Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-29 / 155. szám, szerda

1955. június 29. ül 3 D. Nehru távirata Moszkva, június 28. (TASZSZ) — D. Nehru, india miniszterelnöke N. A. Bulganyinhoz, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökéhez a következő táviratot intézte: „N. A. Bulganyin úr őexcellenciájának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, Moszkva. A Szovjetunióban tett látogatásom Után szeretném Önnek őszinte köszönetemet kifejezni mindazért a figyelemért, szívélyességért és vendégszeretetért, amelyben excellenciád és az Ön munkatársai részesítettek. Szeretném azt is tudomására adni, mily mélyen meghatott a szeretetnek az a N. A. Bulganyinhoz spontán megnyilvánulása, amelyet a Szovjetunió népe tanúsított irántam, bárhova isj jöttem. Mindig emlékezni fogok azokra a helyekre, amelyeket meglátogattam és az emberekre, akikkel beszéltem. Ha látogatásom hozzájárul közös álláspontjaink mélyebb, kölcsönös megértéséhez és barátságunkhoz, valamint elszántságunkhoz, hogy közös javunkért dolgozzunk, ez elegendő jutalom lesz számomra. Várom az Ön látogatását Indiában. Varsó, 1955. június 25. Dzsavaharlal Nehru" Hitler—Mc Carthy— Csang Kaj-sek Az egész kuiltúrvilág felháborodott És még a politikától irtózó óvatos, ..objektív" írók, tudósok és kultúrmunkások is felszisszentek, amikor Hitler máglyára vettette a könyveket, tudtára adva a világnak, hogy előtte csak az szent és sérthetetlen, ami őrült világuralmi terveit szolgálja, ami „az uralkodásra termett felsőbbrendűség elveivel" nejn ellenkezik. A nácizmus veresége után száz és száz újságcikkben, beszédben tettek fogadalmat a kultúra művelői, a földkerekség sok-sok országában, hogy e idd te k én soha sem lesz többé könyvégetés, soha többé nem engedik meg a kultúra meggyalázását. Az, hogy e fogadalmat mégis megszegték, nem a becsületes emberek bűne, hanem a milliószor elátkozott, gyűlölt, fasizmustól tanuló gazembereken lemoshatatlan szégyenfolt. Akik a nácizmust követik a világ leigázására törekvő terveikben és örökké kultúrfölényükröJ szajkóznak, azok eljutnak a könyvégetésig, az örókértékü hagyományok meghamisításáig, eltiltásáig. így jutottak a hitleri útra az amerikai uralkodó körök maccarthyista, újfasiszta szárnyának hívei, akik rettegnek Aristophanes .szatírájától és Andersen meséitől. Kit is követhetne hát a világ legreakciósabb bandájának főnöke, Csang Kaj-sek, ha nem kitartóinak legelvetemültebb, legembertelenebb csoportját, mccarthyéket?! A tajvani lapok beszámoltak arról, hogy Csang Kaj-sek, a nagy vezér parancsot adott, hogy tiltsák be és égessék el az összes könyveket, amelyeknek írói vagy fordítói a kínai szárazföldön élnek. De hogy tévedés ne essék, s nehogy a tankönyvek tovább bújtogassanak, a „bölcs rendelkezés" kimondja, hogy a máglyát nem ússzák meg a fizika, vegytan, (oidrajz, kínai és angol nyelvtankönyvek, de még a Shakespeare fordítások sem. Na végre! A sok ostoba rendelkezés után egy igazi nagy csankajseki intézkedés, amely a leggazabb es legostobább, amelynél csak a világ kultúrára szomjas s a kultúrát tisztelő népeinek megvetése nagyobb. Aki keres, talál Ügy mondják, hogy aki keres, talál. Ezen a „bölcsességen" sokat lehetne vitatkozni. Egymillió-kétszázezer érvet lehetne felhozni mellette és vagy ugyanannyit ellene. De van a világon egy intézmény, ahol megmásíthatatlan törvény az, hogy aki keres, talál. Ez a nagyhírű hivatal pedig nem más, mint a „végtelen lehetőségek" hazájának egyik legfontosabb szerve, a „felforgató tevékenység ellenőrzésére alakult amerikai hivatal.' Amit pedig talalnia kell, az nem más, mint „kommunista felforgató tevékenység.' Mivel pedig kizárólag azért létesült, hogy találjon, különben szükségtelenné válik — tehát talál. Akar van, akár nincs, de talál. így bukkantak rá nemrégen hosszú évekig tartó szívós keresgélés-, kutatás, szimatolás után az Amerikai-Szovjet Barátság Szövetségére. Ez a sasszemű, találékony hivatal már javaslatot is tett arra, hogy a „belső biztonság törvénye" értelmében vegyék nyilvántartásba ezt a fölöttébb gyanús szervezetet, amely a két ország közötti barátságot meri ápolni, fejleszteni, ország-világ szemeláttára, legálisan. Már a bizonyítékok is készen állnak. Tíztucat bevált, harcedzett hami« tanú esküdött meg mindarra, amit már kitaláltak az Amerikai-Szovjet Barátság Szövetségére és arra is, amit ezután sütnek ki rá. Az amerikai lapak rémülten panaszkodnak, hogy Amerikának egyre kevesebb hü barátja marad. De ezen nem kell csodálkozni, hisz valamennyi jó „barátjából" szolgát csinált. Ha pedig erre' nincs kilátás, a háborúra spekuláló vezető körök nem szívesen cseresznyéznek egy tálból senkivel. Az erő politikája, a hidegháború is egyre népszerűtlenebb Amerikában. Annál nagyobb munka vár a felforgató tevékenységet ellenőrző hivatalra. Keresnek, keresnek, de egyre nehezebben találnak. Lassan már mindenki rajta lesz, a megbízhatatlanság listáján és akkor talán feloszlik ez a nemes intézmény. Ä helsinki léke-Világtalálkozó tovább folytatja munkáját Helsinki (ČTK). — Jóllehet június 25-e Finnország nemzeti ünnepe — az év leghosszabb napja, amikor a nap úgyszólván le sem nyugszik — a Béke-Világtalálkozó küldöttei a bizottságokban és albizottságokban folytatták munkájukat. Ezek a bizottságok az atomfegyverek, a leszerelés, a kulturális és gazdasági kapcsolatok, a népek szuverenitása, a katonai tömbök és a Diztonság, a békemozgalom tevékenysége és- ehhez hasonló elvi kérdésekről tárgyalnak. A leszerelés és az atomfegyverek kérdéseit tárgyaló bizottságban nagy figyelmet keltett Iwaszaki japán tanár beszámolója az atomfegyverek hatásáról Hirosimában és Nagaszakiban, valamint a hidrogénfegyverekkel folytatott amerikai kísérletek következményeiről a Csendes-óceáni halászok egészségére. Az ifjúság nevelésének kérdéseivel foglalkozó bizottságban Henri Martin beszélt. Vasárnap, június 26-án, helyi időszámítás szerint 15 óra 30 perckor megkezdődött a Béke-Világtalálkozó ötödik plenáris ülése, amelyen Alekszander Fagyejev író, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának képviselője elnökölt. Az ülésen felszólaltak: Lothar Radaceanu tanár, a Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése külügyi bizottságának elnöke, Jessie Street (Ausztrália), Emilio Sereni szenátor (Olaszország), Debu Bridel (Franciaország), Umberto Sappuli, az Olasz Kereszténydemokrata Ifjúság Nemzeti Bizottságának tagja és mások. A délutáni ülésen legnagyobb figyelmet Ilja Erenburg írónak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa képviselőjének mélyen átérzett emberies beszéde keltett. „Nem azért vagyunk itt. hogy összeüljünk és ismét szétoszoljunk, hanem azért, hogy összehasonlítsuk a különböző nézeteket és mindenki számára elfogadható megoldást találjunk. Nincs államférfiúi hatalmunk, nem oldhatunk meg semmit, de megkönnyíthetjük azok munkáját, akiknek ez a hatalmuk megvan, hogy megegyezzenek" — jelentette ki Erenburg. Az európai problémákkal kapcsolatban Erenburg rámutatott: „Mindenki megérti, hogy a háború Európában nem volna helyhez kötött. Egyedül a kollektív biztonság adhatja meg a már annyit szenvedett európai városoknak és falvaknak a békét." Ilja Erenburg továbbá a német kérdéssel, a szovjet népnek az amerikai nép iránti barátságával foglalkozott, valamint az osztrák államszerződés megkötéséről és a semlegességről beszélt, amellyel kapcsolatban többek között kijelentette: „Világos, hogy az egyik, vagy másik európai állam semlegessége nem oldja meg egész Európa biztonságának kérdését. Láttuk azonban az osztrák államszerződés aláírása után, hogy Ausztria semlegességének győzelme hozzájárult a nemzetközi feszültség enyhítéséhez." A küldöttek nagy figyelemmel hallgatták Erenburg beszédét és beszéde végén felállva, viharos ünneplésben részesítették. A halsinki Béke-Világtalálkozó hétfőn délelőtt bizottságok és albizottságok üléseivel és délutáni plenáris üléssel folytatódott. Az albizottságok és bizottságok munkájában tevékeny részt vesznek a csehszlovák küldöttek is. Beszámolnak a cseh és szlovák békevédők tapasztalatairól és megvilágítják Csehszlovákia állásfoglalását számos, különféle kérdéssel kapcsolatban, amelyekről a bizottságok tárgyalnak. A hétfő délutáni plenáris ülésen Allain le Léap, a Francia Általános Szakszervezeti Szövetség főtitkára elnökölt. Az ülésen számos szónok szólalt fel, közöttük dr. J. Hromadka tanár csehszlovák küldött is, aki beszédében többek között a következőket mondotta: „Gyűlésünk abban az időben ültöszsze, amikor a békeharc reményteljes haladást tett előre és megragadta az egész világ százmilliós tömegeinek figyelmét. A mai béketaláikozó egyik legfontosabb lépéssé válhat a békés együttéléshez vezető úton ... Egyesüljünk mindazokkal, akik életüket a világ, a férfiak, nők és gyermekek életének megmentésére áldozzák a halállal és pusztulással szemben. Mozgalmunk egyik legpompásabb vonása az. hogy az embereket egybetömöríti, tekintet nélkül nemzetiségükre, politikai és szociális hovátartozásukra, tekintet nélkül arra, hogy nyugatról, vagy keletről, északról vagy délről jönnek, tekintet nélkül a történelmi civilizációk határaira. Az emberiség egységéből indulunk ki, nem pedig a különbözőségekből és a torzsalkodásokból. Végezzük munkánkat őszintén, tiszta szándékkal, induljunk ki a jóakaratból, nem pedig az erő helyzetéből. Akkor azután a láthatáron felkel a remény örömteljes napja." A hétfő délutáni teljes ülésen öszszesen 14 felszólaló mondott beszédet. V. M. Molotov elvtárs nyilatkozata Dullesnak, az USA államtitkárának az amerikai repülőgépincidenssel kapcsolatban Moszkva, június 27. (TASZSZ) — „Illetékes szovjet szervek jelentése alapján ez év június 23-án moszkvai időszámítás szerint 00.57 órakor egy „Neptúne" típusú katonai repülőgép, amely az USA katonai légierőinek ismertető jeleit viselte, megsértette a Szovjetunió határait a Csapljin foktól keletre, a Behring-szoros körzetében. A szovjet vadászgépek közeledésére, amelyek a repülőgépnek jelezni akarták, hogy a Szovjetunió területe felett repül és azonnal hagyja el a Szovjetunió légiterét, az amerikai repülőgép és a szovjet repülőgépek között tűzharcra került sor. A szovjet kormány már figyelmeztette az USA kormányát, hogy az ameNÉHÁNY SORBAN A BRAZIL LAPOK közölték Lourival Fontes szenátor beszédét az ország helyzetéről. Fontes • bírálta a jelenlegi kormány politikáját és megállapította, hogy a brazil lakosok milliói nagyon súlyos helyzetben vannak. „A brazíliai gazdasági helyzet elemzése arról tanúskodik, hogy a lakosság egyes rétegei egyre nagyobb nyomorban élnek" — mondotta Fontes. (TASZSZ) A „REYNOLDS NEWS" című lap diplomáciai megfigyelője azt írja, hogy MacMillan brit külügyminiszter június 24-i megbeszélésein, amelyeket Dullessal folytatott, kitartott amellett, hogy az Egyesült Államok egyezzenek bele, hogy a Kínai Népköztársaságot felvegyék a ENSZ-be (TASZSZ) A VIETNAMI SAJTÓIRODA jelenti, hogy Laoszban töb ezer ember kérvényt írt alá, amelyben tiltakoznak az amerikaiak beavatkozása ellen Laoszban és felhívják a laoszi királyi kormányt, hogy tartsa be a genfi egyezményeket. (Üj Kína) finnországi vUinaplómból Nurmi, a csodafutó és Zátopek, a békeharcos Helsinki, 1955. június 22. A z ember óhatatlanul is mindig összehasonlít. Arra gondolok, hogy otthon ilyen nagy esemény a zászlók rengés, amely nem enged álmot a szemre. /I házban mellettünk egy Nurmi nevű család lakik és ez alkalmat ad erdejével árasztaná el a várost, már arra, hogy házigazdámnál a nagy finn a pályaudvaron lobogódísz várna és csodafutó után érdeklődjem. Mi van a béke jelképei kísérnék minden lé- vele, hol és hogyan él ifjúságomnak pésüknél a békeküldötteket. De nem ez a sportideálja, aki annyi dicsőséget csupán külső jelek mutatnák a nagy eseményt, ott látnád a pirosnyakkendős úttörők sugárzó arcán, a munkába siető asszonyok és férfiak mosolyán, hogy nagy ünnepnek, a béke felemelő ünnepének tanúi. Otthon nálunk talán kevesebb volna a rend, s nagyobb zajjal járna minden, de több öröm csendülne, harsány hívogatóan szólna a zene, az otthoni Hilják, Mailák, Arnók, Annik, Kristik száma megszázszorozódna az utcákon, és az ének virágos pántlikái szórnák a vígságot hirdetve, hogy békeharcunk új és jelentős állomáshoz ért. Itt most csak a Messuhalliban, a szerzett a finn népnek. Bronzszobrát — a meztelenül futó férfit — megérkezésünk órájában ott láttam a város szívében, a stadion melletti parkban. Meglepetésemre azt hallom Harry Salvi úrtól, a házigazdámtól, hogy a finnek nemzeti büszkesége kereskedő. Valamerre, egy kimondhatatlan nevű „katu"-ban, — ami utcát jelent, — fehérneműt árusít. Hogyan, hát nem foglalkozik az ifjú sportolók nevelésével? ámulva. — Talán ünnepnapokon. Máskor nem engedi a bolt, — feleli házigazdám. Hiába, ez az igazság, így fest a vabéke világtalálkozó színhelyén és a lóság. És így kell ismét meggyőzödközeli környéken érzed, hogy néhány napig itt van a világ szíve, itt hangzanak el Olyan szavak, amelyek ma már küzel egy müliárd ember lelkében keltenek visszhangot, ébresztik és élesztik lebírhatatlan erőnk tudatát. Hajnali négy óra van és teljes fényt sugároz a nap, amikor íróasztalomhoz ülök, hogy rendezzem jegyzeteimet. De este tízkor a júniusi éjszaka fagyosságában felöltő kívánkozik az emberre és olvashatnál az utcán, akkora a világosság. Megejtő a fehér éjszaka varázsa, odakerget az ablakhoz. Elnézem a nyírfákat, a finn táj jellegzetes fáit. Mondják, minden új érkezőt valami nyugtalansággal tölt el ez a fehér éjszaka, körülöleli a furcsa, hol opálosnak, hol fehérnek tűnő denöm róla, hogy kapitalista országban vagyok, ahol nem a mi gazdasági életünk törvényei szabják meg az élet rendjét és nem a mi erkölcsi normáink igazolják az ember — még a világhírű sportbajnok — cselekedctsit, hanem a tőke maradi etikája. Ez a maradi erkölcs azt parancsolja a csodafutónak: „eredj inget, nyakkendőt és cipőfűzőt árulni, hogy ' öreg napjaidban legyen betevő falatod. Az államnak, a népnek, a fiatalságnak nincsen szüksége világolimpiászokon szerzett tapasztalataidra, éveken át nyert tudásodra. A parkban ott áll a szobrod, éltedhalhatatlan vagy? Tévedtem. A szobrod él, de tenmagad halott lettél! Megkérdem Sabi barátomtól, ettől a megnyerő külsejű fiatal finn polgártól, vajon ismeri a mi Nurminkat, Zátopeket, a cseh csodafutót? — Hogyne — feleli és felcsillanó szemén, az érdeklődésén látom, hogy lelkes sportbarát ez a különben bizonyára nehezen hevülő és rajongást nem ismerő finn ember. Elmondom, hogy eredetileg Zátopeknek is velünk kellett volna jönnie, de a spartakiád otthon tartotta. Magyarázom, hogy Zátopek nemcsak csodafutó, hanem nevelő is, a békeharc lelkes, aktív híve. Salvi úr nem szocialista, de haladó gondolkodású finn polgár, és közlésem ezért láthakérdem tóan érdekli. Közben megtudom, hogy Nurmi követségünk útján meghívást kapott a spartakiád rendezőségétől, jöjjön el közénk, legyen néhány napon át a mi vendégünk. Bizonyos, hogy fiatal sportolóink, akik kitűnően ismerik a nevét, számon tartják eredményeit és úttörő stílusát, sok tapssal, sok virággal köszöntötték volna a sport eme nagyszerű veteránját. De a hatvan évét meghaladó öregúr nem jön. Nem engedi a bolt, nem engedik az ingek, nyakkendők és a cipöpertlik, nem engedi a kereset, a ma és a holnap kenyérgondja. Nurminak, a csodafutónak a pult mögött kell maradnia, amikor ünneplésre hívja a demokrácia sportvilága. Nurmi kereskedővé vedlett, kenyérgondjai vannak, vagy talán meg akar gazdagodni vénségére, amikor a mi csodát utónk, sportunk büszkesége a béke nevében fut, a béke nevében beben halhatatlanná tettünk, ezzel érdd szél és mutat utat a mi fiataljainkbe, adj teret a fiataloknak és eredj a cipőfűzőkhöz! Azt mondtam, hogy nak. Egri Viktor rikai parancsnokságnak intézkedéseket kell tennie, hogy kizárják a nem kívánatos incidensek megismétlődésének lehetőségét, amelyekre a múltban sor került a Szovjetunió határainak az amerikai katonai repülőgépek által való gyakori megsértése következtében. Az említett további határsértések arról tanúskodnak, hogy az amerikai hatóságok részéről nem tették meg a szükséges intézkedéseket, hogy kizárják az ehhez hasonló nem kívánatos incidenseket. ön, Dulles úr, június 24-i beszélgetésünk alkalmával kijelentette, hogy az amerikai repülőgép állítólag nem sértett meg a szovjet fenségvizeket, jóllehet elismerte, hogy a repülőgépek mostani gyorsasága mellett előfordulhatott a repülőgép bizonyos iránybeli eltérése. Az illetékes szovjet szervek, amelyek megvizsgálták ezen incidens körülményeit, azt állítják, hogy erre az incidensre a Szovjetunió fenségvizei felett került sor. A szovjet részről levont következtetések nem erősítik meg azt a kijelentést, hogy az incidenst állítólag a szovjet repülőgépek akciói idézték elő. Az említett szovjét szervek egyben hozzátették, hogy az incidensre sűrű felhőzet felett került sor, amikor a tájékozódás lehetetlen volt. Ilyen körülmények között nem lehet kizárni, hogy a: incidens, a repülőgépek helyzete nem pontos megállapításának következménye volt abban az időben, amikor egymáshoz közeledtek. Nincs kizárva az sem, hogy a Szovjetunió légiterének megsértése az amerikai repülőgép által az amerikai parancsnokság egyes képviselőinek eljárása következtében-, fordult elő, akiknek nyilvánvalóan nem érdekük, hogy ne kerüljön sor ehhez hasonló incidensekre. Bármi körülmény okozta is az incidenst, a szovjet parancsnokságnak szigorú utasításai vannak, hogy védelmezze a szovjet határokat és egyben, hogy kitérjen bármilyen akció elől a szovjet határokon kívül. Ilyen parancsokat adtak ki főleg az említett amerikai repülőgép-incidenssel kapcsolatban, amelyre ez év június 23-án került sor. A szovjet kormány elvárja, hogy az Egyesült Államok kormánya szigorú utasításokat ad katonai parancsnokságának, hogy ne engedje a szovjet államhatárok megsértését amerikai repülőgépek által. A szovjet kormány sajnálatát fejezi ki az említett incidens felett. Tekintettel arra, hogy az amerikai katonai repülőgéppel való incidensre olyan körülmények között került sor, amelyek kizárják az egyik, vagy másik fél hibájának megállapítását, a szovjet kormány késznek nyilatkozik megtéríteni a kár 50 százalékát, amelyet az amerikai fél szenvedett, azzal, hogy a kár másik 50 százalékát az amerikai fél viseli." I