Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-18 / 146. szám, szombat

1955. június 18. UJSZO 7 Képünk leszámolt a szabadság és a béke ellenségeivel tam, mivel ezeket az embereket még nem ismertem; csak rövid ideig voltam ott... Ügyész: És amikor megismerte őket? Sumichrast: Akkor már nem érdekelt a dolog. ügyész: De amikor megismerte őket, meg tudta volna őket nyerni.' Sumichrast: Nem, akkor sem. Ügyész: Szóval meggyőződött róla, hogy arra, amire maga adta a fejét," egyetlen csehszlovák katona és még kevésbé tiszt sem váWalkozott volna, igen? Sumichrast: Igen. Ügyész: Volna még egy kérdésem. Sumiphrast vádlott, maga mint k'tona biztosan tudja, hogy milyen célt szolgálnak azok a kémjelentések, amelyeket a külföldi hírszerzöszolgálatnak küldenek? Sumichrast: Azok a hírek, amelyeket Nyugat-Németországba, tehát külföldre küldenek, azt a célt szolgálják, hogy a nyugati imperialistáknak politikai, gazdasági, ipari és katonai téren áttekintésük legyen. Ezeket a híreket aztán feldolgozzák és természetesen az a jelentősége, hogy áttekintést nyernek, az én esetemben, konkrétan a hadseregről. Ügyész: Egyrészt, hogy áttekintést nyernek, másrészt ezen hírek alapján mit sikerül hazánkban végezniök? Sumichrast: További kémkedést és különféle felforgató tevékenységet és szabotázst. ügyész: Vagyis szabotázst, felforgató tevékenységet, terrort. Sumichrast: Igen. Ügyész: És ennek ellenére, hogy mint a csehszlovák hadsereg tisztje, tudatában volt ezeknek, közölte ezeket a híreket, igen? Sumichrast: Igen. Ügyész: Ez azt jelenti, hogy egyidejűleg tudatában volt annak is, hogy a kémkedés ilyen közvetlen megvalósításával támogatja az amerikai imperialistákat az új világháború szitására irányuló törekvéseikben. Tudatában volt ennek ? Sumichrast: Igen. Ügyész: Igen, tudatában volt. Ez azt jelenti, hogy :a béke kérdésében, melyet haclserégünk is szolgád, — a béke megőrzését és megtartását — maga éppen ellenkező tevékenységet fejtett ki? Sumichrast: Igen, megzavartam ezt a békét. ügyész: És milyen vétséget követett el még ezenkívül? Sumichrast: Közvetlenül katonai titkot árultam el. ügyész: Mondjuk ezt el tömören. Sumichrast: Tehát egyenesen szabotázst követtem el köztársaságunk ellen. Ügyész: Elkövette a legaljasabb árulást, amit a csehszlovák hadsereg tagja elkövethet, igen? Sumichrast: Igen. Tanácstag: Vádlott, ismeri, tudja a katonai előírásokat? Sumichrast: Igen. Tanácstag; Mire kötelezték magát a katonai előírások ? Sumichrast: A katonai titok megőrzésére. Tanácstag: Helyes. Tudott maga arról, mint a csehszlovák hadsereg tisztje, hogy maguktól különösképpen megkövetelik a mindennemű katonai titok megőrézését? Tudott erről? Sumichrast: Tudtam. Tanácstag: Mi szabja meg ezt? Sumichrast: Az eskü. Tancstag: Mire kötelezte magát az eskü? Sumichrast: A katonai és államtitkok megőrzésére. Tanácstag: És ha ezt megsérti? Sumichrast: Akkor megérdemlem a dolgozó nép megvetését és a legmagasabb büntetést. A felforgató csoport többi tagjaira is rábizonyult a békevédelmi törvény elleni bűnvád, a kémkedés, hazaárulás. Igy Štefan Damborák. aki 1952-ben kapcsolódott be az államellenes szervezetbe és Nemieknek munkahelyéről kémjelentéseket adott. Ezenkívül Nemček és Selecký között az összekötő szerepét töltötte be. 1953 elején, amikor Nemček külföldi szökésre készült, megígérte neki, hogy folytatja Nemček kém- és felforgató tevékenységét. Michal Pavúk megígérte Nemčeknek, hogy együttműködik vele a kémtevékenységben, amit 1952 őszétől kezdve meg is tett. Kémcélokra és külföldre való küldés céljából Szlovákia egyes területeinek speciális térképeit és a Nemzetbiztonsági Testület bizonyos helyi alakulata tagjainak névsorát adta át Nemčeknek, s ennek megbízásából több személyt nyert meg az államellenes tevékenységre. Nemčekkel a kémtevékenységben együttműködött František Janovský is, aki az idegen ellenséges hírszerzőszolgálat számára több titkos iratot adott át neki. Utolsónak Mudr. Koloman Fajtát hallgatták ki, aki beismerte, hogy tudott Nemček külföldi kémkapcsolatairól és erre a célra a bratislavai kórházakról kémjelentést adott át neki. Ezenkívül megkérte Nemieket, hogy tegye lehetővé számára a külföldre való illegális szökést. Jozef Barančok szintén 1952-ben kapcsolódott be ebbe a kémtevékenységbe. A külföldi hírszerzőszolgálat számára Nemčeknek anyagot adott át, amely a szlovákiai állami gazdaságok fontos gazdasági adataira vonatkozott. A vádlottak kihallgatása után a tanács elnöke felolvasta a tanúvallomásokat, amelyek szintén rábizonyítják a vádlottakra bűncselekményeiket. A katonai ügyész vádbeszéde A főtárgyalás vége felé közeledik. A katonai ügyész emelkedik szólásra, hogy elmondja záróbeszédét. Többek között a következőket mondotta: Mit akartak a vádlottak ezzel a hazaáruló tevékenységükkel elérni, azt nagyon világosan megerősítette a bizonyítás eredménye. Ezen államellenes szövetség tagjai a köztársaságot akarták szétverni, Szlovákiát el akarták szakítani a Csehszlovák Köztársaságtól és fel akarták újítani a fasiszta szlovák államot. Ezt Bugán is kijelentette ezen a főtárgyaláson, amikor a Mráz vádlott lakásán 1953 karácsonyán tartott illegális gyűlésről beszélt. „A tárgyalások alapvető pontja, melyet Kasičky határozott meg, a Tiso-fasiszta rendszer volt tényezőiből, kiterjedt ellenséges szervezet megszervezése volt; ezeket a tényezőket a Hlinkagárda, a Hlinka-párt volt odaadó tagjaiból és más ludák, ellenséges elemekből akartuk toborozni. E célból egymás között elosztottuk a feladatokat és megtárgyaltuk az ennek az ellenséges szervezetnek a kiépítésével összefüggő szervezési kérdéseket. E szervezetet Szlovákiában fegyveres puccs megvalósítására akartuk felhasználni, amivel el akartuk érni Szlovákiának a köztársaságtól való elszakítását és az önálló szlovák állam kiépítését." Ennek a célnak minden eszközzel való elérésére voltak elszánva e gonosztevők, úgy, ahogy ez tevékenységükből kiviláglik, vagyis rohamosztaaok létesítésével a bétouewető B9Ígárok ellen, letartóztatásokkal, bebörtönzésekkel, gyilkolással, háborúval. Bugán vádlott ezeket a módszereket a megdönthetetlen bizonyítékok súlya alatt a következőképpen ismeri be: „Azt is tudtuk, hogy vérontásra kerül a sor, de mi ezzel nem törődtünk. Mi, a Hitoka-gárda, a Hlinka-párt volt funkcionáriusai, a Tiso-rendszer exponensei csupán eggyel törődtünk: megdönteni a Csehszlovák Köztársaság mostani államrendszerét, elszakítani a köztársaság területének egy részét és így megteremteni a szlovák államot vérontás árán is, tehát ártatlan gyermekek és öregek életének árán is." A köztársaság szétverésének e hitleri-ludák terve nem új. Ugyanilyen szerepet játszottak a ludákok a müncheni árulás idején is. Jól tudjuk, hogy amikor 1938-ban Hitler cselszövései a köztársasággal szemben elérték tetőpontjukat, hazánkban Hitler belső ügynökeinek cselszövései is megnőttek. Henlein meghatalmazottjai K. H. Frank (a cseh nemzet ismert hóhéra), Kunt, Karmasin 1938 februárjában a rózsahegyi parókián Hlinkával egyezményt kötöttek a Hlinka-pártnak Henleinnel való közös fellépésére. Néhány nappal később a magyar burzsoá Eszterházypárt is csatlakozik ehhez az egyezményhez. A katonai ügyész ezután a szlovák emberéletek pusztításáról és a szlovák flazdaá^g kifosztásáról beszélt m úgynevezett szlovák állam idején és a továbbiakban kijelentette: Abban az időben, tehát amikor az egész cseh és szlovák nép tudatára ébredt a halálos veszélynek, amikor a cseh és szlovák kommunisták minden erejüket a nemzet védelmére szervezték a hitleri agresszió veszélyével szemben, a Hlinka-párt, amely fennállásának egész ideje alatt legtöbbet hangoztatta a szlovák nemzet érdekének védelmét, az összes nemzetek, de főleg a szlovák nemzet szabadságának legnagyobb ellenségével fogott össze és eladta a szlovák nemzetet a német imperializmusnak. Röviddel ezután Henleinék és Hlinkáék fasiszta fegyveres alakulatok szervezését kezdték meg, amelyek később szomorú szerepet játszottak nemzetünk történelmében. A köztársaság szétverésének receptjét akarta felhasználni éz a kártevő banda is, amikor rohamosztagokat létesített, fegyvereket szerzett és puccsot szervezett. Végcéljuk a kapitalizmus visszaállítása lett volna hazánkban a „szlovák állam" keretében, amely az Atlanti Tömbben képviselt imperialistákhoz csatlakozott volna. Milyen sors várt volna a szlovák népre és a szlovák nemzetre, a „középeurópai szövetség" keretében felújítandó „szlovák államban", ezt már egyszer megtanultuk a történelem során. A szlovák nép a ludák önkényurak által így előkészített sorsáért az 1938-tól 1945-ig terjedő időben drágán megfizetett. És most nézzük csak, miféle emberek azok, akik készek hazájukat eladni az emberiség legnagyobb ellenségeinek — az amerikai imperialistáknak, a világuralomra törő hitleri örökösöknek, az új háború előkészítőinek. Egy csomó bukott ember ez, akiknek nincs semmi közük nemzetünkhöz. Olyan egyének ezek, akiknek ludák, gárdista lelke gyűlöl minden haladót és akik személyes, önző érdekeik miatt semmiképpen sem akarnak belenyugodni abba a történelmi ténybe, hogy Csehszlovákia dolgozó népe, melyet 1945-ben a szovjet hadsereg felszabadított, szabad otthonra talált a Csehszlovák Köztársaságban és hogy a szlovák nemzet a szabad hazában nemzeti és anyagi téren is megtalálta a teljes szabad élet utáni örök vágyának teljesülését. Bemard Nemček, az összeesküvés szervezője, hivatásos kém, ludákságtól terhelve, a becsületes munkát kerülő közönséges sikkasztó és a nemzeti tulajdon dézsmálója, aki hogy ne kelljen teljesítenie népi demokratikus hadseregünkben a tényleges katonai szolgálatot, pénzért okmányokat vásárolt a felkelésben való részvételéről. Jellemtelen, emberi érzés nélküli egyén ez. A kémjelentések sorozatából amelyeket Nemček vádlott külföldre küldött, ki kell emelnünk azokat a jelentéseket, amelyek különféle katonai objektumokra vonatkoztak, a fegyvergyártásról szóló jelentést, amelyről Kubiš tanú beszélt itt és a Belügyminisztérium közbiztonsági főosztályának különféle titkos utasításait. Ennek az illegális szervezetnek kémtevékenysége keretében külön fejezetet képez az arra irányuló törekvés, hogy minél több speciális térképet szerezzenek be és kijelöljék rajtuk az államvédelem szempontjából fontos objektumokat. És itt fel kell tennünk a kérdést: kin^c , és miért van szüksége kémjelentésekre? A válasz kézenfekvő: annak, aki háborút akar! Ki ellen, ha ezek a hírek országunk területére és életünkre vonatkoznak? Ellenetek, akik a gýárakban, a földeken, a hivatalokban és üzletekben dolgoztok, s nőink és gyermekeink ellen. Ennek a bandának további tagja Jozef Král vádlott züllött, osztályát eláruló elem, aki befurakodott Szlovákia Kommunista Pártjába. Szégyenteljesen elárulta osztályát és pénzért árulta el hazáját. A legrosszabb áruló típusa ő. Amilyen körmönfontan csinálta a kémkedést, ugyanoly ravaszul igyekezett a főtárgyaláson enyhíteni gonosz tevékenységét. A kártevő csoport lelke és eszmei vezetője dr. Jozef Kašický volt, aki földbirtokos fia és az úgvnevezett szlovák állam idején a nemzetvédelmi minisztérium dolgozója, később pedig Tiso háborús bűnös másodtitkára volt. A felszabadítás után Tisoval együtt mint háborús bűnöst Ausztria kiadta a Csehszlovák Köztársaságnak. Kašický vádlott Mrázhoz hasonlóan mélyen hívő embernek adta ki magát, de emellett a legkisebb lelkiismeretfurdalás nélkül fenyegette meg a templom előtt a Vel'ké-Ostraticei tanítót, hogy bosszút áll rajta, ha nem befolyásolja a község vezetőségét, hogy ne kobozzák el birtokát. Ezeknek az árulóknak arcképsorozatába jól beillik Alexander Mráz vádlott is, a fanatikus ľudák, a Hlinka-párt és a Hlinka-gárda volt tagja. Alattomos, szenteskedő, nagy kereszttel a nyakán, aki visszaélt a vallással is. Nem átallott mindjárt az istentisztelet után terrorista tettekre, gyilkosságra társakat szerezni. Ennek az összeesküvésnek nem kevésbé jelentős szervezője volt Štefan Bugán vádlott, járási főnök fia, a Hlinka-párt volt tagja, a Hlinka-gárda bratislavai járási parancsnokának volt helyettese, akit Otomar Kubala, a Hlinkagárda háborús bűnökért kivégzett parancsnoka kitüntetett a köztársaság szétverésében szerzett érdemeiért. Bugán már 1939-ben a l'udákok „rohamosztagának volt a parancsnoka és a „2ivnodom"-ból irányította 1939. már-' cius 14-én a biztonsági szervek ellen indított akciót, akiket a Csehszlovák Köztársaság kormánya küldött ki Bratislavába az államegység védelmére Hitler és segítői — a ľudák felforgatók ellen. Ignác Krajíček vádlott a Hlinka-párt lamači funkcionáriusa és tagja volt. Štefan Damborák vádlott, a Hlinka-ifjúságnak volt neveltje, František Janovský a Hlinka-párt volt tagja, Jozef Barančok, a Hlinka-párt és a Hlinkagárda volt tagja, Michal Pavúk és dr. Koloman Fajta l'udákságtől terhelt Nemieknek úgynevezett barátai és végül a l'udákságtől megfertőzött Vladimír Sumichrast, Sumichrast pap, vatikáni kém rokona, aki a külföldi hírszerzőszolgálat legagilisabb ügynökeinek egyike. Ilyen ezen hajótöröttek csoportjának arcképe, akik szövetkeztek az áruló ľudák emigrációval, hogy a nácikkal nyíltan paktáló amerikai agresszorok segítségével a népi demokratikus rendszer megsemmisítése után felújítsák az úgynevezett szlovák államot. És most nézzük, kik azok az emberek a külföldön, akik 1938-ban eladták hazájukat a német fasisztáknak és most az amerikai imperialisták szolgálatában a határon túlról adtak utasításokat a vádlott csoportnak a Csehszlovák Köztársaság újbóli szétverésére irányuló kém- és felforgató tevékenységre? Elsősorban dr. Ďurčanský főáruló, kalandor ez, aki most ugyanolyan hűséggel szolgálja az amerikai agresszorokat, mint amilyen hűségesen szolgálta a múltban a hitleri fasisztákat, akiknek végül eladta a szlovák nemzetet. A következő Matúš Černák, az úgynevezett szlovák állam idején követ Hitleréknél, visszataszító áruló, aki a nácizmus idején azzal „tüntette ki magát", hogy zsíros jutalékért a szlovák munkások tízezreit adta el rabszolgamunkára a „Reichbe". Utána következik Jozef Mikuš, az úgynevezett szlovák állam volt madridi ügyvivője, az amerikai kongreszszus szégyenteljes írásának társszerzője, amelyben a szlovák fasisztáknak, köztük ennek a Mikušnak vallomása alapján is, durván becsmérlik a csehszlovák nép fasisztaellenes felkelését. Továbbá Jozef Paučo, a ,,Szlovák" c. lap volt főszerkesztője, máskülönben a Gestapo leleplezett ügynöke, aki annakidején Hitler zsoldjában, most pedig amerikai dollárokért becsméreli A Szlovák Nemzeti Felkelés áldozatait. Meg kell említenünk, hogy ebbe az áruló csoportba tartozik Štefan Haššik, volt fasiszta hadügyminiszter is, akinek a felkelő Besztercebánya megszállása után a szlovák fiúk ezreinek német gyűjtőtáborokba való elhurcolása terhelj a lelkét. Ebbe az arcképsorozatba tartozik Jozef Mikula is, aki a hitleri uralom idején az ifjúság fasiszta „nevelőinek" egyike volt és aki a fiatal szlovák hazafiakat besúgta a hitleri megszállóknak. Most az amerikai kémszolgálat ügynöke. Ha ez a felsorolás nem is teljes, mégis elég annak illusztrálására, hogy tudjuk, kiket szolgáltak a vádlottak. Ezeknek a különféle ' fajtájú árulóknak közös a céljuk: az üzemeket, földjeinket, bányáinkat, kohóinkat és államunk minden gazdaságát újból ki akarják ragadni a dolgozók kezéből és az amerikai háborús gyújtogatókkal akarnak osztozni. Programjuk az új háború, céljuk a kapitalista rendszer uralomra juttatása. Válaszolnunk kell még arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen mi tette lehetővé azt, hogy ezek a hazaárulók aránylag hosszú ideig végezhették zavartalanul felforgató- és kémtevékenységüket, hogy fontos államtitkokat tudtak meg stb. Ezt többek közt az is lehetővé tette, hogy még nem tudatosítottuk elegendőképpen s a gyakorlatban még nem igazodtunk ahhoz az alapelvhez, hogy a szocializmust könyörtelen osztályharc közepette építjük és hogy az osztályellenséggel szemben mindig keményeknek és ébereknek kell lennünk. Valamennyiünknek felelősséget kell éreznünk annak a békés légkörnek megteremtéséért, amire nagy célunk befejezéséhez — országunkban a szocializmus felépítéséhez szükségünk van. Kell, hogy biztonsági sierveink aktív segítőivé váljunk új, születő életünk ellenségeinek leleplezésében. A hazaszeretet, a nép, gyermekeink és kedveseink iránti szeretett követeli ezt tőlünk. Ezért kell, hogy ez a terv fokozottabb éberségre és óvatosságra serkentsen minket. Éberségünknek annál nagyobbnak kell lennie, mivel külső és belső ellenségeink örjöngenek azon sikerek fölött, amelyeket a szocializmus építésében elérünk. A katonai ügyész beszédének zárórészében ezeket mondotta: Elvtársak, a Legfelső Bíróság katonai kollégiumának bírái! A bűnvádat meggyőzően bebizonyította a kiterjedt Írásbeli anyag, a dokumentumok és további tárgyi bizonyítékok, mint a mikrofilmek, fegyverek, titkos íráshoz szükséges tinta stb., valamint a tanúvallomások. A vádlottak lényegében be is ismerték bűnösségüket és kölcsönösen egymásra vallottak. De mit ismertek be a vádlottak? Csak azokat a tényeket, amelyeket a megdönthetetlen tfirgyi bizonyítékok rájuk bizonyítottak. Ezért a vád teljes terjedelmében a vádlottak bűnösségének megállapításánál ebben az esetben nem szükséges tekintetbe venni beismerésüket, mivel akkor is teljesen rájuk bizonyult volna bűnösségük, ha egyáltalán nem ismerték volna be a bűnvádat. A katonai ügyész a bebizonyított vétkesség további megállapítása után javasolta, hogy a vádlottakra szigorú és igazságos büntetéseket szabjanak ki. ítélet A katonai ügyész záróbeszéde és a védők beszédei után a vádlottaknak megadták az utolsó szó jogát. A főtárgyalás és a vádlottak utolsó szava is megmutatta, hogy az árulók gonosz terveikben nem támaszkodhattak a szlovák népre. Meggyőződtek arról, hogy az a döntés, amivel a szlovák nép a dicső Szlovák Nemzeti Felkelésben spontánul elutasította a fasiszta úgynevezett szlovák államot és az összes fasiszta gonosztevőt, végleges elhatározás volt. A Nemček és társai ludák államellenes csoport elitélt árulói szintén meggyőződtek arról, hogy ők maguk és határokon túli áruló vezetőik csak hadsereg nélküli öncsinálta tábornokok, hogy a szlovák nép nem követi őket. imay a szlovák nép határozottan elutasítja, megveti és gyűlöli őket. A szlovák nép szilárdan halad azon az úton, amely mellett a Szlovák Nemzeti Felkelés dicső napjaiban döntött. A szabadság tíz éve, azon dicső győzelmek időszaka, amelyeket a cseh és szlovák nép testvéri együttműködésben ért el közös hazájának, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságnak építésében, megmutatta, hogy a szlovák nép helyes utat választott. Hogy ez az út az, amely egyedül felel meg a történelmi fejlődés törvényszerűségének. Senki és semmi nem téríti el népünket erről az egyedül helyes útról. Ezt végül dr. Jozef Kašickýnak, a ludák államellenes csoport (Folytatás a 8. oidaioaj