Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-31 / 183. szám, vasárnap

4 III STO 1955. július 31Titánok, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnökének beszéde iíorlovácban Belgrád (TASZSZ) — Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke július 27-én Karlovác városában nagy beszédet mondott a horvát nép felkelése és felszabadulása 10. évfordulójának alkalmából rendezett gyűlésen. A gyűlésen mintegy 200.000 ember vett részt. Tito beszéde bevezető részében a iugoszláv nemzeteknek a hitleri hadsereg ellen folytatott harcáról beszélt. Tito továbbá kijelentette, hogy az ország iparosítása és az ipari berendezések behozatala érdekében Jugoszlávia kénytelen volt külföldi kölcsönökhöz folyamodni és most adóssága több mint 400 millió dollárt tesz ki. Ez az eladósodás jelentősen kisebb volna, ha a békeszerződés aláírásakor tekintetbe vették volna azokat a károkat, amelyeket Jugoszlávia a háború alatt szenvedett és ha Nyugat-Németország a londoni szerződés alapján megfizette volna azokat a nagy adósságokat, amelyek a háború előtti és a háborús években keletkeztek. Ezzel kapcsolatban Tito elnök beszélt a Szovjetunióról, amely példát mutatott az adósságok kérdésének megoldásában. A belgrádi tárgyalások folyamán „a Szovjetunió képviselői nemcsak mentesítettek bennünket a régi vádaktól, hanem előre tekintőknek bizonyultak azokat az anyagi károkat illetőleg, amelyeket elszenvedtünk ... Megértették gazdasági nehézségeinket és adósságunkat, több mint 90 millió dollár összegben leírták. Kis országunk és gazdaságunk számára ez nagy összeg". Tito annak a reményének adott kifejezést, hogy más keleti országok is ezen az úton fognak haladni, mert a Szovjetunió példát mutatott arra, hogyan kell eljárni olyan országgal, amelyet mint adóst rehabilitáltak. Tito ezután áttért a nemzetközi helyzet jellemzésére és így folytatta: „Megértük azt a pillanatot, amelyre mindig törekedtünk, amelyről mindig beszéltünk — a legfőbb képviselők tárgyalásait a zöld asztal mellett, arról, hogy jobb a zöld asztal mellett harcolni és vitatkozni, ha szükséges, mint puskákkal, ágyúkkal és más fegyverekkel harcolni. Szerencsére láttuk, hogy a genfi értekezleten nem voltak súrlódások, hogy aránylag könnyen megtalálták a közös hangot és e tárgyalásokon új szellem uralkodott. Hogyan és miért nyilvánult meg ez az új szellem? O j szellem hatja át az egész világot. Az egész világ — az emberek, a népek azt mondják: „Nem akarunk háborút." Természetes, hogy a béke, a nyugalom, az együttműködés és együttélés ez új szellemének meg kellett nyilvánulnia a genfi értekezleten, mert a négy nagy ország vezetői abban a szellemben jöttek Genfbe, amelyet a nemzetek nyilvánítanak, és eredményeket akartak elérni. Most csupán arról van szó, hogy a genfi értekezlet javaslatait modifikálják és véglegesen megegyezzenek bennük a Nyugat és a Kelet. Májusban olvastuk a Szovjetuniónak a leszerelésre tett javaslatait. Az értekezleten is tárgyaltak erről." Tito elnök ezzel kapcsolatban megemlékezett Eisenhowernek a Szovjetunió és az USA közötti katonai információk kicserélésére tett javaslatairól és gúnyosan nyilatkozott azokról a politikusokról, akik ezt a javaslatot propagandaként igyekeznek kihasználni. „Ezzel kapcsolatban szeretnék rámutatni, hogy némely elemek a külföldön megkísérlik ezeket a javaslatokat propaganda célokra kihasználni a Szovjetunió ellen. Zavarossá akarják tenni a vizet és megbontani azt a megértést, melyet Genfben elértek. Kijelentik, hogy Eisenhower javaslatot tett repülőgépről felvett fényképek készítésére és az oroszok erre egyáltalán nem akarnak válaszolni, ami állítólag azt jelenti, hogy az oroszok nem akarnak békét. Ez képtelenség és rosszakaratú propaganda. Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy ennek semmi köze sincs ahhoz, amit az oroszok valóban óhajtanak. Meggyőződésem, hogy az oroszok a békét nem kevésbé óhajtják mint az amerikaiak, nem kevésbé mint a brit nép, nem kevésbé mint a francia nép, az összes európai nemzetek és az egész világ nemzetei." Tito elnök beszédében nagy figyelmet szántéit a szovjet-jugoszláv kapcsolatok normalizálása kérdésének. „A Szovjetunió és Jugoszlávia közötti kapcsolatok normalizálása és megjavítása sikeresen fejlődik. Amikor a szovjet vezető tényezők Belgrádban voltak, a helyszínen ismerték meg hazánk igazi helyzetét és látták, hogy nem vagyunk áruló ország, hogy országunkban nincsenek meg a kapitalizmus alapjai, sem az imperializmus alapjai, nem árultuk el Marx, Engels és Lenin eszméit, a magunk módján építjük országunkban a szocializmust, békeszerető ország vagyunk és hogy meg vannak a nézeteink a nemzetközi problémákról hogy ezek a nézetek reálisak és békeszeretők, s hozzájárulnak a különböző, háborút hirdetők megbékéltetéséhez. Meggyőződtek róla, hogy Jugoszlávia független ország és hogy független akar maradni mind a Nyugattól, mind pedig a Kelettől, kitűzte fejlődésének útját és ezért senkinek sem engedhetjük meg, hogy beavatkozzék belügyeinkbe. Mindnyájan látták ezt és helyeselték, ezért találtuk meg a közös hangot és könnyebben kezdtük meg további gazdasági együttműködésünk és egyéb területeken való együttműködésünk kérdéseinek megoldását. Ezt a látogatást néhányan a Nyugaton különféleképpen magyarázták. Különböző egyházi és egyéb reakciós elemek ezt ürügyként használták fel arra, hogy ellenünk támadjanak, s azt állítsák, hogy áttértünk a szovjet, vagyis a kommunista táborba. Mi kommunisták, vagyunk. Azonban nem akarunk semmilyen táborban sem lenni, független ország akarunk maradni, amely a szocializmust építi és amely példájával megmutatja, hogy a szocializmus felépítésének melyik útja jobb — a mienk-e vagy az övék. Ha a Szovjetunió vagy más keleti országokban valami jobb mint nálunk, azt készségesen felhasználjuk, és ők ls. ha akarják tanulhatnak tőlünk, ök maguk is beszéltek erről, és mi ezzel teljesen egyetértünk. Természetesen, nem vehetjük figyelembe a nyugati reakciós körök különféle hamis magyarázatait. Nem harcolhatunk még a propagandában sem, olyan óriási erő ellen, mint a Szovjetunió és más keleti országok csak azért, mert ezt valaki óhajtja. Nincs okunk rá, miért ne haladnánk közösen mindazokban a kérdésekben, amelyek előnyösek az emberiségre, az egyetemes békére és Varsó Kultúra és Tudomány Palotája a Világifjúsági Találkozó előestéjén saját magunk számára is. Ebben velük tartunk, mondjon bárki bármit is." Tito továbbá így folytatta: „Néhányan Nyugaton bennünket nemcsak abból a szempontból értékelnek, hogy normalizáltuk kapcsolatunkat a Szovjetunióval, ami állítólag azt jelenti, hogy áttértünk ebbe a táborba, hanem abból a szempontból is, hogy elutasítottuk a Nyugat különféle követeléseit, mint valamilyen az Atlanti-Tömbbel kapcsolatos katonai egyezményhez való csatlakozás, vagy pedig a Balkáni Szerződés katonai megszilárdítása, stb. Meg kell mondanom, hogy a Balkáni Szerződés az a Szervezet, amely abban az időben alakult, amikor mi és partnereink veszélyben forogtunk. Ezt a szerződést nemcsak katonai célokból teremtettük meg. Érthetően ezt is szem előtt tartottuk, azonban azért létesítettük, hogy olyan szervezetté fejlődjék, amely biztosítaná a békés együttműködést közöttünk és azon balkáni országok között, amelyekkel azelőtt nagyon teszült kapcsolatban állottunk. Ha erősíteni kezdenénk a Balkáni Szerződés katonai részét, akkor eltérnénk külpolitikánk elveitől. Azt akarjuk, hogy a Balkáni Szerződés fennálljon és annak katonai része csak akkor szűnik meg, ha felszámolják az összes többi meglévő katonai szervezetet, vagyis az Atlanti-Tömböt és a varsói szerződést." Tito beszéde befejező részében foglalkozott az úgynevezett háromoldali segélynyújtással. „Kaptunk és még mindig kapunk Amerikától katonai segítséget. Az utóbbi időben azonban e téren ellentétek merültek fel, amelyekről az amerikai sajtó annyit ír. Bűnünkül róják fel, hogy nem akarjuk azt, hogy a szállított fegyverek alkalmazását továbbra is ellenőrizzék. Igen, kaptunk fegyvereket és elfogadtuk azokat a feltételeket, amelyeknek alapján jogunk van ellenőrizni, hogyan tartjuk meg ezeket a fegyvereket, vajon nem adjuk-e d, vagy nem adjuk-e át másnak stb. Mindezeket a feltételeket eddig teljesítettük, de ők mindent ellenőrizni akarnak. Mi azonban nem engedhetjük meg, hogy ellenőrizzék azokat ! a katonai egységeket, amelyek nem az ő, hanem a mi fegyvereinkkel vannak felszerelve. Ezt nem engedhetjük meg semmi esetre sem és az ő dolguk, hogy fognak-e szállítani továbbra is nekünk fegyvereket vagy nem; ha akarják, beszüntethetik fegyverszállításaikat. Ez nem tőlünk függ. A fegyvereket azonban továbbra csupán az előző feltételek alapján fogadhatjuk el és semmi esetre seim új feltételek mellett, még ha ez valamilyen új törvényen alapulna is. Nem egyezhetünk bele ezekbe az új feltételekbe, mivel reánk a saját törvényeink, nem pedig az övék érvényesek. Rajtuk azonban a sor, hogy határozzanak. Én hangsúlyozom, hogy politikánk a nyugati országokkal szemben semmi esetre sem változik és jó kapcsolatokat akarunk fenntartani a Nyugattal és a Kelettel is. Természetes, hogy ezek a kapcsolatok az egyiktől épp úgy függenek, mint a másiktól, egyesekkel lehetnek jók ezek a kapcsolatok és másokkal különösen szorosak. Világos azonban, hogy nem léphetjük át azokat a határokat, amelyek országunkat ellenséges viszonyba sodornák bárkivel szemben." Varsó, július 29. (ČTK) — A most megnyílt varsói Kultúra és Tudomány Palotában az utolsó simításokat végzik az V. Világifjúsági Találkozó méltó megünneplésének előkészítésére. A palota homlokzati részében 18 teremben nagy nemzetközi kiállítás nyílik meg 72 ország ifjúságának életéről és munkájáról. Július 28-án befejezték a munkálatokat a kiállítás azon részeiben, amelyek a magyar, román, norvég és svájci ifjúság életéről tartalmaznak kiállítási anyagokat. Befejezik a kiállítás további részlegeit is, amelyek a finn, angol, holland és olasz ifjúságnak, valamint az NDK ifjúságának életét mutatják be. További termekben a Csehszlovák Köztársaság, Albánia és Egyesült Államok, Brazília és Argentína fiataljainak életéről és munkájáról szóló anyagok láthatók. Hamarosan megkezdik a Szovjetunióból, Franciaországból, Indiából és Japánból érkezett kiállítási anyagok öszszeállítását is. Az „Ifjú Varsó Színháza" színpadán a klasszikus táncok versenyének utolsó próbái folynak. A bábszínházban az NDK, Románia és Norvégia bábjátszói mutatják be művészetüket. A kongresszusi teremben a legjobb lengyel szólisták tartják próbáikat, akik a A dunaszerdahelyl járás már teljesítette begyűjtési tervét, de azóta is egymás után érkeznek a (megrakott teherautók és traktorral vontatott pótkocsik a begyűjtőhelyre. Eddig már csaknem minden szövetkezet teljesítette a gabonabeadást. Legutóbb a síkabonyi, dunaszerdahelyi, ollétejedi, kisudvarnoki és mihályfai szövetkezetek teljesítették száz százalékra a gabona beadását. Képünkön: vetőmagot hoztak a szentmihályi szövetkezetesek. A Dunatőkési Állami Gazdaság dolgozói búzát hoztak a dunaszerdahelyl begyűjtőhelyre. fesztivál első ünnepi hangversenyén lépnek fel. Július 29-én reggel 1200 csehszlovák fiú és leány indult el régen várt varsói útjára, a Világifjúsági Találkozóra, 25 ünnepélyesen feldíszített au- ! tóbusz vitte legjobb ipari és mező- [ gazdasági dolgozóinkat, fiatal értei- | miségünk képviselőit és a kultúrküldöttség tagjait a varsói fesztiválra. Útjuk folyamán a falvak és városok lakosai mindenütt lelkesen üdvözölték a cseh és szlovák fiúkat és leányokat. akik Varsóba a béke és barátság üzenetét viszik. Seilinger Imre, a gútori szövetkezet tagja lovasfogattal hordja szárítani a kombájnnal kicsépelt gabonát. Már hírom vagon gabona szárad a nyári napon. A bácsi szövetkezetben már három napja csépelik a learatott gabonát. Naponta 180 mázsa gabonát visznek a cséplőgéptől a begyűjtőraktárakba.