Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-22 / 149. szám, szerda

1955. június 18. UJSZO \ 501 Az ENSZ jubiláris ülése San Franciskóban San Franciskó, június 20. (TASZSZ) — Június 20-án San Franciskóban helyi időszámítás szerint 15 órakor megnyílt az Egyesült Nemzetek Szervezetének az ENSZ alapkománya tizedik évfordulója alkalmából rendezett jubiláris ülése. A jubiláris ülésre San Franciskóba étkeztek az ENSZ valamennyi tagállamának küldöttségei. Számoa küldöttséget az illető ország külügyminisztere vezet. A Szovjetunió küldöttségét V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügyminisztere vezeti. Az USA küldöttségét J. F. Dulles államtitkár, Nagy-Britannia küldöttségét G. MacMülan külügyminiszter, Franciaország küldöttségét A. Pinay külügyminiszter vezeti. A jubiláris ülés megnyitó beszédét D. Eisenhower, az USA elnöke mondotta. A jubiláris ülés csupán teljes ütésekből fog állni, amelyeken a küldöttségek vezetői mondanak beszédet, i A jubiláris ülés június 26-ig tart. San Franciskó, június 21. (TASZSZ) — Az ENSZ jubiláris ülésének tiszY. M. Molotov ebédet adott az ENSZ jubiláris ülésén részvevő jugoszláv küldöttség tiszteletére San Franciskó, június 20. (TASZSZ) — V. M. Molotov, az ENSZ jubiláris ülésén részvevő szovjet küldöttség vezetője, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének elsc helyettese, külügyminiszter június 19-én ebédet adott a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságnak a jubiláris ülésen részvevő küldöttsége tiszteletére. Az ebéden jugoszláv részről részt vett Kocsa Fopowics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Külügyminisztériumának államtitkára, Leo Mates Jugoszlávia USA-beli nagykövete és Jozse Brilej, Jugoszlávia állandó képviselője az ENSZ-ben. Szovjet részről az ebéden részt vettek N. T. Fedorenko, a Szovjetunió külügyminiszterének helyettese, L. F. Palamarcsuk, az Ukrán SZSZK külügyminisztere és mások. Az ebéd baráti légkörben folyt le. teletére San Franciskó ünnepi díszt öltött. A város zeg-zugos utcáin a szállodák, üzletek, mozik és vendéglők bejáratai fölött kék tarnszparensek díszilenek a következő felírással „üdvözöljük az ENSZ küldötteit!" A küldötteket, akik az állomásra, vagy a sanfranciskói> repülőtérre érkeznek,, a helyi hatóságok képviselői fogadják. Robinson, San Franciskó polgármestere az „Egyesült Nemzetek Szervezete Hetének" alkalmából felhívást intézett a lakossághoz, melyben felhívta a polgárokat, hogy az ENSZ küldötteinek minden téren járjanak kezére. A haladó szervezetek indítványára az ENSZ ülése tiszteletére San Franciskóban 25 ezer aláírást gyűjtöttek arra a kérvényre, amely felhívja az Egyesült /Nemzetek Szervezetét, tegyen intézkedéseket az atomfegyverek eltiltására. Június 19-én San Franciskóba érkezett Los Angeles város lakosainak „automobil karavánja", akik felhívják az Egyesült Nemzetek Szervezetét, akadályozza meg a háborút. A világsajtó nagy figyelmet szentel az ENSZ jubiláris ülésének. San Franciskóba érkezett a sajtóügynökségek, napilapok és rádiótársaságok több mint 400 tudósítója, hogy a közvéleményt az ülés lefolyásáról tájékoztassák. A Béke-Világtalálkozó előkészületei Helsinki, június 21. (TASZSZ). — Június 20-án Helsinkibe érkezett Fréderic Joliot-Curie tanár, a BékeVilágtanács elnöke, aki részt vesz a Béke-Világtalálkozón. Vonaton és repülőgépen érkeztek Helsinkibe a különféle országok küldöttei, közöttük a Kínai Népköztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Japán és Új-Zéland küldöttségei. A gyűlésen résztvevő kiváló közéleti tényezők között van Infeld tanár is, az ismert lengyel tudós. Megérkezése után a következő nyilatkozatot tette: „Nézetem szerint fő feladatunk, hogy az egész világon hozzájáruljunk a leszereléshez. Az atombomba veszélyének elhárítása valamennyi nemzet életszínvonalának emelkedésében megnyilvánul"... Infeld hangsúlyozta az atomerő békés célokra való felhasználásának óriási jelentőségét. 4 délkelet-ázsiai agresszív tömb tagállamainak értekezlete Karácsi, június 21. (TASZSZ). Június 20-án Karácsiban megkezdődött a délkelet-ázsiai agresszív tömb (SEATO) nyolc tagállama gazdasági szakéi tőinek értekezlete. A helyi sajtó jelentései szerint az előzetes értekezlet azokat a kérdéseket tárgyalja' meg, amelyek e tömb tagállamainak gazdasági helyzetére vonatkoznak. Az értekezlet egyik fő feladata, hogy megvizsgálja azon katonai kötelezettségének az egyes országok gazdaságára gyakorolt hatását, amelyeket a tömb tagállamai magukra vállaltak. Amint a „Times of Karachi" írja, a Karacsiban összegyűlt szakértők valószínűleg megvizsgálják a szerződés tagállamai gazdasági fejlődésének programját is. Indiai laptudósító Nehru szovjetunióbeli látogatásáról Delhi, június 20. (TASZSZ). — Rangasvami, a „Hindu" című lap különtudósítója, aki részt vesz D. Nehrut kísérő újságírók csoportjában, a következőket írja: „Az a gyönyörű és meleg fogadtatás, amelyben Nehru a Szovjetunióban mindenütt részesült, meggyőzte őt arról, hogy az egyszerű emberek épp úgy, mint a vezető tényezők őszintén óhajtják a békét, hogy minden idejüket és erejüket a gazdasági feltételek megjavítására szentelik. Nehru útja világosan megmutatta, hogy a különböző gazdasági és szociális rendszerű országok népei minden konfliktus né'.kü egészen jól együtt működnek és együtt is kell működniök és meg kell mutatniok készségüket az ellentétek tárgyalások útján való megoldására." Dzsavaharlal Nehru, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke Leningrádban Leningrád, június 21. (TASZSZ) — Dzsavaharlal Nehru, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke kíséretével június 20-án délután megtekintette I. Péter palotáját. A kedvezőtlen időjárás ellenére is számos ember gyűlt össze a palota előtt. A leningrádi lakosok ezrei üdvözölték az indiai miniszterelnököt. Dzsavaharlal Nehru, kíséretével együtt június 20-án meglátogatta a Sztálin kohóüzemet is. A leningrádi turbinaépítők melegen és örömmel fogadták az indiai miniszterelnököt. D. Nehru az üzem vezetőjének és főmérnökének, valamint vezető dolgozóinak kíséretében megtekintette azt a műhelyt, ahol a gőzturbinákat szerelik. A mechanikai műhelyben, ahol a kujbisevi turbina alkatrészeit gyártják, az indiai miniszterelnök megtekintette a hegesztő készülékeket, amelyeket most ez az üzem a többi kohóüzemek számára is gyárt. Az üzem tanácstermében V. I. Vasziljev, az üzem igazgatója ismertette Dzsavaharlal Nehru előtt az üzem történetét, amely 1957-ben ünnepli alapításának 100. évfordulóját. A leningrádi turbinaépltők búcsúzáskor megkérték a vendégeket, hogy adják át üdvözleteiket az indiai népnek. Ezután az Indiai Köztársaság miniszterelnöke meglátogatta a ZsdanovPionírpalotát. A fő épület bejáratánál D. Nehrut a fiatal leningrádi polgárok virágcsokrokkal fogadták. Ezután Nehru a gyermekekkel együtt bejárta a palota termeit és helyiségeit. Véget ért a Szabad Német Szakszervezetek Szövetségének IV. kongresszusa A fasizmus orvtámadásának tanulsága Berlin, június 21. (A ČTK tudósító- j jától). — Hétfőn, június 20-án véget ért a Szabad Német Szakszervezetek Szövetségének (FDGB) IV. kongresz-' szusa, amely hat napon át tartott Berlinben. Az utolsó napon megválasztották a FDGB új vezetőségét, 32 tagú elnökségét és titkárságát. A szövetség elnökévé ismét Herbert Warnket választották meg. A Német Demokratikus Köztársaság szakszervezeti képviselőinek kongresszusa ezután jóváhagyta a FDGB új alapszabályzatát és a kongresszus határozatát. A határozat javaslatokat tartalmaz egész Németország szakszervezeteinek közeledéséhez: 1. Közös megbeszéléseket kell tartani és együttesen állást foglalni Németország demokratikus egyesítése mellett, a párizsi egyezmények ellen, a megszálló csapatok eltávolításáért, a háborús propaganda és a tömegpusztító fegyverek eltiltásáért. Ezt a nyilatkozatot el kell küldeni a küszöbönálló négyhatalmi értekezletnek is. 2. Közös megbeszéléseket kell tartani a konszernek és monopóliumok elleni harcról és a fasiszta, valamint militarista mesterkedések ellen. 3. Egész Németországban szakszervezeti gyűléseket kell tartani, amelyeken a dolgozók állást foglalnának a következő kérdéshez: „Milyen legyen az új Németország és hogyan érjük el hazánk egyesítését?" Ezeken a gyűléseken kifejtenék álláspontjukat mind a nyugatnémet szakszervezetek, mind pedig az NDK szaksz*rvezeteinek képviselői. 4. Megegyezést kell kötni a szakszervezeti tanulmányi küldöttségek kölcsönös kicseréléséről. 5. Állandó kapcsolatot kell létesíteni az NDK és Nyugat-Németország szakszervezeti dolgozói között. A kongresszus a határozat végén kijelenti, hogy a Szabad Német Szakszervezetek Szövetsége tovább fogja szilárdítani testvéri együttműködését a szocializmus első országa, a Szovjetunió szakszervezeteivel, valamint Csehszlovákia, Lengyelország és a többi népi demokratikus országok szakszervezeteivel és baráti kapcsolatokat fog fenntartani a többi országok forradalmi szakszervezeteivel a tartós békéért és az egész világ dolgozóinak boldogságáért folytatott közös küzdelemben. A francia Köztársasági Tanácsba való választások eredménye Párizs, június 21. (TASZSZ). — A legutóbbi adatok szerint a Köztársasági Tanácsba a június 19-i választásokon a következő tagokat választották meg: 1 kommunistát, 37 szocialistát, a Népi Republikánus Mozgalom 8 tagját, a Baloldali Republikánusok Szövetségének 38 tagját, 44 „független köztársasági pártit" és 15 „szocialista köztársaság pártit" és más politikai csoportok 10 tagját. A parlament ülésszakának újra megnyitása után a nemzetgyűlés a Köztársasági Tanácsnak még 6 tagját választja meg „a külföldön élő franciák nevében". A párizsi lapok a 'Köztársasági Tanácsba való választásokkal kapcsolatos kommentárjaikban megállapítják, hogy számos megyében a kommunista párt visszahívja jelöltjeit a Szocialista Párt jelöltjeinek javára. A kommunisták és szocialisták akcióegysége számos esetben megakadályozta a szélső jobboldali jelöltek megválasztását. Számos lap rámutat arra, hogy a választások következtében nem állott be lényeges változás a Köztársasági Tanács összetételében. / A világuralomra törekvő hitleri fasizmus Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország, Belgium, Hollandia, Dánia, Norvégia és Franciaország leigázása után 1941. június 22-én a győzelemtől megrészegedett 170 hadosztályával a szocializmust békésen építő Szovjetunióra rontott. A fasiszta hadvezetés úgy képzelte, hogy az annyiszor bevált „villámháború"-vaI néhány hét alatt térdre kényszeríti a szocializmus országát és ezzel elsöprik a fasizmus legengesztelhetetlenebb, meg nem alkuvó ellenségét, a Szovjetuniót. A nyugati hatalmak pedig saját hódító terveik szempontjából ítélték meg a helyzetet. Harry Truman június 24-én, két nappal a fasiszták orvtámadása után, ezt írja a New York Timesben: „Ha a németek győznek, az oroszoknak fogunk segíteni és ha az oroszok nyernek, a németeket támogatjuk. Ügy cselekszünk, hogy mindketten a lehető legjobban elvérezzenek." Mindkét számítás meghiúsult. A „vi'lámháborúból" semmi sem lett, mert a csaknem 4 évig tartó kemény küzdelemben a szovjet hadsereg tönkre verte a legkorszerűbbnek hirdetett fasiszta hadigépezetet, amelyet csaknem egész Európa fegyvergyárai elláttak felszereléssel, fegyverekkel. De a nyugati hatalmak spekulációja sem járt sikerrel. Hiába húztákhalogatták a. „második front" valóra váltását 1944. június 6-ig, amikor már mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy nincs az az erő, hatalom, amely meg tudná állítapi a szovjet hadsereg győzelmes előretörését. A Szovjetunió megerősödve a világ népeitől megbecsülve, győztesen került ki a második világháborúból. A szocializmus hazája bebizonyította, hogy legyőzhetetlen. A második világháború után a Szovjetunió példájára egy egész sor ország a szocializmus építésének útjára lépett, köztük a 600 milliós kínai nép is. Ennek hatására egyre erősödnek a nemzeti szabadságmozgalmak az egész földkerekségen. A Szovjetunió a kommunizmust építi és külpolitikájában a népek békés egymás mellett élésének elvét hirdeti. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében, különféle nemzetközi fórumokon fáradhatatlanul küzd a világbékéért. Alig hallgattak el a fegyverek, a nyugati imperialista körök máris hozzáláttak az új háború előkészítéséhez. A militarista erők élére a második világháború után az Amerikai Egyesült Államok állt, maga alá gyűrve francia és angol szövetségeseit. Ezen erők látták, hogy a Szovjetunió következetesen kitart elvei mellett és nem hajlandó imperialista érdekeket szolgálni. Támadó tömböket, szövetségeket szerveztek ellene (NATO, SEATO, török-iraki egyezmény) és sok száz katonai támaszpontot építettek a béketábor országai körül. Tűzfészket szítottak Koreában, Indokínában, és a béketáborellenes reakciós erők öklének, a revansista, militarista, nyugatnémet kalandorokat szánják. Ennek valóra váltását szolgálják az élet. belépett párizsi szerződések. Míg a fasiszták háborús hisztériát szítanak, addig a Szovjetunió kikényszerítette Koreában és Indokínában a háborúskodás megszüntetését. Kezdeményezésére megkötötték az osztrák államszerződést. Jugoszláviával normalizálta kapcsolatait, újabb reális javaslatokat tett az általános leszerelésre, az atomfegyverek betiltására és a béke érdekében NyugatNémetországgal is rendezni kívánja kapcsolatait. A Szovjetunió vezette béketábor napról-napra erősebb. Az imperialista „erőpolitika" minden fondorlatát öszszezúzza, leleplezi. A világ egyszerű emberei látják ezt, és többet tanultak a fasizmus vereségéből, mint a háborús gyújtogatok. Ezért üdvözölték az ENSZ alapokmányára támaszkodó varsói szerződést úgy, mint annak biztosítékát, hogy egyetlen imperialista hatalom sem törhet orvul a béke s a demokrácia országaira. •<iBiiai!aimiiBi!BiiaiiBiiBtiBiiBiiaiiBiiaiiBiiaiiBuaiiaiiBi>BiiBiiBiiBiiaiiaiiaiiBi[BiiBiiaiiBiiai:BiiBiiBiiBi;a[ta:iBit«iiBi HitaiiaiianBiiaiianaitaiiat ] A külföldi sajtó j a küszöbönálló négyhatalmi értekezletről ^airaiiaiiaiiaiiaMaiiaiiaiiaiiaiiaiiBiiBMaiiBiisMBMatiaiiMiBiiaiiBMaMBiiBi(aiiaitaiiBnai]BiiaiiBtiaiiaiiaiiBHatiBE[B(jaiiaii8i<Bli([iaiiaiiaiiaiia?t (TASZSZ). — A francia sajtó külpolitikai megfigyelői nyugtalanságukat fejezik ki a nyugati diplomácia kulisszák mögötti tárgyalásai miatt. A nyugati diplomácia igyekszik akadályokat gördíteni a négy hatalom kormányfői értekezletének útjába és ki akar térni a német kérdésnek a béke és az európai biztonság érdekében való megoldása elől. A „Cahíers Internationaux" című lap hangsúlyozza, hogy a három nyugati hatalom vezető tényezői „megígérték Adenauernak, hogy határozottan szembeszállnak Németország egyesítésével a semlegesség feltétele mellett". „Ez azt jelenti, — írja a lap — hogy Nyugat-Németország felfegyverzése a nyugati tábor keretében éppúgy, mint számos éven keresztül, fő akadálya marad a német kérdés bármilyen békés rendezésének és a párizsi egyezmények nemcsak nem járulnak hozzá a sikeres tárgyalásokhoz, hanem azokat inkább meghiúsíthatják, ha kitartanak amellett, hogy ezeket az egyezményeket mindenáron megvalósítsák." A berlini dolgozók a párizsi egyezmények ellen Berlin, június 20. (ČTK). — NyugatBerlinben tiltakozó gyűlést tartottak a párizsi egyezmények ellen, amelyeken részt vettek a szakszervezetek tagjai, a szociáldemokrata párt tagjai, valamint pártonkívüli munkások és az ifjúság. A gyűlés szónokai kifejezésre juttatták azt az elhatározásukat, hogy harcolnak a párizsi egyezmények megvalósítása ellen és Németország egyesítéséért. A gyűlés részvevői megtárgyalták a Szovjetuniónak a Német Szövetségi Köztársasággal való diplomáciai, kereskedelmi és kulturális kapcsolatainak felvételére tett javaslatát és felhívást intéztek valamennyi berlini polgárhoz. A felhívás felszólítja a berlini polgárokat, harcoljanak mindnyájan erélyesen azért, hogy NyugatNémetország kormánya elfogadja a Szovjetunió javaslatait és hogy Adenauer szövetségi kancellár Moszkvába menjen. A lap figyelmeztet arra, hogy az USA, Nagy-Britannia és Franciaország uralkodó köreiben vannak olyan erők, amelyek „az értekezlet teljes meghiúsítására törekszenek." A francia sajtóban számos utalás történik arra, hogy a nemzetközi események legutóbbi fejlődése és a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló szovjet intézkedések ingerültséget keltettek a nyugati országok diplomáciai köreiben. „A három nyugati hatalom — írja a „Témoignage Chrétien" című katolikus hetilap — nehezen leplezi a Szovjetunió diplomáciai intézkedéseivel kapcsolatos nehézségeit." A belgrádi „Politika" című lap a négy nagyhatalom kormányfőinek küszöbön álló értekezletével kapcsolatban a következőket írja: A háború utáni időben ez lesz a nagyhatalmak legfőbb képviselőinek első összejövetele. Eisenhower, Eden, Faure és Bulganyin találkozója nagy reményekre jogosít. És nem ok nélkül. A világon ma új, sokkal kedvezőbb légkör alakult ki, mint azelőtt. A négyhatalmi értekezlet élénk diplomáciai tevékenység és a nemzetközi feszültség fokozatos enyhítéséért folytatott harc eredményei. A lap továbbá rámutat arra, hogy „az egyenjogú tárgyalások módszere, amely természetesen feltételezi a részvevő feleknek ama készségét, hogy engedményeket tegyenek a béke érdekében, mindinkább azzá az egyedüli úttá válik, amely az egész világ békéjének biztosításához vezet." A négyhatalmi értekezlet előkészítése folyamán, amelyen a legfontosabb nemzetközi kérdések kerülnek megtárgyalásra, világszerte reménykedő légkör uralkodik. Nem volna reális azt várni, hogy ezek a tárgyalások véglegesen megoldanak minden vitás kérdést és a világot kigyógyítják minden betegségéből, azonban az értekezlet pozitív eredményeket érhet el, ha a részvevő felek jóakarattal, őszinte törekvéssel tárgyalnak, a másik Tél javaslatait őszintének tartják és azokat megtárgyalják és készek arra, hogy engedményeket tegyenek és lemondjanak tömbök kialakításárói