Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-07 / 136. szám, kedd

1955. június 7. UJSZÖ 5 I. Y. Micsurin, a modern materialista biológia megalapítója Húsz évvel ezelőtt, 1935. június 7-én halt meg I. V. Micsurin, „a kertek varázslója", ahogy a szovjet nép nagy szeretettel elnevezte a kiváló orosz tudóst, a természet bátor átalakítóját. Iván Vlagyimirovics Micsurin kitartó, szívós munkájával lerakta a modern materialista biológia alapjait. Hat évtizedes szüntelen fáradhatatlan munkájával létrehozta a különféle nemesített gyümölcsfák, cserjék és másfajta növények több mint 300 fajtáját. Micsurin 1855. október 28-án született egy kis birtokon a Rjazanszki kerületben. Már kora ifjúságában nehéz munkát végzett. Sokat nélkülözött és hányódott a cári Oroszország kegyetlen viszonyai között. De már akkor feltámadt benne az érdeklődés a gyümölcsfák iránt. Kevés szahadidsjét nehezen szerzett kis kertjében, „Zöld laboratóriumában" töltötte és figyelte a növények, a fák életét és nemesítésükkel kísérletezett. Hosszú és fáradságos utat tett meg a nagy tudós,, míg siker koronázta fáradságát. / Hamar rádöbbent, hogy tanulnia kell. Hihetetlen szomjjal vetette magát a szakirodalomra, de csakhamar rájött, hogy teljesen új úton kell elindulnia. Kosztyicsev, Tyimirjazev, orosz tudósok műveit tovább fejlesztve megcáfolta Mendel, Morgan és Weiszmann reakciós öröklödési elméletét, amely zsákutcába vitte a biológiát. Micsurin megvetette az alapját a növények és állatok öröklődése irányításának és a tudományos munkásokat felfegyverezte a természet átalakításának elméletével, amely az emberiség boldogulását szolgálja. A kísérletek nem mindig sikerültek. De a lángeszű tudós nem csüggedt, újra és újra megpróbálta azt, amiről a burzsoá tudósok szemrebbenés nélkül azt állították, hogy lehetetlenség. 1905-ben már 50 éves. Munkájának új szakasza kezdődik, amelyben eljut a fajták közötti keresztezéshez. A nagyszerű eredmények híre elér Amerikáig is. F. M. Meyer, amerikai professzor 1912-ben meglátogatja Micsurint és kijelenti, hogy „ha Amerikában lenne egy Micsurin, aranyat érne!" 1913-ban az amerikai földművelésügyi miniszter Amerikába hívja Micsurint és korlátlan lehetőségeket kínál néki, de a nagy tudós nem hagyja el szeretett hazáját, hiába üldözi őt otthon a cári önkény. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megfiatalította Micsurin alkotóerejét is. Űj korszak kezdődik életében. Lenin, Sztálin és Kalinyin elvtársak nagy érdeklődéssel kísérték alkotómunkáját. Az ö kezdeményezésére niegnyitják a gyümölcsnemesítési szakiskolát, amelyet rövidesen kísérleti intézetté fejlesztenek ki. 1925ben munkájának elismeréséül a Vörös Munkazászló-renddel tüntetik ki s 1930-ban megkapja a Lenin-rendet. 1932-ben a szocialista rendszer Kozlov községben, melynek nevét Micsurinszkra változtatják, gyümölcstermesztési főiskolát nyit. 1934-ben megválasztják az Akadémia tiszteletbeli tagjává. Micsurin teljes odaadással szolgálta a szocialista társadalom építését és örömmel beszélt a szocialista mezőgazdaság nyújtotta óriási lehetőségekről. „Az élet egészen megváltozott — írja egyik cikkében. — Megtelt, megtelt életértelemmel, érdekesebb, örömtelibb lett. Ezért a növényeknek és az állatoknak is többet kell termelniök. hasznosabbaknak kéli leniük, jobban kell segíteniök ezt az új életet" Micsurin érdeme, hogy Szibéria és az Ural vidékein, ahol azelőtt semmiféle gyümölcs nem termett, ma már több mint 200 gyümölcsfajtát termelnek. A szovjet biológia győzelmesen halad a micsurini úton, a felnövő új tudósnemzedék bátran és eredményesen követi nagy tanítóját, I. V. Mi csurint. A béketábor országaiban, s így a mi hazánkban is Micsurin tanításait f követjük a biológiában. Űjabb és újabb eredmények születnek, a kísér letek újabb, nemesebb gyümölcsfajtákat, növényfajtákat eredményeznek. Népünk hálával és szeretettel gon dol a nagy orosz tudósra és megfő gadjh jó tanácsát, hogy a szocialista mezőgazdasági termelésben minden' paraszt váljék a növénynemesítés, az új, nemesebb tajták termelésének har• c.r sává. Sz. 3. Sajtóértekezlet V. Kučerával a „Szabad Európa" volt munkatársával A német békeharcosok a német—csehszlovák barátság hetére készülnek A küszöbön álló német-csehszlovák barátság hetének keretében a békehívek németországi tanácsa a békemozgalom városi, üzemi és falusi bizottságaival együtt az NDK-ban számos akciót rendezett, amelyek a német nép és a csehszlovák nép barátságát manifesztálják. Heinz Willmann, a békehívek németországi tanácsának főtitkára hangsúlyozta, hogy a barátság gondolata mély gyökereket eresztett a két szomszédos ország népeiben és hogy ez a barátság kifejezésteljesen megnyilvánult a kulturális és gazdasági élet valamennyi szakaszán folytatott együttműködésben. „A nemrégen Varsóban megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés következtében a németcsehszlovák barátság még nagyobb fontosságot nyer" — mondotta Heinz Willmann. Megnyílt az Össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiállítás Moszkvában Moszkvában június 5-én megnyílt az 1955. évi össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiállítás. A Kolhozok terén tartott ünnepi gyűlésen sokezer ember vett részt — Moszkva polgárai, látogatók, kiállítók, a moszkvai ipari üzemek és közszervezetek képviselői. Számos látogató népviseletben vett részt az ünnepélyen. A fő pavilon előtti emelvényen megjelentek a szovjet kormány tagjai, a kolhozok és szovhozok ismert dolgozói, Moszkva közszervezeteinek képviselői. A kiállítás megnyitásán részt, vettek a diplomáciai testület tagjai és külföldi vendégek is. Az ünnepi gyűlést Ivan Benediktov, a kiállítási főbizottság elnöke, a Szovjetunió szovhozainak minisztere nyitotta meg. Beszédében rámutatott, hogy ez a kiállítás népi akadémia — a mezőgazdasági tudomány legjobb tapasztalatainak és vívmányai tanulmányozásának központja. Tavaly a kiállítást több mint hét és félmillió személy látogatta meg. Az itt nyert tapasztalatok a szovjet parasztok széles tömegeinek közkincsévé váltak. I. Benediktov miniszter hangsúlyozta továbbá, hogy a kiállítást nagy érdeklődéssel fogadta a külföld is. A s/ovjet emberek alkotómunkájának kiváló eredményeiről számos vendég személyesen győződhetett meg. Ezután Nyikolaj Cicin akadémikus, a kiállítás igazgatója mondott beszédet. Elmondotta, hogy a kiállítás részvevőinek száma ez évben emelkedett és meghaladja a 200 ezret. Már nemcsak a legjobb kolhozparasztok, szbvhozok, gép- és traktorállomások dol gozói vesznek részt a kiállításon, hanem egász köztársaságok, kerületek és területek is. Cicin akadémikus to vábbá azokról a feladatokról beszélt, amelyeket a kommunista párt és a szovjet kormány tűzött a mezőgazdaság elé. Végezetül kijelentette, hogy az Össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiállítás világosan szemlélteti a kolhozrendszer kimeríthetetlen erejét, a munkások és parasztok megbontha tatlan barátságát és a Szovjetunió békés törekvéseit. A kiállítási főbizottság meg.bízásá ból ezután Iván Benediktov megnyi totta a kiállítást, és felhívta a jelenlevőket a kiállítás megtekintésére. Az ál lami himnusz hangjai mellett a fő pa vilon előtt felvonták a Szovjetunió ál lami zászlaját és ezzel egyidejűleg többi pavilonok előtt a Szövetségi Köz társaságok zászlait. A NEMZET ÁRULÓI AZ AMERIKAI KÉMSZOLGÁLAT SZOLGÁLATÁBAN ÁLLANAK Szombaton délután tartották meg Prágában a Csehszlovák Sajtóiroda épületében a sajtókonferenciát Vladimír Kučerával, a „Szabad Európa" müncheni adóállomásának volt munkatársával, aki élve az ez év május 9-én kihirdetett amnesztiával, önként viszszatért hazájába. V. Kučera nyilatkozata, valamint az értekezleten részvevő belföldi és külföldi sajtóképviselők kérdéseire adott válaszai nagyjában elénk tárták azt, ami már ismeretes volt, az úgynevezett „kimagasló személyiségek" áruló tevékenységéről. V. Kusera is képet adott a szökevények táborainak nyomorúságos életéről. Közölte, hogy az ellenséges propagandától Nyugatra csábított számos ember vágyódik hazatérni, de ebben az árulók igyekeznek őket megakadályozni. A sajtókonierencia kezdetén V. Kučera nyilatkozatot tett, amelyben a következőket mondotta: .Vladimír Kučerának hívnak, 30 éves vagyok. Kladno vidéki bányászcsaládból származom. Magam is bányász voltam, de rossz bányász. Váltogattam munkahelyeimet és rossz volt a munkafegyelmem. A munkát nem tudtam megbecsülni, akkor sem, amikor havonta 3000 koronát is kerestem új pénzben. Mivel — amint mondani szokás, túlságosan jó dolgom volt, — nem akaródzott dolgozni. 1954 szeptemberében Nyugat-Németországba szöktem. Ügy gondoltam, hogy itthon munkára kényszerítenek és hogy itt nincs elegendő szabadságom. Hallgattam a külföldi ellenséges rádiót, főleg az úgynevezett „Szabad Európa" küldését és ez hatással volt rám. Amikor főleg ezen uszító küldések hatása alatt külföldre szökésre har tároztam el magam, úgy vélekedtem, hogy Nyugaton szabadon fogok élni és teljes, igazi szabadságban lesz részem. A határ átlépése után Nürnbergben az amerikai kémszolgálat szervei hallgattak ki. A kihallgatás befejezése után az ismert valkai szökevény-táborba vittek. Itt a „Szabad Európa" szerkesztői, bizonyos Kaválek és Šklibová, továbbá dr. Kvetko, a Csehszlovák Köztársaság elleni uszító küldésekben való együttműködésre nyertek meg. Az volt a feladatom, hogy programot készítsek elő az úgynevezett „munkásküldésekhez". A műsort Ottó Gráffal együtt állítottuk össze, aki „Franta-tábor" név alatt is ismert. A műsort mindig velem együtt vette fel hangszalagra. A küldésekben „Tonda Hornyik" néven szerepeltem. Azokat a küldéseket, amelyek alaposan becsmérelték a köztársaságot, jól megfizették. Első küldésemet a „Szabad Európá"-n keresztül a „szabadságot választottam" címmel tűzték műsorra. De hamarosan rájöttem arra, hogy milyen „szabadságot" választottam tulajdonképpen. Az úgynevezett „szabad" világban legelőször is az amerikaiak kémnek toboroztak. Mikor ezt visszautasítottam, akkor a szökevények nyomorúságos táborában fejeztem be pályafutásomat, végül pedig amerikai zsoldért hivatásszerűen hazudtam. Az volt a feladatom, hogy hazugságot hazugságra halmozzak, állandóan hamisítsam és kiforgassam a történteket, hogy mindig kigondoljak valami újat a Csehszlovák Köztársaságbeli állapotok becsmérlésére, ahol azelőtt jó dolgom volt és ahonnan abban az elképzelésben, hogy Nyugaton jobb dolgom lesz, megszöktem. Azt mondtam magamban, hogy azoknak az embereknek Csehszlovákiában, akik talán hallgatnak engem, tudniuk kell ugyanúgy, mint ahogy én tudom, hogy azért hazudok és becsmérlek, mivel ezért kitartanak engem és megfizetnek. Elhatároztam azonban, hogy felhagyok becstelen életemmel és visszatérek hazámba. Biztosítom önöket arről, hogy szégyenteljes viselkedésemet szégyenlem önök előtt. Nemcsak azokból a hazug és ócsárló küldésekből okultam, amelyeket összeállítottam és amelyeket elmondottam, hogy eleget tegyek a „Szabad Európa" amerikai urainak, hanem a nyugat-németországi cseh szökevények túlnyomó részének kilátástalan életéből és a nyugatnémet dolgozók nehéz életéből is. Egész életemre kiábrándultam belőlük és nincs más kívánságom, mint hogy bűnömet a köztársaságunkért végzett becsületes munkával levezekeljem." MIRE HASZNÁLJÁK FEL A SZÖKEVÉNYEKET Vladimír Kučera, a sajtóértekezlet részvevőinek kérdéseire adott válaszaiban legelőször arról beszélt, hogy milyen „fogadtatásban" részesülnek a szökevények Nyugat-Németországban. Nyugatra való szökése után azonnal pártfogásba vette őt az amerikai kémszolgálat. Felajánlották neki, hogy ruhái helyett jobbakat kap és megkérték, hogy „szíveskedjék átadni" személyi okmányait. Ruhája helyett ócska „gúnyát" adtak neki, okmányait pedig nem adták vissza. Amint később megtudta, az amerikaiak az így szerzett okmányokat azoknak a diverzáns kémeknek adják, akiket Csehszlovákiába küldenek, hogy megnehezítsék leleplezésüket. Amikor Kučera megtagadta, hogy ő is kém legyen, a Nürnberg melletti Valka szökevénytáborba vitték. Röviddel ezután az amerikai kémszolgálattó! értesülve, utána jöttek Kaválek és Sklibová, a „Szabad Európa" szerkesztői. „Ezek — mondja Kučera — legelőször kiszedték belőlem minden felvilágosítást Csehszlovákiára vonatkozólag és aztán felajánlották, hogy készítsek két műsort az úgynevezett ifjúsági küldés keretében. Az egyik műsor tárgya az volt, hogy hogyan jutottam szerencsésen a szabad világba és hogy milyen boldog vagyok. E küldésben utasításaik alapján, felhívtam az ifjúságot, hogy ők is tegyenek így, hogy olyan boldogok legyenek mint én. A másik küldés keretében egyszerűen arról kellett beszélnem, természetesen megint hazug tények 'alapján, hogy milyen nyomorúságos viszonyok vannak abban a Csehszlovákiában, ahol ifjúságunk él. Utána Kučerát meghívták a „Szabad Európa"-ba. Felajánlották neki, hogy váljék az úgynevezett munkásküldések munkatársává, mivel „olyan munkásjellegü nyilatkozatai vannak és hangja is ennek megfelelő". „Tudja — mondták neki — amikor mi a munká sokhoz beszélünk, akkor a végén rájönnek arra, hogy nem vagyunk munkások, míg ha maga fog beszélni, akkor az sokkal hihetőbb lesz." Hogy megszabaduljon a táborbeli nyomorúságos élettől, Kučera elfogadta az ajánlatot. A „SZABAD EURÓPA" AZ AMERIKAI KÉMSZOLGÁLAT ESZKÖZE — Az úgynevezett „Szabad Európa" — mondotta a továbbiakban Vladimír Kučera — száz százalékban amerikai pénzen kitartott intézmény. Az amerikai uralkodó körök érdekeit szolgálja, az úgynevezett hideg háborújuk tervét és közvetlenül együttműködik az amerikai kémszolgálattal. A „Szabad Európa" irányítása kizárólag amerikai tisztek kezében van. Pl. Rafael Griffith és Walter Birghe urak (akit kémtevékenységért, melyet mint az USA prágai diplomáciai képviseletének tagja folytatott, kiutasítottak Csehszlovákiából) és mások kezében. Ezütán V. Kučera jellemezte a „Szabad Európa" úgynevezett csehszlovák tagozatának néhány munkatársát. Dr. Kohát, a tagozat főnökét, egy volt nemzeti szocialista személyiséget, aki alárendeltjeinek hajcsárja, amerikai uraival szemben pedig talpnyaló. Dr. Kvetko nagybirtokos főurat, aki „a csehszlovákiai földművesnép érdekeinek védőjeként szerepel." Miloš Vaneket — a „görbeszájú népgazdát", ahogyan a „Szabad Európa" szerkesztői őt hívják, s akit másképpen „kóklernek" is neveznek, mivel azokat a számadatokat, amelyeket népgazdasági adásaiban Pravdomil Bašta név alatt ismertet, „ujjáből szopja". Brych mérnök agrárnagybirtokost. „Brych mérnök — amint Kučera mondotta — többek között gyilkos is. Olyan ember ez, aki részegségében négy gyermek apját ölte meg. Börtönbe vetették és a „Szabad Európa" 20 000 márka kaucióért kiváltotta. A továbbiakban V. Kučera ecsetelte, mily módon készítik elő a „Szabad Európában" a küldéseket, hogyan hamisítják és szépítik a nyugat-németországi dolgozókról befutott híreket. Ugyanilyen hazug alapokon készülnek a csehszlovák viszonyokról szóló hírek is. így pl. Kučera Graffal együtt részt vett egy küldésben, a csehszlovákiai bányászmunkáról. Kučera azt az utasítást kapta, hogy ecseteljen egy kladnóvidéki bányaszerencsétlenséget, amelynél egy mentőcsoport tagja volt. Ily módon gyártják tehát a „Szabad Európá"-ban az amerikai kémszolgálat védnöksége alatt a híreket. Aztán Kučera arról beszélt, hogy amikor arról volt szó, hogy az adóállomás állandó alkalmazottjává váljék, ez a müncheni amerikai kémszolgálat főnökének, Pateck-nek jóindulatától függött. És amikor Kučera egyszer rrtg-kérdezte Griffithet, hogy hogyan lehetséges, hogy állandóan észlelhető a „Szabad Európa" és az amerikai kémszolgálat közötti állandó kapcsolat, Griffith azt mondotta, hogy ez azért van, mert a „Szabad Európa" funkciói a hidegháborúval kapcsolatban, annyira megegyeznek az amerikai kémszolgálat úgyével, hogy ebben egyek. AZ ÁRULÓK MEGAKADÁLYOZZÁK, HOGY A SZÖKEVÉNYEK VISSZATÉRJENEK HAZÁJUKBA V. Kučera ezután a Csehszlovákiába küldött ballon - röoú" a takcióról beszélt. Elmondotta, ^ogy maguk a „Szabad Európa" szerkesztői is kételkednek egymás között ennek eredményességéről. „ök, vagyis az „amerikaiak" úgy gondolják — ismertette V. Kučera Tumlirovának, a „Szabad Európa" szerkesztőjének kijelentését — hogy ha Csehszlovákiában leengednek pár ballont, akkor a nép rögtön fellázad, a Várba ront és megbuktatja a rendszert. Ezt követően V. Kučera arról beszélt, hogy a Csehszlovákiában kihirdetett amnesztiával kapcsolatban mennyire teljesen eltérő állásfoglalásuk van a szökevényeknek, akik a nyomortáborban élnek munka nélkül és az úgynevezett „vezető szökevényeknek", akiket amerikai munkaadóik jól fizetnek- Az emberek a táborokban áz amnesztiát az emberi élethez való visszatérés egyetlen lehetőségeként üdvözölték, de a „kiváltságosok" elhatározták, hogy a hazatérést megakadályozzák. Gráf szerkesztő pl. gonosztevőket állított mikrofón elé, akik félnek, a visszatéréstől és ezek öt márkáért kijelentették, hogy az amnesztia lehetőségeit visszautasítják. Különféle amerikai úgynevezett segélyzö-szervezetek eget-földet ígértek a szökevényeknek, csak hogy port hintséhek szemükbe. És mivel mindez nem volt elég, megkezdték a fenyegetődzést. M:nden szökevény, mivel az amerikai kémszolgálat kihallgatta, hazaárulást követett el és így az amnesztia nem vonatkozik rá, tehát el lesz ítélve. Elliot, az ENSZ úgynevezett jogtanácsosa pedig azzal fenyegette a szökevényeket, akik tanácsért fordultak hozzá, hogy mihelyt vissza akarnának térni Csehszlovákiába, NyugatNémetországban azonnal letartóztatnák őket. Valóban egy szökevényt, aki kapcsolatba akart lépni a csehszlovák képviseleti szervekkel, egy hétig börtönbe vetettek. Ezek után V. Kučera részletesen ismertette a valkai táborban fennálló nyomorúságos viszonyokat. „A Nációnál Guardian" című lap képviselőjének kérdésére, hogy kb. hány ember van még táborokban, ezt válaszolta: „Ügy gondolom, hogy azt nagyon nehéz lenne eltalálni. A kérdést ugyanis a következőképpen kellett volna felttnni: „Körülbelül hány marad belőlük". Ügy számítom, hegy nagyon kevés, hogy ha nem akadályozzák majd hazatérésüket. HÁBORÜ — AZ ÁRULÖK EGYEDÜLI REMÉNYE Amikor V. Kučera azokról az indítóokokról beszélt, amelyek hazí.térésre ösztönözték, fő oknak azt hozta fel, hogy látta a „Szabad Európa" követőinek háború, utáni vágyát, olyan embereket, akik csak háború árán akarnak visszatérni Csehszlovákiába és „vitáik kedvenc tárgyát képezi az arról való beszéd, hogy hogyan és hány atombombát kell hazánkra ledobni ..., hogy hogyan pusztítanak el ott mindent és ök majd eljönnek ezekre a romokra és megkezdik annak a „jobb világnak" az építését. Erre Vladimír Kučera határozott. Visszatért hazájába a bányászmunkához. Szeretne — mondotta — teljes erővel dolgozni és behozni azt, amit addig az ideig, amíg Nyugatra nem szökött és az alatt az idő alatt, amit ott töltött, elmulaszioU. /