Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-10 / 112. szám, kedd

í 955. május 10. UJSZ0 5 » Felszabadulásunk 10. évfordulójának ünnepségei Bratislavában Szlovákia fővárosa a májusi napok alatt teljés szépségében tündökölt. Bratislava és a közel környéke lakosai megtettek mindent, hogy méltóan ünnepeljék felszabadulásunk jubileumi ünnepét. Bratislava utcáin zenekarok jártak, hogy reggeli ébresztővel köszöntsék a város lakósait. A sorakozóhelyeken és a járdákon már reggel 7 órától a dolgozók tízezrei várnak és elfoglalják helyeiket, hogy részt vegyenek Csehszlovákiának a szovjet hadsereg által való felszabadítása 10. évfordulójának tiszteletére rendezett katonai szemlén és azután maguk is felsorakozzanak a manifesztáló menetbe. Röviddel 7 óra után megérkeznek a Gottwald térre a csehszlovák fegyveres erők alakulatai, hogy felkészüljenek az ünnepélyes szemlére. Fél kilenc óra után a Gottwald' téren fjlállított fő emelvényen elfoglalják helyüket a hivatalos vendégek, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága irodájának tagjai: Michal Bakuľa, Ľudovít Benada, Vojtech Daubner, Pavöl Dávid, Oskar Jeleň, Pavol Majling és Rudolf Strechaj, továbbá Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága irodájának póttagjai: Milan Rázus és Štefan Šebesta, továbbá Jozef Kríž és Augustín Michalička, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkárai, František Kubač, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, Rudolf Cvik, Szlovákia Kommunista Pártja bratislavai kerületi bizottságának titkára és a vezérkar. A fő emelvényen foglalt helyet Vaszilij Dimitrovics Karjakin, a Szovjet Szocialijta Köztársaságok Szövetségének bratislavai főkonzula. Az oldalemelvényen vannak a bratislavai konzuli testület tagjai, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségének tagjai, a Megbízottak Testületének, a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának és a Szlovák Nemzeti Front tagozatainak képviselői, a vezérkar, a tisztikar, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának képviselői, az SZLKP kerületi bizottságának és városi bizottságának képviselői, a kerület* nemzeti bizottság és a központi nemzeti bizottság képviselői, az ipar és a mezőgazdaság kitüntetett és példás dolgozói, az akadémikusok, az államdíjasok, a tudomány, a kultúra és művészet képviselői és más vendégek. Pontosan 8 óra 30 perc az idő ... Megérkezik a szemle parancsnoka és meghallgatja a gyalogezred parancsnokának. jelentését a bratislavai helyőrség tagjainak felsorakozásáról. üdvözli a katonákat. Kilenc órakor a felsorakozott katonaság balszárnyán trombita harsán fel és közvetlen utána vigyázzállásban fogadják a katonák a szemlét végző tábornokot. A Gottwald téren visszhangzik a parancs: „Tisztelegj!" Baloldalról megérkezik a szemle-parancsnok gépkocsija, jobboldalról pedig a szemlét végző tábornok gépkocsija. A felsorakozott egységek közepénél találkoznak. A szemle parancsnoka jelentést tesz: „Tábornok elvtárs, a bratislavai helyőrség alakulatai felsorakoztak Csehszlovákiának a szovjet hadsereg által való felszabadítása 10. évfordulójának megünneplésére." A szemlét végző tábornok a trocnovi Ján žižka katonai iskola tagjai alakulata elé lép és jókívánságait fejezi ki felszabadításunk 10. ^vfordulója alkalmából. Azután sorban odamegy a többi alakulathoz, az egységek tagjai háromszoros „Hurrá' kiáltással fogadják őt. Az alakulatok szemléje után felharsannak a díszkürtök. Rögtöi/ utána a szemlét végző tábornok felolvassa Antonín Zápotocký köztársasági elnöknek, a csehszlovák fegyveres erők főparancsnokának hadparancsát. A Gottwald tér visszhangzik a nézők tízezreinek éljenzésétol. „Éljen népi hadseregünk!", „Éljen Antonín Zápotocký köztársasági elnök!", „Éljen a béke!", „Éljen felszabadítónk, a szovjet hadsereg!". A nép szereti hadseregét, a nép büszke annak tagjaira, és e spontán öröm megnyilvánulásának hangjaiba belecsapnak a csehszlovák és szovjet államhimnuszok méltóságos hangjai... A felsorakozott egységek „Hurrá"-t kiáltanak, a tüzérségi sortüzek hangjai messze hallatszanak. A Csehszlovák Köztársaságnak a szovjet hadsereg által való felszabadítása 10. évfordulójának. tiszteletére felsorakozott egységek Szlovákia fővárosában az ünnepi menetre indulnak. A hivatalos és tiszteletbeli vendégek a Sztálin téren felállított emelvényre mennek, amely mellett elhaladnak a fegyveres tagozatok, a Nemzeti Front tagozatának tagjai, Bratislava polgárainak ünnepi menete. A járdákon a dolgozók tízezrei sorakoztak fel és közelebb nyomultak a manifesztéció, az ünnepi menet helyéhez. Közeleg tíz óra. A Sztálin téren fej-fej mellett szorong. Ezrek, tízezrek vannak itt, akik eljöttek üdvözölni néphadseregüket. A Békevédők utcája és a Sztálin tér felől hallani a katonazene hangját. Az ünnepi felvonulás egységei az emelvényhez közelednek... a Sztálin téren jelszavak skandálása és dal hangzik fel ismét. Csupa öröm ez a nap — a szabadság ünnepének napja. Az emelvény előtt szívélyes üdvözlések közt elhalad a szemletörzs harci zászlóval, közvetlenül utána szilárd léptekkel menetelnek a trocnovi Ján Žižka katonai iskola parancsnokai. Az e-nberek lelkesen köszöntik az iskola fiatal és' idősebb tagjait, akik öntudatosan menetelve már most megmutatják, hogy példás katonák, a haza bátor védelmezői lesznek. Egyenes sorokban mennek a žilinai és fátrai lövészezredek tagjai, akik a Szovjetunióban alakult IV. csehszlovák brigád és az I. csehszlovák hadtest zászlóaljainak dicsó harci hagyományait követik. És akik különösen kitüntették magukat a Lipt. Mikulás, Ružomberok, Martin, Vrútky, Žilina, Vsetin városokért folytatott harcokban. Rendkívüli érdemeket szereztek a Nagy- és KisE'átrán lefolyt harcokban. Még nem halkult el az emberek éljenzése, amellyel az egyik alakulatot köszöntötték, s már ismét megtapsolják a következő — vegyes ezredet, — amelyben egyenes sorokban menetelnek a zene hangjai mellett a határés belőrség tagjai, a népi milícia egységei. A közeledő motorok dübörgése összefolyik a motoros egységek lelkes éltetésével, a gépkocsikon ülő gyalogság, a tüzérség és a hidászok éltetésének, hangjaival. Taps és ismét ,,Hurrá!" kiáltások hangzanak, amikor végigdübörögnek a Sztálin-téren hadseregünk acél kolosszusai, a harckocsik. Abban a pillanatban, amikor néphadseregünk alakulatainak ünnepélyes menete vége felé közeledik, a magasbán a repülőgépek vonják magukra a dolgozók figyelmét. Fent csillognak a nap ezüstös sugaraiban a harci- és lökhajtásos gépek. A repülök dübörgése távolodik. A jelenlévők az ünnepi menet végét figyelik, ahol a kürtösök és a katonazenekar haladnak. A szemle parancsnoka jelentést tesz a szemlét végző tábornoknak a felvonulás befejezéséről Csehszlovákiának a szovjet hadsereg által történt felszabadítása 10. , évfordulójának tiszteletére. Még hallatszanak a néphadseregünk iránti szeretet és csodálat megnyilvánulásának hangjai, mikor elindul a dolgozók tízezreinek menete. Dicsőséges volt május 9-ke. Lelkes é.s örömteljes volt Csehszlovákiának a szovjet hadsereg által történt felszabadulása 10. évfordulójának ünnepe. A nép és fegyveres erői megmütatták szilárd erejüket, felzárkózásukat és megbonthatatlan egységüket, kifejezték el nem múló szeretetüket, hitüket és odaadásukat Csehszlovákia Kommunista Pártja iránt, amelynek vezetésével a legjobb barát és szövetséges, a Szovjetunió oldalán a gyönyörű szocialista jövő felé haladnak. Ünnepi est Bratislavában felszabadulásunk 10. évfordulója alkalmából Szlovákia fővárosának dolgozói hazánknak a szovjet hadsereg által való felszabadítása jubileumi 10. évfordulójának előestéjén ünnepi estre gyűltek össze, amelyet a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága rendezett a bratislavai Nemzeti Színházban. Az ünnepélyesen feldíszített színpadon elfoglalták helyüket Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága irodájának tagjai: Michal Bakuľa, a Megbízottak Testületének első alelnöke, Öskar Jeleň, a Megbízottak Testületének alelnöke és belügyi megbízott, Štefan Šebesta, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága irodájának póttagja, a Megbízottak Testületének alelnöke, Augustín Michalička, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, Josef Mjartan és MichaP Zákovič, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnökei, Emilia Murínová-Janečková, a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának vezető titkára, Samo FalCan, a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Szövetség szlovákiai bizottságának vezető titkára, Rudolf Cvik, az SZLKP kerületi bizottságának vezető titkára, Jozef Tokár, az SZLKP városi bizottságának vezető titkára, a hadsereg, a Kerületi Nemzeti Bizottság és a Központi Nemzeti Bizottság képviselői. • Jelen volt továbbá V. D. Karjakin, a Szovjetunió bratislavai főkonzula. A ünnepi esten részt vettek továbbá a bratislavai konzuli testület tagjai, az SZLKP KB dolgozói, a kitüntetett és példás ipari és mezőgazdasági dolgozók, akadémikusok, államdljasok, a Szlovák Nemzeti Front összes tagozatainak képviselői. A csehszlovák és a szovjet államhimnuszok elhangzása után, Jozef Tokár, az SZLKP városi bizottságának vezető titkára megnyitotta az ünnepi estet, ünnepi beszédet Oskar Jeleň belügyi megbízott, a Megbízottak Testületének alelnöke, az SZLKP KB irodájának tagja mondott. A szónok utolsó szavait, amelyekkel felszabadítónkat, a Szovjetuniót, népünk vezetőjét, Csehszlovákia Kommunista Pártját, hazánk népeinek és a Szovjetunió népeinek megbonthatatlan szövetségét éltette, a jelenlevők állva hallgatták végig és lelkes tapssal „Éljen a Szovjetuniói!", „Éljen a CSKP!" kiáltásokkal kísérték. Megkoszorúzták az elesett szovjet katonák sírját A Slavín felett csehszlovák és szovjet zászlók lengenek. Népünk meg nem szűnő szeretettel és hálával emlékezik meg a szovjet hősökről, akik a népek szabadságáért vívott harcban életüket áldozták. Vasárnap délelőtt összegyűltek Bratislava dolgozói a Slavínon, hogy megkoszorúzzák a szovjet katonák sírját. Az orosz forradalmárok gyászindulójának hangjai mellett vonult a bratislavai dolgozók népes menete koszorúkkal az elesettek sírjához. Elsőnek' Szántó László, az SZLKP KB tagja, František Dvorský, az SZLKP KB póttagja, dr. Zuzanna Bohušová-Pusztayová, az SZLKP KB központi revíziós bizottságának tagja, az SZLKP KB képviselői, V. Karjakin, a Szovjetunió bratislavai főkonzula és a bratislavai konzuli testület többi tagjai helyezték el koszorúikat a duklai földet tartalmazó emlékműre. Elhelyezték koszorúikat továbbá a Szlovák Nemzeti Tanács alelnökei, a Megbízottak Testülete nevében dr. Juraj Uhrin igazságügyi megbízott és Ján Marcelly élelmiszeripari megbízott, a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága elnökségének tagjai, a Szlovák Nemzeti Front valamennyi tagozatának, a hadseregnek, az ifjúságnak, a bratislavai üzemeknek, a vállalatoknak, hivataloknak és iskoláknak képviselői. A koszorúk elhelyezését a csehszlovák és szovjet államhimnusszal fejezték be. Egészen estig jártak az emberek a Slavínra koszorúkkal és virágcsokrokkal, amelyeket felszabadítónk, a dicső szovjet hadsereg elesett hőseinek sírjára helyeztek. Most már minden a miénk... Diákkoromat a régi köztársaság első éveiben Prágában töltöttem. Magyar fiatalok, munkások, katonák, diákok, ham.ar megszerettük a fővárost és beszeltünk róla otthon, szűkebb pátriánkban. Hiába• valónak bizonyult minden úri ármánykodás. Prága belopódzott a szívünkbe. Megkedveltük nevezetes történelmi em.lékeit, hatalmas ipartelepeit, aranykezű, haladó szellemű, jóindulatú népét. Voltalc azonban olyan kőrengetegei, amelyekkel nem akartunk, nem tudtunk megbarátkozni. Utáltuk az iparbáró Petschek-esalád komornak tűnő központi bankházát a főpályaudvarral szemben lévő park szélén. Úgy adódott a helyzet, hogy sok évi távollét után éppen 1946. május 9-én, a győzelem napjának első évfordulóján tértem vissza ismét Prágába. Ragyogó szép tavaszi reggel érkeztem. Kék az ég. Sehol egy felhő. A főpályaudvarról kilépve egészen megmámorosodtam a látottaktól. Miben gyönyörködjem előbb? Az állomás előtti szépen gondozott park rügyező fáiban, nyiladozó virágaiban'> Vagy a százezrekre menő és hálásan örvendező hullámzó tömeg elevenen nyüzsgő képében? Mindez együttvéve váltotta ki belőlem a boldog érzést és az elhatározást, hogy az ünneplők közé vegyüljek. Részesedni akartam a közös örömből, a prágaiakkal együtt akartam élvezni a nehezen visszaszerzett, vérben fogant szabadságot. Tömérdek sok ott a nép, ahová sodródtam. A környező utcák a távoli negyedekből zárt sorokban ontják a jókedvű embereket. Irány: a Vencel tér. Sodródom a tömeggel, és idegen emberekkel kötök ismeretséget. Az állomás felöl elérjük a hírhedt Petschek-palotát. Előbbi jókedvem izzó haraggá változik. — Miért dühös az elvtárs? — kérdi szomszédom a sorban. — A Petschekékre való puszta emlékezés is haragot ébreszt bennem — válaszolom. — Márpedig sohse izguljon. Igaz, hogy a Petschekék székházában a Gestapo parancsnoksága garázdálkodott a háború alatt, igaz, hogy ott kínozták halálra a legjobb cseh hazafiakat, ott verték verésre Fučílcot, hogy vallomásra bírják. Szenvedett, de némán hallgatott. Mindez már a múlté. Nézze meg most, most már a miénk a palota. Itt helyezték el az újonnan létesített Külkereskedelmi Minisztériumot. Innen irányítják a csehszlovák áru kivitelét szerte a világba. A rémséges kínzókamrákban Fučík és társainak ártatlan vére szárad még• a falon, de a többi helyiségben már az új, a népi Hatalom alapját rakják — magyarázza fáradhatatlanul új barátom. Haragom enyhül. Most pár percre megáll a sor. Jobban szemügyre vehetem a házat. Egyetlen pillantás, és egészen megváltozik a kép. Nem is olyan komor, mint ahogy az első köztársaság idejéből emlékeztem rá. Szép, modern épület. Kellemes látvány. Jó érzés tudni, hogy fontos államügyeket intéznek benne. Aznap délután megnéztem Šlcjoda-báróék, Ringhofferék házait. Azelőtt sehogy sem, tetszettek. Most ezekben is örömöm telt. A népi demokráciában jól felhasználható, nagyszerű épülettömbök. A Vencel téren szünet nélkül szól a zene. Énekelnek, táncolnak, vigadnak az emberek. Este Hejhaléknál, új barátoméknál kaptam ideiglenes szállási. Ziékovban. A munkásnegyedbem Beszélgettünk a múltról, de a jövőbe néztünk. Szőttük a terveket. Ekkor jöttem tudatára: most már minden a miénk Prágában. Feltartóztathatatlanul haladunk előre! i JÔ SÁNDOR *aMCiiaiianBTi>iisii«fiaitatiai!BiiBti>iiaii •iiaiiBifBiiBitaimiaiiaitanaiiBtiaiiaiiBiiBriVMBriBiiBiiBiiBiiaiiaiiaiiaifBiiaiiBioitaiiBiiBiiBttBiisiiaiii | MŰVÉSZETÜNK ÚTJA j - Irta: E. F. Burian nemzeti művész 1 Művészetünk 10 esztendő alatt nagy fejlődésen ment keresztül, és ezt mindenben a Szovjetuniónak és drága kommunista pártunknak köszönhetjük. Művészetünk, művészeink javarészben az új korszak öntudatos építőivé nőttek fel. Megtanulták megismerni azt, ami fontos, ami legfőbb a társadalmi fejlődésben, megértették, mi a szerepe ebben az alakulásban a művésznek. Hazánk ellenségei kezdetben minden erejükkel elködösítették a szocialista-realista alkotó módszerről szóló helyes tételt, amelyet nálunk úgy is csak kevesen ismertek. Akadt elég álművelt ember, aki elárulta és aláásni igyekezett a cseh és a szlovák kultúrát. Hála a pártnak, hála a szovjet emberek testvéri támogatásának, hála a dolgozó nép erejének, nem történt semmi olyan, ami hosszú időre meghiúsította volna művészetünk szocialista irányú fejlődését. 1948ban egyszer s mindenkorra meghiúsítottuk a rekaciónak és csatlósainak piszkos szándékait. Kutúrfronton a reakció Célja ezután is az, hogy újból megbontsa az értelmiség, főleg az alkotó művészek egységét, zavart keltsen soraikban és meggátolja művészetünk fejlődését. Bár e harcban k reakció itt-ott néha jelentéktelen és ideiglenes sikereket elért is, komolyabb megrázkódtatások nem következtek be. Művészetünk fejlődésében fontos határkövet jelent a szovjet írók II. konaresszusa. Nem állíthatjuk, hogy most már mindenütt és mindenki világosan látja a problémákat, hogy mindenütt és mindenben helyesen alkalmazták és érvényesítették a 1 kongresszus eredményeit. De kétségtelenül világosan látjuk fejlődésünk alapját és az előttünk álló feladatokat. E feladatok megoldására most már nem csupán akaratunk szolgál, hanem valósággal szomjazzuk az alkotó munka alapvető kérdéseinek megoldását, amelyek elősegítik a fejlődést. A szovjet írók kongresszusáról folytatott művészi viták után olyan irányvonal érvényesül, amely a CSKP X. kongresszusán hozott határozat által megszabott platformból következik. Ma már nemcsak a jövendő alkotások ígéretével számolhatunk, hanem a szovjet írókongresszus és X. pártkongresszusunk tézisei már ma visszatükröződnek műalkotásainkban, és alkotó művészetünk egyre inkább vezető helyet foglal el napjaink eszmei törekvéseiben. I lllll l II iiiiiinnii