Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-05 / 160. szám, kedd

ORSZÁGOS SPARTAKIÁD Az 1. Országos Spartakiád második része folyamán, a felnőttek napjain szombaton és vasárnap a népviseleti együttesek, a Forradahni Szakszervezeti Mozgalom férfi és női sportolói, a Testnevelési és Sportintézet tagjai, a Sokol férfi és női sportolói és a külföldi sportolók léptek fel. Tegnap, a Hadsereggel Együttműködők Szövetsége napján akadályokkal egybekötött gyakorlatok, szurony gyakorlatok, a motorkerékpározók bemutatója, a repülőmodel lezők fellépése, továbbá ejtőernyősök és repülők mutatva nyal következtek. Ma pedig, a fegyveres erők napján néphadseregünk katonáinak fellépése szerepel műsoron. Ezeknek során többek között gerendagyakorlatok, szertorna-, korlát- és puskagyakorlatok követik egymást. A befejező kép után zászlólevonás következik, s ezzel véget ér az I. Országos Spartakiád. „OJ SZO" kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős Dénes Ferenc főszerkesztő. Szerkesztőség: Bratislava. Jesenského 8—10, telefon 347-16. 352-10. Kiadóhivatal: Bratislava. Gorkého 8. telefon: 337-28. Előfizetési dlj havonta Kčs 6.60 Terjeszt, a Posta Hírlap szolgálata Megrendelhető minden postahivatali A-60236 nál és kézbesítőnél. Nyomás: Pravda. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava. TfffiS. íűlius 5. A mai mQsor: ? ? ? 1. Az MV vörös csillaga és t'egy- ? • veres alakulatai. | 2. A hadsereg bevezető fellépése, i I 3. A hadsereg tagjainak fellépése • j gyermekekkel. | i 4. Gerendagyakorlat. 5. Szertornagyakorlat, i 6. Korlátgyakorlat. !

7. Puskagyakorlat. Befejező kép. í » A népviseleti együttesek bemutatója. A Forradami Szakszervezeti Mozgalom női a felvonulásban ,Ésszel nő az ember.. Édesanyám, itt vagyok!" Azt sem tudom már, hogy Prága melyik utcájába kerültem. S ami még nagyobb baj, tájékozódni sem tudok, mert a felvonulók tízezrei menetelnek, mögöttem és körülöttem pedig a beláthatatlan nézők serege. Ebben a pillanatban fiatal tornászok haladnak el. Csodásabbnál csodásabb mutatványokkal kötik le a figyelmet. Nemcsak nekem tetszik ez, hanem mindenkinek, aki láthatja őket. De mi van azokkal, akik nem nőttek nagyra és csak a szomszédjuk háta közepét látják? Körülnézek s látom, hogy az alacsony emberek nagyon találékonyak. Megcsinálják azt. amit az előbb elvonuló tornász fiatalok megcsináltak. Egymás nyakába állnak és felváltva gyönyörködnek lányok, asszonyok, férfiak mutatványaiban. — Ésszel nő az ember, — mondja az egyik alacsony, köpcös ember mellettem és szorgalmasan törli a verejtéket arcáról. Alig lehet mozogni a prágai utcákon. Akármerre fordulsz, mindenütt ernber, tömeg, még a fákon is, az ablakokban is. Mindenki kíváncsi a spartakiád másik nagy eseményére, a felnőtt tornászok felvonulására. Már a kora reggeli órákban elfoglalták a legjobb helyeket. Bár nem lehet itt egy talpalatnyi helyet sem magunkénak mondani, mert az embererdőt mintha valamilyen láthatatlan kéz Irányítaná, hol erre, hol arra mozdul, és ilyenkor mintha meg is rostálnák a nézők seregét, mert olyanokat is az első sorba szorít, mint Vencel, az egyik ismerősöm. Csak én tudom, hogy napok óta hordja, cipeli félméteres távcsövét, csak azért, hogy a felvonuláson elégtételt nyerjen. Nos, a távcsőre semmi szükség. Vencel akarva-akaratlanul az első sorba került és meg se próbálja szeméhez emelni a műszert, -cs-f. A zászlóvivők csoportja . Itt állunk a Vencel téren, a főtribün közelében. Innen figyelünk a hatalmas emberáradatra, amely színekben annyira gazdag, hogy az ember azt hinné, a virágos rét egy nagy darabja mozdult meg valahol Prága valamelyik rŽszében és most Jön, jön, hömpölyög a tribün előtt és hangorkánja megremegteti a szíveket. Mennyi lány, aszsiony, férfi hurrá-kiáltása, dobaja hangzik el ezen a gyönyörű vasárnap délelőttön. Mellettem idős házaspár integet, tapsol a felvonulóknak. Lehetetlen leírni azt a lelkesedést, amely eltólti őket. Egyre közelebb húzódnak a szépen feldíszített emelvényhez. Aztán, hogy megállapodjanak végre, az asszony azt mondja az emberének: — Látod, ott áll Zäpotocký elvtárs. — Látom, látom — jelenti kí a férj büszkén. Az embert Batrčeknek hívják. Az Osti nad Labem-i kerület Roudnice városkájából való. Gyönyörködik a százezrekre menő felvonulókban. Hogy mi csalta ide, mi húzta-vonzotta ide, arra egy közelgő lánycsoport zsivajos menetelése ad magyarázatot. Az egyik lányka kipirultán, kendőjét lobogtatva kilép a sorból és azt kiáltja: — Édesanyám nézzen már rám, itt vagyok! Az asszony sokáig néz a mosolygó szemű lányra, aztán úgy elsírja magát, hogy alig hallani motyogását. — Kislányom, Magduskám! Persze a menetelés folyik s ezrek és ezrek harsogásában észre sem veszik, hogy itt ezen a helyen boldog szülők találkozhattak egyetlen lányukkal. M. J. Katonazenekar A közönség ünnepli sportolóinkat. Népviseleti csoport az ünnepi menetben. Az I. Országos Spartakiádou részvevő sportolók végnélküli tömege látogat el naponként J. V. Sztálin elvtárs szobrához. Az emlékmű keletkezését ábrázoló helyiségben sokan beírják nevüket az emlékkönyvbe. Teljes csendben, kalapjukkal kezükben lépnek be a látogatók. Nemzeteink mélységesen tisztelik az emberiség e lángelméjét, aki parancsot adott Prága felszabadítására és bálánk jeléül emelkedik most a nagy emlékmű Prága felett. Ezért ezrek adóznak e napokban csendes kegyelettel annak, akinek oly nagy érdeme van virágzó hazánk szabadságában Két zenekar váltja egymást a Vencel tér és a Vodičková utca sarkán, hog-y a dísztribün előtt egységes lépésben meneteljenek a felvonuló tornászok. Az egyik katonazenekar, a másik a belső őrség zenekara. Ott állok a katonák mellett. n Arra gondolok, milyen jó nekem; ! nem kell a kottát néznem, kedvemre (gyönyörködhetek, belevethetem magam teljesen a lelkesedés áradatába. Ezek a katonák ilyen nyugodtak tudnak ma, radni ennyi gyönyörűség közepette? Nem, nem tudnak. íme a bizonyíték: a zenekar az „Irány Prága" indulót fújja. Nézem a legközelebbi trombitást, hát 6 ezt a „Győzelmi induló" kottáiból játsza. És milyen jól! De nem a trombitájára erősített kottába néz: A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom női tornászai menetelnek éppen előtte. Most két taktus száinete van a trombitásnak. — Egy, kettő, három, négy, egy, kettő, három, négy — számol a trombitás és integet magasra emelt hangszerével, ez az ő üdvözlete. De jó a karmesternek, az mindkét kezével integethet. V. G.