Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-24 / 151. szám, péntek

/ 1955. június 24. UJSZO Az Egyesült Nemzetek Szervezetének nincs fennköltebb küldetése, mint biztosítani a békét! V. M. Molotov beszéde az Egyesült Nemzetek Szervezetének jubiláris ülésén San Francisko, június 23. (TASZSZ). Tisztelt küldöttek! Elsősorban a Szovjetunió küldöttségének nevében szeretném őszinte hálámat kifejezni Robinson úrnak, San Francisko polgármesterének azért a vendégszeretetért, amelyben e figyelemreméltó városban részesítettek bennünket. Ma megemlékezünk az Egyesült Nemzetek Szervezete alapításának 10. évfordulójáról és ezt ünnepeljük. Fontos történelmi dátum ez.'E napokban az emberek milliói a világ valamennyi részében különös figyelemmel fogják meghallgatni azt, ami elhangzik az Egyesült Nemzetek Szervezete tevékenységének elmúlt időszakáról. Az Egyesült Nemzetek Szervezete a második világháború idején alakult. Alapjait már akkor lefektették, amikor a háborús akciók számos európai ország területén, Ázsia nagykiterjedésű földjén, az Atlanti- és a Csendesóceánokon még javában folytak, amikor az emberiség többsége akarata ellenére részt vett ebben a hallatlan rfíéretu és súlyos következményekkel járó háborúban. Ekkor keletkezett a fontos Hitler-ellenes koalíció, élén a Szovjetunióval, az Amerikai Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával, amely a fasiszta hódítók által megtámadott, súlyos időket élő nemzetek áldozatkész felszabadító harcát serkentette. A Hitler-ellenes koalíció országai között a háború alatt jóbaráti kapcsolatok alakultak ki. A fasiszta rabszolgaság fenyegető veszélye hozta közel egymáshoz ezeket az országokat. Ez egyesítette őket abban is, hogy megalapították az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy a háború befejezése után közösen védelmezzék a világbékét és a biztonságot. E szervezet alapjait a „négy államnak az általános biztonságról szóló nyilatkozatában" fektették le. amelyet 1943. október 30-án Moszkvában a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy Britannia és Kína képviselői írtak alá. E művet itt fejezték be San Franciscóban, ahol 1945. június 26-án aláírták az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányát, miután azt részletesen és gondosan megtárgyalták az Egyesült Nemzetek első értekezletén. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya azokkal a szavakkal kezdődik, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének népei teljes elszántsággal készek „megvédeni a jövő nemzedéket a háborúk csapásától, amelyek életünk folyamán már két ízben mérhetetlen szenvedéseket okoztak az emberiségnek." „Megvédeni a jövő nemzedékeket a háborúk csapásától, amelyek életünk folyamán már két ízben mérhetetlen szenvedéseket okoztak az emberiségnek" — éppen ebben rejlik az Egyesült Nemzetek Szervezetének legfőbb és legfontosabb feladata. Az Egyesült Nemzeteknek nincs fenköltebb küldetésük, mint elhárítani az új világháború veszélyét. Az Egyesült Nemzeteknek nincs fenköltebb küldetésük, mint biztosítani a békét, a barátságot és együttműködést a nemzetek között. Nekünk mindnyájunknak szem előtt kell tartanunk ezt és tudatosítanunk kell az Egyesült Nemzetek Szervezete elé kitűzőt feladatok mérhetetlen jelentőségét, ez a mi szent kötelességünk. Nem húnyhatunk azonban szemet-^ tények felett. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy ma jelentős feszültség áll fenn a nemzetközi kapcsolatokban, amelyet állandóan szít az új háború propagálása. Annál is inkább, nem feledkezhetünk meg erről, mert a feszültség további kiélezése veszélyezteti a béke megőrzését, s kialakítja az új háború^veszélyét. Az utóbbi években némely országban eddig páratlan lázas fegyverkezés indult meg, amely a katonai kiadások óriási terheit a széles néptömegek vállára helyezi. Egyre jobban felhalmozódnak az atom- és hidrogénfegyverek, ami jogos nyugtalanságot kelt a nemzetekben e helyzet veszélyes következményei miatt. _ Nagy számban létesítenek más államok területein katonai támaszpontokat. Hogy ezeket a támaszpontokai egyáltalán nem védelmi célokra építik, már abból Í6 kitűnik, hogy sok ezer kilométer távolságra fekszenek azon országok határaitól, amelyek e támaszpontokat építik. Vajon nyugodtak lehetnek-e azon államok népei, amelyeknek közelében e katonai támaszpontokat létesítik, sőt azon országok népei, amelyeknek területén építik e támaszpontokat? Európában, Ázsiában és a világ más részeiben egyre újabb katonai tömbök és szövetségek alakulnak. Az utóbbi időben minden módon arra törekednek, hogy e katonai csoportosulásokba bekapcsolják a Közel- és KözépKelet kis országait, bár ezt ezen országok népei ellenzik. Ezek a katonai szövetségek nyilvánvalóan bizonyos, államok ellen irányulnak, amit agresszív imperialista jellegük is Igazol. Olyan egyezményekre kerül sor, amelyek alapján újrafelfegyverzik Nyugat-Németországot, s azt olyan katonai csoportosulásokba tagolják, amelyeknek agresszív jellege általánosan ismert. Az ilyen tömbök és szövetségek újból elkerülhetetlenül védelmi szövetségek létrehozását okozzák a másik oldalon. Ha bizonyos országokban továbbra is korlátlanul folytatni fogják az új háború propagálását, amely az utóbbi időben főleg az atomháború propagálása miatt vált veszélyessé és ha továbbra is fokozzák a lázas fegyverkezést, valamint az említett katonai támaszpontok létesítését,* amelyeket nem védelmi célokra,, hanem más országok megtámadásának céljaira létesítenek, ha e célok érdekében továbbra is más államok ellen irányuló katonai tömböket tákolnak össze — akkor a nemzetközt feszültség egyre jobban kiéleződik. Ezen az úton haladni annyit jelent, mint fej nélkül rohanni a harmadik világháborúba. , S vajon emellett figyelmen kívül hagyhatjuk-e azt, hogy az egész világ népei nem akarnak új háborút, élesen elítélik a támadókat, vagyis azokat, akik új világháborút szítanak? Vajon nem erről tanúskodik-e az egész világ népeinek növekvő mozgalma annak érdekében, hogy nem akarnak-új háborút és mindig harcolni fognak az imperializmus agreszszív erőinek az új világháború kirobbantására irányuló minden kísérlete ellen? Nem kétséges, hogy ilyen helyzetben és természetesen a békeszeretí országok megfelelő önvédelmi felkészültsége mellett a támadót, akinek bűnéből robban ki az új világháború, teljes határozottsággal elítélik mint ágresszort s erkölcsileg és politikailag teljesen elszigetelődik az egész világ népeitől — és ez előre meghatározza az agresszor elkerülhetetlen vereségét. Másrészt látni kell, s e napokban elegendő tény tanúskodik arról, hogy vannak bevált utak, amelyek a tartós békéhez és a nemzetek közötti barátság megszilárdításához vezetnek. Néhány ilyen tényről említést kell tennünk. Már két év telt el azóta, amikor a békeszerető országok kezdeményezésére megszüntették a koreai háborút. A koreai fegyverszünet lehetővé tette a koreai kérdés békés eszközökkel való megoldását. Most a koreaiaknak, délen és északon egyaránt segítséget kell nyújtani Korea nemzeti egységének megújításában, amint ez a koreai nép akaratának megfelel. Tavaly a genfi értekezleten véget vetettek az indokínai háborúnak azon elvek alapján, amelyek lényegükben megfelelnek e terület népei nemzetfelszabadítási törekvéseinek. A genfi megegyezés jelentősége már abból is látható, hogy az ázsiaK nemzetek ezt az egyezményt jóváhagyták. A genfi egyezményt helyesen fogták fel Európában és az egész világon. Mintegy egy hónappal ezelőtt megkötötték az osztrák államszerződést.' Egyúttal megegyezés jött létre, amely szerint Ausztria, területén nem engedi meg az idegen katonai támaszpontok létesítését, nem vesz részt katonai csoportosulásokban és Svájchoz hasonlóan semleges országgá válik. A Szovjetuniónak ez irányban nyilvánított kezdeményezése megfelelő támogatásra talált a többi érdekelt államoknál és ami a legfontosabb, magánál Ausztriánál is. Ártárgyalások ezért további fontos nemzetközi problémák megoldáséhoz vezettek Európában. Az utóbbi idők jelentős eseménye volt a Szovjetunió és Jugoszlávia kölcsönös kapcsolatainak rendezése, amelyre a Szovjetunió kormányküldöttségének belgrádi tartózkodása folyamán került sor. A kapcsolatok megjavítása, amit a szovjet—jugoszláv tárgyalások alapján értek el, megfelel a Szovjetunió és Jugoszlávia népei mélységes törekvéseinek és létérdekeinek. Ez a térfy egyben jelentős mértékben hozzájárul a poltikai enyhüléshez Európában és megfelel a világbéke megszilárdítása érdekeinek is. Ezzel kapcsolatban említést kell tenni azokról a indokolatlan koholmányokról, amelyekhez Nyugaton folyamodnak, hogy kiforgassák a belgrádi tárgyalások értelmét, csökkentsék jelentőségét és eredményeit. Hangsúlyozni kell, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia közötti baráti kapcsolatok megjavításában és fejlesztésében elért megegyezés, amely a közös nyilatkozatban nyilvánult meg, nem valamilyen átmeneti mérlegelések alapján jött létre, hanem annak a tudatnak alapján, mily " nagy fontosságúak az ilyen kapcsolatok a Szovjetunióra és Jugoszláviára, valamint a nemzetközi feszültség enyhítésére és az államok közötti nélkülözhetetlen bizalom megteremtésére. Rendkívüli figyelmet érdemel Nehru úrnak, az Indái Köztársaság miniszterelnökének látogatása a Szovjetunióban. Ez a látogatás nagyjelentőségű a Szovjetunió és India közötti baráti kapcsolatok további megszilárdítása és egyben a nemzetközi feszültség enyhítése és a béke megszilárdítása szempontjából. Ezek a tények, amelyeket most felsoroltam, éppúgy, mint számos más tény is, arról tanúskodnak, hogy a nemzetközi kapcsolatokban fennálló feszültség enyhítésének politikája, amelyet a Szovjetunió és a többi bé keszerető országok folytatnak, egyre újabb pozitív eredményeket hoz. Nem kell kételkednünk abban, hogy éppen ezeknek a céloknak felel meg a szovjet kormánynak az a javaslata, hogy diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat létesítsen a Német Szövetségi Köztársasággal és melyben Adenauer kancellárt tárgyalásokra hívta meg Moszkvába. Ha az Egyesült Nemzetek Szervezete munkájának pozitív oldalairól beszélünk, be kell ismernünk, hogy nem nyugodhatunk bele a jelenlegi, távolról sem kielégítő helyzetbe. Akárhogy is legyen, az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem szabad még a nemzetközi események passzív nyilvántartójává sem válnia, sempedig az egyik, vagy másik csoportosulás eszközévé, amelyek szűk érdekeik céljaira használnák fel őt. Az Egyesült Nemzetek Szervezete, amely elsőrendű fontosságot tulajdonít az emberi jogok és valamennyi alapvető szabadságjog biztosításának mindenki számára, fajra, nemre, nyelvre és vallásra való különbség nélkül, amint ismeretes a következő legfontosabb elvekhez igazodik: a nemzetek egyenjogúsága és önrendelkezése, a nemzetközi együttműködés és más államok belügyeibe való be nem avatkozás, a nemzetközi ellentétek békés eszközökkel való megoldása, az erőszakkal való fenyegetés kiküszöbölése nemzetközi tárgyalásokból. Ezek az elvek, amelyeket valamenynyi egyesült nemzet elismer, jó alapul szolgálnak a békéért és a nemzetközi biztonságért folytatott harcra és a nemzetközi együttműködés kifejlesztésére. Mindez azt mutatja, hogy az ENSZ alapokmánya szilárdan és szigorúan elismeri a különböző .szociális, közgazdasági rendszerű államok egymás mellett élésének és békés együttműködésének elvét. Az is érthető, hogy az ilyen együttélés elválaszthatatlan attól a feladattól, hogy meg kell szilárdítani az államok közötti kölcsönös bizalmat, meg kell szüntetni a ..hideghSborút", véget kell vetni a lázas fegyverkezésnek és nagy méretekben ki kell fejleszteni a nemzetközi gazdasági együttműködést. Ez azonban még nem minden. Senki sem polemizálhat azzal, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete nem állhat fenn, ha különböző társadalmi rendszerű országok nem ismerik el és nem valósítják meg az együttélésnek és a nemzetközi ügyek közös megoldásának elvét, amely oly szemléltetően nyilvánult meg az ENSZ alapokmányának a Biztonsági Tanácsról szóló cikkelyeiben. Meg kell még jegyezni, hogy az ENSZ alapokmányában foglalt azon irányelvet, mely szerint a Biztonsági Tanácsban a nemzetközi biztonság biztosítására vonatkozó fontos kérdések megoldásához az öt nagyhatalom egyhangú határozata kötelező, az Amerikai Egyesült Államok kormányának kezdeményezésére fogadták el. Ez a kormány ezt a javaslatot, amely becsületére válik, első ízben 1944. július 18-án nyújtotta be a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia képviselőinek a Dunbarton—Oaks-i értekezleten. Azonban még azok is, akik szavaikkal elismerik a békés együttélés elvét, a gyakorlatban azt durván megsértik. Ez látható Kína példájából. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében mindeddig nem újították fel a Kínai Népköztársaság elvitathatatlan jogait. Bármilyen kísérleteket is tesznek itt, hogy ezt a rendellenes helyzetet mindenféleképpen megmagyarázzák, Kína jogai megsértésének igazi oka mindenki előtt világos. Csupán azért, mert Kínában győzött a népi demokratikus forradalom és a kinai nép a szocializmus építésének útjára lépett, a Kínai Népköztársaságtól még mindig megtagadják azt a jogát, hogy elfoglalja törvényes helyét az ENSZben. E helyzet igazságtalansága és törvényellenessége nyilvánvaló. Nem lehet tovább tűrni ezt a törvényellenes állapotot anélkül, hogy ez ne ásná alá a bizalmat az Egyesült Nemzetek Szervezete iráftt. A Kínai Népköztársaságnak minden további huzavona nélkül teljes lehetőséget kell kapnia arra, hogy képviselői legyenek a Közgyűlésben és a Biztonsági Tanácsban is. Helytelen volna megfeledkezni ' arról, hogy itt 600 millió lakosú országról van szó, és hogy a világ minden negyedik embere kínai. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a veszélyes helyzetet sem, amely a Tá vol-Keleten Tajvan szigete és a kínai partmenti szigetek körzetében keletkezett. Amint közismert, Tajvan, Penhu és a partmenti szigetek ősrégi kínai területek, amit számos nemzetközi egyezmény is elismer. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem szabad belenyugodnia abba, hogy a kinai nemzeti területnek ezt az elválaszthatatlan részét mindeddig nem adták vissza Kínának. Kína a maga részéről köteles megfelelő intézkedéseket tenni e komoly probléma lehető leggyorsabb megoldására. Nemrégen néhány ázsiai ország kezdeményezésére fontos nemzetközi értekezletet tartottak Bandungban. Ezen az értekezleten 29 ázsiai és afrikai állam vett részt. Az a tény, hogy különféle társadalmi és állami rendszerű országok vettek részt rajta, nem akadályozta az értekezlet zökkenőmentes munkáját. A bandungi értekezlet valamennyi határozatát egyhangúlag hozta. Ezek a határozatok a béke és a nemzetek közötti barátság megszilárdítását, a népek szabadságának és függetlenségének biztosítását, a gyarmati rendszer elleni harc fokozását célozzák. Mindez valamennyi békeszerető állam érdekeinek megfelel. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatni annak a ténynek nagy pozitív jelentőségére, hogy ezen az értekezleten olyan országok vettek részt, mint India, Indonézia és mások. Mindenki tudatában van annak, mily jelentős volt a Kínai Népköztársaság részvétele ezen az értekezleten. Bandungban ismét kifejezően bebizonyosodott a békés együttélés elve. Ez nemcsak az értekezlet részvevőinek, hanem más nemzeteknek és a béke egész ügyének győzelme volt. Érthető, hogy nemcsak arról van szó, szóban elismerjék a különféle társadalmi rendszerű országok együttélésének és békés együttműködésének elveit. E napokban úgyszólván senki sem merészeli nyíltan tagadni ezt az elvet. A háborús gyújtogatókat ma senkisem tiszteli, senkisem becsüli. Ma egyikünket sem érdekli az egyik, va^f másik elvnek csupán elismerése vagy hirdetése, hanem a konkrét tettek érdekelnek, amelyek elősegítenék a nemzetközi béke és biztonság megőrzését és megszilárdítását. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell a Szovjetuniónak az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére tett ismert javaslatának fontosságát. Ez a szovjet javaslat a béke és biztonság biztosítását tartja szem előtt az Amerikai Egyesült Államok részvételével valamennyi európai ország számára tekintet nélkül társadalmi berendezésükre. Ebből következik elvi eltérése az utóbbi években megkötött zárt katonai csoportosulásoktól, amelyeknek keletkezése ellenkezik az ENSZ alapokmánya alapvető cikkelyeivel, és a nemzetközi feszültség további fokozásához vezet. A szovjet kormány említett javaslata a Szovjetunió békés külpolitikájának lényegét fejezi ki, amely a kollektív biztcnság megteremtésére iráriy'ui; nem pedig egymással szembenálló katonai tömbök kialakítására. * Ugyanebben a megvilágításban kell értékelni a szovjet kormánynak a fegyverzet csökkentésére, az atomfegyverek eltiltására és az új háború veszélyének kiküszöbölésére tett javaslatát, amelyet május 10-én nyújtott be Londonban a leszerelési bizottsághoz. Amint ismeretes, a békeszerető nemzetek törekvése következtében az utóbbi időben sikerült megszüntetni a vérontást Koreában és Indokínában, ami jelentős mértékben elősegítette más vitás nemzetközi kérdések megoldása kedvező feltételeinek megteremtését. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy Európa és Ázsia némely területén még mindig olyan a helyzet, amely komoly nyugtalanságot kelt a nemzetekben. A megoldatlan nemzetközi kérdések rendezésének fő akadálya az, hogy nincs meg a nélkülözhetetlen bizalom az államok között. Ez elsősorban a nagyhatalmak közötti kölcsönös kapcsolatokra vonatkozik, amelyek a fő feleiősséget viselik a béke és a nemzetközi biztonság megőrzéséért. Az utóbbi években a világ az ún. „hidegháború" állapotában él és az államok katonai előkészületei egyre súlyosabb terhet rónak a népekre. Csupán az államok közti „hidegháború" megszüntetése enyhítené a nemzetközi feszültséget, alakítaná ki a szükséges bizalmat a nemzetközi kapcsolatokban, kiküszöbölné az új háború veszélyét és megteremtené a nemzetek békés éj nyugalmas életének feltételeit. Akkor azután kialakulnának a leszerelés nagyméretű programja megvalósításához szükséges lehetőségek, valamint e program teljesítésének megfelelő nemzetközi ellenőrzéséhez szükséges lehetőségek is. Mindez azt jelenti, hogy a szavakról tettekre kell áttérni, olyan lépéseket kell tenni, amelyek az államok közötti nélkülözhetetlen bizalom helyreállításához vezetnek. (V. M. Molotov beszédének befejező részét lapunk holnapi számában közöljük.)