Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-10 / 112. szám, kedd

í 955. május 10. UJSZ0 5 » Felszabadulásunk 10. évfordulójának ünnepségei Bratislavában Szlovákia fővárosa a májusi napok alatt teljés szépségében tündökölt. Bratislava és a közel környéke lako­sai megtettek mindent, hogy méltóan ünnepeljék felszabadulásunk jubileumi ünnepét. Bratislava utcáin zenekarok jártak, hogy reggeli ébresztővel köszöntsék a város lakósait. A sorakozóhelyeken és a járdákon már reggel 7 órától a dolgozók tíz­ezrei várnak és elfoglalják helyeiket, hogy részt vegyenek Csehszlovákiának a szovjet hadsereg által való felsza­badítása 10. évfordulójának tisztele­tére rendezett katonai szemlén és azután maguk is felsorakozzanak a manifesztáló menetbe. Röviddel 7 óra után megérkeznek a Gottwald térre a csehszlovák fegyve­res erők alakulatai, hogy felkészülje­nek az ünnepélyes szemlére. Fél kilenc óra után a Gottwald' té­ren fjlállított fő emelvényen elfoglal­ják helyüket a hivatalos vendégek, Szlovákia Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottsága irodájának tagjai: Mi­chal Bakuľa, Ľudovít Benada, Vojtech Daubner, Pavöl Dávid, Oskar Jeleň, Pavol Majling és Rudolf Strechaj, to­vábbá Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága irodájának pót­tagjai: Milan Rázus és Štefan Šebes­ta, továbbá Jozef Kríž és Augustín Michalička, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titká­rai, František Kubač, a Szlovák Nem­zeti Tanács elnöke, Rudolf Cvik, Szlovákia Kommunista Pártja bratisla­vai kerületi bizottságának titkára és a vezérkar. A fő emelvényen foglalt helyet Va­szilij Dimitrovics Karjakin, a Szovjet Szocialijta Köztársaságok Szövetségé­nek bratislavai főkonzula. Az oldalemelvényen vannak a bra­tislavai konzuli testület tagjai, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségének tagjai, a Megbízottak Testületének, a Szlovák Nemzeti Front Központi Bi­zottságának és a Szlovák Nemzeti Front tagozatainak képviselői, a ve­zérkar, a tisztikar, Szlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának képviselői, az SZLKP kerületi bizott­ságának és városi bizottságának kép­viselői, a kerület* nemzeti bizottság és a központi nemzeti bizottság kép­viselői, az ipar és a mezőgazdaság kitüntetett és példás dolgozói, az aka­démikusok, az államdíjasok, a tudo­mány, a kultúra és művészet képvi­selői és más vendégek. Pontosan 8 óra 30 perc az idő ... Megérkezik a szemle parancsnoka és meghallgatja a gyalogezred parancs­nokának. jelentését a bratislavai hely­őrség tagjainak felsorakozásáról. üd­vözli a katonákat. Kilenc órakor a felsorakozott kato­naság balszárnyán trombita harsán fel és közvetlen utána vigyázzállásban fo­gadják a katonák a szemlét végző tá­bornokot. A Gottwald téren visszhang­zik a parancs: „Tisztelegj!" Baloldalról megérkezik a szemle-parancsnok gép­kocsija, jobboldalról pedig a szemlét végző tábornok gépkocsija. A felsora­kozott egységek közepénél találkoznak. A szemle parancsnoka jelentést tesz: „Tábornok elvtárs, a bratislavai hely­őrség alakulatai felsorakoztak Cseh­szlovákiának a szovjet hadsereg által való felszabadítása 10. évfordulójának megünneplésére." A szemlét végző tá­bornok a trocnovi Ján žižka katonai is­kola tagjai alakulata elé lép és jókí­vánságait fejezi ki felszabadításunk 10. ^vfordulója alkalmából. Azután sorban odamegy a többi alakulathoz, az egysé­gek tagjai háromszoros „Hurrá' kiál­tással fogadják őt. Az alakulatok szemléje után felhar­sannak a díszkürtök. Rögtöi/ utána a szemlét végző tábornok felolvassa Antonín Zápotocký köztársasági elnök­nek, a csehszlovák fegyveres erők fő­parancsnokának hadparancsát. A Gottwald tér visszhangzik a né­zők tízezreinek éljenzésétol. „Éljen népi hadseregünk!", „Éljen Antonín Zápotocký köztársasági elnök!", „Él­jen a béke!", „Éljen felszabadítónk, a szovjet hadsereg!". A nép szereti hadseregét, a nép büszke annak tag­jaira, és e spontán öröm megnyilvá­nulásának hangjaiba belecsapnak a csehszlovák és szovjet államhimnu­szok méltóságos hangjai... A felso­rakozott egységek „Hurrá"-t kiálta­nak, a tüzérségi sortüzek hangjai messze hallatszanak. A Csehszlovák Köztársaságnak a szovjet hadsereg által való felszabadítása 10. évfordu­lójának. tiszteletére felsorakozott egységek Szlovákia fővárosában az ünnepi menetre indulnak. A hivatalos és tiszteletbeli vendégek a Sztálin téren felállított emelvényre mennek, amely mellett elhaladnak a fegyveres tagozatok, a Nemzeti Front tagozatá­nak tagjai, Bratislava polgárainak ün­nepi menete. A járdákon a dolgozók tízezrei so­rakoztak fel és közelebb nyomultak a manifesztéció, az ünnepi menet helyé­hez. Közeleg tíz óra. A Sztálin téren fej-fej mellett szo­rong. Ezrek, tízezrek vannak itt, akik eljöttek üdvözölni néphadseregüket. A Békevédők utcája és a Sztálin ­tér felől hallani a katonazene hang­ját. Az ünnepi felvonulás egységei az emelvényhez közelednek... a Sztálin téren jelszavak skandálása és dal hangzik fel ismét. Csupa öröm ez a nap — a szabadság ünnepének napja. Az emelvény előtt szívélyes üdvöz­lések közt elhalad a szemletörzs harci zászlóval, közvetlenül utána szilárd léptekkel menetelnek a trocnovi Ján Žižka katonai iskola parancsnokai. Az e-nberek lelkesen köszöntik az iskola fiatal és' idősebb tagjait, akik öntu­datosan menetelve már most megmu­tatják, hogy példás katonák, a haza bátor védelmezői lesznek. Egyenes so­rokban mennek a žilinai és fátrai lövészezredek tagjai, akik a Szovjet­unióban alakult IV. csehszlovák brigád és az I. csehszlovák hadtest zászlóaljai­nak dicsó harci hagyományait követik. És akik különösen kitüntették magu­kat a Lipt. Mikulás, Ružomberok, Mar­tin, Vrútky, Žilina, Vsetin városokért folytatott harcokban. Rendkívüli érde­meket szereztek a Nagy- és Kis­E'átrán lefolyt harcokban. Még nem halkult el az emberek él­jenzése, amellyel az egyik alakulatot köszöntötték, s már ismét megtapsol­ják a következő — vegyes ezredet, — amelyben egyenes sorokban menetel­nek a zene hangjai mellett a határ­és belőrség tagjai, a népi milícia egy­ségei. A közeledő motorok dübörgése összefolyik a motoros egységek lelkes éltetésével, a gépkocsikon ülő gya­logság, a tüzérség és a hidászok élte­tésének, hangjaival. Taps és ismét ,,Hurrá!" kiáltások hangzanak, amikor végigdübörögnek a Sztálin-téren had­seregünk acél kolosszusai, a harc­kocsik. Abban a pillanatban, amikor nép­hadseregünk alakulatainak ünnepélyes menete vége felé közeledik, a magas­bán a repülőgépek vonják magukra a dolgozók figyelmét. Fent csillognak a nap ezüstös sugaraiban a harci- és lökhajtásos gépek. A repülök dübörgése távolodik. A jelenlévők az ünnepi menet végét fi­gyelik, ahol a kürtösök és a katona­zenekar haladnak. A szemle parancsnoka jelentést tesz a szemlét végző tábornoknak a felvo­nulás befejezéséről Csehszlovákiának a szovjet hadsereg által történt fel­szabadítása 10. , évfordulójának tiszte­letére. Még hallatszanak a néphadseregünk iránti szeretet és csodálat megnyil­vánulásának hangjai, mikor elindul a dolgozók tízezreinek menete. Dicsőséges volt május 9-ke. Lelkes é.s örömteljes volt Csehszlovákiának a szovjet hadsereg által történt felsza­badulása 10. évfordulójának ünnepe. A nép és fegyveres erői megmütatták szilárd erejüket, felzárkózásukat és megbonthatatlan egységüket, kifejez­ték el nem múló szeretetüket, hitüket és odaadásukat Csehszlovákia Kommu­nista Pártja iránt, amelynek vezetésé­vel a legjobb barát és szövetséges, a Szovjetunió oldalán a gyönyörű szocia­lista jövő felé haladnak. Ünnepi est Bratislavában felszabadulásunk 10. évfordulója alkalmából Szlovákia fővárosának dolgozói ha­zánknak a szovjet hadsereg által való felszabadítása jubileumi 10. évfordu­lójának előestéjén ünnepi estre gyűl­tek össze, amelyet a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága rendezett a bratislavai Nemzeti Színházban. Az ünnepélyesen feldíszített szín­padon elfoglalták helyüket Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizott­sága irodájának tagjai: Michal Baku­ľa, a Megbízottak Testületének első alelnöke, Öskar Jeleň, a Megbízottak Testületének alelnöke és belügyi meg­bízott, Štefan Šebesta, Szlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizottsága irodájának póttagja, a Megbízottak Testületének alelnöke, Augustín Mi­chalička, Szlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának titkára, Josef Mjartan és MichaP Zákovič, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnökei, Emilia Murínová-Janečková, a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának vezető titkára, Samo FalCan, a Cseh­szlovák-Szovjet Barátsági Szövetség szlovákiai bizottságának vezető titká­ra, Rudolf Cvik, az SZLKP kerületi bizottságának vezető titkára, Jozef Tokár, az SZLKP városi bizottságának vezető titkára, a hadsereg, a Kerületi Nemzeti Bizottság és a Központi Nem­zeti Bizottság képviselői. • Jelen volt továbbá V. D. Karjakin, a Szovjetunió bratislavai főkonzula. A ünnepi esten részt vettek továbbá a bratislavai konzuli testület tagjai, az SZLKP KB dolgozói, a kitüntetett és példás ipari és mezőgazdasági dol­gozók, akadémikusok, államdljasok, a Szlovák Nemzeti Front összes tagoza­tainak képviselői. A csehszlovák és a szovjet állam­himnuszok elhangzása után, Jozef To­kár, az SZLKP városi bizottságának vezető titkára megnyitotta az ünnepi estet, ünnepi beszédet Oskar Jeleň belügyi megbízott, a Megbízottak Tes­tületének alelnöke, az SZLKP KB iro­dájának tagja mondott. A szónok utolsó szavait, amelyek­kel felszabadítónkat, a Szovjetuniót, népünk vezetőjét, Csehszlovákia Kom­munista Pártját, hazánk népeinek és a Szovjetunió népeinek megbonthatat­lan szövetségét éltette, a jelenlevők állva hallgatták végig és lelkes taps­sal „Éljen a Szovjetuniói!", „Éljen a CSKP!" kiáltásokkal kísérték. Megkoszorúzták az elesett szovjet katonák sírját A Slavín felett csehszlovák és szov­jet zászlók lengenek. Népünk meg nem szűnő szeretettel és hálával emlékezik meg a szovjet hősökről, akik a népek szabadságáért vívott harcban életüket áldozták. Vasárnap délelőtt összegyűltek Bra­tislava dolgozói a Slavínon, hogy meg­koszorúzzák a szovjet katonák sírját. Az orosz forradalmárok gyászindulójá­nak hangjai mellett vonult a bratisla­vai dolgozók népes menete koszorúk­kal az elesettek sírjához. Elsőnek' Szántó László, az SZLKP KB tagja, František Dvorský, az SZLKP KB pót­tagja, dr. Zuzanna Bohušová-Pusztayo­vá, az SZLKP KB központi revíziós bi­zottságának tagja, az SZLKP KB kép­viselői, V. Karjakin, a Szovjetunió bra­tislavai főkonzula és a bratislavai kon­zuli testület többi tagjai helyezték el koszorúikat a duklai földet tartalmazó emlékműre. Elhelyezték koszorúikat továbbá a Szlovák Nemzeti Tanács al­elnökei, a Megbízottak Testülete nevé­ben dr. Juraj Uhrin igazságügyi meg­bízott és Ján Marcelly élelmiszeripari megbízott, a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága elnökségének tag­jai, a Szlovák Nemzeti Front vala­mennyi tagozatának, a hadseregnek, az ifjúságnak, a bratislavai üzemeknek, a vállalatoknak, hivataloknak és iskolák­nak képviselői. A koszorúk elhelyezé­sét a csehszlovák és szovjet állam­himnusszal fejezték be. Egészen estig jártak az emberek a Slavínra koszorúkkal és virágcsokrok­kal, amelyeket felszabadítónk, a dicső szovjet hadsereg elesett hőseinek sír­jára helyeztek. Most már minden a miénk... Diákkoromat a régi köztársaság első éveiben Prágában töltöttem. Magyar fiatalok, munkások, katonák, diákok, ham.ar megszerettük a fővárost és beszeltünk róla otthon, szűkebb pátriánkban. Hiába• valónak bizonyult minden úri ármánykodás. Prága belopódzott a szívünkbe. Megkedveltük nevezetes történelmi em.lékeit, hatalmas ipartelepeit, aranykezű, haladó szellemű, jóindulatú népét. Voltalc azonban olyan kőrengetegei, amelyekkel nem akartunk, nem tud­tunk megbarátkozni. Utáltuk az iparbáró Petschek-esalád komor­nak tűnő központi bankházát a főpályaudvarral szemben lévő park szélén. Úgy adódott a helyzet, hogy sok évi távollét után éppen 1946. május 9-én, a győzelem napjának első évfordulóján tértem vissza ismét Prágába. Ragyogó szép tavaszi reggel érkeztem. Kék az ég. Sehol egy felhő. A főpályaudvarról kilépve egészen megmámoro­sodtam a látottaktól. Miben gyönyörködjem előbb? Az állomás előt­ti szépen gondozott park rügyező fáiban, nyiladozó virágaiban'> Vagy a százezrekre menő és hálásan örvendező hullámzó tömeg elevenen nyüzsgő képében? Mindez együttvéve váltotta ki belőlem a boldog érzést és az elhatározást, hogy az ünneplők közé vegyüljek. Részesedni akartam a közös örömből, a prágaiakkal együtt akartam élvezni a nehezen visszaszerzett, vérben fogant szabadságot. Tömérdek sok ott a nép, ahová sodródtam. A környező utcák a távoli negyedekből zárt sorokban ontják a jókedvű embereket. Irány: a Vencel tér. Sodródom a tömeggel, és idegen emberekkel kötök ismeretséget. Az állomás felöl elérjük a hírhedt Petschek-palotát. Előbbi jóked­vem izzó haraggá változik. — Miért dühös az elvtárs? — kérdi szomszédom a sorban. — A Petschekékre való puszta emlékezés is haragot ébreszt ben­nem — válaszolom. — Márpedig sohse izguljon. Igaz, hogy a Petschekék székházában a Gestapo parancsnoksága garázdálkodott a háború alatt, igaz, hogy ott kínozták halálra a legjobb cseh hazafiakat, ott verték verésre Fučílcot, hogy vallomásra bírják. Szenvedett, de némán hallgatott. Mindez már a múlté. Nézze meg most, most már a miénk a palota. Itt helyezték el az újonnan létesített Külkereskedelmi Minisztériu­mot. Innen irányítják a csehszlovák áru kivitelét szerte a világba. A rémséges kínzókamrákban Fučík és társainak ártatlan vére szá­rad még• a falon, de a többi helyiségben már az új, a népi Hatalom alapját rakják — magyarázza fáradhatatlanul új barátom. Haragom enyhül. Most pár percre megáll a sor. Jobban szemügy­re vehetem a házat. Egyetlen pillantás, és egészen megváltozik a kép. Nem is olyan komor, mint ahogy az első köztársaság idejéből emlékeztem rá. Szép, modern épület. Kellemes látvány. Jó érzés tudni, hogy fontos államügyeket intéznek benne. Aznap délután megnéztem Šlcjoda-báróék, Ringhofferék házait. Azelőtt sehogy sem, tetszettek. Most ezekben is örömöm telt. A népi demokráciában jól felhasználható, nagyszerű épülettömbök. A Vencel téren szünet nélkül szól a zene. Énekelnek, táncolnak, vigadnak az emberek. Este Hejhaléknál, új barátoméknál kaptam ideiglenes szállási. Ziékovban. A munkásnegyedbem Beszélgettünk a múltról, de a jö­vőbe néztünk. Szőttük a terveket. Ekkor jöttem tudatára: most már minden a miénk Prágában. Feltartóztathatatlanul haladunk előre! i JÔ SÁNDOR *aMCiiaiianBTi>iisii«fiaitatiai!BiiBti>iiaii •iiaiiBifBiiBitaimiaiiaitanaiiBtiaiiaiiBiiBriVMBriBiiBiiBiiBiiaiiaiiaiiaifBiiaiiBioitaiiBiiBiiBttBiisiiaiii | MŰVÉSZETÜNK ÚTJA j - Irta: E. F. Burian nemzeti művész 1 Művészetünk 10 esztendő alatt nagy fejlődésen ment keresztül, és ezt mindenben a Szovjetunió­nak és drága kommunista pár­tunknak köszönhetjük. Művészetünk, művészeink java­részben az új korszak öntudatos építőivé nőttek fel. Megtanulták megismerni azt, ami fontos, ami legfőbb a társadalmi fejlődésben, megértették, mi a szerepe ebben az alakulásban a művésznek. Ha­zánk ellenségei kezdetben minden erejükkel elködösítették a szocia­lista-realista alkotó módszerről szóló helyes tételt, amelyet nálunk úgy is csak kevesen ismertek. Akadt elég álművelt ember, aki elárulta és aláásni igyekezett a cseh és a szlovák kultúrát. Hála a pártnak, hála a szovjet embe­rek testvéri támogatásának, hála a dolgozó nép erejének, nem történt semmi olyan, ami hosszú időre meghiúsította volna művészetünk szocialista irányú fejlődését. 1948­ban egyszer s mindenkorra meg­hiúsítottuk a rekaciónak és csatló­sainak piszkos szándékait. Kutúrfronton a reakció Célja ezután is az, hogy újból meg­bontsa az értelmiség, főleg az al­kotó művészek egységét, zavart keltsen soraikban és meggátolja művészetünk fejlődését. Bár e harcban k reakció itt-ott néha je­lentéktelen és ideiglenes sikere­ket elért is, komolyabb megráz­kódtatások nem következtek be. Művészetünk fejlődésében fontos határkövet jelent a szovjet írók II. konaresszusa. Nem állíthatjuk, hogy most már mindenütt és min­denki világosan látja a problé­mákat, hogy mindenütt és min­denben helyesen alkalmazták és érvényesítették a 1 kongresszus eredményeit. De kétségtelenül vi­lágosan látjuk fejlődésünk alapját és az előttünk álló feladatokat. E feladatok megoldására most már nem csupán akaratunk szolgál, ha­nem valósággal szomjazzuk az al­kotó munka alapvető kérdései­nek megoldását, amelyek elősegítik a fejlődést. A szovjet írók kong­resszusáról folytatott művészi vi­ták után olyan irányvonal érvénye­sül, amely a CSKP X. kongresszu­sán hozott határozat által megsza­bott platformból következik. Ma már nemcsak a jövendő alkotá­sok ígéretével számolhatunk, ha­nem a szovjet írókongresszus és X. pártkongresszusunk tézisei már ma visszatükröződnek műalkotá­sainkban, és alkotó művészetünk egyre inkább vezető helyet foglal el napjaink eszmei törekvéseiben. I lllll l II iiiiiinnii

Next

/
Oldalképek
Tartalom