Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-28 / 154. szám, kedd

6 IIJSZO 1955. június 28. Az I. Országos Spartakiád ifjúsági bemutatói utolsó napján 89 950 gyakorlatozó vett részt a műsoron szereplő hét bemuta­tón. A 6—8 éves iskolások tornagyakorlatai, a Munkaerőtar­talékok iskolái, a Hadsereggel Együttműködők Szövetsége tag­jainak akrobatikus mutatványai motorkerékpáron, a Sokol ÖSSZ fiataljainak tornagyakorlatai, az iskolások szalag- és tornagya­korlatai mindmegannyi bizonyítékai Ujaink pompás felkészült­ségének. A stadiont ezúttal is zsúfolásig megtöltő közönség szűnni nem akaró tappsal jutalmazta különösen a záróképet, melyben fiatalságunk a haza védelmére és a béke megőrzésére irányuló elhatározásának adott mély benyomást keltő jelképes kifejezést. „ÜJ SZÔ" kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős: Dénes Ferenc főszerkesztő. Szerkesztőség Bratislava. Jesenského 8—10, telefon: 347-16. 352-10. Kiadóhivatal: Bratislava, Gorkého 8. telefon: 337-28. Előfizetési díj havonta Kčs 6.60. Terjeszti a Posta Hírlap szolgálata. Megrendelhető minden postahivatal­A-60224 nál és kézbesítőnél. Nyomás: Pravda. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata. Bratislava. . ORSZÁGOS SPARTAKIÁD A spartakiád-harsona dallamos hangja utoljára jelzi ifjúságunk nagy­szerű fellépéseit, amely pontosan bemutatott gyakorlataival négy na­pon át az elismerés lelkes megnyil­vánulásait váltotta ki a nézők száz­ezreiből. Felhangzottak az ágyúlövé­sek és a főkapun bejöttek a fehér­vörös tomaruhákba öltözött fiúk és a sárga-kék ruhákba öltözött lányok. Hatalmas taps fogadja őket. Befejező­dik a sorakozó és már hallatszanak is a víg dallam első ütemei, melyekre a fiúk és lányok 16 ezres tömege tor­nászik. Aztán egyre gyakrabban hang­zik a taps az emelvényekről és az elismerés megnyilvánulásainak se vége, se hossza. A borátság szimbóluma Akinek éppen nincsen kezeügyében a fellépések műsora, az is tudja, hogy a következő gyakorlatot a Munkaerő­tartalékok tanintézeteinek tanulói mu­tatják be. Róluk beszél ma egész Prá­ga. Fehér trikókban, fehér nadrágban menetelnek a fiúk a főkapun át, zász­lóikkal az élen. A következő pillanatok 'bebizonyítják, hogy a nézők várakozá­sa jogos volt. Egyik gyakorlat a má­sikat követi, fellépésük folyamán a (2 á Ham, taps egy pillanatra sem szűnik. A né­zőtér a gyakorlatozőkkal együtt lelke­sedik. üdvözli a fehér tornaruhákiba öltözött lányokat, akik élénkebbé te­szik a fiúk gyönyörű gyakorlatait. A lelkesedés akkor érte el tetőponját, amikor a gyakorlatozók egy csoport­ja magasba emelt egy csehszlovák zászlót tartó lányt és szovjet zászlót tartó fiút. A szovjet nép és népünk törhetetlen barátságát jelképező mu­tatvány a nézők között oly hatalmas lelkesedést váltott ki, amilyennek ed­dig a strahovi stadion még nem volt tanúja. A főkapu vörös zászlótengere mö­gött motor búgása hallatszik A Had­sereggel Együttműködők Szövetségé­nek tagjai nemsokára bemutatják mo­torkerékpárjaikon akrobatamutatvá­nyaikat. Hihetetlenül ügyesek. Főleg a lányok {mutatványa vált ki csodálatot és megérdemelt tapsot. A zászlóvivők mögött falvaink g yako r lato zóina k cso­por.tja vonul fel, hogy megmutassák, mennyire megváltozott a falu élete. A gondosan begyakorolt mutatvány be­bizonyította, hogy a testnevelés mély gyökeret vert falvainkon is, hogy vi­déken is a mindennapos élet elvá­laszthatatlan részévé vált. Elragadó kép Az iskolai leánytanulók fehér-zöld tornaruhákban újból meghódították a nézők szívét. Ritmikus gyakorlatuk az örömtől duzzadó ifjúságot ábrázolta, amely mozdulataival és gyakorlatai­val kifejezésre juttatja életkedvét és hazaszeretetét. Valóban vonzó kép volt — az üde szépség képe, miként a gyakorlat parancsnoka elnevezte, ami­kor köszönetet mondott a gyakorlato­zóknák gondos felkészültségükért. Készek vegyünk a btke mcgv.-d.stre Az iskolák tanulói az előző napok­hoz hasonlóan most is meghódították a közönséget azzal a mutatványukkal, amely ifjúságunknak hazánk és a bé­ke megvédésére való felkészültségét fejezi ki. A gránátdobást és a kú­szást jelképező mozdulatok mély ha­tással voltak a nézőkre. A korlátokon, a forgó szerkezete­ken bemutatott tornagyakorlatok, az ötágú csillag, amelyet sötétvörös tor­naruhás gyakorlatozók alkottak, jelle­mezte a színes, élénk záró képet, mellyel Strahov utolsó napi műsora befejeződött. hallottam, átéltem... A strahovi stadionban 10 000 diáklány teje felett zászlókkal plasztikusan a ČSR—SS SR betűket és az 1945—1955 számokat alakítják. A munkaerőtartalékok diákjainak záró képe. A testnevelési főiskolások talajtorna-gyakorlata. Pár lépésre a gyülekezőhelytől, ü- i letve a felvonulási helytől, kisebb cso­port beszélget: — Mcmdtad már a többieknek, hogy siessenek? — hallom egy rövidrevá­gott hajú, vékony, magas, barna fiú szájából e pár szót. Közelebb megyek, látom, mindnyá­jan fiatalok. Egy-kettőre összebarátkozunk. — Hová valók — ez természetesen az első kérdés. — Az Ifjúsági Faluba — válaszol­ják ők. Aztán elmondják, hogy negyven­öten vannak itt az Ifjúsági Faluból. Egyesek közülük már fel is léptek, míg mások most szurkolnak, mert rö­vid idő múlva rájuk kerül a sor. Amolyan kisebb lámpaláz ez, amely az embert a nagyobb események előtt el-ei fogja. Meg lehet ezt érteni, hisz rengetegen nézik őket, nemcsak ha­zánkból, de a külföldiek is. Aztán elmondják, hogy ők gépla­katosok, tanulók. A ringó búzamezők üdvözletét hozták magukkal, a szo­cialista falu forró háláját fő városunk­nak, Prágának. Itt van Ádám István Csicsóról, Hlavatí Dezső Nagymácsédról, Val­kovics Ferenc Léváról, akik mind­hárman az Ifjúsági Faluban dolgoz­nak, mint a gépek istápolói, s ha­bár még fiatalok, de nekik is kö­szönhető, hogy az Ifjúsági Falun olyan szép eredményeket érnek el. És a testvéri cseh dolgozók szere­tetét, azt a nagy segítséget, amit a cseh országrészek a gépi segítség te­rén nyújtanak nekünk, mi is viszo­nozzuk. Mindenütt előzékenység, udvarias­ság. Ha valamire kíváncsi vagy, hár­man is ott vannak egyszerre, magya­rázzák, mit hol lehet megtalálni. És ez nagyon tetszik a fiúknak. Mert ők nagyon kíváncsiak ám. Min­dent meg szeretnének nézni. Voltak már a Gottivald-mauzóleumban, a múzeumban, de még máshova is el szeretnének menni — mondják. Elbúcsúztam tőlük és sok sikert kí­vántam nekik a további fellépésükhöz. A középiskolák növendékeinek szalag gyakorlata A munkaerőtartalékok jól sikerült bemutatójának egyik részlete. Zúg, morajlik a strahovi stadion soktizezer vendége. Ezer színben pompázó, hömpölygő tömeg, várako­zásieíjes pillanatok. Beszélni erről a nagyszerű látvány­ról, leírni mindent, a fegyelmezett gyermeksereget, ezt a szépséget, élő, hömpölygő folyamot, ezt a nagysze­rű erőt, amit itt látunk, a hatalmas éljenzést, tapsot, amit kapnak a há­lás nézőközönségtől, nem, ezt egy­szerű szavakkal papírra vetni nem le­het. Ezt látni kell, mégpedig nyitott szemmel. És mennyi néző, mennyi kíván­csi .tekintet, elismerő dicséret hang­zik el itt ma. Mindenről, minden ol­dalról. Mert sokan vagyunk itt. Ha­zánk minden részéből. Este, nappal, utcán és vendéglőben, áruházban és a tejbárban, bárhol is, cseh, szlovák, magyar és még ki tudná megmon­dani hány nyelven beszélnek. A külföldiek elismerően nyilat­koznak rólunk, a látottakról, ők is büszkék sikereinkre. És a mieink is, akár Eperjesről, akár Zilinárói varinak itt. Hallgassuk csak meg, mit monda­nak. i » f

Next

/
Oldalképek
Tartalom