosítása mellett tekintsék legfontosabb fe'arla­tuknak, hogy minden szempontból emeljék a termelés műszaki színvo­nalát. E feladat teljesítésének fő fel­tétele az legyen, hogy valamennyi iparágban lényegesen meggyorsítsuk a műszaki fejlődés iramát, a termelési folyamatok villamosításának, komplex gépesítésének és automatizálásának a legújabb típusú, nagyteljesítőképessé­gű megmunkáló gépek, valamint a to­vábbi gépek és gépi berendezések üzembehelyezésének, a gyártási folya­matok állandó tökéletesítésének és az atomenergia békés célokra való fel­használásának alapján. 2. Messzemenően ki kell fejleszteni a tudományos-kutató, tervező és kon­strukciós munkát annak érdekében, hogy nagyteljesítőképességü megmun­káló gépeket, önműködő gépsorokat, mechanikus -, kovács- és hidraulikus préseket, önműködő öntecs-préseket, vasöntőberendezéseket, nagyteljesítmé­nyű gőzturbinákat és turbogenerátoro­kat, víziturbinákat és generátorokat, nagyteljesítményű gőzkazánokat, gáz­turbinákat és nyersolajmotorokat, gáz-, gőz- és villanyhajtású mozdo­nyokat, önműködő hengersorokat, bá­nyagépeket, valamint a gyártási folya­matok önmúködő irányítását és ellen­őrzését szolgáló műszereket dolgoz­zanak ki. Rendet kell teremteni a vál­lalatok, valamint az új technika beve­zetését szolgáló műszaki kutatóinté­zetek pénzzel való ellátásában, anyagi­és múszaki Diztosításában. 3. A minisztereknek, a központ! hi­vatalok vezetőinek és a váilalatok Igaz­gatóinak kötelességévé Kell tenni, hogy megfelelő intézkedéseket dol­gozzanak ki a működő gyárak és üze­mek műszaki korszerűsítésére, az el­avult gyártási berendezéseknek új, tel­jesítőképesebb berendezésekkel való kicserélésére, valamint a meglevő gépi berendezések korszerűsítésére. A gép­gyárakban és más ipari üzemekben be kell vezetni a már régebben gyártott megmunkáló és egyéb gépek, beren­dezések nélkülözhetetlen alkatrészei­nek, részeinek és kapcsolt gépeinek gyártását, hogy ezzel lényegesen fo­kozzák az említett gépek műszaki­gazdasági hasznosságát. A meglevő termelési kapacitás jobb kihasználásá­val biztosítani kell az ipari termelés maximális növelését. 4. A vas- és színesfém-kohászatban messzemenően el kell terjeszteni a termelési folyamatok intenzívebbé té­telénél a legjobb vállalatokban szer­zett tapasztalatokat, mégpedig: áz oxigén felhasználását a magaskohókban és acélkemencékben, homogenizált vasércek, kohókeverékek és nagymér­tékben hőálló termékek alkalmazá­sát. Biztosítani kell az ércekből nyert hasznos komponensek komplex kihasz­nálását, a színesfém- és kénveszteség lényeges csökkentését a termelés vala­mennyi fokán. Gondoskodni kel! a szerszám- és a minimális törékenységű acél, a hőáüó öntvények, tiszta színes- és nemes­fémöntvények, valamint kiváló minő­ségű elektronacél, továbbá a gazda­ságos hengerelt vasprofilok gyártásá­nak növeléséről. Be kell vezetni a nehezen olvaszt­ható fémek (Wolfram, Tantal, Molib­dén, stb.) mágneses öntvényeinek ter­melését, hogy biztosítsuk az elektroni­ka és az elektrovákuum ipar tovább­fejlődését. Lényegesen fokozni kell az alumíniumgyártást is. 5. A szénbányászatban meg kell ja­vítani a meglevő gépek és gépi beren­dezések kihasználását, fokozni kell az új bányagépek kidolgozására és be­vezetésére irányuló munkát a bányák­ban, nagy figyelmet kell fordítani a szénrakodás gyorsütemű gépesítésére. Gépesíteni kell továbbá az eddiginél sokkal nagyobb mértékben a födémek alátámasztását és biztosítását a fej­tővágatokban, valamint a szénfejtéssel kapcsolatos többi munkálatokat is. Biz­tosítani kell a bányák tervbe vett ka­pacitásának minél gyorsabb kihaszná­lását. Minden téren fejleszteni kell a szénfeidolgozást és a brikettgyártás munkáját. / Fokozni kell a földtani kutatás, ter­vezés és feltárás munkáját. Messze­menőbben be kell vezetni a szénfejtés felszíni és hidraulikus módszereit. 6. A kőolajiparban széleskörűen al­kalmazni kell az olajbányászat haladó munkamódszereit. El kell terjeszteni a gyorsmélyfúrások mestereinek tapasz­talatait, valamint a többi élenjáró dol­gozók tapasztalatait. Tökéletesíteni kell a nyersolaj feldolgozásának tech­nológiáját,' a könnyűderivátumok ter­melésének növelését és bővíteni kell a nagyteljesítményű üzemanyagok és olajok választékát. 7. A vegyiiparban messzemenően fejleszteni kell a nagymértékben kon­centrált ásványi műtrágyák, valamint a mezőgazdasági növények kártevői és betegségei elleni harc céljait szolgáló mérgező hatású vegyszerek gyártását, nagyobb mértékben kell felhasználni a föld- és naftagázokat, amelyeknek a műkaucsuk, a műfonalak, mosőeszkö­zök és egyéb gyártmányok legfonto­sabb nyersanyagává kell lenniük. Gon­doskodni kell arról, hogy népgazdasá­gunk új, különleges fajtájú kaucsukot, plasztikanyagot, festékanyagot, lakko­kat kapjon. 8. Kellő rendszabályokat kell kidol­gozni és végrehajtani annak érdeké­ben, hogy lényegesen csökkentsük a tüzelőanyag felhasználását a hő- és villanyenergia termelésében, továbbá a villamosenergia fogyasztását a vil­lanyművek saját üzemeltetésének cél­jaira, a villamosenergia veszteségeit az áramhálózatban. Csökkenteni kel! to­vábbá a villanyművek és az elosztó­hálózat zavarait. Minél előbb gondos­kodnunk kell arról, hogy a meglévő magasfeszültségű berendezésekkel biz­tosítsuk a tervbevett műszaki-gazda­sági mutatószámok elérését. Az erő­műtelepek és az áramelosztó-hálózat építésében arra kel! törekednünk, hogy az energetikai létesítmények gyarapo­dása megelőzze egész népgazdaságunk fejlődését. 9. A faiparban biztosítani kell a fa­kitermelés további gépesítését, a szál­lító eszközök tökéletesítését, a tech­nika felhasználásának fokozását és el kell látnunk ezt az iparágat korsze­rűbb, teljesítőképesebb gépekkel. 10. A közszükségleti rádiótechnikai gépezetek (rádióvevőkészülékek, tele­vizorok, rádiótávíró, távbeszélő és egyéb berendezések) gyártását folya­matos munkamódszerek alapján kel! megszervezni és messzemenően alkal­mazni kell az önműködő gépi beren­dezéseket, egységesíteni a rádióalkat­részeket; biztosítani kell a korszerű elektrovákuum-készülékek iránt meg­nyilvánuló kereslet kielégítését és be kell vezetni a rádiőközvetítő és ultra­rövidhullámú adóállomások, képtávíró és rádiómérőkészülékek sorozatgyár­tását. 11. Fokozni kell arra irányuló igye­kezetünket, hogy tökéletesen kihasz­náljuk a különféle termelési hulladé­kokat és melléktermékeket, amelyek olcsó nyersanyagot biztosítanak a mű­anyagok, szesz, kaucsuk, glicerin, pektinzselé, mosóeszközök, kénsav, műfonalak és egyéb vegyszerek gyár­tásához, amihez jelenleg kenyérgabo­nát, burgonyát, ételzsírokat és egyéb készgyártmányokat használunk fel. 12. A minisztereknek, a központi hi­vatalok, a múszaki és főigazgatóságok vezetőinek, a vállalatok igazgatóinak, főmérnökeinek, a tudományos, kutató és tervező szerveknek kötelességévé kell tenni: hogy az új vállalatok tervezésében és meglevő vállalatok bővítésében tartsák szem előtt a legnagyobbfokú gazdaságosság elvét; a gépek és gépi berendezések tervezésében a tudomá­nyos és műszaki vívmányokat, a terme­lési újítók legjobb tapasztalatait és emellett kellő figyelmet fordítsanak a gépek teljesítőképességének gazdasá­gosságára, üzembiztonságának növelé­sére, valamint a gépezetek súlyának és a felhasznált fémmennyiségek csökkentésére. Annak érdekében, hogy az építőiparban növeljék a fémmegta­karítást biztosítani kell a beton és vasbetonszerkezetek messzemenő al­kalmazását; aktivizálják a tudományos kutató intézetek, főiskolák, tervezőirodák és üzemi laboratóriumok munkáját Irá­nyítsák figyelmüket azokra a felada­tokra, amelyek elsőrendű fontosságúak a műszaki haladásban. Terjesszék a kísérletezési alapot, javítsák meg a vállalati laboratóriumok, tudományos kutatóintézetek és főiskolák műszaki felszerelését; fordítsanak nagyobfc gondot a felta­lálók és újítók munkájára s gondos­kodjanak arról, hogy javaslataikat idejében alkalmazzák az ipari terme­lésben. 13. Annak érdekében, hogy növeljük a gyártási folyamatok automatizálását a legfontosabb iparágakban és a gyár­tási folyamatok részleges automatizá­lásáról áttérjünk a komplex automa­tizálásra, feltétlenül szükséges, hogy lényegesen fokozzuk az automatikus gépi berendezések gyártását és megja­vítsuk az ilyen gépezeteket gyártó ipar irányítását. A Szovjetunió Minisz­tertanácsának kötelességévé kell ten­ni. hogy megvitassa eme iparág lénye­ges fejlesztésének és megerősítésének kérdését. 14. A Szovjetunió Allami-műszaki Hivatalának, a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiájának, a minisztériu­moknak és a központi hivataloknak kötelességükké kell tenni, hogy meg­javítsák a tudományos és műszaki adatszolgáltatás megszervezését, bő­vítsék kapcsolataikat a külföldi tudo­mányos kutató intézményekkel, bővít­sék a tudományos és múszaki tájé­koztatások kicserélését, valamint gon- ' doskodjanak a külföldi műszaki-tudomá­nyos irodalom beszerzéséről. Rendet kell teremteni a tapasztalatcserében, meg kell javítani a minisztériumok, központi hivatalok és vállalatok mű­szaki tájékoztató szolgálatának mun­káját; 15. állandó kiállítást kell rendezni, amelyen bemutatjuk a legújabb tu­dományos vívmányokat és a Szovjet­unió népgazdaságának legjobb tapasz­talatait, hogy terjesszük és népszerű­sítsük az ipar, a mezőgazdaság és az építőipar vívmányait. in. Az ipar szakosításának és kooperációjának bővítéséért Az SZKP KB teljes ülése megálla­pítja, hogy az ipari vállalatok szako­sítása és kooperációja — amely a ter­melés megszervezésének leggazdasá­gosabb és legcélszerűbb formája — még mindig nem ért el kellő fejlett­séget. Sok ipari vállalat széles termelési profillal rendelkezik, számos külön­féle gyártmányt állít elő. Az ugyan­olyan típusú gépek, géprészek és al­katrészek gyártása számos nemszako­sított vállalat között aprózódik fel. Mive! nincsenek szakosított öntő­déinek, kovácsműhelyeink és sajtóink, nagymennyiségű öntvényt és kovácsolt vasat kis, kevéssé gépesített műhely­ben állítanak elő, amelyeknek gépi be­rendezése csekély teljesítőképességű és ezért a termelés költséges. Ha­sonló a helyzet a mindennapi gyárt­mányok, egyszerű mérőműszerek gyártása teVén is. A gépek és gépi berendezések több­ségének javításához szükséges pót­alkatrészeket rendszerint minden vál­lalat maga állítja elő, a maga szük­ségletére, kézműipari módszerekkel, ami fölöslegesen növeli az egyes vál­lalatok karbantartási munkáit és je­lentős anyagi veszteségeket okoz. Az SZKP KB teljes ülése termé­szetellenesnek találja ezt a helyzetet, mivel a traktorok, mezőgazdasági gé­pek és gépkocsik pótalkatrészeinek gyártása számos, nem szakosított üzem között oszlik meg. Ennek követ­keztében mértéken felüli a fémfo­gyasztás, az alkatrészek megdrágulnak és a termelésben jelentős veszteségek állnak elő. A minisztériumok, központi hivata­lok és vállalatok igen rosszul szer­vezték meg a géprészek és pótalkat­részek egységesítésének és normali­zálásának munkáját. Mindez akadályozza a széleskörű so­rozat- és tömeges, folyamatos gyár­tást, bonyolulttá teszi a vállalatok irányítását, megnehezíti a haladó tech­nika alkalmazását és a gyártási kapa­citás teljes kihasználását, fékezi a munkatermelékenység növelését és fokozza az önköltségeket. Az SZKP KB teljes ülése elhatároz­za: 1. A minisztériumoknak, a központi hivataloknak és a szövetségi köztár­saságok minisztertanácsainak köteles­ségévé kell tenni, hogy kiküszöböljék az említett fogyatékosságokat és biz­tosítsák a vállalatok messzemenő szakosítását, az ipari termelés folya­matosságának és kooperációjának megszervezését. 2. A minisztériumoknak, a központi hivataloknak, a Szovjetunió Állami Tervhivatalának és a Szovjetunió álla­mi gazdasági bizottságának köteles­ségévé kell tenni, hogy gondoskodja­nak a normalizált és egységesített al­katrészek, géprészek és gyártmányok választékának bővítéséről és bevezes-

Next

/
Oldalképek
Tartalom