Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-07 / 162. szám, csütörtök

1955. július 7. UJSZ

O 5 Emberek és háziállatok tarlósömörje Irta: Dr. Brauner Iván, államdíias akadémikus Háziállatainknál igen sok bőrbetegség fordul elő, melyeket közös néven mint bőrpenészt emlegetünk. Az orvosi tudomány „dermatomikológia" megjelöléssel ismerteti. Az utolsó tíz évben e bőrpenész-betegségek közül főként a tarlósömör (trichofycia) terjedt el szélesebb körben, s komoly veszedelmet jelent nemcsak háziállatainkra, hanem a velük érintkező emberekre is. A háború alatti és közvetlen utána következő évek elhanyagolt egészségügyi viszonyaik hozták magukkal hogy ezek a penész-betegségek gyors ütemben elárasztották főképpen szarvasmarha állományunkat, de a lovaknál is elterjedtek. A tarlósömör eleinte apró göbök és hólyagok megjelenésében mutatkozik, majd élesen elkülönül, a szőrzet kihull és erősen tapadó, vékonyabb, vagy vaskos azbeszt lemezhez hasonló pörkök keletkeznek, melyeket száraz kenyértésztához is hasonlíthatunk, s ezek leválasztásakor a még ott maradt megritkult szőrzet is teljesen kihull. Más esetekben a körülírt foltok területén erősebb pikkelyek keletkeznek, s a szőr a bőr felülete közelében letöredezik, egy kisebb része ki is hull, s ez a tulajdonképpeni tarlósömör. Ezt a formát főként a szarvasmarhánál látjuk. Lovaknál a pörkök vékonyabbak, erősebben tapadnak és barnás színűek. Kutyán és sertésen a tarlósömör többnyire a vékonyabb bőrrészeken,- a has és a mellkas táján észlelhető, mérsékelten kiemelkedő, kissé tömött kipirult foltok, néha közepükön apró felületes hólyagokkal jelentkeznek. A bántalom a szélek felé terjed, a régebben megbetegedett helyeken lassan gyógyul, úgyhogy későb már több centiméter átmérőjű gyürüalakúra terjed. Szarvasmarháknál leginkább a legeltetés idején, amikor szabadon érintkeznetneK egymással^ terjed gyors ütemben ez a súlyos bőrbetegség. Ez a betegség ma már nemcsak állategészségügyi probléma, hanem a közegészségügyet is komolyan érinti, mert egyes vidékeken igen sok dolgozó is megbetegedett ebben a bőrpenészben. Például a bratislavai kerületben 1951-ben 9 járásban, 14 gazdaságban fordult elő állatoknál és ugyanakkor t> ember volt orvosi' kezelés alatt. Idegen országokban is, a velünk szomszédos Magyarországon olyan nagy mértékben elterjedt ez a bőrbetegség, hogy külön intézetet létesítettek ezen bőrbetegség kivizsgálására és leküzdésére. A tarlósömört egy csak mikroszkóppal látható fonalalakú pe-^ nész váltja ki. Ennek a kis láthatatlan fonalnak a spórái a szőrre tapadva hosszú ideig megtartják életképességüket, fertőtlenítő szerek behatása nélkül egy évnél tovább is életképesek maradnak. Hogyan történik a fertőzés? Leggyakrabban közvetlen érintkezéssel a levegőn, túlzsúfolt istállókban, fedeztetésnél. Tovább terjedhet azonban a fertőzés a kezelő személyzet ruháján, kezén, lópokrócokkal, lószerszámmal és más tárgyakkal, melyek fertőzött istállóban találhatók. A fertőzés terjedésében több külső tényező is szerepet játszik. A nedves, fülledt istálló, az alom ritka cserélése, bőrsérülések stb. A fiatal állatok könnyebben és súlyosabban fertőződnek, mint az idősebbek. Ez az állati tarlósömör átterjedhet emberekre is, ellentétben az emberi tarlósömörrel, mely állatra nem terjed. A betegség terjedése — keletkezése: A kis láthatatlan penészspórák, melyek az állat szőrére kerültek és ha.megvannak a fent említett feltételek, szaporodni kezdene_k és a szőrből eljutnak a bőr felületére. Kétféle formában váltják ki a megbetegedést A könnyebb forma, mikor a penész csak a bőr felső rétegeit támadja meg, nem kerül bele a szőrtüszőkbe, a bőr csak kipirosodik, kicsit beszűrődik és apró hólyagos gömbök keletkez

: nek. A súlyosabb formánál a penész mélyreható, megtámadja a szőrtüszőket, a bőr alsó rétegeit, minek következtében a szőr kihúll és súlyos bőrgyulladás keletkezik új szövet képződéssel. Majdnem mindig gennyes szőrtüszőgyulladás is járul hozzá. Az így megbetegedett bőrrészen a teljesen megváltozott anyagcsere miatt fájdalmas viszketegség áll be. A gyulladás kiváltotta váladék hólyagokat, majd ezek beszáradása után vaskos varakat képez a megtámadt bőrfelületen. Ezekben a varakban millió számban megtalálhatók a betegséget kiváltó penész spórái. Az állatok ezeket a viszkető bőrfelületeket szétdörzsölik és így saját testükön, önmaguk is terjesztik a betegséget. Azon testrészeiket, amelyeket nem tudnak közvetlenül elérni, az istálló falához dörzsölik, kinnt pedig fákhoz, vagy épülettárgyakhoz s így terjesztik a betegséget. A kaparással lehulló pörkök megfertőzik az almot, vagy a legelő talaját és így veszélyeztetik egészséges társaikat is. ' Legelterjedtebb a szarvasmarhák tarlósömörje, ahol. fiatal borjúknál nagy bőrfelületet megtámadva, súlyos teljes megbetegedést vált ki, míg felnőtt szarvasmarhánál a lábak alsó részét kivéve a test bármely részén kisebb pörkös formában zajlik le. Leggyakrabban fejen, nyakon és háton fordul elő, ami érthető is, mert a vakaródzással az egyik helyről a másikra viszik a fertőzést. % A lovaknál borsó és 10 filléres nagyságú pörkökben jelentkezik a nyereg táján és a háton. Rendszerint felületes penész formájában mint könnyebb megbetegedés nyilvánul meg. Sertéseknél fordul elő a legritkábban. A háton és a has alján keletkeznek körkörös foltok tyúktojás nagyságban a széleken kihólyagozódva, s a mi a legérdekesebb, a sertéseknél elmarad a viszketegség és a szőrök kihullása. A tarlósömör legsúlyosabb formáját sajnos az embereknél látjuk. Hogyan védekezzünk és kezeljük a tarlósömört? Mindenekelőtt meg kell javítani az egészségügyi viszonyokat (Istállókat szellőztetni és friss alommal almozni). Amint az állatnál észrevesszük a tarlósömört, nemcsak magát az állatot részesítjük Kezelésben, hanem fertőtlenítsük az istállót és istállótárgyakat is. A fertőtlenítést erős, lúgos fertőtlenítő oldattal kell végezni. Amennyiben a tarlósömör az állat testfelületén több helyen és "nagyobb területen fordul elő, legcélszerűbb szőrzetét lenyírni, hogy így feltárjuk a még csak keletkező új területeket és ez által biztosítani tudjuk nemcsak a betegség megszüntetését hanem terjedésének megakadályozását is. A gyógyszerek egesz serege áll ..oelkezésünkre azért forduljunk állatorvoshoz, hogy így gátat vessünk ennek a nagy nemzetgazdasági károkat okozó betegség terjedésének. Amennyiben a tarlósömör emberen jelentkezne, forduljuuk azonnal orvoshoz, mert embereknél a tarlósömör kezelése hosszú időt vesz igénybe és a legtöbb esetben egészen különleges röntgen kezelést igényel. HATÁRJÁRÁS AZ AGRONÓMUSSAL Késő délutánra .hajlik az idő. Borús az ég. Nem szaladnak rajta nehéz teliegek, inkább gyöngyszürke az egész és csak szitálja az esőt. Később ez a lassú permetezés is eláll. Az ipolyviski szövetkezet agronómusával, Kovács Györggyel ballagok ki a szélesre tárulkozó határba. Nem messze, csak ide a kertek mögé, ahol az őszi árpát ringatja a szellő. Csiklandozóan üde a levegő, a réteken harmatcseppek fénylenek. A heverésző földek édes illatot lélekzenek. Messzenyuló kalászerdö mellett ballag a dülőút. Az agronómus megáll. Szeme beleragyog a tájba. — Ez a tábla őszi árpa. Nyolc hektár egy tagban. Van még egy másik hét hektáros tábla is, emerre kint a Nagyoszlás nevö dűlőn. Ugye szép? — kanyarít egy nagyot karjáva!. Szép bizony. Egyenletesen fut az árpatenger. Sárgán bólogatnak a szálkás kalászok, csak a széleken zöldesek még. — Néhány nap múlva beérik —

t állapítja meg Kovács György. Aztán hajrá, nekirúgatjuk a kombájnt. A várható terméseredmény felől érdeklődöm. Kérdésemre mosoly csillan arcán. Húsz mázsát terveztünk hektáronkint. De jóval több lesz, majdnem kétszerannyi. Átlagosan 32—55 mázsa. — A tavalyi árpatermés is ilyen jó volt? — Dehogy volt. Azzal bizony nem dicsekedhetünk. Tizenhat mázsa termett hektáronkint. Csodálkozásomra megmagyarázza a nagy különbség okát. — A múlt ősszel gondosabban megműveltük a földeket, okosabban dolgoztunk. Nem sajnáltuk az erőnket, időnket. Körültekintően szórtuk el a műtrágyát és idejében vetettünk. Mert hiszen a legkisebb késés Is a termés rovására megy. És ami a legfontosabb: sűrűsorosan vetettünk. Első ízben. És Iám, nem csalatkoztunk. Mióta eszemet tudom, nem emlékszem ilyen szép termésre, pedig az időjárás nem volt a legkedvezőbb. Bizony sokat jelent a gondos munka, nagyon sokat. Lehajlik a kalászokhoz, kezével végigsimít rajtuk. Aztán leszakít néhányat, csokorba csavarja és felém nyújtja, hogy nézzem, vizsgáljam meg, szép-e, kemény-e a mag. Simogatom a bókóló kalászokat és ö tovább beszél. — Búzából 21,5 mázsát terveztünk, tavaly is ennyi termett, az idén azonban ebből is jobb lesz a termés, 23—25 mázsa hektárhozamra számltunk. A rozsból, tavaszi árpából is erősebb lesz a hozam, mint tavaly. Jókedvvel készülünk az aratásra. A parasztember, a szövetkezeti tag legnagyobb öröme a gazdagon fizető föld, a kenyeret adó határ. Elhallgat. Tekintetünk végigszáll a földeken, a szürkületbe bújó falun, ahol a nehézléptü parasztok már az új kenyér jóízét érzik, s készülnek az aratásra. Szlovákiában 47 jihlavai kombájn segít az aratásnál A jihlavai kerület traktorállomásainak kombájnosait a szlovákiai útra való utolsó előkészületeiben találta a bratislavai kerület aratási munkáinak megkezdéséről szóló hír. A szeredi, nagyszombati járásokban fognak segíteni a szlovák földműveseknek a termés betakarításában. A jihlavai kerületből összesen 47 kombájn, ugyanannyi traktor és minden traktorhoz két pótkocsi jön. Az egyes állomások, így a tŕebiči gép- és traktorállomás, egyúttal szalmaprést is küldenek. A traktorosok és kombájnosok első csoportja már július 3-án útra kelt. Másnap követték őket a jihlavai gép- és traktorállomás és más állomások brigádjai is. A jihlavai járásból tapasztalt kombájnosok mennek Csallóközcsütörtökre és Somorjára. Egyesek már tavaly is arattak a bratislavai kerületben. Ezek közé tartozik Josef Kozubík, aki még elutazása előtt, versenyre hívta Zdenek Hübnert. Az utóbbi a jihlavai kerületben a múlt évi aratásnál naponta 5 hektárnyi átlagot ért el. A többi jihlavai kombájnosok is versenyezni fognak egymással, hogy ki arat le közülük több hektárt. Mintegy 14 napi munka után a bratislavai kerületből hazatérnek, hogy a jihlavai járásban 617 hektáron learassák és kicsépeljék a gabonát. • llllllllIIIIIIIMIlIIIIlIMIllllIíllllIIIIMfflIIIIIIIIIIIIIIllllllllIlllllllIIIIIIir.IilIflIlllllllltlIlilIIIIIIIIlIIIIIIIIIIMIIIIlIllIllflIllllllllllIlllllllIlllllllflIII Vetélkedő kombájnosok Bajcson nem a lassan érő gyümölcsök szaga, nem is a párás föld illata ejt rabul. Mást érzel a levegőégben. Azt érzed, hogy feszültséggel telítődött a mi nagy életünk bajcsi darabkája. Pedig nem történt itt semmi különös, csak az aratás kezdődött meg. Miért hát a nyugtalanság? Az igazgatóságra, a kfgpdnti műhelybe és még néhány nelyre kell menned, hogy a kérdésre választ kapj. Megtudod aztán, hogy mégis csak az aratás hozta lázba az embereket. S ezt még fokozta az a körülmény, hogy a napokban itt járt filmezök nem az árpatengerre fordították a felvevőgép lencséjét, hanem két szép szál emberre. Szeifert Ferencre és Czilling Istvánra. Mióta kombájnosok, félelmetes vetélytársai egymásnak. Azt mondják pedig, hogy a versengő természetű emberek, a vetélkedésre hajlamosak kicsit féltékenyek is eredményeikre. Nos, ez esetben más a helyzet. Ők jóbarátok. Olyan jóbarátok, hogy az egyik őszintén tud örülni a másik eredményének. Mint tavaly is. Szeifert, úgy járatta kombájnját a hatalmas gabonatáblaban. hogy 453 hektárt learatott. Azóta a köztársasági érdemrend viselője. Azért említjük ezt, mert a magas kitüntetés átvétele után Czilling volt az első, aki megszorította a kezét. Viszont azt m m szabad elhallgatnunk, hogy ö második lett az országos versenyben Szeifert után. Egy év elröppent, az aratás elmúH, de már itt van a másik. Megint Cszszemérhetik erejüket. Vitathatatlan, hogy a: embereken uralkodó nyugtalanságnak az oka: Szeifert és Czilling újra kombájnra ültek. Errefelé kíváncsi most mindenki, hogy Czilling, akinek már annyi a diplomája, hogy. alig fér a szobájába, az idén legyőzi-e Szeifertet, alci a minap érkezett meg a Szovjetunióból, kéthetes tapasztalatszerző i útjáról. A két fiatalember együtt nőtt, nevelkedett az állami birtokon. Abban, hogy ilyen merészek lettek a nagy feladatok legyűrésében, része van a pártszervezetnek és a birtok valamennyi dolgozójának. Szeifert az Érsekújvárra vezető út bal f elén jár a kombájnnal. Már az első nap egy vagon árpát kicsépelt, learatott. De ha megvan az egyik tábla, akkor sincs pihenő annak, aki meg akarja tartani az első helyet. Szeifert nem is gondolkodik, hanem a másik táblára kormányozza gépét. S míg a segédek megteszik a szükséges előkészületeket, elbeszélget velünk. Élénken felelget kérdéseinkre, de soha sem néz ránk, a farkasdi részlegre figyel. — Nem hallom, hogy Pista arat-e? — mondja tölcsért kerekítve fülén a tenyeréből. A nyugtalanság, amely lerítt a bajcsi dolgozók nagy többségéről, lerítt róla is. Hol a porosmellű, izzadtszemű segédeire figyel, hol pedig a farkasdi határra. Csak nagy sokára tudjuk meg, hogy az idei aratásban páros versenyre hívtp. CzMinget. A legmagasabb aratási eredményért, a legkevesebb üzemanyagfogyasztásért versenyeznek. — Pista, Czilling Pistk, azt mondta: „Testvér, mindent bele"! — emlékezik Szeifert, mielőtt a táblán elveszne. És innen az anyalai részlegről Farkasára megyünk. Hanem ott a kombájn áll, nem járja körül a táblát. Egy-két legényember őrzője magyarázza, hogy nagy esö esett, a talaj süppedő, a kombájn leülne benne. Egy álló napig kell tehát ácsorognia Czillingnek a gép körül türelmetlenkedve, s attól a gondolattól szenvedve, hogy az anyalai részen nem esett esö, Szeifert arathat. Késő este találkozunk Czillinggel. Hosszú hallgatás után mondja: — Azért minden tudásomat beleadom, hogy jobb eredményeket érjek Szeifertnél. Sokáig beszélgetünk még feleségéről, gyermekeiről. Feljegyezzük a napi normáját, 10 százalékkal túlteljesítő és 50 vagon gabona kicséplését tartalmazó felajánlását is. És észre sem vesszük, hogy már benne vagyunk az éjszakában. Búcsúzni kell, indulni kell. Czilling röpít az érsekújvári állomásra. Kint vagyunk az országúton. Balkézre az árpatengerben két fénycsóvát pillantunk meg. — Szeifert arat — figyelmeztet Czilling. Igen, ő arat éjféltájt az anyalai részlegen. Nem tud szabadulni az árpától. Vajon mi hajtja, mi lelkesíti ezeket az embereket? Mi az, amiért nappalukat, éjszakájukat feláldozzák? Sebesen rohanunk előre, de ez nem gátol bennünket abban, hogy a két derék kombájnosról gondolkozzunk. Tíz éve csak, hogy felszabadultunk és olyan kommunistákat nevelt az ország mint Szeifert vagy Czilling, akik vetélytársak bár, de nagyon jó barátok, akik vállvetve küzdenek az elsőségért, de soha se úgy, hogy legyűrnék, félreállítanák egymást. Zsitva partja, jó öreg föld, nőttek-e, nevelkedtek-e terméseden, folyóidon ilyen emberek valaha? Mács József, Sok eltitkolt földet vezettek be a nyilvántartásba A múlt hónapban a nyitrai kerület falvaiban egy háromtagú bizottság dolgozott. A bizottság tagjai az eltitkolt és az elhanyagolt földek nyilvántartásával foglalkoztak. Munkájukkal hozzájárulnak az 1956. évre vonatkozó terményszétírás rendezéséhez. A földek helyes megállapításában a helyi nemzeti bizottságok segédkeztek. A földmegállapító bizottság az EFSZekben többek között 3006 hektár, míg az egyénileg dolgozó parasztoknál 2595 hektár eltitkolt földet vett fel a nyilvántartásba. Különösen a lévai járás egyénileg dolgozó parasztjainál tárt fel a bizottság igen sok eltitkolt földet, összesen 1669 hektárt. Kigyúlt a villany Bábon és Perjésen öröm gyúlt kl az egykori zsellérek és volt cselédek arcán. Amiről valaha csak álmodhattak — ma valóság. A két kis majorban, Bábon és Perjésen kigyulladt a villany. (Mindkét gazdaság a szelőcei EFSZ-hez tartozik.) Polák Károly bácsi Perjésről egyre csak hajtogatta: — Arra még csak gondolni sem mertem volna, hogy az én életemben villany fog itt világítani. Az öreg Patyi bácsi is elérzékenyülten szívogatja pipáját, egy szót sem szól, de hát minek is, beszél helyettük a villanyfény. (Levelezőnk tol)