Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-11 / 140. szám, szombat

UISZÖ 1955. június 11. India a békeharcban A mostani, külpolitikai eseményekben annyira gazdag napokban is világszerte felfigyelnek az In­diai Köztársaság miniszterelnökének, Dzsavaharlal Nehrunak etuirópai körútjára, amelynek legfonto­sabb állomása a Szovjetunió fővárosa, Moiszkva. Európai útján Nehru egy napra Prágában is meg­állott, ahol kíséretével együtt államunk vezető sze­mélyiségei és a prágai nép őszinte szeretettel és tisztelettel üdvözölték. Nehruban Csehszlovákia népei, — s vele együtt az egész világ béketáboira, — a népek békés együtt­élésének egyik legaktívabb harcosát üdvözlik. 1950, vagyis a független Indiai Köztársaság megalakulá­sa óta a földnek ez a lélekszámban második leg­népesebb állama, az úgynevezett „aktív semleges­ség" politikáját folytatja. Mindjárt az új állam megalakulásának első napjaiban felemelte szavát az amerikai agresszorok értelmetlen tömegbombá­zásai ellen, amelyekkel'a szabadságáért küzdő ko­reai népet, tehát egy ázsiai népet akartak hősies ellenállásában megtörni. India azonban nemcsak tiltakozott, hanem aktívan részt vett a koreai há­ború megszüntetésében is.­Még jelentősebb volt India közreműködése az Indokínában immár hét éve dúló piszkos gyarmati háború felszámolásában. Ezáltal az ázsiai száraz­földön, tehát Indiához aránylag közel eső területen szűnt meg az imperialista háború két veszedelmes tűzfészke. Az amerikai imperializmus természetesen nehéz szívvel viselte ezt a kettős vereségét. Üj tá­madó csoportosulást igyekezett a Távol-Keleten összehozni, de az abban való részvételt az egyetlen Pakisztán kivételével az ázsiai szárazföld minden jelentős állama, Intüával az élén megtagadta. Ha­sonló negatív állás-pontot foglalt el az indiai kor­mány az amerikai imperialisták vezette másik tá­madó csoportosulás, az északatlanti szövetség kér­désében is, amelyet a Szovjetunióval egyetértően imperialista jellegűnek minősít. Igen jelentős szerepe volt Indiának a nemrégen lefolyt bandungi konferencia összehívásában és vi­táiban, ahol a világtörténelemben először tanácsko­zott közös ügyeiről, elsősorban a gyarmatosítás el­leni harcról és a világbéke megőrzéséről az ázsiai és afrikai földrész huszonöt állama, amelyekben a föld lakosságának jóval több, mint a fele lakik. Az indiai kormánynak ebben az aktív semleges­ségi politikájában az egész indiai nép békeszerete­tén kívül jelentős szerepe van India együttműködé­sének a népi Kínával. Ennek az együttműködésnek immár történelmi jelentőségű öt alapelvét a két ál­lam vezetői egy évvel ezelőtt fektették le. Ez az öt alapelv azóta a bandungi konferencia révén messze túlnőtt e két állam határain. Ind ia nem szocialista állam és Nehru sem szocialista. India több száz éves gyarmati füg­gés után 1947-ben érte el függetlenségének első fokát, amikor angol koronagyarmatból dominiumi rangra emelték. A további, még lényegesebb lépés az indiai köztársaság megalakulása volt 1950-ben. De ez a „köztársaság" ma is tagja a britt „common­wealth"-nek, a brit népek közösségének, s mint ilyen, továbbra is súlyos harcot folytat az ország gazda­sági életében továbbra is minden kulcspozíciót el­foglaló angol tőke ellen. Indiának gazdasági függetlenségéért folyó mos­tani harcát a maguk módján „támogatják" az ame­rikai monopolisták is, de csak azért, hogy Irán és Egyiptom mintájára a kiszorított angol tőke helyére ők lépjenek. Ezzel merőben ellentétes a Szovjet­unió gazdasági politikája Indiával szemben, amely a javak kölcsönös kicserélésén és a Szovjetunió nagyvonalú segítségen alapszik, amellyel elősegíti Iindia nehéziparának kiépítését A Szovjetunió egy hatalmas szerszámgyárat és eey évi egymillió tonna acélt termelő kohókombinátot szállít, épít és helyez üzembe Indiában. Ezeknek a szolgáltatások­nak az ellenértékét India igen kedvező feltételű, hosszúlejáratú hitel formájában téríti meg. A Szov­jetunióban számos indiai műszaki szakember tanul, akik alapkádereit képezik a független"' indiai nehéziparnak. Nehru és kísérete -jelenleg Moszkvában tar­tózkodik. Nem kétséges, hogy ez a történelmi jelen­tőségű látogatás újabb határkő nemcsak a szovjet és indiai nép barátságának elmélyítésében, de egy­ben igen jelentős lépés a világ béketáborának meg­erősödésében és megszervezésében is. N. A. Bulganyin 60 éves (Folytatás a 3. oldalról.) jusában N. A. Bulganyin ismét felhív­ta a figyelmet arra, hogy mily döntő fontosságú a munkatermelékenység emelése az új társadalmi rend győ­zelme szempontjából. A Szovjetunió és annak élenjá­ró képviselője, N. A. Bulga­nyin a Csehszlovák Köztársa­ság népének nagy barátja. N. A. Bul­ganyin 1950-ben ellátogatott hazánk­ba, a hitleri rabszolgaság alóli felsza­badulásának 5. évfordulójának ünnep­ségeire. — A Szovjetunió és a népi­demokratikus országok — mondotta egy közös célt követnek — a szocia­lista társadalom felépítését. Ilyen kö­rülmények között kölcsönös kapcso­lataink és további előrehaladásunk tör­vénye a kölcsönös segélynyújtás és a megbonthatatlan egyenjogúságon ala­puló barátság. N. A. Bulganyin második látogatása hazánkba arra az időszakra esett, ami­kor népünket mélyen sújtotta Gott­wald elvtárs elvesztése. Öriási erőt adott nekünk akkor az a biztosítás, hogy rtem vagyunk egyedül, hogy a szovjet nép szilárdan mellettünk áll. — A Szovjetunió Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága, a szovjet kormány, az egész szovjet nép — mondotta N. A. Bulganyin — továbbra is megszilárdítják a Szovjetuniót és Csehszlovákiát egybefűző barátságot, a csehszlovák népnek támogatást és segítséget nyújtanak a szocializmus építésében. — A szovjet nép népünk iránti forró barátságáról tanúskodik N. A. Bulganyin egész nagy munkás­sága. Ma, 60. születésnapján N. A. Bul­ganyin elvtársnak a Csehszlovák Köz­társaság népe szívélyes üdvözletét, jó­kívánatait küldi. Sok sikert kíván to­vábbi munkájában, amely a Szovjet­uniónak, a haladás tábora összes or­szágainak, a béke ügyének, az egész világ dolgozóinak érdekeit szolgálja! NÉHÁNY SORBAN A TOKIÖI RÄDIÔ hírei szerint a ja­pán textilipar súlyos válságban szen­ved. A raktárakban 500 000 csomag gyapotfonal halmozódott fel, mert a ke­reslet a belső piacon és a kivitel is jelen­tősen csökkent. E helyzet következ­tében ez év májusában 130 szövőgyár közül 27 csődbe jutott. NÉMETORSZÄGSZERTE erősödik a tiltakozó mozgalom a karlsru­hei legfelsőbb bíróság szégyen­teljes ítélete ellen, amelyet két fiatal nyugatnémet hazafi, J. An­genfort és W. Seiffert felett hozott. Karl-Marx-Stadtban a bányászok, hiva­talnokok, a fiatalság és a nők hatal­mas tiltakozó gyűlést tartottak a terrorista ítélet ellen és kijelentették, hogy, minden erejükkel tovább harcol­nak Németország demokratikus egye­sítéséért és a békéért. Igazságos ítélet az amerikai kémek elleni perben A prágai Legfel őbb Bíróság kato­nai kollégiumának szenátusa előtt csü­törtökön, június 9-én befejeződött az amerikai kémek egy csoportja elleni főtárgyalás. Az amerikai kémszerve­zet szolgálatában behatoltak köztár­saságunk területére és politikai, gaz­gasági és katonai jellegű kémhíreket szereztek, amelyeket az amerikai im­perializmus háborús céljaira lettek volna felhasználhatók. A per folyamán, melyet figyelem­mel kísértek a prágai üzemek dolgo­zói, először Alojz Hajdúk vádlottat hallgatták ki, akit kémtevékenysége folyamán Kovalčík, Šubert, Krajci, Králik és egyéb hamis nevek alatt szerepelt. Az amerikai hírszerző szol­gálat számára ö megfelelő munkatárs volt, mivel a megszállás idején a ná­ci Németország oldalán harcolt a szov­jet hadsereg' ellen és külföldre szö­kése előtt Cseshzlovákiában a lopá­sok egész sorát követte el. Nyugat-Németországban a Military Inteligence Service (MIS), az ameri­kai katonai hírszerzöszolgálat vezető szerve számára Frank Grbinich ame­rikai polgár nyerte meg kémkedés­re. Néhány kémkiképzó tanfolyamon vett részt és kiképezték a köztársa­ság elleni kártevő tevékenységre is, főleg kémhírek szerzésére és hasonlók­ra. Miniatűr fényképezőgéppel, hamis igazolványokkal és pénzzel ellátva néhányszor behatolt Csehszlovákia te­rületére, ahol az amerikai hírszerző­szolgálat felhívására a népi demokra­tikus rendszer ellen ellenséges állást foglaló személyekből kémcsoportot szervezett. Ezeket a személyeket, akikkel a bukott burzsoázia tagjai közül keresett ki, bevonta köztársasá­gunk elleni gonosz tevékenységébe és kémhlreket szerzett tőlük, náluk bujkált és étkezett, és pénzzel, vala­mint tárgyi ajándékokkal jutalmazta őket. E munkatársai segítségével tel­jesítetne Hajdúk az amerikai kém­szolgálat számára a rábízott felada­tokat. Több városban kémkedett, ahol főleg katonai jellegű kémanya­got szerzett be, gazdasági és politi­kai jellegű adatokat gyűjtött és Nyugat-Németországba való visszaté­rése után mindig áttekintő jelen­tést dolgozott ki Grbinich számára. Štencl, škvára és Sýkora vádlottak is népi demokratikus rendszerünk iránti ellenséges állásfoglalásukkal és múltjukkal bizonyítékát adták annak, hogy az amerikai hírszerzöszolgálat­nak elvakultan odaadó munkatársai. Štencl abban az időben szökött Nyu­gat-Németországba, miután hazánkban az élelmiszerjegyek hamisításáért és más bűncselekményekért letöltötte büntetését. Sýkora a becsületes mun­kát kerülő gonosztevő, akit feketézés­ért és csalásért tizenegyszer büntet­tek meg. Štenclt, Škvárát és Sýkorát is ké­meknek toborozták az amerikai hír­szerzőszolgálat tagjai és Hajdúkhoz hasonlóan fontos kémfeladatokkal bíz­ták meg őket országunk területén. Hamis igazolványokkal látták el őket és az áruló tevékenységre alapos&n kiképezték. Ezek a vádlottak is készségesen teljesítették kémközpont­jaik utasításait és ezért judásbért kaptak. Pénzért és cigarettáért ké­pesek voltak minden gonosztettre. Štencl az amerikai ügynököknek s?6 szerint ezt a kijelentést tette: „Kész vagyok magukért bármire." De dolgozó népünknek és bizton­sági szerveinek ébersége folytán Haj­dúk és a többiek aljas kémtevékeny­ségük végzése közben hurokra kerül­tek. Letartóztatásukkor az összes vád­lottaktól terjedelmes kompromittáló anyagot koboztak el, amely a tanú­vallomásokkal együtt alapját képezte a köztársaságunk elleni bűnös tevé­kenységük vádjának. A katonai ügyész záróbeszédében kifejtette, hogy ez a terv, a többiek­hez hasonlóan, újból bebizonyította a Nyugat-Németországban kiépített ame­rikai kémközpontok ellenséges tevé­kenységét, azok alattomosságát és kiszámitottságát, amivel állandóan tá­madják népi demokratikus köztársa­ságunkat. Főként az utóbbi időben, a párizsi egyezmények ratifikálása keresztülvi­tele óta szőnek kitartóan cselszövé­nyeket a népi demokratikus államok szabadsága, egysége, függetlensége és önállósága ellen. Diverzánsokat és kártevőket képeznek ki, határmenti incidenseket provokálnak, megsértik a légihatárokat és háborús támadás­ról beszélnek azon országok ellen, amelyek visszautasítják a diktatúrá­juknak való alárendeltséget. Az USA költségvetésében külön fi­gyelmet fordít a kémkedési- és fel­forgató tevékenység- pénzelésére. Az amerikai kongresszus Kersten képvi­eslő javaslatára már 1951-ben száz­millió dollárt szavazott meg erre a célra és ettől az időtől kezdve min­den évben újabb hatalmas összege­ket fordít az USA kormánya a költ­ségvetésből kémkedési és felforgató tevékenységre a népi demokratikus országokban. Kersten híres törvényé­nek eredménye az amerikai ügynökök számos gonosztette a népi demokrati­kus országokban, köztük polgárok meggyilkolása is, amit Csehszlovákia területén követtek el. Tehát a véres dollárokért a vádlottak kémhíreket szereztek, amelyekkel igyekeztek a legmélyebben behatolni államunk vé­delmi képességének megismerésébe. Az amerikai imperialisták kémeinek és diverzánsainak kártevő tevékenysé­ge ellenére államunk ereje, hatalma és védelmi képessége rendíthetetlen marad. Sőt, országunk védelmi képes­sége napról napra erősödik. Népünk felfigyelve a leleplezett kémek go­nosztetteire, egyre fokozza éberségét és képes lesz elpusztítani mindenkit, aki cselt sző függetlensége és sza­badsága ellen. A katonai ügyész záróbeszéde, a vé­dőbeszédek és a vádlottak utolsó sza­va után a bíróság ítéletet hozott, mely szerint igazságosan elítéltettek: Alois Hajdúk életfogytiglani szabad­ságvesztésre, Bohumil Štencl 25 évig tartó szabadságvesztésre, Josef Škvá­ra 23 évi szabadságvesztésre, Gustáv Sýkora pedig 20 évig tartó szabadság­vesztésre. Az összes vádlottakra kimondták az állampolgári jogok elvesztését, a va­gyonelkobzást és a hadseregből való kiközösítést. A Tatrasvit elfogadta a Jiholen nemzeti vállalat felhívását A Jiholen nemzeti vállalatnak az új bérrendszer bevezetésére irányuló fel­hívása, amely a minőség fokozását, a terv egyenletes teljesítését, a nyers­anyag- és anyag takarékoskodást tart­ja szem előtt, a szlovákiai könnyűipari üzemek dolgozói körében is visszhang­ra talált. Elsőnek a Tatrasvit nemzeti vállalat dolgozói jelentkeztek, akik kö­zölték velünk, hogy elfogadják a Jiho­len n. v. dolgozóinak felhívását. Vála­szukban a következőket mondják: „Azokból a tapasztalatokból kiindul­va, amelyeket üzemünkben elértünk azzal, hogy már a múlt évben a Ji­holen n. v. módszere alapján három varróműhelyben, később pedig a csé­vézőben is bevezettük az új bérrend­szert, magasan értékeljük a Jiholen n. v.-nak a „Pravda" és „Rudé Právo" e hó 7-i számában megjelent felhívá­sát, amellyel az összes vállalatokhoz fordul, hogy módszere alapján vezes­sék be ezt a bérrendszert. Egyúttal közöljük, hogy a közzétett felhívást a Tatrasvit nemzeti vállalat dolgozói is elfogadják és vállaljuk, hogy a technikai dolgozók olyan szer­vezési feltételeket teremtenek, hogy az új bérrendszer a Jiholen n. v. ta­pasztalatai alapján az egész vállalat minden részlegén és, a fő termelési műhelyekben legkésőbb 1955. szep­tember 30-ig bevezethessük." A vállalást Peter Leskovský válla­lati igazgató, Michal Cicák, az üzemi pártszervezet elnöke, és Josef Ivan, az FSZM üzemi bizottságának elnöke ír­ták alá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom